Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-15 / 145. szám, kedd

v ui szo 1954. június 15. Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusa alaptörvénye, ami a társadalom növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítését jelenti. A Szovjetunióban az állam gondoskodása minden téren arra irányul, hogy az emberek a lehető legnagyobb jólétben élhessenek, a lehető legjobban öltözködhessenek, hogy családjukkal együtt szépen lakjanak, hogy dúsan élvezhessék a kultúra valamennyi gyümölcsét és hogý a lehető legjobban szórakozhassanak. A Szovjetunió bebizonyítja, hogy a szocializmus az emberek sokoldalúan gazdag életét, nem pedig a lemondást, az aszkézist és az emberek személyes életének szegénységét jelenti. Ez teljesen torz elképzelés a szocializmusban való életről, amelyet a burzsoázia valaha szándékosan terjesztett, amikor a dolgokat olyan módon ferdítette el, hogy a szocializmusban az élet olyan lesz, mint egy trappista-rendi kolostorban, hogy az emberek egyforma darócruhát viselnek, hogy valamilyen közös kondér'oól a legegyszerűbb ételeket eszik, hogy kizárólag közös érdekekért fognak dolgozni, egészen az összeroskadásig, míg magánéletükben lemondanak minden földi jóról. A burzsoázia szándékosan ilyen és hasonló ferde nézeteket terjesztett a szocializmus alatti életről, hogy az embereket a szocializmustól elrettentse és hogy a szocializmusból ijesztő rémet csináljon. Voltak azonban más naiv, utópisztikus elképzelések is a szocialista életről, olyan elképzelések, amelyek a kispolgári gondolkodású szocialisták fejében születtek. Ezek szerint a szocialista életben az emberek fehér ünnepi köntösben, saruban, virágfüzérrel a hajukban mint angyalok a föld felett lebegnek és játszva suhannak tova a légben, miközben asoltárokat zengenek édes mámorba ringatva magukat. Kétségtelen, hogy a szocializmusról alkotott ilyen elképzelések is a képzelet világába yalók, és naiv módon elrajzolják az új élet képét, az új embert a szocializmusban. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy mi sem lenne dőrébb, mintha valaki azt hinné, hogy amikor az új emberről, a szqcializmus ú.i embertípusáról beszélünk, ez alatt valami abnormális, emberi tulajdonságaiktól megfosztott holdkórosokhoz hasonló lényekre gondolunk. Természetesen semmi ilyenről nem lehet szó. Azok alatt az emberek alatt, akikre a- szocializmusnak szüksége van, más embereket, a legigazibb embereket, a legemberibb arcú embereket, olyanokat képzelünk el, akik mindkét lábukkal a földön állnak, a legreálisabb viszonyuk van a tényekhez, az élet szükségleteihez, a boldogsághoz, az örömhöz és a szerelemhez. Az új emberek alatt a szocializmus gondolatának odaadó harcosait képzeljük el, akiknek bensőséges viszonyuk van a munkához, akik tisztelik a szocialista tulajdont, akik a szocialista gazdálkodás sikeres fejlődéséért küzdenek. Űj emberek alatt olyan embereket értünk, akik levetették a tőkés világ idejéből átörökölt tulajdonságokat, akikben nincsen önzés és kapzsiság, akik öntudatosan ápolják az emberi közösség szolidaritásának érzését. Az új emberek alatt olyan emberekre gondolunk. akik nem éreznek félelmet a nehézségek előtt, akikben- hősies bátorság és elszántság van az emberi szellem magaslatainak meghódítására. Az új ember alatt olyan embereket értünk, akikben hazafias láng ég hazájuk iránt, akik forrón szeretik a Szovjetuniót és akik lelkesen vallják a proletárnemzetköziség, a nemzetek testvériségének, a békének gondolatát. Ilyen értelemben fogjuk fel a szocialista korszak új emberét. Egészen természetes, hogy a kommunisták sem valami abnormális lények, hanem ellenkezőleg, a legtermészetesebb emberek, akik szenvedélyesen szeretik az életet, örülnek a;r életnek, akik mint vezető emberek a legvilágosabban látják maguk előtt népük és az egész emberiség egyre boldogabb életét, A szocializmus eszméje, a kommunizmus eszméje- nem valami öncélú tantétel. Egyáltalán nemi! A szocializmus eszméje, a kommunizmus eszméje, a marxizmus-leninizmuson mint tudományon alapszik, a társadalom fejlődésének tudományosan felfedezett törvényein épül és az az értelme, hogy a legmagasabb emberi boldogságot valósítsa meg' hogy az emberek az élet minden boldogító javát a legnagyobb bőségben élvezhessék. Ez