Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-14 / 116. szám, péntek

4 UJSZO 1954. május 14. ményezésére jött létre. Ezt a kezdeményezést a Szovjetunió tevékenyen támogatta. Azonban már a fegyverszünet megkötése után az Egyesült Nemzetek Szervezete — nyilván azért, mert az Amerikai Egyesült Államok és néhány más állam nyomást gyakorolt rá — tehetetlennek bizonyult, amikor a fegyverszüneti feltételek teljesítésére került a sor. Annak ellenére, hogy a fegyverszüneti feltételekben megegyezés jött létre egy politika; értekezlet öszehívására vonatkozólag a koreai kérdés rendezése céljából, az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése nem tudta biztositani ennek az értekezletnek az összehívását, mert a közgyűlésnek e kérdéssel kapcsolatos határozatai nem álltak összhangban a fegyverszüneti egyezmény tartalmával. A genfi értekezletet nem kőtik ENSz-határozatok Ismeretes az is, hogy a koreai és kínai hadifoglyok szabad hazatérésének kérdését mind a mai napig nem oldották meg úgy, ahogyan azt a fegyverszüneti egyezmény megköveteli. Ha elfogadnák azt a javaslatot, amelyet a Kínai Népköztársaság terjesztett elő ebben a kérdésben, ez összhangban állna a megfelelő nemzetközi egyezmények követelményeivel. Csak Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió külügyminisztereinek berlini tanácskozása és az erről a tanácskozásról február 18-án kiadott záróközlemény tette lehetővé a jelenlegi genfi értekezlet összehívását a koreai kérdés rendezésével kapcsolatban. A szovjet küldöttség teljes mértékben osztja Csou En-lajnak, a Kínai Népköztársaság miniszterelnökének azt a kijelentését, hogy a koreai és az indokínai kérdéssel foglalkozó genfi értekezlet nem kapcsolatos az Egyesült Nemzetek Szervezetével. Ez az értekezlet az ENSz keretein kívül folyik és nincs kötve a közgyűlésnek semmiféle határozatához. A genfi értekezletet két kérdéssel kapcsolatban hívták össze: a koreai kérdés békés rendezése, valamint az indokínai béke helyreállítása céljából. A genfi értekezlet különös sajátossága az a vitathatatlan tény, miszerint csak öt állam — Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok, a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió — vesz részt mind a két kérdés megvitatásában. Ez különösen kiemeli ez államok felelősségét az említett fontos kérdések megoldása szempontjából. A genfi értekezleten részvevő többi állam csak e kárdések egyikének: vagy a koreai, vagy az , indokínai kérdés megvitatásában vesz részt, ami természetesen nem csökkenti azonban az illető kérdés megvitatásában való részvétele jelentőségét. Ennélfogva az Egyesült Államok küldöttségének azon kísérleteit, amelyek nem akarnak számolni a kialakult helyzettel, amelynek során Franciaország, Anglia az Egyesült, Államok, a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió küldöttségei viselik a különleges felelősséget a genfi értekezletért, mi sem igazolhatja. Ezek a kísérletek annál is inkább alaptalanok, mert éppen az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmánya különleges felelősséget ró az öt nagyhatalomra, mint a biztonsági tanács állandó tagjaira, a béke megszilárdítása és a népek biztonsága szempontjából nagyjelentőségű nemzetközi kérdések megoldásáért. I A genfi értekezleten egész sor küldöttség részéről törekvések mutatkoznak arra, hogy úgy állítsák be a dolgot, mintha a genfi értekezletnek abból kellene kiindulnia, hogy végre kell hajtani az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének 1950 október 7-én, az amerikaiak koreai agressziójának tetőpontján a koreai kérdéssé] kapcsolatban hozott határozatát Ennek során hallgatnak