Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-27 / 156. szám, vasárnap

4 IFI SZO 1954. június 27. A Kínai Népköztársaság külügyminisztere megérkezett Űj-Delhibe Mint a delhi rádió jelentette, a Hindu ef Madrás című lap közli azt a nyilatkozatot, amelyet Csou En-laj kínai külügyminiszter adott Delhibe utazása előtt a lap (*enfi tu­dósítójának. Az interjú kérdések és válaszok formájában folyt le. Csou En-laj kijelentette, hogy Kína véleménye szerint az ázsiai béke biztosítása, az e földrészen élő népek nemzeti függetlenségé­hez való jogának, valamint önren­delkezési jogának biztosítására az ázsiai országok­nak ki kell kérniök egymás vé­leményét a közös intézkedések­ről és kölcsönös kötelezettségek­ről. Ez elengedhetetlen, mert az ázsiai országok szembeállításának és az ellenséges katonai tömbök megteremtésének agresszív politi­kája erősen veszélyezteti a békét és az Összes ázsiai országok biz­tonságát. Ez az alapvető kérdés, amely most előttünk áll. A tudósító megkérte Csou En­lajt, nyilatkozzék a genfi értekez­letről. Csou En-laj kijelentette, hogy az értekezleten születtek bi­zonyos eredmények. A Koreára vonatkozó tárgyalá­sok során azonban az Egyesült Államok elutasította minden ész­szerű javaslat megvitatását. A tárgyalások utolsó napján még azt a kínai javaslatot is elutasí­totta, amelynek értelmében a tár­gyaláson részt vevő államoknak közösen kell kifejezniök azt a kí­vánságukat, hogy további erőfeszí­tések történjenek .a probléma békés rendezésére. Csou En-laj kiemelte, hogy a koreai kérdést nem vették le a napirendről. A koreai nép jogos kívánságait is ki kell elégíteni. Csou En-laj az indokínai problé­mára vonatkozóan kijelentette, hogy a kérdés vitája elég lassan halad. Az a megegyezés azonban, amely két kérdéssel kapcsolatban az ér­tekezleten létrejött, megterem­tette az utat az indokínai béke helyreállítása problémájának megoldása felé. Csou En-laj azt a reményét fe­jezte ki, hogy az elkövetkező há­rom hét alatt az indokínai háború­ban részt vevő mindkét fél a köl­csönös jóindulat jegyében tárgya­lásokat íolytat olyan méltányos fegyverszünet megkötése céljából, amely valamennyi fél számára el­fogadható. A genfi értekezleten részt vevő többi államnak kötelessége, hogy minden lehető módon elősegítse a fegyverszüneti egyezmény lét­rehozását. Ugyanakkor elenged­hetetlenül fokozni kell az éber­séget bizonyos elemeknek az ér­tekezleten és azon kívül az in­dokínai háború kiterjesztésére irányuló cselszövéseivel kapcso­latban. Csou En-laj azt a véleményét fe­jezte ki, hogy a colombói értekez­leten részt vevő országok éppen az ilyenfajta intrikák ellen foglaltak állást. • Csou En-laj, a Kínai Népköztár­saság miniszterelnöke és külügy­minisztere pénteken reggel megér­kezett Új-Delhibe, ahol megbeszé­léseket folytat Nehru indiai mi­niszterelnökkel. Eden beszámolt a genfi értekezletről az angol alsóházban A R^rter-hírügynökség közli Eden angol külügyminiszter felszó­lalását, amellyel június 2'3-án meg­nyitotta az alsóház politikai vitá­ját. Eden felszólalása elején a genfi "rtekezlet munkájával foglalkozott. Kiemelte, hogy halaszthatat­lanul meg kell oldani az indokínai kérdést és hangsúlyozta: „Ritkán volt olyan helyzet, amelyben a még nagyobb tűzvész kockázata nyilvánvalóbb lett volna mindenki számára". — Sajnálattal kell közölnöm, — mondotta a továbbiakban Eden — hogy a koreai kérdéssel