Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-15 / 117. szám, szombat

1954. miáus 15. ül STO 3 A nép joga, békéje, szabadsága, jóléte Hazánk dolgozó népe május 16-án az urnák elé járul, hogy szavazatával megválassza a Nemzeti Arcvonal jelöltjeit a nemzeti bizottságokba, az államhatalom helyi szerveibe. Az általános választójog minden csehszlovák állampolgárnak, aki 18. életévét betöltötte, biztosítja a választás jogát, tekintet nélkül nemzetiségére, nemére, felekezetére, foglalkozására, egy helyben való tartózkodása idejére, szociális származására, anyagi helyzetére, valamint múltjára. A mi 'választási törvényünk egyenlő jogot biztosít a nőknek és férfiaknak, valamint a fegyveres alakulatok tagjainak is. Bátran és büszkén mondhatjuk, hogy a mi választási törvényünk a lehető legdemokratikusabb választási törvény, amelyet kormányunk a törvény megszavazása előtt megvitatásra, hozzászólásra, esetleges módosításokra dolgozó népünk elé bocsátott. Hazánk dolgozó népe nagy érdeklődéssel, gonddal tanulmányozta és vitatta át választási törvényünket. Minden polgárunk, akinek hazánk ügye, sorsa nem közömbös, ismeri törvényünket, tudja, azt, hogy a mi választási törvényünk nem zárja ki a lakosság felét, a nőket a szavazás jogából úgy, mint sok kapitalista államban, mint Svájcban, Argentínában, Egyiptomban, Iránban és másutt, ahol a nőknek nincs szavazati joguk, vagy mint az Egyesült Államok 29 országában, ahol a katonák, tengerészek nem választhatnak és ahol további 19 országban ezek meg nem választhatók. Nálunk egy elenyésző kis réteg, a jogerősen elítéltek s az elmebetegek azok, akik nem kapták meg a választás jogát, mig ott, az imperialisták, a háborús uszítók táborában vannak, akik az ellenkezőjét szeretnék, az elmebetegek, a háborús gyújtogatok szűk körére korlátozni a választás, a szavazás jogát Mi a választásokkal a béke, a szabadság, az emberi jogok, az emberről való gondoskodás, a jólét mellett szavazunk és erre a józan polgárok szavazata, értelme kell és nem az elmebetegeké. A világ öt legnagyobb költője között szoktak említeni egyet, akit Hrúz Mária szlovák anya szült és ajándékozott a szabadságáért harcoló magyar népnek, aki a legnagyobb magyar lett, a világszabadság költője, Petőfi Sándor. Hacsak ezt kaptuk volna a szlovák nemzettől, a magyar szabadságharc, a forradalom viharmadarát, Petőfi Sándort, akkor is örök hálával tartoznánk a szlovák népnek és testvéri barátságunk építésével, ápolásával 'kell lerónunk örök hálánkat a szlovák anya szülte Petőfi Sándorért. Petőfi Sándor volt az, aki a magyar szabadságharc élére állt, s akiben felismerte Magyarország népe, hogy hittel hirdeti mind a magyar nemzet, mind a világ nemzeteinek szabadságát, hogy hisz azokban az eszmékben és eszményekben, amelyeket hirdet, hogy szent meggyőződése az, hogy egy nemzet csak akkor lesz szabad, ha nem nyom el más nemzeteket, ha nem lesznek elnyomók és elnyomottak. Petőfi zászlaja a béke, a jog, a nemzeti szabadság, a világszabadság zászlaja volt. A nagy költő szavai hitelükből, igazságukból nem vesztettek száz év után sem, sőt most kerülnek megvalósításra. A nép jogainak, szabadságának, nemzeti függetlenségének harcosa, Petőfi Sándor 1847-ben nyolc sorban foglalja össze „A XIX. század költőihez" című versében azt, amit ma, a dicső Szovjet Hadsereg által felszabadított országokban, a népi demokratikus rendszerben, így a mi drága hazánkban, a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságban ls a nemzeti bizottságok váltanak valóra: Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, , Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy meg álljunk, Mert itt van már a Kánaán! A költő álmai nem hazudtak, ha eltakarta is a szemfödél,, ha elkorhadt is a csatamezők közös sírjában, dicső eszméi előttünk valósulnak meg, dolgos népünk szorgalmából népi demokratikus rendszerünkben. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága felhívást intézett az összes választókhoz a nemzeti bizottsági választások alkalmából. „A nemzeti bizottságok küldetése fölötte jelentős. Bennük nyer kifejezést a dolgozó nép szuverén hatalma népi demokratikus államunkban. A nemzeti bizottságok a maguk működési körében hivatva vannak a szocializmus gazdasági és kulturális építésére, arra, hogy tevékenységükkel gondoskodjanak a nép jólétéről, jogairól és szabadságáról. A nemzeti bizottságoknak már a puszta létezése igazolja életünk mély és igazi demokratizálását, ami bármely kapitalista országban lehetetlen. A nemzeti bizottságokba való választások kiemelik a dolgozó nép legjobb fiainak és leányainak százezreit, hogy részt vegyenek az államigazgatásban, hogy segítsék a szocializmus építésének továbbfejlesztését és országunk népi demokratikus rendszerének megszilárdítását." íme, Csehszlovákia Komunista Pártja Központi Bizottságának felhívása lényegében ugyanaz, ami a költő álma volt. A nép joga, békéje, szabadsága, jóléte. A különbséf csak annyi, hogy ami a 1 öltőnél álom volt, ma valósággá válik. Ezt bizonyítja dolfezp népünk szorgalmas munkájának eredménye, a sikeresen befejezett gottwaldi ötéves terv. A München előtti burzsoá köztársaság 1937-es termeléséhez viszonyítva ipari termelésünket két és egynegyedszeresére emeltük. A népi demokratikus C-ehszlovák Köztársaság felszabadulásunk óta óriási fejlődésnek indult és egyik legfejlettebb ipari állam lett a béke, a szocializmus táborában. Szlovákiai méretben ez a rohamos fejlődés még fokozottabb mértékben nyilvánul meg. 1930-ban például Szlovákia lakosságának 56.7 százaléka mezőgazdasággal foglalkozott, rpíg ipara mindössze 18.8 százalék. Ma az arány fordított, a lakossság 57.4 százaléka foglalkozik iparral, míg mezőgazdasággal 31 százalék. Nem véletlen ez, mert az ipari termelés Szlovákiában 1937-hez viszonyítva négy és félszeresére emelkedett és ebből a nehézipari termelés hét • és félszeresére. A gottwaldi ötéves terv ideje alatt sok élenjáró kapitalista országot magunk mögött hagytunk az ipari termelés terén. Olaszországnak 47 millió lakosa van, tehát majdnem négyszerannyi, mint Csehszlovákiának. Amíg mi tavaly 4 millió 400 ezer tonna acélt olvasztottunk, addig a négyszerannyi lakosú Olaszország hozzávetőlegesen csak 3 és félmilló tonnát olvasztott. Hasonló a helyzet Franciaországgal is, ahol az egy főre eső acéltermelés nem éri el a két és fél mázsát sem, míg nálunk az egy főre eső acéltermelés három mázsánál több. S ami még ennél is fontosabb: nálunk a termelés állandó emelkedését tapasztaljuk i nyugati államokkal szemben, ahol az acéltermelés állandóan csökken. Őszintén el kell ismernünk, hogy elért eredményeink mellett fogyatékosságaink is vannak. Mi ismerjük és beismerjük fogyatékosságainkat. Ez a biztosítéka annak, hogy ezeket ki is küszöböljük. ,, Pártunk Központi bizottságának szeptemberi ülése és az 1953. évi szeptemberi kormánynyilatkozat figyelmeztet bennünket ezekre a fogyatékosságokra és megszűntetésükre kitűzi elénk a célt, a fel adatokat és a módszereket: 1. Kiküszöbölni az ipar aránytalanságát, a nyersanyagalap fejlődésének lemaradását. 