Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-30 / 158. szám, szerda

4 1954. jú nius 25. A belső áramfogyasztás csökkentéséért Az Energotrust Bratislava II. számú villanytelepe az oslavani or­szágos versenyben májusban is megtartotta elsőségét. Ebben az év­ben már 585.442 kilowattóra ára­mot takarítottak meg a saját fo­gyasztás csökkentésével. A műsza­kok között folyó verseny jó meg­szervezése lehetővé tette, hogy a kongresszusi vállalásukat — a 148.000 kilovattóra árammegtakarí­tást — 395 százalékra teljesítsék. A szocialista munkaverseny jó eredményei és a legjobb dolgozók népszerűsítése bevonta a belső áramfogyasztás csökkentéséért folytatott versenybe az Energotrust nagyszombati és komáromi üzemeit is. Itt megmutatkozott a nagy­szombati villanytelep dolgozói tö­rekvésének eredménye, akik 176.400 kilowattóra áramot taka­rítottak meg a belső áramfogyasz­tás csökkentésével. „Minél több áramot a hálózat­nak" — ez volt a jelszava Jendek Stanislav karbantartóinak, amikor a generáljavítások határidő előtti befejezéséért küzdöttek. Ezeket a javításokat jóval a határidő előtt befejezték és így a villanytelep 5,626.000 kilowattóra árammal töb­bet termelt a hálózatnak. A villanytelep további munkáját kormányunk május 26-i határoza­tának életbeléptetése jellemzi. A kormányhatározat megvalósítása érdekében szükséges lesz a ver­senyeredmények további népszerű­sítése és a munkaverseny még jobb megszervezése. Ebbe a munkába hathatósan bekapcsolódik majd a július 15-én megjelenő új üzemi újság is. Az üzemi újság hasábjain a komáromi és a nagyszombati vil­lanytelep dolgozóinak eredményei és cikkei is megjelennek majd. Körséta a prágai állatkert betegei között A prágai állatkertben tett kőrútunk közben találkoztunk a szabadon sétáló fiatal lámával. Azt hittük, hogy megszökött a ketrecéből, de kiderült, hogy még nem is lakik ott. Gazdáját, dr. Jaroš állatorvost kiséri belaglátogacásain. Gazdáját odaadóan sze­reti és ezért még bizalmatlanságat is legyőzte az orvos kis Peáan kutyája iránt. Legtöbbször szorosan a gazdája mellett lépked, de néha, örülve életének, szaladni, ugrálni kezd és versenyt fut Pe­šánnaL Még nagyon fiatal, ez év május 11-én született, ezért meg­bocsátjuk neki, hogy barna szemeivel nagyon kíváncsian vizs­gálgat minket. Neve még nincs, mert gazdája kicsit babonás és elhatározta, hogy csak négy hónap múlva ad neki nevet. Ez az első fiatalt láma, amelyik mesterséges táplálkozás mellett, életben maradt. Egyelőre nagyon jól érzi magát és remélhető, hogy leküzdve életé­nek e veszélyes időszakát, nagy, erős láma lesz belőle. A tigris- és oroszlánketrecek előtt állunk, de ezeket nagy ív­ben kikerüli. A ragadozók nem túlságosan bizalomgerjesziöek és barátságtalanok. Inkább megáll útközben Misával és Grišával, a két bí rna medvével. Ezeknek azonban ma nincs kedvük barátsá­gos eszmecserére. Valamüyen vitás ügyüket intézik el egymás között. Verekednek és pofonokkal tisztelik meg egymást. Otthagy­juk a verekedő medvéket és tovább megyünk a fiajal lajhárhoz. Augusztusban lesz egyéves. Kegyetlen anyja elűzte magától és nyugodtan rábízta az ápolóra. A kis lajhár nem hajlandó enni. Összehúzódva fekszik egy ládában. Még az édes cseresnyekom­pótot sem fogadja el, pedig az ápoló kanalanként kínálja