a mi törekvésünk értelme ebben az országban, amely a Szovjetunió példája nyomán a szocializmus felé halad. Űj életet akarunk biztosítani dolgozó népünknek, egyre örömtelibb és gazdagabb, egyre nagyszerűbb életet kulturális értelemben is. Elvtársak! Feladataink kulturális téren hatalmasak, felelősségteljesek és örömtelik. Mindnyájunknak latba kell vetnünk minden erőnket, hogy ezeket a feladatokat teljesíthessük, hogy a szocializmus további építése folyamán hazánkban egész kulturális és társadalmi életünknek már új, szocialista formákat adhassunk. Nagy feladatok hárulnak ezen a téren az állami kulturális igazgatásra, nevezetesen a Kultúrügyi minisztériumra is, amely a kulturális-népnevelő és a kulturális-társadalmi tényezők többségét irányítja. Nagy mértékben támaszkodunk a kulturális kérdések terén a nemzeti bizottságok megértésére. Jelen'ős lépésnek tartjuk, hogy a kerületi nemzeti bizottságok tanácsai mellett — de szükség esetén a járási nemzeti bizottságok tanácsai mellett is — önálló kultúrosztályok létesülnek, amelyek hatáskörük területén törődni fognak a kulturális ügyekkel és amelyek biztosítékai lesznek kultúrpolitikánk országos megvalósításának. El vagyunk szánva arra, hogy kulturális téren is szorgalmasan, önfeláldozóan és lelkesen dolgozzunk. A párt vezet bennünket, Csehszlovákia szeretett Kommunista Pártja. És az a fö irányvonal, amit dicső X. kongresszusunk jelöl ki, iránymutató lesz, hogy kulturális téren is diadalmasan haladjunk tovább előre a szocializmus felé, a Szovjetunió nagy szocialista kultúrájának ragyogó példája nyomán. J. Dolanskf elvtárs felszólalása Tisztelt elvtársak, engedjék meg, hogy felszólalásomban néhány megjegyzést tegyek a fogyasztás növekedése biztosításának és a nemzeti jövedelem kérdéseinek összefüggéséről. A nemzeti jövedelem országunk dolgozói életszinvonala emelkedésének globális iránymutatója. Hogyan -növekedett a nemzeti- jövedelem nálunk az első. ötéves terv éveiben? Először: a nemzeti jövedelem az ötéves terv idején az 1953. évi árakban mérve 59 százalékkíl növekedett. Növekedésében legnagyobb része elsősorban az ipari termelésnek, az építésnek és a közlekedésnek van, azonban nem volt kielégítő a mezőgazdasági termelés fejlődésének lendülete. Másodszor: a nemzeti jövedelem ma több mint 90 százalékban a szocialista szektorból ered, melynek része 1948-ban még csak 60 százalék volt. Emellett a magánszektor 1948-ban még elég jelentős részben volt képviselve az anyagi termelés valamennyi ágában, 1953-ban pedig tulajdonképpen már csak a mezőgazdasági termelésre korlátozódik. Harmadszor: a lakosság személyi szükségletének alapja 1948-hoz viszonyitva átlag negyedrészével fokozódott. Negyedszer: a nemzeti jövedelem felhasználásának beosztása nagyjából megmaradt: a nemzeti jövedelem háromnegyed része a fogyasztási alapot, negyedrésze a felhalmozási alapot képezte. A neíVlzeti jövedelemnek ez a fejlődése az ötéves terv éveiben igazolja, hogy a IX. kongresszuson Gottwald elvtárs által kitűzött gazdaságpolitikai fő feladatainkat a termelés növekedésének biztosítása, a lakosság ellátásának megjavítása, a szocialista szektor megszilárdítása és kibővítése tekintetében teljesítettük. Gazdaságunk építésében és átépítésében az ötéves terv idején elért sikereink, a Szovjetunióval és a népi demokratikus államokkal való kölcsönös együttműködésünk fejlesztése megteremtették a termelés további fejlesztésének és a fogyasztás gyors növekedésének szilárd alapját. Gazdaságunknak ezzel az anyagi alapjával ellentétben állott a többnyire kizsákmányoló osztályok maradványai kezében összpontosult forgalomban levő pénzfölösleg és a lakosság ellátásának régi jegyrendszere. Ilyen állapotban nem érvényesülhettek teljesen a nemzeti jövedelem szétosztásának és a munka szerint való jutalmazásának szocialista alapelvei. Nem biztosíthattuk a .fogyasztás gyors növekedését. Ez fékezte a termelésben dolgozók kezdeményezéséi, lassította a munka termelékenységének növekedését, csökkentette, a bér, a pénzbeli^ jövedelem és általában a pénz jelentőségét, akadályt gördített a munkások reálbére és a parasztok jövedelme emelkedésének útjába. Egyszersmind fékezte a lakosság szükségleteinek fejlődését és a kereskedelem munkájának megjavulását. Ilymódon