Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-14 / 116. szám, péntek

m%7j

s GENFI ÉRTEKEZLET • • • :— Molotov elvtárs beszéde a koreai kérdésről '1954. fhálus 14. A A genfi értekezlet keddi ülésén folytatta a koreai kérdés tárgyalását. Az ülésen Eden angol külügyminiszter elnökölt. Az első felszólaló Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere volt, aki beszédében a koreai kérdéssel foglalkozott . A koreai kérdés és az ENSz Elnök űr! Küldött urak! A koreai kérdés megvitatása ezen az értekezleten arról tanúskodik, hogy jelentős' nézeteltérések • vannak e kérdés megoldása szempontjából. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselője Itt előterjesztette javaslatát Koreának, mint egységes és demokratikus államnak a helyreállítása kérdésében. Ezeket a javaslatokat a Kínai Népköztársaság és a Szovjetimió támogatta. E javaslatok alapja az az álláspont, hogy Korea egységének helyreállítása mindenekelőtt maguknak a ko. reaiaknak, magának a koreai népnek a feladata. Ennek megfelelően ezek a javaslatok elvetnek minden olyan kísérletet, amelynek alapján elfogadhatatlan megoldást akarnak rákényszeríteni a koreai népre a koreai állam politikai és társadalmi rendjére vonatkozólag. Bármit mondanak is, a szovjet kormány teljes joggal kijelentheti, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak ez az álláspontja összhangban áll a demokratizmus alapelveivel, és ugyanakkor megfelel a koreai nép alapvető érdekeinek és nemzeti jogainak. Ezen az értekezleten kifejtettek egy másik álláspontot is a koreai kérdéssel kapcsolatban. Ennek az a lényege, hogy reá akarják kényszeríteni a koreai népre az ENSz közgyűlésének 1950. október 7-én hozott törvénytelen határozatát, amelyet akkor fogadtak el, amikor még javában dúlt a koreai háború. A közgyűlésnek ebben a határozatában, amelyet a Szovjetuniónak és az ENSz egész sor más tagállamának tiltakozása ellenére fogadtak el, kísérlet történt azoknak az agresszív terveknek támogatására, amelyeknek oélja az, hogy nemcsak Ďél-Koreát, hanem Észak-Koreát is az Egyesült Államok fegyveres erőinek ellenőrzése alá helyezzék. A közgyűlés e határozata értelmében megalakították a „Korea egyesítésével és helyreállításával foglalkozó ENSz-bizottságot". Ezenkívül feladatul tűzték ki az úgynevezett „stabil helyzet" biztosítását jiemcsak Dél-Koreában, hanem „egész Koreá. ban'

1 is, vagyis kísérlet történt egész Korea katonai megszállására és az amerikaiak távolkeleti agressziójának igazolására. E törvénytelen határozat ellen, amely hódító célokat követett Észak-Koreával szemben, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság határozott tiltakozást jelentett be. Amikor itt most újra e , törvénytelen határozat végrehajtásához ragaszkodnak, ezzel' kísérlet történik arra, hogy az ENSz zászlajával ken_ dözzék az agresszív hatalmak Koreával kapcsolatos hódító tervelt. A közgyűlés e törvénytelen határozatának végrehajtásához való ragaszkodással a jelenlegi tárgyalásokon azt akarják elérni, amit a Koreában lezajlott hároméves háború alatt erőszakkal nem sikerült elérniök. Mindez arra kényszerít, hogy különösen foglalkozzunk azzal a szereppel, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete játszott a koreai eseményekben. Erre annál inkább szük. ség van, mert ezen az értekezleten is nem ritkán hamis megvilágításba helyezik a koreai eseményekkel kapcsolatos közismert tényeket. Valójában viszont az a helyzet, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetét még sohasem juttatták ®lyan megalázó szerephez, mint a koreai események idején. A tények azt bizonyítják, hogy az adott esetben az Amerikai Egyesült Államok saját koreai céljai érdekében olyan célokra használta fel az Egyesült Nemzetek Szervezetének zászlaját, amelyeknek semmi közük e nemzetközi szervezet érdekeihez, jogaihoz és célkitűzéseihez. Most, amikor a genfi értekezleten a koreai kérdéssel foglalkozunk, vissza kell emlékeznünk arra, hogyan alakultak az események Koreában a második világháború befe. jezése után. 1945 nyarán, a militarista Japán ellen viselt háborúban részt vett szövetségesek közötti egyezménynek megfelelően, szovjet csapatok léptek Koreának a 38. szélességi foktői északra fekvő területére és amerikai csapatok a 38. szélességi foktól délre fekvő koreai teriiletekre. E csapatoknak az volt a feladatuk, hogy lefegyverezzék a Szovjet Hadsereg által szétvert és kapitulált japán csapatokat és így segítséget nyújtsanak a koreai népnek, hogy megszabaduljon a japán megszállástól, amely akkor már majdnem negyven éve tartott. Természetesen e helyzet következtében különösen nagyjelentőségűvé vált azoknak a feltételeknek a kérdése, amelyeknek .alapján Észak- és Dél-Koreát egységes, demokratikus államban kell egyesíteni. Korea egyesítésének kérdése már 1945 decemberében felmerült az Egyesült Államok, Anglia és a Szovjetunió külügyminisztereinek moszkvai értekezletén. A Szovjetunió követelésére a moszkvai értekezleten 1945. december 27-én az alábbi alapvető határozatot hozták: „Annak érdekében, hogy Koreát független államként helyreállítsák, hogy megteremtsék a feltételeket az ország demokratikus alapokon való fejlődésihez, és vminél gyorsabban felszámolják a hosszú japán uralom i végzetes következményeit, megalakítják az ideiglenes demokratikus kormányt, amely megteszi majd a szükséges intézkedéseket Korea iparának, közlekedésének és mezőgazdaságának, valamint a koreai nép nemzeti kultúrájának fejlesztése érdekéberf." A moszkvai értekezlet határozatához a kínai kormány is csatlakozott. E határozat gyakorlati megvalósítása érdekében szovjet-amerikai vegyesbizottságot alakítottak, amelynek tagjai sorába a Koreában állomásozó szovjet és amerikai csapatok parancsnokságának képviselői tartoztak. Az Egyesült Államok kormánya azonban, jóllehet aláírta az ideiglenes koreai demokratikus 'kormány megalakítására vonatkozó egyezményt, még sem halad azon az úton, amely biztosította volna e határozat végrehajtását. 1946 és 1947 folyamán a szovjet-amerikai vegyesbizottság többször is összeült Szöulban e kérdés megvitatására. Megegyezésre azonban nem jutottak. Az amerikai képviselők gyakorlatilag arra törekedtek, hogy lehetetlenné tegyék az észak- és délkoreai demokratikus szervezetek szerepét a vegyesbizottsággal való konzultációkban. DélKorea területén az amerikaiak a néptől elszakadt és a nép demokratikus törekvéseinek elfojtásában érdekelt, szükkörü, reakciós csoportokat támogatták. Ezeket a csoportokat arra használták fel, hogy megakadályozzák bármiféle határozat meghozatalát az ideiglenes koreai demokratikus kormány megalakítására vonatkozólag. Az amerikai képviselők ezen álláspontja következtében a szovjet-amerikai vegyesbizottság nem tudott semmiféle határozatra jutni az ideiglenes koreai demokratikus kormány megalakításának kérdésében. Az amerikai kormány beavatkozási kísérletei az ENSz zászlaja alatt Ettől az Időponttól kezdődnek az amerikai kormány kísérletei, hogy az ENS

