Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-15 / 117. szám, szombat

4 n ujszö 1954. május 15. sztások nálunk és i kapitalista vilá Népünk holnap örömteli napot él át — az összes fokozatú nemzeti bizottságokba való e.ső választás napját. A munkások, parasztok, katonák, az értelmiség tagjai, a Hók fs az ifjúság ma a választási helyiségekbe megy, hogy szavazataival a Nemzeti Arcvonal jelöltjeire, a legjobbak legjobbjaira bízza a hatalmat, akik a nemzeti bizottságikban — az áltamhata.om szerveiben — biztosítják hazánk további felvirágoztatását és népünk életszínvonalának további emelkedését. Számos munkás és paraszt mellén munkarendjel, a haza felvirágoztatásáért végzett munkáért kapott kitüntetés díszlik. Mindenki szívében az a büszke tudat él, hogy az 1937-es evvel szemben az ipari termelés térfogatát két és félszeresére, sőt Szlovákiában négy és félszeresére emel tűk és ot év a.att a szén/ejtés 2,60u.0uü tonnával emellcedett. Szívüket az a büszke tudat tölti el, hogy öt év alatt húsz villanyerőmü, hat nagyolvasztó, 24 gépipari üzem épült. A munkásokkal együtt a választási urnák elé járulnak parasztjaink is. Már nem elnyomottak, végrehajtóktól nyomorgatott emberek, szolgák, akiknek a nagybirtokos elrendelte hogy kire szavazzanak, hanem szabadon és szilárdan haladnak mint szóvetkezeti tagok vagy egyénileg gazdálkodó parasztok, akik részt vesznek és egyre tevékenyebben vesznek majd részt az állam igazgatásában. Büszke tudat tölti el őket, mert nem félnek többé gyermekeik sorsa miatt, akik előtt ma mezőgazdasági — iskolák állanak nyitva és akikből a szocialista falvak öntudatos, fejlezt építői növekednek fel. Büszkén járulnak a valasztási urnákhoz katonáink is, hazánk őrei. Az asszonyok „gyermekeink boldogságára szavazunk" jelszó alatt választanak. , Lelkesen járul az urnához minden IS éven felüli fiatalunk is. hogy első ízben válassza meg a nemzeti bizottságokat, amelyek még jobban biztosítják gyönyörű jövőjét. Senkinek a világon nem sikerült ellepleznie ezt a tényt, ezt a valósugot, ezt a pezsgő életet hazánkban, valamint u béketábor többi o rsza gaiban. Hiába okádik a burzsoá propaganda hazugságokat rágalmakat, Ajha sem sikerül ellepleznie ezt az új életet, amely hazánk szocialista hajnalán virult ki. Épp úgy nem sikerült á cáznia az imperialista akarnok diktátori és fasízáló rendszerit, a parlamenti demokráciáról szóló álszent frázisokkal. Az élet maga világit rá az igaz. ág, a. Az amerikai propaganda nem leplezheti el azt a tényt, hogy az Egyesült Államokban 15 millió néger él, ami a lakosságnak 10%-a és a jelenlégi amerikai kongresszusban csupán két képviselőjük van. Nem leplezheti el, hogy az amerikai „fajvédők" ót millió négert megfosztottak választójogától. Angliában minden jelöltnek a 'választások előtt 150 fontot kel letétbe helyeznie, amit elveszít ha nem kap}ü meg a szavazatoknak legalább egy nyolcadát. Számos kapitalista államban a

z országot úgynevezett választási körzetekre osztják, a lakosság rétegezödése és politikai hovatartozása szerint. Emel.ett arra törekszenek, hogy a munkásosztály haladó és forradafmi rétegeit szétaprózzák és a túlnyomó részt mezőgazdasági lakos.sággai bíró területekhez csatolják, mert ezeket a lakosokat könnyebben tudják megfélemlíteni. A jelölt megválasztásához szükséges szavazatok számának meghatározása is azt a célt szolgálja a burzsoáziánál, hogy mesterkedéseikkel biztosítsák a burzsoá jelöltek győzelmét. Például a franciaországi, 1945 évi kantonális választásokon egy kantonban a kommunista jelölt megválasztásához 33.191 szavazat volt szükséges, míg egy másik kantonban, ahol kereszténydemokratát választottak, a választói jegyzékeken csupá

