Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-10 / 140. szám, csütörtök

I í uisag - A genfi értekezlet június 8-i ülése 1954. június 10. Az Egyesült Államok az indokínai háború közvetlen Irányítására töreks?iH A több napon át tartó zárt ülések után kedden, június 8-án a kü" .i n zterek genfi értekezletén plenáris ülést tartott az a kilenc küldöttség, amelyek részt vesznek az indokínai kérdés megtárgyalásában. Az ülésen, amelyen A. Eden, a brit küldöttség vezetője elnökölt, felszólalt G. Bidault, a francia küldöttség vezetője, Fam Van Dong. a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének vezetője, Kambodzsa küldötte, V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere, a szovjet küldöttség vezetője, A Eden brit külügyminiszter, Bedell Smith, az USA küldöttségének vezetője és a baodaji Vietnam küldötte. G. Bidault külügyminiszter, a francia küldöttség vezetője rámutatott azokra a sikerekre, amelyeket az indokínai kérdés meg cárgyalásánál értek el és e kérdés megoldására tett javaslatok azon pontjaira, amelyekben megegyezik a két *fl álláspontja. Bidault azonban ceszédében nem mutatott rá, hogy milyen módon lehetne n eloldani azokat a problémákat, amelyek akadályozzák az ftidokina' béke helyreállítása k-'rtíésének megtárgyalását. Bidault egész beszé'ii; olyan benyomást kr ltot t. mniba inkább a jövő í'nncia parlamenti vitára készült vclna. nem peu'g arra, hogy megkönnyítse az indokínai kérdésről szóló '.'irgvalás^ka

t a genfi értekezleten. Bt>i2édc rem tartalmazott Stvaiyen javaslatot azon kérdések megoldására, amelyekben a küldöttségek nézetei eltérnek egymástól. A kambodzsai küldött beszédéről azt mondhatjuk, hogy egyáltalán nem indul ki az iga/ i iticrrinai helyzetből. Köveíeíte például, hogy az Indokínába való fegyver- és csapatszállítások tilalmának ellenőrzése ne vonatkozzék az ő országára. i-'an Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság k.ildcttsí gének vezetője beszédében oszszefoglalta az indokínai kérdésről szóló vita eddigi eredményét. Emlékeztetett arra, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége az értekezlet kezdete óta hangsúlyozta, hogy az indokínai béke helyreállítására törerekedik tárgyalások segítségével és Indokína népei függetlenségre, egységre és a demokratikus szabadságjogokra való jogainak elismerése alapján. A Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének vezetője beszédében részletesen leleplezte a francia és a baodaji küldöttség mesterkedéseit, amelyek akadályozzák, hogy a genfi értekezlet sikeresen tovább haladjon és elérje az indokínai béke gyors helyreállítását. A genfi értekezleten a legnagyobb figyelmet V. M. Molotovnak, a Szovjetunió külügyminiszterének, a szovjet küldöttség vezetőjének beszéde keltette, aki lényegében két kérdéssel foglalkozott: az ellenségeskedés beszüntetésével Indokínában, és az indokínai politikai kérdésekkel. V. M. Molotov beszédében megmutatta az utat, amelyen a genfi értekezletnek haladnia kell, ha el akarja érni az indokínai béke gyors helyreállítását. A. Eden, a brit küldöttség vezetője, aki V. M.. Molotov után szólalt fel, beszédében javasolta, hogy az öt ország, amely egy hónappal ezelőtt részt vett a colomból értekezleten, vagyis Burma, Ceylon, India, Indonézia és Pakisztán legyen az indokínai fegyverszünet semleges ellenőrző bizottságának a tagja. Eden továbbá javasolta, hogy a két hadviselő fél vegyes bizottsága e semleges bizottság alá legyen rendelve. Bedell Smith, az USA küldöttségének vezetője beszédében ismét rágalmazta a koreai semleges ellenőrző bizottságot. E durva rágalmak célja kellett, hogy az értekezlet összes részvevői előtt világos legyen. B. Smith azáltal, hogy becsmérli a koreai semleges ellenőrző bizottság eddigi tevékenységét, igyekszik megakadályozni az indokínai fegyverszünetet ellenőrző semleges bizottság megalakítását. A baodaji küldött jelentéktelen beszéde után Eden elnök bezárta az ülést. Mivel a keddi ülésen nem beszélt minden szónok, aki a vitára jelentkezett, elhatározták, hogy szerdán, június 9-én a genfi értekezlet