Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-12 / 142. szám, szombat

8 UJSZÖ i^aa .iátátts 12. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának beszámolja nak már gyermekkora óta műláiba van. A tavalyi őszi munkák folyamán hernyótalpas traktorral 927 átlaghektárt művelt meg. A bruntáli járásban levő nové-veski szövetkezetben dolgozó Antónia Gougelová sertésápoló a gondozásában levő 12 anyadisznótól darabonként évente átlagosan 19 malacot nevelt fel. Az ilyen emberek jogosan örvendenek megbecsülésnek és tiszteletnek, s ilyen emberekből lesznek a rendjelek és kitüntetések viselői. • A földművesszövetkezetek a széles szövetkezeti táblákon és a közösistállókban sokkal magasabb hektárhozamokat és nagyobbfokú hasznosságot érnek el, mint az egyénileg gazdálkodó parasztok. A földművesszövetkezetek egyre bőségesebben látják el piacunkat gabonával. hússal, tojással, tejjel, zsiradékkal, gyümölccsel. Túlnyomó részben ők lütjálf el iparunkat ipari növényekkel. A gazdálkodás eredményei szövetkezeteink életképességét és előnyeit bizonyítják. Számos szövetkezet valóban pompás eredményeket ér el. A Zabŕeh-vidékľi du'oickói szövetkezet tagjai négyzetes-fészkes módszerrel ültették a burgonyát. Az egész 2ö hektárnyi területen átlagosan 306 mázsás hektárhozamot értek el. A Mikulov-vidéki paschlavki földművesszövetkezet hektáronként 30 mázsa rozsot, 23.5 mázsa árpát, 24 mázsa búzát, 342 mázsa cukorrépát termelt. A beadási feladatokat a rozsnál 377 százalékra, a búzánál 172 százalékra, az árpánál 328 százalékra teljesítette. A munkaegység értéke 35 koronát tett ki és ezenfelül természetben 3 kilogramm gabonát, 1 kilogramm burgonyát, 20 dlkg hüvelyest, fél liter tejet és 10 dkg húst. A horaždovicei járásban levő Hlinený Űjezd-i szövetkezet tagjai a borjúknál átlagosan napi 1 kg, a malacoknál 0.60 kg súlygyarapodást érnek el. Egy tyúk átlag 12,8 tojást tojik. A munkaegység értéke, beleszámítva a természetbeni juttatást, 42.10 korona. Teljesen bebizonyosodott, hogy a szövetkezetben végzett becsületes munka gazdag gyümölcsöt és jó eredményeket hoz mindenhol, ahol a munkát jól tervezik és szervezik, ahol betartják a gazdálkodás helyes elveit, és ahol a falusi pártszervezet és a nemzeti bizottság a szövetkezet gazdálkodását szívügyének tekinti. A jó szövetkezetek eredményei mindennél ékesebben - beszélnek, s a legmeggyőzőbb példát nyújtják valamennyi dolgozó paraszt számára. Mezőgazdaságunknak az egyéni kistermelésről a szocialista nagyüzemi termelésre való áttérésénél és a mezőgazdasági termelés fokozásánál döntő szerep hárul a gép- és traktor állom ásókra. A mezőgazdaság gépesítésének növekedése és a szocialista termelési formákra való áttérés hozzájárult ahhoz, hogy megnövekedett a mezőgazdasági munkák termelékenysége. Az egy mezőgazdasági dolgozóra eső bruttóterrnelés 1953-ban az 1949-es évvel szemben 36 százalékkal növekedett. A mezőgazdasági munkák termelékenységének emeléséhez hozzájárultak az új nagyteljesítményű gépek, amelyek megfelelnek a haladó agrotechnika követelményeinfk és a mezőgazdaságunk előtt álló fokozott feladatoknak. 