Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-01 / 105. szám, szombat

Haifa n Hanoi J^W Sam-naa Ti.W) Uj-i.LUai.l Luang.prabang . Viantiana | Nonkai ! Tokok Dong-hoi THflJFOLD Savannakat Korát Jll l( Bangkok Pnom Pán Saigon SL, Él'enek a nemzeti függetlenség és a demokratikus szabadságjogok harcosai HUHU im I iiMniiiniiitiitiiiitniiiiiiMMiiiiHiiiMiiniinmittuniitiimiittinitii NNMMIMMIIJTTJ i'iiiHjuiiMiitniiuHiiiiiiiiiiiittntiiiuiitiMHiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiNiiiiiiiMiiiniMMitiniiiiiniitnirinHiiiHiniMit^ A gyarmati és függő országok népeinek élete és nemzeti felszabadító harca Ma, midő

n a világ dolgozóival egyetemben a munkásosztály legnagyobb ünnepnapját - május elsejét ünnepeljük, gondolatainkban és érzéseinkben együtt vagyunk az elnyomottak azon milliós tömegeivel — fehér_ és színesbőrű népekkel egyaránt, — akik a koncetrációs táborok és a kényszermunkarendszer közepette elszánt küzdelmet folytatnak egy olyan élet kivívásáért, amilyent n béketábor országai maguknak teremtettek: Népünk rokonszenvvel kíséri és erkölcsileg táAz afrikai portugál gyarmatokon évi 300 nap a kényszermunka. KÖZÉP-AFRIKAI SZÖVETSÉG \ A Közép-Afrikai Szövetségben a négerek nem választhatnak. Hatmillió bennszülött közül csak 444-et engedtek választani. Ezzel szemben 150.000 európai telepes közül 65.000 kapott szavazati jogot. A négereket erőszakkal fogdossák érc. éS uránbányákba. Par

l<. egy 17 éves néger fiú. akinek Vietnam szabadságharca a világpolitika központjában Koncentrációs tábor, amelyben a fülópsziget: ezreit tartja fogva. bábkormány a hazafiak mogatja a gyarmati és függő országok népeinek nemzeti felszabadító harcát. AFRIKA Afrikában különösen dühöng a gyar_ rnati terror. Az „Observateur'' fran' cia polgári lap „Terror és kényszermunka Ubangi-Sariban" című cikkében hírt adott arról, hogy az VbangiSari francia gyarmaton fennálló viszonyok felérnek a rabszolgarendszerre!. A lakosságot börtönbüntetéssel ós halálbüntetéssel való fenyegetőzéssel kényszerítik a gyapottermelésre, melyet azután a gyarmati hivatalok \ erőszakkal elvesznek tőlük. Mohaiban például egy Dabajjaszi nevű asszony — féléves gyermek anyja — ellen- | szegült a gyarmati tisztviselőnek, aki követelte, hogy necsak a maga kijelölt földterületén, hanem más földjén is sikerült onnan megszöknie, elmondotta, hogy csalással „szerződtették" te őket. Nem mondták meg nekik, hogy a bányába mennek, csak betuszkolták őket vasúti teherkocsikba, ahonnan csak a bányatelepen jöhettek ki. Ezek a „mine-boy"-ok, ahogyan az afrikai rabszolgákat nevezik, drótkerítések mögött élnek. Nem szabad elhagyniok a kijelölt leiepet, nem alakíthatnak szervezeteket érdekeik és jogaik védelmére. Szerződésüket munkaadóik kényük-kedvük szerint a végtelenségig meghosszabbíthatják. Pa. vu szerencsés volt, mert társaival együtt kijutott ebből a pokolból. Most a Közép-Afrikai Szövetség békemozgalmának egyik leglelkesebb híve, szónoklatokat tart és harcol a gyaimati elnyomás és kizsákmányolás megszüntetéséért. Egy brit rendőr „kihallgat" egy kenyai polgárt dolgozzék. Miután ezt megtagadta gyermekét elvették, őt pedig börtönbe zárták. Mivel a kirótt pénzbüntetést nem tudta megfizetni. Mobai nyilvános rabszolgapiacán eladták. Á lap több gyilkosságot is említ, amelyet a gyarmatosítók követtek el a szörnyű munkakörülmények között élő, követelésekkel előállott és ellenszegült bennszülötteken. Az afrikai angol gyarmatokon törvénybe iktatták a kényszermunkát, ami 90 napot tehet ki egy évben. Keniában az összes négerekre kiterjeszthető, kényszermunka alkalmazására vonatkozó különleges rendeletet adtak ki. Azt, aki a közigazgatási biztosok parancsának ellenszegül, pénzbírsággal sújtják, vagy hat hónapig terjedhető börtönbüntetésre ítélik. Keni6ba