plenáris ülésén folytatják az indokínai kérdés megtárgyalását. Róbert Alien, a „The New York Post" washingtoni tudósítója azt írja, hogy az Egyesült Államok az indokínai háború közvetlen irányítására törekszik, és esetleg már ebben a hónaipban meghozza az erre vonatkozó határozatot. A Egyesült Államök bocsátaná rendelkezésre az anyagi eszközöket, a fegyverzetet és egyéb segítséget is nyújt, továbbá irányítaná a hadműveleteket. Mint Állán Írja, az amerikai és a francia kormány most tárgyalja ezt a javaslatot, az Indokínában működő amerikai katonai misszió volt vezetője pedig fárizgban tanácskozik francia katonai személyiségekkel. A vezérkari főnökök egyesített bizott" sága teljes egészében támogatja az Indokinára vonatkozó új tervet - folytatja Alien. A terv Wilson hadügyAz utóbbi napokban a világ figyelme Kelet-Pakisztánra irányult. Mint ismeretes, 1947-ben az angol imperialisták kényszerülve voltak Indiának megadni függetlenségét. A régi latin közmondás: „Divide et impera" szellemében az angolok Indiát két részre osztották, a hindu Indiára és a mohamedán Pakisztánra. Maga Pakisztán azonban szintén két részből áll, mivelhogy a mohamedán lakosság Indiában kompakt tömegekben, egyrészt az ország keleti részében, másrészt az ország legnyugatibb részében él. Ilyen módon azután Pakisztán ma két részből áll, Kelet- és Nyugatpakisztánból, és míg NyugatPakisztán Afganisztánnal és Iránnal határos, addig Kelet-Pakisztán a burmai határ mentén fekszik. A két országrészt egymástól körülbelül 1.800 km választja el, mely India területe. Az országnak ugyan egy központi kormánya van, azonban Kelet-Pakisztánnak, sajátságos földrajzi fekvésére való tekintettel, saját tartományi kormánya van. Az amerikai imperialisták az utóbbi években minden lehetőt megkíséreltek, hogy az ázsiai országok kormányai között megszervezzenek egy katonai agresszív blokkot, mely támogatná az amerikaiak sötét háborús terveit. Azonban az ázsiai országok kormányai egymásután nemet mondtak az USA diplomatáinak és nem akadt olyan ázsiai kormány — kivéve a bábkormányokat — mely az amerikaiak háborús tervein ne látott volna át. Egyedül Pakisztán központi kormányának miniszterelnöke, Mohamed Ali volt hajlandó ez év elején az amerikaiakkal tárgyalásokba bocsátkozni és előkészíteni Pakisztán alárendeltségét az amerikai imperialistáknak. Mohamed Ali azonban nem számított a nép akaratával és a pakisztáni nép hamarosan megmutatta, hogy nem kíván olyan kormányt, mely szabadságát eladja. Ez év tavaszán választásokat írtak ki Kelet-Pakisztánban, melyeknek nagy fontosságot tulajdonítottak, már csak azért is, mert itt él az egész pakisztáni lakosság 56<>/o-a, tehát több, mint a fele. Ezek a választások a Mohamed Ali által vezetett pártnak, az úgynevezett Mohamedán Ligának katasztrofális vereségével végződtek és ez a párt 237 mandátum közül csak tízet kapott, míg 227 mandátumot az Egyesült Front kapott, mely koalíciós front s melyben képviselve vannak a pakisztáni haladó elemek, mohamedánok és hinduk és velük együtt működnek a kommunisták is. A választások után a központi kormány kénytelen volt akarata ellenére megbízni az Egyesült Front miniszter helyeslését is elnyerte. A hadügyminiszter nemrég tárgyalt a tervről a Fülöp-szigeteken Ó'Daniel tábornokkal. Ez a fontos javaslat most került a nemzetbiztonsági tanács elé. A tanács tesz majd végleges javaslatot Eisenhowernek. Mint Allén rámutat, a francia katonai vezetők ragaszkodnak ahhoz, hogy az ö kezükben maradjon a legfőbb katonai vezetés. Az amerikai vezetők viszont „határozottan tiltakoznak az ellen, hogy az irá. nyitás a franciák kezében maradjon." Alien a továbbiakban rámutat, hogy a Pentagon igen sok olyan levelet kap, amelynek Írója ag-gódik az amerikai csapatok esetleges In. doklnába küldése miatt. vezetőjét, Fazlul Huk-ot, a kormány megalakításával. Azonban az amerikaiak nem tudtak belenyugodni a megváltozott helyzetbe és hamarosan hozzáláttak, hogy a régi helyzetet visszaállítsák. Amerikai provokátorok május elején véres incidenseket robbantottak ki Kelet-Pakisztánban, melyeknek