1953-ban a gép-és traktorállomások a szántóterületek 49 százalékán végezték el a szántást és a gabona 35 százalékát aratták le. Munkásaink és technikusaink érdeme folytán és a Szovjetuniónak a mezőgazdasági gépek szállításával nyújtott hathatós segítsége folytán a mezőgazdaságban érvényesülhetett a legkorszerűbb technika. Nagy feladat jut a gépállomásokra abban, hogy kiküszöböljék a fáradságos munkákat a gépek segítségével, hogy szilárd támaszpontokat képezzenek a szövetkezetek kiépítésében és megszilárdításában, a magas hektárhozamok és a magasfokú hasznosság bizto-ításában. A gépállomások munkája konkréten kifejezi a munkásosztály felbonthatatlan szövetségét a dolgozó parasztsággal,, és kifejezésre juttatja azt a közvetlen segítséget, amelyben államunk részesíti a mezőgazdaságot. Azonban az eddigi állapottal nem elégedhetünk meg. Tudatosítanunk kell, hogy a termelés fejlődésének üteme és terjedelme a mezőgazdaságban sok tekintetben a gépesítés fokától és annak kihasználásától függ. Különösen a gépesítés elégtelen fejlődését kell kiküszöbölni, véget kell vetni a technikai lebecsülésének és elégtelen kihasználásának. amely befolyással van a mezőgazdasági termelés elmaradására és fokozni kell a gép- és traktorállomások segítségét olyan munkáknál, amelyeid sok kézzel végzett munkát igényelnek. A gép- és traktorállomások munkájának megjavítása és politikai valamint gazdasági feladatai fokozása érdekében elsősorban állandó szakképzett káderekkel kell kiegészíteni az állomásokat, fokozni kell felelősségüket és egyben anyagi érdekeltségüket a mezőgazdasági termelés növelése iránt. Főleg az állomások összes dolgozóinak az elvégzett munkáért vállalt felelősségét kell emelni. A lehető legnagyobb mértékben meg kell szilárdítani a gépállomások és a földművesszövetkezetek közötti termelési kapcsolatokat, törekedni kell az agrotechnika alapvető követelményeinek szigorú betartására, fokozni kell a gépállományról való gondoskodást, a dolgozókat az állomások, traktorosbrigádok és egyének közötti szocialista munkaverseny fejlesztésére kell buzdítani. A prágai kerületben lévő kolovrati gép| és traktorállomás példája és számos más gépállomás példája megmutatja, milyen eredményeket lehet elérni az egész kollektíva becsületes igyekezetével. A kolovrati gépállomás a tavaszi munkák folyamán feladatait 163,8 százalékra teljesítette. Az egy traktoregységre eső teljesítmény 141,6 átlag hektárt tett ki. A bratislavai kerületben levő szenei gépállomás traktorosai a tavaszi munkák feladatait 127,3 százalékra teljesítették. Az egy traktoregységre eső teljesítmény 187,9 átlag hektár volt. Mezőgazdaságunk eredményei, a földművesszövetkezetek megszilárdítása és fejlődése szorosan összefüggenek a gép- és traktorállomások jó gazdasági, politikai és szervezési munkájával. Az állami gazdaságoknak jutott az a fontos feladat, hogy a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés példaképeiivé váljanak. Az állami gazdaságok számos jó eredményt értek el. Földalapjuk az 1949-es évvel szemben több mint négyszeresére emelkedett. Különösen fontos a lakosság élelmiszerellátásában való részük. Az állami gazdaságok eddigi munkaeredményeivel azonban távolról sem lehetünk megelégedve. A munkaszervezés és irányítás gyakran sántikál, nem harcolnak minden szakaszon a termelési költségek csökkentéséért és a gazdaságosság fokozásáért. Ugyancsak nagyon elégtelen a dolgozókról való gondoskodás is. Sokan nem találták rnég eddig meg a munkájukhoz való helyes viszonyt. A nehézségek egész sorát az okozza, hogy nem tartják állandóan megművelés alatt a földeket, gyenge a gépesítés, a középkáderek túlságosan gyakran cserélik munkahelyüket, gyakran változnak a vezető dolgozók és közvetlenül a termelésben dolgozók szakképzettsége alacsony. Ahhoz, hogy kiküszöböljük azokat a hiányosságokat, amelyek az állami gazdaságokat gátolják abban, hogy valóban a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés mintaképei legyenek, az állami gazdaságokat nagymértékben és komplexen gépesített mezőgazdasági üzemekké kell átalakítani, és elegendő, szakképzett, állandó dolgozót kell biztosítani számukra. Az állami gazdaságok sikeres