Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-11 / 141. szám, péntek

354. iúnius 11 m 7 A GENFI ÉRTEKEZLET • • • V. M. Molotov beszéde a t Indokínai kérdésről A genfi értekezlet június 8. ülésén V. M. Molotov külügyminiszter, a szovjet küldöttség vezetője a következő beszédet tartotta: A genfi értekezlet fontos feladata az indokínai béke visszaállítása. Indokína nemzetei reménnyel tekintenek a genfi értekezletre és elvárják, hogy hozzájárul Vietnam. Patet Lao és Kmer nemzetei békéjének, függetlenségének, szabadságának és egységének biztosításához. A világ nemzetei rokonszenvvel tekintenek az indokínai nemzetek nemzeti felszabadító mozgalmára. Értekezletünknek el kell ismernie, hogy e nemzetek harca nemzeti függetlenségükért és szabadságukért jogos. Az értekezlet részvevőire az a komoly feladat vár. hogy járuljanak hozzá a hadicselekmények mielőbbi beszüntetéséhez, a szilárd és tartós béke megteremtéséhez Indokínában. Lehetetlen azonban, hogy ne vegyük tekintetbe azt a tényt, hogy az értekezletnek nem minden egyes részvevője ért egyet feladatait illetően. Ez nyilvánvaló abból is, ami az értekezleten történik és látható abból is, ami a genfi értekezlet körül és az értekezlet idejében történik. Azt a hatást kelti, hogy az értekezlet nem minden egyes részvevőjének érdeke az indokínai béke mielőbbbi visszaállítása. Lehetséges, hogy részt vesznek a genfi értekezleten, de feladatukat nem az indokínai béke visszaállításában, hanem annak bizonyításában látják, hogy nem tudnak megegyezni az indokínai háború megszüntetésének kérdésében. Azok, akik a megegyezés lehetetlenségét kívánják bebizonyítani, nemcsak az indokínai háború további elhúzásának útjára léptek, hanem tulajdonképpen előkészítik a háború további terjedését veszélyes következményeivel együtt. Tanúi vagyunk olyan tényeknek, amelyek azt bizonyítják, hogy némely kormányoknak n$m a béke megújítása, hanem az indokínai háború további terjedésének előkészítése, a háborúban részvevő hadakozó felek számának növelése a szándéka. Nem feledkezhetünk meg azokról a tervekről sem, amelyek leginkább az USA állami departementjéhez fűződnek. Ezt bizonyítják kézzelfoghatóan az olyan tények, mint amilyen például az Amerikai Egyesült Államok vezette úgynevezett „délkeletázsiai katonai tömb állandó szorgalmazása, amelyben néhány gyarmati hatalom és engedelmes csatlósaik vennének részt. Ez abból a tényből is kitűnik, hogy az USA. NagyBritannia, Franciaország, Ausztrália és Új-Zéland részvételével katonai értekezlet folyik Washingtonban. E tényekkel összefüggnek a thaiföldi kormánynak ama kísérletei, hogy a genfi értekezleten akadályt gördítsen az indokínai kérdés megoldásának útjába. A thaiföld kormány nyilván a külföldi agresszív körök utasítására tette ezeket a kísérleteket. Thaiföld javaslata, hogy a Biztonsági Tanács keretében bizottságot létesítsenek az indokínai határok mentén uralkodó helyzet fölött gyakorlandó felügyeletre, kísérlet arra, hogy már előre ürügyet találjanak beavatkozásra, amelyet látszólag az Egyesült Nemzetek Szervezete kezdene, a valóságban azonban az Amerikai Egyesült Államok beavatkozása lenne Indokína belügyeibe. Ennek a javaslatnak az a célja, hogy aláássa a népeknek az indokínai béke visszaállítására vonatkozó konkrét kérdésekről tárgyaló genfi értekezletbe vetett bizalmát. Hasonlóképpen nem kerülheti el figyelmünket az a tény, hogy egyes országok agresszív körei félnek attól a lehetőségtől, hogy a genfi értekezleten néhány pozitív eredményt érhetnénk el az indokínai kérdés békés megoldásában. Ilyen körülmények között a szovjet küldöttség fontosnak tartja, hogy kiemelje az indokínai hadieselekrr^nyek megszüntetéséért és a béke visszaállításáért az értekezletre háruló felelősséget. Ami a Szovjetuniót illeti, az indokínai hadicselekmények megszüntetésének kérdését nem tartja rövid lélekzetvételnek ahhoz, hogy később folytathassák a háborút, majd még jobban kiterjesszék, hanem a tartós béke megteremtését látja benne. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy a genfi értekezlet mind katonai, mind politikai kérdésekkel foglalkozzon. 1. A hadicselekmények megszüntetésének kérdése Mind a Vietnam Demokratikus Köztársaság küldöttsége, mind a francia küldöttség javaslatokat tett az indokínai hadicselekmények megszüntetésére. A vitában a Kínai Népköztársaság küldöttsége javaslatokat tett a hadicselekmények beszüntetéséről szóló egyezmény alapvető pontjaira. A javaslatok körül megindult vita megmutatta, hogy az értekezlet részvevőinek álláspontja a kérdések egész sorában a közeledés némi jeleit mutatta. E kérdések között szerepel mindenekelőtt az a megállapítás, hogy egész Indokínában egyidejűleg kell megszüntetni a harcoló felek fegyveres erőinek hadicselekményeit. Az értekezleten ezzel kapcsolatban egyesek fenntartással éltek, de ennek ellenére megegyeztünk a kérdésben. A bonyolult indokínai helyzetre való tekintettel, a hadicselekmények megszüntetése megköveteli a két fél övezetei és csapatai elhelyezése kérdésének megoldását. A kérdés másképpen, mint a két fél közvetlen tárgyalása útján nem cldható meg. Az értekezlet május 19-i határozata ajapján a két fél katonai képviselői érintkezésbe léptek egymással. Ez már Genfben megtörtént. A közvetlen kapcsolat felvételét a helyszínen, Indokínában szintén szükségesnek tartották. Tárgyalni kezdtek a két fél övezeteiről és csapatainak megfelelő elhelyezéséről, ami fontos lépést jelent az indokínai kérdés megoldásában. Az értekezlet részvevőinek a két fél tagjaiból alakítandó vegyes bizottságok létesítésére tett javaslat ellen sem volt kifogása. Ezek d vegyes bizottságok ellenőriznék a hadicselekmények megszüntetéséről szóló egyezmény feltételeinek teljesítését. A bizottság fontos szerepe már ebből a tényből is kitűnik, hogy éppen a háborúban közvetlenül részt vett felekre hárul a fő felelősség az említett egyezmény betartásáért. Ha ezek az országok nem akarják betartani a már megkötött egyezményt, senki más nem tudja biztosítani az aláírt szerződés kívánt eredményeit. Mint ismeretes, a szovjet küldöttség pozitívan mérlegelte azt a francia javaslatot, hogy az értekezlet részvevői vállaljanak kötelezettséget az indokínai hadicselekmények megszüntetéséről szóló egyezmény betartására adandó garanciákra. Más küldöttségek hasonlóképpen nyilatkoztak abban az értelemben, hogy szükség van a garanciákra, mivel eddig még nem tárgyalták meg kellőképpen e kérdés összes lehetőségeit. Vannak azonban olyan kérdések, amelyekben a küldöttségek nézetei különböznek. Melyek ezek a kérdések? Mindenekelőtt foglalkozni kell az egyezmény betartása fölött gyakorolt nemzetközi felügyelet kérdésével. Mint ismeretes, a Szovjetunió javasolta, hogy a semleges államok felügyelőbizottsága India, Lengyelország, Csehszlovákia és Pakisztán képviselőiből alakuljon meg. Ezek közül két ország — India és Pakisztán diplomáciai kapcsolatban áll az egyik féllel, Franciaországgal, a másik két ország, Lengyelország és Csehszlovákia pedig