kapcsola­tos tárgyalásainkban nem értünk el semilyen reális előrehaladást a rendezés útján. Az egyetlen, amit el lehet mondani, az, hogy az ed­diginél világosabban megállapítot­tuk azokat a reális elvi mozzanato­kat, amelyek ellentéteket okoznak a két^szembenálló fél között. Eden ezután a koreai kérdéssel kapcsolatos genfi tárgyalások me­netével és a két fél ellentéteivel foglalkozott. A továbbiakban kije­lentette: — Nem sikerült megegyezést el­érnünk Korea egységesítésében, de még nem vonták vissza a tárgyalá­sok folytatására vonatkozó javas­latot. Célunk és a kormány szem­pontja — hangsúlyozta Eden — to. vábbra is az, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete nem számít­hat a koreai kérdés rendezésére Kínának és Korea két részének a beleegyezése nélkül. Eden felszólalása egy részét a „délkeletázsiai biztonság megszer­vezésének" szentelte. Az indokínai kérdésre vonatkozó genfi tárgyalások menetéről szólva Eden emlékezteteti arra a három bizottságra, amelyet a vietnami, laoszi és kambodzsai katonai kér­dések megtárgyalására alakítottak és amelynek július 10-ig jelentést kell előterjesztenie. Eden kijelentette: — Mielőtt elutaztunk, megálla­podtunk abban, hogy tanácsko­zunk, mihelyt megkapjuk a kato­nai képviselők jelentését és hatá­rozatot hozunk, hogy visszatérünk Genfbe a tanácskozás munkájának befejezésére. A magam részéről kész vagyok visszatérni, ha ezzel valamelyest hozzájárulhatok a bé­kéhez. Eden a továbbiakban kijelentette: — Hálámat fejezem ki Molotov­nak az eljárási kérdések rendezésé­nél tanúsított segítségéért. Eden emlékeztetett arra. hogy felváltva elnökölt Molotovval. — Ha nem tartjuk fenn a leg­szorosabb érintkezést, a tanácsko­zás egyszerűen munkaképtelen lett 1 voina. — A tanácskozás egyik eredmé­nye az angol-kínai viszony meg­javulása volt — folytatta Eden, és ennek már több következménye van, amelyet a Ház ismer, örülök, hogy lehetőségem volt találkozni Csou En-lajjal. A két küldöttség genfi tárgyalásai kétségkívül ér­tékesek. Véleményem szerint már­is hasznot hajtottak országunknak és valóban hozzájárultak a békés egymás mellett éléshez, amely to­vábbra is célunk és célja minden országnak. K cl e-, befejezésül az 1, a rmnmyét fejezte ki, hogy az indokínai kér­dés békés rendezését „ha el tud­juk érni, biztosítani fogja azt az alapot, amelyen felépülhet Délke­let-Ázsia biztonsága. De ennél sok­kal nagyobb eredményekkel fog járni és jelentősen megerősíti az eyész világ békéjét." Szovjet jegyzék az Egyesült Államuk kormányához V. A. Zorin, a Szovjetunió kül­ügyminiszterhelyettese június 24­én magához kérette Charles Bch­len urat, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét és átadta neki a következő jegyzéket: „A szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy az Egyesült Államok 'kormányának kijelentse a követ­kezőket: Ez év június 23-án a Fekete-ten­geri hajózáshoz tartozó „Tuapsze'' szovjet tartályhajót — amely petró­leurh szállítmánnyal haladt — helyi időszámítás szerint 4.00 órakor Tai van szigetétől délre, a nyilt tengeren feltartóztatta egy torpedóromboló mintájú ha­dihajó a 19. fok 55 perc északi szélességi é= 120 fok 23 perc keleti hosszú­sági fokkal koordinált helyen és a hajót fegyverhasználat fenye­getésével, útvonalának megváltoz­tatására, valamint arra kénysze­rítette, hogy kövesse. A tartályha­jó kapitánya a torpedoromboló