Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-14 / 116. szám, péntek

2 m%w 1954. május 14. A Nemzeti Arevortal képviselőinek országos rádióbeszélgetése a választókkal Á Nemzeti Arcvonal jelöltjei a munkásosztály, a parasztság és a dolgozó értelmiség legjobbjai • • • Az űj ember kovácsa A gesztenyefák lombsátrat öltöt­tek. Szemet, szívet gyönyörködtető látvány. Galánta utcáin sietünk a tizenegyéves iskolába. Gyerekek jönnek velünk szembe. Az épü­let előtt is nyüzsög a gyereksereg. Gyönyörű ez az iskola. Biztosan bent jól megy a munka — gon­doljuk. Megkeressük Hajdusek igaz­gatót, a kerületi nemzeti bizottság jelöltjét. Egy pár szót vált feleségével az iskolai dolgozatok javításáról, majd felmegyünk az igazgatói szobába. Alig, hogy leülünk, máris kérde­zünk. Nagyon szerényen beszél ez elért eredményekről. — Nemcsak az én munkám ez. A tantestületben is meg kell te­remteni a baráti viszonyt. Szilárd kollektívát kell kovácsolni. Fon­tos az is, hogy a tanítás a munka­terv szerint folyjon és különféle akciók ne zavarják a tanmenetet. Í Hajdusek igazgató sokat tanul a zovjet pedagógia tapasztalataiból. Moszkvából rendel könyveket, Otthonában Kerestük fe] Barci Bélát, akit a tornaijai járás dolgozói a besztercebányai kerületi nemzeti bi 'zottságba jelöltek. Ezen a vasárnap délután a Barci­Család minden tagja a maya dolgával voct elfoglalva. A tizennyolc éves bar­nahajú Rózsika, a gömörpanyiti EFSz kónyvelőnője Móricz Zsigmond Ar. vácskáját olvasta. A középiskolába járó nagyobbik fiú a szoba sarkába húzódva „gyúrta" a matematikát. Barci néni, a háziasszony szintén a maga munkáját végezte. A konyha melegétől kipirosodott arccal hozza be éppen a frissen sült mákoskalácsot A házigazdát papírívek, újságok fölé hajolva találtuk. — Zavarjuk talán. Barci elvtárs? — kérdeztük, látva, hogy milyen el­merülten dolgozik. — Olyan ember vagyok, akit soha sem lehet zavarni — mondja vidá­man, nevetésre derülő arccal. — Ezt még a megboldogult nagyapámtál örö­költem. Barci elvtárs komoly dologgal fog­lalkozott. A választásokkal kapcso tatban álló fontos utasításokat iegvez­te ki az újságokból. Jegyzeteit fel­használja a gyűléseken. Ma este ti­zedik bemutatkozásra kerül sor Ed dig kilenc falu választói, legnagyobb­részben szövetkezeti tagok előtt be­szélt. Mindenütt lelkesen fogadták. A környék már a régi időkből ismeri. Azokból az időkből, amikor a nép javáért harcolókat börtön, üldöztetés fenyegette. Barci elvtársat olyan har­cosnak ismerte mindenki, aki nem hogy tudását fejlessze. Szorgalma­san tanul oroszul, ezenkívül ma­gánúton végzi főiskolai tanulmá-, nyait. Hajdusek elvtárs azok közé a pedagógusok közé tartozik, akik a gyakorlatban elsőkként kezdték érvényesíteni a szovjet pedagógia tapasztalatait. Nagy tapasztalata van a nevelési és a tömegpolitikai munka terén is. Dolgozott a CsISz­ben és a Sokolban is, mint járási elnök. Sokoldalú tevékenysége ki­terjed a sportra és a honvédelmi nevelésre is. Tanulói közül már többen jelentkeztek katonai pá­lyára. Ebből is láthatjuk az igyekvést és szorgalmat, ami Hajdusek elv­társ munkáját annyira jellemzi. Hajdusek elvtárs mindezeket sze­rényen, minden dicsekvés nélkül mondja el. Megjegyzi, hogy nem csak az ő, de tanítótársai érdeme is, hogy iskolájuk példát mutat. — Nagyon örülök annak, ha a dolgozók között lehetek. Sokszor tartok előadást. Nincs nagyobb A néppel a népért rettent vissza semmitől, ha a