Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-12 / 114. szám, szerda

Í4 u J no 1954. május tg. Csehszlovákia felszabadítása 9. évfordulójának ünnepségei a népi demokratikus országokban VARSÓ Karel Vojaček varsói csehszlovák nagykövet vasárnap, május 9-én Csehszlovákia Szovjet Hadsereg által való felszabadítása 9. évfordulójának alkalmából fogadást tartott a csehszlovák nagykövetség épületében. A fogadáson részt vettek a Lengyel Egyesült Munkáspárt politikai irodájának tagjai, az Állami Tanács és a lengyel kormány tagjai, élükön Jozef Cyrankiewiecz miniszterelnökkel, Konstantin Rokossowszki marsall, nemzetvédelmi miniszter és a politikai, tudományos és kulturális élet képviselői. Megjelentek a diplomáciai testület tagjai is, élükön Nyikolaj Mihajlovval, a Szovjetunió nagykövetével. A fogadás szívélyes légkörben folyt le, BUKAREST Vasárnap, május 9-én J. Vochomurka, bukaresti csehszlovák ügyvivő fogadást rendezett Csehszlovákia felszabadításának 9. évfordulója alkalmából. A fogadáson részt vettek a Román Munkáspárt Központi Bizottságának tagjai, a kormány tagjai és a Nagy Nemzetgyűlés elnökséginek tagjai. Megjelentek a diplomáciai testület tagjai, valamint a tudományos és művészeti élet képviselői. SZÓFIA Áz egész bolgár sajtó május 9-én cikkekben foglalkozott Csehszlovákiának a Szovjet Hadsereg által való felszabadítása 9. évfordulójával. „Népünket a testvéri Csehszlovákiával szilárd baráti kapcsolatok kötik össze" — írta a „Rabotnicseszko gyelo", Bulgária Kommunista Pártja Központi Bizottságának lapja — összeköt bennünket a közös harc, amelyet népeink szabadságukért és függetlenségükért vívtak, összeköt bennünket a szocializmushoz vezető közös útunk. Ezért a bolgár nép őszintén örül a testvéri Csehszlovák Köztársaság mérhetetlen haladásának." BUDAPEST Stefan Major, a Csehszlovák Köztársaság budapesti nagykövete május 9-én Csehszlovákiának a Szovjet Hadsereg által Való felszabadítása 9. évfordulója alkalmá1 ból fogadást rendezett. A fogadáson részt vett Dobi István, a Magyar Népköztársaság elnöki tanácsának elnöke, Gerő Ernő, a minisztertanács első elnökhelyettese, Farkas Mihály és Ács Lajos,^ a Magyar Dolgozók Pártja Központi Bizottságának titkárai, Apró Antal, a minisztertanács elnökhelyettese, Boldocki János külügyminiszter és a magyar kormány további tagjai, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Bizottságának és az elnöki tanácsnak tagjai. Megjelentek a diplomáciai testület tagjai is, élükön J. D. Kiszelev szovjet nagykövettel. TIRANA Csehszlovákiának Szovjet Hadsereg által való felszabadítása 9. évfordulójának alkalmából J. Urbán, Albánia csehszlovák nagykövete fogadást tartott. A fogadáson részt vettek Enver Hodzsa, az Albán Népköztársaság minisztertanácsának elnöke, Hadzsi Desí, a népgyűlés elnökségének elnöke, az Albán Munkapárt Központi Bizottsága politikai irodájának tagjai, a kormány tagjai, kulturális és közéleti dolgozók stb. Megjelentek a diplomáciai testület tagjai is, élükön K. D. Levicskin szovjet nagykövettel. A fogadás szívélyes és baráti légkörben folyt le. Bidault javaslatai alapján nem lehet helyreállítani a békét Indokínában Az „Uj Kína" kommentárja Mint ismeretes, Genfben Bidault francia külügyminiszter javaslatot terjesztett elő az indokínai kérdés megoldására. Az ,,Üj