Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-06 / 109. szám, csütörtök

1954. május 6. UI sto 3 t A GENFI ÉRTEKEZLET • • * ! A genfi értekezlet május 4-i ülése A külügyminiszterék genfi értekezle tének részvevői május 4-i hetedik gyűlésükön folytatták a koreai kérdés tárgyalását. Az ülést Van Vaithajakon Bongsprabandb (Thaiföld) elnökletével tartották. A koreai kérdés vitájának központjában azok a javaslatok állottak, amelyeket a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttsége április 27-én Korea nemzeti egységének visszaállítását és a szabad általános koreai választások végrehajtását célzó intézkedésekre tett és letárgyalásra az értekezlet elé terjesztett. Ezek a javaslatok abból az igazságos elvből indulnak ki, hogy a koreai kérdés békés megoldását rábízhatják a koreai népre. A javaslatokat a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió küldöttségei támogatták, amelyek a koreai kérdésnek a koreai nép nemzeti érdekeit követő és az egész világbéke megszilárdítása érdekeinek megfelelő megoldására törekszenek. Nam Ir és Csou En-laj május 3-i beszédei, továbbá válaszaik a vitában felvetett kérdésekre, különösen Korea mindkét része képviselőinek számát ületően, az össz-koreai vegyesbizottságban, amiből az értekezlet egyes részvevői bonyolult problémát akartak csinálni, végűi pedig Csou En-laj javaslatai a hadifoglyok kérdésének megoldására ismét nagy mértékben gazdagították a koreai kérdésről folyó vitát. A május 4-i ülésen Pearson, Kanada külügyminisztere mondott beszédet. Már beszéde elején éreztette, hogy a kanadai küldöttségnek nem áll szándékában hozzájárulni a koreai kérdés megoldásához. Kijelentette, hogy a kanadai küldöttség egyetlen olyan javaslatot sem támogathat, amely ellentmond az Egyesült Nemzetek Szervezete által a koreai kérdésről szóló határozatoknak. Kanada képviselője nem akart megbékülni azzal a megcáfolhatatlan ténnyel, hogy a koreai nép képviselőinek részvétele nélkül hozott ezen határozatok az amerikai többség által az ENSzben kikényszerített törvénytelen megoldást jelentenek és semmiképpen sem járulhatnak ' hozzá a koreai kérdés megoldásához. Pearson teljesíthetetlen feladatot vállalt, — igazolni akarta az USA magatartását a tárgyalt kérdésben. Hogy nehéz feladatát teljesítse, az indokok hiányát a Szovjetunió politikájáról híresztelt fantasztikus kitalálások ismételgetésével igyekezett pótolni. Pearson felszólalt Csou En-lajnak, a Kínai Népköztársaság küldöttsége vezetőjének az USA és Dél-Korea hivatalai által erőszakosan visszatartott' több mint 48.000 hadifogoly kérdésének megoldására tett javaslataival kapcsolatban és azzal az alaptalan kijelentésével, hogy ezt a kérdést állítólag már megoldották és éppen ezért már „nem kell megtárgyalni" a genfi értekezleten igyekezett megkerülni ezt a kérdést. Pearson csak beszéde végén foglalkozott a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttségének javaslataival, melyeket a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió küldöttségei támogattak. Azt állította, hogy a javaslatok kezdeményezője „nem magyarázta meg kellőképpen" a javaslatokat. Pearson kiforgatta a javaslatokat és azt állította, hogy az általános koreai választások megejtésére létesítendő, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttsége által javasolt összkoreai bizottság a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldötteinek óhaja szerint működne, noha a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztere május 3-i beszédében megmagyarázta, hogy a bizottságban a két fél között történt kölcsönös megegyezés