Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-14 / 116. szám, péntek

I í'95l. málus 14. m sio (Folytatás a 4 oldalról.) tatják bizonyos országok uralkodó köreinek törekvéseit, de ellentétben állnak a béke érdekeivel, valamint a leigázott nemzetek nemzeti felszabadításának érdekeivel. A Szovjetunió a koreai kérdésben éppúgy, mint valamennyi más nemzetközi vonatkozású kérdésben a béke érdekeit és a népek szabad fejlődésének érdekeit védelmezi. Ugyanakkor, amikor az Amerikai Egyesült Államok és néhány más ország uralkodó körei katonai tömbök létrehozására törekszenek mind Európában, mind Ázsiában, a Szovjetunió a népek kollektív biztonságának érdekeit védi. E kollektív biztonság megteremtésével feleslegessé válnék a különböző országok egymással szemben álló katonai csoportjainak létrehozása. A Szovjetuniónak ezt a politikáját a világbéke megvédésének és megszilárdításának érdekei diktálják. Az emberek milliói azt várják, hogy a genfi értekezlet komoly mértékben hozzájárul az általános béke megszilárditásához. A genfi értekezletnek minden erejét latba kell vetnie, hogy megfeleljen ennek a várakozásnak — fejezte be nagy beszédét Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere. Molotov után Spaak, a belga küldöttség vezetője, utána pedig a délkoreai küldöttség vezetője szólalt fel. Bár más-más megokolással és más-más formában, de mindketten elutasították Nam Ir javaslatait és azt kívánták, hogy a koreai problémát az ENSz 1950. október 7-én törvénytelenül hozott határozatának megfelelően rendezzék. Az értekezlet május 12-1 ülése A külügyminiszterek genfi értekezletének szerdai ülésén tovább folytatták az indokínai béke helyreállításáról szóló tárgyalásokat. Az ülésen A. Eden elnökölt. Amint ismeretes, az indokínai kérdésről szóló vitában megvilágították mind a francia küldöttség, mind pedig a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének álláspontját. Számos lap bevallása szerint és a politikai megfigyelők nézete szerint a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének javaslatai, amelyeket Fam Van Dong, a küldöttség vezetője a május 10í ülésen előterjesztett, elfogadható alapul szolgálhatnak a vita számára, mert magukba foglalják a megtárgyalt probléma katonai és politikai részét és biztosítják az indokínai tartós és szilárd békének igazságos feltételek melletti helyreállítását. A gyarmatosítók ?s indokínai segítőtársaik különféle provokációkra vetemednek, hogy megzavarják azt a kedvező benyomást, amelyet Fam Van Dong-nak a javaslatai tettek a közvélemény széles köreiben. Ilyen provokáció volt Kambodzsa bábkormánya képviselőjének beszéde a szerdai ülésen. Amikor az elnök napirenden kívül szót adott neki, a kambodzsai küldött felolvasta a „kambodzsai kormány táviratának" szövegét, amely azt állította, hogy május 10-én Kambodzsában meggyilkoltak egy hivatalnokot, egy irgalmasrendi barátot és egy buddhista papot. A táviratban a felelősséget ezért a vietnami néphadsereg tagjaira hárítják, mely állítólag betört Kambodzsába. Ezt a hamisítványt a kambodzsai küldöttség arra akarta felhasználni, hogy alátámassza vele hazug állítását, amely szerint Khmerben nem létezik népi ellenállási mozgalom és hogy a háborút Khmerben állítólag a vietnamisták, vagyis a vietnami néphadsereg egységeinek betörése idézte elő. Hasonló szándékkal beszélt Nguen Vok Din, baodaji Vietnam küldöttségének vezetője. Álszent módon „sajnálatát" fejezte ki, hogy a 'vietnami nép „nem egységes". Azon megcáfolhatatlan tény ellenére, hogy a Bao Daj-féle rendszert egyáltalán nem