Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-09 / 112. szám, vasárnap

« 113 SZÖ 1954. május 9. ľeldát vehetnek róla Zvarc Jánosné a nánai igazgatósághoz tartozó kis­muzslai állami gazdaság­ban dolgozik Az ő gond­jaira vannak bizva a kis malacok. A szorgalmas asszony munkája a mala­cok gondozásával nem me­rül ki teljesen. Vállalta, hogy a malacok gondozá­sán felül még egy hektár cukorrépát és két hek­tár kukoricát is meg­művel Az említett há­rom hektáron egészen f a betakarításig minden munkát elvégez. A dolgozók legnagyobb | ünnepének, május 1­nek tiszteletére Zvarc Jánosné is kötelezett­ségvállalással készült. Vállalta, hogy a gond­jaira bízott malacoknál emeli a napi súlygya­rapodást. A terv szerint a malacok napi átla­gos súlygyarapodásá­nak 20 dkg-ot kellett kitennie. Zvarc Jánosné azon­ban kötelezettséget "ál­lalt május l-e tiszteletére, hogy a napi súlygyarapo­dást 2 dkg-al emeli. A kö­telezettségvállalás megté­tele után Zvarc Jánosné még nagyobb gondosság­gal kezelte a malacokat. Még jobban ügyelt a tisz­taságra és az állatok ete­tésére. A kötelezettség­vállalás úgy szólt, hogy május l-ig azt teljesí'eni is kell. Zvarc Jánosné ál­landóan ellenőrizte a fejlő­dést. Hétről hétre emel­kedett az átlagos súlygya­rapodás. Május 1-én új­ból ellenőrzést végzett. Az eredmény meglepte Ado' t szavát nemcsak hogy va­lóraváltotta, hanem túl is szárnyalta. A napi átlagos súlygyarapodás 20 dkg-ról nem 22dkg-ra emelkedett. uunt ahogy a kötelezett­ségvállalásban le volt rög­zítve, hanem jóval maga­sabbra, 30 dekára. Zvarc Jánosné felajánlá­sát magasan túlteljesítet­te Példát vehetnek róla mindazok az asszonyok, akik a mezőgazdaságban dolgoznak. Szórád András. Kismuzsla Ragyolci történet „Nincs rossz föld, csak rossz gazda" Messziről egy lombos erdő­nek Véled, de ha közelebb mész, észreveszed, hogy falu. Alig pár cseréptetős házból és csűrből áll Solymoskarcsa. Bármilyen házba kopogtatsz be ilyenkor délután, rendsze­rint nem kapsz feleletet. Nem azért, mintha nem szívesen látott vendég volnál, hanem azért, mert az emberek nem ülnek otthon. A solymoskar­csai parasztokkal ilyenkor csak a földeken beszélhetsz. Dolgos, szorgalmas az vala­mennyi. De Vízkeleti Tamás bácsi, a 76 éves egyénileg gazdálkodó középparaszt túl­tesz valamennyin. Este, amikor már megetette a jószágot, elvégezte a ház­körüli munkát, eldiskurál­tunk. Türelmesen beszélgetett, megfontoltan felelgetett a kérdésekre. Idős kora elle­nére ma is csak a munka, a jószág érdekli legjobban. Be­teg, ha a szobában kell ülnie. Haragszik a télre, mert sok­szor a szobához köti. No — azért úgy intézi, hogy mun­kájával mindig rendben le­gyen. Négy. hektár földön gazdálkodik, nem szorul se­gítségre Mégis — az ő föld­iéi kiválnak a többiek közül Olyan búzája kevésnek van a faluban, mint neki Kuko­ricáját is elsőnek vetette el. Biztosan a legjobb határ­részen vannak a földjei, azért ilyen szépek a vetései — mondom Tamás bácsinak. Rám néz huncutkásan kerek szemével és ezt mondja: olyan mint a többinek. Majd hoz­záteszi. — Rossz föld nincs, csak rossz gazda. Meg kell adni a földnék ami jár, s visszaadja azt duplán. — Ta­más bácsi nem sajnálja föld­jeitől sem az istálló-, sem pedig a műtrágyát Meg azu­tán négyszer is szánt, ha kell Földdel dolgozik már 12 éves kora óta és tudja, hogy mW, hogyan kell csinálni. Nem is hall egy panaszszót sem senki Tamás bácsi szá­jából. Büszke arra, hogy ő is hozzájárulhat az ország épí­téséhez. Megvan mindene, csak az éveiből szeretne le­számítani legalább negyve­net. Akkor azután duplán megmutatná, hogy mire