Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-07 / 110. szám, péntek

/ 1954. május 7. m%za 5 Kultúrintézményeink fejlődése Hazánknak a dicső Szovjet Hadsereg által való felszabadítása, főleg a dolgozó népnek 1948. februáriában a reakció felett aratott győzelme után szokatlan nagy fejlődésnek indultak a különböző fokú szlovákiai iskolák. Az 1948. áprilisi iskolatörvény nagy lépést jelentett előre iskoláink fejlődésében. Államosította a középiskolákat, törvénybe iktatta az egész ifjúság egyenlő képzését, lerakta az egységes iskola szilárd alapjait Az 1948-as iskolatörvény kiadása óta eltelt öt év után azonban kiderült, hogy az eddigi iskolarendszer hazánk szocialista építésének jelenlegi szakaszán többé már nem felel meg, mivel az iskolák nem képesek teljesíteni a gazdaságunk szocialista építésének nagy fellendüléséből eredő fokozott feladatokat A nemzetgyűlés 1953 áprilisában új törvényt hozott az iskolarendszerre és a tanítóképzésre Ez az új iskolatörvény lehetővé teszi, hogy iskoláink megközelítíigyre fordított állami kiadások. Az 1937. évi állami költségvetésből a volt népiskolákra és polgári iskolákra 129 millió koronát fordítottak, Az állam 1948-ban ugyanezekre az iskolákra több mint 231 millió koronát, 1953-ban pedig több mint 439 millió koronát fordított, tehát 1.9-szer többet, mint 1948-ban. Az állam kiadásai a szlovákiai szakiskolákra 1953-ban több mint 63 millió koronát tettek ki, tehát 3.3-szer többet, mint 1948-ban. A különféle fokú iskolák tanulóinak juttatott ösztöndíjak is évről évrenagyobbak. Az állam 1953-ban 75 millió korona összegű ösztöndíjban részesítette a tanulókat Ez az összeg kilencszeresen haladja meg az 1948-ban folyósított összeget és több mint tízszeresen az 1937ben kiutalt ösztöndíjak összegét A szlovákiai iskolákra 1953-ban fordított állami kiadások több mint 1 milliárd 170 millió koronát tettek ki, azaz 3.3-szeresen többet, M)(D Főiskoláink fejlődése sék mintaképüket, a szovjet iskolát. Az 1953—54. tanév elején érvénybe lépett iskolatörvény lehetővé teszi, hogy ne csak alap-, hanem nagyobb műveltséget adjunk ifjúságunknak. Néhány számadat megvilágítja a szlovákiai iskolák növekedését és fejlődését. A múltban évenként átlag 16.000 tanuló szerezte meg a középiskolai műveltséget Az 1953—54. tanévben az új iskolatörvény életbelépésének első évében több mint 73.000 tanuló, tehát négyszer annyi, mint a múltban, jár tizenegyéves iskolába. 1953—54 tanévben az ipari iskolák száma az 1937. évi tizenkettőről negyvenhatra növekedett és a tanulók száma 14.831, tehát hétszer annyi, mint az 1937—38-as tanévben. A főiskoláink is nagy fejlődésen mentek át Szlovákiának az 1937— mint 1948-ban. Ezenkívül az állana havonta több mint 8 millió koronát fordított az ifjú munkások nevelésére a szlovákiai állami munkaerőtartalékok szaktanintézeteiben. A szlovákiai dolgozók kultúréletének rohamos növekedését az alábbi számok igazolják: 1948-ban Szlovákiában öt hivatásos színház működött. 1953-ban számuk 9 volt és háromszor anynyi előadást tartottak mint 1948bap. A mozik száma az 1948 évi 359-ről 1953-ban 91 l-re növekedett. A filmelőadások száma elérte 1953ban a 211.000-t, ami az 1948. évi íilmelőadások kétszeresp A mozilátogatók száma 1948-ban 20 millió volt, 1953-ban már 28 millió. 