Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-15 / 145. szám, kedd

1954. június 17

. U J SI® 7 Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusa J. Dolanskf elvtárs felszólalása vek teljesítése hallatlan mértékben függ majd attól, hogy merfnyire tudjuk teljes terjedelmében fokozni a munkatermelékenység növekedésének tervezett ütemét. Ennek az emelkedésnek nemcsak általában, hanem valamennyi ágazatban és üzemben kell bekövetkeznie. Mire van szükség, hogy biztosítsuk a munkatermelékenység gyors emelkedését? Elsősorban a tervezés, a munka és termelés megszervezésének és irányításának lényeges megjavítására. Jól tudjuk, hogy a szocialista gazdasági rendszernek legnagyobb előnye a tervszerűség. A tervezés lehetővé teszi a szocialista államnak, hogy minden anyag- és embertartalékát a legfontosabb gazdasági-politikai feladatok megoldására összpontosítsa, hogy ezeket a tartalékokat megfelelő arányban ossza fel a népgazdaság egyes ágazatai között és ezen ágazatokon belül, s hogy megszervezze e tartalékok helyes és céltudatos felhasználását. Tervezésünk megjavításának egyik legfontosabb előfeltétele a progresszív műszaki-gazdasági normák, vagyis nemcsak a progresszív teljesítménynormák megalakítása, hanem az alapok és a forgalmi eszközök kihasználása progresszív norm'áinak létesítése is. Tervezésünk bizonytalansága és alacsony tudományos színvonala éppen e normák hiányában gyökerezik. A tudományosan-- alátámasztott normák egyben egyik legfontosabb előfeltételei tervezésünknek az anyagi-műszaki ellátás terén mutatkozó további fontos hiányosság leküzdésében is. Az anyagi-műszaki ellátás megjavításáról és elmélyítéséről szóló párt- és kormányhatározatot nagyon hiányosan valósítottuk meg és ez egész népgazdaságunkban, főleg a munkatermelékenység emelésében komoly károkat ckoz. Tervezésünk harmadik általános komoly hiányossága, hogy a termelés és az üzemek nem ismerik megfelelő előrelátással feladataikat és ennek következtében a feladatoknak az üzemekre és munkahelyekre idejében való szétírásával nem tudják megteremtem! a rendes szervezési-műszaki előfeltételeket, a műszaki-ipari és pénzügyi terveket. Ez ismét óriási veszteségeket okoz egész gazdaságunknak, tartós egyenetlenségekre és hajszára vezet a terv teljesítésében, akadályozza a dolgozókat, fékezi munkájuk termelékenységét és a termelésben nagy fecsérlést idéz elő. A munka termelékenységének emelésében döntő szerepet játszik a dolgozó tömegeit tevékeny alkotómunkája. Az alkotóerő és a kezdeményezés mozgósításának állandó módszere a szocialista munkaverseny, amelynek révén a legszélesebb tömegeket kell bevonnunk a szocialista országépitésbe, biztositanunk kell a munkásosztály szocialista nevelését, meg kell változtatnunk társadalmunk és állami szervezeteink, elsősorban a, szakszervezetek és a gazdasági szervek munkájának formáit és módszereit. E szervek feladata éppen ma, amikor politikánk oélja az életszínvonal szüntelen emelése, az árak leszállítása útján az legyen, hogy figyelmüket elsősorban a tervteljesités minőségi mutatószámaira, a munka termelékenységére, az önköltségek csökkentésére, a felhalmozás és a gazdaságosság tervének teljesítésére összpon. tositsák. Sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani arra hogy élenjáró munkásaink és újítóink haladó munkamódszereit általánosan elterjesszük és rendszeresen alkalmazzuk, hogy e munkamódszerek terjesztését ne bízzuk a véletlenre, hanem céltudatosan alkalmazzuk őket mindazokban az üzemekben, ahol megvannak hozzá a szükséges feltételek. A nemzeti jövedelem harmadik forrása a termelőeszközök megtakarítása, a gazdaságosság rendszerének szigorú alkalmazása és az önköltségek csökkentése alapján. Az önköltségek csökkentésének eredményei azonban ez év első negyedében ugyancsak elégtelenek. Visszatükrözik egyrészt a munkatermelékenység és a bérek emelkedésének elégtelen arányát, de másrészt azt is, hogy nem használjuk ki megfeielöen a nyersanyagokat és segédanyagokat, a termelési kapacitásokat. és túlnagyok a nem produktív kiadások, nevezetesen a selejtokozta károk stb. Az önköltségeket az