Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-26 / 155. szám, szombat

1954. június 26. III SZO 5 Az egész ország nagy ügye: jól felkészülni a gabonahegyüjiésre írtai Jed iná k Miháiy, a begyűjtési minisztérium bratislavai kerületi meghatalmazottja Široký elvtárs a párt X. kon­gresszusán részletesen kifejtette a népgazdaság fejlesztésének tervét és rámutatott azokra a sikerekre, amelyeket népünk a kommunista párt vezetésével elért. Široký elv­társ még rámutatott a szeptemberi kormánynyilatkozatra, amely kitűzi, hogy még szorgalmasabban, még jobb munkával biztosítsuk népgaz­daságunk arányos fejlődését, né­pünk egyre növekvő kultur- és anyagi szükségleteinek gazdaságunk nyersanyagszükségleteinek kielégí­tését. Hangsúlyozta, hogy a legkö­zelebbi időben a mezőgazdasági ter­melést olyan mértékben kell növel­nünk, hogy elegendő takarmányt biztosítsunk a jószágnak, a lakos­ságnak elegendő húsfélét, a köny­nyű- és élelmiszeriparnak pedig elég nyersanyagot. Ez a feladat annál nagyobb jelen­tőségű, mert egyre jobban közele­dünk az aratáshoz, csépléshez és a gabonabegyűjtéshez. A kapitalista uralom idején a cséplés mint a jó gazdálkodás ered­ménye, csak a földbirtokosok és a kulákok számára volt öröm, akik a munkások, béresek verejtékes mun­kájának eredményét aratták le és a beadott gabonáért ők vágták zsebre a pénzt. A kis- és középparasztoknak, ha bevitték árujukat a piacra, a spe­kulánsok nagyon rossz árat ígértek; a gabonáért legtöbbnyire 50—60, legfeljebb 70 koronát mázsánként. Ma azonban már más a helyzet. A földterület nagysága szerint úgjj írják elő a beadási kötelezett­ségeket, hogy a földművesek a kö­telező beadáson felül minél több gabonát adhassanak el szabadpia­ci áron. A begyűjtési árakat és a beadási normákat úgy módosítottuk, hogy az állami begyűjtő nagyobb árat fizet az eddigieknél. Célunk, hogy a dolgozó parasztok érdekeltek le­gyenek a mezőgazdasági termelés fejlesztésében. A mult esztendőben a bratislavai kerület a köztársaság­ban elsőnek jelentette a százszáza­lékos begyűjtést. Az idei termés előrelátható feltételei a szövetkezeti tagoknak, azoknak a parasztoknak, akik a szovjet tapasztalatokat be­vezetik, s évről évre nagyobb hek­tárhozamokat érnek el — lehetővé teszik, hogy a terven felül sok ga­bonát adjanak be és hogy biztosít­hassák a párt X. kongresszusának, az állattenyésztés legközelebbi két­három évben való növeléséről szóló határozatát. Ha a beadási kötele­zettségeknek idejében és hiánytala­nul eleget teszünk, növelhetjük az ál­lattenyésztést, több kenyeret bizto­síthatunk dolgozóinknak és az élel­miszeripar értékes nyersanyagok­hoz jut. Nemzeti bizottságaink előtt most az aratás, cséplés éš a gabona­begyűjtés jó megszervezésének fel­adata áll. Meg kell ismertetniök a lakossággal a gabonabegyüjtési árakat és magát a begyűjtés mód­ját is. A begyűjtő üzemeknek ki kell üríteniök, tisztítaniok és fer­tőtleníteniük a raktárakat, amint a begyűjtési miniszter elrendelte. Ki kell dolgozniok az aratási és csép­lési terv alapján a begyűjtési ter­vet, amelyet ismertetnek a szövet­kezeti tagokkal és az egyénileg gaz­dálkodókkal s meg kell határozniok a begyűjtő helyeket. Biztosítaniok kell a begyűjtés folyamatosságát. A beadók előtt a következő felada­tok állanak: közvetlenül a cséplő­géptől kell a gabonát a begyűjtő üzemekbe szállitaniok, ahol az elő­irt minőség és mennyiség szerint kell beadni. A járási hivatalok küldjék el minden