1948 végén 231 folyóirat jelent meg Szlovákiában, 1953 végén 712 volt, miközben lényegesen növeke1948 1953 359 911 fel VÍÍSffi' A mozik szaporodása 1938-as tanévben egyetlen főiskolája volt, amelynek nem volt kiépítve minden fakultása. A hallgatók száma 2.700 volt. 1948—49-es tanévben az egyetemeken és műszaki főiskolákon 9.085 hallgató, az 1953—54. tanévben pedig 1948— 1949-es tanévhez viszonyítva 45 százalékkal, 1937—38-hoz viszonyítva pedig ötször több hallgató tanul. Meg kell említenünk ezenkívül a táv- és esti oktatásban részvevő főiskolai hallgatókat. A múltban sohasem voltak ilyen lehetőségek Évről évre növekedtek az iskoladett példányszámuk is, főleg a Pravda és az Új Szó példányszáma. 1948-óta 7.346 könyvet adtak ki több mint 80 millió példányszámban, úgyhogy egy könyv több mint 10.000-es példányszámban jelent meg átlagosan. Egy könyv maximális átlagos példányszáma azelőtt 3.000 volt. A rádióvevőkészülékek tulajdonosainak száma az 1948 évi 231.806hoz viszonyítva 1953-ban 416.000-re növekedett. STRACA, a Szlovákiai Statisztikai Hivatal munkatársa. 106.000 231.806 416.000 1953 wm® A tehetségek barátja Szovjet film Bjelinszkijről, a nagy orosz kritikusról A rádióvevőkészülékek tulajdonosai számának emelkedése. A szovjet filmek, amelyeken keresztül dolgozóink megismerkedtek a dicső orosz zeneművészet alakjaival (Muszorgszkij, Glinka, Rimszkij-Korszakov), az orosz fegyverek hírnevének megteremtőivel (Szuvorov, Nachimov, Usakov), bemutatták az eseményekkel gazdag orosz történelem fényes korszakait, rávüágítottak azokra a körülményekre, amelyek közepette fejlődött és a kizsákmányoló osztályúralom minden korlátját széttörő féktelen áradattá vált a cári elnyomottak felszabadulási törekvése. G. Kozincev szovjet filmrendező „Bjelins^Jdj" című alkotása, amelyet moziainkban „A tehetségek barátja" címmel mutattak be, nemcsak az orosz irodalomkritika megteremtőjének alkotóélétét, harcát és irodalmi párviadalait állítja élénk színekben a nézők elő, hanem kiemeli Bjelinszkij és a köréje csoportosult haladószellemű fiatalok törekvésének politikai jelentőségét is. A film közvetlen összefüggésben a dialektikus társadalmi fejlődéssel mutatja be ezeket a törekvéseket, illetve ennek közvetlen következményeként állítja be az eseményeket, megrajzolja politikai hátterüket. Visszarion Grigorjevics Bjelinszkij és nagy kortársa, A. I. Gercen, majd a fiatalok: Csernisevszkij és Dobroljubov, mint nagy orosz forradalmi demokraták ismeretesek a szovjet és a világirodalomban. Politikai küldetésük abban állt, hogy a marxizmus oroszországi terjedésének útját egyengették. Alkotóereje teljében az „Atyecsesztvennije zapiszki" (Hazai jegyzetek) című irodalmi lap szerkesztőségében végzett érdemdús munkája közepette elevenedik meg előttünk Bjelinszkij alakja. Bjelinszkij híres volt kérlelhetetlen szigorúságáról. Szerették és rettegték őt Szigorának éle azonban csak a haladás ellenségei, a reakciós álpoéták és ál írók ellen irányult. A fiatal irónemzedéknél, a haladás fáklyavivőinél atyai gondoskodással törődött azzal, hogy alkotásuk mindig a népet