támogatja a lakosság és csupán a gyarmatosítók politikájának az eszköze, Nguen Vok Din igyekezett meggyőzni az értekezlet részvevőit, hogy kormánya állítólag képes elérni Vietnam függetlenségét. \ „Bizonyítékként" rámutatott az 1954. április 28-i francia-baodajféle deklarációra, amely — amint ismeretes — üres, senkit semmire nem kötelező ígéreteket tartalmaz arra, hogy Vietnamnak állítólag függetlenséget nyújt. A Bao Daj-féle javaslatoknak az a része, amely a katonai megoldást érinti, lényegében nem tartalmaz semmi mást, mint azt a jelentéktelen kijelentést, hogy készek megvizsgálni bármilyen tárgyi dokumentumot, amelyet ezen értekezlet elé terjesztenek. Emellett hangsúlyozta, hogy a háborús akció megszüntetése feltételeinek teljesítését „nemzetközi ellenőrzés" alá kell helyezni. A javaslatnak a vietnami kérdés politikai megoldására vonatkozó része rámutat, hogy e megoldás alapjául az említett 1954 április 28-i francia-baodaj nyilatkozatnak kell szolgálnia. A javaslat továbbá azt mondja, hogy a Bao Daj-féle kormányt kell az egyetlen kormánynak minősíteni, amely Vietnamot képviselheti, vagyis más szavakkal Vietnamban a kormányt ki kell ragadni a vietnami nép kezéből és a gyarmatosítók bábjainak kezébe kell adni. Amikor a Bao Daj-kormány képviselője befejezte beszédét, Csou En-laj, a Kinai Népköztársaság küldöttségének vezetője emelkedett szólásra. Világos és meggyőző, beszédében Csou En-laj vázolta az indokínai kérdés békés megoldásához vezető utat. A Kínai Népköztársaság teljes mértékben támogatja a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége vezetőjének kijelentését és javaslatait és feltételezi, hogy ezeket a javaslatokat elfogadják az indokínai háború megszüntetése és a béke helyreállítása kérdésének tárgyalási alapjául ezen az értekezleten, valamint alapul e kérdéssel kapcsolatos megfelelő határozatok elfogadására. Csou En-laj elvtárs beszédét lapunk holnapi számában közöljük. Eden, az angol küldöttség vezetője kijelentette, hogy nézete szerint mindenki egyetért vele abban, hogy elsősorban a harcokat kell beszüntetni Indokínában. Ezután megállapította, hogy már tárgyalnak a Dien Bien Phu-ban levő sebesültek kérdésének megoldásáról és kijelentette, hogy még a következő kérdésekre kell válaszolni. 1. egyetértenek-e az értekezlet részvevői abban, hogy mindkét fél csapatait meghatározott körzetekben összpontosítsák, 2. egyetértenek-e az értekezlet részvevői abban, hogy Laos és Kambodzsa „különleges kategóriák, ba" esnek és területükről ki kell vonni a Vietminh csapatait." Eden a kérdést igy fogalmazta meg, jóllehet a vita folyamán bebizonyult azon állítás értelmetlensége, amely szerint a vietnami néphadsereg „betört" Khmerbe és Pai tet Laóba. Eden továbbá kijelentette, hogy meg kell oldanunk azt a kérdést is, hogy ki határozza meg mindkét fél csapatai összpontosítására a területeket Vietnamban és hogy kell-e nemzetközi bizottságokat lelkesíteni ezen intézkedések ellenőrzésére. Eden hozzátette, hogy a legalkalmasbbnak tartaná, ha ezt az ellenőrzést az Egyesült Nemzetek Szervezetében képviselt országok bizonyos száma valósítaná meg. Ezen országoknak azonban azok közé kell tartozniok, amelyek képviselve vannak a genfi értekezleten. Bedell Smith, az USA küldöttségének vezetője egyetértését nyilvánította a Bao-Daj-kormány küldöttének javaslatával, hogy a Vietnamról szóló megegyezést ezzel a kormánnyal kössék meg és ne ismerjék el a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányát. Elfogadta azt a nézetet is, hogy az értekezlet részvevőinek csak azon kérdések