többszáz ártatlan ember esett áldozatul. Ezeket az incidenseket Mohamed Ali és kormánya azonnal a kommunisták számlájára könyvelték el. Kijelentették, hogy a keletpakisztáni tartományi kormány nem ura többé a helyzetnek, nem tudja a rendet fenntartani és azért szükséges az eltávolítása. így történt, hogy néhány nappal ezelőtt Pakisztán központi kormánya egyszerűen feloszlatta a keletpakisztáni kormányt, amely pedig a lakosság óriási többsége által legálisan, demokratikus úton lett megválasztva. Ezt a lépést még avval is indokolja a pakisztáni kormány, hogy a keletpakisztáni tartományi kormány csupa árulókból áll. Az igazság azonban az — és ebben áll a keletpakisztáni kormány bűne — hogy Kelet-Pakisztánnak autonómiát követelt. A pakisztáni központi kormány azonban csak azért tudott ilyen módon eljárni, mivelhogy az USAtól nagymértékű gazdasági és katonai támogatást kap. Az egész ügynek a hátterében az USÁ karacsi nagykövete áll, aki Mohamed Ali önkéntes tervét a háttérben előkészítette. A Pakisztánnak nyújtott amerikai támogatás arra irányul, hogy meggyengítse Indiának és Nehru miniszterelnöknek morális befolyását az ázsiai, nem teljesen önálló országokban. Az amerikai politika a továbbiakban arra irányul, hogy Nehru csak India nevében beszélhessen, azonban nem Ázsia nevében. Amerika követeli ázsiai csatlósaitól, hogy támogassák az amerikai politikának ezt az irányát. így a pakisztáni nép számára az amerikai segély nemcsak azt jelenti, hogy ezáltal növekszik a feszültség Pakisztán és India között, hanem azt is, hogy a pakisztáni reakciós kormánynak megadják a lehetőséget, hogy a tartományi kormányt egyszerűen elmozdítsa helyéről és így a nép legelemibb demokratikus jogait megsemmisítse. Azonban sem Mohamed Ali, sem az amerikai imperialisták nem számítottak a pakisztáni nép szabadságszeretetével, mely nem fogja soká tűrni, hogy az amerikai imperialisták és helyi csatlósaik megfosszák őket a véres áldozatok által kivívott szabadságuktól és demokratikus jogaiktól. L. P. Megegyezés alapán elmaradt Genfben a hétfői zárt íi és Mint ismeretes, hétfőn délutánra zárt ülést tűztek ki a koreai kérdéssel kapcsolatban. Elz a zárt ülés azonban megegyezés alapján elmaradt. A diplomáciai tevékenység azonban nem szünetelt a genfi értekezlet részvevői között. Bidault francia külügyminiszter a korábbi kijelentésekkel ellentétben — mint a „La Suisse" közli — nem hagyta el Genfet. Hétfőn délelőtt Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere fogadta Bidault francia külügyminisztert. Megbeszélésük, amelyen Chauvel berni francia nagykövet is jelen volt, körülbelül egy óra hosszat tartott. A lapok azt is közlik, hogy Bidault kedd estig Genfben marad, mert jelen akar lenni az indokínai kérdéssel kapcsolatos keddi délutáni teljes ülésen. Eden angol külügyminiszter — a „La Suisse" értesülése szerint — szintén visszaérkezik Genfbe a teljes ülésre. N. M. Svernyik beszéde a Szovjetunió szakszervezeteinek XI. kongresszusán Hétfőn, június i-éri a Szovjet Szakszervezetek XI. kongresszusán, N. M. Svernyik, a Szovjetunió Szakszervezetei Központi Tanácsának elnöke beszámolót tartott a Szovjetunió Szakszervezetei Központi Tanácsának tevékenységéről. A Kommunista Párt vezetése alatt, — mondotta Svernyik — a szovjet szakszervezetek nagy munkát végeztek a munkások és alkalmazottak legszélesebb tömegeinek mozgósítása terén a népgazdasági tervek teljesítéséért és túl- [ teljesítéséért, a mezőgazdaság öszszes ágazatainak lényeges fejlesztéséért és a közszükségleti árucikkek termelésének fokozásáért folytatott harcban. A Kommunista Párt által kiépített és nevelt szovjet szakszervezetek a szocialista gazdaság szüntelen fejlesztéséért folytatott harcban megszilárdították soraikat, még szorosabban tömörítették a munkásokat és hivatalnokokat a párt és a kormány köré. Svernyik továbbá rámutatott, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának üdvözleteit a kongresszus küldöttei lelkesedéssel, nagy örömmel és felelősségérzettel hallgatták meg. Engedjék meg — mondotta Svernyik a küldöttek és