szolgálja, hogy műveikkel ostorozzák az igazságtalan osztályrendszert. A szolgaságban szinte alvó elnyomottakban pedig felébresztette a bennük rejlő hatalmas erő tudatát. Szigorú kritikus volt- Korának felvilágosodott. széleslátókörű férfia, aki hirdette, hogy az irodalom szent küldetése a nép való életének tükrözése a jelen fájdalmaival és örömeivel együtt, az osztályviszonyok igazságtalanságának, a megalázottak és megnyomorítottak szenvedésteljes életének művészi erejű érzékeltetése. Nézetei miatt természetesen meggyűlt a baja az uralkodó osztállyal, különösen ennek poétizáló, a természet szépségein a valóságtól elszakadva elmerengő, a „világszellem" magasságaiban szálldosó tagjaival, akiknek műveit mint a „Hazai jegyzetek" szerkesztője könyörtelenül sutba dobta. „Kék költészet ez" — mondja Bjelinszkij, s mikor nem értve szavait csodálkozva szegezik feléje tekinteteiket, magyarázatképpen hozzáteszi: „A szép szavak rtiögül ugyanis kilátszik a népet elnyomó csendőrök egyenruhájának kék színe." Érzi a hazájához ragaszkodó nép fájdalmát. Nagy feladat teljesítésére hivatottnak látja nemzetét. Ez a feladat: a társadalmi fejlődés előbbre vitele, a jobbágyság felszabadítása. A népben látja a történelem egyedüli alkotóját és ezért nagy zaklatásnak vetik alá. Férfiasan síkra száll eszméiért, nevetségessé teszi a nemzetieskedő álszent szlavjanofilokat, akik nemzeti szempontokat hangoztatva el akarják szigetelni Oroszországot a műveltebb nyugattól, eszményképeik a bojárok, céljuk pedig továbbra is sötétségben és istenfélelemben tartani a muzsikot, hogy dolgozzon urára s eszébe ne jusson lázadozni sorsa miatt. Ugyanekkor könyörtelenül támadja a nyugatrajongókat, akik Oroszországot a „tökéletes" nyugat mintaképének megvalósításával akarják „boldogítani" s ugyanekkor elsiklanak ama borzalmas tény fölött, hogy ott. ahol a tőke virágzásnak indult. százával és ezrével válnak munkanélkülivé. nincstelen proletárrá a munkások, mert hisz a „szent szabadság" nem zárja ki azt, hogy kevésszámú gazdag a nagyszámú munkások rovására dúslakodjék a javakban, emezek pedig akár éhenhaljanak. Bjelinszkij abban látja az irodalom küldetését, hogy támogassa a nincs* telenek haladó harcát. Ezért küzd a haladó irodalomért, küzd az új, haladószellemű fiatal tehetségekért. Neve egyre ismertebbé válik Oroszországban. Az udvar felfigyel Bjelinszkijre és utasítást ad az ochranának, hogy tartsa megfigyelés alatt. Bjelinszkij megfélemlíthetetlen. A film kidomborítja életének azokat a pillanatait, amelyek befolyásolták politikai fejlődését. A felgyújtott földesúri kastélyok tüzén át látja az elnyomó rendszer pusztulását, a lázadásukért bilincsbe vert jobbágyi felkelők elszántsága az orosz nép feltámadására emlékezteti. „Azt hittem, már rájöttem a megoldásra. A valóságban azonban csak most ébredtem arra, hogy a forradalom vér nélkül nem valósulhat meg. A súlyosan tüdőbeteg Bjelinszkij Turgenyev társaságában Salzbrunnban keresi a gyógyulást. Itt érik őt Gogol római levelei, melyekben a Revizor szerzője megtagadja művét, megtagadja saját magát, vallási miszticizmusba esik, minden haladó mozgalmat elítél, hirdeti, hogy öröktől fogva vannak gazdagok és szegények, mert