dol­gozók érdekeinek védelméről volt szó. Még nem töltötte be huszadik élet­évét, amikor először vett részt egy nyilvános gyűlésen a tornaijai volt Piac-téren, ahol Major István szónokolt. Elgondolkozott akkor a saját életén. Kőműves család­ból származott. Rajta kívül hét gyer­mek volt még odahaza. Ügy éltek, mint más százezrek, bizonytalanság­ban, rettegve a holnaptól, Azelőtt so­hasem gondolt arra, hogy talán más­képpen is lehetne élni. Akkor érez­te először, hogy valami nincs rendben abban a rendszerben. Major elvtárs szavából keveset értett ugyan, de amit megértett, azt örökre szívébe véste és kitartott mellette mindvé­gig­1928 május 1-én lépett be a kom­munista pártba. Mindössze 23 éves volt. Fiatal volt és lobbanékony, de egyúttal kemény akaratú és meg guőzödéses. Minden elejét a nép ér­dekeit védő harcra irányította. 1933-ban a Vörös építőmunkát szakszervezeti csoportjának elnökévé '•álosztották, amely funkciót egészen 1937-ig betöltötte. Mindenki szerette, becsülte odaadó munkájáért Tevékeny részt vett a nagyobb darab kenyérért folyó harc megszervezésében. így ke­rült sor például a laktanya építkezé­sén dolgozók háromnapos győzelem­mel végződő sztrájkjára. A munka­adók kénytelen-kelletlen teljesítették a munkások követeléseit. 1938-ban az Illegalitásban lévő párt­szervezet irányításával bízzák meg. A örömöm, mint amikor a feltett kér­désekre megfelelhetek. Látom, hogy mindnyájan fejlődünk, tanulunk. Nem kisebb az örömöm akkor se, ha volt tanítványaimmal Bratisla­vában vagy másutt találkozom. Jól­eső érzés az, ha az ember meg­hallja, hogy volt tanítványa már komoly munkát végez, vagy jól tanul a főiskolán, egyetemen. Mi pedagógusok nemcsak a jelen, de főleg a holnap, a szocialista jövő számára _ neveljük, formáljuk az embereket, — fejezi be szavait. Mielőtt búcsút vennénk, még megtekintjük a gyönyörű torna­termet, ahol a legifjabb nemzedék, a pionírok labdáznak. A hatalmas tornaterem, a gondtalanul játszó gyermekek önkéntelenül is arra késztetik az embert, hogy gyermek­korára emlékezzék. Boldog gyere­kek, boldog fiatalok! — Láthatjátok. hogy örülnek! Övék a jövő. Ezért a boldog jövő­ért dolgozunk, — mondja befeje­zésül Hajdusek elvtárs. G. A. hogy a járási hároméves akcióter­vet hiánytalanul teljesítsék. Ez pe­dig nem lesz könnyű feladat, mert a terv keretében a járási székhe­lyen mezőgazdasági tanulóközpon­tot kell létesíteni, hogy mezőgazda­ságunk számára szakképzett káde­reket neveljünk. Továbbá egy tizen­egyéves középiskolát kell létesíteni, Pered községben pedig új iskolát felépíteni. Az utak javítására, karbantartá. sára és a kutak tisztántartására 430.000 koronát irányoztak elő. A vág-sellyei járás helyi iparának és a közüzemeknek fejlesztésére 126.300 korona van előirányozva. A terv szerint több községben játszótér épül, a Járás két községében egy­egy atlétikai pálya és három öltö­ző. Hogy ezeket a terveket valóra­válthassák, ahhoz a dolgozó nép legjobbjainak kell a nemzeti bizott­ságokba kerülniök. Krupa elvtárs valóban a legjobbak közé tartozik. Mindenki nyugodt lélekkel adja le rá a szavazatát, mert tudják, hogy a dolgozók érdekeit jól képviseli majd a járási nemzeti bizottság­ban. J. L. Horthy-megszállás sötét éveiben le­tartóztatják. Kiszabadulása után ál­landó megfigyelés alatt tartotta a ha­tóság. A váratlanul történő házku­tatások sem voltak ritkák Barciéknál. A felszabadulás után minde n ere­jét a szocialista haza