Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-12 / 142. szám, szombat

1954 június 12. MJfľgO fejlődését. Ezt a célt fogja teljes mértékben szolgálni a beruházási tevékenység is. Az állami beruházások elsősorban a mezőgazdasági termelés fokozását, a nyersanyag és energetikai alap kiszélesítését és a lakásépítő tevékenység fokozását fogják szolgálni. Emellett a gazdasági szervek s valamennyi dolgozó fokozott figyelemben kell részesítse a tökéletesebb karbantartást és a meglévő törzsalapok kihasználását a nemzetgazdaság valamennyi ágában, különösképpen azonban az iparban, közlekedésben és az építészetben. Tökéletesebb technológiai eljárások bevezetése, a gépesítés fokozása, a munka termelékenységének növelése és az önköltség jelentős csökkentése révén meg kell teremtenünk az előfeltételeket arra, hogy az 1955. év folyamán — az 1954. évre tervezett színvonallal szemben — az ipari termelés térfogata legalább 9 százalékkal növekedjék. A termelő eszközök és a közszükségleti cikkek termelésének üteme körülbelül egyenlő lesz. A szántóföldek és a mezőgazdasági területek kiterjesztése és teljes kihasználása, a mezőgazdaság további gépesítése, a mezőgazdasági termelés tervezésének és irányításának javítása, annak munkaerőkkel és szakdolgozókkal való ellátása lehetővé teszik, hogy két-három esztendő leforgása alatt növénytermelésünk egész értéke 19.2 százalékkal, az állati termékek termelése pedig 39.4 százalékkal haladja meg az 1953. évben elért színvonalat. Ezen intézkedések alapján megteremtjük annak az előfeltételeit, hogy a lakosság életszínvonalának emelkedése érdekében fokozódjon a kiskereskedelmi forgalom, hogy kiszélesüljenek, jobbakká váljanak és meggyorsuljanak a lakosságnak nyújtott szolgáltatások, hogy biztosítsuk a lakások és családi házak további építését és hogy tovább javuljon a társadalmi szükségletek kielégítése. 1956-ban megkezdjük a második ötéves tervet. A második ötéves terv már teljesen összhangban fog állani a Szovjetunió és a népi demokratikus államok terveivel. Szoros együttműködés alapján, kölcsönös előnyök nyújtása mellett lehetővé válik, hogy munkánk eredményei még jobban érvényesüljenek hazánk további erősödésében, a nép életszínvonala emelésének még gyorsabb ütemében, valamint a világbéke további jnegszilárditásában. Második ötéves tervünk sikeres megkezdésének biztosítása szempontjából az 1954-es és az 1955-ös év a döntő. X. kongresszusunk ezért foglalkozik oly behatóan az egész népgazdaság fejlesztésére és külön a mezőgazdaság fejlesztésére irányuló tervjavaslatokkal és ezért kell mindent megtennünk, ami erőnkből kitelik, hogy az 1954. és az 1955. évi terveket az utolsó betűig teljesítsük. Mezőgazdaság Csehszlovákia Kommaaista Párra Központ! Bfzatls&gánsk beszámolja emeléséhez és ezáltal a dolgozó parasztság és az egész nép életszínvonalának emeléséhez is. Ugyancsak teljesen megerősíti a IX. pártkongresszus által kitűzött fő irányvonal helyességét is. A földművesszövetkezetek 1953-ban a búzánál hektáronként átlagosan 1.5 m/ázsával, árpánál 1.8 mázsával nagyobb termést értek el, mint az egyénileg gazdálkodó parasztok. A közös gazdálkodlást végző földművesszövetkezetekben az egy dolgozóra eső termelés az egyénileg gazdálkodó parasztokkal szemben a búzánál, árpánál és cukorrépánál több mint háromszorosan nagyobb. Emelkedik' a szövetkezeti tagok jövedelme is. Semmi sem téríti el többé a kis- és középparasztokat a megkezdett útról. Pórul járna az, aki a jól gazdálkodó szövetkezetben a szövetkezeti tagokkal el akarná hitetni, hogy jobb volna számukra, ha a jól működő szövetkezetből visszatérnének