Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-30 / 158. szám, szerda

>054. június 30. m S7M s PARTÉLET Jó szakembereket a mezőgazdaság részére A Béke-üzem kommunistái beha­tóan foglalkoztak a X. pártkon­gresszus határozataival. Különösen azt a részt tárgyalták meg, amely a mezőgazdaság megsegítésére és az ipari termelés minőségének megja­vítására vonatkozik. Mezőgazdasági termelésünk foko­zása nélkül sem élelmiszerrel, — fő. leg hússal — sem pedig ipari növé­nyekkel valő ellátásunk sem javul­na. Mivel helyenként mezőgazdasá­gunkban munkaerőhiány van, a X. kongresszus határozata alapján az iparból többezer dolgozót átenge. dtink a földmüvelésnek. Ez termé­szetesen a Béke-üzemre is vonatko­zik — mondotta kongresszust is­mertető beszédében Paciar elvtárs, aki ezután az üzem belső helyzeté­vel foglalkozott. A vitában Kumor elvtárs szólalt fel elsőnek. — Ha a párt segítséget kér tőlünk a mezőgazdaság számá­ra, adunk — mondotta. Felszólalá­sából azonban az tünt ki, hogy a nőknek akár a felét is szívesen elbo. csátaná az üzemből, viszont kevésb­bé gondolt a jó szakemberekre, akik­re a mezőgazdaság fellendítéséhez éppen szükség van. A munkások áthelyezésének kér­dését nem szabad mechanikusan ven­ni. Minden esetben egyenként kell elbírálni a helyzetet, a női munka­erőknél is. Högy a dolgozó nők egy része szintén visszatérjen a mező­gazdaságba, ez helyes. Helytelen azonban a kérdést úgy beállítani, hogy asszonyaink csak azért dolgoz­nak a Béke-üzemben, hogy tetőtől­talpig selyemben járhassanak. Ez sárté3 népi demokratikus hazánk asszonyaira é s leányaira. A férfiak­kal egy síkon építik ők is a szocia­lizmust. Ami pedig a selyemben já­rást illeti, asszonyainknak, elsősor­ban a dolgozó nőknek bái'milyen munkaszakaszon is építik boldogabb jövőnket, joguk van selyemben jár­ni. Helyesen szólalt fel Gazda elvtárs. A Bőke-üzemben 22 olyan mun­ltás dolgozik, akiknek mezőgazda, sági szakiskolai végzettségük van. A pártszervezetnek feladata meg- j győzni ezeket és az olyanokat is, akiknek eredeti foglalkozásuk me­zőgazdasági jellegű, hogy térje­nek vissza a mezőgazdaságba. Nyerjünk meg szakembereket a gép- és traktorállomásokra és az állami birtokokra. Az üzembe ta- | lillunk helyiikre utánpótlást. Meg kell erősítenünk a mezőgazdasá­got, főként pedig az egységes földmüvesszövetkez.etcket. Vígh elvtárs felszólalásában a ki­rályfia-karcsal EFSz felett vállalt védnökségükkel járó feladatokkal foglalkozott. Nehézségek merültek fel az EFSz-nek segítő brigádok megszervezésében — mondotta. Pe­dig most, amikor a takarmány be­takarítása és a kapálás halaszthatat­lanul sürgős, nem arról kell vitat­koznunk, menjünk-e brigádmunkára, vagy sem, hanem arról, kik és mi­kor menjenek. Helytelen aa is, — folytatta — hogy a karcsai földmű­vesek Bratislavában dolgoznak, in­nen pedig csak iskolásgyermekek mennek oda brigádmunkára. Azután még több felszólaló helye­selte a pártkongresszus azon hatá­rozatát, mely szerint az üzeanbél bi­zonyos számú munkaerőt, főleg szakembereket kell átadni a mező­gazdaságnak. Pavlis elvtárs, az üzemi pártszer­vezet tömegpolitikai munkáját bí­rálta. Ajánlotta, hogy a pártszerve­zet fordítson nagyobb gondot a fa­lun lakó párttagok nevelésére. Az üzemben