Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-01 / 105. szám, szombat

Örökké éljen Csehszlovákia és a Szovjetunió népének barátsága O. VINOGRADOV - G. ÜLJANOY: A testvéri köztársaságok kolhozainak versenye A mult év egyik májusi napján a falusi levélhordó a Moszkva melletti Lenin-kolhoz igazgatóságán levelet adott át. A borítékon a feladó címe volt: Iljics-kolhoz, ananevi járás, odesszai kerület. Az ukrajnai parasztok a Moszkva-környéki parasztokat levelükben szocialista versenyszerződés megkötésére hívják fel. „A felbonthatatlan barátsággal megszigorított verseny — írták — segitsen bennünket a mezőgazdasági növények nagyobb hektárhozamanak elérésében és az állattenyésztés fejlesztésének fokozásában." A Lenin-szövetkezet kolhozparasztjai megvitatták a levelet és táviratot küldtek barátaiknak az Iljics-kolhozba. „Versenyfelhívástokat egyhangúlag elfogadtuk. Küldjétek el megbízottatokat ' a szocialista versenyszerződés megkötésére." így kezdődött a két testvéri köztársaság kolhozai közötti verreny — az Orosz Federáció és Ukrajna között. A versenyben még jobban megerősödött az orosz és ukrajnai kolhozparasztok közötti barátság. Egyes kolhozparasztok rendszeresen levelezni kezdtek. ... Téli este van. Kint hófúvás. Zoja Peškovova, a Lenin-kolhoz te\ szép üvegházaik és melegágyaik vannak, ahol nagymennyiségű korai zöldségfélét termelhetnek. Ezidén újabb üvegházakat és melegágyakat létesítenek. Sok tőzegtrágyát használnak. Ennek köszönhetik a magas zöldséghozamokat Az orosz kolhozparasztok példájára minekünk is még fokozottabb harcot kell indítanunk a zöldségfélék nagyobb haktárhozamának eléréséért és meg kell kezdeni a tőzegtrágya készítését. Mielőbb be kell féjeznünk a melegágyak építését is." A látogatás során szerzett tapasztalatokról Alzsbeta Kukolová tehéngondozó is beszámolt: „Az ember nálunk sokat tanulhat. A Lenin-kolhoz állatállománya szellős és jól berendezett istállókban van. Csaknem minden nehezebb munkát gépesítettek. Barátnőm, Zoja Peskovova, sok értékes tanáccsal látott el a takormányadag összeállításával, a takarmány ízesítésével és a napi négyszeri fejéssel kapcsolatban. Igyekszem, hogy az orosz testvéremmel folytatott versenyben ne maradjak le." * Az Ukrajnai Szovjet Szocialista Köztársaság és az Orosz Federáállomási dolgozókat s az Ukrán Köztársaság mezőgazdasági szakértőit." Az ukrajnai kolhozparasztok lelkesedéssel válaszoltak az Orosz Federáció legjobb mezőgazdasági A „Zsovtyen" kolhoz földjein villanytraktor dolgozik. héngondozója hazatért a farmról. Alig porolta le a havai a kabátjáról, amikor hozzáfutott testvére, Natasa és egy lepecsételt levelet adott át neki. v' — Alzsbeta Kukulová, az ukrajnai tehéngondozó írt neked, — kiáltotta. Zoja megörült és azonnal olvasni kezdte barátnője levelét, akivel a mult nyáron kezdett versenyezni. Amikor a házban minden elcsen-' desült, Zója Íróasztalához ült, levélpapírt vett elő, egy kicsit gondolkozott, majd a válasz megírásához kezdett. Megköszönte barátnője őszinte üdvözletét, majd tudtára adta, hogy a kolhozban hogyan dolgoztak, milyenek a mult évi eredmények. Zoja arról írt, hogy a brigádok között a legjobb Zoja Kapustinova' brigádja volt. A brigád korai zöldségféle termelésével foglalkozik, s tó'zegtrágyázás segítségével 300 mázsa hektárhozamot ért el. „S most, kedves barátnőm, saját sikereimről is írok neked, — folytatta Zoja. — A mult évben tehenenként átlag 4000 liter tejet fejtem ki és így túlteljesítettem felajánlásomat. Ez idén elhatároztam, hogy egy-egy tehéntől 5000 liter-tejet fogok kifejni. Talán felteszed