neki. A kis lámának bizony ízlene. Már-már nyalánkul belekóstol a kompctos tálba. De hopp, gazdája szigorúan közbelép. — Még mit nem akarnál, otthon majd kapsz tejet és kását — Az orvos szigorúsága azonban megbosszulta magát. Kinn a pavilon előtt a láma nem hajlandó tovább menni. Nem használ sem kérés, sem csalogatás, makacsul áll egy helyben. Gazdája kénytelen őt kar­jára venni és mint szófogadatlan gyereket elvinni. Még hátra van Hurvinek. A kis csimpánz valahogy lehorzsolta az első mancsát. Csekélység az egész, sz orvos bejődozza és kész. Hurvinek azonban tudja, hogyan kell viselkedni, kezet nyújt, meg­köszöni a kezelést és megsimogatja a lámát. Mára már csak egy beteg van hátra. Egy egyéves zebrának benőttek a hátsó) zápfogai. A fogakat le kell reszelni és ki kell egyenlíteni. Az orvos azonban erre a látogatásra már négylábú társnőjét nem viszi magával. A kis láma, közben már „szobájába vonult vissza délutáni pihenőre. A kts láma. ezt az élményekben gazdag naip.iat is gazdáját kísérve esti sétával fejezi be, az elcsendesedett állatkertben. Űj győzelem Néhány nap előtt nagy ünnepe volt a dunaszerdahelyi tizenegy éves magyar középiskolának. Bú­csúztak az érettségizett fiatalok. Kevéssel utána úiabb győzelmet ünnepelt iskolánk ifjúsága. A nyol­cadik osztályosok tették le sike­resen a kisérettségit. Győzelem ez azért, mert dolgozó népünk újabb kádereket tudott kiemelni, akik bizonyára jól megállják helyüket az életben. Vannak, akik tanulmá­nyaikat tovább folytatják, akad köztük olyan, akik orvos, tudós, tanár, vagy író lesz, aki tanítani fogja népünket és gyermekeit. Többen a mezőgazdaságba, a gaz­dasági iskolákba, az egységes föld­művesszövetkezetekbe mennek. Odaállnak majd a mezőgazdasági gépek mellé, s tudásukat felhasz­nálva haladó módszereket fognak alkalmazni a nagyobb termésért vívott harcban. Kovács Miklós, Hodos. A kladnói bányászok teljesítették kötelezett­ségvállalásukat A kladnói bányászok azáltal, hogy a tervet szombaton 105.3 szá­zalékra teljesítették és hogy ter­ven felül többezer tonna szenet fejtettek, valóra váltották ígéretü­ket és kiegyenlítették az első ne­gyedévi lemaradásukat. Ebben a győzelemben legnagyobb érdeme van a „Gottwald elnök", ,, Antonín Zápotocký elnök", Václav Nősek" és a „Csehszlovák Hadsereg"-bá­nyának. Kádár János bányamester tovább építi boldog jövőnket A pelsőci fennsík északi lábá­nál, a Rozsnyótól Csetnek felé ágazó hegyszoros közepe táján fekszik Rozsnyó-Bisztró. Körül égbemeredő hegyek, hullámos er­dökoszorúk integetnek, s a völgy­ben smaragdzölden nyújtóznak a rétek. A falucska fölött, ahol az erdő már a házak fölé ágaskodik, mint óriási •óakondtúrás terül el a bisztrói vasércbánya. A magasban csillogó sodronykötélpályán pici játékskatulyákként siklanak tova a csillék, š fáradhatatlanul hord­ják a vasércet a rozsnyói pörkölő­be. A bányairodában Kádár Jánost, a többszörösen kitüntetett bánya­mestert kerestem. — Beszélni akar vele? A dél­előtti műszakban dolgozott. Men­jen csak le a falu alsó felére, ott lakik. Bizonyára otthon is találja — felelték érdeklődésemre készsé­gesen. A szíves útbaigazítás nyomán hamarosan rátaláltam a csinos bá­nyászlakásokra, ahol Kádár János is lakik. Találomra benyitottam a házakat szegélyező kiskertek egyik kapuján. — Itt