n 396 vá lasztó szerepelt. Ilyen „demokráciát" lepleztek le a nyugatnémetországi mult • évi szeptemberi választások is. A demokrácia teljes kigúnyolását jelentik a gyarmati országokban tartott választások, amelyekkel a kapitalista politikusok oly szívesen dicsekednek. Emellett vannak még olyan gyarmati országok, ahol egyáltalán nem iaitan.uk választásokat. Például olyan riugy országban, mint az angoLegyiptomi Szudán a történe. e in folyamán az idén első ízben kezdte me'J tevékenységét a parlament és emellett minden bel- és külpolitikai kérdésben továbbra is az angol koimanyzónak van döntő szava. A Középafrikai Ünióban, amelybe Észak- és Dél- Rodézia, valamint Hyasszaföld tartozik, az angol gyarmatosítók hatmillió bennszülött közül csupán 413 polgárnak adtak választójogot, ezek is majdnem kizárólag törzsfőnökök és fizetett angol kollaboránsok. Az úgynevezett önálló országokban, mint Iránban az idei vála^ztasokat amerikai szuwnyok árny kában tartották meg. A választási helyiségek előtt páncélautók cirkáltak és a választási urnák előtt fegyveres katonák őrködtek. Hasonlóan folytak le a választások Irakbah és más országokban is. Azonban az imperialisták legnagyobb terrorja sem fojthatja el többé a nemzeti felszabadító mozgalmat, amely Ázsiában, Afrikában és Amerikában egyaránt növekedik. A nemzeti felszabadító mozgalom forradalmi gondolatai feltartóztathatatlanul a leigázott népek hősies harcává válnak, amelyet szabadságukért éo függetlenségükért vívnak. A koreai és vietnami nép hősi szabadságharca dicső fejezetként íródik fel a történelem lapjaira, a népek akaratának és elszántságának büszke emlékműveként. A málájföldi hazafiak legyilkolásávál, kéniai falvak felgyujtásával, Marokkóban és a gyarmati világ más országaiban folytatott terrorjukkal az imperialistáknak nem sikerült megállítani a nemzeti f elszabadító harcot, amelyet az imperializmus fedett a-ctott végső győzelem fog koronázni. Nemzetiségi, faji és egyéb megkülönböztetések a választásoknál Az imperialista országokban a polgárokat megfosztják választó, joguktól a faji megkülönböztetés alapján. Dél-Afrikában a lakosság 85 százalékát alkotó négerek többségének nincs választójoga. Ausztráliában az őslakosság nem választhat, Kanadában nincs választójoguk az eszkimóknak. A brit birodalomban a gyarmatok lakossága nem vesz részt a londoni parlament választásaiban, amely pedig e lakosság törvényhozó szervét képezi. Ugyanez a helyzet a belga, holland és egyéb gyarmatokon. Némelyik államban, például az USA-ban a polgárokat formálisan, tehát az alkotmány alapján nem fosztják meg választójoguktól, arcszínük és faji hovatartozásuk miatt, a valóságban azonban a né; gereket és az indiánokat más módon fosztják meg választási joguktól. Igy az USA 14 milliónyi néger lakosa közül a választásokon nem több, mint 100.000 személy vesz részt. Az utolsó 80 év alatt az amerikai szenátusba nem választottak meg egyetlen egy négert sem. A műveltség szerint való megkülönböztetés Majdnem valamennyi latinamerikai országban és számos más burzsoá