mezőgazdasági üzemnek a beadásról szóló határo­zatot. Olyan esetben, amikor a be­adást nem tudják egyes termények­ből teljesíteni, a begyűjtési minisz­térium 119. számú rendelete szerint pótolni lehet egyes termékek be­adásával. A begyűjtési árakat a beadási kö­telezettségre kimért termékmeny­nyiség után fizetik. A beadási kö­telezettségen 'felül felvásárolt meny­nyiségért felár jár. A begyűjtési minisztérium 41-ik hivatalos közlönye szerint, amelyet január 20-án adott ki — a begyűj­tési árak a következője: 100 kg búzáért: begyűjt, ár: felár: osztályú I. 102 245 II. 100.80 242 III. 100 240 IV. 99 238 V. / 98 235 100 kg rozsért osztályú I. 91 191 II. 90 188 100 kg árpáért I. oszt. válogatott minőség, maláta 99.80 243 II. oszt. minőségi maláta árpa 92 224 III. oszt. általános maláta árpa 82 200 I. oszt. ipari árpa 57.80 160 II. oszt. ipari árpa 56.60 157 Takarmányárpa 54 54 100 kg zabért: I. oszt. 56.60 56.60 II. oszt. 55.20 55.20 Ezek a begyűjtési árak kis- és középparasztságunk, szövetkezeti tagjaink és egyéb beadóink egész évi szívós munkájának jutalma. Hogy betarthassuk a jelszót „Az első gabonát a cséplőgéptőf az ál­lamnak", a kerületi nemzeti bizott­ság elnöke a kormány által jóvá­hagyott gabonabeadási határidőket a következőképpen határozta meg: Bratislava város és környéke augusztus 15-ig Nagymegyeri járás auguszt. 5-ig Dunaszerdahelyi jár. auguszt. 5-ig Galántai járás auguszt. 5-ig Malackai járás auguszt. 20-ig My javai szept. 10-ig Vágújhelyi auguszt. 31-ig Bazini „ 20-ig Pöstyéni „ 20-ig Szenei „ 10-ig Szenicai „ 25-ig Szeredi „ 10-ig Szakolcai „ 25-ig Somorjai „ 31-ig Trencséni „ 31-ig Nagyszombati „ 20-ig teljesíti a beadást. Ezeket a határidőket be kell tar­tani, mert ellenkező esetben 15 szá­zalékkal csökken a beadásra szánt gabona ára. Ha megtörténik, hogy a szövetkezet vagy a paraszt komoly okokból nem teljesíthette meg­szabott határidőre a beadást, úgy a járási meghatalmazott további 10 nappal meghosszabbíthatja a gabo­nabeadás határidejét. Nagyobb szükségesség esetén és indokol­tabb helyzetben a kerületi begyűj­tési meghatalmazott még további 10 nappal toldhatja meg a begyűj­tés határidejét. A gabonabegyűjtés idejében való és veszteség nélküli lebonyolítása nehéz, de örömteljes feladat. A bra­tislavai kerületben ezt a feladatot csak akkor teljesíthetjük, ha a já­rási pártbizottságok, az üzemi párt­szervezetek, a falvakban, a váro­sokban a begyűjtési hivatalokban dolgozó kommunisták a feladatok teljesítésére fognak törekedni. Ne­héz harc áll előttünk, de győznünk kell, mert a szövetkezeti tagok, kis­és középparasztok az első gottwaldi ötéves terv folyamán bebizonyítot­ták, hogy becsületesen eleget tesz­nek állampolgári kötelezettségük­nek. Készülnek az aratási tervek Lesz takarmány bőven Három folyó, a Duna, Nyitra és Zsitva között te­rül el a csúzi állami gazdaság. A gazdaságot egyen­letesen húzódó dombok szegélyezik, melyeknek olda­lában sárguló gabonatáblákon, haragoszöld kukori­cán, permetlétől fehér szőlő, cukorrépa és végelát­hatatlan lucerna- és szénatáblákon akad meg a szemlélő szeme. E sok földi kincs kellős köze­pén lent a völgyben fekszik a gazdasági udvar. Boldog emberek a gazdaság lakói. Egész sor szo­ciális berendezés áll rendelkezésükre. Kultúrház, is­kola, s szórakoztató helyek fogadják a munkából hazatérő dolgozókat. A gazdaságnak most minden épkézláb lakója a földeken szorgoskodik. Az egvik táblán az asszo­nyok dohányt