megtárgyalására kell figyelmüket összpontosítaniuk, ame. lyeket Eden fogalmazott meg. Miután Laos bábkormányának képviselője egyetértését fejezte ki a Bao-Daj-küldöttség nyilatkozatával, G. Bidault szólalt fel. Azt mondotta, hogy a „kambodzsai kormány táviratának" tartalma, amelyet az ülés elején olvastak fel „nyugtalanság" érzésével töltötte el öt, és igy ezzel leleplezte ennek a manővernek igazi eredetét és célját. Bidault ismét kifejezésre juttatta a francia küldöttség készségének hiányát, hogy a vietnami kérdést a vietnami nép nemzeti jogai elismerésének alapján oldják meg. Kijelentette, hogy a Bao-Daj. féle kormányt tartja Vietnam egyedüli „törvényes kormányának". Ezzel egyidejűleg a francia küldöttség vezetője kifejezésre juttatta azt a szándékát, hogy ki akar térni az indokínai béke helyreállítása egész problémájának megtárgyalása elő! és azt javasolta, hogy az értekezlet csak azzal a két kérdéssel foglalkozzék, amelyekről a francia küldöttség javaslataiban van szó. Fam Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsé. gének vezetője, beszédet mondott, amelyben leleplezte némelyik küldöttség azon kísérletét, hogy eltorzítva irják le a dolgok igazi állását Khmerben és Patet Laóban, tekintettel arra, hogy Khmer és Patet Lao képviselői meghívásának kérdése a genfi értekezletre nyitva marad. Fam Van Dong rámutatott, hogy a genfi értekezlet feladata az indokínai békének helyreállítása az összes indokinai népek nemzeti jogainak biztosítása mellett. Vietnam, Khmer, és Patet Lao földrajzilag egy egészet alkotnak és minden téren kölcsönös^ szoros kapcsolatokat tartanak fenn. Ez az egység még jobban megszilárdul az Indo. kina új meghódítása elleni jelenlegi ellenállás folyamán. Fam Van Dong megállapította, hogy Indokina mindhárom nemzete szolidaritásának és kölcsönös segélynyújtásának szelleme naprólnapra megszilárdul. Ez kifejezésre jutott a Vietnam, Khmer és Patet Lao egyesült nemzeti arcvonalai képviselőinek kongresszusán kiadott nyilatkozatban, amelyben kijelentették, hogy Indokína e három nemzetének egysége az egyenlőség, a kölcsönös segélynyújtás, a szuverenitás kölcsönös tiszteletbentartásának elvein alapul. V Végezetül Fam Van Dong kijelentette, hogy az értekezletnek ezekre a tényekre kell támaszkodnia. Kambodzsa képviselőjének beszéde után V. M. Molotov, a Szovjetunió küldöttségének vezetője szólalt fel. Molotov rámutatott, hogy az ér| tekezlet öt beszédet hallgatott meg az indokínai eseményekről és ö I most a szovjet küldöttség nézetét í közli az értekezleten kifMezésre juttatott tézisekkel, valamint a be. nyújtott javaslatokkal kapcsolatban. Az adott pillanatban — jelentette ki Molotov — a szovjet küldöttség szükségesnek tartja, hogy foglalkozzék Kambodzsa képviselőjének beszédével, aki táviratot olva. sott fel a mai ülés kezdetén. Mi ezt a táviratot nem kaptuk meg és nem láttuk. Nem tudjuk kitől jött és milyen események azok, amelyekről benne szó van. Azt sem tudjuk, hogy ki kezeskedik azért, amit a távirat ír. Molotov megjegyezte, hogy az értekezlet célja az indokinai béke helyreállítását érintő kérdések megtárgyalása. A Kambodzsa küldötte által felolvasott távirat azonban csak a kambodzsai hatóságok hiányosságáról tanúskodik és nem tartalmaz semmi olyat, ami az értekezleten megtárgyalt kérdésekre vonatkoznék. Molotov e megjegyzése alapján Bidault elismerte, hogy ő sem látta az emiitett táviratot. Mégis erre a misztikus táviratra hivatkozott és ezzel igyekezett bizonyítgatni, hogy Vietnam állítólag betört Kambodzsába. Fam Van Dong ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy az indokinai állam területén valóban vannak külföldi csapatok, ezek a csapatok azonban Indiától többezer kilométerre fekvő országokból lőttek ide. Ezek a csapatok modern fegyvereket alkalmaznak Indokina lakosságának legyilkolására. V. M Molotov csodálatát fejeztf ki a felett, hogy az értekezlet részvevőinek egyike következtetéseket vont le olyan táviratalapján amelyet saját bevallása szerint nem látott. Mivel Bidault ilyen módon kényes helyzetbe került, igyekezett olyan benyomást kelteni, hogy állítólag senki sem tulajdonít jelentőséget néhány ember halálának, amiről az említett táviratban szó van. Molotov figyelmeztette Bidault-t. hogy az adott esetben nem arról van szó. hogy értékelni kell minden egyes ember életét és gondoskodni kell azokról, akik olyan hatóságok igazgatása alá esnek, amelyek sem szabadságot. sem életük védelmét nem biztosítja számukra. Olyan táviratról van itt szó, amelyről senki semmit nem tud és 'amely jogos bizalmatlanságot kelt. Nem érünk célt — mondotta Molotov — ha ezeken a tanácskozásokon zsebünkből ma az egyik és holnap a másik táviratot vesszük e!5, amelyeket lehet, hogy külön megrendelésre írtak. Ez eltérít bennünket fó célunktól. Bennünket az indokínai béke helyreállítása érdekel és minél előbb megkezdjük e kérdés megtárgyalását, annál több életet mentünk meg. Eden erre kijelentette, hogy 6 mint elnök felelős Kambodzsa képviselőjének beszédéért, mert szót adott neki a távirat felolvasása után, amelyet senki sem látott és senkisem olvasott. Eden bejelentette, hogy május 13án a koreai kérdésről és május 14-én az indokínai béke helyreállításának kérdéséről tartanak ülést. Ezzel a szerdai ülés véget ért. A francia nép az indokínai háború megszüntetését követeli A Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének a genfi értekezleten az indokinai konfliktus békés megoldására tett javaslatai széleskörű visszhangot keltettek a francia demokratikus közvéleményben. A L'Humanité című lap jelentése szerint az Általános Szakszervezeti Szövetség adminisztratív bizottsága nyilatkozatot* tett közzé, amelyben rámutat, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság javaslatai „Kifejezi Ho Sí Minh kormányának rendíthetetlen békeakaratát és kitűnő alapot szolgáltatnak a tárgyalásokra." Az adminisztratív bizottság felhívta az összes francia dolgozókat, hogy a kormányhoz és Bidault külügyminiszterhez leveleket, táviratokat és petíciókat intézzenek azzal a követeléssel, hogy. szüntessék be azonnal a háborús akciókat Indokinában. Hasonló határozatot hagyott jóvá a francia Nőszövetség vezetősége is, amely hangsúlyozza, hogy az indokínai kérdésről szóló tárgyalásokat Fam Van Dong-nak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége vezetőjének javaslatai alapján kell folytatni A L'Humanité című lap rámutat, hogy Genfbe utazott a párizsi kerület nőküldöttsége, valamint a marseillei La Plaine negyed dolj gozóinak egy küldöttsége és más küldöttségek is, hogy tolmácsolja á francia küldöttségnek a francia nép azon óhaját, hogy azonnal szüntessék be az indokínai háborút. A francia sajtó Franciaország belpolitikai helyzetéiről A Figaro című lap jelentése szerint a kormány rendkívüli ülésén ellentétek keletkeztek azzal kapcsolatban, hogy a szociális akció republikánus szövetségéhez tartozó miniszterek erélyesen felszólaltak az ellen, hogy Laniel feltette a bizalmi kérdést. Lainiel válaszában arról beszélt, hogy kormányválság esetén lehetséges a parlament feloszlatása. Ugyanezen lap jelentése szerint május 11-én a nemzetgyűlés ülésének befejezése után éles harc fejlődött ki a republikánus és a szociális akció parlamenti csoportjában. Í

