Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)
1954-05-01 / 105. szám, szombat
8 UIS20 lflg4. mlfog & R égi, harcos május elsejék / A május elsejei ünnepségre még soha nem készült Csehszlovákia dolgozó népe olyan rendkívüli körülmények között, mint az 1938as esztendőben. Nemcsak a kiéleződött nemzetközi helyzet hozta magával, hogy a Munka ünnepén a demokrácia és a köztársaság védelme, további sorsa került a tömegek érdeklődésének középpontjába, de mindaz a bizonytalanság, levertség, kapituláns szellem, gerinctelen ség is, ami a kormány működését legjobban jellemezte. Hoďža Milán kormánya határozatlan, gyenge, Henlein felé kacsint, nem a dolgozók érdekeit képviseli, nem a tisztességes polgárok millióira támaszkodik. Mindez nemcsak a munkásságot, de a haladószellemű polgárságot is nyugtalanította. Jellemző az akkori kormányra, hogy ijedtében a májusi ünnepségek betiltását vette tervbe. ' Bár húsz éven át a Csehszlovák Köztársaságban egyre szervezet- i tebben ünnepelték a dolgozók a Munka ünnepét, 1938 tavaszán a hitleri fasiszta látszatsikerekre építő Hen- , lein, Hlinka, Esterházy pi- ] masz provokációi alaposan begyullasztották Hodžát és koalíciós partnereinek fizetett bon-óit. 1938. áprilisában általános gyűléstilalmat rendeltek el. Áruló, hazafiatlan szándékaik voltak, féltek hát a munkásságtól, mely száz és száz bizonyítékát adta annak, mennyire szereti a csehszlovák hazát, mennyire sziyíjgye a köztársaság függetlensége és milyen elszántan" veszi fel a harcot a belső reakcióval. Pedig ez a köztársaság nem sokat adott a munkásságnak. A munkásság nem volt hajlandó a május elsejei gyűlés- és felvonulási tilalomba beletörődni, ragaszkodott ahhoz, amit i már a császári és királyi 'rendszerben kiharcolt. Több helyen a dolgozó kisparasztok is egységes fellépést követeltek a munkássággal. A munkáspártok helyi, üzemi szervezetei, az üzemi tanácsok, községi képviselőtestületek, fogyasztási szövetkezetek, sportolók BeneshesL. a kormányhoz és a párthoz intézett felirataikban és küldöttségeik meggyőző egyöntetűséggel tiltakoztak a hatalom birtokosainak alkotmányellenes szándéka ellen. A veszély órájában létrejött proletáregység arra kényszerítette a kormányt hogy szinte az utolsó percben megtett intézkedéseivel engedélyezte a májusi ünnepségek megtartását: Reggel ugyan elmaradt a szokásos zenés ébresztő, de a fővárosban már a kora reggeli óráktól kezdve me- ! neteltek a külvárosok lakói ! hogy idejében beérjenek a ! város központjába. Az nrz- , szonyuk vörös fejkendői is I A volt Osztrák, Magyar Monarchia idején a szervezett munkásság a szociáldemokrata párt vezetésével Bratislavában 1890-ben ünnepelte először a május 1 -ét. Nagyban különböztek a régi május elsejei ünnepségek a mostaniaktól. A régi feljegyzések szerint 1890-ben a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek tagjai csak nagyon ki. számban vettek részt a május 1-i ünnepségeken, mivel a szociáldemokrata párt leuinkább csak a szakszervezetekre és Prágában világosan jelezték a prágai utcákon, kik azok, akik már ilyen korán talpon varinak. A „Rudé právo" ünnepi száma nemcsak a kora reggeli népgyűlésre siető elvtársak kezében volt látható, de az akkori újságárusok nyilatkozata szerint, soha azelőtt annyi példányt nem adtak el. Tódult a nép a Köztársaság-tér felé, ahová a kommunista párt népgyűlését hirdette és ahová öt gyülekező