Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-25 / 154. szám, péntek

1954. június 25. iJI SZ0 -Há a roní na fiatal költ // o Tegnap is, ma is történt, megesett valami. Holnap és holnapután is történik, jön valami új és érdekes. Ha föl nem jegyzem, kiesnek emlékezetemből a napok, dátumok, fontos határidők, s én egyre gyakrabban nyúlok a naptár felé. Most mégis úgy érzem, nem kell se naptár, se ceruza, jegyzetfüzet se kell, s ez a május 29-e emlékezetes lesz. Három fiatal költő, Török Elemér, Ozsvald Árpád és Veress János, három alig néhány évvel ifjabb társam mutatkozott be és indult harcos útjára ezen a napon. A Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó a CsSzBSz és a Csemadok közreműködésével vitaestet rendezett nemrég megjelent könyvükről. Munkások, diákok és értelmiségiek gyűltek össze a szovjetbarátok olvasótermében. Nem mondhatni, hogy tömeg lett volna, azt sem, hogy valami különleges ünnepi ke. retet kapott volna a vitaest. Mégis, mélyen bensőséges ünnep és felejthetetlen esemény volt, nagy, teljes lélekzetvétel a szabadság levegőjéből. Úgy van. „Az elmúlt esztendők vajúdása után végre megszületett a csehszlovákiai magyar irodalom." Tóth Tibor, a magyar könyvkiadó lektorának ismertetőjéből idéztem, s mi hozzátehetjük: ez csakis szabad légkörben és kedvező feltételek mellett volt lehetséges. A csehszlovákiai magyar irodalom valóban -megszületett, s virágzásnak indult, mégpedig annyira, hogy a legifjabb nemzedék is tollat fogott már s fjúságának teljes lendületével tör fölfelé. Ne tévesszen meg senkit íz el-elakadó vita, mely Egri Viktor, államdíjas író mély, átfogó értékelésén kívül talán nem hozott •comolyabb felszólalást. A gyermek 13 járni tanul,, a mi olvasóközönségünk pedig most tanulja értékelni iz irodalmi alkotásokat. Az a meég szeretet, ahogy a közönségünk fogadta a hávom fiatal költőt, tebíst mond és többre kötelez, mint szakavatott kritikusok felszólalásai. Még most is látom egyik üzemünk munkását, ahogy szólásra emelkedik s hallom, ahogy a meglepetés és elismerés hangján nyilatkozik: — Ez a három fiatal a népből jött. A nép fiai, a mi fiataljaink. A dolgozó nép vállára veszi, fölemeli őket. Azt kívánom mindhármuknak, tegyék ismertté és nagygyá nevüket. NEM VOLT KÖNNYŰ A KEZDET és nem lesz könnyű a siker útja. Az első botladozó lépésektől, az első verssoroktól életünk minden problémáját, sokrétűségét és gazdagságát tükröző, teljes értékű irodalomig kell eljutni a fiataloknak és idősebbeknek egyaránt. El kell sajátítani a mesterségbeli tudást, s az alkotómunkára egyedül képesítő tisztánlátás tudományát. Bár a kezdet kezdetén vagyunk s a legfiatalabb költők verseit vesszük kezünkb \ megállapíthatjuk: ez a könyv tagadhatatlanul érték, tagadhatatlanul a miénk, s teljes virágzást, kibontakozást ígérő jelenség. Lássuk Török Elemér, a munkásból lett diákfiú néhány sorát: A pajkos napsugár belopódzott osztályunk ablakári, mikor társadalomismeretet adott elő az új tanár. „Profit" és „Értéktöbblet". Agyamba véstem e fura neveket, s amit nem értettem azt kusza betűkkel füzetembe jegyeztem. Harminc pár kíváncsi szem leste minden -zavát. És én csak most éreztem, hogy régen miért tiltották diáktól a politikát. A