Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-12 / 114. szám, szerda

Bratislava, 1954. május 12, szerda 30 fillér VII. évfolyam, 114. szám. SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA! Világ proletárjai egyesüljetek! A Nemzeti Arcvonal jelöltjeinek győzelméért A kormánynak 1053. szept. 15-én kitűzött irányvonala, -— amelynek célja az ipari és mezőgazdasági ter­melés további fejlesztése, szem előtt tartva a dolgozók életszínvonalának állandó emelkedését, és jólétéről va­ló gondoskodást, — államunk min­den polgárának programmja lett. Polgárainknak a Nemzeti Arcvonal kormánya körüli szilárd tömörülése és fokozott politikai tevékenysége, az üzemek és falvak dolgozóinak a CsKP X. kongresszusa tiszteletére tett felajánlásainak ezreivel kifeje­zésre juttatott lelkesedése jellemzik jelenlegi belpolitikai életünket és eb. ben a helyzetben folyik a választási kampány utolsó szakasza. A nemzet, közi viszonyok szempontjából a nemzeti bizottsági választások a bé­két védő erők újabb eredményeinek időszakába esnek. A világ dolgozói­nak májusi tüntetése az emberek millióinak szilárd elhatározását fe­jezte ki: megvédeni a békét, meg­akadályozni az új világháború kitö­résére úszítók terveit, megtenni mindent a nemzetközi viszonyok ja­vulása és a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében. Két különböző társadalmi rendszer együttélése le­hetőségének elvéről, az ázsiai béke megszilárdításának kérdéseiről, és a háborús gyújtópontok megszüntetésé­ről tárgyalnak a külügyminiszterek genfi értekezletén. Hyen körülmények között készül népünk a nemzeti bizottsági válasz­tásokra. Már a nemzeti bizottságok új törvényeiről folytatott országos vita jó előfeltételeket teremtett a választások előtti agitáció vezetésé­re, a széles néptömegeknek az ál­lamhatalom helyi szervei tevékeny­sége iránti érdeklődés felkeltésére. A választók megbízottaik százezreit küldték a Nemzeti Arcvonal közve­títésével a választási bizottságokba, hogy választási törvényünk legde­mokratikusabb elvei alapján irányít­sák és szervezzék meg a választáso­kat. Ezt a tényt hangsúlyozni kell: semmiféle bürokratikus apparátus nem avatkozik bele a választási elő. készületekbe és a választás végre­hajtásába, a nép megbízottai azok, akik a választásokat Végrehajtják. Igy leginkább biztosítva van, hogy a választásokban kizárólag a nép akarata érvényesüljön. Az első köztársaság választásait a legkülönfélébb politikai pártok egymáselleni úszítása jellemezte. Ez a „választási harc" nem volt vélet­len tünet, mert a burzsoázia szán­dékosan tűzött ki demagógikus és hazug ígéreteken alapuló politikai programmokat. Demokratikusnak tüntette fel azt, hogy a választók dönthettek, hogy ezt, vagy azt a pártot választják. A valóságban az egész választási gépezet a nép egysé­gének felforgatására szolgált. A nép egységes frontja a kapitalista ura­lom részére veszélyes volt. „A bur­zsoá demokráciában, a "burzsoá tár­sadalomban a választások a népet kettészakították..." mondta Anto. nin Zäpotocký köztársasági elnök a Központi Akcióbizottság elnökségé­nek ülésén. „Mi ellenkezőleg cselek­szünk, a választásokkal egyesíteni akarjuk a nemzetet, egybekapcsolni egy cél a jobb jövő elérése érdeké­ben, mindannak kiküszöbölésére, ami rossz és ami előrehaladásunkban akadályoz minket." Ezeket a szava­kat a választók helyesen értelmezték és ezt a Nemzeti Arcvonal jelöltjei által előadott akciótervek megtár­gyalása során tanúsított politikai aktivitásukkal bizonyítják. A választási kampányra nagyon jellemző, hogy müyen gondossággal és alapossággal tárgyaltak az egyes GÍMESJELÖLTJE bizottságokba javasolt jelöltekről. Sok gyűlésen igen élénk eszmecsere folyt és a különféle szempontok és vélemények érvényrejuttatása után egyeztek csak meg a választók a je­lölt személyében. De nyomban a jóváhagyás és lajstromozás után már az ,,ö jelöltjük lett" és a leg­szélesebb agitációt fejtik ki mani­fesztációs megválasztásáért. A napokban éri el tetőpontját a Nemzeti Arcvonal jelöltjei