vendégek viharos tapsa mellett, — hogy a kongresszus nevében biztosítsam pártunk Központi Bizottságát és a kormányt, hogy a szovjet szakszervezetek a munkásokat és a hivatalnokokat új munkagyó'zelmek re mozgósítják azon feladatok teljesítésében, amelyeknek megoldásán fáradhatatlanul dolgozik a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa,Svernyik elvtárs továbbá azokról I sikerekről beszélt, amelyeket a Szovjetunió dolgozói a szocialista gazdaság f. "pítésében értek el. Tényeket sorolt fel, amelyek arról tanúskodnak, hogy. a szovjet nép sikeresen valósítja meg a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusa által kitűzött programmot. A párt és a kormány intézkedései következtében az ipar az 1953-as év második felében 30 milliárd rubel értékű közszükségleti árucikkel többet termelt, mint az első félévben. Az idén az ipari termelés az 1950. évvel szemben mintegy 60 százalékkal emelkedik, így az ötödik ötéves terv feladatait sikeresen teljesítik és túlteljesítik. Svernyik elvtárs a kapitalista országok növekvő válságával foglalkozott, majd így folytatta beszédét: „Iparunk és mezőgazdaságunk előtt óriási lehetőségek állanak a munkatermelékenység szüntelen emelésére. Meg kell javítani a szakszervezetek munkáját, az újítómozgalom fejlesztését és a munkafegyelem minden téren jraló megszilárdítását. A nép javáról való gondoskodás pártunk és kormányunk legfőbb törvénye, — mondotta továbbá Svernyik. — A dolgozók anyagi jólétének emelésében nagy jelentősége van a szovjet kereskedelem és a közös étkeztetés kibővítésének. Svernyik elvtárs azután a szociális biztosításra, az iskolaügyre és az egészségügyre fordított gondoskodásról beszélt. Majd utóbb részletesen foglalkozott a szakszervezetek feladataival a munkamegszervezés színvonalának emelésében. A szakszervezetek XI. kongresszusa előtt évzáró gyűléseket tartottak és megválasztották a szakszervezeti szerveket. E szakszervezeti bizottságok tevékenységét, a bírálat és az önbírálat szellemében tárgyalták meg. A szakszervezetek szövetsége tagjainak beszédeit áthatotta az a szándék, hogy a szakszervezetek továbbra is harcos segítő társai legyenek a pártnak, hogy az állami, gazdasági és kulturális felépítésben végzett feladatuk növekedjék. Svernyik elvtárs hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió Szakszervezetei Központi Tanácsának, a szakszervezetek szövetségének erélyesen meg kell javítaniuk a káderekkel végzett munkát és meg kell szilárdítaniuk a tömegekkel való kapcsolataikat. Svernyik elvtárs azután foglalkozott a szovjet szakszervezeteknek a nemzetközi munkásegység megszilárdításáért, a békéért és a demokráciáért folytatott harcban való részvételével. A szovjet szakszervezetek hűen a proletárinternacionalizmus elveihez szilárd baráti kapcsolatokat vesznek fel és szorosan együttműködnek valamennyi ország munkásosztályával és szakszervezeteivel. 1949 óta a Szovjetunióba 463 munkásküldöttség látogatott el 62 államból. Ugyanezen idő alatt 269 szovjet szakszervezeti küldöttség látogatott el a világ különféle országaiba a külföldi szakszervezetek meghívására. A szovjet szakszervezetek együtt működnek a Szakszervezeti Világszövetségben a külföldi országok dolgozóival. A Szakszervezeti Világszövetség testesíti meg a nemzetközi szakszervezeti egységet, a jobb életért, a demokratikus jogokért, a békéért folytatott világharcban. A szovjet szakszervezetek a külföldi országok dolgozóival vállvetve továbbra is védelmezni fogják a béke nagy ügyét, mindem erejükkel hozzájárulnak a dolgozó emberiség jobb jövőjéért folytatott harc sikeréhez. N. M. Svernyik beszámolója végén hangsúlyozta, hogy a szakszervezetek a Kommunista Párt hűséges segítőtársai és támaszai a dolgozóknak a kommunista társadalom aktív építőivé való nevelésében. A szocialista haza további felvirágoztatásáért, a nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának á'landó emeléséért folytatott harcban a szakszervezetek még szorosabban tömörítik a dolgozókat a Szovjetunió Kommunista Pártja köré. Az imperialisták ír agresszióba Kelet-Pakisztánban