helyről vonultak fel rendezett sorokban, zászlókkal a kommunisták. Az egyik csoport hatalmas reliratot vitt: A Szovjetunió — a béke őre! A rokonszenvező lakosság, mely ösztönösen érezte a Köztársaságot fenyegető veszélyt, vagy csatlakozott a menetelükhöz, vagy a járdán kísérte őket. A Köztársaság-tér zsúfolásig megtelt. Itt-ott szociáldemokrata munkások mutatkoztak, ezeknek többnyire piros szekfű díszítette kaI bátját és hangosan adtak j kifejezést elégedetlenségüknek, hogy ők bizony vörös zászlók nélkül vonulnak fel. Magasba emelt öklük szocial Üsta köszöntésével üdvozölI ték elvtársaikat, újra meggyőződtek róla, hogy a dolgozók és a köztársaság jövője jó kezekben van. Kezdetét vette a népgyűlés. Zápotocký elvtárs az ünnepi szónok. Megindokolta, miért tartanak a kommunisták külön népgyűlést. „Részt veszünk a nemzet függetlenségéért folytatott harcban, de senki sem kényszeríthet arra, hogy megtagadjuk és szégyeljük vörös lobogónkat. A vörös zászló a köztársaság háromszínű lobogója mellítt azt szimbolizálja, hogy a demokrácia, a köztársaság védelmében és a jobb életért közösen, kéz a kéében együtt halad a munkástábor is. A kommunisták nem hagyják, hogy a köztársaság védelméért folytatott harcban kizárják őket a nemzet kebeléből. Megvédtük a vörös lobogó becsületét." Krosná? elvtárs felhívta a párttagokat, hogy a gyűlés után pártjelvény és vörös fejkendő nélkül fegyelmezetten vonuljanak fel a Vencel-térre, ahol közös, hivatalos jellegű manifesztációt tart a Nemzeti Tanács. A kommunisták tisztában voltak a felhívás értelmével, tízezrével vonultak a Vencel-térre, ahol szívélyes fogadtatásban részesültek a rájuk váróktól, Igv juttatták kifejezésre. hogy cselszövés és ármány sem rekesztheti ki a forradalmi munkásosztály élcsapatát a nemzet egyeteméből. Hisz éppen ez az élcsapat a legerősebb legkövetkezetesebb támasza a köztársaság . védelmének. Enélkül el sem képzelhető a népi egység. Mindenkit lenyűgöző, impozáns látványt nyújtott a Vehcel-téri tüntetés százezres Bratislavában a fogyasztási szövetkezetekre támaszkodott. A szervezetlen munkások távol tartották magukat az ünnepségektől. Ezért a május elseléket nem utcai fek onulással ünnepelték, hanem a szakszervezet székházaban, a Duna-utca 48. sz-'m alatt tartották meg. Később azután megváltozott a május elseje ünneplési formája Már nem a Duna-utcai Munkásotthonban tartották meg az ünnepséget, hanem kint a Ligetben, az Erdész-házi vendéglőben, ahol mulatság ketömege. Persze, nagyon hiányoztak a vörös zászlók. De igy is alapos lecke volt ez a félfasiszta elemek részére. Vegyék tudomásul, hogy Prága dolgozó népe a kommunisták vezetésével megvédi a köztársaságot. De tudják meg az urak, hogy a dolgozók a ctemokrácia alapján állanak, ragaszkodnak a demokratikus jogokhoz, mert ők képezik a támaszát ennek az országnak. ösítönösen érezték, hogy nem lehet megvédeni a köztársaság függetlenségét és a békét a munkásság tevékeny részvétele nélkül. Ausztria megszállása után különösen nagy jelentősége volt ennék a kiállásnak, mert a horogkereszttel szemben erőt, határozottságot, elszántságot kellett mutatni és ezek a tulajdonságok csak az öntudatos dolgozókat jellemezték abban az időben. Erkölcsi kötelesség volt ez a német munkásosztállyal szemben is, melynek mielőbb vissza kellett adni elvesztett hitét. Megjegyzéseket hallani a tömegben: — De hatalmas erő! Esztelenség