diplomáciai kapcsolatokat tart fenn a másik féllel, a Vietnami Demokratikus Köztársasággal. A szovjet küldöttséget az a meggyőződés hatja át, hogy a nemzetközi bizottság ebben az összetételében megszerezné a kellő tekintélyt és biztosítani tudná azt, hogy ennek# a nemzetközi szervnek működése ne legyen pártoskodó, hogy működésében ne legyen részrehajló. Az olyan országoknak, mint Lengyelországnak és Csehszlovákiának a bizottságban való részvétele ellen felhozott ellenvetések, azaz, hogy ideológiai okok miatt lehetetlen, hogy ezek az országok az adott esetben semleges álláspontot foglaljanak el, teljesen alaptalanok. Ugyanilyen joggal tehetnének ellenvetéseket a kapitalista országok ellen. Aki ilyen . érveket hoz fel, nyilvánvalóan megfeledkezik arról, hogy ez az érv kétélű fegyver és úgy vélem, hogy ezzel nem kell tovább foglalkoznom. A semleges államok bizottságának fő feladata, hogy: biztosítsa annak lehetetlenné tevését, hogy bármilyen alakulatokat, bármilyen személyzetet, valamint fegyvernemet és lőszert szállítsanak Indokínába; felügyeljen arra, betartja-e a két fél a megjelölt katonai demarkációs vonalakról és lefegyverzett övezetekről szóló határozatokat; felügyeljen a katonai egységek mozdulataira az övezetek megszállásakor; felügyeljen arra, hogyan hajtja végre a két fél a hadifoglyok és az internált polgári személyek hazatelepítését; vizsgálatot indítson, vagy kérdéseket intézzen a vegyes bizottsághoz, vagy e bizottságban részvevő egyik félhez a hadicselekmények megszüntetéséről szóló egyezmény, nek a lefegyverzett övezetekben való megsértése esetén és tegyen javaslatokat mindkét félnek az ilyen esetek felszámolására. A vegyes bizottságok feladata, a hadicselekmények megszüntetéséről szóló egyezmény határozatainak betartására irányuló különleges intézkedések teljesítésének biztosítása a helyszínen. Ezek SZ intézkedések a jelenlegi és általános tűzszünet biztosítása fölött gyakorolt ellenőrzésre, az övezetek megszállási és a két fél csapatai átcsoportositási tervének betartására, a két fél katonai képviselői közötti tárgyalásokra vonatkozzanak, hogy megoldják az egyezmény határozatainak megszegésére vonatkozó egyéb kérdéseket. 2. Az indokínai politikai kérdésekről Foglalkoztam az indokínai katonai eseményekkel és következményeikkel. Tudatosítani kell azonban, hogy az indokínai béke viszszaállítása nem korlátozódhat csupán katonai problémákra. Érthető, hogy a tartós béke visszaállításának feladata Indokínában megköveteli, hogy a politikai kérdéseket is oldják meg. A szovjet küldöttség a Vietnami Demokratikus Köztársaság által az értekezleten előadott javaslatok támogatására tett ismételt nyilatkozataiban hangsúlyozta ennek fontosságát. Ezzti kapcsolatban k>H rendkívü

1 fontos alapvető kérdés merül fel. Az egyik a Franciaország és az indokínai államok közötti kapcsolatokra, a másik pedig az indokínai államok belső politikai helyzetére vonatkozik. A szovjet küldöttség úgy véli. hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság álláspontja a Franciaországgal való kapcsolatok tekintetében, amint ez itt kifejezésre jutott, megteremeti a háborúban részvevő két fél közötti probléma baráti megoldásának szükséges előfeltételeit, ha Franciaország maga is törekedni fog e probléma megoldására. Hallottunk már olyan értelmű állításokat, hogy Franciaország készséget tanúsít Vietnam és a többi indokínai államok függetlenségének elismerésére, fenségjogaik és nemzeti érdekeik megfelelő biztosítására. Azt is