dolgozó, falun lakó elvtár­sak elhanyagolták a kis- és közép­parasztok körében végzendő meg­győző politikai munkát. Persze ők sem kapták meg a pártbizottságtól az ehhez szükséges támogatást. A falun lakó párttagjaink feladata se­gíteni és megértetni a szövetkezet­be tömörült parasztokkal, hogy az EFSz Ugye az ö ügyük. A z EFSz földje mindnyájuk tulajdona és nem másé, mint ahogy sokan helytelenül gondolják. Ha ezt megértetjük dol­gozó parasztjainkkal, a nehézségek többi része könnyen megoldható. Pavlis elvtárs a pártbizottság fi­gyelmébe ajánlja az üzemi agitációs központ további munkájának kéz­bentartását is. Az üzemen belül is intenzívebben kell agitálni — fejez­te be hozzászólását. Ha biztosítani akarjuk dolgozóink szükségleteinek maximális kielégí­tését a jelenleg rendelkezésünkre ál­ló munkaerőkkel, egyenlő költségve­téssel, abban az esetben fokoznunk kell termelésünket és javítani kell minőségét. Textilselyem termelésün­ket például 17 százalékkal kell a terv szerint növelni. Fokozottabban kell harcolnunk a selejt ellen. A fe. lelötlen munka következtében ha­vonként közel 200.000 koronát fize­tünk ki a textilüzemeknek, mert gyakran még az egy végben lévő gyártmányunk sem egyszínű — mondották az elvtársak. Ma már becsületes munkájával megkeresett pénzén mindenki jómi­nöségü árut akar venni. Ennek biz­tosításához politikailag és szakmai­lag állandóan képeznünk kell mun­kásainkat. Ismertetni kell pl. a reg­geli politikai tízpercekben, mi törté­nik az üzemben az egyes munkasza­kaszokon — mondotta Droäka elv­társ. Adjanak a mesterek, techniku­sok kellő felvilágosítást a munká­soknak. A termelég mennyiségének és minőségének fokozása céljából továbbra is nagy súlyt kell helyez­nünk a szocialista munkaversenyre. A taggyűlés megbízta 7 az üzemi pártszervezet bizottságát, hogy a gazdasági vonalon dolgozó kommu­nistákból szervezzen aktívát. Ez a;, aktíva vizsgálja meg az üzemben a termelés helyzetét. Dolgozzon ki po­litikai-szervezési intézkedéseket, ame­lyek alapos mérlegelés után az üze­mi pártszervezet határozataként, a Béke-üzem munkájának és a termé­kek minőségének javítását fogják szolgálni, s egyben elősegítik a mun­kások ideológiai és szakmai fejlődé­sét is. Továbbá a védnökségük alatt álló királyfi a-karcsai EFSz számá­ra tömegalapon szervezze meg a sokoldalú segítséget. Száraz József Amerika! fegyveres intervenció Guatemala ellen A világ közvéleményének figyel­me az Egyesült Államok uralkodó körei által szervezett, provokált és irányított Guatemala elleni fegy­veres intervencióra összpontosul. Az emberek milliói felháborodot­tan tiltakoznak az amerikai ag­resszorok cselekményei miatt. A Guatemala ellen intézett támadás Honduras és Nicaragua szomszédos latinamerikai köztársaságokból In­dult ki. A Guatemalába behatolt fegyveres bandák vezetője Castillo Armas ezredes szökött guatemalai tiszt, aki már néhány éve felfor­gató tevékenységet folytat Gua­temala törvényes kormánya ellen. Az ifíú kommunisták nevelése Lenin és Sztálin azt tanítják, hogy a kommunista pártot tagjai­nak minőségi színvonala, ideológiai és szervezeti szilárdsága teszi erős­sé. A bolsevikok, akiket Lenin és Sztálin által vezetett forradalmi harcok tüzében neveltek és edzet­tek meg, mindazt