alapján kell határozniok. Pearson továbbá kijelentette, hogy „nem tiszta előtte", mit értenek a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság javaslatának ama pontja alatt, amely meghatározza Észak- és DélKorea legnagyobb demokratikus nyilvános szervezetei képviselőinek részvételét az össz-koreai bizottságban. Pearson ezeket az összes színlelt „kétségeket" arra használta fel, hogy megkísérelje annak a tarthatatlan állításának indokolását, hogy a koreaiak nem képesek önállóan megtartani a szabad választásokat, hanem csak idegen államok ellenőrzésével. Pearson nem mondott véleményt a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttségének az összes külföldi fegyveres erők Korea területéről 6 hónapon belül való kivonására tett javaslatával kapcsolatban, ami biztosítaná, hogy a koreai nép szabadon, idegen beavatkozás és nyomás nélkül fejezhesse ki akaratát az általános koreai választásokon. Ezután Luns, Hollandia képviselője vette át a szót. Beszédében Pearscnhoz hasonlóan semmi újat vagy pozitívat nem mondott. Luns beszéde elején kijelentette, hogy Korea egyesítését másképpen, minf a koreai nép akaratának szabad kifejezésével nem tudják elérni, majd a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttségének éppen a koreai nép szabad akaratának kifejezését lehetővé tevő javaslatai eilen foglalt állást. Hollandia képviselője nem indokolta meg, miért utasította vissza a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttségének Korea nemzeti egysége visszaállítására és általános koreai választások megtartására teendő intézkedésekre tett javaslatait. Ehelyett szajkózta a japán uralom alól való felszabadulás után Koreában lejátszódott események fejlődéséről híresztelt kiforgatott verziót, amely ellentmond a valóságnak és amelyet az USA és DélKorea küldöttségei hangoztattak. Luns igyekezett bizonyítani, hogy Dél-Koreában már megtartották a szabad választásokat, noha azok a tények, amelyeket a Koreai Népi De mokratikus Köztársaság és a Kínai Népköztársaság képviselői az értekezleten előhoztak, azt bizonyítják, hogy az 1948-ban idegen államok ellenőrzésével Dél-Koreában rendezett választások a valóságban véres terror és a választókra gyakorolt nyomás köze pette folytak le és már előre kizárták a nép szabad akarata kifejezésének bármilyen lehetőségét. Luns védelmez te az ENSz közgyűlésének a koreai kérdésről hozott törvénytelen határozatait és semilyen konstruktív javaslatot nem tett a koreái kérdés igazságos megoldására. Utolsónak Gabre Heywot, Abesszínia képviselője szólalt fel a május 4-i ülésen. Kijelentette, hogy a koreaiaknak az ország északi és déli részében is arra kell törekedniök, hogy kivívják a számukra elfogadható', az ország egyesítése feladatainak megoldására vezető egyezményt. Meggyőződésem, mondotta, hogyha a koreaiak mind északon, mind délen megteszik a megegyezéshez szükséges lépéseket, kivívják az elfogadható egyezményt, mert ez Korea népének létét érinti. Abesszínia képviselője kijelentette, hogy kormányának nincs szándékában állandóan Koreában tartani csapatait, szeretné, ha minél előbb kivonhatná őket Koreából, és egységesnek, füg getlennek, demokratikusnak láthatná az országot. Hangsúlyozta, hogy Korea tartós kettéosztása egy új koreai háború veszélyét idézi elő és vészé lyezteti az egész világ békéjét és biztonságát. Felszólította az értekezlet részvevőit, hogy tegyenek meg mindent, a koreai kérdés megoldására. Abesszínia képviselőjének beszéde után az elnök bejelentette, hogy nincs több felszólaló és hogy senki sem jelentkezett a május 5-i és 6-i vitára.