2. Meggyorsítani a mezőgazdasági fejlődés termelését. 3. Megjavítani a közellátást, meggyorsítani a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának eme lését. Mi nagyon jól Tudjuk, hogy az acélt, a gépeket nem lehet megenni. Ennek ellenére visszautasítjuk a reakció hangját, mintha a nehézipar fejlődése mellett a könnyűipar, a fogyasztási cikkek termelése nem emelkedett volna. Az ötéves terv alatt ezen a téren is szép eredményeket értünk el. így például az élelmiszeriparban 83 százalékkal, a textiliparban 39 százalékkal, a fafeldolgozó iparban 110 százalékkal, a bőriparban 19 százalékkal, az üvegiparban 21 százalékkal, a kerámiaiparban 28 százalékkal emelkedett termelésünk. A gyapotszövet-termelés 1948-hoz viszonyítva 24 százalékkal, a len- és féllenterményeké 38 százalékkal, a selyemáruké 67 százalékkal, a ruháké 200 százalékkal, a fehérneműé 150 százalékkal emelkedett. Természetesen nálunk, ahol nincs munkanélküliség, ahol alkotmányilag biztosítva van a munkához való jog, ahol mindenkinek meg van a kereseti lehetősége, az élelmiszerek, a közszükségleti cikkek iránti érdeklődés, a fogyasztás állandóan emelkedik. így példáid a kapitalista Csehszlovák Köztársaságban 1936-ban az egy főre eső húsfogyasztás 26.77 k-logramm volt, míg 1953-ban a húsfogyasztás egészben véve kilogrammokban 36.53. Ebből a disznóhús 1936-ban 12.80, 1953-ban 20.90, disznózsír 1836-ban 5.37, 1953-ban 6.32, sajtok 1936-ban 0.70, 1953-ban 125, búzaliszt 1936ban 80.59, 1953-ban 134.20, cukor 1936-ban 23.75, 1953-ban 27.84. A legnagyobb nehézségeink a lakásszükséglet kielégítése terén mu tatkoznak, annak ellenére, hogy ezen a téren is értünk el szép eredményeket. Az ötéves terv folyamán 131 ezer lakásegységet ad tunk át polgárainknak, önsegély útján további 46.100 lakás épült az ötéves tervben. Ezenkívül számos tanoncotthon, internátus és garzonlakás. Mindezzel nem tudtuk még az igényeket kielégíteni és a kormányhatározat alapján fokozottabb mértékben még több lakást kell építeni. Elért eredményeinknek néhány példája ez csupán, de kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy népünk tanul és megtanult ura lenni hazájának. Eddig elért eredményeink nem választhatók el a nemzeti bizottságok munkájától. A sok kritika ellenére, amelyek a nemzeti bizottságokkal kapcsolatban az utolsó időben a választások előtt elhangzottak, el kell ismernünk azt is, hogy eredményeink elérésében sokat segítettek a nemzeti bizottságok, s a jövőben meginkább támaszkodni fogunk a nemzeti bi zottságok segítségére. Hazánk élete jelentős esemény előtt áll. Május 16-án mindnyájan nemzetiségre való tekintet nélkül bizalmunkat helyezzük a Nemzeti Arcvonal jelöltjeibe, a nép szolgáiba, és meg vagyunk győződve arról, hogy az újonnan választott nemzeti bizottsági tagok a nemzeti bizottságokban, mint az államhatalom helyi szerveiben hűen képviselik a nép érdekeit, a béke, a szabadság, a jólét ügyét. Ügyünket győzelemre viszik akkor, ha hisznek az eszmében, amelyet képvi selnek, a népi demokratikus rendszer, a szocializmus eszméjében