építésének szol­gálatába állította. A tiszolci alagút építésénél dolgozott, majd az alagút befejezése után a vranovi építkezésre ment. Mindkét helyen kivált magas teljesítményével és lelkes népnevelő munkájával munkatársai körében. Barci elvtárs négy éve a járási kommunális üzem élére került. Mint kiváló szakember itt is megállja a helyét. A dolgozók között osztatlan megbecsülésnek örvend He yesen szer­vezi meg a munkát. Minden munkás javaslatát meghallgatja és szoros együttműködésével az üzem kiváló sikereket ér el. Minden panaszt igyek­szik orvosolni. Az a szavajárása. „Én is tanulok mások tanácsaiból, ők is tanulnak tőlem " Barci élvtársat jó munkájáért nagy­ra becsülik a tornaijai járás dolgozói Régen a szívükbe zárták, mert a 'egjobb hazafiak közé tartozik. Eddigi működésével bebizonyította, hogy a jövőben is tántoríthatatlanul dolgozik a haza újjáépítésén és a dolgozók jó­létének megteremtésén. Ezért adják le rá szavazataikat május 16-án amikor a torna 1 jai járás választópol­gárai is mind hitet tesznek népi de­mokratikus rendszerünk mellett a Nemzeti Arcvonal jelöltjeinek hazánk legjobb fiainak megválasztásával Gál Eta, Pénteken, május 14-én 20 óra­kor a Csehszlovák Rádió közvetí­tésével rendezik meg a Nemzeti Arcvonal képviselőinek rádióbe­szélgetését az összes választókkal. A Nemzeti Arcvonal képviselői a nemzeti bizottságokba való vá­lasztásokról azok belpolitikai-nem­zetközi jelentősége szempontjából beszélnek. A nemzeti bizottságok feladatairól és nemzetgazdaságunk, valamint kulturális életünk egyes kérdéseiről is beszélnek majd vá­lasztóinkhoz. A beszédeket a Csehszlovák Rá­dió összes állomásai Tcözvetítik. Megnyitót a Központi Választási Bizottság elnöke, dr. Václav škoda igazságügyminiszter mond. A fő Léva városa jelentős esemény színhelye volt. A szlovákiai magyar tannyelvű iskolák tanítói 1954. május 11-én a lévai városi szálló nagytermében országos értekezle­tet tartottak, amelyen munkájuk eddigi eredményeivel és hiányossá­gaival foglalkoztak, továbbá kitűz­ték a jövő feladatait. Az értekezlet termének homlok­zatán az értekezlet jelszava: „Nagy a tanító feladata és felelőssége a nép előtt" állott. Az értekezlet a Munka Dalának eléneklésével kez­dődött, majd Kanyar István, a helybeli 8-éves középiskola igazga­tója üdvözölte Ernest Sýkora elv­társat, iskolaügyi megbízottat, a párt Központi Bizottságának és az iskolaügyi minisztériumnak képvi­selőit, valamint a jelenlevőket. Beňo Ján, a JNB IV. ügyosztályá­nak vezetője azután méltatta az ér­tekezlet jelentőségét és kiemelte, hogy a magyar tanítók értekezlete a választások nagy jelentőségű bel­politikai és a genfi értekezlet kül­politikai eseménye jegyében folyik. Ezután a pionérok virággal köszön­tötték a vendégeket, majd Kanyar igazgató felkérte Sýkora elvtársat beszámolójának megtartására. Sýkora elvtárs beszéde bevezeté­sében foglalkozott a magyar isko­lák rohamos fejlődésével. Rámuta­tott arra, hogy a burzsoá-naciona­lista Novomeský minden szabotálá­sa ellenére is számbelileg növeked­tek és megerősödtek a magyar is­kolák. Ma már több 11-éves iskola, valamint pedagógiai iskola és felső iskola működik. Az 1954. évet ,az iskola feladatainak további növeke­dése jellemzi. Noha az 1960-ig ter­jedő távlati tervet még nem hagy­ták jóvá, két alapvető feladat kö­vetkezik belőle — mondotta. Első, elegendő számú oktatókáder kép­zése, második a kellő számú iskola­épület