apró földecskéikre, ahol nehezen fordul meg a traktor. Parasztjaink tudnak gondolkozni. Nem cserélnék fel a jó szövetkezetet a kapitalista viszonyokkal, amikor a földbirtokosok és kulákok kizsákmányolták őket; Ezt bizonyítja az osztályellenségnek a szövetkezetek szétzúzására irányuló kísérletei visszaverése is. A szövetkezetek ellenálltak a kulákok és népi demokratikus rendszerünk ellenségei támadásainak, és a szövetkezeti tagok a párt és a kormány segítségével, szoros szövetségben a munkásosztállyal tovább szilárdítják és fejlesztik" gazdálkodásukat. Nem lehet azonban emellett elleplezni, hogy a jó és nagyon jó szövetkezetek mellett vannak olyan szövetkezeteink is, ahol rosszul gazdálkodnak és nem érnek el kielégítő eredményeket. Ez azért van, mert már megalakításuknál nem vették mindis tekintetbe a helyi, gazdasági és politikai vi, szonyokat, és nem teremtették meg ai egyes szövetkezetek sikeres működésének előfeltételeit. A szövetkezetek szervezésénél számos esetben kiforgatták és megkerülték' a párt helyes irányvonalát. Ez elsősorban a szövetkezetek számbeli növelésére irányuló hajszában nyilvánult meg. A kis- és középparasztok mindénnapos türelmes és szemléltető meggyőzése helyett gyakran különböző káros adminisztratív intézkedéseket és nyomást alkalmaztak. Más esetekben az a törekvés, hogy a szövetkezetek számát minél jobban növeljék, ahhoz vezetett, hogy a szövetkezetekbe felvették a kulákokat is. A már megalakított szövetkezetek további fejlődésére nem fordítottak megfelelő gondot. Ebből származnak azon nehézségek fő okai, amelyek egyes földművesszövetkezetekben keletkeztek. Elvtársainknak tudatosítaniuk kell, hogy a földművesszövetkezetekbe olyan parasztok lépnek be, akiknek nincs tapasztalatuk a mezőgazdasági nagytermelés szervezésében és irányításában. Éppen ezért sokkal nagyobb politikai és szakmabeli segítségre van szükségük. Szövetkezeteinkben számos nehézség további oka nem utolsó sorban az volt, hogy néhány helyen nem gondoltak arra, hogy a szocializmus építésében elért sikerekkel együtt növekedik és erősödik az osztályellenség ellenállása is. Nem egyszer megtörtént, hogy a falusi pártfunkcionáriusok —* fz' ' A IX. pártkongresszus után megkezdtük a szocializmus alapjainak építését mezőgazdaságunkban. Mi volt a helyzet a IX. kongresszus idején falvainkon? Túlsúlyban volt a szétaprózott és alacsony termelékenységű mezőgazdasági kisüzem. A szocialista szektort csupán az állami gazdaságok alkották, az 1949-ben fennálló 35 egységes földművesszövetkezet valóban csak az első fecskék voltak. A IX. kongresszus óta eltelt időszakban falvaink arculata lényegesen megváltozott. A párt vezetésével, a munkásosztály hathatós támogatásával megkezdték a dolgozó parasztok az egységes földmüvesszövetkezetek építését. Már több százezer kis- és középparaszt egyesítette gazdaságát. A közös növényi- és állattenyésztési termelést végző szövetkezetek már a falvaknak közel 47 százalékában gazdálkodnak és a szántóföldek 33 százalékát művelik meg. ,A földművesszövetkezetek és állami gazdaságok a mezőgazdasági földek összterületének teljes 43 százalékán gazdálkodnak. A mezőgazdaság fejlesztéséhez és különösen a földmüvesszč etkezetek fejlesztéséhez hathatósan hozzájárul a 256 gép- és traktorállomás működése. Megteremtettük a szocialista fejlődés, a magastermelékenységű mezőgazdasági termelés alapjait. Az egységes föld^művesszövetkezetek növekedésével, az állami gazdaságok megszilárdításával, a gép- és traktorállomások fejlesztésével jelentősen megerősödött és falvainkon mély gyökereket eresztett a szocialista mezőgazdasági