tudjuk, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya készséget mutatott arra, hogy foglalkozzon szabad döntés alapján a Francia Unióhoz való csatlakozásnak kérdésével. Mivel mindkét fél kijelenti, hogy a nemzeti szabadság és függetlenség alapelvei elismerésének alapján megoldhatják e kapcsolatok problémáját, úgy tűnik fel, hogy e probléma megoldása nem ütközhet áthidalhatatlan akadályokba. A kambodzsai és a laoszi király hivatalos képviselői olyértelmű kijelentést tettek, hogy az említett államok függetlenségének kérdését már öt évvel ezelőtt egészen megoldották. Bao' Daj kormányának képviselője ismét egy olyan szövegre és a szövegből vett idézetekre hivatkozott, amelyet senki sem írt alá és amely valószínűleg még mindig a zsebében lapul. Kijelentéseinek nem meggyőző volta már megmutatkozott itt. Elmondhatjuk, hogy a világon egyáltalában nem viseltetnek bizalommal e kijelentések iránt. Két héttel ezelőtt Bao Daj kormánya alakulatainak megerősítésére mozgósította a vietnamiakat. Az eredményt önök tudják. A mozgósítási parancsot az ifjaknak csak 10 százaléka teljesítette. Az újoncok 90 százaléka nem akar belépni a Bao Daj-kormány hadseregébe. Az „Observer" című angol lap két nappal ezelőtt említésreméltó hírt közölt. A jelentés szerint a vietnami Bao Daj-hadsereg ma „a szökések és passzív ellenállás következtében sokkal több újoncot veszt el, mint amennyit új sorozással szerezhet". Nem világos-e az említett jelenlegi tényekből, hogy a vietnami nép nem a mostani Bao Daj-féle hivatalok oldalára áll, hanem egészen más utat választott és egyre jobban támogatja demokratikus köztársaságát? Mit jelent az indokínai gyarma1 ti háború folytatása a jelenlegi körülmények között? Egyedül a Franciaország és az indokínai nemzetek közötti ellentétek további elmélyülését jelentheti. Ezzel szemben a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának nyilatkozata, valamint a francia kormány nyilatkozata azt bizonyítja, hegy meg tudja találni a közös utat és meg tudják oldani Franciaország és Vietnam, Franciaország és a többi indokínai államok kölcsönös kapcsolatainak kérdését. Ha a francia kormány valóban függetlenséget akar biztosítani az indokínai államoknak, akkor mi sem indokolja az indokínai háboiú folytatását a mai körülmények között, mivel létrejöttek e kapcsolatok baráti -nődön való megoldásának fontor előfeltétflei. Becsületes feltetelek mellett ma mindkét ország rnegoldha

:ja ezt a problémít. Ma senki sem tudja bebizonyítani, hogy az indokínai háború folytatása megfelel Franciaország nemiét i érdekeinek. Ellenkezőleg, a tárgyalás visszautasítása vagy kibúvás a vietnami nép igazi képviselőivel e kérdésről folytatott tárgyalás elől, ellentmoc 1 i rancia rszág nemzeti érde%.e nek. Úgyszintén nagyon fontos V'etna m és a többi indokínai államok belpolitikai helyzetének rendezése. Hallottuk Bao Daj képviselőjének állítását Vietnam belpolitikai helyzete rendezésének kérdéséről. Látszólag a Bao Daj-kormány is a Vietnam területén megejtendő szabad választások mellett foglal állást. Bao Daj képviselőjének javaslatai értelmében olyan választásokat és olyan időpontban kellene tartani Vietnamban, hogy ezzel biztosítsák a mai Bao Daj-kormány támogatását, mivel általánosan ismert tény, hogy ennek a kormánynak nincs tekintélye. Ennek a kormánynak tulajdonképpen nem lehet szüksége általános választásokra. A választások veszélyt jelentenek számára. Az ilyen kormány nem a népben, hanem idegerek szuronyaiban keresi a tárna:?