lakik Kádár János — kér­deztem az udvaron sürgölődő-for­golódó fiatalasszonytól. — A férjem — felelte és ked­ves vendéglátással már tessékelt is befelé. — Jancsi, keresnek — szólt be az egyik szobába, s néhány pilla­nat múlva meleg kézszorítással üdvözöltem a megnyerő külsejű fiatal bányamestert, a rozsnyói bányák egyik legjobb dolgozóját. Hamarosan összemelegedtünk, s Kádár János ajkáról egyre kereset­lenebben, egyre otthonosabban buggyant a szó. Szívében szuny­nyadó vágyait, terveit öntötte sza­vakba. — Huszonhárom éve dolgozom bányában — mondotta Kádár Já­nos, s gondolatai az elrohant idő emlékei között kutattak. — Alsószalánkon születtem. Apám is bányász volt. Ügy hiszem ez az örökség, a bányászélet kö­zelsége vált életem meghatározó­jává. S amit apám és többi őseim tettek, magam is azt cselekedtem. A bányászéletet választottam. — Selmecbányán, az ősi bá­nyászfészekben végeztem a bá­nyásziskolát. Onnan Dernöre ke­rültem, ahol egyhuzamban 17 évig dolgoztam. Szeretem a bányásza­tot, véremmé vált, s mindig arra törekedtem, hogy könnyítsék a bányász-sorson, könnyítsék a föld alatt dolgozók nehéz munkáján — folytatta szavait Kádár János. — A régi rezsimben ez bizony nehéz volt. A jószándék, az igye­kezet elbukott a protekció, a rosszakarat útvesztőiben. A kez­deményezés megtört a bányarész­vénytársaságok népnyúzó urainak kemény, konok falán. A nép álla­ma nyitotta meg számomra is a lehetőségek zsilipjét, a fejlődés útját. Sokat tanultam, fejlesztet­tem szakmai tudásomat és új munkamódszerek bevezetésével járultam hozzá Dernön mind a termelékenység emeléséhez, mind a bányászok munkájának meg­könnyítéséhez. 1950-ben bánya­mesterré neveztek ki. Rozsnyó-Bisztróra nemrégiben kerültem. Áthelyezésemnek az volt a célja, hogy itt is hozzáse­gítsem a dolgozókat az új munka­módszerek elsajátításához. A kezdet Bisztrón is nehéz volt. Több régi vájár váltig hangoztat­ta, hogy a régi, kitaposott út min­dennél többet ér. Nem megrögzött nyakasság volt ez, hanem ösztönös idegenkedés az újtól, az ismeret­lentől. Engem nem hátráltatott meg a bányászok magatartása, éreztem, tudtam, hogy győzni fo­gok. Sikerült is egy kis csoportot magam köré tömöríteni, akik úttö­tőkként kezdték meg a bisztrói bá­nyában a nyitott kamrákkal — és a készletre való fejtést. A többiek, amikor látták a könnyebb munka árán kivívott jobb eredményt, bez­zeg tüzetesebben kezdtek érdek­lődni. Ám hogyne érdeklődtek volna, hiszen az új módszer kikü­szöbölte a kosárazás nehéz mun­káját is. Amikor aztán elvittem egy csoport vájárt előző munka­helyemre, Dernöre, ahol saját sze­mükkel győződhettek meg az új munkamódszerek előnyéről, belát­ták tévedésüket, s híveivé szegőd­tek a haladó módszereknek. Kádár János ezután büszke örömmel mutatta meg kitünteté­seit, s megemlékezett arról a meg­hitt ünnepségről, amelynek kere­tében május 9-én, felszabadulá­sunk napján az építésben elért sikereiért újólag kitüntették Kas­sán. Amikor Kádár János bányames­tertől búcsúztam\ még felvetettem egy kérdést. — Remélem megelégedett új helyével? — Igen — felelte. — Ügy érzem Rozsnyó-Bisztrón betöltöttem hi­vatásomat. Tovább akarok dolgoz­ni, tanulni s tudásomat, tapaszta­lataimat a bányászok szolgálatába állítani. Göröngyös, de szép ez az út, s méltó az új idők