Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-08 / 111. szám, szombat

4 m sió 1954. május S. A GENFI ÉRTEKEZLET A genfi értekezlet tárgyalásai A volt Népszövetség genfi palotájában második hete folyik már a Korea és Indokína ügyét tárgyaló értekezlet, melynek Összehívását a négy nagyhatalom külügyminiszterei berlini értekezletén részvevő szovjet küldöttség javaslatára határozták el. Idő előtti lenne már most következtetni az értekezlet végső kilátásaira, azonban teljes felelősséggel' rámutathatunk azokra az egyenesen történelmi jelentőségű tényekre, melyeket a genfi értekezletnek a megtartása és eddigi lefolyása jelent. Bizonyos nyugati körök, különösen az amerikai imperialisták szándékosan hamis jövendölései ellenére, akik azt állították, hogy az értekezlet csődöt mond mindjárt az eljárási mód kérdésének megtárgyalásánál, hangsúlyoznunk kell, hogy az első ülésen teljesen megoldották ezt a kérdést. A szovjet küldöttség javaslatára megegyeztek az értekezlet elnökségének kérdésében, amelyben a Szovjetunió, Nagy-Britannia és Taiföld egymást követik. Az első napirendi pont megtárgyalásánál kiderült, ki törekszik a koreai kérdés igazságos megoldására és ki akarja ezt a kérdést a gyarmati politika érdekében újabb agressziós cselekedetek tűzfészkévé tenni, aminek a jelenlegi nemzetközi helyzetben nem csekély jelentősége van. Nam Ir, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztere és küldöttségének vezetője rámutatott arra, hogy a koreai kérdés megoldásában legfőbb feladat Korea nemzeti egyesítése, az egységes, független és demokratikus koreai állam megteremtése békés úton. Nam Ir megmutatta azt az utat is, amely biztosítja ezt a megoldást. Korea .békés egyesítésének legfontosabb feltétele az öszszes idegen csapatok hat hónapon belüli kivonása Korea területéről és a szabad általános választások megejtése külső beavatkozás nélkül. A szovjet és kínai küldöttség nevében Molotov és Csou En-laj elvtársak is melegen támogatják Nam Ir reális javaslatait, melyek egyedül képezhetik a fegyverszünetről a tartós békére és korea demokratikus alapokon történő egyesítésére való áttérés kiindulópontját. Csou-En-laj kijelentette, hogy a Kínai Népköztársaság sohasem indított és sohasem indít agressziót más országok ellen, azonban nem tűri, hogy bárhonnan is agressziós cselekedetek irányuljanak ellene. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere rámutatott az ázsiai országok politikai fejlődésében legutóbb bekövetkezett történelmi változásokra. Mindenekelőtt azokra a szociális-gazdasági változásokra, amelyeket az 500 milliós kínai nép hazájában a népi demokratikus rendszer felépítésével megvalósít. Rámutatott továbbá arra, hogy Ázsia többi országai is megértek arra, hogy felszabaduljanak az idegen gyarmati uralom alól. Ezek olyan tényezők, amelyeket lehetetlen, hogy rie vegyenek tekintetbe — jelentette ^ ki Molotov elvtárs. Esztelenség lenne, ha nem vennék tekintetbe a legnagyobb történelmi jelentőségű eseményeket. Bárhogyan is igyekezett Pjun Jun Tei külügyminiszter, délkoreai küldött kiforgatni ezeket a tényeket, nem sikerült elpalástolniok a koreai kérdés megoldására Nam Ir által előterjesztett javaslatok békés jellegét, sem pedig Ázsia nemzeteinek egyre fokozódó harcát, amely az ázsiai gyarmati uralom elkerülhetetlen bukását jelző nemzeti felszabadító mozgalomban nyilvánul meg. A genfi értekezlet jelenlegi szakaszának