vers formája, szerkezete bár fegyelmezetlen, de eleven élet lüktet soraiban, s komoly, rádöbbenő okulással telített tanulság a vers eszmei mondanivalója. Ez a néhány sor nem egyetlen diák élménye örömteljes valóságunk talán hevenyészett, hirtelen fogant rajza, de jellemző módon ragadja meg az ifjúságunk tudatában beállott nagy változást. Hasonló motívum hevíti „Tépd le a mult koloncát" című vers sorait is. Szívedet a közös cél hevítse! Szaporítsd tudásod! Ez a jelszó, az lendítsen előre, mint gépet a robbanó motor. Lángolóbb sorokat alig hallottunk nálunk fiatal költőtől. Ez az életet átformáló programm — hatásos és időszerű megfogalmazása. Politikai nyelvvel élve szakemberek, új káderek és új értelmiségiek neveléséről van szó. Ha egy huszonkétéves fiatal költő ezt így fölismeri és megfogalmazza, akkor nyugodtak lehetünk, hogy a mi ifjúságunk világosan látja, milyen feladatok teljesítését várja tőle a megújhodó társadalom, s még inkább nyugodtak lehetünk akkor, ha tudjuk, hogy ezek a sorok egy csehszlovákiai magyar ifjú tollából valók. Miért? Mert ez a programm a nemzetközi munkásosztály programmia mindenütt, ahol diadalra jutott. S a csehszlovákiai magyar költő maradéktalanul a nemzetköziség '"rdekeiért száll síkra. Ez nem csoda s nem ritka kivétel, hanem a dolgozó magyar ifjúságot jellemző általános vonás. Inas korom óta hét év iramodott el felettem, míg dübörgő gépek közt a pártig növekedtem. (Inas korom óta) így tekint vissza eddigi útjára. S kimondja a leglényegesebbet: a pártig növekedtem. Nemcsak magáról, ezer és ezer magyar ifjú nevében mondja ezeket a sorokat. A pártig növekedett. Csak így érthető az a fölszabadult, tiszta életérzés, mely ott, lüktet minden versében. „Szülőföldem", „Nézem a földet", „Az év elején" cimű versei a hazai tájak szeretetteljes, gyöngéd leírása és a Csehszlovákiában hazájára talált magyar ifjú vallomásai, melyek a legnagyobb áldozatra képes hazaszeretet kifej ezésévé nemesülnek: Testvéreim! én nem tagadom ha szükség lesz rá: toll helyett a fegyvert forgatom. (Itt élek tO A „nem tagadom" talán gondolkodóba ejt. Mi ez? Sutaság, vagy kétely? Nem. A háborút a legnagyobb rossznak tekintő fiatal szív megtorpanása, mely már a következő sorokban fenyegető, haragos fogadalommá erősödik: S leszek veletek pusztító vihar, s aki ránk kezat emel, az biztos belehal. A szerelem is meglepően gyengéd sorokban talál kifejezést nála s alkalmi versei arról tanúskodnak, hogy érzékenyen reagál a napi eseményekre. Versei nemcsak azt bizonyítják, hogy új, tehetséges költő jelentkezett, hanem új ember — új és más magyar is. Állítom, új és más magyar, örököse minden haladó hagyománynak, akit erős, fejlett osztályöntudat és fölszabadult, tiszta életérzés jellemez, aki az adott történelmi föltételek mellett a munkásosztály nagy törekvéseinek irányában tájékozódik. Igaz, Török Elemér heves lendülete, ifjúsága fegyelmezetlen, sokat botló sorokban tör föl. Éppen azért, az első elismerés, mely éppen a tiszta, új hangnak, gerinces magatartásnak szól, legyen számára egyben komoly figyelmeztetés is. \ vers — vers! A valóság, az igazság és a szubjektív magatartás legtömörebb kifejezése, mely nem tűr pongyolaságot, sem hanyagságot