arról, mi az értelme a közgyűlés ezen határozatának, amelynek törvénytelensége már a fentebb elmondottakból kitűnt. A közgyűlés 1950 október 7-én hozott határozata értelmében az Egyesült Nemzetek Szervezete újabb bizottságot alakított azoknak az államoknak képviselőiből, amelyeknek többsége részt vett az amerikaiak koreai agressziójában. Ez abból is kiderül, hogy a bizottság hét tagja közül öt a következő államokhoz tartozik: Ausztrália. Hollandia, Törökország, Thaiföld és a Fülöp-szigetek, amelyeknek csapatai az amerikai csapatokkal együtt hatoltak be Észak-Korea területére. Ezt a bizottságot azzal is megbízták: „tegyen megfelelő lépéseket a stabil helyzet biztosítására egész Koreában", értve ezalatt „választások megtartását" is. A közgyűlésnek ez a határozata nyíltan rámutat arra, hogy „ez a bizottság az Egyesült Nemzetek fegyveres erőire" fog támaszkodni Dél- és Észak-Koreában egyaránt. A közgyűlés ezen határozatának, amelynek végrehajtásához a felszólalt küldöttek többsége annyira ragaszkodik, az az értelme, hogy katonai megszállás útján egész Koreára rákényszeritsék a délkoreai liszinmanista rendszert. Mint ismeretes, ezt fegyveres erők igénybevételével, egy hároméves agresszív háborúval sem sikerült elérni Vájjon nem világos-e ezek után, hogy azt, amit erőszakkal nem sikerült rákényszeríteni a koreai népre, most nem lehet elérni a genfi tárgyalásokon? Mindenesetre a koreai kérdés megvitatása a, genfi értekezleten meggyőzheti erről azokat, akik úgy tesznek, mintha ezt nem értenék meg. A genfi értekezleten azonban egy másik tervet is előterjesztettek Korea egységének helyreállítására és az egész kérdés békés rendezésére vonatkozólag. Ezt a tervet a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselője terjesztette elő. Mi az értelme a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság javaslatának? A szovjet küldöttség szükségesnek tartja, hogy felhívja a genfi értekezlet figyelmét a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság tervének fő pontjaira. E terv három alapvető javaslat megvilágítását írja elő: 1. A terv szükségesnek tartja, hogy összkoreai választásokat tartsanak olyan feltételek mellett, amelyek lehetővé teszik, hogy egész Korea lakossága szabadon nyilvánítsa véleményét. A terv előírja, hogy ezt a feladatot maguknak a koreaiaknak kell megoldaniok Észak- és Dél-Korea közötti megegyezés útján. Ennek érdekében egy megfelelő összkoreai bizottságot kell alakítani, Korea mindkét részének képviselőiből. 2. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság terve előírja, hogy meghatározott időn belül vonjanak ki minderi külföldi csapatot Koreából. A terv azt a javaslatot tartalmazza, hogy hat hónapon belül vonják ki Koreából az összes külföldi csapatokat. Nam Ir, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminiszJ tere azonban már beszélt arról, hogy a külföli csapatok kivonásának határidőjére vonatkozólag megfelelő módon meg lehet majd egyezni. Aligha kell bizonyítani, hogy mennyire igazságos az a javaslat, hogy az összkoreai szabad választások megtartása előtt ki kell vonni a külföldi csapatokat Koreából. Természetes, hogy külföldi csapatok jelenlétében — méghozzá, ha olyan csapatokról van szó, amelyek nemrég részt vettek az ország területén folytatott háborúban — nem lehet biztosítani a koreai nép szabad akaratnyilvánítását az összkoreai parlament megválasztása alkalmából, amely parlamentnek az a hivatása, hogy megalakítsa az egyesült Korea demokratikus kormányát. Ebből következik, hogy a külföldi csapatok kivonásának az összkoreai választások előtt kell megtörténnie. Hogy ne halogassák az összkoreai választásokat, lehetőleg rö/id időt kell megszabni ezen intézkedések végrehajtásához. 3. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság tervezete azt is előírja, hogy azok az államok, amelyeknek külön érdekük fűződik a távolkeleti béke fenntartásához, vállaljanak kötelezettséget Korea további békés fejlesztésének biztosítására. Egy ilyen államok közötti egyezmény nagyjelentőségű lenne a koreai nép szempontjából. Egy ilyen egyezmény azt a célt szolgálná, hogy megakadályozzon mindennemű olyan kísérletet, hogy újabb háborút indítsanak Koreában. A szovjet kormány kész kötelezettséget vállalni Korea békés fejlődésének biztosítására Miután itt a genfi értekezlet öszszes részvevői azt hangoztatják, hogy Korea további békés fejlődésének biztosítására törekednek, ilyenformán nem lehetnek legyőzhetetlen akadályai ilyen egyezmény megkötésének. A szovjet kormány a maga részéről kész más államokkal együtt részt venni e feladat megoldásában és megfelelő kötelezettségeket vállalni Korea békés fejlődésének biztosítása érdekében. így tehát a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság tervezete világos és széleskörű lehetőségeket nyit meg a koreai kérdés végleges rendezésére. Ez a terv biztosítja a koreai független állam egységének helyreállítását demokratikus alapokon, biztosítja annak kiküszöbölését, hogy külföldi államok va_ lamilyen nyomást gyakorolhassanak Korea belső ügyeire, s egyúttal megteremti a biztonság külső fel. tételeit ahhoz, hogy Koreát egységes, független, demokratikus államoan lehessen egyesíteni a tartós, szilárd béke körülményei között. Igen nagy ellenzésre talált a Koreai Népi Demokratikus Köztársa ságnak az a javaslata, hogy alakítsanak összkoreai bizottságot az összkoreai választások előkészítésére és végrehajtására, amely választások célja a koreai nemzet, gyűlés megválasztása, valamint olyan intézkedések megvalósítása lenne, amelyek Észak- és Dél-Korea gazdasági és kulturális közeledését céloznák. Ennek során kétségbevonják, hogy egy ilyen összkoreai bizottság, amely Észak- és Dél-Korea képviselőiből állna, a két fél kívánságainak összeegyeztetése alapján oldaná meg a rábízott felada. tokát. Azonban egy ilyen összeegyeztetés szükségességének tagadása azt jelenti, hogy tagadják Észak- és Dél-Korea demokratikus alapokon való egyesítésének lehetőségét és olyan úton haladnak, amelyet a reménytelen kísérletek jellemeznek, arra, hogy az egyik fél/ akaratát a másikra rákényszeritsék. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság lakossága hősies harcot vívott és óriási áldozatokat hozott, amikor megvédelmezte demokratikus vívmányait. Mi a magyarázata annak, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képesnek bizonyult egy ilyen önfeláldozó harcra a külföldi agresszió és a délkoreai rendszer ellen ? Ennek fontos okai vannak. Ismeretes, hogy Korea lakosságának alapvető tömegét parasztok alkotják. Mindjárt azután, hogy Korea felszabadult a japán iga alól, a koreai parasztok előtt az ország északi részében megnyíltak a lehetőségek, amelyek korábban hiányoztak életviszonyaik, anyagi és kulturális életfeltételeik megjavítására.. Az északkoreai parasztok megkapták a volt japán földesurak és ezek koreai kiszolgálóinak földjeit. Több mint 700.000 földnélküli és kevés földdel rendelkező paraszti gazdaság ingyen több mint egy. millió hektár földet kapott. Más helyzetbe kerültek a délkoreai parasztok. Még az ENSz koreai bizottságának adataiból is az derül ki, hogy a japán megszállás idején a földterület 40 százaléka Dél-Koreában a japán hódítók birtokában volt. Más adatok szerint jelentősen több volt birtokukban: a koreai földterületeknek