ké­pes. No de ha én leteszem a „fegyvert", — mondja Ta­más bácsi — majd felveszik az unokák. Ők többre viszik az életben, mint én. Ha én lehetnék az ő helyükben — sóhajt a dereshajú öreg — majd én is megmutatnám. Irigyli őket, de büszkén be­szél róluk. Pista, a legidősebb unokája Pozsonyban dolgozik a vegyészeti laboratóriumban és büszkék rá a tanárai. Jós­ka a nyáron fog érettségizni. Még nem választott pályát. Nem tudja doktor, vagy mér­nök lesz-e. Ezt még az iskola év végéig meggondolja. A leg­fiatalabb most végzi a kö­zépiskolát és ő is tovább akar tanulni így beszél a dereshajú ag­gastyán, s esze már meg* t a munkán jár. Hiszen a pa­rasztmunka sem utolsó, és jövedelmező is, ha rendesen csinálják. Szép. szabad élet ez — állandóan kint a friss levegőn. A mező illata, a pacsirta éneke felvidítja az embert. Néha még Tamás bá­csi is kedvet kap, s versenyt énekel 'a pacsirtával így még a munka is könnyebb. A múltban csak adóra dolgozott, most pedig még 100 korona adót sem fizetett. Az ipari dolgozók iránti kötelességét első feladatának tekinti Mikor megkérdeztem, ho­vá teszi a pénzt, rámnéz: hát ruházkodunk, eszünk és iszunk. Telik mindenre. Ta­más bácsi minden nap meg­issza a kijáró két féldecit. Szerinte így könnyebben esik a munka. Meg a jó füstölt sunkára a bor is lecsúszik. Két nagy disznót vágott. Ól­jában most is gyönyörű 8 malac, egy anyakoca és egy süldő nevelkedik. Lesz mi­ből a kötelezettséget a jövő­re is teljesíteni Az istállóban gyönyörű tehén és egyesz­tendős bikaborjú kérődzik. A bikaborjút szintén jövő év­ben adja el De van ám ré­szlükre takarmány is. A jó gazda minde<nt termel, amire csak szükség van. Halász Ambrus Ragyolc lakosai a regi idők bt n túlnyomó részben cselédek ooltak . Az elviselhetetlen job­bágysorsot azonban már akkor \ sem tűrték megnyugvással. 95 éves Bandúr Mária így beszél a múltról, fiatal korá­ról: — Nehéz élet volt az, hej de nagyon nehéz. .4 munkán kívül semmihez sem volt jo­gunk, mondhatom úgy is, hogy állati sorban éltünk. — Az idős asszonynak ezeknél a szavak­nál forró könycseppek gördül­nek végig barázdás arcán. Bandúr Mária férje a föl­desuraknál cselédeskedett. így neki is és a családtagoknak min­den évbe n negyven napot kel­lett ingyen ledolgozni a földes­úrnál. És mit kaptam mindezért? — folytatja az öregasszony. — j Azt, hogy amikor férjem mun­kaközben meghalt, kitettek a lakásból és még a negyedévre kimért gabonát, amit lisztnek megőröltünk, azt is elvették tő­lem, meri Vajda nagyságosúr azt mondta, hegy a kiadott ga­bonáért már nem tudunk meg­szolgálni. Zsidai Zsáf Zsuzsanna élete j sem volt virágos a múltban. Mint árvalány, nyolc éves ko­: rában Fajd Györgyhöz került \ és nála dolgozott hat éven ke­| resztül, évi 12 forint fizetésért. ' Fajdéktól Oroszy, majd Vécsey Ferenc földbirtokoshoz ment I cselédnek. 1914-ben már működött a sátorosi és macskaiyuki ba­zaltbánya. Szlovák, magyar, lengyel, olasz munkások dol­goztak a bányákban és a fa­termelésnél. Sorsuk egyforma veit. Egyformán érezték az el­j nyomatást, a nyomort. Ez a ffi'i­zös sors teljesen eggyé ková­csolta őket. Bár sok esetben alig értették egymást, mégis mindannyian gyűlölték a tő­késeket, akík mindnyájukat, nemzetiségi hovatartozástól füg­getlenül, egyformán elnyomtak. Kölcsönt-kölcsön után vet-k i fel. Mi lett a vége? Az, hogy i 54 parasztcsalád közül 46-nak. zárgondnokság a[a helyezték a földjét. A ragyolci kommunista pár­tot a legkitűnőbb elvtársak ve­zették. Amikor a csendőrterror már majdnem illegalitásba szo­rította a nrtfyolcai kommunistá­kat, akkor kereste fel