Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-11 / 141. szám, péntek

6 U J SZO 1954. iánius H". Az „Ingyenélők" bemutatója a Magyar Területi Színházban Hetvennégy évvel ezelőtt, 1880 januárjában került színre első íz. ben Csiky Gergely nagysikerű müve, a „Proletárok". A cím ne ejtsen tévedésbe bennünket. A „proletár" szó Csiky darabjában Ingyenélőket jelent; utalás az ókori Rómaélősd, jellegű társadalmi rétegére, mely az elszegényedett, lezüllött szabadokból, volt vagyonos osztályok hozzátartozóiból verbuválódott. Csiky Gergely korában az egyre jobban érvényrejutő kapitalista gazdálkodás a feudális földesurak észszerütlen gazdálkodásával és a kisiparral szemben könyörtelenül érvényesítette a szabad verseny elvét, a napról napra szaporította a vagyontalanok tömegét. Az elszegényedett földesurak, s értelmiségi pályára indult nemesi osaládok fiai, minthogy a gyakorlati pályákat megvetették, annál inkább hódoltak a politikának és a közhivataloknak, s ritka kivétellel leginkább a jogi diploma megszerzésére törekedtek. A túltengés révén sokan a kapitalista társadalom süllyesztőjébe kerültek. Egyszerűen deklasszált elemekké, ingyenélökké váltak. Meg. tartották osztályuk üres előítéleteit, dologtalanul, léhán és kétségbeesetten tengődtek. A kaoitalista társadalom megfosztotta őket exisztenciájuktól, de fényűzésével növelte igényességüket, s igényességükkel erkölcstelenségüket is. Csiky Gergely tapasztalt, éles szeme észrevette kora társadalmának ezt a dekadens, bomlasztó jelenségét. Művében színre vitte a leglehetetlenebb, legsivárabb, legzüllöttebb alakok egész galériáját. A francia romanticizmus hatástkeltö eszközével olykor egészséges, tiszta erkölcsű jellemeket helyezett ennek a társadalmi szemétdombnak kellős közepébe, hogy erkölcsi ítélete annál erősebb és szembetűnőbb legyen. A darabban Széderváry Kamilla, volt markotányosnő, később szélhámosnő, Zátonyi Bence, Bankó Béni levitézlett földesurak, Mosolygó Menyhért lezüllött ex-ügyvéd, Elza, Bankó Béni felesége képvise. lik a deklasszált, ingyenélő elemeket. Mosolygó züllött alakjában a társadalmi fertő legmélyén is az emberséges jóindulatok dominálnak. Az eredeti műben Szederváry Kamillában és Elzában is a drámai cselekmény révén az erkölcsi jó diadalmaskodik. Timőt Pál, a hirtelen meggazdagodott birkatenyésztő, alapjában jóindulatú, de korlátolt és komikus alak. Tulipán és Tulipánná, a módos, gazdagodó kisiparos családot megjelenítő figurák, akik a maguk müveletlenségével és durvaságával az „előkelő" társaságba tolakodnak. A dráma pozitív alakjai Irén és Darvas Károly. Irén elhalt bányász, munkás gyermeke, akit Kamilla a szalmáról szedett fel még csecsemő korában, önzésből, számításból és alig érezhető emberi jóindulatból felnevelte, eltitkolta előtte származását. Darvas Károly állástalan ügyvéd, Irén szerelmese egészséges erkölcsi undorral fordul el az ingyenélők léha társadalmától. A többi alak is mind jellegzetes figura és arra jő, hogy hűen megjelenítse a kor társadalmát. A drámai bonyodalmat Zátonyi Bence szélhámos cselszövénye idézi elö. Rákényszeríti Kamillát, hogy Irént adja hozzá feleségül. A házasságkötés után az a szándéka, hogy Timótot, a gazdag birkanyírót, aki megszereti a tisztaerkölcsü szép Irént, rászedi és megzsarolja. Önfeláldozó barátot színlel, kész lemon. dani ifjú feleségéről, persze megfelelő pénzösszeg fejében. Ugyanúgy járt el egykor Elzával, egykori feleségével, kit Bankó Béninek adott el ilymódon. Mosolygó azonban, akiben feltámadnak az emberi jóindulatok, összefog Darvas Károllyal és megakadályozza Bence tervét. Elza is a drámai cselekmény végén ráébred emberségére és segít leleplezni Bencét. A Magyar Területi Szinház művészei június 3-án mutatták be az „Ingyenélök"-et tagadhatatlan sikerrel, művészi ambíciókkal és eredményekkel, pedig az „Ingyenélők" előadása nagy próbatétel a realista színjátszás számára. A mű belső ellentétei, a realista és romantikus elemek ellentmondásaikkal megzavarhatják olykor a szerep teljes átélését, a művész átlényegülését. Olykor külsőségekre és mesterségbeli fogásokra csábítanak. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy néhány hibától eltekintve, sikerült a legnehezebb feladatok megoldása is. Hihetetlen önzés, örökös színlelés, olykor cinkos őszinteség, a leleple. zéstöl és nyomortól való rettegés jellemzi a színmű KamUláját. Olykor-olykor áttör rajta valami emberi érzés, de csak rövid pillanatokra, hogy aztán az önzés és a végső bukástól való félelem a legmélyebbre taszítsa. H. Buday Mária alakítása egy pillanatra sem ejtette kétkedésbe a nézőt alakjának hitelessége felől. Ügyelt a szerep perspektívájára, nem bocsátkozott túlzások, ba, helyes művészi ösztönnel, őszinte ihlettel játszotta sokoldalú szerepét, példás fegyelemmel ellenőrizte minden mozdulatát, arcjátékát, az alak színváltozásainál mindig érzékeltet, ve tetteinek alapmotívumát, a hihetetlen önzést. Zátonyi Bence tudatosan gonosz jellem. Határtalanul cinikus, a romantikusan eltúlzott jellemtelenség megszemélyesítője. Turner Zsigmond alakításában teljességgel -életrekelt, megelevenedett a rossznak ez a perszonifikációja. Játékának egyetlen hibája, hogy túlságosan kihangsúlyozta a szé'hámos intelligenciáját. A szerep ugyan megköveteli a tudatosságot, de alaposabb elemzés után beláthatjuk, hogy nem ez a legjellemzőbb tulajdonsága, hanem osztálygögböl és előítéletből fakadó cinizmus, dologtalanság és léhaság magatartásának alapmotívuma. Szél. hámos-intelligenciája csak buborék, a jellemtelenség álarca. Talán a mű romantikus elgondolása ad okot és alkalmat az alakítás túlzására. Irén rokonszenves, megragadó alakját Ferenczy Anna jelenítette meg. Talán kevesebb mesterségbeli fogással, de őszinte fiatalos lendülettel alakította szerepét. Olykor elvétette a szerep perspektíváját, ami az érzelmi kitörésekben, a hanghordozásban helytelen fokozást idézett elő. Alakján olykor mintha saját egyénisége tört volna át, különösen az ötödik képben mintha a mü alakjától eltérő idegen mondta volna monológját. Ám ez a rövid kizökkenés a szerepből mintha csak pihenés és erőgyűjtés lett volna a mü utolsó jeleneteihez, s Zátonyi Bence megjelenése után játéka magas, művészi teljesítménnyé csúcso. sodott. Aki Király Dezsőt elsö ízben látta játszani, alakítását kiváló művészi teljesítménynek kell elfogadnia. Király Dezső valóban kiváló művész, aki sok élettapasztalattal és kitűnő megfigyelöképességgel rendelkezik. Az életből ellesett mozdulatai, hanghordozása erre vall. Ám tehetségét mégis veszedelem fenyegeti. Ha másodízben más szerepben látja, azonnal ráismer: ez Király Dezső, ezek az ő mozdulatai, az ö hangja, az ő arcjátéka, az ő mesterségbeli tudása. Jellegzetes játéka áttör szerepe jellemén. Ez történt Mosolygó szerepének alakítása alkalmával is. A teljes átélés magaslatára emelkedik különösen a harmadik kép néma jelenetében, az ötödik kép utolsó je. leneteiben és mindenütt, ahol erős érzések kifejezésére kell törekednie. Ám időközönként az átélés őszintesége mintha lanyhulna, s túlságosan mesterségbeli tudásra támaszkodik. Alakjából ilyenkor eltávozik az élet, a hitelesség varázsa, marad a maszk és a magát Király Dezsőt jellemző mesterségbeli tudás. Ezt a hibát csak teljes elmélyüléssel, erös