ez az „isten rendelése." Bjelinszkijt mélyen lesújtja Gogolnak ez a tévelygése. Egész életében nagy híve, tisztelője és barátja volt Gogolnak, igyekezett őt egészen megnyerni az új, haladó gondolatoknak Látja, hogy idegen környezet hatása alatt Gogol rossz irányban fejlődött és így igyekezete kárbaveszett. Most is legkedvesebb olvasmánya a „Holt lelkek". Salzbrunnban lehetősége van mélyen betekinteni a kapitalista „aranyéletbe". Látja az egyre szegényedő proletariátusnak a történelem összes eddigi kizsákmányolt osztányainál rosszabb helyzetét. „Csicsikov holt lelkeket vásárolt, ezek (a kapitalisták) élő lelkeket vásárolnak a parlamenti választásokon" — — mondja Turgenyevnek. Súlyos betegen is tollat ragad- és válaszol Gogolnak. Válaszol levél formájában, mert tudja, hogy kiadvány formájában a cenzor nem engedélyezné. A levél atyai, de dorgáló hangú. Bjelinszkij egyik remekmüve. A film nagy érték a maga nemében. Bjelinszkij életét mozivászonra vinni hálás, de nehéz feladat a rendező számára. G. Kozincev megoldotta ezt a feladatot, ennek ellenére a fűmnek bizonyos hiányosságai vannak. Ezek például Bjelinszkij életepizódjainak túlsűrítése, a sok párbeszéd, a filmtörténet merevsége. Említésre méltók a film főszereplőinek alakításai. V. Kurilov nagy teljesítményt nyújtott Bjelinszkij szerepében. Élethűen alakította a beteges, ideges, de a haladó eszmékért lelkesen rajongó, kemény jellemű irodalmárt. Kiváló volt még A Boriszov Gercen, Csesztnokov Nyekraszov és G. Vicin Gogol szerepében. A film, noha a mozilátogató nagyközönség számára kissé nehéz, hozzájárul az orosz irodalom nagyjainak megismeréséhez. Lörincz László Szabadság A szabadság píros virág, Rab szívek örök tüze S, vérrel öntözött rózsaág, szebb világ drága hírnöke, s befonja a börtön fa át, a szolgaságban meggyötörtek, zsarnokok mocskos vérpadát. a hazátlanok fegyvere. A szabadság gyémántcsillag, vak éjben bolygó üstökös, bár eltakarják néha-néha szép arcát gomolygó ködök. Érchangon zengő harsona, Prometheus hatalmas lelke, az ember békességre vágyó szomjú és igaz szerelme. Dénes György. • * r*1 /Q mi iskolánk Kormos homloka ködös bércre tekint, mely a síkon álmosan tesped magában. — Rég ott áll az utcasarkon, s letűnt idők fájó emléke borong vak ablakában. Századok nyomják roskatag vállait — Vasrácsos kaput de sokszor nyitott fekete csuhájú halk barátok előtt, kik életük imáját mormolták el ott..« Félve járt a diák kongó termeiben, hova napsugár is csak néha tévedt be — S meggörnyedt a szent testvérek előtt, kik hazugságot oltottak az emberekbe. Fordult a diadalmas élet s örök kohójában a mult bűntengere elégett. S vén iskolánk homlokán díszlik az új élet sarló-kalapácsos embere. Vasrácsos kapuján minden reggel ömlik be a tudományszomjas

1 sok diák, S a kelő nap fényözönével simogatja az új hitet terjesztő öreg iskolát. Szabómihály András • • • (Oe énekelsz b ennem... Te énekelsz bennem leányka, húrjaimat te pengeted. Ujjaid alatt szól e hárfa és büszkén zeng;i a világba szerelmedet, szerelmemet-. Ha alkony száll és újra látlak vidám mosollyal arcodon, a szellő, mely mesél a fáknak, síp, sziréna, gép a gyárban nekünk dalolnak ringatók Petrik József /