mintájú hajó támadásáról még je­lentést adott. De azután a rádió­összeköttetés a tartályhajóval meg­szakadt. A szovjet hajónak és legénységének további sorsa is­meretlen. Teljesen nyilvánvaló, hogy a szoyjet tartályhajó elrab­lása egy hadihajó által az Egye­sült Államok hadiflottája által el­lenőrzött vizeken, csak az Egyesült Államok hadi tengerészeti erői által történhe tett. A szovjet kormány elvárja, hogy az Egyesült Államok kormánya a szovjet kereskedelmi hajó ellen nyílt tengeren elkövetett támadás­sal kapcsolatban intézkedéseket tesz a hajó, a hajón levő szállít­mány és a legénység haladéktalan visszaszármaztatására. A szovjet kormány egyúttal ragaszkodik a szóbanforgó törvényellenes aktus megszervezésében részes hivatalos amerikai személyek megbüntetésé­hez és olyan intézkedések hozata­lához, amelyek kizárják a nyílt tengeri szabad hajózást durván megsértő hasonló cselekedetek megismétlődésének lehetőségét. A szovjet kormány szükségesnek tartja kijelenteni; hogy nem me­het el az ilyen megengedhetetlen akciók mellett és kénytelen lesz megfelelő intéz­kedéseket tenni a szovjet keres­kedelmi hajók a térségben való hajózásának biztosítása érdeké­ben.'! Charles Bohlen úr megígérte, hogy a jegyzéket eljuttatja az Egyesült Államok kormányához. AZ ÚJ SZÓ POSTÁJÁBÓL Beléptem a CsISz-szervezetbe Üj tagj-i vagyok a CsISz-nek és azért léptem be a szervezetbe, mivel belépésem előtt figyelemmel kísértem a szervezet munkáját és láttam, hogy nagyon szép és ered­ményes műnkét végeznek. Elhatá­roztam tehát, hogy én is dolgozni fogok soraikban. A galántai tizenegyéves magyar iskola kultúrcsoportja a választás előtti időkben 17-szer lépett fel kul. túrmüsorral. Az egés.?, CsISz-szerve­zet nagyon szép és eredményes munkát fejt kl iskolánkban. Kiváló működéséért a legutóbbi időben kultúresoportunk diplomát is kapott. Nagyon megható jelenet volt az, amikor Egri László, a járási CsISz­csoport elnöke kezéből iskolánk CsISz elnöke, Somogyi Antal átvet­te a diplomát, aki viszont megint átadta Kristóf József tanító elv­társnak azzal a megjegyzéssel, hogy öt illeti meg a diploma átvétele, mivel ö vezette a kultúresoportot. Ez a jelenet olyan megható volt, hogy szavakban nem is tudoi.i kife­jezni. De még inkább meghatott az, mikor Kristóf elvtárs felénk fordul­va ezeket mondotta: A diplomát a kultúresoport nevében veszem át, mert az nem engem illet, mert ha­bár én vezettem a kultúresoportot, nélkülük iü»n tudtam volna' semmi eredményt elérni. Az iskola tanulói nemcsak kultúr­téren fejtenek, ki szép munliát, ka­nom mezőgazdaságunk munkálatai­ból is kiveszik részüket. Az ez évi békearatásban is iskolánk 98 tanu­lója jelentkezett brigádmunkára, hogy Kajaion és Štefanikovón 03Z­tatny Ferenc és Kristóf József taní­tó elvtársak vezetésével kivegyék részüket a mezőgazdasági munkák elvégzéséből. Sebők Erzsébet, a tlzenegyéves magyar is­kola tanulója. Adjál te is vért! Az elmúlt napokban az újságban egy cikk vonta magára figyelmemet, amelynek a címe: „Kényszervérado­mányozók" volt. Amikor a cikket elol­vastam, megdöbbentem, hogy a mo­narchofasiszták hogyan árulják az emberi vért, mint valaha a rabszol­gaság idején. Azért teszem ezt az összehasonlítást, mert abban az idő­ben az emberek raboltak, kizsákmá­nyoltak és nagy haszonnal árultak. Ugyanígy van ez ma a görög mo­narchofasiszta államban, ahol az emberi vért árulják. Három