Z zászlaját arra használja fel, hogy az amerikai kormány kívánta mederbe terelje az esemé. nyek alakulását. Ennek folytán az Egyesült Államok kormánya már nem törődött a moszkvai értekezlet határozatával, amelyen pedig ott van az Egyesült Államok külügyminiszterének aláírása. Az Egyesült Államok kormánya figyelmen kívül hagyta azt is, hogy a koreai kérdés, mint a háború következményeivel közvetlenül összefüggő kérdés, nem tartozik az Egyesült Nemzetek, Szervezetének hatáskörébe, ami az ENS

Z alapokmányának 107. cikkelyéből is világosan következik. 1947—1949-ben az ENSz-bep működő amerikai küldöttek mindent elkövettek, hogy ezt- a nemzetközi szervezetet saját céljaikra használják fel. A Szovjetunió és egész soi más állam rámutatott, hogy törvénytelen a koreai kérdés megvitatása az Egyesült Nemzetek Szervezetében, mégis a Szovjetunió és ezen államok tiltakozása ellenére az amerikai küldöttek a

z ENSz közgyűlését rákényszerítették a koreai kérdés megvitatására. A vita eredményeként kétkulacsos jellegű intézkedő, •eket hoztak. Ennek türhetetlensége nyilvánvaló. Az ENSz közgyűlésének határozata alapján megalakult a koreai bizottság, amely lényegében kénytelen volt megállapítani, hogy Dél-Koreában a Li Szin-Man-klikk antidemokratikus, korrupt, terrorista rendszert vezetett be. Ugyanakkor azonban ez a bizottság a népellenes rendszer védelmezőjeként lépett fel. Odáig ment a dolog, az ENSz ko. reai bizottsága még azt a szerepet is vállalta, hogy ellenőrizze a DélKoreában megrendezett „parlamenti választásokat", jóllehet ez a választás a koreai népnek, jogainak és a demokratizmus elleni szabályainak rendőri terror segítségével való megcsúfolása volt. Másfelől ez a bizottság kísérleteket tett arra is, hogy Észak-Koreára is kiterjessze tevékenységét. Ez tulajdonképpen arra irányuló kísérlet volt, hogy egész Koreára kiterjesszék a népellenes délkoreai rendszert. Észak-Korea lakossága és a Koreai Népi Demokra. tikus Köztársaság kormánya részéről azonban mindezek a merényletek határozott visszautasításra találtak. Ugyanakkor, amikor az ENSz részéről Ilyen kísérletek történtek az Észak-Korea belügyeibe való beavatkozásra, Li Szin.Man nyílt fenyegetésekre tért át: azzal fenyegetőd, zött, hogy háborút indít Észak-Korea ellen. 1949, december 80-án Li Szln-Man nyíltan kijelentette, hogy az újévben (vagyis 1950-ben) célul tűzi maga elé, Észak-Korea meghódítását. Kijelentette, hogy „az új évben a nemzetközi helyzet megváltozása következtében saját erőinkkel kell egyesítenünk Dél- és Észak-Koreát." így készítették elö a liszinmanisták a ícoreai háborút az Amerikai Egyesült Államok támogatására támaszkodva. A kívülről rákényszeritett háború 1950. júniusában tört ki Koreában. A háború az Amerikai Egyesült Államok hároméves katonai intervenciójává vált. Ennek során mindent elkövettek annak érdekében, hogy ezt a háborút az Egyesült Nemzetek Szervezetének zászlajával fedezzék. Innen kezdődik annak a folyamatnak második szakasza, amelynek során az Egyesült Államok az ENSz zászlaját arra használta fel, hogy törvénytelenül és amellett nyíltan agresszív módon beavatkozzék a ko. reai ügyekbe, vagy pontosabban szólva: a koreai háborúba. A tényleges helyzetet azonban a következő tények bizonyítják: 1950. június 27-én Truman elnök bejelentette, hogy parancsot adott az amerikai fegyveres erőknek, lépjenek be a háborúba Észak-Korea ellen. Ezenkívül a távolkeleti amerikai hadiflottának parancsot adtak, hogy „akadályozza meg a támadást Formoza (Taivan)' ellen", ami Taivan kinai sziget tényleges megszállását jelentette. Ez azt jelentette, hogy az Egyesült Államok kormánya az agresszió előkészítésének politikájáról a közvetlen agressziós lépésekre tért át és a Korea és Kína ügyeibe való leplezetlen beavatkozás útjára lépett. Csupán Truman elnöknek e parancsa után, amely felidézte az amerikai agressziót Koreában, június 27.