Győznek akkor, ha mi választók, Csehszlovákia polgárai mindnyájan hazafias kötelességünknek tartjuk segíteni a nemzeti bizottság tagjait munkájukban. Csehszlovákia minden becsületes és hű polgára, minden hazafi a Nemzeti Arcvonal je^ löltjeire szavaz. Éljen és virágozzék drága hazánk — a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság! Éljen hősi dolgozó népünk — a szocializmus "építője! Éljen a Nemzeti Arcvonal — a városok és falvak dolgozóinak megbonthatatlan tömbje! Éljen a cseh, szlovák, magyar nép — hazánk minden nemzete és nemzetiségének örök barátsága, a proletárnemzetköziség szelleme! Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével szilárdan tömörülve a Nemzeti Arcvonalba, előre a szocializmus győzelméért! Lőrincz Gyula. Miért szavhzok a Nemzeti Arcvonal jelöltjére? Nagy nap küszöbén állunk. Holnap, május 16-án a választási urnák elé járul köztársaságunk minden választópolgára, hogy szavazatával kifejezze: ez az ország a' dolgozóké, a mi hazánk, ennek az országnak rendje a mi érdekeinket szolgálja, célkitűzései a mi célkitűzéseink. Ezért szavazok a Nemzeti Arcvonal jelöltjeire, akik biztosítják további fejlődésünket, akik valamennyiünk hatékony segítségévei irányítani 'jgják építömunkánkat. Miért szavazunk a Nemzeti Arcvonal jelöltjeire?— ez a kérdés mindenkiben felmerül a választás előtt. És erre a kérdésre ad feleletet az alábbiakban néhány dolgozó válaszával, mintegy'' kifejezve valamennyi dolgozó ember véleményét. • Még nagyobb sikerekért a munkafronton — Valamikor nagyon rosszul éltem. Évtizedeken át cseléd voltam. Csak a felszabadulás után ülhettem traktorra. Valamikor rozoga viskóban laktam. Amióta a traktorállomáson dolgozom egyre jobban élünk. Már házhelyet is tudtam venni. Most már a magaméban lakom, nem kell házbért fizetnem. Havonta 1800—1900 koronát viszek haza családomnak. Ezen felül minden hónapban 750.— korona gyereksegélyt kapok az államtól. Egyszóval jól élünk. Az én gyermekkoromban kora tavasztól késő őszig mezítláb jártak a gyermekek. Hét gyereknek vagyok az apja, de nyugodtan merem állítani, hogy még a legkisebb gyerekemnek is két pár cipője van. Sorsunkkal meg vagyunk elégedve. A munkám után kapott keresetemből rendesen meg tudunk élni. ^Mindezért a sok jóért, hálámat pártunk és kormányunk iránt azzal fejezem ki, hogy nemcsak a munkában leszek továbbra is első, de szavazatomat is elsőnek adom le a Nemzeti Arcvonal jelöltjeire. Gyermekeim boldog jövőjéért szavazom! Szavazok azért, hogy az újonnan megválasztott nemzeti bizottságokkal még nagyobb sikereket érjünk el a munka frontján, még boldogabban élhessünk! — Nekem is van tervem a jövőre nézve. Nagyobbítani akarom a lakásomat. Nagy a családom és egy szobával megtoldhatom az épületet. Ennek az elhatározásomnak megvalósításához a helyi nemzeti bizottság segítségére is szükségem van. Ha a nemzeti bizottságban olyan emberek lesznek, akik a nép soraiból kerültek ki, akik szorgalmas munkájukkal kiérdemelték, hogy mint a Nemzeti Arcvonal jelöltjei kerüljenek a választók elé, a jövőben még nagyobb sikereket érünk el, mindannyian boldogan élhetünk. CVEDLFR GÉZA, a csallóközcsiitörtöki traktorállomás dolgozója. Először szavazok Először szavazok. Sok minden rejlik ebben a pár szóban. Én, a szegény somorjai varrónő lánya valamikor még álmodni sem mertem volna arról, hogy valaha a közönség előtt