egyik fontos ténye, hogy Dulles és a délkoreai küldött a koreai kérdés megoldására tett agresszív javaslataikkal együtt teljesen magukra maradtak. Dullesnak az a kijelentése, hogy az 5.000 mérföld távolság miatt lehetetlen az amerikai csapatokat visszavonni Koreából, míg a kinai népi önkénteseknek csak 10—15 mérföldet kellene visszavonulniuk, továbbá a délkoreai küldöttnek az a javaslata, hogy a választásokat csak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban kellene az ENSz felügyelete alatt megejteni, nemcsak a világközvéleményben, hanem Amerika szövetségeseinek köreiben is ellenvetést váltott ki. Igazolja ezt az United Press amerikai sajtóügynökség jeletése is, mely szerint Dulles tervei meghiúsultak, mivel brit és francia kollégái nem támogatták a koreai kérdésben elfoglalt amerikai álláspontot. „Első ízben j történt — hangsúlyozza a New : York Times — hogy Dullesnek nem sikerült megnyernie szövetségeseit külpolitikai irányvonalának | támogatására." A Washington Star ! hangsúlyozta, hogy Dulles genfi szereplése az amerikai diplomácia történetében egyike a legkatasztrofálisabbaknak. Ha Dulles a berlini értekezleten azt hangoztatta, hogy az értekezlet alapvető jelentősége nyugat egységének megszilárdítása, tehát szerinte nem a genfi értekezlet összehívása volt, most meggyőződhet szavainak „igazságáról" és nyugat általa említett egységének szilárdságáról. Ha még netalán kétségei lennépek, minden bizonnyal eloszlatja őket az a jókívánatokat kifejező távirat, amelyet a francia kormány Bidaultnak küldött a genfi értekezleten való magatartásáért. Bidault ugyanis Edennel együtt fel sem állott karosszékéből, hogy Dulles esztelen nézeteinek védelmére keljen. Ezzel kapcsolatban azonban hangsúlyoznunk kell, hogyha Franciaország és Anglia kormánya helyesli is Bidault és Eden álláspontját, de ezen országok közvéleménye egyáltalában nem helyesli különösen az indokínai kérdésben elfoglalt álláspontjukat. Anglia és Franciaország nemzetei nem elégednek meg külügyminisztereik hallgatásával. A New Statesman and Nation című angol lap. amely korántsem rokonszenvez a béketábor országaival, figyelmezteti Edent. hogy ne kövesse az amerikai politikát, amely Angliát háborúba sodorná legelőször Kínával, maid belesodorná egy hidrogénbombákkal folytatott világháborúba. Edennek olyan javaslatokat kell előterjesztenie, hogy lényegükben ne térjenek el Nehru indiai miniszterelnök javaslataitól. Edennek megalkuvás nélkül szorgalmaznia kell a harc beszüntetését Indokínában, világos választ kell adnia Dullesnak, hogy Anglia sem olyan kötelezettséget nem vállal a Csendes-óceánon, amely beavatkozást jelentene az ázsiai nemzeti felszabadító mozgalomba és arra vezethetne, hogy India elkülönülne Angliától. Edennek azt kell sürgetnie, hogy bármely csendesóceáni ügyről jvóió vitának feltétele az Egyesült Államok kormányának beleegyezése A külföldi sajtó a genfi értekezletről legyen ahhoz, hogy a Kínai Népköztársaság teljesjogú helyzetet kapjon ENSz-ben. Ha Nagy-Britannia nem támogatná ezt az álláspontot, hangsúlyozza a lap — Washington csatlósává válna és hosszú időn át nem tudna nagy és megtisztelő szerepet betölteni a világtörténelemben. A Liberation című francia lap azt írja, hogy egymilliárd ázsiai, valamint a Szovjetunió és Anglia az indokínai fegyverszünet megkötése mellett foglalnak állást. Üt végre az ellenségeskedés végórája, amelyet a világ öszszes