ő maga tűzte ki a jelszót: — Szaporítsd tudásod! CSAK EGYSZERŰ SZAVAKKAL „Csak egyszerű szavakkal beszélek, ahogy beszélgetnek a parasztok, ha a földekről hazatérnek. Csak egyszerű rímet faragok, amit mindenki megért." vallja és állítja magáról Ozsvald Árpád. Igen, egyszerű szavakkal, meglepő, mindig szemléltető képekkel, csaknem érzékelhető módon fejezi ki mondanivalóját. Szeretet, simogató gyengédség árad soraiból. A fák, füvek, virágok, emberek mintha édes testvérei lennének. A tájakat, dolgokat, embereket a paraszt egyszerű esze járásával, minden jellemző apróságot meglátó szemével vizsgálja. Sosem naturalisztikus, csak szemléltető. Az élet durvaságai nem érintik lelkét, finoman csiszolt, mély mondanivalókat rejtő sorokba tömörülnek gondolatai. A kép mesterségbeli tudásának fő fegyvere. Olykor csaknem Jesenyínre emlékeztet. Ám a képekkel való bánnitudás veszedelmet rejteget. A kép olykor öncélúvá válik, bár meglepő és tetszetős: Zörög az avar lábunk alatt, a fa derekán kopog a harkály. — Nézd, ott a csapáson egy nyúl szalad, a harmatcsepp ott ring a bajszán. Mennyi kifejező és meglepő szokatlanság, de ugyanakkor csak a képre támaszkodó, eltévesztett magatartás. A mesebeli hazudozó szúnyogot lát a toronyóra mutatóján, — ő harmatcseppet a nyúl bajuszán. Ozsvald Árpád ezen a ponton már túljutott . fejlődésében. Mondanivalói egyre mélyebbek, s költői magatartását már előbb megfogalmazta: • Minek is él az olyan ember, ki társain nem segít. Az olyan költő minek versel, akit a tettvágy nem hevít. Ez kemény, tudatos hang, saját maga állította követelmény. Igaz, olykor ha nyíltabb, keményebb mondanivalókra tér, a képek megzavarodnak, zökkenők állnak elő a verseiben. S itt költészetünk egy komoly hiányosságára kell rámutatnunk. Nem tudunk jó politikai verseket írni, pedig irodalmunkban Petőfi és Ady mindenkor megtalálták a megfelelő hangot és eszközöket. Ha alkotásukat tartjuk szem előtt, kitől tanultak? Petőfi a néptől, Ady a kuruc költőktől. Ozsvald keresi az utat, mégpedig nagyon helyesen, a népi költészet eszközeivel próbálkozik. A „Kerek alma" és a „Bánat" című versek ebben a tekintetben talán a legsikerültebbek. Ami Ozsvald Árpád verstechnikáját illeti, nem lehet kifogásolnivalónk. Sok versében jambikus lejtést érezni, ám ezt lépten-nyomon áttöri a magyar ütem. Mondanivalója így hatásos ritmuskompozíciókban érvényesül. Egyre gyakrabban fordul a tiszta magyar ütem felé, mégpedig sikerrel, anélkül, hogy mesterkélt műdal ízt kapna a vers és anélkül, hogy túl egyszerűvé laposodna. VERES JÁNOS A fölszabadult ember életöröme, mindent beteljesedni látó optimizmusa fokozott mértékben jut kifejezésre Veres János költészetében. Elragadó és magával ragadó ujjongás csaknem minden verse. Életünk minden pozitív jelensége okot és alkalmat ad a költőnek összemérni a multat és jelent így minden sora pártállás, agitáció Minden sora bizonyíték: íme, szabad vagyok Ám ennek az önkéntelen agitációs szándéknak ereje ittott megtörik, olykor a problémák feleit elnéző látás okozza ezt, olykor pedig apró, lényegtelen dolgokat részletező leírás, — azaz vét a vers tömörsége ellen. Megállapításom legyen tanács és figyelmeztetés. egyébként csak dicsérni kell