egyesítik maguk­ban, ami nagy és hősies a munkás­osztályban: a cél világos ismeretét, a minden akadályon keresztültörő kemény öntudatot és szilárd jel­lemet, a tömegek alkotó erejébe vetett hitet, a nép iránti szeretetet és odaadást és a nép ellenségeivel szemben a kérlelhetetlen gyűlö­letet. A párt ebben a szellemben neveli új tagjait. A párt az ifjú kommu­nisták ideológiai és politikai neve­lésének munkáját mindig a párt­szervezetek legfontosabb feladatá­nak tekintette. Sztálin elvtárs 1924­ben a „lenini behívó" idején ar­ra tanította a pártot, hogy fárad­hatalanul nevelje az ifjú kommu­nistákat, fejlessze őket öntudatos leninistákká. Az emberek nem születnek kom­munistának, hanem azzá válnak. A párt új, fiatal tagjai még nem lehetnek olyanok, mint a' régeb­biek, akik már elsajátították a bol­sevik hagyományokat. A párt se­^ gítségére siet a fiatal kommunis­táknak, vezeti, politikailag meg­edzi őket, hogy érett leninistákká váljanak, hogy megfeleljenek azok­nak a követelményeknek, amelye­ket Lenin-Sztálin pártja tagjaitól megkövetel. A Nagy Honvédő Háború befe­jezése után , a Kommunista Párt Központi Bizottsága határozatot fogadott el. „A párt megnöveke­déséről és az új pártaggok között végzendő szervezeti és politikai munka megerősítésének módjáról." A pártszervezetek a KB útmuta­tásait végrehajtva igen nagy mun­kát végeztek az ifjú kommunisták ideológiai és politikai színvonalá­nak emelése terén. Bevonták őket a pártoktatásba, a dolgozók közöt­ti politikai tömegmunkába. De a pártszervezetek nem elé­gedhetnek meg az eddig elért eredményekkel. Az ország gazda­sági és kulturális fejlődésének gyorsuló irama, a kommunizmus építésének hatalmas feladatai egyre nagyobb követelményeket állítanak marxista-leninista felkészültségük, bolsevik edzettségük tekintetében a kommunisták, a tömegek vezetői elé. ^ A pártszervezetek feladata most az, hogy még magasabbra emeljék az ifjú kommunisták ideo­lógiai és politikai színvonalát, erő­sítsék bennük a bolsevik tulajdon­ságokat, az eszmeisséget, elvhűsé­get, fegyelmet. Pártszervezeteink­ben nincs még mindenütt biztosít­va a fiatal kommunisták felkészült­ségének megfelelő növelése. Van­nak még olyan pártbizottságok, melyek az új párttagok közötti nevelőmunkát mindössze abban lát­ják, hogy bekapcsolják őket a ta­nulókörök, iskolák munkájába, s nem gondoskodnak arról, hogy az alapszervezetek egész tevékenysége az ifjú kommunisták bolsevik ne­velését segítse elő. Ehhez járul az, hogy a pártmegbizatás elvégzését nem mindig ellenőrzik kellőkép­pen: a pártnapok, illetve taggyű­lések napirendjein még ritkán sze­repelnek a kommunisták beszámo­lói megbízatásaik teljesítéséről. A tagjelöltségi idő fontos sza­kasz az ifjú kommunisták életé­ben. Lenin elvtárs megkövetelte, hogy szigorúan alkalmazzák azokat a szabályokat, amelyek a tagjelöltségi időt valóban komoly próbaidővé és nem pusztán for­masággá teszik". A tagjelöltségi időt azért vezették be, hogy a tag­jelölt kijárja a bolsevik pártsze­rűség iskoláját, megismerje a párt alapszabályzatát, világosan lássa a párt feladatait. A pártszervezetek nek a tagjelöltségi idő alatt a gya­korlati munkában kell kipróbáltok a tagjelölteket, megismerni képes­ségeiket, személyes tulajdonságai­kat. A