kapálnak, a másikon kukoricát, s ugyancsak szaporán jár a kezük, hogv még az ara­tás előtt elvégezzék a növényápolási munkákat. A munkásság nagyobbik fele a takarmányok be­takarításával van elfoglalva. Csillog a villa a nap­fényben. amint fejük felett megforgatják. A bog­lyák mellé felsorakozott szekerek nercek alatt meg­telnek illatos lucernával. Sgvre-másra jönnek-men­nek a szekerek. Hordiák a szénát a tábla végén felállított elevátorokhoz, hogy rakománvaikat ka­zalra hordassák fel vele. Alig párszáz méterre a második kaszálás szénáját forgatják, hogv minél előbb megszáradion. Egv másik táblán megint a traktorok dübörögnek, s futva kerülgetik a táblát, percek alatt maguk után hagyva sok-sok levágott rendet. Még néhány nap és végeznek az összes ta­karmányok kaszálásával. Kell a takarmány a csúzi gazdaságban. Az istál­lók lakói, a fejőstehenek, a hízómarhák, a növen­dék- és tenyészállatok többszázra rúgó száma iga­zolja, hogv sok takarmánvra lesz szükség a télen is. Az anyasertéseket és többezer süldőt és mala­cot szintén el kell látni szálastakarmánnval. Ezért folyik most a harc a földeken, hogv ízletes takar­mányt biztosítsanak télre. A gazdaság apraia-nagv­ja iparkodik, s egvmással versenveznek. Reggeltől estig lázasan folyik a munka. Dolgozni, k még va­sárnap is, ha a szükség úgy kívánja. A jó munka — mint mindig — most is ered­ménnyel jár. Naponta emelkednek újabb kazlak, s ez idáig több mint 35 vagon takarmányt kazlaztak. Ebből 28 vagon a legfinomabb lucerna és vörös­here. A második kaszálásból is jócskán lesz széna, s ha az idő kedvez, ezután még kétszer is kaszál­hatnak. Lesz bőven szálastakarmány a gazdaság ál­latainak. A téli hónapokra, naponként egy fejős­tehénnek 7 kg lucernát, 35 kg siló- és szemestakar­mányt biztosítanak. Ez az alap elég lesz arra, hogy a fejők megtarthassák a gazdaság jó hírnevét. A 9.3 literes tejátlagot télen is tartani akarják. A X. pártkongresszus irányelveinek megvalósí­tása érdekében fejlesztik az állatállományt, noha már ezidáig is 6 százalékkal túllépték a tervezett mennyiséget. A gazdaság dolgozói minden alkal­mat megragadnak, hogv elegendő takarmányalapot biztosítsanak állataik számára. Megművelnek min­den talpalatnyi földet, s már az őszi keverékek he­lyén 40 cm magas csalamádé zöldéi. A felszántott tarlók után nyomban másodnövényeket vetnek. A szálastakarmány mellett bőven készítenek si­lót is. Az összes siló 165 vagont tesz ki, s így az egész esztendőre minden egyes állatra 45 mázsa jut. A legfinomabb zöldtakarmánvokból készítik el ezt a mennyiséget. Lesilóznak 21 vagon tavaszi keveréket, 73 vagon csalamádét, aminek felét meg hagyják kalászosodni. hogy vitamintartalmú legyen. További 14 vagon zöld kukoricakórót silóznak le, keverve napraforgótányérokkal, melasszal, dinnye­szárral és dinnyemaradékokkal. Ezenfelül még 10 vagon répakara.it és 47 vagon réoaszeletet silóznak. Ilyen takarmányok és ióminőségű silók segít­ségével állandóan fokozzák az állatok hasznosságát. A dolgozók minden igyekezete hozzájárul a saiát és az ország dolgozói életszínvonalának emeléséhez. Hogy ezt még könnyebben véghez tudják vinni, a dolgozók a X. partkongresszus. irányelvei alapján célul tűzték maguk elé. hogy mind a takarmányo­zást. mind a tráavakihordást gépesítik, s ígv meg­könnyítik az állatgondozók munkáiát, hogy még iobb gondozásban részesítsék az állatokat. Halász Ambrus A tornaijai gép- és traktor­állomás, a besztercebányai