munkájának előfeltétele, hogy a termelés fokozására irányuló törekvéseket a munkatermelékenység fokozására és a teljesítményeknek a jobb munkamegszervezés alapján való emelésére irányuló törekvésekkel kapcsolják egybe. Nem egy példa tanúskodik arról, hogy állami gazdaságainkon kiváló eredményeket lehet elérni. A jaromefi járásban levő smiržicei állami gazdaság a tejbeadást 104.3 százalékra, a sertéshúsét 102 százalékra, marhahúsét 127.7 százalékra teljesítette. A gazdaságokban egy anyadisznótól átlag 9 malacot nevelnek fel. Az istállókban elhelyezett fejősteheneknél a napi tejhozam 7.88 liter. A bratislavai tröszthöz tartozó trnavai állami gazdaság az első negyedévben a tejbeadást 122 százalékra, a sertéshúsét 100 százalékra, a marhahúsét 147 százalékra teljesítette. Az istállókban levő fejőstehenek átlagos napi tejhozama 8.48 liter. A termelési költségek lényegesen alacsonyabbak a tervezett költségeknél. Állami gazdaságainknak példás gazdálkodásukkal be kéli bizonyítaniuk, hogy valóban ők a szocialista mezőgazdasági nagytermelés példaképei. E helyen még egy dolgot meg kell említenünk. Az állami birtokok vannak hivatva arra is, hogy fajtenyészetünk és vetőmagtermesztésünk fejlesztésének élén haladjanak. Hazánk földje nagyon jó répatermő föld. Ez megköveteli, hogy nagyobb gondot fordítsunk a répamag minőségére, mert ez a cukorrépatermelés fejlesztésének előfeltétele. Ezen a téren fontos szerep vár cukorgyárainkra is. Arra kell törekedni, hogy a cukorgyárak önálló gazdasággal rendelkezzenek a magtermelő alapok kialakításában. A város és a falu közötti gazdasági kapcsolatok kifejlesztésében fontos tényezők a begyűjtési szervek. Bár az ötéves terv folyamán megnövekedett a növényi és állattenyésztési termékek felvásárlása 1953-ban mégsem érték el a tervezett színvonalat. Évről évre emelkedett a szocialista szektor része az összbeadások teljesítésében. Míg 1948-ban ez a beadásokban való részvétel csekély volt, 1953-ban némelyik fontos terméknél meghaladja az egyénileg gazdálkodó parasztok beadásait. 1953-ban a szocialista szektor beadásai a gabonánál 51 százalékot, a cukorrépánál 56 százalékot, a vágódisznóknál 57 százalékot tettek ki. A begyűjtési apparátus sem teljesíti még jól a hivatását. A begyűjtés végrehajtásában elkövetett hibák után, amelyek főleg az 1951-es és 52-es években fordultak elő, amikor a begyűjtési apparátus dolgozói számos esetben nem meggyőzéssel, hanem helytelen adminisztratív intézkedésekkel kényszerítették ki a beadások teljesítését és ezért jogos bírálatban részesültek — a begyűjtési apparátus dolgozóinak egész sora passzivitásba esett és nem szervezte meg jól a begyűjtést. Egyes begyűjtési dolgozók, akik a helyzet elégtelen ismerete folytán bürokratikus irodai adminisztrálás alapján egy sereg túlkapást követtek el mind a szétírásban, mind a begyűjtésben, megsértették a munkások szövetségét a dolgozó parasztsággal. Komoly hibák fordultak elő a felvásárolt állatok minőségének megállapításánál. Az ilyen állapotot nem lehet tovább tűrni. A begyűjtési dolgozóknak tökéletesen ismerniök kell minden egyes község viszonyait, körültekintéssel kell dolgozniuk, szoros együttműködésben a nemzeti bizottságokkal. Tevékenységükkel biztosítaniuk kell a sikeres begyűjtést, ki kell venni részüket a város és a falu közötti piaci kapcsolatok fejlesztésében, munkájukkal és politikai befolyásuk érvényesítésével hozzá kell járulniuk a munkásparaszt szövetség megszilárdításához. A begyűjtési minisztérium meghatalmazottai testületének felállítása után számos nemzeti bizottság elhanyagolja begyűjtési feladatait. A begyűjtésről való gondoskodás minden