szektor. Az egész mezőgazdasági termelés fejlődésének alapját és előfeltételét a mezőgazdasági növényi termelés növekedése képezi. Az ötéves tervben a növényi termelés brutto értéke 12.4 százalékkal emelkedett. Ez elsősorban a fő mezőgazdasági növények hek- l tárhozamainak emelése következtében történt. A gabonaféléknél a hektárhozamok átlagosan 21 százalékkal, a burgonyánál 13 százalékkal emelkedtek. A bevetett területek kibővítésével emelkedett az ipari növények termelése is, megnövekedett a cukorrépa, az olajosnövények. — len, kender, komló és dohánytermelés is. Évről évre egyre több zöldség és gyümölcs kerül dolgozóink asztalára. Nagyobb hektárhozamokat főként a gabonaféléknél érnek el a földmüvesszövetkezetek és az állami gazdaságok. Az egységes földművesszövetkezetek 1953-ban a búza össztermelésnek 44,4 százalékát, a rozs^rmelés 37,6 százalékát, az árpatermelés 44,2 százalékát, a zabtermelés 39,2 százalékát. a burgonyatermelés 34,4 százalékát, a cukorrépatermelés 46,6 százalékát adták Az állami gazdaságokon 1953-ban, az 1949es- évhez viszonyítva a búza átlagos hektárhozama 19,8 mázsáról 23,3 mázsára, a rozsnál 17.5 mázsáról 19,4 mázsára, az árpánál 18,3 mázsáról 22,3 mázsára, zabnál 14,8 mázsáról 18,3 mázáára emelkedett. A hektárhozamok emeléséhez hozzájárult a bevált szovjet tapasztalatok és a mezőgazdasági 'tudomány eredményeinek alkalmazása. Éppen a nagy, szocialista szövetkezeti és állami gazdaságokban van meg minden előfeltétel a gazdálkodás új, haladó módszereinek alkalmazására. Ennek ellenére nem értük el sem a termelés tervezett növelését, sem pedig a tervezett hektárhozamokat A növényi termelés fokozása azonban elsőrendű kérdés, amelyre fokozott figyelmet kell fordítani. E kérdés megoldása szorosan összefügg ťz állattenyésztési termelés fejlesztésével, különösen ami a megfelelő takarmányalapok biztosítását illeti. Sikerült emelnünk az állattenyésztési termelést is, ami elsősorban a mezőgazdasági állatállomány növekedésében nyilvánult megA gazdasági állatok száma az 1948-as évvel szemben a szarvasmarhánál 11 százalékkal emelkedett. A sertések és juhok száma jelentősen meghaladta a háború előttit. A mezőgazdaság szocialista szektorában az állatok összes számából 38 százalék a szarvasmarha és 51 százalék a sertés. A földművesszövetkezetek közös tenyésztésében tö'bb mint 900.000 szarvasmarha van közös istállókban. A közösen nevelt sertések száma az 1952. évi 805.000-ről 1953-ban 970.000-re emelkedett. Az anyasertések összszámából a szövetkezetek közös tenyészeteiben 30.1 százalék van. Annak ellenére, hogy a megszállás után szétdúlt gazdaság maradt ránk, és 1947-ben nagy szárazság volt s így az állatállomány jelentősen csökkent, a vágóállatok hústermelésében 1948 óta a szarvasmarhánál 45 százalékos, a borjúknál 133 százalékos, és a piacra kerülő malacoknál 202 százalékos növekedést értünk el. A tejtermelés az ötéves terv folyamán 26 százalékkal növekedett. Igy az állattenyésztési termelés részaránya az utolsó öt év alatt mezőgazdaságunk bruttótermelésének 40 százalékára emelkedett. Az állattenyésztési termelésben is bebizonyosodik, hogy a szövetkezetek közösistállóiban és az állami gazdaságokon nagyobb haszonhozam érhető el. 1953-ban a dolgozók ellátására a szövetkezetek közösistállóiban több mint 430 millió liter tejet termeltek. A szövetkezetekben termelt piaci tojások száma 100 millió darabot tett ki. Ám az állattenyésztési termelésben és különösen a gazdasági állatok hasznosságában elmaradtunk a tervfeladatok teljesítésében. Ezt jelentős mértékben az elégtelen takarmányalap okozza. Természetes, hogy az ilyen