pártszervezeteknek el kell ér­nick, hogy az ifjú kommunista tagjelöltségének első napjától kezd­ve átérezze a Lenin és Sztálin párt­ja ügyéért reáháruló felelősséget. A bolsevik nevelés megjavításának elengedhetetlen feltétele a marxiz­mus-leninizmus propagandájának további kiszélesítése. A pártpropa­gandának az a hivatása, hogy a kommunistákat a marxizmus-leni­nizmus eszméivel felfegyverezze, a kommunista párt hatalmas, gazdag tapasztalatai útján tanítsa őket ar­ra, hogyan kell alkalmazni a for­radalmi elméletet a szocialista épí­tőmunka gyakorlati kérdéseinek megoldásánál. A pártpropaganda magas eszmei színvonala igen sok tekintetben attól függ, mennyire kapcsolódik az élethez, a párt min­dennapi feladataihoz. Az ifjú kommunisták szívós po­litikai oktatását egybe kell kap­csolni tevékeny részvételükkel a párt és a társadalom életében. Csak ez az egység biztosíthatja azt, hogy a párt új tagjai a bolsevik párt­szerűség szellemében nevelkedje­nek. Ezért nagyon fontos, hogy a pártszervezetek minden ifjú kom­munistát olyan pártmunkával bíz­zanak meg, amely hozzájárul ideo­lógiai és politikai fejlődéséhez, mely a tömegek élenjáró vezetőivé neveli őket. Fokozni kell a taggyű­lések nevelő szerepét. A fiatal kom­munisták, bekapcsolódva a párt­gyűlések munkájába, megvitatva a pártszervezetek feladatait, még mélyebben átérzik azt a felelős­séget, amit a kommunista párt tag­sága jelent. A pártszervezetek, miközben az ifjú kommunistákat bolsevik szel­lemben nevelik, maguk is még lobban erősödnek, még jobban nö­velik harckészségüket. (A Kultúra i Zsizny cikkéből) Guatemalai őserdő A támadó fegyveres bandák né­hány kilométernyire benyomultak Guatemalába. Egyidejűleg felség­jel nélküli' repülőgépek többször bombázták és géppuskázták Gua­temala fővárosát és más városait. A Guatemala ellen indított fegyve­res intervenciót az Amerikai Egye­sült Államok készítette elő és sugalmazta. Ezt most már a bur­zsoá sajtó sem titkolja. Ma már az a hír is megerősítést nyert, hogy fegyveres bandák nyílt csa­patösszevonásokat hajtottak végre a honduras-guatemalai határon. Ezzel kapcsolatban nagyjelentősé­gű Juan Jósé Arevalónak, Guate­mala volt elnökének és jelenleg a latinamerikai országokba akkre­ditált rendkívüli nagyköveténele nyilatkozata, amely megerősítette, hogy ,,Castillo Armas ezredes, az intervenció vezetője havi 150.000 dollárt kapott. Ezen az összegen katonákat toborzott, fizette zsold­jukat, fegyvert és egyenruhát vá sárolt... A Guatemala elleni összeeskü­vést, amelyet Arbenz elnök feltárt, s már 1954 januárjában nyilváno­san leleplezett, az United Fruit Company pénzelte, az Egyesült Államok kormánya látta el fegy­verrel, s Ansstazia Somoza, Nica­ragua elnöke támogatta." Arbenz elnök — amint az ország ellen intézett támadás ismeretessé vált — rádióbeszédben hívta fel a munkásokat és a parasztokat: „keljenek harcra a betolakodók ellen és védjék meg Guatemalát." Arbenz kijelentette, hogy az Egye­sült Államok lázadást szított a gautemalai kormány ellen. Elítél­te az Egyesült Államok hazugság hadjáratát, amelyhez Honduras és Nicaragua is csatlakozott, s hang­súlyozta, hogy ez a hadjárat a nemzetközi feszültség fokozására irányult. Arbenz kijelentette: „Egyetlen guatemalai sem