őket Steiner Gábor elvtárs. Engedély nélkül,tartottak gyűlést a „Szur­dokban" (Szurdok völgy s&iros a ragyolci határban). A csend­örök észrevették őket és rá­juktörtek. Steiner Gábort és az ifjúmunkások titkárát letar­tóztatták. Az 1933-as évben a kommu­nisták irányításával öthetes sztrájkot szerveztek. Ez volt az első legkomolyabb, legszerve­zetebb megmozdulása a ragyol­ci munkásságnak. A sztrájkoto­kat a földművesek is támogat­ták. Élelmiszert juttattak a sztrájkotóknak. A ragyolci bányák tulajdo­nosai azonban, hogy megtörjék a sztrájkot, Magyarországból hoztak' munkásokat. Amikor megérkeztek a sztrájktőrök, a i ragyolci bányászok eltorlaszolták \ az utakat és a sztrájk vezetői leikérték a magyarországiakat, hogy menjenek szépen haza. — Megtehetnénk most, hogy I botokkal rátok támadunk — | szólt hozzájuk Bandúr József, a sztrájk vezetője, — de ezt nem tesszük, mert a párt azt tanítja, hogy munkás a munkás \ fllen ne forduljon. 2.. 1918 őszén nagy eset történt a faluban. Páli János, a kisbíró, kegyetlenül verte a dobot és torkaszakadtából ordította: „Ka­szára, kapára, mert Tarjánból jönnek a szocialisták." A hír után a falu két táborra sza­kadt. A jómódúak, vagyis akik félttették vagyonukat, megpró balták a népet arra buzdítani, hogyha csakugyan jönnek a szocialisták, szálljanak, vélük szembe. Hiába volt azonba n a sok hazugság. A tömeg Somoskőy Sándor vezetésével ellenük fordult. Ke­nyeret és húst követeltek a bá­nyászok a földesuraktól és a zsíros parasztoktól. A szegény­parasztok kövelelték a nagy­birtokosok földjeinek felosztá­sát. Három nap múlva meg is kezdték a földreform végrehaj­tását. Bandúr Pál vezetésével először is házhelyet osztottak a hajléktalanoknak. A Magyar Tanácsköztársaság leverése után aztán kegyetlen sors várt azokra, akik az igaz­ságért fegyvert fogtak. A veze­tőket az abroncsosi bányákból hozták elő. Futószekér után kö­tötték őket és így kellett meg­tenniük a nyolckilométeres utat Abroncsostól Ragyolcig. A ke­gyetlen kínzások azonban nem törték meg a jogaikért harco­lókat. Az 1921—1922-es évek mun­kanélkülisége még fokozta az munkások szenvedését. A mun­kásokat a bányákban csak rész­ben foglalkoztatták. Sok volt | az éhező. Ebben a nyomorú ­I ságos helyzetben alakult meg a | kommunista párt. A pártszer ' •:ezet elnöke Somoskőy Sándor | lett. i Ezekbe n az években a nyo­1 mor a parasztságot is sújtotta. 3. A ragyolci magyar munká­sok harcában a szlovák mun­kások is részt vettek. Ezeket a •nunkásokat az élet háborgó ten. gere Rlittkáról vetette ide. A ra gyolciak még most is úgy be­szélnek róluk mint testvéreikről akikkel kéz a kézben harcolt !c a munkások érdekeiért.. A ra­gyolci kommunisták különösen Daubner elvtársra emlékeznek. Ez a lelkes, fiatál szlovák fiú, izzig-vérig kommunista volt. Előadásokat tartott a ragyolci kommunistáknak és könyveket is szerzett nekik a ruttkai párt ­szervezet. segítségével. Daubner elvtárson keresztül a ruttkai és a ragyolci kommunisták között erös kapcsolat fejlődött ki. A további sztrájkok folyamán köl­csönösen segítették egymást. A ragyolci pártszervezet erő­södéséért és a dolgozók öntu­datosságának fokozodását jelen­tették a többször megismétlődő sztrájkok, meh/ek már ered­ménnyel is jártak. Sikerijlt a munkásoknak a bányatulajdo­nosoktól a béremelést kicsikarni. A második világháború kitö­rése után még fokozódott a terror. Amikor már Horthy lá­bát is erősen szorította a csiz­ma, Rayyolcon állandóan erős cscndörfedezet volt. Minden hiá. ba volt, mert a kommunisták, munkások egymásután tűntek el a Karancs-helysig évszázadom tölgyei között. A ragyolci bányászok, akik eddig sztrájkokkal és tünteté­sekkel harcoltak érdekeikért, most már , fegy vert ragadtak. Egymásután csatlakoztak Nó­grádi Sándor partizáncsoport­jához. Űjból találkoztak a régi elvtársak. Nógrádi elvtárs par­tizáncsapatában ruttkai kom­munisták is voltak. Kommunista tudatuk mellett most már fegy­ver is volt a kezükben. Szlo­vák, magyar, szovjet partizánok harcoltak közös erővel a közös ellenség, a fasizmus ellen. 