győzel­méért folytatott választási kam­pány. Meg kell tenni az utolsó elő­készületeket, hogy a választás nap­jának jó megszervezése biztosítva legyen. Erről mindenekelőtt a válasz­tási bizottságoknak és a nemzeti bizottságoknak kell gondoskodniok. Nem lenne helyes abból kiidulni, hogy a munka súlypontja most már csak a kerületi választási bizott­ságokon nyugszik. Minden választási bizottságnak, a nemzeti bizottság, a párt- és tömegszervezetek minden funkcionáriusának, főleg az agitá­ciós munkában most a legaktívabb tevékenységet kell kifejtenie. A vá­lasztási kampány nálunk nem egy. mással versenyző politikai pártok haroa, hanem a Nemzeti Arcvonal jelöltjeinek legmeggyőzőbb gyözel. méért vívott harc. Harc az emberek régimódi gondolkodása ellen, harc a nézetek helyes megvilágításáért, harc a választóknak a nemzeti bi­zottságok munkájában való részvé­tele elmélyítéséért, harc az ez ideig ingadozó és passzív emberek meg­nyeréséért, harc a kormányunk ál­tal kitűzött nagy célok eléréséhez vezető lelkes együttműködés szilár­dításáért. Ezért a tetőpontját elérő választási kampányban is a legszor­galmasabb agitációs és propaganda­munkát kell végezni. Az agitációs központoknak munká jukban el kell kerülniök a gépies és sablonszerű agitációs módszereket és harcolniok kell a formális meggyő­zés ellen. Magától értetődő, hogy éppen a választások előtti utolsó na­pokban a legfontosabb a személyes és szemléltető agitáoió. Ki kell bő. víteni az agitátorok sorait, a válasz tóknak pontosan meghatározott csoportját kell rájuk bízni és e cso­portokon bellii azokra a választók­ra kell fektetni a fő súlyt, akik előtt egyes kérdések még nem egészen vi­lágosak. A szemléltető agitációnak, ame­lyet mostanáig sok agitációs köz­pont elég hiányosan alkalmazott, városaink és községeink külső képé­ben is meg kell nyilvánulnia és meggyőző erejével hozzájárulnia a választási kampányhoz. A nemzeti bizottságoknak a vá­lasztási kampány utolsó szakaszában alkalmuk nyílik még jobban elmélyí­teni kapcsolatukat a dolgozókkal. Ezt az alkalmat nem szabad kihasz­nálatlanul hagyniok. A jelöltekkel tartott beszélgetéseken a választók az észrevételek és javaslatok egész sorát terjesztik elő, melyeket a nemzeti bizottságoknak további munkájukban fel kell használniok. A választóknak ez a tevékeny rész­vétele az új nemzeti bizottságok tömegszervezési munkájának alapját képezi és akciótervük teljesitésének sikere kizárólag a polgárokkal való szoros együttműködéstől függ. Ezért a nemzeti bizottsági választások — népünk nagy ünnepe — előtti utol. só napokban, a nemzeti bizottságok és választási bizottságok minden funkcionáriusa fáradhatatlan és ál­dozatkész munkájával biztosítsa — a soha azelőtt nem tapasztalt poli­tikai tevékenységgel és manifesztá­ciós egységgel választani készülő polgároktól támogatva, — a Nem-­H a valaki Üzbégtől Aranyosma­rót felé utazik, annak figyelmét nem kerülheti el a gimesi vár impozáns romja, mely barnán emelkedik ki a várhegy fáinak zöldjéből az ég felé. A Forgách-grófok egykori büszke fészke ez, melynek megszerzéséhez verses anekdotát fűz a népi monda­kincs. Eszerint a várat s az azt körül­vevő hatalmas erdőbirtokot Forgách Balázs gróf azért kapta ajándékul Mária királynőtől, mert orvul, hátul­ról agyonverte férjét, Kis Kár. lyt. Közönséges csákánnyal vitte végbe gaztettét a nemes gróf, s a monda még a verset is megőrizte, amivel a királynő biztatta a gyilkost. „Vágd csak fiam, vágd csak For­gách, Tied leszen Gimes és Gács!" Az azonba n már nem anekdota, hegy egész 1918-ig FOrgách gróf 15.000 hold erdő és 1.200 hold szántó tu­lajdonosa volt Gimesen. Emellett volt még Badacsonyban is vagy 2000 hold szántója, erdeje és 25 hold híres badacsonyi szőlője. Jól megúszta a földreformot is. Az is tény, hogy az idősebb Forgách Károly gróf sze­mélyével, aki majdnerá 90 évet élt meg, annak idején a pudapesti bur­zsoá lapok is foglalkoztak, mert hát a grófnak különös hajlamai voltak. Ez a feudaíista despota Franciska nevű cselédje révén