kétharmad része. A japán militaristák elűzése után azonban ezek a földek Dél-Koreában azoknak az uralkodó köröknek kezébe' kerültek, amelvp-k többségükben azelőtt a japánokat szolgálták. A délkoreai parasztok, ha szegény- és középparasztok törne, geiről beszélünk, a japán megszállók elűzése után sem kerültek jobb helyzetbe, mint amilyenben azelőtt toltak. Nem nehéz megérteni, hogy az északkoreai parasztok nem akarták, hogy ezt a délkoreai, rendszert kiterjesszék Korea északi részére is. A népi demokratikus rendszer lét. rejötte Észak-Koreában arra vezetett, hogy az új állam kezébe mentek át a nagy ipari vállalatok, amelyek azelőtt túlnyomórészt a japán megszállók birtokában voltak. Ezenkívül bevezették a nyolcórás munkanapot, olyan gazdasági félté, teleket teremtettek, amelyek mellett a munkásoknak és munkásnőknek nem kell félniök a munkanélküliségtől és az éhségtől, s biztosak lehetnek abban, hogy állandóan lesz munkájuk és keresetük. Mialatt Észak-Koreában egyre kedvezőbb feltételek alakultak ki a parasztok, munkások és értelmiségiek életviszonyainak megjavítása szempontjából, a délkoreai dolgozók helyzete ugyanolyan maradt, mint azelőtt. Dél-Koreában nem nyílt semmiféle reménység a helyzet megjavulására a délkoreai Li Szín Man.féle rendszer fennmaradása mellett. Mindez megmagyarázza, miért védelmezte a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság olyan elszántan és olyan lelkesen vívmányait a külső agresszióval szemben. Az említett tények egyúttal azt is bizonyítják, hogy nem lehet rákényszeríteni Észak-Korea lakosságát, hogy mondjon le a népi demokratikus rendszer vívmányairól, és feltétlenül határozott visszautasításra találnak azok a kísérletek, amelyeknek célja a délkoreai rendszer kiterjesztése Észak-Koreára. Hol kell a koreai népnek a ki. utat keresnie ebből a helyzetből ? A kivezető utat Koreának demokratikus alapokon történő egyesítésében lehet megtalálni. Ehhez azonban meg kell alakítani az össz-koreai bizottságot Észak, és Dél-Korea képviselőiből, akiket a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legfelső nemzetgyűlése, illetve a Koreai Köztársaság nemzetgyűlése választ meg olyan módon, hogy ebben a bizottságban vegyenek részt Északés Dél-Korea legnagyobb demokratikus társadalmi szervezeteinek képviselői is. Ha a genfi értekezlet elősegíti a megegyezést az Észak- és Dél-Korea közti megállapodás olyan feltételeiről, amelyek lehetővé teszik a demokratikus szabadságok fenntartását, beleértve a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság igen fontos demokratikus vívmányait, és egyúttal elismeri annak szükségességét, hogy számolni kell a délkoreai helyzet sajátosságaival, akkor egy ilyen megegyezés létrejötte összhangban áll majd a koreai nép érdekeivel ugyanúgy, mint a többi nép békére és demokratikus reformokra irányuló törekvéseivel is. Azok a tárgyalások, amelyeket a genfi értekezleten a koreai kérdésről folytatunk, a népek figyelmének középpontjában állnak. Ezt mindenekelőtt Ázsia népeiről lehet elmondani. Igaz, hogy Korea még nemrég a japán megszállók gyarmati igá. ját nyögte és ez a helyzet csaknem 40 esztendeig tartott, de igaz az is, hogy ma már nem lehet Koreát a gyarmataik igazgatásához szokott és gyarmati rendszereket létesítő külföldi államok politikájának tárgyaként kezelni. A koreai nép éppúgy, mint sok más ázsiai nép, kijutott a demokratikus fejlődés széles útjára. Csak olyan emberek, akik képtelenek megérteni az Ázsiában végbement történelmi változásokat, gondolhatják azt, hogy az északkoreai népi demokratikus rendszert valaki kényszerítette az országra és csak ezek nem látják, hogy. ez az új