olyan állapot alakult ki, hogy, noha a döntő fontosságú termelési eszközöket társadalmi tulajdonba vettük és a hatalom a munkásosztály kezében volt, a nemzeti jövedelem szétosztásában nem érvényesült és nem is tudott érvényesülni teljesen az árpolitika, mint a jövedelem elosztásának eszköze. A pénzreform végrehajtása és a jegyrendszer megszüntetése fontos minőségi változást jelentett Csehszlovákia egész népgazdaságának eddigi fejlődésében. Mind az áruforgalom, mind a termelés terén teljesen érvényesíthettük az értéktörvényt, megteremthettük annak előfeltételeit, hogy a nemzeti jövedelmet a munka jutalmazásának szocialista elvei szerint osszuk szét, felkeltettűk a munkások és parasztok érdekeltségét a munka termelékenységének ' növelésében. Az árpolitika eszközzé vált arra, hogy a nemzeti jövedelmet a munkásosztály és a parasztság javára osszuk szét és ezzel megkezdhettük a dolgozók életszínvonala még gyorsabb állandó emelésének, a fogyasztási cikkek kiskereskedelmi ára csökkentésének és ezzel a munkások és alkalmazottak reálbére és fizetése, a parasztok reáljövedelme növelésének útját. Megszilárdult a népi demokratikus rendszer és politikai alapja — a munkások és parasztok szövetsége. Csehszlovákia gazdasága fejlődésének az első ötéves tervben elért ezen eredményeire támaszkodva a párt és a^kormány mult év szeptemberében kitűzte az irányvonalat: a dolgozók életszínvonala még gyorsabb emelésének biztosítását, elsősorban a nemzeti jövedelemből való személyes fogyasztás növelésével, a termelés, a munka termelékenysége további növekedése és a szigorú gazdaságosság rendszerének bevezetése alapján. A párt és a kormány említett nyilatkozata óta eltelt háromnegyed év azt bizonyítja, hogy teljes komolysággal rátértünk a dolgozók életszínvonala még gyorsabb állandó emelésének útjára, mert különösen a fogyasztási cikkek állami kiskereskedelmi árának két alkalommal történt lényeges csökkentése következtében a lakosság személyi fogyasztása az idén körülbelül 40 százalékkal túllépi az 1948. évi fogyasztás színvonalát. Rosszabb azonban a helyzet az árak ezen színvonalának biztosítása, azaz a már leszállított árak biztosítása és az árak jövőbeli további csökkentésének biztosítása te«, rén. A pártnak teljes komolysággal kell ezzel törődnie, mert éppen azokat a további feladatokat, amelyek a kiskereskedelmi árak csökkentésével együtt felbonthatatlan egységet alkotnak, eddig felette elégtelenül biztosítjuk. Fontos, hogy a párt és a dolgozók legszélesebb tömegei tudatában legyenek annak, hogy népünk életszínvonala állandó emelkedésének alapja a nemzeti jövedelem növekedése, ami három tényezőjének: az anyagi termelésben dolgozók száma növekedésének, a munka termelékenysége technikai haladás alapján való növekedésének és a termelési eszközökkel való takarékosságnak teljes érvényesülésétől függ. A munkaerők, mint a társadalom legfontosabb termelő ereje felhasználásának kérdése a mi viszonyaink közt nagyon éles. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy nálunk a lakosság száma jelentősen csökkent és ezáltal az évek folyamán a munkaerők kérdése feszültté vált, főleg azért, mert a munkaerőigény a népgazdaság fejlődése következtében napról napra növekedik. Jóllehet a lakosság természetes szaporulata évről évre nagyobb a javuló életszínvonal következtében, számolnunk kell azzal, hogy még hosszú ideig a munkaerők kérdése legnehezebb feladataink közé fog tartozni. A munkaerőhiányt elsősorban a gépesí tésnek egészen az automatizáláshoz való k« vetkezetes fejlesztésével, továbbá a nőknek megfelelő foglalkozási ágakba való helyes besorolásával és végül a munkaerők helyes elosztásával küzdhetjük le. Ami a gépesítést illeti, nem szabad elfelejtenünk, hogy iparunk fejlett színvonala ellenére s annak ellenére, hogy az ötéves tervben iparunk felszerelését még jobban tökéletesítettük, iparunkban van mégis olyan — és nem kevés — hely, ahol burjánzik az elmaradottság, ahol nehéz és fáradságos munkát végeznek a dolgozók kezdetleges munkakörülmények közt. A szénfejtés gépesítésében az utóbbi idők folyamán egy kevés előrehaladást tettünk, de tudjuk, hogy e téren még van mit behoznunk. A vegyiipar is azon ágazatok közé tartozik, ahol a gépesítés terén még komoly teendők várnak reánk. De