a kérdést, hogy tudom-e felajánlásomat teljesíteni? De ne legyen erre gondod!" A két földműveskolhoz dolgozó nője nemcsak rendszeres levelezéssel érintkezik. Az ukrajani kolhoz kiküldöttei ellátogattak moszkvai barátaikhoz. Részletesen megismerkedtek az ő legjobb gabonatermelőik, zöldségtermelőik és tehéngondozóik módszereivel. Miután visszatértek Ukrajnába, Szergej Negur. a kolhozbrigád vezetője szomszédainak a következőket mondotta: ^A KH moszkvai barátainknak ció kolhozai közötti verseny egyre szélesedik. Ezt különösen elősegítette a moszkvai Kreml palotában rendezett összorosz mezőgazdasági tanácskozás, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Szovjetunió Minisztertanácsa és az Orosz Szovjet Szocialista Szövetséges Köztársaság Minisztertanácsa hivott össze. 2317 kolhozelnök, agronómus, zootechnikus és gépész hívja versenyre az Orosz Szovjet Szociadolgozóinak felhívására. A két testvéri köztársaság között egyre több szocialista szerződés jön létre. Michail Sulgin, a moszkvai Vladimír Iljics-kolhoz könyvelője a következőket mondja: — Mint a Vladimír Iljics-kolhoz kiküldötte, ez idén látogatást tettem a Nyugat-Ukrajnai csernovici kerületben. Erre az utazásomra egész életemben emlékezni fogok. Az ukrajnai kolhozparasztok kenyérrel és sóval fogadtak. Ez a meleg fogadtatás bizonyítja legjobban az ukrajnai és az orosz nép közötti barátságot. Ellátogattunk a kicmani járás „Micsurin" és a „800 éves Moszkva'' nevű kolhozaiba, továbbá a szadgorszki járás „Bogdán Hmelnickij" kolhozába. A bukovinai kolhozban, amely még csak rövid ideje áll fenn, szép eredményeket értek el a mezőgazdasági termelésben. A Micsurin-kolhozban megtekintettük az állattenyésztési farmok épületeit, a takarmánykészítés gépesítését és a vízellátást. Egyes kolhozokban tíz szarvasmarha-tenyésztő telep is van, amelyek egymás mellett terülnek el és így egy tenvészvárost alkotnak. A Micsurin-kolhozban helves tehéngondozással magas teihozamot értek el. A Bogdán HmelnickiJ kolhozban még szebb eredményeket értek el. Zoja Aricsova egyegy tehéntől átlag 4000 liter tejet fejt. * A Szovjet Szocialista Köztársaságok kolhozainak közös vagyona állandóan növekszik. A Litván Köztársaságban öt és félezer új állattenyésztőfarmot létesítettek. A. BERZ8IZASZ: Mezőgazdasági munkásnőből a munka hőse lista Szövetséges Köztársaság kolhozparasztjait, kolhozasszonyait, a gép- és traktorállomások dolgozóit és a mezőgazdasági szakértőket: „Mi, a legjobb mezőgazdasági dolgozók összorosz tanácskozásának részvevői versenyre hívjuk Ukrajna és Oroszország egyesítésének 300. évfordulója alkalmából az összes kolhozparasztokat, kolhozasszonyokat, gép- és traktorNyugat-Ukrajnában tett látogatásunk alkalmával szocialista versenyszerződést kötöttünk a „Micsurin", a „800 éves Moszkva" és a „Bogdán Hmelnickij" kolhozzal. ... A hótakaró eltűnt, a nap melege áthatja a földeket A traktorok zúgnak, megindult a harcos munka a Moszkva-melletti és az ukrajnai kolhozokban, hogy szocialista felajánlásaikat teljesítsék. A széles országúton magános nö megy. A felkelő nap sugarai visszatükröződnek a házak ablakain. 4 földeken azonban még tejszerű hajnali köd hömpölyög. Köröskörül csend uralkodik, csak néha hallatszik ajtócsapás, a kút nyikorgása, amint vizet húznak, a távolban tehenek bőgnek, amint a legelőre hajtják őket, A kolhoz elnökségének épülete előtt áll d kolhoz elnöke. Amikor látja a közeledő asszonyi, barátságosan megszólítja. — Nem keltél fel túlkorán, Vitkenova? — Ugyan dehogy. Magad is tudod, hogy a sertésistállóban mindig elég munka van — félelte a