állapot komoly hiányokat okoz lakosságunk élelmiszerellátásában és ezért ebbe nem nyughatunk bele. Nagyjában véve ezeket az alapvető eredményeket értük el a mezőgazdaság terén az elmúlt időszakban. Mezőgazdaságunk jellege lényegesen megváltozott. A szocialista mezőgazdasági szektor — az. állami gazdaságok és elsősorban az egységes földművesszövetkezetek — megerősödött és elsőrendű szerepet játszik a mezőgazdasági termelés fejlesztésében. Szövetkezeteink elért eredményei világosan bizonyítják a szövetkezeti gazdálkodás fölényét és előnyeit a mezőgazdasági kistermelés felett. Mire kell azonban ügyelnünk és mit kell teljes mélységében tudatosítanunk? Azt, hogy mezőgazdaságunk fejlődése állandóan elmarad. Ez természetesen kedvezőtlenül befolyásolja és akadályozza a dolgozók életszínvonalának még gyorsabb növelését. A nép életszínvonala emelésének biztosítása egész pártunktól megkövetelte, hogy rendszeresen foglalkozzék a mezőgazdasági termelés kérdéseivel. Azonban az ipari és mezőgazdasági termelés közötti aránytalanság tovább mélyül. Ez a tény arról tanúskodik, hogy a problémák megoldásának és a hiányosságok kiküszöbölésének még nem szenteltünk elég figyelmet. Ez komoly állapot, amelynek minden áron meg kell változnia. Miben rejlenek mezőgazdaságunk elmaradásának fő okai? Elsősorban abban, hogy nem használtunk ki minden lehetőséget a mezőgazdasági termelés fokozására. A mezőgazdaság feladatát az elmúlt években nem értékelték kellőképpen. Hibák fordultak elő a tervezésben és a mezőgazdaság irányitásában. A földművesszövetkezeteket gyakran gépiesen és bürokratikusán irányították és vezették és ez nem okozhat mást, csak kárt. A mezőgazdasági termelés fejlesztésére nem fordítottunk kellő gondot. Mondhatjuk, hogy ezeket a komoly kérdéseket gyakran lebecsülték, kezdve fentről, az állami tervhivataltól és a földművelésügyi minisztériumtól, le egészen a kerületekig és a járásokig. Kevés gondot szenteltek a földeknek és a földek megművelésének; nem gondoskodtunk megfelelően a gépesítésről, valamint a tervfeladatok beruházási és anyagi biztosításáról. Megfeledkeztünk a termelés biztosításáról nemcsak a szocialista mezőgazdasági szektorban, hanem az egyénileg gazdálkodó parasztoknál is, akik az összes szántóföldeknek még több mint a felén gazdálkodnak. Úgyszintén a munkaerők kérdését sem oldottuk meg a mezőgazdaság terén. A mezőgazdasági termelés elmaradásának másik komoly oka az volt, hogy nem jártunk el következetesen a kitűzött feladatok teljesítésénél úgy, ahogy azt elsősorban az ötéves terv meghatározta. A mezőgazdaság fejlesztésének biztosítása érdekében az alapvető fontosságú párt- és kormányhatározatok egész sorát hoztuk. Komoly hiányosság, hogy nem sikerült e határozatokat következetesen megvalósítani. Ezt sok esetben az állami és pártszervek, a kerületi, járási és helyi szervezetek munkája hiányosságainak kell tulajdonítanunk. Bár bizonyos eredményeket elértünk, mégsem sikerült a mezőgazdasági termelést a megfelelő színvonalra emelnünk. A párt és a kormány erélyes intézkedésekhez folyamodott, hogy mezőgazdaságunk lényeges fejlesztéséhez minden előfeltételt megteremtsen. A mezőgazdasági termelés emelése érdekében egyre hathatósabb támogatást és segítséget nyujtanpk a földművesszövetkezeteknek és a dolgozó parasztoknak. Az 1953 szeptemberi kormánynyilatkozattal és főként a párt központi bizottsága 1953 decemberi határozatával kitűzték a termelés rendszeres növelése biztosításának fő feladatait a földművesszövetkezetek, az állami gazdaságok és az egyénileg gazdálkodó parasztok számára, hogy a mezőgazdaság termelékenységét