( figyelemmel, tudatának szakadatlan ellenőrzésével fogja kiküszöbölni. Mesterségbeli tudása határozottan előny, de ugyanakkor az átélés elhanyagolására csábítja. A realista színjátszás nem tűri a mesterségbeli fogások túltengését. Udvardy Anna meglepő tökéletességgel játszotta Elza szerepét. Eltévesztett gesztusok, mesterkéltség nélkül jelenítette meg a mü második, ugyancsak önző, pénzsóvár női alakját. Játéka mindvégig fegyelmezett, a mü egységébe illő és hiteles volt. Kifejező arcjátéka, hanghordozása, mozdulatai és szép beszéde a szerep átélésének kifejezői. Timót Pál szerepe volt talán a legháládatlanabb. Ennek az alaknak jellemét az átdolgozás nem érintette annyira, hogy az eredeti műben rá. ruházott jótulajctanságok, a barátságba vetett őszinte hit és jóhiszeműség eltűnjenek belőle. Elmaradt a szentimentális végkifejlés és Ti. mót Pál a komédia végén bárgyú szerelemsóvár, ostoba alakká vált. Jó tulajdonságai ellentmondanak jelleme sivárságának. A színpadi megoldás nem jellemalakítást, hanem bárgyúvá karikirozást követel. Alakítójának, Ligeti Lászlónak nem vethetünk szemére túlzásokat. Timót Pál szerepében mást nem tehetett, s alakjának belső ellentmondásait helyesen karikatúrává torzítással oldotta meg. Darvas Károly alakját Tóth László játszotta meg sikeresen. Általában a kis szerepek alakítóiról el. mondhatjuk, hogy feladataikat jól oldották meg, növelve az egész mü hatását. A díszletek, jelmezek szépsége és jellegzetessége nagy mértékben hozzájárult az előadás sikeréhez. Az „Ingyenélők" művészi sikere a'apos, átgondolt rendezői munkára, s a realista színjátszás elveinek érvényesítésére vall. Ebben a tekintetben Štefan Munkot illeti az elismerés. Az előadás elérte célját, ne. vetségessé tette a kapitalista társasadalom ingyenélőit, s rajtuk ke. resztül magát a kapitalista társadalmat. Rámutatott a nö kiszolgáltatottságára és perspektívát nyújtott annak felszabadulása felé. Igy hűen tolmácsolta a mü eszmei mondani, valóját. A közönség hálája és megértése további sikerekre buzdítja művészeinket. Bábi Tibor (Qkatdlt &iaplJji cl /léke. gAnxLôlatdjJak hűdet ô (t A sajtó a napokban hírt adott arról, hogy Dimitrij Sosztakovics szovjet zeneszerző és Charlie Chaplin, a nagy filmművész kapták meg az 1953. évi nemzetközi békedíjat. Ezt a békemozgalom képviselői a mult héten, csütörtökön adták át Chaplinnek. Chaplin kijelentette, hogy a békedíjat, amelyet a Béke-Világtanács berlini ülésszakán ítéltek neki oda, olyan londoni, bécsi és genfi művészek támogatására kívánja fordítani, akik a népek közötti békéért és barátságért szállnak síkra. Alacsonytermetü, groteszk emberfigura lépked a brooklyni utcán. Fején elnyűtt keménykalap, kezében vékony sétapálca, orra alatt keféhez hasonló nyírott bajusz. Szűk, „ultradivatos" kabátját egy gombra gombolja. Széles nadrágjából két agyontaposott óriási csámpás cipő kandikál ki. Ez a komikus külsejű emberke, amikor teljesülhetetlen eszményei összeütköznek az élettel, tra. gikus hatást kelt. Egy szerény cél vezérli: élni szeretne. Szeretne jóllakni és szeretni, dolgozni és fedelet érezni a feje fölött A társadalmi rend, amelynek fogaskerekei felmorzsolják és a szerencsétlenség örvényébe taszítják, ebben megakadályozza. Ott, ahol segíteni akarja az igazságos ügyet, saját maga issza meg a levét: a durva gengszterek és az állig felfegyverzett, még durvább rendőrök alaposan helybenhagy ják. Ha szerelmi siker mosolyog rá, egy pillanat múlva ez a. reménye is szertefoszlik, álomideálja menekül , a szegény csavargó elöl, aki csak i nevetségére van a világnak. Igy ismertük és láttuk