államban is megfosztják választójoguktól az írástudatlanakat, emellett ezen kapitalista országok uralkodó körei a lakosság többségét szándékosan írástudatlanságban tartják. Az USA.ban a választásokon nem vehet részt mintegy 20 millió írástudatlan és félig írástudatlan lakos. A latinamerikai országokban az írástudatlanság miatt a választásokon nem vesz részt a lakosság 70—80 százaléka. A bevándoroltak milliói ellen irányul az az intézkedés, hogy a választónak jól kell birnia aa angol nyelvet. Ezenkívül egy másik megszorítást is alkalmaznak a kapitalista országokban a dolgozók választási jogánál. A választási törvénynek van egy kitétele, a-mely szerint a választónak hosszabb ideig kell tartózkodnia az illetékes választóterületen. Ezen rendelkezés alapján az olyan dolgozók millióit fosztják meg a választási joguktól, akiknek nincs állandó munkahelyük és nem tartózkodnak állandóan egy helyen az országban a nagy munkanélküliség miatt. Angliában a választási jog elnyeréséhez legalább háromhavi, Belgiumban hathónapi egy helyen tartózkodás szükséges. Az USAban nem teljes adatok alapján a tartózkodási idő megfelelő hosszúságának hiánya miatt a választásokon több mint 5 millió személy nem vett részt. Mesterkedések a választói jegyzékekkel Választások a tőkés országokban A burzsoá államokban .gyakran még az alkotmány is intézkedéseket tartalmaz a polgárok általános, közvetlen és titkos választási jogáról. A választási törvények, fől^g azonban e törvények függelékei és természetesen a választások gyakorlati megvalósítása a kapitalista államokban a választópolgár elé, főleg azonban a haladó politikai erők elé annyi különféle kor. látozást, megkülönböztetést állít, hogy megzavarja és lehetetlenné teszi magát a választási aktust és főleg a választás előtti politikai aktivitást. Igy az egész kapitalista világban úgyszólván egyérteimüleg olyan helyzet áll be, hogy kizárólag a reakció és burzsoázia az, amelynek számára biztosítva van, hogy a választásokon túlnyomórészt az uralkodó kizsákmányoló osztályok tagjait, vagypedig ügynökeiket választják meg. • Ehhez az alapvető tényhez és a tőkés országokra tipikus viszonyokhoz azután természetszerűleg hozzájárul az is, hogy az , uralkodó kizsákmányoló osztálynak rendelkezésére áll az egész állami adminisztratív gépezet, milliárdos összegek a választási propagandára; választási propagandájába bekapcsolja az egész korrumpált reakciós bulvár-sajtót, a rádióleadókat, egyszóval az összes lehetséges eszközöket, amelyekkel azután főleg a kevésbbé fejlett polgárokra gyakoodó iosztályok a kapitalista országodban választási rendszereikben a népellenes diszkriminációs intézkedések egész sorára támaszkodnak, amelyek nyilvánvalóan mutatják a választások és a választási előkészületek demokráciaellenes jellegét ezekben az országokban. Ezek a népellenes, demokráciaeilenes diszkriminációs intézkedések a különféle tőkés országokban különféleképpen nyilvánulnak meg. A választási jog korlátozása a vagyon alapján A választási jognak a vagyon alapján való korlátozása aszerint történik, hogy a választónak van-e adó, amely az USA számos államában létezik. A

z USA különböző államaiban, de főleg a déli államokbizonyos ingó- vagy ingatlan vagyo- ; ban a választónak 1—3 dollárt kell na. Továbbá tekintetbe veszik, hogy fizetnie csupán azért, hogy az urbérel-e földet vagy fizet.