n az összes termőföldek javarésze 3.000 európai gyarmatosító birtokában van, akik földjeiket éhbéren tartott néger szolgákkal műveltetik meg. A DÉI-AFRIKAI SZÖVETSÉG ÉS BELGA-KONGO E két afrikai államban leplezett formát ölt a kény szermunkarend szer. Itt „szerződést" kötnek a négerekkel. Belga-Kongo uránércbányáiban a félrevezetett „leszerződtetett" négerek tulajdonképpen rabszolgák. Napi 14— 16 órát dolgoznák, munkabérük nyomorúságos drótkerítéssel körülvett helyen élnek, melyet tüos elhagyniok. Fémnyakörvet ülesztenek a nyakukbavagy megkötve tartják őket, hogy el ne szökjenek. Gyakran alkalmazzák a testi fenyítést. VHAl-FÖiLD Thai-fötdön, noha már 1905-ben hivatalosan eltörölték a kényszermunkát, még ma is alkalmazzák az amerikai hadiépítkezéseken dolgozó munkásoknál az ültetvények és a külföldi monopoliumok tulajdonát képező vállalatok alkalmazottain. A napaicba

n kezdődött Genfben a berlini négyhatalmi konferencián ez év elején elhatározott értekezlet a távolkeleti kérdések békés rendezése tárgyában. A megbeszéléseken — az amerikai monopolisták minden ellenkezése ellenére — részt vesz az ötödik nagyhatalom, a n®Pi Kína is. Az atom-imperializmus képviselőinek végre be kellett látniok, hogy Ázsia, sőt az egész világ legnépesebb államának. Kínának részvétele nélkül sem a világ békéjének biztosításáról, sem pedig a genfi konferencia főkérdéseiről: a koreai és a vietnami bekéről nem lehet eredményesen tárgyalni. A genfi értekezlet két főtémája közül a vietnami fegyverszünet s béke kérdése körüli vita látszik nehezebbnek. Koreában ugyanis három évig tartó véres harcok és két évig húzódó — sokszor megfeneklett tárgyalások után a Szovjetunió ve zette világ béketáborának nyomására 1953. július hó végén az agresszorok fegyverszünet megkötésére kényszerültek. Senki sem "becsüli le azokat a veszélyeket, amelyeket az olyan kalandorok, mint Li-Szin-man és a béke olyan ellenségei, mint az amerikai monopolista körök szövetkezése jelent, mégis Koreába

n már hallgatnak az ágyúk, míg Vietnamban hét év óta szüntelenül dörögnek, söt éppen a legutóbbi időben követ el mindent az amerikai imperializmus, hogy ezt a. francia gyarmati háborút Koreához hasonló intervenciós háborúvá bővítse. Emellett az alapvető különbség mellett a vietnami harcok — Koreával ellentétben — közvetlen összefüggésben állanak a megoldatlan problémák másik gyújtópontjával, az európai helyzettel, a német béke. az úgynevezett európai védelmi szövetség kérdésével. Vietnam népe ellen a gyarmati, elnyomó háborút ugyanaz a Franciaország vezeti, amelynek most az európai biztonság tekintetében is fontos szerepe van. Franciaország kapitalista kormánya egyszerre két irányba vitte kátyúba az ország szekerét: a föld másik oldalán, Hátsó-Indiában, az "országtól ,14.000 kilométer távolságra folytat immár hét esztendeje egy rendkívül költséges, véres és mind reménytelenebbé va'.ó háborút s ugyanakkor egyre fenyegetőbbé válik számára Európában annak a német hadsereg feltámasztásának réme, amely alig egy század leforgása alatt háromszor rohanta meg és pusztította el Franciaországot. Szinte érthetetlen, hogy akár egy kapitalista kormány is ilyen végzetes, öngyilkos politikát folytasson Tényleg. a francia burzsoázia tekintélyes tiésze felismerte kormánya hibás politikáját és egyrészt követeli az értelmetlen vietnami háború beszüntetését, másrészt a bonni és párizsi. Nyugat-Németországot nyíltan felfegyverző szerződések aláírásának megtagadását Még a Hitlerre' együtt működő, s egyideig Vietnam népe elleni irtó hadjáratot ^vezető hírhedt Jui

n tábornok is felismerte a francia uralkodó körök politikájának csődjét és veszélyes voltát. Ennek a? öngyilkos francia politikának ideig-óráig tartó folytatását még az Egyesült Államok világuralomra törő körei sem tudják bérenceiknél, a francia kormánynál másképpen kikényszeríteni, mint állandó terrorisztikus zsarolással. Ige

n sok múlik ezekben a napokban a francia nép harcos elszántságán, hogy mindkét irányban biztosítsa hazája helyes útját. Ehhez az egész világ figyelő szeme előtt lefolyó genfi konferencia is hathatósan hozzájárulhat. A japán imperializmus összeomlása idején. 1945 augusztusában Vietnam népe a partizán-osztagokra támaszkodva kivívja függetlenségét a francia elnyomókkai szemben. A független ország, amit kénytelen-kelletlen Franciaország is elismer, demokratikus reformokat hajt végre, lefoglalja és a földnélküliek között kiosztja a