lenne kizárni ezt a tömeget a köztársaság védelméből. — Ismerősök, szaktársak köszöntik egymást, meghallgatják a hivatalos szónokot, aki azt mondja, hogy egységes manifesztációkkal bizonyítjuk, hogy szabadságunkat minden erőnkkel megvédjük. Rendben végetért ez a százezreket felölelő^ példás tüntetés. Csak a buta rendőri intézkedéseket szidják a részvevők. A kommunistáknak pl. nem volt szabad a Pŕíkopy közepén haladniok a Köztársaság-térről a Vencel-térre. A rend éber őrei a tömegeket a járdára és a közeli mellékutcákba szorították. A részvevők lelkes hangulatban mentek haza és különösen a szociáldemokrata és nemzeti szocialista munkások gondoltak arra, hogy ideje_ rákényszeríteni vezetőiket arra, hogy a népakarat előtt meghajoljanak. A kommunista párt tagjai az 1938. évi májusi ünnepségeken szerte az országban fogadalmat tettek a köztársaság megvédésére és felhívással fordultak az összes dolgozókhoz: „Hozzátok szólunk, akik békét és szabadságot akartok: „Gyertek velünk, hogy közösen harcoljunk és közösen győzzünk." Most is választás előtt áM lünk, mint akkor állottunk. Tapasztalatainkért nagyon drágán kellett fizetnünk. Áldozatos, de dicső út vezetett eddigi eredményeinkhez. Nemzeti Arcvonalunk májusi jelszavai mellé tűzzük oda még azt az egyet, amit 1938ban mondtunk: Hozzátok szólunk, akik békét és szabadságot akartok. Nemzeti Arcvonalunkban eevütt menetelünk, közösen harcolunk, közösen pvőzünk is. Jó Sándor. sejei felvonulások Bratislava fő utcáin zajlottak le. A gyárak dolgozói vörös zászlók alatt: „Jogot a népnek! Követeljük a 8 órai munkaidő bevezetését! Követeljük az általános és titkos választójogot! Egyenlő munkáért egyenlő bért!" jelszókkal tüntettek. A háború megszüntetéséért, a drágaság és a nemzetiségi elnyomás ellen harcoltak. A Masaryk-Beneš-féle köztársaság megalakulása után az áruló szociáldemokrata vezetők a munkásosztályt teljesen a burzsoáziának akarták kiszolgáltatni.*' Segítettek lerombolni mindazokat a vívmányokat, melyeket a munkásosztály eddig kiharcolt magának. A burzsoázia mindent elkövetett, hogy megakadályozza az üzemi munkásság részvételét a kommunisták május 1-i ünnepségén. A szociáldemokrata párt vezetői például azzal fenyegették meg a párt és a szakszervezetek tagjait, hogyha részt vesznek a kommunisták felvonulásán, kizárják őket a pártból meg a munkából is. Természetes, hogy a polgári pártoknál ez még inkább megnyilvánult. Mindannak ellenére, hogy a kormánypártok és a szociáldemokrata vezetők mindenképpen akadályozták a kommunisták felvonulásait, 1925-ben, amikor a trockista szakadárok a szociáldemokratáknak és a kormánynak cetében ünnepelték meg a május elsejét. A munkások vezetői ismertették május elsejének jelentőségét. Beszéltek a, 8 órai munkaidő bevezetéasért és a demokratikus valasztási törvények elismeréséért folytatott harcról. Régi bratislavai mozgalmi embereink még jól emlékeznek azekte az időkre Sokat tudnának beszélni arról, hogyan növekedett évről évre a munkások részvétele a május 1-i iinepségeken. 