-Ezért indítványozta, hogy a legközelebbi napokat használják fel nem hivatalos beszélgetésekre, amelyek elősegítenék a különböző álláspontok összeegyeztetését, továbbá javasolta, hogy a következő ülést május 7-én tartsák. A javaslatot senki sem ellenezte. Az ülés ezzel végetért. A Sajtó Nagja a Szovjetunióban Május 5-ét a Szovjetunióban a Sajtó Napjaként ünneplik. A szovjet kultúra nagy ünnepe ez. A moszkvai üzemekben és hivatalokban előadásokat tartanak és a rcunkáslevelezők gyűléseit rendezik. A moszkvai negyedekben kiállításokat rendeznek a Sajtó Nap alkalmából. A szovjet fővárosban jelenleg 145 lap, 20.000 faliújság jelenik meg. A Szakszervezeti Ház oszloptermében május 4-én az újságok, kiadóhivatalok és nyomdák dolgozói gyűlést tartottak. Mindenütt összefoglalják a szovjet sajtó fejlődésének eredményeit, amely hatalmas erővé vált. így Ukrajnában több mint 1000 köztársasági, területi, járási és más újság jelenik meg. valamint sok folyóirat Á szovjet uralom alatt az Ukrán SzSzK-ban túlnyomó részt ukrán nyelven több mint 140.000 különféle könyv jelent meg összesen 1 milliárd 754 millió példányszámban. Többek között 17.000 művészi mű jelent meg, 230 millió példányszámban. Nagy példányszámban adják ki ukrán nyelven Puskin, Lermontov, Lev Tolsztoj, Turgenyev, Csehov, Gorkij, Fagyejev, Solohov és más orosz írók műveit. Ukrán fordításban az utóbbi időben számos Shakespeare, Hugó, Zola, Maupassant, Heine, Twain. Jack London mű jelent meg, valamint a népi demokratikus országok legjobb irodalmi művei. A Sajtó Napja alkalmából a Lett SzSzK-ban kiállításokat rendeztek, amelyeken bemutatták a lett nemzeti irodalom felvirágzását a szovjet uralom évei alatt. A lett állami könyvkiadó most évente ötször annyi könyvet ad ki, mint amenynyit a burzsoá Lettország összes könyvkiadói együtt kiadtak. A köztársaságban a háború után megjelent könyvek példányszáma meghaladja a 65 milliót. A Szovjetunióban szüntelenül bővül a könyvnyomdák hálózata. Számos városban új, nagy nyomda vállalatokat építenek. Tizenhárom szovjet egyetemen tanulnak a sajtó dolgozói Az újságíró fakultásokon és katedrákon több mint 3000 hallgató van. A Szovjetunió keleti részeiben, ahol most a megműveletlen földek óriási területeit kezdik megművelni, számos új lapot alapítanak. A Volga alsó folyásánál fekvő Allaszovka járási központban már megjelent az új napilap. Hogyan született és fejlődött a hős Vietnami Demokratikus Köztársaság A francia kormány ülése Május 3-án este összehívták a francia kormány ülését, amelyen megtárgyalták a parlament május 4-re kitűzött ülésszakának kezdetét. A nemzegyűlés elnökségét különféle pártok képviselői meginterpellálták az indokinai helyzetről és Charles Lussy, a szocialista párt parlamenti csoportjának elnöke bejelentette, hogy újból kérni fog ja, hogy a nemzetgyűlés e kérdést megtárgyalja. Amint a sajtójelentésekből kitűnik, a kormány ülésén megtárgyalta állásfoglalását ezen interpellációkkal szemben. A lapok azt írják elhatározták az ülésen, hogy kérni fogják az interpellációk tárgyalásának elhalasztását bizonytalan időre. A kormány álláspontjának indokolásában a lapjelentések szerint, arra hivatkozik, hogy az indokínai problémát nem lehet megtárgyalni a genfi értekezlet alatt . A „Franc-Tireur" címú lap a következőket írja: „A kormány reméli, hogy elkerüli a vitát... a parlamentben azonban emelkedik a láz. Olyan többség alakulhat *ki, amely az interpelláoiók azonnali megtárgyalását követeli." A parlamenti körök nyugtalanságát mutatja, hogy Dániel Mayer, a nemzetgyűlés külpolitikai bizottságának elnöke Genfbe utazott, hogy