akarja elveszteni szabadságát s nem akar megválni a demokratikus rend­szertől. Azon a riyelven fogunk be­szélni a betolakodókkal, amelyen ők akarnak beszélni velünk: a fegyverek nyelvén." A világ közvéleménye már le­vonta azt a következtetést, hogy a Guatemala ellen indított interven­ció mögött az Egyesült Államok agresszív erői húzódnak meg. Köz­tudomású, hogy miután a guate­malai kormány több demokratikus intézkedést végrehajtott. Guatema­la és az Egyesült Államok viszo­nya különösen kiéleződött, mert ezzel az United Fruit Company amerikai monopóliumot megfosz­totta attól a lehetőségtől, hogy to­vábbra is korlátlanul fosztogassa az országot, s rákényszerítette a guatemalai törvényekhez való al­kalmazkodásra. Az Egyesült Államok kormánya közvetlenül támogatja az United Fruit Company minden rabló te­vékenységét. Gautemalában olyan személyeknek vannak tőkebefekte­tései (főkép az United Fruit Com­pany révén), mint Joihn M. Calbot, az amerikai külügyminisztérium latinamerikai ügyekkel foglalkozó volt államtitkárhelyettese, Thomas D. Cabot. a 'külügyminisztérium osztályvezetője, Cutler, az elnök különleges tanácsadója, Weeks, az Egyesült Államok kereskedelem­ügyi minisztere, Stevens hadsereg­r.gyi miniszter, Lodge, az Egye­sült Államok ENSz beli képviselő­ja és mások. Dulles. az Egyesült Államok jelenlegi, külügyminisz­tere, az United Fruit Company egykori ügyvédje szintén nagy rész­vényese ennek a társaságnak. E vi­tathatatlan tények megvilágításá­ban szánalmasak és otrombák Lod­genak, az Egyesült Államok ENSz­beli képviselőjének azok a kísérle tei, amelyekkel a biztonsági taná­csot meg akarja győzni, bogy ami Guatemalában történik, az ,.-... a guatemalaiak fölkelése guatema­laiak ellen". Brazília és Kolumbia képviselő­je az Egyesült Államok utasításá­ra javasolta a biztonsági tanács­ban a guatemalai panasz tárgyalá­sakor,, hogy a Guatemala által felvetett kérdést terjesszék az Amerikai Államok Szervezete elé. Teljesen érthető, hogy ennek a javaslatnak az elfogadása volta­kép azt jelentette volna, hogy ezt az országot kiszolgáltatják a Gua­temala elleni intervenció amerikai sugalmazóinak és szervezőinek. A, Szovjetunió nem szavazta meg az említett javaslatot s ez­zel keresztülhúzta az amerikai uralkodó körök számításait. A biz­tonsági tanács június 20-án elfo­gadta Franciaország képviselőjének wmmm Guatemalai gyermekek javaslatát, amely azt a felhívást tartalmazza, hogy „haladéktalanul J szüntessenek meg minden olyan cselekményt, amely vérontásra ve­zethet", s ajánlja „az ENSz min­den tagjának, hogy az alapokmány szellemében tartózkodjék az efféle cselekmények támogatásától". Június 23-án Guatemala ENSz­beli képviselője követelte, hogy ismét hívják össze a biztonsági ta­nácsot, mert a Guatemala elleni agressziós cselekmények folytatód­nak. A világ népei megbélyegzik az újból leleplezett amerikai uralkodó köröket, amelyek most Guatemala népe ellen követtek el agressziót. A világ népei erélyesen köve­telik a Guatemala elleni bűnös agresszió haladéktalan megszünte­tését. Ne nyúljatok Guatemalához! — ezt követeli az egész világ köz­véleménye, a világ minden béke­szerető embere. A „Tartós békéért — népi demokráciáért!" című lap cikkéből

Next

/
Thumbnails
Contents