Kína" hírügynökség a következőkben kommentálja Bidault szombati beszédét: A francia külügyminiszter kijelentette, reméli, hogy sikerül pgy valamennyi fél számára elfogadható megoldást találni és azt állította, hogy egyetlen lehetőséget sem fog elmulasztani a pártatlan és igazságos béke megteremtésére, ami egyúttal biztosítékot jelent a háború kiújulása ellen is. Bidault felhívta az értekezletet, óvakodjék a^tól, hogy elmerüljön az ideológiai kérdések megvitatásában, ami veszélyeztetné a tárgyalások sikerét és megmerevítené a szembenálló felek álláspontját. A francia külügyminiszter azonban nem követte saját felhívását, hanem valóságos szóáradattal rágalmazta az ázsiai népek felszabadító mozgalmát és azt a szocialista rendszert, amelyet ezek a népek saját választásuk alapján létesítettek. Bidault a vieüiami népre igyekezett hárítani a felelősséget a háború megindításáért, bár közismert tény, hogy a vietnami nép a béke érdekében komoly erőfeszítéseket tett és nagy türelemről tett tanúbizonyságot az 1946-os franciavietnami tárgyalások során. A vietnami nép erőfeszítéseinek eredménye volt, hogy a két fél aláírta az előzetes megállapodást és modus vivendit talált. A francia hatóságok azonban ismételten megsértették a megállapodásokat, számos provokációt követtek el, és végül 1946 decemberében széttépték a megállapodásokat és agresszív háborút indítottak a vietnami nép ellen. Az 1946 december és 1947 március között eltelt idő alatt Ho Si Minh elnök nyolc ízben tett békeajánlatot a francia kormánynak. A francia kormány azonban egyetlen felhívásra sem válaszolt. Bidault hiába igyekezett tagadni a Vietnami Demokratikus Köztársaság törvényességét. Tény az, hogy a francia kormány már 1946-ban ,.szabad országnak" ismerte el a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, amely ónálló kormánnyal, parlamenttel, hadsereggel és pénzüggyel rendelkezik. Bidault az úgynevezett, ,,kommunista országok" részéről nyújtott segítséggel indokolta azokat a veszteségeket, amelyeket a francia erők az indokínai nép ellenállási mozgalma részéről elszenvedtek. Nem nehéz megállapítani, hogy Bidault hazudozásának célja Amerika egyre nyíltabb beavatkozásának leplezése. A francia külügyminiszter szándékosan nem említette meg az indokínai népnek a nemzeti függetlenségéhez való jogát, csupán azt javasolta, hogy az értekezlet fogadja el az indokínai ellenségeskedések beszüntetésének elvét, a szükséges biztonsági garanciák mellett. Teljesen figyelmen kívül hagyta Khmer és Patet Lao népének a nemzeti függetlenségéért folyó igazságos harcát. Azt állította, hogy e két országban folyó függetlenségi harc „idegen invázió", de a Franciaország által Vietnamban indított gyarmati háború ,,polgárháború." Ebből az alaptalan felvetésből kiindulva, .azt állította, hogy az ellenségeskedések megszüntetésének kérdése nem áll fenn Khmerben és Patet Laoban, hanem csupán Vietnamra korlátozódik. Bidault azután előterjesztette az ellenségeskedések megszüntetésére vonatkozó francia javaslatokat. Bidault jelenlegi javaslatai azt mutatják, hogy a francia uralkodó körök továbbra is gyarmati uralkodóknak tekintik magukat és győzteseknek igyekeznek magukat feltüntetni. Bidault azt javasolta, hogy Vietnamban a reguláris egységeket vonják össze a két fél főparancsnokainak javaslata alapján