ott találkozzék Georges Bidault-val, a francia küldöttség vezetőjével Daniel Mayer május 4-én jelentést tett megbeszéléseiről a külpolitikai bizottságnak. A francia és az amerikai imperialisták vietnami vörösöknek, felkelőknek és Ho Si-minh fanatikusainak nevezik azokat a népi erőket, amelyek hősiesen küzdenek az elnyomók ellen. Mindezek a kifejezések el szeretnék rejteni a nyugati államok közvéleménye előtt azt a tényt, hogy kivel állnak szemben a gyarmati elnyomók: egy jól megszervezett országgal állnak szemben, amelynek népi kormánya rendes választás alapján jutott hatalomra, amit maga a francia burzsoá kormány már 1946-ban elismert és ez az ország már nyolc éve védekezik az agresszió ellen. A Vietnami Demokratikus Köztársaság 1945. szeptember 2-án jött létre, abban az időben, amikor a japán megszállók — akikkel a gyarmati francia hivatalok együtt dolgoztak — letették a fegyvert és elmenekültek. A köztársaság ideiglenes kormánya koalíciós kormány volt, amelyet a kommunistákon kívül még más politikai csoportok is képeztek, amelyek a vietnami Önállósági Ligában tömörültek. Részt vettek ebben a kormányban még más politikai csoportok képviselői is, akik a ligában nem voltak képviselve. Egy héttel megalakulása után az ideiglenes kormány kiírta az általános választásokat és kiacíott egy törvényt, amely választójogot adott minden állampolgárnak, minden 18 éven felüli férfinek és nőnek. Ez a törvény biztosította a nemzeti kisebbségek jogait. A választásokat 1946. januárjában tartották meg az egész országban, részben titokban, részben az ágyúk tüze alatt, mint Saigonban is, ahol a franciák próbálkoztak visszaállítani hatalmukat. A választásokban a választók 80o/o-a vett részt és a szavazatok 98%-át a Vietminh listája kapta. A nemzetgyűlés, melynek 403 képviselője volt, első izben 1946 március 2-án ült össze Hanoiban és Ho Sí. Minh-t választotta meg elnöknek s jóváhagyta a kormányprogrammot. A kormány továbbra is koalíciós kormány maradt és a nemzeti egységet jelképezi. Janu ártól márciusig megválasztották a népi képviseleteket az egyes kerületekben, városokban és falvakban és ezek pedig megválasztották az adminisztrációs bizottságokat. Ilyen módon minden törvényhozó képviselet legálisan alakult meg. A nemzetgyűlés második ülése ismét Hanoiban ült össze, 1946. novemberében egy hónappal azelőtt, hogy a franciák megkezdték támadásaikat és borzalmas vérengzést vittek végbe Hanoi városában. A franciák ezáltal megszegték az 1945. márciusában és szeptemberében kötött megállapodást. Ezeknek a vérengzéseknek többezer ártatlan vietnami lakos esett áldozatul és ennek az agressziónak következménye volt a nyolc éve tartó vietnami háború. Az 1946. novemberében összeült országgyűlés jóváhagyta a köztársaság megalakítását, bizalmat szavazott Ho Sí Minh kormányának, teljhatalmat adott neki és megválasztott egy parlamenti bizottságot, amely állandóan a kormánnyal együtt ülésezett. A koalíciós kormány alapjait 1954-ben erősítették meg, amikor a Vietminh beleolvadt a Lien-Viet (Nemzeti Egység Ligája) frontjába és az Indokínai Kommunista Pártot átszervezték a Lao-DongBa (Dolgozók Pártja.) 