ke­rületben, mint a második telje sítette a tavaszi munkákat, míg a X. kongresszus előtt előkészítet­ték az aratáshoz szükséges gépe­ket. A cséplőgépek megjavítására széleskörű szocialista versenyt in­dítottak. Ebben különösen Bacsó Géza és Teleki Ferenc mutattak fei szép eredményt, akik az alkatré­szek javításával 62.000 koronát ta­karítottak meg a gép- és traktor­állomásnak.. Az agronómusok 1060 hektárt biztosítottak a kombáj­nos aratásra. Minden egyes kom­bájn részére külön tervet dolgoz­tak ki. A kombájnos aratás tervét a mult héten megvitatták a tor­naijai szövetkezeti tagokkal, akik 55 hektár árpájukat akarják le­aratni. Ezeken a földeken Vykup Béla kombájnos, Szekeres József segédkombájnossal fog dolgozni. Velük párhuzamosan pedig Mikó István. Hunyák Józseffel. Lukács Béla és Kropval Lajos a szalmát gereblyézik. A gabonát a kombájn­tól szövetkezeti fogatokkal szállít­ják a raktárba és a szalmát két elevátor segítségével rakják boglyába. A kombájnos aratás ter­vét a királyi, gömöri, bejei szövet­kezeti tagok is szétírták és a többi szövetkezetekben is megismerked­tek már a tagok a reájukváró ara­tási és cséplési munkák tervével és határidejével. A tornaijai kom­bájnosok már átvizsgálták a kom­bájnokat és a földeket, amelyeken a kombájnok segítségével learat- ^ ják a termést. Aratásra készül a csallóközaranyosi állami gazdaság A csallóközaranyosi állami gazda­ság dolgozói a X. pártkongresszus tiszteletére felajánlották, hogy a tavaszi takarmány betakarítását, az összes növényápolási munkála­tokat a kongresszusig befejezik. Vállalásukat teljesítették. Továbbá a kongresszus tiszteletére a félévi húsbeadási kötelezettségüknek száz­százalékosan eleget tettek, sőt marhahúsból 10 százalékkal többet adtak be. Nagyon szép a juhte­nyésztésünk, gyapjúbeadási kötele­zettségüket 20 százalékkal túltel­jesítették. Megszervezték az aratási és csép­lési munkákat, négy csoportot léte­sítettek, amelyek között felosztot­ták az aratási területet. A cséplő­gépek üzemképesen várnak a nagy munka megkezdésére. A gépek ja­vítási munkálatait, fáradságot nem kiméivé becsületesen végezte el Mikus István. Sok érdeme van a gépek javításában Farkas Lajos traktorosnak is, aki közben a lu­cerna kaszálását és betakarítását a tervezett időre szintén elvégez­te: Naponta 9—10 hektárt kaszált la gépével. Patasi István, Dunaszerdahely Három szövetkezet Szína, Kenyhec, Migléc há­rom szomszédos község a kassai járásban. Mint többezer más köz­ségben a felszabadulás óta, ezek­ben is megváltozott a falu képe. A régi világban a fényes Kassa városa mellett, a földből is alig kilátszó nádfedeles viskókban lak­tak az emberek. Kivételt csak a földesúr és a nagy, zsíros gaz­dák portái képeztek, amelyek nagyvárosias kényelemmel voltak berendezve. A felszabadulás után rövidesen megváltozott a parasz­tok élete. A nagybirtokok helyén kis parasztgazdaságok létesültek. A parasztság haladottabb része felismerte, hogy a mezőgazdaság­ban a kollektív szövetkezeti ter­melés az egyetlen út, amely a jobb jövőhöz vezet. Az említett három faluban 1950-ben megala­kult a szövetkezet. De a szövet­kezet élére olyan emberek kerül­tek, akik nem értettek a kollektív gazdálkodáshoz, vagy pedig egyé­ni érdeküket nézték. Igy persze nem érhettek el eredményes mun­kát. A kassai járási nemzeti bizott­ság titkára, Chovela Béla elvtárs felismerte a bajok kútforr ásót és igyekezett segíteni. Chovela Béla Fedics elvtárssal együtt