z árulók és az imperialisták földjeit. általánosan csökkenti az uzsoraföldbéreket, bevezeti a kötelező népoktatást. A francia burzsoázia egyideig tárgyal a független Vietnammal, majd amikor elég erősnefe érzi magát és az idegen légióba nagyszámú náci háborús bűnöst verbuvál, 1946-ban zsoldosaival váratlanul megrohanja Vietnamot. Sikerül is megszállnia a tengerpartmenti részeket és az ottan: nagyvárosokat. Vietnam hazáját szerető népe újra fegyvert fog s eleinte partizánmódra, majd mindjobban szervezkedve egyre nagyobb területeket szabadít fel az amerikai fölszereléssel harcoló francia zsoldosok rémuralma alól. Mindnyájunk emlékezetében élnek a legutóbbi évek felszabadító harcai, amelyek folyamán főként a télj hónapokban aratta a vietnami népi hadsereg egyik jelentős győzelmét a másik után. Nyáron, a nagy monszun-esőzések idején az utak járhatatlanok és így a nagyobb harcok szünetelnek. A francia monopolisták egyik hadsereget a másik után küldik, egyik nagyhangú — érkezésekor nagyhangú — generális a másik után szenved csúfos vereséget a minden nehézfegyvert nélkülöző, szinte minden egyes tölténnyel számolni kény-' rítés mellett minden földesúri területet^ lefoglaltak s az ott dolgozó parasztoknak adták. A parasztság bérhátrálékait eltörölték. A francia kézen levő területekről az ipar jelentős részét áttelepítették s új, az ország védelmét is biztosító iparágakat teremtettek. Az ipari termelés évente 15— 20 százalékkal emelkedik. Szinte hihetetlenek a népművelés terén elért eredmények. Az ország függetlenségének kivívásakor a lakosságnak meg 95 százaléka volt analfabéta. Azóta H millió vietnami, vagyis a felszabadított lakosság nagyrésze megtanult írni-olvasni. A ,.piszkos háború" — ahogyan a francia dolgozók nevezik ezt a bűnös vérontást — óriási áldozatokat követel a francia néptől. Egyetlen nap hadi kiadásain 1500 lakást lehetne felépíteni abban a Franciaországban, amely még az első világháború alatt megsemmisített épületek jórészét sem pótolta. Több francia tiszt pusztul el ebben a gyarmati háborúban, mint amennyit a francia katonai akadészerülö népi felszabadító hadseregtől. Le Clerc, Juin, de Lattre-Tassigny — hogy csak a legismertebbeket említsük — távozik megverve és ráeszmélve, hogy olyan országot, ahol az egész nép küzd a betolakodó ellen, tartósan leigázni nem lehet. Jelenleg — hét évig tartó súlyos, áldozatos harc eredményeképpen Vietnam túlnyomó része szabad. Az ország területének kilencven százaléka a nép kormányának kezében van. vagy mint végleg felszabadított, vagy mint partizánok uralta terület. Csak a két nagy partmenti síkságon északon a Vorös-folyó torkolata táján, Hanoi körzetében és délen, a Mekong deltájában, a főváros, Saigon vidékén tartja fenn rémuralmát a francia zsoldos hadsereg. A mellékelt térkép fehér részei felszabadított területeket, a sötét a franciák s a vonalkázott rész a partizánok kezén levő területeket ábrázolják. Az elmúlt hét esztendő alatt a nép kormánya a endkívüi súlyos viszonyok között is csodálatos módon építette hazáját. A földreformot 1953ba

n lényegesen kibővítették. Kárfcémiák évente pótolni tudnak. Amellett Amerikai évek óta „segíti" Franciaországot hadianyaggal. Saját bevallásuk szerint csak az 1950—1953evekben 340 repülőgépet, 350 hadihajót, 150.000 lőfegyvert, 240 millió töltényt és 15 millió ágyúlöveget szállítottak az amerikaiak Indokínába. A francia tőkések természetesen fájlalják a Csehszlovákia területénél ötször nagyoblb, rendkívül gazdag gyarmatok elvesztését. De még görcsösebben ragaszkodnak Hátsó-India tartós leigazásához az amierikai imperialisták kormánya, amely Eisenhower helyettesének, Nixon alelnöknek minapi kijelentése szerint, el van szánva a háborút Hátsó-Indiában az esetben folytatni, ha azt a francia monopolisták bármi okból abba is hagynák. A -genfi értekezleten, de főképp az egész világ béketáborának határozott állásfoglalásán múlik, hogy az imperialistáknak ez — a koreai hadjárathoz hasonló háborús ka

1 and ja is dugába dőljön és Vietnam, PatelLao, Khmer népe élvezhesse a béke, a szabadság és a szocializmus építés sének áldásait.