évtizedeken át a mozivásznon Charlie Chaplin alakját. Senki sem rántotta le a leplet olyan merészen és olyan nagy művészi hatással erről a világról, mint éppen ő. Mark Twaint, az amerikai szatíra mesterét, valaki egyszer „tragic American" névvel illette. Az amerikai kizsákmányoló világnak ez a bátor, nagy kritiku, sa, noha angol származású, szintén ilyen „tragikus amerikai". Emberien mély, meleg, azonban egyszersmind kérlelhetetlenül ostorozó társadalomszatírája előtör a saját bőrén is tapasztalt szenvedéseken és könynyeken át, amelyeket akkor is meg tudott figyelni, amikor anyagilag már szilárdan megállott a lábán. Charlie Spencer Chaplin londoni komédiások nyomorban és nélkülözések közepette született fia. London külvárosában már kora ifjúságában megízleli a nélkülözés keserüségeit. Idő előtt elveszti apját. Anyja, az egykori énekesnő varrással keresi mindennapi kenyerét. A nagy szürkéskék szemű, fekete gön. dörhajú fiú ezért már hatéves korában fellép a „music-hall" pódiumán, ahol a „Jack Jones" refrain-jét énekli. Később megkapja elsö szere, pét a. Hippodrom-arénában. Szerepről szerepre kibontakoznak a fiú pantomimikai tehetségének vonásai, a 13 éves Chaplin azonban még nem tud olvasni. Amikor a Sherlock Holmes-ben megkapja elsö hangos szerepét, anyja, akit a végtelenségig szeretett, lehetőséget tálál arra, hogy megtanítsa a betűk megkülönböztetésére. A könyv hatalmas távlatokat nyit az értelmes fiú előtt. Művészetileg és emberileg is fejlődik. Érzékeny lelke fokozott intenzitás, sal mélyed az öt környezö életbe. Chaplin így jut el Fred Karn színtársulatához, ahol különösen a pantomimikában páratlanul fejlődik jellemzőképessége. 1913-ban a társulat az Egyesült Államokban vendégszerepel. Midőn az egyik filmgyártó szerződést ajánl, Chaplin habozás nélkül elfogadja. „Eleinte — írja Chaplin — az volt a vágyam, hogy tessem a közönségnek, hogy elnyerjem a közönség rokonszenvét." Ezekben a rövid egyfelvonásos filmfelvételekben az ösztönös komikum fölényben van az eszmei tartalom fölött és gyakran a. nézők tet. szésnyilvánításának kivivására törekszik, azonban már itt is kitűnik a szociális elem, Chaplin már itt is világosan a szegények oldalára áll. Chaplin ettől kezdve igyekszik művészi pályáján betölteni társadalmi küldetését. Chaplin kineveti az uralkodó kasztokat és ennek azért van olyan nagy hatása, mert az emberek túlnyomó többségének vélekedését tolmácsolja, mert kimondja azt, amit a nép lelke mélyén kíván. Amerika uralkodó erői nem szívesen látták kendőzetlen arcukat ilyen nevetséges, diszkreditált formában. A bulvársajtón keresztül kihasználták Chaplin feleségeinek sorozatos botrányait. A puritanizmus és az amerikai erkölcsök „tisztasága" vé. delmében bőszült üldözési kampányt indítottak a művész és alkotásai ellen. Megtörtént, hogy a banktrösztök tulajdonát képező mozik megtagadták filmjeinek bemutatását és azt. hogy filmjei megtörték a bojkottot, Chaplin nem a reklámnak, hanem az egyszerű nézőközönségnek köszönheti, aki számára alkotott. A hálás nézők nemcsak Amerikában, hanem az egész civilizált világon határtalan szeretettel vették körül. Midőn a gazdasági válság éveiben Hollywood kénytelen volt a művészileg még tökéletlen attrakciót — a han. gosfilmet piacra dobni, Chaplin minden erejével ellene van az újításnak. Ö, aki arca, teste és végtagjai néma beszédével meg tudta nevet, tetni és ríkatni az embereket, megszólaljon és eloszlassa művészetének varázsát? Ezért makacsul megkezdi „A nagyváros fényei" c. némafilm forgatását és következő filmjében, a „Modern idö"-ben csak annyit enged, hogy valamilyen nem létező