1947 óta a francia támadás okozta súlyos helyzetben a törvényhozó hatalom annak a kormánynak a kezében van, amelynek az élén Ho Si-Mýih köztársasági elnök és miniszterelnök áll. A kormány tagja továbbá Pham-Van-Dong, miniszterelnökhelyettes és a Minisztertanács (15 minisztérium van.) Amikor az agrárreform törvényét tárgyalta a képviselőház, az országgyűlési képviselőket plenáris gyűlésre hívták össze és a törvényt megszavazták, habár a képviselőknek a dzsungelek rengetegében kellett összegyűlni, még a francia gyarmatosító agresszió kezdetén, mikor a népi kormány még csak egy kis területen gyakorolta a hatalmat. A demokratikus kormánynak nagyon sok kezdeti nehézséggel kellett megküzdenie, azonban azzal, hogy emelték a mezőgazdasági termelékenységet és sikeres pénzügyi politikát folytattak, elérte 1952-ben a népi kormány, hogy az inflációt megállította és ezáltal stabilizálódott a pénz és az árak. 1953 folyamán a rizs ára az északi kerületekben egynegyedével esett, míg Közép-Vietnam szabad területein felére redukálódott a rizs ára. A nép teljes bizalommal van a vietnami Nemzeti Bank piaszteréhez és ez a pénzegység forog minden városban, faluban és vásáron, a vietnami szabad területen és a nép ezzel szemben nem akarja elfogadni a Francia-Indokínai Bank által kiadott piasztert, melyben nem bízik. A kormány nagy közmunkákat is végeztetett, melyeket részben a háborús körülmények is szükségessé tettek. A népi kofmány 1953-ig 2600 km hosszú utat javíttatott meg, illetve építtetett, és hidakat több, mint 25 km hosszúságban — adott át a forgalomnak. A kormány foglalkozott a mezőgazdaság fejlesztésével is és ezért vízműveket építtetett, melyek 1946-tól 1953-ig 250.000 hektár rizsföldet tettek termékennyé. / A népművelés terén óriási eredményt ért el a népi kormány az analfabétizmus elleni küzdelemben; 1952 végéig 14 millió analfabéta tanult meg írni, olvasni, míg a franciák kormánya alatt 23 millió lakos közül csak 5% tudott írni, olvasni. Ebből a 14 millió emberből másfél millió most fejez be elemi tanfolyamot. A szabad területeken eddig 3700 elemi iskola és 207 középiskola van. A francia gyarmatosítók az egész Vietnam területén csak 16 középiskolát nyitották meg. Ami a főiskolákat illeti, a demokratikus köztársaság mostanáig egy orvosi fakultást, egy pedagógiai, egy mezőgazdasági és egy műszaki főiskolát állított fel a népnek. A demokratikus köztársaság által kormányzott terület a következő vidékekből áll (itt csak Vietnamról van szó és nem Patet Laoról és Kmerről, melyek külön nemzeti egységet képviselnek és melyeknek saját ellenállási kormányaik vannak): az egész északi terület, kivéve a Vörös folyó deltáját és Dien-Bien-Phu-t, KözépVietnamban és Dél-Vietnamban teljes kerületek, éspdeig Ihanloa, Quangngai, Kontun, Bindinh és részben Quangtri, Quangnam. Ha ezekhez a kerületekhez hozzáveszszük a partizánok által uralt bázisokat, a még megszállt területek belsejében — ezek olyan területek, ahol a népi kormány legálisan fejti ki hatalmát — és azokat a területeket, ahol folyik a partizánharc és ahol — ha a népi helyi kormány még nem is alakult meg véglegesen de francia hivatal ol" sem léteznek — akkor kitűnik, hogy a népi kormány által ellenőrzött lakosság és terület az egész vietnami köztársaság 90 százalékát teszi ki. Ennek az államnak természetesen van fővárosa. Ez a főváros nincs feltüntetve semilyen térképen és csak annyit tudnak róla, hogy a kormány és az ország fővárosa valahol a dzsungelek mélyén van. Azonban ebben a dzsungelben, mely magas hegyei és rengetegei által védve van az imperialisták légitámadásai ellen, dolgozik a népi kormány, és rádió és távíró útján összeköttetésben áll az ország* minden többi részével. Olyan nép fővárosa ez, amely már jó ideje maga mögött hagyta a harc kezdeti, felkelési jellegét és amely ma, egy erős állam keretében, fegyverrel a kezében küzd önállóságáért a francia gyarmatosítók elleni harcban. Olyan nép ez, mely tudja, hogy miért küzd és amely biztos benne, hogy ez a küzdelem győzelmesen fejeződik be. L. P.