arra kényszerí­tette zsellérei leányait, hogy selyem ruhába öltözve „kiszolgálják." Az­tán férjhez adta őket párholdas ho­zománnyal. Híresek voltak a feudális szatírnak vadászatai is, egyenesen Korzikából hozatott muflonokat, meg­telepítette őket birtokán s minden ilyen vadászat orgiákban végződött a romantikus szépségű erdei tó mel­lett fekvő Rózsa-lakban. Ugyanakkor a falu éhbérért dolgozott. iV os ez volt Gímes a felszaba­dulás előtt, mert hát nem sokat vál­toztatott rajta a burzsoá demokrácia sem. A jelen egészen más. A grófnak és talpnyalóinak már nyoma sincs, a falu szívében elterülő grófi kastély ma a középiskolát fogadja magába, az erdőket itt már állami igazgatóság kezeli, a grófi földeket pedig felpar­cellázták. Egész sor ház épült rajtuk. Az állomástól befelé csupa új épü­let szegi az' utat. A falu szlovák és magyar lakossága békés egyetértés­ben él. Együtt is választanak. A je­löltek listáján a szlovák és magyar munkások, szlovák és magyar kispa­rasztok szerepelnek A HNB épületé­ben ott van kitéve a jelöltek lajstro­ma. Svec István, ifj. és id. Molnár József, haczika Károly, Púchovský Já­nos, Fazekas János és Borbély And­rás képviselik a magyar dolgozókat. Az utóbbi a Csemadok helyi csoport­jának elnöke is. Őt kerestük fel első­nek. Újgimesen lakik. így hívják Gí­mesnek a Piliskehegy alatti részét. Csupa új ház és csupa munkás és kisparaszt lakja a modern, egészsé­ges házakat Maga Borbély András is munkás. A nyitrai ma'mok dolgo­zója, melyeknek Gímescn is van malma. — Apám nincstelen ember volt, — mondja Borbély András — 10 gyer­meke volt. Én 1918-ban születtem, tehát a régi Magyarországot már nem Ismertem. Csak azt tudom, hogy a polgári demokrácia idejében korán kellett munkához látnom, zsákoló munkás voltam a nyitrai malomban. Naponta 26 kilométert kellett meg­tennem biciklin munkahelyemre. Eső­ben, fagyban egyaránt. Azt hiszem további kommentár felesleges. Boldog vagyok, mert családommal együtt saját, új házamba n lakhatom. Nincs munkanélküliség. A nép fia vogyak és ehhez akarok hü ma­radni. Becsületesen akarom szolgál­ni községemet és szeretetre tanítom kis gyermekeimet a haza iránt, mely mindezt lehetővé tette. A Csemadok­ban szívesen dolgozom, mert tudom, hogy ezzel is épülő hazánkat szolgá­lom. Szeretettel foglalkozom a népi színjátszássál. Május 30-án a szlo­vák ifjúsággal együtt majálist ren­dezünk az egykori grófi parkban, melyen kultúrműsort mutatunk be. Két bogárszemű lányka fut be most a szobába, a hétéves Margitka és a négyéves Mancika, majd utánuk szerényen bejön az asszony. Matróz­ruhás kisfiúcska tipeg mellette, a fia­tal András és úgy vesszük észre, hogy Borbély András szeme az ő láttára csillant fel a legjobban. Borbély András felesége is örül, hogy az ura oly lelkesen dolgozik. A malomban, a közéletben egyaránt. 14' Szocialista építőmunka bol­dog ritmusa cseng az egykori büszke grófi vár alatt. A választások itt is még szebb, boldogabb életet hoznak. Ennek megvalósításán dolgozik majd Borbély András s a többi jelölt is, Svec István kisgazda, az erdőmunkás Molnár testvérek, haczika Károly és Púchovský János, Fazekas János kis­gazdák. Mártonvölgyi László Üzemi dolgozók előadá­sai a szövetkezetekben Hatvan apátfalusi népnevelő be­szélget naponta az üzem dolgozói­val a nemzeti bizottságokba való vá­lasztásokról. Az agitációs munká­ba az üzemi hangszórót is bekap­csolják és felhasználják a faliúj­ságokat és az üzemi újságot is. Itt közlik a dolgozókkal a nemzeti bizottságok jelöltjeiről szóló cik­keket, melyek életükkel, munká­jukkal foglalkoznak. A választások előtti időben až üzemi szakszervezet klubja is segít­séget nyújt, amelynek tagjai az üzemi agitációs és propagációs munkán kívül nem feledkeztek meg a losonci járás szövetkezeti tagjairól, kis- és középparasztjairól sem. Az üzemi klub tagjai előadá­sokat tartottak a nemzeti bizott­ságokról, a tőrincsi, a panyidaróci, a bolyki és vilkei szövetkezeti ta­goknak. Az előadásokat kiállítással, kultúrműsorral és az üzemek