békeszerető államai és elsősorban Franciaország népe annyira várnak. Ki az, aki késlelteti ezt a pillanatot — kérdi a lap és válaszol is. — Egy Bidault nevű forrófejű kisember és Laniel miniszterelnök, aki urának fenyegetődzésére elveszti az eszét. A déíkeletázsiai országok miniszterelnökeinek Ceylon fővárosában, Colombóban mujt héten tartott értekezlete is kifejezte az ázsiai problémák békés megoldásának óhaját. Az értekezlet részvevői követelték az indokínai hadiállapot azonnali megszüntetését. Az értekezletről kiadott hivatalos közleményben az áll, hogy az összes érdekelt országoknak, mindenekelőtt a Kínai Népköztársaságnak. Angliának, az Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak egyezményt kell aláírniuk egymás között a háború megszüntetésére teendő szükséges intézkedésekre. Az értekezlet részvevői javasolták, hogy Franciaország jelentse ki a genfi értekezleten: aláírja Indokína teljes függetlenségét. A miniszterelnökök továbbá a tömegpusztító fegyverek 'betiltása, a Kínai Népköztársaság jogainak elismerése, valamint a gyarmati uralom felszámolása mellett foglaltak állást, amely uralomnak fennállása Ázsiában számos nemzet alapvető jogainak megsértését és a világbéke veszélyeztetését jelenti. Ezek azok a tények, amelyekfélelmet keltenek nemcsak a genfi értekezleten részvevő amerikai küldöttségben, hanem Washingtonban is, ami miatt Dullesnak sürgősen Washingtonba kellett utaznia, hogy az Egyesült Államok legfelsőbb képviselőivel megvitassa a genfi értekezlet és a világ eseményeinek fejlődését. Érthető, hogv Dulles hirtelen távozása az értekezletről mind a genfi értekezleten, mind a burzsoá sajtóban sok vitára és találgatásra adott okot. A Le Monde című francia lap minden bizonnyal nem alaptalanul írta a genfi értekezlet megnyitása előtt, hogy John Foster Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere nem óhajtotta a genfi, értekezletet és ezért, ha részt is vesz az értekezleten, az értekezlet meghiúsítására fog törekedni. így a tárgyalás első hete után elmondhatjuk, hogy Dullesnak ez a szándéka dugába dőlt. Ha nem is indokolta meg hivatalosan eltávozását, bizton feltételezhetjük, hogy azért futamodott meg, mert nem akar továbbra is szemtanúja maradni a genfi értekezleten politikája további vereségének. Az események azt mutatják, hogy a béketábor országainak békepolitikája a genfi értekezletre is egyre nagyobb vonzóerővel hat. A világ nemzetei méltán remélik, hogy a genfi értekezletnek reális lehetősége van a legégetőbb ázsiai problémák megoldására, hogy ezzel további lépést tegyenek a béke biztosítására. V. S. MOSZKVA A moszkvai Pravda genfi tudósítói „Régi tervek új cégér alatt" című cikkükben azokról az új eseményekről írnak, amelyek éles fényt vetnek az amerikai diplomaták titkos tárgyalásaira a külügyminiszterek genfi értekezletének kulisszái mögött. Dulles •helyettesének, Bedell Smithnek utasítást adott, hogy az USA szövetségeseivel folytassa á tárgyalásokat az úgynevezett „délkeletázsiai egyezmény" megteremtéséről. Ezzel a kérdéssel foglalkoztak a nyugati hatalmak képviselőinek e napokban tartott genfi „nemhivatalos" ülései is. Május 5-én Eisenhower elnök maga is megerősítette, hogy üyen tárgyalások folynak. Bedell Smith több magántalálkozón vett részt Edennel. A nyugateurópai •sajtó több adatot közöl, amelyek azt bizonyítják, hogy abban az időben, mikor a genfi értekezlet nagyon fontos kérdések