én ült össze az Egyesült Nemzetek Szervezetének biztonsági tanácsa és tett javaslatot arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagállamai vegyenek részt ebben a háborúban, amelyet úgy állítottak be, hogy ezzel segítséget nyújtanak a délkoreai rendszernek. Mind a biztonsági tanács június 27-1 határozata, mind pedig az ezt megelőző június 25-i határozat, valamint a biztonsági tanácsnak 1950 júliusában hozott határozatai az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának dprva megsértését jelentették és ezért törvénytelenek voltak. Ezek a határozatok nem bírhattak törvényes erővel, mert meghozataluknál távol volt a biztonsági tanács két állandó tagjának, a Szovjetuniónak és a Kínai Népköztársaságnak a képviselője. Ugyanekkor az Egyesült Nemzetek Szer. vezetének alapokmánya értelmében a biztonsági tanács határozatainak csak akkor lehet törvényes erejük, ha a biztonsági tanács tagjainak többsége mellettük foglal állást és ha ebben a többségben benne van a biztonsági tanácsnak mind az öt állandó tagja. Az adott esetben különös jelentőséggel bír az a tény, hogy a biztonsági tanácsban nem volt jelen Kína képviselője, holott a koreai háború Kína érdekeit közvetlenül érintette. Az a körülmény, hogy az említett határozatok meghozatalában részt vett a Kuomintang-klikk képviselője, csak aláhúzza e határozatok törvénytelenségét. Itt, a genfi értekezleten hivatkoztak a biztonsági tanács e határoza. taira, amikor igazolni próbálták egész sor állam részvételét a koreai háborúban. A biztonsági tanácsnak ezeket a törvénytelen határozatait azonban nem lehet az Egyesült Nemzetek Szervezete határozatainak tekinteni. Ennélfogva csupán az történt, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének zászlajával leplezték egész sor ország részvételét a koreai háborúban. Ami a biztonsági tanácsban történt, az az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának megszegésével történt, mert az agresszív amerikai köröknek szükségük volt ilyen leplezésre. v A továbbiakban az Egyesült Államok hivatalos személyiségei számos nyilatkozatot tettek, amelyek leleplezték, miért vett részt az Egyesült Államok valójában a koreai háborúban. Teljesen világos, hogy a koreai háború elősegítette a fegyverkezési hajsza politikájának folytatását, ez pedig teljes mértékben kielégítette az Egyesült Államok agresszív köreit. 1950—1953-ban, egészen a koreai fegyverszünet aláírásáig az Egyesült Nemzetek Szervezete egész sor határozatot hozott a koreai kérdésben. Mióta 1950 augusztusától kezdve a Szovjetunió újból részt vett a biztonsági tanács ülésein, lehetetlenné vált, hogy a biztonsági tanács zászlajával fedezzék az amerikaiak koreai agresszióját. Ettől kezdve az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlését kezdték felhasználni ennek az agressziónak a fedezésére és ez nem kis mértékben aláásta az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének nemzetközi tekintélyét. Itt emlékeztetni kell arra is, hogy a biztonsági tanács és a közgyűlés e határozatait anélkül hozták meg, hogy figyelembe vették volna a koreai nép érdekeit és hogy a koreai nép képviselői részt vettek volna e határozatok megvitatásában. A Korea elleni háborúban részt vett országok között