idén tervszerint 2.3 százalékkal kell csökkenteni, az első negyedévben azonban a csökkentés 0.4 százaléknál kevesebb volt. Ahhoz, hogy biztosítsuk a minőségi mutatóértékek, köztük az önköltségcsökkentés javulását, szükséges, hogy felkeltsük az üzemekben a dolgozók legszélesebb tömegeinek érdeklődését e feladat iránt. Ezt azonban csak úgy érhetjük el, ha minden munkás pontosan tudni fogja, mit jelent konkréten az ö munkája szempontjából az egész üzemre tervezett önköltségcsökkentés. Ezt csak úgy biztosithatjuk, / ha nemcsak az egész üzem méreteiben, hanem minden egyes osztályban, műhelyben, munkahelyen bevezetjük a hozraszcsotot. A hozraszcsot csakis így teljesítheti küldetését, csakis így ösztönözhet az anyagi eszközök minél takarékosabb, gazdaságosabb felhasználására a termelési tervek teljesítésének és túlteljesítésének, a termelés rentabilitása maximális fokozásának, a végzett munka szerinti bérezés szocialista elve következetes érvényesítésének érdekében. Jelenleg nálunk az a megszokott helyzet, •hogy mindenki egyetért az alapvető irányelvekkel, amelyek célul tűzik ki az önköltséségek csökkentését, a munkatermelékenység növelését stb., különösen akkor, ha például ezzel kapcsolatban árleszállítást jelentünk be. Mihelyt azonban az egyes üzemekben, vál| lalatokban vagy minisztériumokban harcolni kell e feladatért, és keresztül kell vinni teljesítését. úgy ezeregy okot hoznak fel, Jiogy miért nem lehet teljesíteni a feladatokat, miért lehet mindenütt másutt, csak éppen a szóbanforgó szakaszon nem és se szeri, se száma az egész különleges kifogyásoknak. Azt hiszem, ugyanolyan határozottan fel kell hívni a figyelmet arra is, mily elégtelen, lassú ütemben növekszik az olyan áruk termelése, amelyek iránt a lakosság részéről a legnagyobb kereslet nyilvánul meg. Igaz, gyakran olyan árufajtákról van szó, amelyeket a kapitalizmus idején elsősorban a bruzsoázia fogyasztott. De az, aki ezen megütközik, valóban s legkevésbbé sem érti meg egész gazdasági politikánkat, nevezetesen a szocializmus gazdasági alaptörvényét. Hisz éppen az a körülmény, hogy a munkás- és parasztcsaládok egyre nagyobb mértékben keresik az ilyen árufajtákat, hogy igényük éppen a leg. jobb fajta élelmiszerekre és iparcikkekre összpontosul, törvényszerű jelenség nálunk. Dolgozóink érthetően és egész jogosultan egyre nagyobb követelményeket támasztanak majd iparunkkal szemben. Erről tanúskodik már ma is az a tény, hogy szüntelenül növekvő és gyakran kielégítetlen kereslet nyilvánul meg mosógépek, jégszekrények, porszívók, vikendházak, motorkerékpárok, kisautók iránt, amelyekben már régen félülmultunk minden háború előtti keresleti fogalmat. A személyes fogyasztás fokozása érdekében jelenleg biztosítani kell a nemzeti jövedelem további gyarapodását, elsősorban azáltal, hogy helyesen gazdálkodjunk a munkaerőkkel és helyesen osszuk el őket a gazdasági életben, csökkentsük az önköltségeket és fokozzuk a munka termelékenységét, betartván a bérek emelkedésének helyes arányát, általában érvényre juttassuk a szigorú gazdaságosság rendszerét, fokozzuk a fogyasztási cikkek és az A csoporthoz tartozó, a lakosságnak szánt árucikkek (építőanyag, szén, mezőgazdasági szerszámok, stb.) termelését. A hatalmas szocialista nehézipar felépítése után most már minden feltételünk megvan ahhoz, hogy biztosítsuk a dolgozók jóléte további gyors emelkedésének minden szükséges előfeltételét. A fogyasztás további növekvése azonban nemcsak a nemzeti jövedelem gyarapodásától függ, hanem attól is, hogy a nemzeti jövedelmet helyesen fordítsuk a fogyasztási és felhalmozódási alap céljaira. A szocialista társadalomban nincs ellentét a fogyasztás és a felhalmozás között, mert a nemzlti jö. vedelem mindkét része arra szolgál, hogy biztosítsa a dolgozók igényeinek maximális kielégítését.: a fogyasztási alap e feladatot a folyó évben, az akkumulációs alap pedig a következő években hivatott biztosítani. A lakosság szükségletei kielégítésének elve nálunk azt jelenti, hogy a termelőerők fej. i lődésének adott színvonalán szüntelenül törekednünk kell e szükségletek lehető legnagyobb kielégítésére. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti jövedelemből lehetőleg minél többet fordítsunk a fogyasztási alap gyarapítására, hogy a folyo évben kielégíthessük a lakosság szükségleteit, ugyanakkor azonban elégséges mértékben kell biztosítanunk az akkumulációs alap révén a termelés növelését és tökéletesítését, hogy ezzel a jövő években is biztosítsuk a lakosság fogyasztásának további maxi. mális növekedését. A kommunista párt a létrehozott anyagi feltételekből kiindulva és szem előtt tartva a szocializmus gazdasági alaptörvényét, úgy szervezi meg a mezőgazdasági termelés gyors fellendülését, hogy teljes mértékben biztosítva legyen egyrészt a városi dolgozók anyagi színvonalának további emelkedése, másrészt pedig, hogy a mezőgazdasági termelés gyarapítása a falusi lakosság jövedelmének és ezzel anyagi és kulturális színvonalának továbfei emelkedésére is vezessen. Ezen az alapon tovább szilárdítjuk a munkások és parasztok szövetségét. E feladat telejsitése érdekében jelentős összegeket fordítunk a mezőgazdasági termelés fejlesztésére. A mezőgazdasági termelés példáján látható a legjobban, hogy az elégtelen felhalmozás nevezetesen a törzs, alapokban mindig komolyan fenyegeti a fogyasztás jövőbeli növekedését. Ezért a mező. gazdaságban a beruházási építkezések fokozása megfelel annak a követelménynek, hogy maximálisan kielégítsük a dolgozók szükségleteit. A nemzeti jövedelem felhasználására, a fogyasztási és az akkumulációs alap viszonyáról szólva külön meg akarok emlékezni a készletek kérdéséről népgazdaságunkban. Elsősorban meg kell állapítani, hogy a készletek felhalmozódása a gazdasági életben az akkumulációs alap növekedését és a fogyasztási alap csökkentését jelenti. Természetes és erről felesleges külön beszélni, hogy készletek nélkül egyetlen jó gazda sem lehet el. De utána kell nézni, vájjon a rendelkezésünkre álló készletek minden esetben olyan készletek-e, amilyeneket a jó gazda szokott tárolni. A normán felüli készletek felszámolásával kapcsolatban szerzett tapasztalataink megtanítottak arra, hogy ez bizony nem igy van. Egyfelől fölöslegesen felhalmozódnak egyes. nyersanyagok, félkészáruk és k és zártik készletei. Ennek oka gyakran az, hogy megváltoztatják a terveket, fogyatékosságok merülnek fel a műszaki anyagellátásban, az üzemek kölcsönös együttműködésében és rosszul, gyakran szándékosan rosszul becsülik fel a fogyasztást. Ezeket a hiányokat még megsokszorozza az a körülmény, hogy egyes vállalatok felelőtlenül összeharácsolják az anyagot más vállalatok kárára. Másfelől továbbra sem kielégítő az anyagi tartalékok, nevezetesen az alapvető nyersanyagtartalékc-k és az élelmiszeripar céljait szolgáló nyersanyagtartalékok állománya. A tartalékok terén tapasztalható hiányok kedvezőtlenül befolyásolják" egész népgazdaságunkat. néha komoly zavarokra vezetnek és ezzel magukban hardják a fecsérlés csíráit is. Határozottan meg kell változtatni tehát az eddigi állapotokat, a termelésben és a kereskedelemben egyaránt folyamatosan fél kell számolni a normán felüli készleteket és meg kell teremteni az alapnyersanyagok szükséges tartalékkészletét, amely biztosítja az ipari termelés rendes és zavartalan menetét, a lakosság jobb ellátását. Ugyanakkor fokozott figyelmet kell fordítanunk arra is, hogy a mezőgazdasági termelésben is gondoskodjunk a szükséges tartalékok megteremtéséről, elsősorban takarmányok tárolásáról. Ez egyrészt az államnak, másrészt azonban minden egységes földművesszövetkezetnek, állami gazdaságnak és egyénileg gazdálkodó parasztnak is az ügye. A legutóbbi két tél meggyőztek arról, milyen kellemetlen következményekre és veszteségekre vezet e téren a tartalékok hiánya. Az elmondottak nem merítik ki a tartalékok porblémáját gazdaságunkban. Az árleszállítások politikáját követve gondoskodnunk kell arról is, hogy megteremtsük a keresett fajtájú és minőségű fogyasztási cikkek készleteit. Es ugyanakkor elegendő anyagi eszközt is tároljunk, mert az árak leszállítása a forgalmiadó hozamának csökkenésére és ezzel az e forrásból származó költségvetési bevételeknek a csökkenésére is