e bizonyos nához engedjék. Az 1948-as évi vá. magasságú adót. Ügyszólván vala- j lasztásokon az USA-ban a válaszmennyi burzsoá államban a vagyontalan személyeknek nincs választási joguk, főleg pedig a munkanélküliek nem választhatnak. Dániában például az alkotmány 30. cikkelye alapján csak azok a személyek választhatnak, akik nem kapnak járadékot a nyilvános jótékonysági szervezetektől. A nemrégen Dániában megtartott községi választásokon Odense városában a választók listájáról 33U0 polgárt töröltek, mivel nem fizették meg adójukat Dánia fővárosában. Kopenhágábaa ugyanebből az okból és hasonló demokráciaellenes okokból a választási listákról 40.000 polgárt töröltek. Ennek a vagyoni megkülönböztetésnek különleges formája az úgynevezett választási tási adó meg nem fizetése miatt 7.700.000 embert fosztottak meg választói jogától. Argentínában, ahol a vagyontalan lakosokat, az úgynevezett paupereket megfosztják választói joguktól, az 1946-os választásokon csupán a lakosság 22 százaléka vett részt. Ez a vagyoni megkülönböztetés még nagyobb a passziv választási jognál, vagyis akkor, ha a polgárt megválasztják. Például a svéd al. kotmány 9. S-a alapján a Felsőház tagjaivá csak olyan személyeket lehet megválasztani, akik az utolsó három év alatt ingatlan vagyonuk után legalább 50.000 svéd korona adót fizettek. A nők és az ifjúság választójogának megnyirbálása A béketábor országainak női számára, akik aktív és passziv választójoggal rendelkeznek, nehezen érthető, hogy számos országban a nők nem választhatnak. Igy például mindeddig nincs választójoguk a nőknek Svájcban, továbbá Afganisztánban, Szaúdi-Arábiában, Egyiptomban, Haitiban, Hondorusban, Jordániában, Libanonban, Irakban, Abessziniában és Szíriában. Három államban, Mexikóban, Bolíviá. ban és Peruban a választójog csupán a községi választásokra korlátozódik. Hat államban, Portugáliában, Görögországban, Guatemalá ban, Nikaraguában, Pakisztánban és Salvadorban a nők választójogát műveltségűk foka vagy férjük vagyoni helyzete szabja meg. Svájcban a választók elleni föérv az, hogy állítólag a nők maguk sem óhajtanak részt venni a közéletben. Hogy ez az állítás menynyire nem igaz, arról a következő tény tanúskodik: az idén február 20 és 21-én a nők népszavazást tartottak Baselben és a szavazatok 73 százaléka amellett szólt, hogy ismerjék el a nők választási jogát. 1952-ben hasonló szavazást tartottak Genfben. Itt a nők választójoga mellett a leadott szavazatok 85 százaléka szólt. A svájci nök azonban ennek ellenére nem kaptak választójogot. Némelyik burzsoá államban csak azok kapnak választójogot, akik betöltötték 21., sőt némelyik államban a 28. évüket, Az ifjúság paszszív választási jogát még jobban megnyirbálják mind törvényes, mind pedig törvényellenes módszerekkel. V. Foster ,,A világkapitalizmus alkonya" című könyvében azt írja. hogy az amerikai kongresszusból ténylegesen ki vannak zárva a fiatal emberek íz ifjú nemzedék. A burzsoá országokban a katonáknak nincs választójoguk. Ha mindezek az intézkedések nem segítenek, a burzsoá országok uralkodó klikkjei egyenesen csaló mesterkedésekhez folyamodnak a választási jegyzékkel. Igy az USAban egy nyilvános ankéton kitűnt, hogy némelyik USA-beli állam vá. lasztási jegyzékeibe bejegyzett családok több mint 20 százaléka csupa, kigondolt nevekből állt. Ezzel szemben Franciaországban a nemzeti statisztikai intézet 1951 áprilisi közleménye feltüntette, hogy a választói jegyzékekből több mint 400.000 választót töröltek. A