megtárgyalására készül, az amerikai diplomácia újabb lépéseket tesz nemcsak arra, hogy Délkelet-Ázsiában megakadályozza -e béke megszilárdítását, hanem hogy a háborút kiterjessze. Az amerikai diplomácia szándékai felháborodást és tiltakozást keltenek nemcsak az ázsiai országokban, hanem még a genfi értekezlet részvevőinek körében is, akik kénytelenek figyelem be venni országaik közvéleményét. Az indokínai kérdés rendezésének ..nemzetközi biztosítékaira" irányuló amerikai terv a világ közvéleménye előtt mentegetni igyekszik azt a tényt, hogy az USA, Anglia, Franciaország. Ausztrália, Üj-Zeeland, Taiföld és a Fülöp-szigetek vezérkarai tárgyalásokét kezdenek új katonai tömb összetókolásáról még a genfi értekezlet befejezése előtt. A „közös védelem" ame mkai terve tulajdonképpen azt célozza, hogy az ázsiai nemzetekre erőszakkal kényszerítsék azt a rendszert, amelyet már többé nem akarnak tűrni — írják a moszkvai Pravda tudósítói. DELHI A „Free Press Journal" című napilap cikkében a következőképpen kommentálja a genfi értekezlet ülésezését: Dulles diplomáciája Genfben nagy csapást szenvedett. A déíkeletázsiai „védelmi" (katonai) egyezmény gondolata a valóságban megsemmisült. Most arról van szó, hogy az USA egyetért-e Ázsia realista szempontjával és így szabaddá teszi-e az utat az indokínai fegyverszünet megkötéséhez és a távolkeleti feszültség enyhítéséhez. Az indokínai konfliktus rendezése, amely legjobban fenyegeti a délkeletázsiai békét, befolyással lenne a koreai béke felújítására. De minden attól függ, vájjon a Nyugat kész-e revidiálni Kínával szemben folytatott politikáját. DJAKART A „Duta Masarakat" című lap a genfi értekezlettel kapcsolatban a következőket írja: „A genfi értekezlet az indokínai A francia nemzetgyűlés vitája az indokínai kérdésről Május 6-án Le Troquera elnöklete alatt megkezdődött q francia nemzetgyűlés ülésszaka, amelyen az indokínai kérdésről tárgyalnak. Az ülésen" először Laniel kormányelnök szólalt fel. Kijelentette, hogy „nincs esti pán eljárási kérdésről" szó, hanem arról hogy „a genfi értekezleten haladéktalanul megkezdhessék az indokinai kérdés tárgyalását. amelynek eredménye a béke megteremtése lehet". Laniel kihangsúlyozta, hogy; Franciaország az indokínai konfliktus békés megoldására törekszik a genfi értekezleten. Laniel továbbá rámutatott, hogy Franciaországnak folytatnia kell a genfi értekezleten megkezdett munkát és hogy a nemzetgyűlés nem engedheti meg a kormányválságot „Az ország érdekében kérem a nemzetgyűlés támogatását" — mondotta Laniel végezetül. Bardoux „független köztársaságpárti" képviselő, aki utána szólalt fel, követelte, hogy a kormány tegyen lépéseket az indokínai vérontás beszüntetésére Delachenal, a „Független -ParasztCsoport" képviselője sajnálatát fejezte ki afelett, hogy Ho Si Minh kormányával -a tárgyalásokat nem kezdték meg két hónappal ezelőtt, ami számos emberéletet mentheted volna meg. Kijelentete, bizalmat szavaz a kormánynak azzal, hogy igyekezzék megoldani Genfben az indokínai problémát. probléma megoldására irányuló kísérleteiben jelentős haladást tett. Genfbe meghívták a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségét. Ezt haladásnak kell minősíteni az indokínai kérdés megoldásánál." A lap továbbá rámutat az Egyesült Államoknak Franciaországra gyakorolt nyomására és hangsúlyozza, hogy az indokínai konfliktus megoldása jelentősen gyorsabbá és könnyebbé