felépítése. Sýkora elvtárs kijelentette, hogy az új iskolatör­vény következetes végrehajtása bi­zonyos szervezési intézkedéseket követel. A megbízott elvtárs felhívta a tanítók figyelmét arra, hogy a 8. osztály tanulmányait idén befejező tanulókat, különösen Dél-Szlovákia falvaiban, nyerjék meg a mezőgaz­dasági pályának, azaz keltsék fel érdeklődésüket a mezőgazdasági szakiskolák iránt. Ez most különö­sen fontos, hogy a tanév döntő idő­szaka: az évzáró vizsgák és pálya­választások beosztása előtt állunk. Sýkora elvtárs a továbbiakban rátért a szlovákiai iskolák és külön a magyar tannyelvű iskolák fejlő­désének kérdésére. Rámutatott a hiányosságokra is, amelyek főleg a szakképzett tanerők hiányában mutatkoznak. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a magyar isko­láknak sok nagy nehézséggel kel­lett megküzdeniük, hisz jóformán alig volt szakképzett tanerőjük. Elismeréssel nyilatkozott a mun­káskáderekről, akik itt is, mint minden más szakaszon megállották a helyüket és távtanulás keretében igyekeztek pótolni a hiányosságo­kat. A magyar iskolák száma ör­vendetesen 850-re növekedett, melyben 72.767 diák tanul. A szak­iskolák arányát összehasonlítva míg a Horthy Magyarország idején csak két helyen volt - szakiskola, ma ugyanezen a területen a aia­beszámolót Vüiam Široký minisz­terelnök, a Nemzeti Arcvonal Köz­ponti Akcióbizottságának elnöke mondja el. Felszólalnak a Nemze­ti Arcvonal Központi Akcióbizott­sága elnökségének tagjai: Jozef Tesla, dr. Emanuel Šlechta mérnök, tanár, építőiparügyi miniszter, Miloslav Vecker, dr. Jozef Kiselý, a helyi gazdaság minisztere, dr. Jo­zef Plojhar, egészségügyi minisz­ter, Božena Macháčová-Dostalová képviselőnő, Vincent Pokojný, a Szlovák Nemzeti Arcvonal Közpon­ti Akcióbizottsága elnökségének tagja és Jindrich Uher, földmüve­lésügyi miniszter, a miniszterel­nök helyettese. gyar tannyelvű szakiskolák száma hét. Sýkora elvtárs azután megma­gyarázta, hogy miért folytatja a megbízotti hivatal lassú ütemben a magyar tannyelvű 11. éves iskolák kiépítését. Ennek fő oka a szakkép­zett tanerők túlalacsony százaléka. Igy az iskolák 1—5. osztályaiban a szakképzettséggel nem rendelkező tanerők százaléka a szlovák tan­erők 31.5 százalékához viszonyítva 35.2 százalék, 6—8. osztályaiban 75 százalékhoz viszonyítva 90 száza­lék, 9—11. osztályaiben 30 százalék­hoz viszonyítva 42 százalék volt.­Ilyen állapotok mellett lehetetlen nagy arányban létesíteni újabb 11. éves iskolákat. Jövőre Somorján és Ipolyságon nyílik magyar tannyel­vű 11. éves középiskola. A szakképzettséggel nem rendel­kező magyar tanítók hiányzó isme­reteik pótlására a felsőbb pedagóiai iskolán távtanulást folytatnak, amelyen több mint 600-an vesznek részt. Sýkora elvtárs ezután név szerint foglalkozott egyes kiváló tanítók­kal, akik nagy sikereket értek el pedagógiai munkájukban. Kiemelte Dombrovsky Júliát, a losonci 8 éves középiskola tanítónőjét, Horváth Józsefet, a komáromi 11. éves is­kola igazgatóját, Jámbor Jolánt, a komáromi óvónőképzőintézet taní­tónőjét és másokat. A megbízott elvtárs a magyar is­kolák eredményei mellett rámuta­tott az egyes hiányosságokra is. Nagy fogyatékosságok vannak az anyanyelv, a szlovák és az orosz nyelv, valamint a természettudomá­nyok tanításában. A tanulók sok helyen nem tudnak fogalmazni, he­lyesen írni, nem olvasnak és nem fejlesztik íráskészségüket. A szlo­vák és orosz nyelv tanulása terén a nyelvtan és