nemzeti bizottság munkájának alkotórészét képezi. A nemzeti bizottságoknak nem szabad tűrniök, hogy a kulákok ne teljesítsék rendesen beadási kötelezettségüket. A kulákok gyakran azt hitték és még mindig azt hiszik, hogy nem kell teljesíteniük a megállapított termelési feladatokat és az állam iránti beadási kötelezettségeiket. A nemzeti bizottságok hivatottak arra, hogy ne engedjék a mezőgazdasági termékek termelésének és beadásának a kulákok által való szabotálását. A nemzeti bizottságoknak e téren az állami érdekek védelmezőivé és tevékeny megvalósítóivá kell válniuk. Politikánk iránya világos. Világosak a célok, amelyeket pártunk a falvakon végzett munkájával akar elérni. A szocialista építés érdekében a falvakon mezőgazdaságunk nagyméretű fejlesztésére kell törekednünk. Az egységes földművesszövetkezetekben, az állami gazdaságokon és az összes egyénileg gazdálkodó parasztoknál minden földet gondosan meg kell művelni és lényegesen emelni kell mind a növényi, mind az állattenyésztési termelést. Ezen a téren világosan bebizonyította előnyeit a szocialista szektor. Ezért egységes földművesszövetkezeteinket tovább szilárdítjuk és építjük, hogy még meggyőzőbb és vonzóbb példaképévé váljanak a dolgozó parasztoknak, akik a jövőben is belépnek a szövetkezetekbe és új szövetkezeteket alakítanak. V. I. Lenin mondotta: „Csakis abban az esetben, ha sikerül a föld társadalmi, kollektív, szövetkezeti, artyelszerű megmunkálásának előnyeit a parasztnak a gyakorlatban bemutatni, csak ha sikerül a szövetkezeti, artyeigazdaság segítségével a parasztnak segítséget nyújtani, csakis az esetben tudja az államhatalmat kezében tartó munkásosztály a maga igazát a parasztnak ténylegesen bebizonyítani, csakis igy vonhatja tényleg szilárdan és igazán a maga oldalára a sokmilliós paraszttömeget." Feladatunk, hogy pártunk munkájában továbbra is e szavak szerint igazodjunk, hogy országunkban, falvainkon e szavakat valóra váltsuk. Az összes kis. és középparasztoknak rendszeres támogatást és segítséget kell nyújtani. Falvainkon sok kis- és középparaszt folytat egyéni gazdálkodást. Gondoskodnunk kell arról, hogy ezek a parasztok jó eredményeket érjenek el, hogy biztosítva legyen gazdaságuk termelése. Erről eddig nem gondoskodtunk, kellőképpen. Most ezt helyre kell hozni. Tudatosítjuk, hogy a támogatás az a helyes út, amelyen az egyénileg gazdálkodó parasztokat megnyerjük a szövetkezeti gondolat számára. Hiba volna azt hinni, hogy köny. nyebben megnyerjük őket, ha maglikra hagyjuk segítség nélkül. Ennek éppen az ellenkezője az igaz. Éppen azáltal nyerjük meg őket, ha megmutatjuk nekik a közös gazdálkodáshoz, a jó élethez vezető utat. Teljesen meg kell értenünk Lenin jelszavának jelentőségét, amely rámutat a párt hármas feladatára a falvakon — a falusi szegényekre támaszkodni, megnyerni a középparasztokat és szüntelenül harcolni a kulákok ellen. A párt falusi politikáj'ának megvalósításánál továbbra is támaszt jelent a kisparasztok tömege, amely helyzeténél fogva a legközelebb áll a munkásosztályhoz. A földmüvesszövetkezetek megszilárdításánál és féjlesztésénél a kisparasztokra kell a fő figyelmet fordítani, türelmesen és rendszeresen meg kell nyerni a szövetkezeteknek azokat, akik eddig még nem léptek be. Falvainkon fontos tényező a középparaszt. A középparasztok müvelik meg azon földek legnagyobb részét, amelyek egyéni gazdálkodásban vannak és ennek megfelelően jelentős mezőgazdasági termelésük is. A kozépparasatot meg akarjuk nyerni és meg kell nyernünk a szövetkezet számára. A középparaszt, aki belépett a szövetkezetbe, hathatós segítséget jelent, mert rendszerint jó és