és fél­deci egészséges vérért 200.000 drach­mát fizetnek, amely vérmennyisé­get azután 350.000 drachmáért árul­nak. Bármely oldalról is nézzük ezt az üzérkedést, mindenütt a spekulá­ció, a kapzsiság, a pénz utáni mo­hóság tükröződik rajta vissza. Ilyen az élet Görögországban, ahol a fia. talok a vérüket eladják potom pénz­ért, hogy" még egy ideig húzzák ke­serves életüket, s ne kelljen éhen­halniok. Mennyivel más értelme van „a véradásnak'' a mi népi demokratikus köztársaságunkban. Ez nálunk büsz. keség, mert nálunk az adott vérrel senki sem üzérkedik, hanem ennek segítségével gyógyítják az operálta­kat, a sebesülteket, vagy a nehéz szülés után az asszonyokat, B a vén­csodákat müvei, visszaadja az életet, az erőt, a munkakedvet. Egyszóval a beteg emberből újra munkaképes, a társadalom számára hasznos em­ber lesz. Hogy valaki vért adhasson, azt orvosi vizsgálatnak kell megelőznie. A véradóknak rendszeresen el kell járniok a Csehszlovák Vöröskereszt szervezeteibe, ahol utasítást kapnak a véradás módszeréről. Aki elöször ad vért, először egy nyomtatványt tölt ki, majd a vérátomlesztő-állo­más behívja egészségügyi vizsgálat­ra; vér, vizelet, vérnyomás, sziv és tüdövizsgálatra, s csak ha a leletek negatívok, akkor adhat vért. Még kevés véradományozónk van, s ez­ért újságaink nem egyszer felhívást intéznek az olvasókhoz, hogy ők is lépjenek a véradományozók so­raiba. Ötszáz köbméter vérért a vérátömlesztőállomás 200 koronát fizet. . Schatz Sándor Az ipolybéli mezőgazdasági szakiskola növendékei segítik szövetkezeteinket A nagysallói szövetkezet irodája előtt már a kora hajnali órákban nagy a nyüzsgés. Vidámarcú, erőtől duz. z adó ifjak és leányok élénk csoport­gos kezük után e gyom és a gaz el­tűnt a földeken. Amikor láttuk lelkesen végzett jó munkájukat, arra gondoltunk, hogy ja vonja magára az arra haladék | ezek az öntudatos fiatalok rövidesen figyeimét. Találgatják, kik lehetnek erek a vendégek ilyen korai időben községünkben. Mi már az esti órákban, a helyi leadóból értesültünk, hogy az ipoly­béli mezőgazdasági szakiskola ön­tudatos növendékei jönnek segíteni a szövetkezetbe. Ezek az ifjak rö­videsen támaszai lesznek szövetke­zeteinknek és állami birtokainknak. Kisvártatva már a határban lévő hatalmas kukoricatáblákon dolgoz. i tak vidám énekszó mellett és szor­velürtk vállvetve fognak dolgozni és együtt visszük előre az EFSz.ek és állami birtokok munkáját és együtt dolgoznak azok felvirágoztatásán. Tanulóink, akik ebben az évben végzik a középiskolát, kövessék ezeknek az élenjáró ifjaknak a pél­dáját és menjenek a mezőgazdasági iskolákba, úgy mint azt az ipolybéli szakiskola növendékei tették, hogy rájuk is hasonló büszkeséggel és örömmel tekintsen dolgozó népünk. Bajkay Béla, igazgató-tanító, Nagysalló. Az albán k^ügymfniszter tiltakozó távirata az ENSz fó'titkáMboz a görög haíársértés ügyében Behar Shtylla,' az Albán Népköz­társaság külügyminisztere 1954. június 23-án a következő táviratot intézte Dag Hammarsjkjöldhöz, az ENSz főtitkárához: „Tudomására hozom, hogy 1954. június 20-án 10.00 órakor az al­bán-görög határon, Zsanzsar sza­kaszán mintegy 20 görög katona helyezkedett el a határvonalon, mi­közben hét felfegyverzett polgári egyénből álló csoport görög terü­let felől jövet mélyen behatolt al­bán területre. Mi:<or az ezen a szakaszon szol­gálat i. teljesítő albán határőrök észrevették a