vezet. Egy további szakasz, amelyről a tartalékok tárolásával kapcsolatban szólni akarok, a külkereskedelem. Behozatalunkat és kivitelünket úgy kell terveznünk és megvalósítanunk, hogy az állam kezében bizonyos tartalék, a külkereskedelemből származó aktívum maradjon. Ez a tartalék biztosit bennünket a külföldi piacok fejlődésének mindenféle esetlegességeivel szemben és meg szilárdítja valutánkat. E feladat teljesítése érdekében biztosítanunk kell. hogy kivitelünk megfelelő méreteket érjen el és behozatalunkat kiviteli lehetőségeinkhez kell alkalmaznunk. A fogyasztás növekedésének biztosításával és a nemzeti jövedelem elosztásával kapcsolatban engedjék meg, hogy még néhány megjegyzést tegyek az árak problémájáról. E kérdés egész mélységére és bonyolultságára világosan rámutat az SzK(b)P Központi Bizottsága plénumának 1927-ben hozott határozata, amely megállapítja: „az árak problémájában találkozik a szovjet állam minderi alapvető gazdasági és ezzel politikai problémája is. A parasztság és a munkásosztály helyes kapcsolatainak megállapítása, a mezőgazdaság és az ipar kölcsönösen összefüggő és egymást kölcsönösen determináló fejlődése, a nemzeti jövedelem megosztása és ezzel kapcsolatban a Szovjetunió iparosítása, a munkásosztály gazdasági és politikai megerősödése, a reálbérek biztosítása, a valuta megszilárdítása, végül gazdasági életünk szocialista elemeinek tervszerű gyarapítása és a népgazdaság magánkapitalista elemeinek további korlátozása — mindezek a kérdések benne foglaltatnak az árak problémájában." A pénzreform megvalósítása lehetőyé tette, hogy az eddiginél sokkal jobban használjuk fel az árpolitikát a nemzeti jövedelem maximális növekedésének és helyes elosztásának biztosítására. A két árleszállítás következtében a pénzreform óta egyhatodával növeltük a csehszlovák korona vásárlóerejét, a munkások reálbére ma/ kb. egyötödével nagyobb, mint a pénzi^form idején volt. Annak következtében, hogy a fogyasztási cikkek, elsősorban az^ ipari termékek árai leszállításának politikáját követjük (amit az a tény bizonyít, hogy az élelmiszerek és iparcikkek árának aránya 1949-ben 1:1-hez volt, ma ez az arány 1:0.5-höz) és hogy rendeztük a mezőgazdasági termékek begyűjtési és felvásárlási árait, lényegesen megnőtt a szövetkezeti tagok és az egyénileg gazdálkodó parasztok reáljövedelme, a parasztokat nagyobb anyagi érdekek fűzik a mezőgazdasági termelés gyarapításához és egyben megszilárdult a parasztság és munkásosztály szövetsége is. Mindezeket az eredményeket a pénzreform óta eltelt rövid egy év alatt értük el. A munkások és a parasztok szövetsége további megszilárdításának, a lakosság reáljövedelme további gyarapításának, az új csehszlovák korona vásárlóereje további növelésének érdekében azonban határozottan harcolnunk kell a bérfegyelem megszilárdításáért, szembe kell szállnunk minden olyan törekvéssel, amely a munkatermelékenység és a termelés gyarapodására való tekintet nélkül igyekszik növelni a lakosság jövedelmét, küzdenünk kell minden szakaszon a gazdaságosság rendszerének megszilárdításáért, a pazarlás és az olyan emberek gondolkozásának burzsoácsökevényei ellen, akik a társadalom érdekeit semmibevéve igyekeznek elkaparintani az államtól mindent, amit csak lehet. Az efféle törekvések egyenesen veszélyeztetnék a pénzreform eredményeit, fenyegetnék a kiskereskedelmi árak rendszeres leszállítására irányuló politikánkat és ezért szöges ellentétben állanának a munkásosztály, a parasztság és a dolgozó értelmiség létérdekeivel. Mondanivalóm végére értem. Az első ötéves terv során jelentős előrehaladást értünk el a szocializmus építésének útján. Az elmúlt év szeptembere óta a párt és a kormány tagadhatatlanul meggyorsította a dolgozók életszínvonala emelésének ütemét. De vannak gazdasági életünknek bizonyos nyugtalanító jelenségei, amelyek fenyegethetnék további sikereinket. A párt, társadalmunk vezető és irányító ereje, amely iránt napról napra nő és elmélyül a tömegek bizalma, köteles ez akadályokat minden áron leküzdeni, hogy biztosítsa a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának tartós emelését.