1916—17-ben a május elÁ" Kassai Munkás régi példányait lapozgatom s az elsárgult lapok nyomán feltámad a mult, megelevenednek a régi kassai május elsejék. Nézzük meg, mit írt a Kassai Munkás 1931. április 22-i számában a május elseje közeledtével. Ebben a számban az „El akarják fojtani május elsejét" című cikkben ezt olvassuk: „A burzsoázia szocdem, agrár, klerikális miniszterei és alantas hatóságai máris teljes gőzzel látnak neki a kommunista májusi tüntetések megakadályozásának. A gyárosok, földesurak, bankárok és kopóik rémülten látják, hogy a dolgozók széles rétegei nagy érdeklődést nyilvánítanak a kommunisták májusi tüntetései iránt." Most nézzük meg, mit tartalmaz az 1931-es május 1-i Munkás. Az első oldalon a következő jelszót látjuk, hatalmas betűkkel kiszedve: „A kenyérhez, munkához, földhöz és szabadsághoz vezető egyetlen út: a kommunizmus útja." Ugyanezen az oldalon találjuk Major elvtárs cikkét: „Kivel mész május elsején?" címmel. ' Mit találunk még ebben a májusi számban? Megtudjuk, hogy Szlovenszkón drágul a kenyér, egy hét alatt 30 fillérrel emelték az árát. Talán legérdekesebb azonban a következő cikk, melynek ez a címe: „1500 új végrehajtót fogadtak fel." Hallgassunk meg belőle egypár sort: „A kassai kerületi bíróság jelentése szerint az elmúlt évben egyedül ennek az egy bíróságnak a területén 20 000 végrehajtás volt. A Coburghoz a végrehajtó bizonyára nem ment el. Jónéhány ezer kisgazda portáját 'átogatták meg. Mindenfelé nagy a munkanélküliség. Elbocsátják a munkásokat, Csak a végrehajtók ifözött nincs munkanélküliség. Sőt, az egyik prágai lap, a I.idosegítettek ebben az aljas machinácójában, az üzemeik a gyárak munkásai és a szegényparasztság elszánt tömegei vonultak végig Bratislava utcáin. Forradalmi jelszavakat hangoztatva követelték a munkanélküliség megszüntetését, tüntettek a drágaság ellen, a magasabb bérekért, stb. Most már sokkal többen vettek részt a tüntetéseken, mint az előző években. A felvonuló tömeg 43 százaléka férfi, 41 százaléka no és 16 százaléka ifjúmunkás volt. A felvonulók száma 13—14 ezerre rúgott. A következő évek folyamán a világgazdasági válság mind nagyobb méreteket öltött. A munkanélküliek száma rohamosan növekedett. Bratislavában több mint 10 ezer munkás volt munka nélkül. Ennek következtében a gyárosok, az üzemek tulajdonosai még jobban kizsákmányolták a még dolgozó munkásokat. A béreket leszállították, a drágaság pedig növekedett. 1930-ban a május elsejei népgyűlést a mostani Gottwald-téren engedélyezte a rendőrség. A kommunista párt május elsejei felvonulására a munkásság a Jakab-bíró-téren gyülekezett és onnan vonult a Sánc-úton a Gottwaldtérre. A házakban elbújva felkészülten várakozott a rendőrség. A Vízművekben például egy egész század lovasrendőr várt a kommunista népgyűlés megtámadására. Amikor Major elvtárs a Kassán vy Listy, jelentése szerint, a kormány újabb 1500 végrehajtót fogadott fel. Az a kormány, amelyben az agrárpártnak, a cseh papi pártnak és a szociáldemokrata pártnak miniszterei ülnek". Hogyan is zajlott le egy ilyen régi május elseje és hogyan készítették elő? Hadd mondja el ezt egy régi szemtanú és részvevő, Mózes elvtárs, aki az 1928-as időkről Május elsején a volt Legíonárius-téren gyülekeztek 5* munkások. Mielőtt a me4Mjt megindulhatott volna, a beszél. — Ekkor folyt a leghevet; sebb harc a likvidatorok cip^ái len, a Jílek és Bolen elffin^M^ dőrség embere i eljöttek harc. Akkor kezdett érv-.