Dicsérni a tájak ezer színét, a? élet szépségeit, örömeit és gazdagságát meglátó rajongó szemét. Diylié égis Némán derül, borul a hegyek orma; pihensz a rög alatt, nehéz föld alatt, árva, kis húgom, Zsuzsa, úgy mentél él, hogy nem is láttalak ... Álmodsz, pihensz. Már sose találkozunk. A sír átölelt, s többé el nem enged; szél játszik most fölötted és szomorú füzfaágat lenget. A tavasz megjött bár, te nem vidámodsz, aki szeretett, az régen mást szeret. Oly egyedül vagy, s a füvek, virágok nem gondolnak veled. Zsuzsa, kis húgom, hasztalan szólítlak, porladó ajkad, szíved többé nem felel, a néma ég alatt, — nap alatt, mégis pacsirta énekel... Bábi Tibor Kék szőnyeg A tavasz puha, illatos szőnyeg, Rajta virágok, s új vágyak nőnek. Szellő simítja, madárdal őrzi, Belőle új bűn, uj erény nő ki... Forró, kék színét csodálva nézem, Amint szétzizzen földön és égen ... Kovács István yiiarh n /Qndersen M exo Miért oly bánatos a proletárhad ott messzi Dániában, igazgyöngy miért csillog a szemeken — talán a szél oly vad, oly csontig metsző? Sirat a néped, siratnak a népek Martin Andersen Nexö. Elpihent már az öreg zászlótartó s tán földrehullt a zászló? Még merészebben repdes ég felé! Él szellemed, a harcos, a teremtő, Hódító Pelle s szürke lányod, Dítta — Martin Andersen Nexö. Mit ránkhagytál, az több mint tiszta emlék. Mit ránkhagytál, az bánya s mi leszállunk a kincsekért oda és felmarkolunk mindent gyökerestől, hogy nőjjünk vele mint az igazságod, Martin Andersen Nexö. Gály Qlga cVédI, apam alma áh Egyszer egy nyári éjtszakán, Őszülő fejjel, furcsa Álmot látott a dédapám. Szabad világot és embert, Kiknek hátán népetnyúzó Urak korbácsa már nem vert. Nem voltak jobbágyok és herék igaz, emberibb életet Épített ez a nemzedék. Kemény ember volt, azt mondják, Kik ismerték jobbágy-ősöm, Azt a békétlen óriást. Sötét szeme mindig fénylett, S parázsgyújtó szenvedéllyel Sok jobbágyot megigézett. Új igét hirdetett sokat, Nagy összefogást, riadót... S elfeledt paraszt álmokat. Szava oly tüzes volt s harsány; összebújó urak ta!p

a alatt remegett a márvány. Félő urak minden átka felé fordult, s suhogott Izmos testén korbács, pálca — Ám a kín nem törté meg őt ŕ— Elbukott... De megálmodta a jövőt. Szabó-Mihály András csérni a betegség és fizikumát fenyegető veszedelem tagadását. Ezt a hősi magatartást, amellyel önmaga sorsán és bánatán túl a közösség nagy örömeibe olvad. Ez nem egyszerű, mindennapi jelenség. Ez a hivatott költő erkölcsi magatartása, mely a nép leghűbb fiait jellemzi. Itt állunk a kezdet kezdetén. S alighogy megszólaltak az első költők, máris mennyi tiszta szándék nak. tehetségnek, szilárd magatartásnak vagvunk *anúi A három fiatal okult és megpróbálta elkerülni a Gály Olgát, olykor Dénes Györgyöt és magamat is fojtogató sematizmust. Bár itt-ott botladozva, talán kezdetlegesebb eszközökkel, de teljesebb látással, gazdagabb skálával indultak. Megjelenésük tagadhatatlanul mozgósít. Új szeleket, új 'égkört hozó tavasz közeledtét jelzik. Tagadhatatlanul itt vannak és egyre többen jelentkeznek Összeverődik, sorakozik az új írógárda, hogy kifejezést adjon i magyar dolgozók lelkivilágának s az alkotómunkában új győzelmekre serkentse őket. BAB} TIBOR