kul­türegyütteseinek fellépésével bőví­tették. választókerületekben nemzeti se ti Arcvonal jelöltjeinek győzelmét. A rimaszombati járás nőbizottságainak sikeres munkája A rimaszombati járás nemzeti bi­zottságai mellett működő nőbizott­ságok az utóbbi hónapokban inten­zívebben dolgoznak. Jól teljesítik a rájuk bízott feladatokat a begyűj­tés terén és a tavaszi munkák ko­rai elvégzésének biztosításában, va­lamint az agitáció és a CsKP X. kongresszusára tett felajánlások szervezésé terén is. A jól dolgozó nőbizottságok egyi­ke a kocihai, ahol az asszonyok rendszeresen részt vesznek a köz­ségben folyó politikai tömeg ­munkában. A rimaszombati nőbizottság tag­jai közül kilencet a nemzeti bizott­ságokba jelöltek. A választásol; előtti időben a bizottság tagjai előadásokat tartanak a környező I falvak agitációs központjaiban is. Átadom a szót Ij^ir elvtársnőnek... Átadom a szót Kur elvtársnőnek — mondja a komáromi 79-es vá­lasztási kerület gyűlésvezetője. A fiatal asszony élénk fekete szemével körülnéz a teremben. Barna arca a szokottnál is pirosabb. Látszik rajta, hogy keresi a szava­kat. Még ennyi nép előtt nem be­szélt. Kellemetlen, hogy magáról, munkájáról kell beszélnie. Pedig munkája miatt nem kell szégyen­keznie. Egyike a hajógyár legjobb forrasztóinak, már kétszer kitün­tették munkájáért. Átlagteljesít­ménye 146 százalék. Megszólal. — Hát hogy is kezdjem, elvtár­sak, polgártársak — mondja. Nagy­keszin születtem. Apám földmun­kás volt. A vasárnapot is hétköz­nappá tette, hogy biztosítsa szá­munkra a mindennapit. Testvé­remmel együtt már hétéves ko­romban nehéz munkát kellett vé­geznem. Ki se látszottunk a tarló­ból, de már arattunk az uraságnak. Az iskolában jól tanultam, de ma­gasabb iskolába nem mehettem, mert nem volt módomban. A hangja elcsuklik. Látszik, hogy valami fájó emlék jutott az eszébe. — Apám odaveszett. Hiába vár­tuk, nem tért többé vissza. A gyil­kos háború áldozata lett. A felsza­badulás után Csehországba men­tem dolgozni. Egy nagy gyárba ke­rültem. Igen érdekelt a munka, különösen a hegesztés. Párhónapi tanulás és gyakorlat után el is sa­játítottam ezt a szakmát. Később hallottam, hogy Komáromban új hajógyár épült. Hazajöttem. Most itt dolgozom. A helyi nemzeti bizottság az ak­cióterv keretében ez évben két új óvodát és egy 8 éves középiskolát létesít. 1955-ben megkezdik a felső­ipari iskola tanulóotthonának épí­tését. Még ebben az évben meg­felelő helyet kap a zeneiskola, ét­törőotthont is létesítünk. A nép­könytárra 2.000 koronát fordítunk. Aktivizáljuk a képzőművészeti-, tánc-, színház- és bábszínházcso­portokat. A helyi nemzeti bizottság nagy gondot fordít az egéstségügy kér­désére is. A kórházi ágyak száma 56-tal emelkedik. Kibővítik a tü­dőszanatóriumot. 1954-ben eggyel több körzeti orvosunk lesz. 1956-ig felépül a járási közegészségügyi állomás. Megkezdik az új kórház építését. A második számú Új-tele­pen egy modern bölcsőde épül. Orvosaink száma néggyel, egész­ségügyi dolgozóink száma pedig hússzal emelkedik. Modern gépeket kap a kommu­nális vállalat is, többek között két új villamosmosógépet. Még ebben az évben egy borbélyüzlet nyílik a hajógyár munkástelepén. Nagy gondot fordít a helyi nemzeti bi­zottság a köztisztaságra is. Az Ok­tóberi Forradalom-téren még ebben az évben egy nagy elárusítóköz­pont nyilik meg, hogy biztosítsa a lakosság gyors kiszolgálását. Ú;i szálloda és utak építését kezdik meg. 1954-ben az első számú Új­telepen 112, a második számún pe­dig 162 lakásegység építése fejező­dik be. 200 lakásegység építése pedig megkezdődik. Ezeket a lakásokat már a jövő évben átadják a dolgo­zóknak. A vasútállomás közelében 72 lakásegység épül. Kiépül a helyi közlekedési hálózat is és kibővül a gáz- és vízvezetékhálózat. — Igyekezni fogok, — mondja befejezésül Kur elvtársnő, — hogy a Nemzeti Bizottságban végzett mun­kámmal minden választó meg le­gyen elégedve. A beszámoló végén a dolgozók felállnak és viharosan megtapsol­ják jelöltjüket, Balla József /

Next

/
Thumbnails
Contents