új emberé­hez. Igen. Kádár Jánosnak igaza van. Harcolni, küzdeni kell az emberért, épülő hazánkért. Har­colni a dolgozó nép jobb életéért, gyermekeink boldogságáért: a bé­kés holnapért. Dénes György Ján Škoda rendező nemzeti művész A prágai Csehszlovák Hadsereg­színház szombaton megemlékezett Jáp Skoda államdíjas rendezőről, színi tevékenységének 30. évfordu­lója alkalmából. L. Čivrný, a közművelődésügyi miniszter helyettese az ünnepi est folyamán közölte, hogy Antonín Zápotocký köztársasági elnök Ján Skoda államdíjas rendezőt nemzeti művésszé nevezte ki. Az est részvevői megnézték a Nemzetközi Békedíj birtokosának, Nazim Hikmetnek „A szerelem le­gendája" című drámai poémjéť, melyet Ján Skoda nemzeti művész tanított be. A Lengyel Népköztársaság csehszlovákiai új nagykövete a külügyminiszternél Václav Dávid külügvminiszter 1954. június 28-án fogadta a Len­gyel Népköztársaság csehszlovákiai új, rendkívüli meghatalmazott nagykövetét, Adam Cubert megbí­zó leveleinek a köztársasági elnölc részére való átadásával kapcsolat­ban. A látogatáson jelen volt Jo­sef Šedivý, a külügyminisztérium diplomáciai protokollfőnöke. A nemzeti bizottság tagjának tömegkapcsolatáról A fogadónapi ügyek elintézésének módja A fogadónapokon valószínűleg az egyéni ügyek lesznek túlsúlyban, pl. a bürokratikus eljárásra vonat­kozó panaszok, bérkérdések, csalá­di- és lakásproblémák. A nemzeti bizottság tagjainak nem szabad tü­relmüket veszteniök, ha kezdetben csak magánjellegű panaszok van­nak. Végeredményben alig van olyan magánjellegű panasz, amely mögött ne húzódna meg a közérdek­nek valamilyen formája. Pl. a la­káspanaszokból a NB tagjai képet kapnak választókerületük lakás­viszonyairól és ennek megfelelően indítványozhatják a lakástataro­zásra, vagy lakásépítésre előirány­zott összeg emelését a következő évi költségvetésben. Ilyen ügyek­nél, habár magánjellegűek is, hiva­tali hatalmával élhet, megvizsgál­hatja^!. a lakáskörülményeket s az egyéb panaszra adó okokat. Vannak és lesznek természetesen egészen személyes természetű ma­gánügyek, mint pl. két haragos szomszéd perpatvara, a férj iszákos­sága, stb. ekkor természetesen nem élhet hivatali hatalmával. Ilyenkor a meggyőzés módszerét alkalmazza. Ha a NB tagja a fogadónapokon az elébe terjesztett ügyekkel nin­csen tisztában, akkor kérdéssel for­dulhat az illetékes osztályhoz, s a tanács tagjaihoz is. Ezek a szervek a NB tagjának legkésőbb 15 napon belül válaszolni kötelesek. A NB tagja felvilágosítást követelhet az államigazgatás egyéb szerveitől is. Minderre feljogosítja őt a törvény. Mihelyt megszerezte a tájékozta­tást, adjon választ az indítványozó­nak,. vagy panaszosnak, éspedig rö­vid időn belül. Egyetlenegy bírála­tot, vagy panaszt se hagyjon válasz nélkül, bármilyen kicsiségnek is tűnik fel. A válaszokat legjobb írás­ban elküldeni. A válasz azonban ne legyen hivatalos, száraz, mint a többi hivatali átiratok, legyen em­beri, meleghangú. Ha az ügy hosz­szab elintézést követel, erről is ér­tesítse a polgárt. Néhány példát hozunk fel. Egy polgár panaszt tesz a NB tagjánál, lhogy a szociális osztály nem adott feleletet a 4 hónappal ezelőtt be­adott kérvényére. Két fia katona­ságnál van, ő maga öreg és munka­képtelen, fiai voltak az eltartói, ez­ért kéri a segélyt. A