a genfi értekezleten kijelölendő körzetekben. Bidault a továbbiakban követeli, hogy Khmerből és Patet Laoból vonják ki a Vietnami Demokratikus Köztársaság állítólagos reguláris és irreguláris egységeit. Ezekben . az államokban ilyenek természetesen nincsenek. De a francia külügyminiszter természetesen nem szólt semmit a francia csapatok kivonásáról. Bidault arra az álláspontra helyezkedett, hogy Vietnam. Khmer és Patet Lao területén _ a sem a hadsereghez, sem a rendfenntartó szervekhez nem tartozó valamennyi fegyveres erőt le kell fegyverezni, hogy azonnal szabadon kell bocsátani az összes hadifoglyokat éš polgári internáltakat, és hogy ezeknek az intézkedéseknek végrehajtását nemzetközi bizottságnak kell ellenőriznie. Bidault szerint az ellenségeskedést Indokínában csupán akkor kell megszüntetni, ha megegyezés jön létre ezekre a pontokra vonatkozóan A francia külügyminiszter álláspontja szerint a megállapodást a genfi értekezleten részvevő államoknak kellene garantálniok és a megállapodások megszegése esetén a garantáló államoknak tanácskozásra kellene összeülniök, hogy egyénileg vagy együttesen megtegyék a szükséges i ntézkedéseket. Nehéz elképzelni, hogyan gondolja Bidault, hogy ezen az alapon valóban véget lehet vetni az ellenségeskedéseknek és helyre lehet, állítani a békét Indokínában. ötvenegy dán közéleti személyiség tiltakozó nyilatkozata Nyugat-Nómetország ú jrafelf egy vérzésé ellen Ötvenegy tekintélyes dán közéleti .-.zemélyiség, főként a „független dán külpolitikáért küzdő bizottság tagjai nyilvánosságra hozták a folketinghez (a képviselőház. — A szerk.) a kormányhoz és a dán közvéleményhez intézett nyilatkozatukat, amelyben tiltakoznak Nyugat-Németország militarizálása és az „európai védelmi közösség" ellen. — Nyugat-Németország felfegyverzése — mondja a nyilatkozat — a nyugatnémet revansisták megerősödéséhez, a K?let és Nyugat közöttii feszültség fokozódásához vezet, akadályozza Németország egyesítését. Nyugat-Németország felfegyverzése, akár önállóan, akár az európai hadsereg keretében, veszélyes túlsúlyt biztosít Nyugat-Németországnak Európában, az európai hadsereg pedig nem nyújt hathatós biztosítékot az ellen, hogy Németország ónálló katonai tényezővé válhat. Nyugat-Németország felfegyverzése és csatlakozása az atlanti szerződéshez, fokozza Dánia függését idegen hatalmaktól és feltehető, hogy eöben az esetben német csapatok fejthetnek ki tevékenységet dán területen, és hogy a dán hadsereg közvetlenül vagy közvetve, német parancsnokság alá kerül. A nyilatkozat szerzői állást foglalnak Dániának az Északatlanti Szövetségből való kilépése és a „skandináv semlegesség

5' mellett. Ez azt jelenti, — hangzik a nyilatkozat — hogy.önálló semlegességi politikát kell folytatni az ENSz keretében. Bedfich Smetana halálának 70. évfordulója r Ma van hetven éve, hogy a cseh nemzeti muzsika lángelméjű alapító egyénisége süketen és nehéz lelki betegség következtében örökre lezárta fáradt szemét. Még élete utolsó szomorú szakaszában sem pihent kezében a toll és egy évvel halála előtt oly mesterművek születnek, mint az „ördögfal" című opera és a „Prágai karnevál". Ily törhetetlen, szárnyaló munkássággal dolgozott Smetana élete egész folyamán. Személyisége egy nagy eszme megvalósításának szolgálatában állt, melyet ármánykodások