1. Ezzel kapcsolatban helyénvaló megemlíteni azt, ami 1954. március 5-én a francia nemzetgyűlésben E. Daladier úr kiváló francia államférfi ajkáról a Bao Daj-kormányt illetően elhangzott: A kormány nem élvezi a nép bizalmát. Igazolja ezt az a tény, hogy csupán községi és tartományi választások karikatúrájára szorítkozhatott aa olyan területeken, mint például Hue, ahol körülbelül 250—300 ezer ember él: Választójogot csak 7—8 ezer személy kapott, azonban ezek sem adták szavazataikat őfelsége Bao Daj jelöltjeire. Ezzel kapcsolatban megszeretném említeni azt, pmit a „Specta. tor" brit hetilap nemrégen írt: a vietnami szabad választások esetén jelenleg Ho Csi Min határozottan győzne Bao Daj fölött. A „France-Observateur" cimü francia hetilap június 3-i megjegyzései szépen illusztrálják az említett kijelentést. A hetilap így értékeli a jelenlegi vietnami helyzetet: ... Az ellenséges magatartás Bao Dajjai szemben még erösebb, mivel a belpolitika terén nem tartotta be ígéreteit, hogy véget vet a korrupciónak, végrehajtja a földreformot, munkatörvényeket helyez érvénybe stb. A munkások életszínvonala 1939-hez viszonyítva 60 százalékkal süllyedt. A sajtócenzura szigorúbb, mint bármikor azelőtt. Logikus, hogy szabad választások tartása bizonyos feltételek teljesítésétől függ. Fontos, hogy a vietnami nép maga vegye kezébe ezt az ügyet és biztosítsa a hazafias pártok, csoportok és nyilvános szerve, zetek szabad tevékenységét az általános szabad választások előkészületei és lefolyása idején. E

z lenne Vietnam egysége megteremtésének legjobb és leghatékonyabb módja. Megfelelő intézkedéseket kell vég. lehajtani a többi indokinai államokban is. A szabad választások megtartását az összes idegen alakulatok eltávozásának kell megelőznie az indokínai államok területéről, ami természetesen feltételezi az értekez. leten már letárgyalt katonai kérdé. sek megfelelő megoldását. Egyúttal meg kell tárgyalni azo. kat a fontos politikai problémákat, melyeknek megoldása lehetővé teszi az annyira fontos béke megteremtését az összes indokínai államokban. Magától értetődik, hogy a két fél közvetlen kapcsolata a politikai problémák megoldásában fontos lesz. A szovjet küldöttség azon a né; z e ten van, hogy az értekezleten tárgyalásra került katonai kérdések megtárgyalásán kívül szükség van arra, hogy: 1. további huzavona nélkül megtárgyalják azokat a politikai kérdéseket, melyeknek megoldása az indokínai helyzetre való tekintettel nagyon fontos. Ennek érdekében olyan eljárást válasszanak, hogy a katonai és politikai kérdéseket párhuzamosan tárgyalják és, hogy a

z üléseken felváltva foglalkozzanak katonai, vagy politikai kérdésekkel. 2. Elsősorban az összes indokínai államok fenségjogána.k és függetlenségének és az illető államokban megejtendő szabad választások megtartásának biztosítására, valamint az összes idegen csapatoknak Indokína területéről való kivonására vonatkozó kérdéseket tárgyalják meg. 3. Biztosítsák a két fél képviselőinek közvetlen kapcsolatát a politikai kŕrdések tárgyalásán, ami pozitív eredménnyel járhatna és megkönnyíthetné a kívánt megegyezést e kérdésekben. A szovjet küldöttség mindenképpen arra törekszik, hogy megkönynyít3e a katonai és politikai kérdé. sek mielőbbi megtárgyalását. Reméljük, hogy a genfi értekezlet valamennyi részvevője erőfeszítést tesz az idevonatkozó tárgyalások megkezdésére, mert ettől függ a szilárd és tartós indokínai béke visszaállítása.