válnék, ha a francia kormány elutasítaná az amerikai közvetítést. v A „Bin Tang Simur" üdvözli a nemzetek egyre erősebben megnyilvánuló óhaját, hogy a koreai és indokínai kérdést • békés úton oldják meg. A lap az ázsiai nemzeteket szilárd egység megalakítására hívja fel. „Ha ez az egység megvalósul — írja a lap — mindenkorra véget vetnek a nyugati hatalmak gyarmati rendszerének Ázsiában." OSLO Az összes norvég lapok Dullesnak Genfből való távozásával kapcsolatos kommentárjaikban hangsúlyozzák, hogy a genfi értekezlet nagy vereséget hozott az USA külpolitikájára. A „Dagbladet" című lap közli Ragnar Wold külpolitikai hírmagyarázójának „A nagy csőd" cimű cikkét. Nem fér kétség ahhoz — írja Wold — hegy Dulles nagyon súlyos vereséget szenvedett és hogy a nvugati hatalmak most nagyon eltávolodtak egymástól ... Nem mondható, hogy Dulles az egyetlen felelős személy az Egyesült Államokat ért eddigi legnagyobb diplomáciai vereségért. Azonban ő viseli ezért a fő felelősséget. HÁGA A „Haagse Post" című hetilap a genfi konferenciáról írt cikkében ezt írja: A nyugati országok politikájában gyenge pont mutatközott. Nyugaton sorsdöntő ellentétek mutatkoznak az Egyesült Államok ás régi szövetségesei álláspontjai között .. az, aki a történelmi törvényszerűséggel játszik, mindig veszít — írja a lap. A kormányok most meg vannak győződve ajrról. hogy a Szovjetunió és Kína biztosítani akarják területük biztonságát és békét óhajtanak. Lehetségesnek tartják egyezmény elérését Indokina kérdésében ... NEW YORK Az amerikai sajtó azt írja, hogy Dulles Genfben súlyos vereséget szenvedett „A Christian Sience Monitor" című lap közölte levelezőjének, Stevensnek genfi jelentését, aki azon a nézeten van, hogy az Egyesült Államok elszigetelődése a genfi értekezleten egyre nagyobbodik. A Daily Mirror című lap cikkében hangsúlyozza, hogy a Genfből ^visszatért Dulles Indokína kérdésében súlyos vereséget szenvedett. A lap rámutat, hogy Dullesnak a kongresszus előtt- magyarázatot kell adnia, hogy milyen reményeket lehet fűzni külpolitikájához. A francia kormány többséget kapott a nemzetgyűlésen A Reuter ügynökség jelentése szerint a francia nemzetgyűlés május 6-án 311 szavazattal 262 ellenében bizalmat szavazott a kormánynak Amint ismeretes. Laniel kormánya a szavazást azzal kapcsolatban, hogy megtartsák-e a kormány- in-' dokinai politikájáról szóló vitát, egybekötötte a bizalmi szavazással. Azáltal, hogy a képviselőket kormányválság veszélye elé állította a genfi értekezlet idejében, a kormány ki akart térni néhány képviselő interpellációjának parlamenti megvitatása elől Ezek a képviselők élesen elítélik a kormányt az indokínai kérdésben folytatott politikája miatt. A szavazást éles vita előzte meg. amelynek folyamán majdnem valamennyi csoport, képviselői elítél • ték a kormány politikáját Indokínában. A Reuter ügynökség kénytelen kommentárjában megállapítani, hogy „a szavazás eredménye azt a törekvést fejezi ki, hogy ne veszélyeztessék a genfi értekezlet lefolyását." Az ügynökség emlékeztet arra, hogy „a vitát a parlamentnek az a nagyfokú nyugtalansága idézte elő, hogy Bidault túlságosan messzire ment, amikor Amerikát kérte, hogy csapatokat küldjön Indokínába. Ez aggodalomra adott okot. hogy az indokinai. háború kibővítésére és meghosszabbítására kerülhet sor, abban az időben, amikor a francia emberek túlnyomó többsége az ellenségeskedés megszüntetését követeli.'!