behatolókat, azok tü­zelni kezdtek a határőrökre. Az albán határőrök kénytelenek volts^k viszonozni a fegyveres támadást. Később a szóbanlevő csoport a go­ng katonák tüzelésének védelme alatt visszavonult, egy halottat hagyva hátra, mintegy 150 méterre albán területen belül. Amidőn mindezeket tudomásá­ra hozom, kormányom utasítására tiltakozom a görög fegyveres erők e provokációja ellen és kérem, hívja "fel a görög kormány figyel­mét arra, hogy ez a cselekmény nyilvánvaló megsértése az Albán Népköztársaság területi épségének és nemzeti szuverenitásának. Kuomintang-támadá­sokat vertek vissza a kínai népi felszabadító hadsereg partvédelmi alakulatai A kínai népi felszabadító hadse­reg Csöcsiang tartományban állo­másozó partvédelmi alakulatai, va­lamint haditengerészeti és 'légierői súlyos veszteségeket okoztak azok­nak a Kuomintang haditengerészeti és légierőknek, amelyek Csöcsiang tartomány partvidéke mentén be­hatoltak Kína felségvizeire, illetve légi terébe. Május 11. és június 5. között a kínai népi felszabadító hadsereg egységei lelőttek tíz amerika gyártmányú csangkaisekista va­dászrepülőgépet, négyet pedig megrongáltak. Az éberhardi vendéglő, jobban gondoskodjék a dolgozók kiszolgálásáról Kovács Vilmos traktoros levelet 1 rlnt még ezeket írja: — A napok­irt szerkesztőségeinknek, amelyben arról panaszkodik, hogy az éber­hardi vendéglő vezetője nem fordít kellő gondot a dolgozók egészség­védelmének egyik legfontosabb té­nyezőjére, a tisztaságra. A sört többször használt poharakba mérik, anélkül, hogy minden alkalommal kimosnák őket. A mosásra használt bádogedényben lévő viz piszkos és zavaros. De ez még nem minden. A vendéglő vezetője a sörmérésnél megkárosítja a dolgozókat, mert legtöbbször csak félig tölti meg a poharakat. A dolgozók már többször figyelmeztették őt ezekre a hibákra, azonban mindeddig ered­ménytelenül. A sört a nyári meleg napokban nem hűti, a söröshordok kinn áll­nak az udvaron, ahol a nap melege átjárja és így élvezhetetlen. Amikor i a fogyasztók jogosan kifogásolták ezt, azzal mentegetődzött, hogy nem áll rendelkezésére oxigénpalack és a villanynyomás is gyenge, úgy hogy csak hordókból tud mérni, vi­szont azokat a pincéből nehéz fel­hordani, kényelmesebb ha az udva­ron vannak. A vendéglő berendező, se is nagyon hiányos. Kovács Vilmos traktoros szószé­ban bementem egy sörre és meg­győződtem arról, hogy dolgozó tár­saim állandó méltatlankodása a ven­déglővel kapcsolatban jogos. Szem. tanúja voltam a következő jelenet­nek. A vezető egy becsületes szö­vetkezeti tagnak adott sört. Ez jo­gos felháborodással kifogásolta, hogy csak félig telt a korsó. A ve­zető viccekkel akarta elkenni a dolgot, mire a vendég megúnva a vitatkozást, elment. Ezután én kér­tem sört, nekem is kevesebbet mért, és amikor felszólítottam, hogy mér­je rendeséH, visszalökve a korsókat megtagadta ezt. Pártunk és kormányunk az em­berről való gondoskodást tekinti egyik legfontosabb feladatának. Pártunk X. kongresszusán Novotný elvtárs beszámolójában hangsúlyoz­ta, hogy a vendéglők, btiffék és ál­talában a vendéglátó üzemek mun­káját meg kell javitani, hogy a dol­gozók elégedettek legyenek. A köz­szolgáltatás minden dolgozójának, de különösen az üzemek és üzletek vezetőinek kell tudatosítaniok ma­gukban azt. hogy ezen határozato­kat és rendeleteket maradéktalanul teljesiteniök kell.

Next

/
Thumbnails
Contents