nemcsak a nehéziparról van szó, amint ez első tekintetre látható. Igy például az élelmiszeriparban némelyik szakasz, mint például a sütődékben vagy a v'ágóhidakon kiáltó szükség van a gépesítésre. Jóllehet a nők foglalkoztatása egyike kisszámú kézenfekvő forrásainknak, e téren nem jutunk lényegesen előre — a nők érdeklődése ellenére sem — mert értheteilenül elhúzódik a nők munkájának katalogizálása, ami világosságot teremtene azokban a kérdésekben, hogy milyen munkákra nem szabad nőket alkalmazni és milyen munkák vannak a nők számára fenntartva, ahogy erről ma itt Jindrichová elvtársnő is beszélt. Szabad, készenálló munkaerőforrásaink ugyanis már csak nagyon korlátozott mennyiségben vannak. Annál nagyobb figyelmet kell szentqínünk helyes elosztásukra a termelés és a népgazdaság egyes ágazatai között. És itt meg kell mondanunk, hogy ez a kérdés nálunk távolról sincs még megoldva. Már első tekintetre feltűnik főként a mezőgazdasági munkaerők hiánya, ami természetesen egyik főoka annak, hogy a. mezőgazdasági termelés nem veszi ki kielégítő módon részét a nemzeti jövedelem kialakításában. Miért van elegendő munkaerő az ipari termelés különböző ágazataiban és miért van hiány éppen a mezőgazdaságban? Nyilvánvalóan azért, mert a munkaerőforrások nincsenek helyesen elosztva, a káderek nincsenek helyesen beállítva és a mezőgazdaságba való munkaerőtoborzás megszervezésénél meghátrálnak a nehézség előtt és a szervezésnek ezt a feladatát nem biztosítják kellő képpen sem a gazdasági apparátus, sem a párt, a szakszervezetek, az ifjúsági szövetség és a nemzeti bizottságok. Emellett másfelől gyakran megengedjük, hogy olyan állapot keletkezzék, amelyben a termelés szervezésében levő különféle rendetlenségek miatt a munkaerők rendes és felelős kihasználása gyakran elégtelen. A munkaerő mérlegének felkészültsége arra kényszerit bennünket, hogy szószoros értelemben minden egyes munkaerővel gondosan gazdálkodjunk. Ezzel egyidejűleg rendkívül sürgőssé válik a munkaerők szakképzettségének minden - téren- való fokozása, mert a szakképzett munkás egy időegység alatt több értéket termel, mint a kevésbbé szakképzett vagy szakképzettség nélküli munkás. Ezért oly rendkívüli jelentőségű a kettős szakképzettség elsajátítása, mint például az építkezési iparban, az állami traktorállomásokon, a közlekedésben és másutt. A munka minőségének minden téren való javítása tehát a nemzeti jövedelem növelésének fontos forrása. Tekintettel arra, hogy a munkaerő kérdése jegyike legégetőbb problémáinknak, amelytől népgazdaságunk fejlődése függ, elkerülhetetlenül szükséges, hogy a munkaerőkről való gondoskodás megszervezése minden téren, a toborzás, a források szétosztása, a káderek nevelése, szakképzettségük emelése, érdekeltségük fokozása terén megfelelően legyen megszervezve állami és gazdasági apparátusunk minden részén és fokozatán, a minisztériumokban, az üzemekben, a nemzeti bizottságokban. Kell, hogy ez a szervezés fő társadalmi szervezeteinknek, a szakszervezeteknek, az ifjúsági szervezetnek, a nemzeti bizottságok mellett működő nőbizottságoknak egyik legelsőrendű feladatává váljék. A nemzeti jövedelem emelkedésének második alapvető tényezője a 'munkatermelékenység: fokozása. A munkatermelékenység terén az ötéves terv folyamán az ipari 1 termelésben 62 százalék emelkedést értünk el. Ezáltal az ipari termelés emelkedését az ötéves tervben háromnegyed részben a munkatermelékenység emelkedése és egynegyedrészben a munkaerők számának növekedése biztosította. Az 1955. évi irányelvek szerint a termelésnek az 1953 évvel szemben való növelését még nagyobb részben a munkatermelékenység fokozásával kell elérnünk, amelynek a termelés növekedésében való részaránya 86 százalékot tesz majd ki. Tekintettel arra, hogy most elegendő munkaerőt kell biztosítani a mezőgazdasági termelés, a bányáknak és az építkezés részére, a legközelebbi é\^fben nem számíthatunk arra, hogy a többi iparágazatokban nagymértékben szaporodnak a munkaerők, úgyhogy a termelés további növekedése főleg attól fog függni, hogyan sikerül fokoznunk a munka termelékenységét. A munkatermelékenységnek az ipari termelés növelésében való részaránya és főleg annak emelkedése arról tanúskodik, hogy már a jövő évtől kezdve a termelési ter-