NB tagja meg­győződik arról, hogy a kérvényezőt mi okból nem értesítették. Ha a panasztevőt nem illeti meg segély, úgy erről értesíti a polgárt, termé­szetesen helyes, ha az osztály maga is hivatalos feleletet ad a kérvény­re. Ha a panasztevő a segélyre jo­gosult, erről is értesítse s egyben sürgesse meg a kérvény elintézését. Más példa. Egy polgár az erdé­szeti és faipari minisztérium kör­rendelete alapján kéri, hogy a lakó­házának megjavításához szükséges faanyagot a közeli erdőből kiter­melhesse. A NB elutasítja a kérel­mét azzal, hogy lakóhaza nem szo­rul javításra. A polgár ezzel nem elégszik meg és panaszra megy a NB tagjához. A NL tagja ilyenkor felülvizsgálja az elutasítás helyes­ségét. Ha ő maga nem szakember, pl. mérnök, ács, akkor az építészeti állandó bizottság egyik küldöttével meggyőződik a helyszínen a javítás szükségességéről. Az eredményről értesíti a kérelmezőt. Ha a kérelem indokolt volt, akkor a NB tagja az ügyet a NB tanácsa elé terjesztheti megtárgyalás céljából. A NB tagjának a háziasszonyok panaszkodnak, hogy bár mákot lehet kapni, mákdaráló nincs a boltokban, sőt az üzletekben sem hajlandók a mákot megdarálni. A NB tagjának közbenjárására a ke­reskedelmi osztály azonnal intéz­kedik, hogy a vaskereskedésekben mákdarálókat is áruljanak, illetve megrendeljenek, de addig is az élelmiszerüzletek kötelesek a má­kot megdarálni. Egy dolgozó felhívja a NB tagjá­nak figyelmét arra, az állomáson alighogy elindul a vonat, máris le­oltják a lámpákat és az utasok sö­tétben botorkálnak a csomagjaikkal a vágányokon keresztül. A NB tag­jának fel kell keresnie az állomás­vezetőt és megbeszélésük eredmé­nyeként elérnie azt, hogy megszün­tessék ezt a hiányosságot. A NB tagjának a törvény rendel­kezése értelmében a működésével kapcsolatos ügyek elintézésben se­gítséget nyújtani tartoznak: a nem­zeti bizottság és annak szervei, az állandó bizottságok, az aktívák, a tanács, a tömegszervezetek, stb. Ez a segítség megnyilvánul abban is, hogy a fogadónapokra, legalább a kezdeti időszakban a NB tagja mellé a NB tanácsa beosztja az ál­lami apparátus egyik alkalmazott­ját, aki segíti a NB tagját abban, hogy az egyes ügyeket jól intézze s a válaszok megadásában is se­gítséget nyújt. Ez a segítség azon­ban csak adminisztratív jellegű lehet, mert intézkedni, válaszolni a NB tagja köteles. Ha ez nem úgy volna, csökkenne a NB tagjainak öntevékenysége, ami meghiúsítaná a népi igazgatás, népi ellenőrzés gon­dolatát, vagy legalább is formálissá tenné azt. Nagyon helyes, ha a fogadónapo­kon felmerült Ugýekrôl a NB tagja nyilvántartási vezet. A polgárok­nak írott válaszokat hozzácsatolja az egyes ügyekhez. Ilyen eljárás azért szükséges mert ezzel a NB tagja áttekintést szerez, hogy az egyes felvett ügyek hogyan állnak. Másrészt a NB ellenőrizheti tagjá­nak munkáját. Azonkívül a NB tag­ja igy megállapíthatja, hogy hol és milyen ügyekkel kapcsolatban van általában a legtöbb panaszuk a dol­gozóknak. A tanács feladata, hogy szervei segítségével biztosítsa a fogadóna­pokon felvetett kérdések gyors megoldását. A NB tagja ugyanis kedvét vesztheti, ha egészen jogos kérelmeket bürokratikus ügykeze­lés miatt nem tud elintézni s igy saját hibáján kívül megrendül be­ne a dolgozók bizalma.

Next

/
Thumbnails
Contents