választói jegyzékekből való törvényes törlések, amelyeket lakóhely változtatás, a tartózkodás rövidsége, stb. miatt végeztek, majdnem kizárólag a dolgozókra vonatkozott. Portugáliában Salazar fasiszta kormánya az 1953 novemberi választásoknál egyszerűen elrendelte, hogy a választói jegyzékekből töröljenek mindenkit, aki gyanús, hogy a kormánypárt ellen szavazna. Hogy e demokráciaellenes mesterkedéseknek azután milyenek az eredményei, megmutatja néhány számadat á választásokon való tényleges részvételről. Igy például az indiai törvényhozó gyűlésbe való választásokon 350 millió lakos közül csak 30 millió választó vett részt. Egyiptomban az 1950 január 3.i választásokon 19 millió lakos közül csak 5 millió választó vett részt, Szudánban 8,5 millió lakos közül csupán 1 millió lakos választott A jelöltek javaslása a burzsoá államokban A jelöltek javaslásának jogát a burzsoá államokban gyakran magas pénzletét korlátozza. Igy például Angliában a jelöltnek 150 fontot, Kanadában 300 dollárt, Libanonban 3000 libanoni fontot kell letétbe helyeznie. Japánban a letéten kívül még azt a követelést is támasztják a jelölttel szemben, hogy a jelölt ér. dekében csupán azok a pártok és szervezetek agitálhatnak, amelyek legalább 25 jelöltet jelölnek. Abban az esetben, ha a jelölt nem kapja meg a megállapított szavazatszámot, a letét összegét lefoglalják. A valóságban ez annyit jelent, hogy gyakran a munkások, parasztok és a dolgozó nép egyéb réte. gei egyáltalán nem jelölhetnek. Az USA-ban a jelöltek javaslásának jogát csupán az úgynevezett ..Primáris választások" részvevői számára tartják fenn, amelyek teljesen a burzsoá pártok vezetőinek ellenőrzése alatt állanak. Számos államban megkövetelik, hogy a jelöltek nyilvántartásba vételéhez előre több tízezer és százezer aláírást gyűjtsenek. Ezzel a feltétellel kegyetlen választás előtti terror társul, amely a végletekig megnyirbálja a hala. dó pártoknak és szervezeteknek azt a jogát, hogy jelölteket állítsanak. Ezzel szemben számos burzsoá államban jelölhetnek háborús bünö. söket és gonosztevő elemeket. Igy az utolsó görög választásokon jelölték Gerakinisz fasiszta tábornokot, aki 1945 elején a görög hazafiak ellen harcoló görög SS-ista zászlóalj parancsnoka volt. Papagosz pártjának jelöltjei élén Trin. kala városában Katilambrosz háborús bűnös állott. A többségi rendszer A választók akaratának meghamisítására és a dolgozók képviseletének korlátozására a törvényhozó testületekben hatásos eszköz a többségi rendszer, amelyet a legtöbb burzsoá államban, az USA.ban. Franciaországban, Angliában, stb. alkalmaznak. A többségi rendszer segítségével a reakciós erők főleg a kommunista pártok beíolyását igyekeznek gyengíteni a parlamentben. Ez a rendszer abban áll, hogy csak azt a jelöltet vagy a jelöltnek csak azt a jegyzékét minősítik megválasztottnak. amely relatív vagy abszolút szavazattöbbséget kapott. A választásokat néha kétszerre (két menetben) tartják, ha I az első szavazásnál egy jelölt sem • kapta a szükséges szavazattöbbséj get az acfott körzetben. A második menetben azután széleskörű lehe. tőség nyílik, hogy a reakciós párt. j csoportok egymás között megegye, zést kössenek. A többségi rendszernél mindazok a szavazatok, amelyeket az egyes körzetekben a meg nem választott jelöltekre adtak le, teljesen elesnek. E rendszer alapján lehetséges, hogy az a párt, amely kevesebb szavazatojt kapott, a parlamentben a mandátumok többségét nyerje el. Ez a kapitalista országok „választási demokráciája."