eszperantó nyelven elénekel egy dalt, amelyet szövegének érthetet, lensége ellenére mindenki megért. A „Modern idö"-ben kinevette a, kapitalista racionalizálást, amely az em. bereket gépekké változtatja. Mozijainkban a mai napig is nagy sikerrel megy az „Aranylánc". Chaplin ebben a kiváló fimszatírában művészi formában gúnyolja ki a mult században az amerikaiakat őrjöngésig hatalmába keritö örült aranyhajszát. Feledhetetlen jelenete a filmnek, midőn Chaplin éhségtől gyötörve megfőzi a cipője talpát és társát éhségétől keltett víziójában hízott tyúknak véli. Mesterien viszi be a jelenetekbe a csalódott szerelem gyakori motívumát. Az „Etetögép", amely munka köz. ben táplálja a munkást, a csavar szorításánál megszakadásig feszitett egyhangú munka, amely az őrültek házába juttatja az embert, szemléltetően mutatja a teohnika veszedelmes felhasználását ott, ahol a racionalizálás a kizsákmányolókat szolgálja. A film elején Chaplin tévedésből belekerül a tüntető munkanélküliek forgatagába. Vörös posz. tót szorongat a kezében, amelyet egy autó teherszállítmányáról tépett le. Igy történik,hogy a rendőrök gumibotja először öt éri a tüntetők közül. Chaplin csak tudat alatt érezte azt, amit a szovjet emberek életében vélt megtalálni, ami iránt min. dig élénken érdeklődött, — a béke és a boldogulás útját. Ez segítette őt abban, hogy egészen felismerje és bemutassa az uralomra törő német fasizmust és a háborús előkészületeket. Chaplin megértette, hogy a „diktátorok bábuk, akiket az iparmágnások és a pénzemberek mozgatnak." Megértette, hogy a fasizmus háborút jelent, ami pedig csak a finánctöke érdeke. Megértette főleg azt, hol van a művész helye eb. ben az időben. Igy születik meg a „Diktátor". A békés erők győzelme után készült filmjét a békeharc gondolata hatja át. Verdoux tömeggyükos esetén akar rámutatni arra, hogy a kapitalista civilizáció minden embert tömeggyilkossá szeretne változtatni. „Clausewitz német tábornok számára a háború a diplomácia folytatása volt más eszközökkel — magyarázza Chaplin. — Verdoux számára a bűntett az üzlet folytatását jelenti más eszközökkel." Az amerikaellenes tevékenységet vizsgáló bizottság be akarja idézni. Chaplin ezt válaszolja: „Megtudtam, hogy bizottsá. guk elé akarnak idézni. Azt mondják, meg akarnak kérdezni, kommunista vagyok-e. Ha olyan nagyon kívánják tudni, nem vagyok kommunista, csupán békére „uszítok". Ebben a feszült harci légkörben készíti utolsó filmjét „A porond fényei"-t, amelyben egy. kiöregedett varietészínész visszatér a londoni „music_hall"-ok kedvelt környezetébe. Nem vár az ajnerikai bemutatóra, hanem már harmadik alkalommal ismét hajóra ül, hogy a dollár, őrület országából visszatérjen a jó öreg Európába, mert Amerika 40 év után sem vált hatójává. A francia filmkritikusok kezdeményezésére már többször javasolták, hogy Chaplinnek ítéljék oda a Nobel-díjat. Merhették-e értékelni Chaplin nagy müvét azok, akik esz. közök a háború előkészítőinek kezében? Ezért Chaplin helyett „megfelelőbb" személy, Marshall tábornok , kapta meg a Nobel-békedíjat. Ma, Chaplin a leghivatottabb kezekből kapja meg a. békedijat. Ez minden becsületes embert örömmel tölt be. Mennyire erősödik a b?kítábor világszerte! Semilyen imagináris függöny nem választhat el bennünket. Charlie Spencer Chaplin, a nagyművész hisz a kacagás és a köny. nyek, a terror és a rettegés ellenmérge erejében. Hisszük, hogy 65 éves kora ellenére még sokszor megnevetteti az embereket és könynyeket csal a nézők szemébe, hogy olyan filmet alkot, amire már gondol is, és amelyre ö a leghivatottabb- a barbár mc-carthyzmus szatíráját. Ján Kalina