1944. őszén a partizáncsoport keményen összetűzött a vissza­vonuló németekkel. Holdvilágos éjt szaka volt, amikot n parti­zánörszem észrevette n közelgő németeket. .4 harc hei.'ében '5 Iv partizán részletté életét. Ezek között volt Bandin Árpád is, a partizáncsport legfiatalabb tagja. Hősiesen fedezte a vissza­vonulást egészen adflig, mig bátor fiatal szívét keresztülfúiG as ellenség golyója. A vérontás után új élet kez­dődött Ragyolcon is. Az a nép, mely évtizedeken keresztül harcolt szabadságáért és jogai­ért, kezébe vette a saját sor­sának irányítását. Somoskőy Sándor, aki a múltban sztráj­kokat szervezett, irányította a kapitalisták elleni harcokat, rría újból irányítja a ragyolci mun­kásságot az egy re szépülő élei kiépítésében. Ha megpróbáljuk a jelent a múlttal összehason­lítani, hát az eredmény káp­rázatos. Somoskőy Sándorék nemcsak a szabadságért foly­tatottt harcban állták meg a sarat, hanem az építő munká­ban is megállják helyüket. So­moskőy elvtárs, mint a helyi nemzeti bizottság elnöke, mint kommunista teljes erejével har­col azért, hogy a régi Ragyolc helyén egy Ragyolc épüljön. 4. Röpke kilenc év alatt való­ban megváltozott a falu és meg­változott lakóinak élete is. A ragyolciak úgy élnek, mint va­lamikor a városiak éltek. Az egyre emelkedő anyagi jólét magasabb kulturális életet hoz. A régi házikók helyébe újak épülnek. Pokoixii Pálék sem laknak már pincében, mint " „régi jó" kapitalista világban. Üj házsorok épülnek. A sta­tisztikai kimutatások szerint 1945—1953-ig 68 új ház épült. Ez a szám felülmúlja az 1918­tól 1945-ig épült házak számát. Nézzük csak meg Somoskőy Rozáliát és leányát Nagy Bélá­nét. Ezeket a neveket készakar­va ragadtam ki a sok közül. Azt is elárulhatom, hogy miért. Azért, mert az anyát ugyanaz a csapás érte, mint a lányát Mind a kettőjük férje a há­ború áldozata lett. Nagyon jól tudja mindenki, hogy a hadi­özvegyeknek nem volt valami rózsás életük a múltban. Ha kaptak is segélyt, az épp^n csak arra volt jó, hogy jól se lakjanak, de éhen se haljanak. Scbioskőy Rozáliék azonban ma már nem panaszkodnak. Nem csak jól élnék, hanem a mult évben már takaros kis házat is építettek. A lakásukat egy 30 áras telken építették. -4 régi viskó helyén ma már egy kétszobás, konyhás, kamrás, elő­szobás, muskátlis ablakú csa­ládiházat nevezhetnek a magu­kénak. Azt hiszem, kevés olyan em­berre akadtunk, aki azt mond­hatja, hogy falusi lakásokban már fürdőszobát is látott. De még kevesebb az olyan falusi ember, aki azt mondhatja ma­gáról, hogy fürdőszobás laká­sa van. (Nem értjük itt azo­kat, akik faluról városba ke­rültek dolgozni). A ragyolciak sem dicsekedhettek ilyesmivel a múltban. A szocializmus épí­tése folyamán azonban nagyon megnőtt a ragyolci bányászok igénye. Amit pedig a "ragyol­ciak egyszer elhatároztak, meg is valósítják, mert megtehetik, módjukban áll. Eddig már há­rom olyan lakás épült a falu­ban, amelyből már a fürdő­szoba sem hiányzik. Ragyfilc wtcáit villanyf'ny világítja meg. A villanyt igaz, nem most vezették be a köz­ségbe, de a múltban is kemény harcot kellett érte, folytatni. A régi