megfontolt gaz. da és szervező. Falvainkon a szocializmus építésének oszthatatlan részét képezi a kulákok következe, tes korlátozásának és visszaszorításának politikája, rendszeres politikai és gazdasági elszigetelésük a kis- és középparaszttömegektől, a szövetkezetekbe való befurakodásuk megakadályozása és kártevő működésük lehetetlenné tevése. Erről parasztjaink egyre jobban meggyőződnék és erről nekünk is naponta meg kell őket győznünk: le kell lepleznünk előttük a kulákok igazi arculatát. Pártunk és kormányunk, munkásosztályunk, s a gépállomások és állami gazdaságok egyre nagyobb mértékben nyújtanak szé. leskörü támogatást és segítséget falvainknak. De az összes dolgozó parasztokat segiteniök kell a szövetkezeteknek is. Ez a leghelyesebb útja annak, hogy egyre több és több dol. gozó paraszt saját tapasztalatai alapján győződjön meg arról, hogy sokkal többet termelhetnek, ha földjeiket egyesítik', ha közösen gazdálkodnak. Előfordultak olyan esetek, hogy a községben néhány kis- és középparaszt szövetkeze, tet alakított, átvergődtek a kezdeti nehézségeken, de kisebbségben maradtak, s most fennhéjázva tekintenek a többiekre. „J6 szövetkezetet teremtettünk magunknak, szép eredményeket értünk el, tehát a többiek most hagyjanak békében, ha előbb nem jöttek hozzánk." Vagy azt is hallhatjuk még gyakran: „Igen, a készbe szívesen belépnének, de mi most már senkit sem veszünk be magunk közé." Nem lehet rosszabb dolog ennél a hely-, telen elszigetelődésnél, amelyet egyes szövetkezeti tagoknál tapasztalhatunk az egyénileg gazdálkodó parasztokkal szemben. Véget kell vetnünk annak a

z állapotnak, hogy némelyik pátszervezetünk a kis- és különösen a középparasztokkal szemben közöm, bös álláspontot foglal el, és elfelejti, hogy a ma egyénileg gazdálkodó parasztok, holnap már szövetkezeti tagok lesznek. A dolgozó kis. és középparaszt hozzánk tartozik, osztályszövetségesünk. Nem bizalmatlansággal és gúnnyal, hanem barátsággal, türelmes naponkénti meggyőzéssel nyerhetjük és nyerjük meg őket. Egyaránt érvényes ez azokra is, akik még nem győződtek meg és nem léptek be a szövetkezetbe, valamint azokra, akik meginogtak és átmenetüeg kiléptek a szövetkezetből. Sokan közülük már vissza is tértek a szövetkezetbe. Munkánknak a falvakon ezekből az elvekből kell kiindulnia. A mezőgazdasági termelés fejlesztését hazánkban a legközelebbi két-három évben a csehszlovák népgazdaság fejlesztése fő lánc. szemének kell tartani. A mezőgazdasági termelés lényeges fokozására kell összpontosítani műiden dolgozó, ez egész államgépezet, az összes párt- és tömegszervezetek figyelmét és törekvéseit. Nagy feladat ez, de örömteli. Egész népünk feladata ez, valóban országos feladat. A munkásosztály és a dolgozó parasztság felbonthatatlan szövetsége az a legyőzhetetle

n erő, amely mezőgazdaságunk fejlesztését biztosítja. A munkások szövetsége a kisés középparasztokkal, valamint a kulákság további korlátozására és visszaszorítására irányuló helyes politikánk biztosítja falvaink • szocialista építésének győzelmes előrehaladását. A mezőgazdasági termelés fő előfeltétele, hogy továbbra is megszilárdítsuk politikailag, szervezetileg és gazdaságilag az egységes földművesszövetkezteket, kibővítsük tagalapjukat é

s újabb szövetkezeteket alakítsunk mindenütt, ahol erre megvannak a feltételek. Minden egyes szövetkezet gazdálkodása jó eredményeinek alapját az képezi, hogy a szövetkezet élen erős vezetőség álljon, hogy a szövetkezet funkcionáriusai szakmailag és politikailag hivatásuk magaslatán álljanak, hogy a szövetkezetben jó legyen a munkaszervezés és a lehető legnagyobb mértékben kihasználják a techni-