z asszony és egy pillanatra megállt: Átnézett az út túlsó oldalára, ahol gabonaföldek hullámoztak. — Milyen gyönyörű rozs — mondotta halkan. Sztasze Vitkenova, Sztacsiunaj községben nőtt fel. Keserű napokat élt itt át. Itt ment férjhez... Minden kövef jól ismer a faluban. A földeket úgy ismeri, mint a tenyerét. Azonban csak most, a szovjet hatalom évei alatt vált teljesjogú emberré, csak most tudatosította hazá jának szépségét. Az utcán, ahol azelőtt szegényes kunyhók álltak, a kolhozparasztok ízléses házai épültek fel. Neki is saját új háza van, amelyet a kolhoz épített. Két leánykája, a hétéves iskolában tanul. Azelőtt nem volt ilyen iskol

a a faluban Távolabb sorakoznak az új tehénistállók, a sertéshizlalda, a szénapajták és raktárak. Mögöttük az út két oldalán húzódnak a kaihoz földjei, a rétek és legelök. Mindaz, amit Vitkenova ma itt lát, nem a földesúré, hanem ,olya

n embereké, mint ő maga, egyszerű dolgozóké. Sztasze Vitkenova, aki valamikor szegény mezőgazdasági munkásnő volt, ma egyenjogú tagja a „Geguszesz Pirmoji" gazdag, nagy kolhoznak. Sztasze Vitkenova a sertéshizlaldában 1938-ban kezdett dolgozni. Az ólak kicsinyek voltak, nem volt megszervezve a malacok helyes ápolása, minden úgy folyt, mint. a kis gazdagságokban. Malac is aránylag kevés volt. Segítőtársával, Emitia Barzdzsujatával együtt Vitkenova naponta többször bejárta a sertésistállót. A sertéseket a megállapított adagok alapján etette, gondoskodott róluk. Azonban e

z nem volt elég. A nagy, haladó gazdálkodású kolhozban nem. volt elég csak jól dolgozni, hanem szükséges volt új ismereteket is szerezni. Vitkenova ennek tudatában volt. Szakirodalmat olvasott, tanácskozott a éootechnikussal és az állatorvos segédjével. Tanult ö maga és tanította segítőtársát is. Megtudta, hogy a szovjetunió keleti körzetben a sertésetetönők évente minden egyes anyadisznótól harminc malacot nevelnek fel. Gyakran gondolkozott afötött, hogyan érik ezt el. „És mi volna, ha én is megkísérelném? Hisz a kolhoznak szüksége van malacok szaporodására..." Nemsokkal azután a köztársaságban a kolhozparasztok kongresszust tartottak amelyen résztvett Vitkenova is. Amikor hallotta, hogy más kolhozok sertésetetői beszámolnak tapasztalataikról, elhatározta, hogy igyekezni fog a maíaook számát emelni. Amikor a kongresszusról hazatéri, a kolhoztagok gyűlésén beszámolt a legjobb malacápolók sikereiről és kijelentette, hogy megkísérli tapasztalataikat érvényesíteni a kolhozban és évente minden egyes anyaáisznótói 25 malacot fölnevelni. Ennek hallatára még a legtapasztaltabb etető is kétkedően ingatta a fejét. — Ebből nem lesz semmi Ennyi malacot egy anyadisznótól senki sem nevelt fel nálunk. —- Ha ez nem sikerült azelőtt, akkor most megmutatjuk — válaszolta bátran Vitkenova. Elmúlt a tavasz, a nyár, az ősz..

t És akkor az egész köztársaságban szárnyra kelt a hír, hogy Sztasze Vitkenova sertésetető a Geguzsesz Pirmoji-kothoz tagja hét anyadisznótól 26—26 malacot nevelt fel, öszszesen 182-öt. Sztasz

e Vitkenova sohasem felejti el azt a megható pillanarm, amikor jelentették neki, hogy a szovjet hatalom legfelsőbb szerve, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége, az állattenyésztési termelés fejlesztésében elért nagy érdemeiért a „Szocialista Munka Hőse" címmel tüntette ki. Hamarosan megkapta az arany csillagot és a Lenin-rendet. Ebben a pillanatban gondolatban visszaemlékezett a nehéz múltra, az újonnan alapított sertéshizlaldában végzett munkájára, az éjjelekre, amelyeket könyvek fölött töltött a mult évben. Vitkenova azután új kedvvel fogott munkába. Vitkenovát segítette a kolhoz vezetősége, segítségére voltak a zootechnikai szakértők levelei, amelyeket más szovjet köztársaságok zootechnikusaitói kapott. A kolhoz tanfolyamra küldte Vilnába. Ezért Sztasze Vitkenova, amikor munkájáról beszél, azt mondja. — Nem dolgoztam magamra hagyva, sokan segítettek. Ha nem volnának az elvtársak és a szovjet hatalom, minden szorgalmam mellett sohasem értem volna el ilyen eredményeket. Ma a „Geguzsesz Pirmoji" kolhozban már nemcsak Sztasze Vitkenovi ér el jó eredményeket. Ugyanolyan sikeresen dolgoznak, mint ő, tanítványai, Emilia Barrdzsjute, Monika Szargunajte, Marita Tiskajte .. Maga a kolho

z is megváltozott. Oj gazdasági épületek növekedtek, a földek hektárhozamai emelkedtek A kolhoz a további állattenyésztési farmok egész sorát létesítette .Ma a kolhoznak gyönyörű klubja van, h;lyi rádiója és számos új lakóház épült. A földeket öntözik, erős gépek dolgoznak rajtuk, a talajt jól trágyázzák. Azokon a földeken, ahol azelőtt neheze

n értek el hektáronként 10— ')2 mázsa rozsot, ma a hek.tárhozam meghaladj

a a 20 mázsát. Jelentősen emelkedett a kolhoz és a kolhcztagok bevétele. Munkájukért nagymennyiségű élelmiszert és sok pénzt kapnak jutalmul. A sertések magasfokú hasznosságáért az ápolók küJ lön pénzjutalmat és természetbeni jutalmat (malacokat) kapnak. Mindezt, — hála a szovjet hatalomnak és a kolhozrendszernek, — Sztasze Vitkenova, a volt mezőgazdaság munkásnő. ma a kolho

z óriási sertéshizlaldájának vezetője érte el, aki nem dolgozott és törekedett hiába. Látja igyekezetének eredményeit és élvezi m.unkáj

a gyümölcseit.