csehszlovák burzsoá köz­társaságban a szomszéd község­nek, Bénának és Fülekpüspö­kinek nem sikerült villanyt kapniok, habár mind a két község gazdagabb volt, mini Ragyolc. Vájjon miért sikerült a ragyolciáknák, akik állan­dóan borsot törtek az~ urak or­ra alá? Azért, mert Ragyolcon erős volt a kommunista párt, azért mert a községi képviselő­u."fületben olyan kommunisták 'voltak, akik bátran kiálltak i község munkásainak érdekei­ért. A mult kemény harcai után ú] szocialista kultúra van ki­alakulóban a faluban. Míg 1937­ben a járásban átlag 17.000 la­kosra esett egy középiskola, ma csak Ragyolcon már két kö­zépiskola van. Ha az átlagot vesszük, megállapíthatjuk, hogy ma már 3.000 lakosra esik egy középiskola. Ragyolcról 1938 előtt három tanuló látogatta a középiskolái. 1954-ben már 150 tanuló lá­togatja a felsőbb iskolákat. A községben a múltban két ta­nító volt, ma 14 tanító oktatja a tudásra vágyó fiatalokat. A ragyolciak ma nem vágya­koznak a városba szórakozást keresni. Megtalálják azt otthon is. Filmszínházuk is van, ahol hetenként öt előadást tartanak. A gyönyörű nagy helyiség min­dig zsúfolt. Fiatalok, öregek, férfiak, asszonyok, munkások, nyugdíjasok rendszeresen láto­gatják- az előadásokat. A közeégben a múltban nem igen törődtek a rokkantakkal és az öregekkél. Mi várt a munkából kidőlt cselédre vagy bányászra? Koldustarisznya. Ma Ragyolcon nincsen szegény­ember. A községben 266 ember részesül segélyben. Ezen felül 99 nyugdíjas van 1 alkalmazás­ban a helyi állami gazdaság­ban. A közszükségleti cikkek fo­gyasztása is lényegesen meg­növekedett. A községben a mult ecben egy nagy áruházat nyi­tottak, olyat, amely Losonc­nak és Füleknek is becsületére válna. Ebben az üzletben a patkószegtöl a legfinomabb bú­torig minden kapható. Nem kell már a ragyóleiáknak Fülekre menni, ha valamilyen nagyobb ái ucikket be akarnak szerezni. Megvehetik helyben is. Az élel­miszerfogyasztás is nagyon meg­növekedett. A hentesüzlet havi l<irgalm a például nyólcvanszo­rcsa i^Jiáborúelöttinek. Ezen­kívül ®/ie!j/i nemzeti bizott­ság u;T953—1954-es évben 311 vágási engedélyt adott ki. 6. Szocialista társadalmunk leg­nagyobb értéke az ember, a dolgozók egészségének meg­védése a legfontosabb irányelv. Ennek a mondásnak az igazsá­gáról lépten-nyom'' n meggyő­ződhetünk. Az új kórházak, az egyre szaporodó orvosi rendelők az ország minden részében min­denről tanúskodnak. Mi azon­ban maradjunk most Ragyol­con. A község még a kapita­lista uralom idején kapott or­vost, a bányákra váló tekintet­tel. Jelenleg ez már nem elég nekik. A helyi nemzeti bizott­ság célul tűzte ki, hogy rönt­gen is legyen a faluban. Cél­.! jukat elérték. A napokban meg­érkezett a röntgenkészülék áz j orvosi rendelőbe. A kapitalista társadalomban | i< fizették a dolgozók a beteg­segélyzőt, de ha komolyabb ba­juk történt, csak legyintettek, ha az orvoshoz küldte valaki őket. „A betegsegélyzo orvosa csak szirupokat tud adni. Or­vosságot, ami segítene a bajon, azt csak pénzen lehet kapni". Ma a betegsegélyzö a legdrá­gább orvosságot is biztosítja a betegnek. Példát szeretnék fel­hozni, hogy egy beteg dolgo­zó milyen orvosi segitségben részesült. Csaba Zoltán, ragyolci bá­nyász fia, aki a füJeki gyárban dolgozott, 1948 februárjában mellhártyagyulladással a Tátrá­ba került. Betegsége a t üdejet is megtámadta. 1948—1954-ig volt orvosi kezelés alatt. Ez alatt az idő alatt a legdrágább orvosságokat kapta, és Csaba Zoltán ma egészséges ember. Munkájával továbbr a is részt »ehet egyre szépülő hazpnk épí­tésében. Szarka Istváa

Next

/
Thumbnails
Contents