a helyesírás elsajátí­tásában vannak nagy hiányosságok. Igy például az egyik 11. éves is­kola kilencedik osztályában a ta­nulók csak nehezen olvassák el az orosz szöveget. Sýkora elvtárs kér­te az értekezlet részvevőit, tegye­nek javaslatokat a hiányosságok mielőbbi kiküszöbölésére. Sýkora elvtárs beszámolóját vita követte. A felszólalók egyöntetűen kiálltak a proletárnemzetköziség és a szocialista hazafiság eszméi­nek fokozott megvalósítása, a szlo­vák és magyar tanítók baráti együttműködésének elmélyítése mellett. Az értekezleten elhangzott érté­kes felszólalások közül megemlí­tendő Kanyar István felszólalása a haladó nemzeti hagyományok ápo­lásáról és a szocialista hazaszere­tetre nevelésről. Ozoreny Ferenc felszólalásában a magyar nyelv he­lyes használatának kérdéseit fejte­gette és tanácsot kért arra, hogy milyen fórumhoz forduljanak egyes vitás nyelvi kérdésekben. Kifogá­solta a fordításban megjelenő ma­gyar tankönyvek nyelvezetét. Kér­te, tegyék lehetővé, hogy a tanítók a nyár folyamán megismerkedhes­senek hazánk szépségeivél, hogy így még jobban fel tudják kelteni a gyermekekben a hazaszeretet ér­zését. A Tanítók Lapjft egyik szer­kesztője kérte tanító társait, hogy keressék fel cikkekkel a lap szer­kesztőségét és tapasztalataik köz­lésével javítsák a pedagógiai mun­kát, Lórincz Láastlft Jól fogja képviselni a dolgozók érdekeit Sókszelőce dolgozó népe Krupa Józsefet jelölte a járási nemzeti bizottságba. Kiskorától választói kö­zött él s így nagyon jól ismerik. Már az első burzsoá köztársa­ságban fáradhatatlanul harcolt a kommunista párt célkitűzéseinek megvalósításáért. Az 1931-es válasz­tások alkalmával minden erejét arra szentelte, hogy a kommunista párt minél több szavazatot kapjon, hogy a dolgozó nép fiai kerüljenek a kép. viselötestületbe. A falu dolgozó né. pe ekkor bizalommal fordult felé­Je s bírójává választotta. Ez elis­merés volt jó munkájáért, de egy­szersmind kitette öt a hatóságok állandó zaklatásának. Krupa József tudta, hogy a dolgozók ügyéért sikraszállni egyenlő az igazságért való sikraszállással s ezért nem riadt vissza senkitől és semmitől. Bátor, határozott fellépéssel vág­ta a csendőrök szemébe 1932 feb­ruár 24-én: — Ha a munkások valamit kér­nek, mindjárt megjelenik száz csendőr puskával és gumibottal, hogy a munkásokat verjék. De el. jön az az idő, amikor a mi kezünk. ben lesz a fegyver és akkor tudni fogjuk, ki ellen kell azt használni. Az igazságot szemtől-szembe megmondta mindenkinek és nem riadt vissza még a csendőrök szu­ronyaitól sem. Most a járási nem­zeti bizottságban dolgozik, sokszor éjt nappallá téve, hogy dolgozó tár­sai ügyét intézze. Szigorú, kemény természetű em­ber, de amellett barátságos és em­berszerető. Észreveszi a legkisebb jót is az emberben. Ahol segíthet éa tanácsot adhat, nagyon szívesen megteszi, nem zárkózik el senkitől sem. Munkahelyén meg vannak vele elégedve, a vágsellyei járási nem­zeti bizottság titkára, Molnár Já­nos és Pittich Géza, a járási isko­laügyi referens, megelégedéssel be­szélnek tevékenységéről. — Rátermettségéért néha talán túl is terheljük munkával — mondják az elvtársak. Krupa elvtárs mindig ott van, ahol a legnagyobb szükség van rá. Választói is úgy gondolták, amikor a járási nemzeti bizottságba jelöl­ték, minden erejével azon lesz, Nagy a tanító feladata és felelőssége a nép előtt A szlovákiai magyar tanítók értekezlete Léván

Next

/
Thumbnails
Contents