szerepel DélKoreán kívül 16 állam: az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Belgium, Hollandia, Kanada, Ausztrália, Újzélarid, Délafrikai Unió, Törökország, Columbia, Görögország, Luxemburg, Thaiföld, Fülöp-szigetek, Etópia. Ezen országok felsorolása azt bironyítja, hogy a koreai háborúban részt vett országok többsége olyan állam, amelyeknek gyarmaiai vannak és érdekük a gyarmati rendszer fenntartása. Nem véletlen, hogy ebben a háborúban jóformán egyáltalán nem vettek részt az ázsiai országok, így például nem akaródzott részt venni egyetlen olyan ázsiai államnak sem, amely a brit nemzetközösség tagja. Ami pedig azokat az egyes ázsiai országokat illeti, amelyek mégis részt vettek ebben a háborúban, nem nehéz látni, hogy olyanokról van szó, amelyek valójában még minimális függetlenséggel és önállósággal sem rendelkeznek cselekedeteik terén, vagy pedig a szolgai függőség helyzetében vannak a fő agresszív államoktól. A tények azt bizonyítják, hogy az Észak-Korea területére betört csapatok csak cégérül használták az Egyesült Nemzetek Szervezetét. Valójában az Észak-Korea elleni háborúban részt vett külföldi csapatoknak legalább kilenctized része az Amerikai Egyesült Államok csapataiból állt. A többi 15 állam a koreai háborúban részt vett külföldi fegyveres erőknek egytizedét állítatta ki. Ezek részvétele csak leplezésül szolgált az amerikaiak koreai agressziójához. Ebből az is kitűnik, hogy kit terhel a felelősség azért a rendkívül kegyetlen, barbár és embertelen hadviselési módszerért, amelyről annak idején oly nagy számban hoztunk fel bizonyítékokat. Ez azonban nem csökkenti a koreai kalandban részt vett többi állam felelősségét. Nem lehet szó nélkül elmenni azok mellett a tények mellett sem, amelyek a koreai fegyverszünet megkötése utáni időszakra vonatkoznak. Mint ismeretes, tüstént azután, hogy megkötötték a fegyverszünetet, tárgyalások indultak meg az Egyesült Államok és DélKorea között egy katonai szerződés megkötéséről. Ez a szerződés jelenleg az egyik fő akadály azon a téren, hogy gyakorlati lépéseket .lehessen tenni Dél- és Észak-Korea egyesítésére. Amikor az Amerikai Egyesült Államok megkötötte Dél-Koreával „a kölcsönös védelmi szerződést", már nem próbálkozott azzal, hogy ezt is az Egyesült Nemzetek Szervezetének zászlajával leplezze. Az Egyesült Államok ebből \z alkalomból úgy járt el, hogy minél szabadabb keze legyen arra az esetre, ha célszerűnek tartja egy újabb agresszió megindítását a koreai félszigeten. Milyen következtetésekre lehet jutni a koreai háborúra vonatkozó tényekből az Egyesült Nemzetek Szervezetére vonatkozólag? Ezek a következtetések világosak. Annak következtében, hogy a biztonsági tanács és a közgyűlés egész sor törvénytelen cselekményt követett el, az Egyesült Nemzetek Szervezete hadviselő fél helyzetébe sodródott Koreában. Ténylegesen az Egyesült Nemzetek Szervezetének zászlaját Koreában csak arra használták fel, hogy leplezzék az amerikai agressziót. Az egész világ népeinek szemében az Egyesült Nemzetek Szervezetének átváltoztatása egy hadviselő féllé sok tekintetbe csökkentette e nemzetközi szervezet tekintélyét. A kialakult helyzetben az Egyesült Nemzetek Szervezete megfosztotta magát attól a lehetőségtől, hogy elfogulatlan nemzetközi szervként lépjen fel és ezért már nem teljesíthet objektív funkciókat a koreai kérdés megoldásában. Mint ismeretes, Koreában a fegyverszünet a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Kinai Népköztársaság kormányainak kezde.(Folytatás a 4. oldalon.)