és meg nem értések ellenére is sikerült megvalósítania. A cseh opera ne legyen idegen képmás, ne tartalmazzon olaszos vagy németes operaelemeket, hanem igenis zengjen a prágai Nemzeti Opera színpadán a cseh nép dala, szólaljanak meg szimfonikus művekben a cseh haza varázsos tájait dicsőitő dallamok. Smetanában találtak visszhangot Csehországban Glinka forradalmi törekvései, melyek egy táborba tömörítették Európa fiatal nemzeteinek élenjáró muzsikusait, Erkelt, Monjuszkot és másokat. A zenei nevelés alapelemeivel Smetana már a szülői házban megismerkedik. A négyéves kisfiúnál rendkívül zenei tehetség nyilvánul meg s apja hegedülni tanítja. Akis Smetana csakhamar szakembernél, Ján Chmelka tanítónál nyer zenei oktatást. Mindössze hatéves, mikor már zongorázik s egy nyilvános estélyen Auber „A portici néma" operájának nyitányát zongoraátiratban oly előadókészséggel játssza, hogy bámulatba ejti a jelenlévőket. Zenei tanulmányait nagy szorgalommal folytatja s bárhová is költözik anyagi okokból a Smetana-család, Jindrichfiv Hradecba vagy Havličkúv Brod'ba. a fiatal Smetana mindenütt megtalálja a zenei vezetőt. Havlíčkov Brodból végre Prágába kerül és nagy lelkesedéssel veti magát a cseh főváros zeneéletébe. „Amerre jártam, ott komponáltam" emlékezik erre a kezdetre Smetana. A sok felemelő, művészi élmény, amelyet a főváros nyújtott a fiatal muzsikusnak, lehetővé teszik az első szerzemények születését. 1843-ban fejezi be iskolai tanulmányait Plzeňben. A szülőkkel tudatja azonban, hogy nem hajlandó a hivatalnoki pályára lépni, hanem visszatér első művészi élményeinek városába, Prágába. Zeneszerzői tudásának tökéletesítése céljából Jozef Ján Proksch mesterhez folyamodik, s annak tanítványa is lesz. Az ez időben született opuszok nagy fejlődésről lesznek tanúságot, csakhogy e sokat ígérő zeneszerzői pályafutás kezdetét megnehezítik az anyagi gondok. Smetana se mint karmester, se mint zenetanár nem tud elhelyezkedni. E kétségbeejtő állapotban mentőötlete támadt. 1840-ben hallotta először a világhírű és nemeslelkű Liszt Ferencet prágai hangversenyén. Neki küldi el szerzeményét és támogatását kéri. Liszt kiadatja a fiatal Smetana művét saját kiadójával s így Smetana helyzete kedvezőbb fordulatot ölt. Liszt és más jóakarói támogatásával 1848ban zeneiskolát nyit, melyben azonban nem kezdődik meg a tanítás, mivel Prágába is eljut Európa nagy forradalmi kiáltásának erőteljes visszhangja és Smetana a tanári katedra helyett a forradalmi tömegek közé áll. Ekkor írja forradalmi műveit, a „Szabadságdal"-t, a „Nemzeti gárda indulója"-t és a nagy „Ünnepi nyitány"-t. A forradalmi események után Smetana helyzete egyre nehezebb és tarthatatlanabb lett. Végül is hasonlóan annyi más cseh muzsikushoz, ő is külföldre megy, hogy végre rendbehozza nehéz anyagi helyzetét. Göteborgba utazik, ahol csakhamar nagy és általános megbecsülésnek örven s anyagilag is előnyös helyzetbe kerül. Ez időben írja meg első szimfonikus költeményeit, a Liszt hatása alatt álló III. Richárdot és a „Wallenstein táborá"-t, melyek _ már mentesek az idegen hatásoktól s a nagy Smetana-művek keletkezését jelzik. 