rávették a szövetkezet tagjait, hogy olyan vezetőket válasszanak, akik meg­értik az újszerű termelés jelentő­ségét és nem elavult módon ve­zetik a gazdaságot. A helyes poli­tikai útmutatás meghozta gyü­mölcsét, amely nemcsak a szövet­kezetek állandó fejlődésében mu­tatkozik, hanem abban is, hogy a szövetkezeti tagok százszázaléko­san eleget tesznek beadási kötele­zettségüknek. A két elvtárs állan­dóan tanácsokkal segíti a szövet­kezeteket, amit a tagok örömmel fogadnak. A három szövetkezet versenyt, folytai egymás között. Jelenleg Kenyhec az első, ö kapta a zász­lót, amely eddig a migléciek tu­lajdonában volt. A migléciek ter­mészetesen nem nyugodnak ebbe bele és most úgy dolgoznak, hogy minél előbb visszaszerezzék a zászlót. Migléc most nagy dolgot kezde­ményezett. Kacsafarmot építenek 1000 kacsa számára, mely a kas­sai járásban az első lesz. A far­mot vízvezetékkel, villanyvilágí­tással és villanyfűtéssel látják el. Ez évben tervezik még egy máso­dik nagy, új akol felépítését is. Lengyel Pál elvtárs, a szövetke­zet építésze, büszkén mutatja azo­kat az épületeket, amelyeket a gyümölcsöző gazdálkodás eredmé­nyeként 1951 óta építettek. Két te­nemes versengese /lén- és egy sertésistálló, korszerű sertéshizlalda, egészséges, világos juhakol az eddigi eredmény. Ez évben már két családiházat is építettek, az év végéig pedig' még 12-öt húznak tető alá. A szövetkezet megalakulásakor egyetlen egy gazdasági épülettel sem rendelkeztek. A régi, nagy birtokból csak a lóistállót vették át. 1950-ben a szövetkezet 13 csa­láddal alakult meg. Ma már csak három család van szövetkezeten kívül. A szövetkezetben minde­nütt látható a szorgalmas munka eredménye. Az istállók tiszták, gondozottak, ami az állatokon is meglátszik. A tehénislállóban minden állatnak anyakönyvi táb­lája van, amely a származását, korát és a tejhozamát tünteti fel. A fejők fejés előtt olyan mosa­kodást végeznek, mint az orvos a betegvizsgálat előtt. Skvarla La­jos zootechnikus gondosan ügyel a rendre és tisztaságra. Majoros József elvtárs büszke a juhnyájá­ra. Majoros elvtárs háromtagú családjával olyan jó munkát vé­gez, hogy az 1954-re előírt 313 kg juhsajt helyett, június 10-ig már 13 mázsát adtak be, a 384 kg gyapjú helyett eddig 14 mázsát szolgáltattak be. A tyúkfarm dol­gozói is becsületesen dolgoznak. Ennek bizonysága, hogy az év vé­géig beadandó 6.000 tojásból jú­niusig már 5800 darabot leadtak. A helyi nemzeti bizottság titkára büszkén mutatja a statisztikai adatokat, amelyekből kiderül, hogy az évi beszolgáltatásként elő­írt 20.000 liter tej helyett eddig már 37.000 litert adtak be. Az év végéig 60 mázsa sertéshúst kell beszolgáltatniok, amelyből június 10-ig 38 mázsás beadást teljesítet­tek, 75 mázsa marhahúsra eddig 63 mázsát adtak be, 35 mázsát pe­dig szabadpiacra vittek. A szövetkezet nőtagjai saját maguk építették a nagy sertésis­tállót, Juhász Anna és özv. Albert Pálné vezetésével A mezei mun­kánál Molnár Endre csapata jár mindenben elől. A szövetkezet tagjai megelé­gedettek és életük napról napra szebb és boldogabb. A viskók és cselédlakások jellegzetes fnyomo­ra eltűnt. Mindenütt villanyvilá­gítás, a lakásokban rádió, az abla­kokon N csipkefüggöny, ami mind­azt bizonyítja, hogy a tagok kul­túrszínvonala is emelkedett. Ki­fejezésre is jutott hálájuk a nép államával szemben, amikor a sza­vazás alkalmából százszázalékban szavaztak a jelöltekre. Stein Jenő, Kassa.

Next

/
Thumbnails
Contents