és jövedelmezőségét fokozzák. Ezen intézkedések az 1954. évi mezőgazdasági termelési terv teljesítéséért folytatott harc révén valósulnak meg. Ez a terv csökkenti az eddigi aránytalanságokat és reális termelési feladatokat tűz ki. A termelési feladatok megfelelnek az 1953-as év színvonalának, emellett az intézkedések egész sora segíti e feladatok teljesítését és túlteljesítését. Ezek az intézkedések a határmenti járások mezőgazdasági termelésének biztosítására, a mezőgazdaság anyagi ellátottságának megjavítására, főként pedig a gépesítés és a beruházási tevékenység fokozására irányulnak. Olyan intézkedéseket hozunk, amelyek egyrészt megteremtik az állattenyésztési termelés fejlesztésének előfeltételeit a takarmánytermelés biztosítása mellett, másrészt emelik a szövetkezeti tagok, a dolgozó parasztok, a gép- és traktorállomások, valamint az állami gazdaságok dolgozóinak anyagi érdekeltségét. Lényegesen kibővült az agrotechnikai, zootechnikai és állatorvosi szolgálat, kiépült az inszeminációs állomások terjedelmeis hálózata. Emelkedett a műtrágyafizállítás a mezőgazdaság részére. A földművesek számára nagy előnyt jelentett a mezőgazdasági termékek begyűjtési árainak emelése és az ipari árucikkek árainak jelentős leszállítása. Nem kevésbbé fontos a további intézkedések egész sora: a beadási normák csökkentése, a földművesszövetkezeteiknek és az egyénilei gazdálkodóknak nyújtott hitel. Mindez a mezőgazdaság felvirágoztatására, a szövetkezeti tagok és parasztok lehető legnagyobb fokú érdekeltségének felkeltésére irányul, hogy többet termeljenek. Azt, hogy mezőgazdaságunk jó úton halad, számos egységes földművesszövetkezet és állami gazdaság ió munkaeredménye és gazdálkodása mutatja. Falvainkon a földművesszövetkezetek ezrei épültek ki, amelyek bebizonyították a szocialista kollektív nagyüzemi termelés előnyeit a szétaprózott kistermelés felett. A jól gazdálkodó szövetkezetek eredményei, amelyek mindenki számára kézzel foghatóak és szemmel láthatóak, a legszemléltetőbb példái annak, hogy a szövetkezetek jelentik az egyedüli helyes utat a mezőgazdasági termelés rendszeres csak Ízért, hogy békességük legyen, csökkentették éberségüket és megalkuvók voltak a kulákokkal szemben. Számos kulák furakodott be a szövetkezeteikbe. Természetes, hogy a kulákok azzal a céllal léptek a szövetkezetbe, hogy azt megkárosítsák és belülről bomlasszák. Az eddig előforduló hiányosságainkat nem leplezzük, de tudjuk, hogy a hiányosságok elsősorban az embereikiben vannak és ezért az emberektől függ, politikai munkánktól és az egész párt tevékenységétől függ, hogy a hibákat helyrehozzuk és kiküszöböljük. Erre megvan az erőnk és lehetőségünk, és ezért ezt meg is tesszük. A szövetkezeti gazdálkodás gondolatának már megnyertük a kis- és középparasztok jelentős részét. A jól gazdálkodó, erős és szilárd szövetkezetekben a dolgozó parasztok jobban kezdenek élni, mint azelőtt éltek. A földművesszövetkezetekben a jó propagátorok és szervezők ezrei nőttek fel. akiket mint egyénileg gazdálkodó parasztokat senki sem ismert, de akiket most, mint a szövetkezetek dolgozóit és funkcionáriusait az egész ország ismeri és becsüli. Munkájukkal kiváló eredményeket érnek el. A Martin állami birtok koátani gazdaságán dolgozó Josef Holienčik sertésápoló 25 anyasertést gondoz. Egy anyadisznótól évente átlag 18, 15,2 kg-os malacot nevel fél. A trenčéni járásban levő adamovcei szövetkezetben dolgozó munkaérdemrenddel kitüntetett Anna Fiiipová a malacoknál napi 1,10 kg-os súlygyarapodást ért el. A plasi járásban levő královicei gépállamáson dolgozó Álojz Scheiner traktoros-