csoport képviselői követelték, hogy kormányban lévő képviselőik — Barrachin, Bousde és July lépjenek ki a kormányból. A miniszterek azonban ezt a követelést erélyesen viszsza utasították, álláspontjukat azzal indokolva, hogy „fontos tárgyalásokat folytat a kormány Genfben, valamint Indokínában". Kijelentették, hogy inkább kilépnek a republikánus és a szociális akció csoportjából, mint a kormányból. Az összes május 12-i lapok megállapítják. hogy a kormány helyzete jelenleg nagyon rosszabbodott és ha május 13-án Lanielnek bizalmat szavaznak, akkor ez csak azért fog megtörténni, mert a képviselők egy része fél attól, hogy kormányválságot idézzen elő a genfi konferencia idején. A Figaro cimű lap elégedetlenségét fejezi ki a kormány állásfoglalása felett. Azt írja: „A kormányelnök újból elutasította a vita megtartását és megelégedett azzal, hogy kompromisszumjellegű megoldást javasolt. Ismeretes, hogy mit jeleintenek a parlamenti vizsgáló bizottságok és hogy általában mivel végződik működésük. Ha azonban érvényesült volna Laniel javaslata, akkor különleges albizottság alakult volna." A lap rámutat, hogy hasonló javaslat a kormánytöbbséget „nagyon súlyos helyzetbe hozta". A lap véleménye szerint a parlament előtt most a következő választás áll: „Vagy kormányon hagyja a régi csoportot, amely iránt a bizalom egyre jobbén csökken, minden egyes bizalmi szavazással csökken, és amely képtelennek mutatkozott nemcsak arra, hogy megÄtija, de még arra is, hogy legalább napirendre tűzze a nap legfon-. tosabb problémáit, vagy pedig a kormány bukását okozza a nemzetközi tárgyalások idején." Dulles kijelentései Nyugaton nagy meglepetést okoztak Az AFP és más távirati irodák jelentése szerint Dulles külügyminiszter kedden, május 11-én sajtóértekezletet tartott amelyen az indokínai problémával kapcsolatos kérdésekre válaszolt Egyebek kö/ótt megkérdezték tőle, az Egyesült Államok ellenezné-e egy közvetlen megál'apodást Franciaország és a Vietnami Demokratikus Köztársaság között? Dulles azt válaszolta — jelenti az AFF — hogy ez a ..megegyezés feltételeitől függne" és hozzátette, hogy erre a kérdésre „előzetesen nem tud válaszolni" Az indokínai szabad választások lehetőségével kapcsolatban az amerikai külügyminiszter azt mondotta. hogy ,.a jelenleg fennálló körülmények között nem lenne taná csos népszavazás megtartása", s ezze' lényegében elismerte hogy a lakosság döntő többsége a gyarmatosítók oolitikáia ellen, a V'etnami Demokratikus Köztársaság politikája mel'ett foglalna állást. Beszélt Dulles a délkeletázsiai támadó tömb, az úgynevezett „délkeletázsiai kollektív biztonsági rendszer" létrehozásáról is. Ezzel kapcsolatban az AFP jeleintése a következőket mondja: „Dulles rámutatott, hogy ennek célja olyan helyzet... megakadályozása, amely Indokína esetleges elvesztése esetén e térség többi részének elvesztését jelentené... Indokína elvesztése kétségtelenül nehezebbé tenné a problémát, de ha ellenőrizhetetlen események ezt idéznék elő. az Egyesült Államok akkor sem mondana le a világ ezen térségénk védelmiről". A nyugati kommentátorok rendkívüli meglepetéssel fogadták Dulles nyilatkozatának ez utóbbi kitételét. Harold King, a Reuter tudósítója a következőket írja- ..Párizsban Dulles nyilatkozatát, amely szerint Délkelet" Ázsiát Indokína nélkül is meg lehet védeni, úgy tekintik mint a külügyminiszter még néhány héttel ez-* előtt vallott álláspontjának teljes megváltoztatását." _