társadalmi-pol itiaki rendszer a ko reai nép aktív támogatására épül. Ezt bizonyítja már az is, hogy azok, akik segítséget nyújtanak a koreai demokratáknak az északkoreai új társadalmi rendszer megteremtéséhez, a koreai nép széles rétegeinek szeretetét és megingathatatlan bizalmát élvezik. Egészen más a helyzet Dél-Koreában, ahol a keresztül-kasul rothadt, népellenes, korrupt liszinmanista rendszer a külföldi szuronyokban látja a legfőbb támaszát. Ez a rendszer érthető 'módon azt kívánja, hogy a külföldi csapatok továbbra is Dél. Koreában maradjanak. Érthető, hogy ez a rendszer ellenzi azokat~~a javaslatokat, amelyeknek célja, hogy a külföldi csapatokat minél előbb kivonják Koreából. Nyilvánvaló, hogy a koreai kér. désnek a béke és a demokrácia szellemében való rendezése most mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államok állásfoglalásától függ. Ha az Amerikai Egyesült Államoknak a koreai kérdéssel kapcsolatos politikája továbbra is azokra a katonai tervekre támaszkodik majd, amelyeket az ázsiai országokban megérett demokratikus reformokkal értetlenül szembenálló tábornokok dolgoztak ki — akkor ez a politika nem járulhat hozzá a koreai probléma rendezéséhez, és csak kudarccal végződhet. Az ilyen politikának nem lehet talaja az ázsiai országokban, ezen országok társadalmi fejlődésének megváltozott viszonyai között. Az a politika, amelyet az Amerikai Egyesült Államok mindeddig a koreai kérdéssel kapcsolatban folytatott, csak egyik megnyilatko. zása annak az alapvető politikai colnak, amelyre az Amerikai Egyesült Államok uralkodó körei Ázsia országainak viszonylatában törek. szenek. Ezt különös szemléletességgel mutatja ezeknek az amerikai köröknek a Kínai Népköztársasággal szemben tanúsított magatartása. Az Amerikai Egyesült Államok, felhasználva a koreai háborút, elfoglalta Kína területének egy részét, Taivan szigetét és nyílt támadásra készül Kína ellen a Tai. van szigetén letelepedett Csang Kaisek-banda segítségével. Az amerikai agresszív köröknek ot év óta csak az ENSz tagjainak többségére gyakorolt durva nyomással sikerült megakadályozniok a Kínai Népköztársaságnak az ENSz- ben való jogos együttműködése helyreállítását. A Kínai Népköztársasággal szembeni ilyen magatartás láttára mit gondolhatnak az Amerikai Egyesült Államok és az őt támogató országok politikájáról Ázsia más népei, amelyek meg akarják védeni jogaikat és érdekeiket? Nem !< het megakadályozni Azsía népeinek demokratikus fejlődését Természetes, hogy az imperialista tábor országaiban sokan elégedetlenek azzal a ténnyel, hogy Ázsia népei végre hozzáláttak jogaik és érdekeik döntő módon való megvédéséhez. Ideje volna azonban megérteni, hogy az úgynevezett erő politikájának semmiféle válfaja nem fordíthatja vissza a történelem kerekét. Ázsia népei, amelyek a földkerekség lakosságának nagyobbik felét teszik, új útra léptek és nincs olyan erő, nincs olyan hatalom, amely megakadályozhatná az ázsiai népek — és nemcsak az ázsiai népek — új, valóban demokratikus fejlődését. Mi természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy ez idő szerint terveket kovácsolnak úi katonai tömb létrehozására, amely DélkeletÁzsia népei ellen irányul. Lehetséges, hogy ebbe a tömbbe sikerül bevonni Ázsia néhány függő országát. A nemzetközi nyilvánosság azonban máris negatív álláspontra helyezkedett a tervekkel szemben. Az ilyen katonai terveknek mindenekelőtt az a céljuk, hogy minden eszközzel fenntartsák és megszilárdítsák a gvarmati rendszereket, fékentartsák a népeket, amelyek nemzeti szabadságuk és függetlenségük kivívására törekszenek. Ezek a tervek kifejezésre jut(Folytatás az 5. oldalon.)