™?.' . ,.., . . felülvizsgálták, hogy mi kommunista párt nevéberí szólásra emelkedett, a házak kapuiból kirohantak a rendőrök és vadul rátámadtak a gyűlésen részvevő munkásokra. Major elvtársat lerántották az emelvényről, ugyanakkor a Vízművek udvaráról lovasrendőrség gázolt a tüntetők közé és kardlappal verték széjjel a tömegeket. A munkások — látva a rendőrség brutális •támadását,, hogy asszonyokat és gyermekeket tipornak el a rendőrlovak — szembehelyezkedtek a (.rendőrség támadásával. Több munkás és rendőr sebesült meg ezen a napon. A további években az osztályharc nagyobb kiélesedésével a rendőrterror mind erősebb tett. Viszont a munkások forradalmi hangulata és a május elsejei felvonulásokon való részvétele állandóan növekedett. 1934—1935. és az utána következő években a munkások forradalmisága még erőteljesebb lett ezeken a felvonulásokon. A háború, a fasizmus ellen és a kapitalista rendszer megdöntéséért tüntetett. 1937. május 1-én a tömegek a népfront jelszavaival vonultai-' végig az utcákon. „Haléi a fasizmusra! Élien a népfront! Hitler, Mussolini, Hlinka — to je jedna linka! Mentsük meg a köztársaságot! A nemzeteknek békét, kenyeret és szabadságot!" jelszavas feliratokat vittek a tüntetők. Rabai Ferenc. árulhatták. Igy az elvtársak több újságpéldányt rendeltek, amit azután maguk adtak el'. A május elseje előtti napokban a munkászenekarok megjelentek a perifériákon és szebbnél szebb munkásindulókat adtak elő. Az elvtársak itt az emberek közé vegyültek és meghívták őket a májusi fejvonulásra. nyesülni a gottwaldi és bolseviki vonal. A munkásságon belül szakadás állt be és a szociáldemokraták mindent elkövettek, hogy a munkásokat soraikba édesgessék Akkoriban a kassai Munkásotthon a Kazíncy-ütca 10. sz. alatt volt, ugyanitt helyezték el a párthelyiséget és a vörös szakszervezet heJyiségeit. A május elsejét megelőző héten a szakszervezetekben és a párthelyiségekben lázas előkészület folyt. Különféle jelszavakat festettek a táblákra. Az ifjúmunkások a tornaegyesületben szabadgyakorlatokat végeztek. Ugyanis május elseje előtt rendezték a tornaünnepélyt, vagy a színházban, vagy a Schalk-ház nagytermében. Ugyancsak akkor szerepeltek a munkáskultúregyesület dalárdái is, amelyeknek szebbnél-szebb munkásindulóit a dolgozók gyönyörködve hallgatták. Meg kell említeni, hogy május elseje előtt pár héttel a párt gyűlésein és egyéb helyeken is mindenki hordta a párt májusi jelvényeit. Az áldozatkész tagok a munkahelyeken adták el a jelvényeket és a kommunista sajtó terjesztése is az áldozatkész elvtársak segítségével történt, mert a kommunista sajtótermékeket az ] lakozzanak, újságelárusítóhelyek nem lyen jelszavakat fognak vinni a menetben. A menet élén az ifjúmunkások, a tornászok és a kultúregyesületek tagjai meneteltek. A tornászok színesinges csoportjai, a kultúregyesület tagjainak kék ingei színpompás képet nyújtottak. Legelői a munkászenekarok tüzes indulói hangzottak. A felvonulás a Fő-utcán haladt végig. A menetben allegórilcys kocsik is felvonultak. A népgyűléseken Major, Steiner Gábor, Šverma, Kosik elvtársak beszéltek. A rendőrség rendszeresen beavatkozott és a május elsejei fel. vonulás és tüntetés rendőratakkal ért véget. Nagyobbarányú és széle sebb jellegű májusi felvonulások voltak akkor, amikor az egységes május elsejéket kezdték megrendezni, pld. ilyen nagyarányú volt az 1938-as májusi felvonulás is. Ezeken az egységes májusi felvonulásokon a kommunista párt vezette a tömegeket a harcba, a fasizmus ellen és harci szellemével, lendületével és törhetetlen hitével még olyanokat is magával ragadott, akik azelőtt sohasem gondoltak arra, hogy a mozgalomhoz csatVidor István.