felléphetek, énekelhetek és tovább tanulhatok. Énekelni már akkor is szerettem, amikor még Somorján a Vesnában dolgoztam. Mikor Somorján megalakult a Csemadok helyi szervezete, ott énekeltem, főleg népdalokat. Feljártam Bratislavába is énekelni. Sokszor ismétlem, hogy nekem életem leghőbb vágya volt ez. Teljesült a' vágyam. Most, hogy a NÉPES megalakult, a választási kampányban is felléptünk. Várnak bennünket, s mi örömmel megyünk. A dolgozók gyermekei vagyunk, őket vidítjuk fel, segítünk munkájukban. így háláljuk meg gondoskodásukat és szeretetüket, és közben vezetőink támogatásával szorgalmasan tanulunk. Először szavazok. Tiszta szívvel, szeretettel a jelenért, a szép fényes holnapért, művészettel |a békéért. SESZTÄKNÉ, CSÉFALVAY KATÓ, a NÉPES tagja. Világosan látom a különbséget a mult és a ma között Nagyon nehéz volt az életünk a múltban. Én már nem emlékszem arra, hogy folytak akkor a választások, csak anyám emlegeti, hogy el kellett adni földjeink egy részét, j^igy adósságunkat ki tudjuk fizetni. Elhagyatott hely volt az én szülőfalum, Kurima, az eperjesi kerületben. Ahogy anyám szokta mondani, a fiatalok csak akkor mozdultak ki a faluból, ha az éhség idegenbe kergette őket. Nagyon megváltozott

jnost minden. Testvéreim alkalmazásban vannak, nem tudják, mi a munkanélküliség, a nyomor. Az iskolában nagyon jól érzem magam. A tanító mindenben segít nekem. A szakmán kívül varrni is tanulok. Soha nem gondoltam, hogy belőlem, egy falusi lányból, marós is lehet. Eleinte féltem is, hogy nem fogom megtanulni. Legyőztem a nehézségeket, most már minden megy, mint a karikacsapás. Nemrég voltak nálunk fiatalok, gépem köré gyűltek, megmutattam nekik egynéhány fogást és sokan mondtak aztán, hogy ez nem is olyan nehéz. Májusban lettem 18 éves. Nagy örömet okoz nekem, hogy szavazhatok. Mikor először hallottam a választásokról, elszomorodtam egy kicsit. Hátha én nem is szavazhatok. Lehet, hogy addigra nem leszelf 18 éves, mert még akkor nem tudtam pontosan, hogy mikor lesznek a választások. A mult héten mutatkozott be jelöltünk, Hatyepka elvtárs. Nagyon meghatódtam, mikor elmesélte élettörténetét. Messze idegenben, Amerikában született. Később hazajött Árvába, idénymunkás volt, sokszor messze vidékre is elutazott munka után. Mostanában meglátogatta Árvát. Nem ismert rá az elhagyatott vidékre, üj üzemek, duzzasztógátak, nem akart hinni a szemeinek. Én is világosan látom a különbséget a mult és ma között. Május 16-án azokra a jelöltekre szavazok, akiknek ugyanolyan nehéz volt a sorsuk, mint szüleimnek. Akik harcolni fognak továbbra is azért, hogy ne legyen munkanélküliség, ne kelljen a dolgozóknak messze idegenbe vándorolniok, hogy életünk mind szebb legyen. JURES ILONA, a galántai ipari iskola hallgatója. Soha többé ne térjen vissza a mult * Szavazni fogok. Voltak választások a múltban is. Szavaztak szüleim is, de sorsuk ezzel nem váltó, zott meg. Apám a diószegi cukorgyárban dolgozott. Többször volt munka nélkül. Nagyon kevés cukor jutott nekünk, hiába kértük öt, hozzon a gyárból. Most a cukrász, dában dolgozom, mint kiszolgáló. Naponta jönnek fiatal asszonyok, akiket ismerek, s tudom, nekik sem telt azelőtt ilyesmire. Most a legdrágább édességeket veszik gyerekeiknek. Szavazni fogok azért, hogy a mult soha többé ne térjen vissza és a mi gyerekeink boldogabban éljenek, mint apáink. Takács Anna, Diószeg • d