1859-ben szomorú változás állt be a zeneköltő életében, elveszíti forrón szeretett feleségét. Smetana 1861-ben végleg elhagyja Svédországot, ahol csupán mint zongoraművészt értékélték és zeneszerzői tevékenységét nem méltányolták. Visszatérve Prágába, ismét az anyagi harcok jegyében folyik élete. Kénytelen megint a zeneiskola vezetését vállalni, hogy a komponáláshoz szükséges anyagiakat megszerezze. A híres „Hlahol"-kórusnál is ténykedik karnagyi állásban. Ebben az esztendőben írja meg első operáját, a „Brandenburgiak Csehországban"-t. E művében Smetana mondanivalója már teljesen világos. Megteremti a cseh nemzeti operát, melynek fő hőse maga a cseh nép. A zeneköltő tolmácsa a nép vágyainak, szenvedéseinek és magávalragadó erejének. Az opera híres kórusrészlete, az „Ütött az óránk" című forradalmi ének bizonyítja legjobban egy új operatípusnak és operaszellemnek megvalósulását. Megszületett tehát az igazi cseh nemzeti opera, a nemzet legnemesebb tulajdonságainak hatásos tolmácsolója. Smetana nem tér már le erről az útról, s ezután olyan remekművek születnek, mint az „Eladott menyasszony", melyet 1866-ban mutat be először a „Prozatímni divadlo". Még a bemutató évében kinevezik Smetanát e színház karnagyává. Az „Eladott menyasszony", mely ma is Smetana legtöbbet játszott és legismertebb műve, megerősítette a művész hírnevét és az opera népszerűsége napról napra nőtt. Csupán az opera elvitathatatlan népi jellege védte meg Smetanát a legaljasabb támadásoktól, melyek második nagy operája „Dalibor" bemutatója után érték. E művében ugyanis a legmerészebben nyilatkoznak meg forradalmi nézetei. A „Dalibor"-ban nemcsak romantikus operahőst állít elénk, hanem elnyomott népéért küzdő törhetetlen és bátor hazafit. Az operí merész hangszerelési újításaival nem érte el a várt sikert. Ellenségei hadjáratot indítottak ellene. Kezükre játszott a vezetése alatt álló színház balsikerű évadja is. A reakciós, maradi körök nem rettentek vissza attól, hogy hazaárulónak bélyegezzék a cseh muzsika e nagy harcosát. Smetanát azonban védte hírneve és az „Eladott menyasszony" sikerén szerzett nagy népszerűsége. Mellette állt azonkívül a fiatal művésznemzedék, mely méltán látta példaképét benne. Következő operája, „A két özvegy" ismét nagy sikert jelent és ellenségei hallgatni kénytelenek. Smetanát mind a művészkörök, mind az operaközönség a legmelegebben ünnepli. 1874 őszén a nagy zeneköltő süket lett. Akárcsak -a zeneirodalom titánja, Beethoven, őt is elér: ez a legkeserűbb sors! óriási akarattal és kitartással tovább komponál azonban, s e tragikus időszak gyümölcsei a halhatatlan „Hazám" szimfonikus ciklus, a „Csók" és a „Titok" című vígoperák. Egyik legkiválóbb kamaraműve az „Életemből" című vonósnégyes is ebből az időből származik. 1881-ben adják elő hatalmas sikerrel nagy nemzeti operáját, a „Libusá"-t. Sajnos, a mester nem hallhatta művét, melyét oly szeretettel és odaadással készített imádott népe, hazája számára Utolsó operája az „ördögfal" hanyag, felületes bemutató előadása következtében balsiker. A nagybeteg mestert mélyen lesújtja művének igazságtalan elutasítása, melyben tudásának legjobbját adta. Egyre rosszabbodó egészségi állapota már csak ritkán engedi meg a hosszabb munkát, és 1884. május 12-én örökre lehúnyja szemét. Utolsó útjára az egész nemzet elkíséri, búcsúzik nagy fiától, aki hitt népe örök életében s lángoló szívvel, nagy szeretettel harcolt annak szebb és boldogabb jövőjéért. Boráros József.