Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-06 / 109. szám, csütörtök

UJSZ0 1954. május 6. „Az Egyesölt Államokat legfontosabb európai szövetségesei cserbenhagyták' — jelentette ki Dulles Genfben hazautazása előtt A genfi értekezlet hétfőn kezdődő második hetének első eseménye Dul­les amerikai külügyminiszter eluta­zása a tanácskozások színhelyéről. Vasárnap Genfbe érkezett Luce asz­szony, az Egyesült Államok római nagykövete, aki elkíséri Dullest Mi­lánóba és részt vesz az amerikai kül­ügyminiszter és Scelba olasz minisz­terelnök rövid megbeszélésén. E ta­nácskozások tárgya laptudósítók sze­rint az „európai védelmi közösség" olaszországi ratifikálása és ezzel kai> csolatban a trieszti kérdés. Dulles, aki Eedell-Smith külügy­miniszterhelyettesnek adta át az ér­tekezleten részvevő amerikai küldött­ség vezetését, délben elutazott Genf­ből. Dulles távozásával összefüggés­ben a „Neue Züricher Zeitung"' .Dul­les külpolitikájának kudarcáról" ír, míg a „Basler Nachrichten" és a „La Suisse" megállapítja, hogy az ame­rikai külügyminiszter „teljesen elszi­getelődött magános emberré vált Genfben", Ä zürichi „Die Tat" ezzel kapcsolatban „a nyugati hatalmak Washington által oly nagy buzgalom­mal kovácsolt egységfrontjának" bom­lásáról ír és azt hangoztatja, hogy az amerikai politikával szemben bizo­nyosfajta „európai izclacional izmus" fejlődik ki, amelynek az az egyetlen feltűnő jellemvonása, hogy ázsiai kér­dés: az indokínai probléma váltotta ki. Svájci sajtóvélemények szerint Wa­shington Indokínával kapcsolatos ag­resszív tervének kudarca minden bi­zonnyal befolyásolja majd az úgyne­vezett európai védelmi közösség lét­rejöttét is. Dulles Genfben vasárnap zártkörű sajtóértekezletet tartott, amelyen csak amerikai újságírók vehettek részt. Az amerikai külügyminiszter búcsút vett az amerikai sajtó Genf­ben tartózkodó képviselőitől és kije­lentette, hogy „Genfben lehetetlen volt követke­zetesen érvényre juttatni az ame­rikai álláspontot, miután az Egye­sült Államokat legfontosabb euró­pai szövetségesei cserbenhagyták". A baseli „National Zeitung" kieme­li, hogy a multheti genfi események következtében „érezhetően elhidegült a viszony" egyfelől az Egyesült Álla­mok, másfelől Anglia és Franciaor­szág között. A svájci sajtó általában úgy vélekedik, hogy ^Dulles távozása után sokkal termékenyebbé válik a genfi értekezlet munkája. A lapok az indokínai kérdésben — amelynek ér­demleges vitája hamarosan megkez­dődik — pozitív, legalább is kompro­misszumos megoldást várnak. Nguyen Quoc Dinh, a Bao Daj-féle Vietnam külügyminisztere vasárnap Genfbe érkezett és megbeszélést foly­tatott Bidault francia, Eden angol és Dulles amerikai külügyminiszterrel. E megbeszélés után — mint a „La Suisse" jelenti — Chauvel, Francia­ország berni nagykövete felkereste Gromiko szovjet külügyminiszterhe­lyettest és tájékoztatta Bao Daj ál­lásfoglalásáról. Chauvel egyben fel­kérte a szovjet küldöttséget, hogy hívja meg hivatalosan a genfi érte­kezlet indokínai vitájában való rész­vételre a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselőit. Más jelenté­sek szerint a Szovjetunió kormánya már intézkedést tett a Vietnami De­mokratikus Köztársaság meghívására. A „Journal de Geneve" és más svájci lapok híradása szerint Genfben a hét közepén, valószínűleg szerdán megkezdődik az indokínai kérdés vi­tája, amelyen 9 kormány, a Szovjet­unió, a Kínai Népköztársaság, Fran­ciaország, Anglia, az Amerikai Egye­sült Államok, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság, a Bao Daj-féle Vietnam, Laosz és Kambodzsa képvi­selői vesznek részt. Az angol sajtó Churchill beszédéről Churchill érdekes kijelentései az angol-szovjet kapcsolatokról Churchill angol miniszterelnök pénteken este a „Primrose Lea­gue" nevű konzervatív szervezet ülésén 4000 főnyi hallgatóság előtt beszédet mondott. Az angol mi­niszterelnök beszédének közép­pontjában Nagy-Britannia és a Szovjetunió viszonya állott. Mint a „Reuter" jelentette, Churchill azt mondotta, hogy „olyan kapcsolatokat kellene te­remteni Oroszországgal, amelyek... meggyőzik az orosz népet és a szovjet kormányt arról, hogy bé­két, boldogságot és egyre növekvő virágzást, hatalmas országuk éle­tének gazdagodását kívánjuk neki, bogy büszke és ragyogó szerepet szánunk nekik az emberiség veze­tésében". Ugyanakkor Churchill ebben a beszédében is figyelmeztette Fran­ciaországot, hogy ratifikálja az „európai védelmi közösség"-ről szóló szerződést. Az angol sajtó fő témája hétfőn Churchill fentemlített beszéde volt. A lapok a miniszterelnök kijelen­tései kapcsán elsősorban az angol­amerikai ellentétekkel foglalkoztak. A konzervatív „Scotsman" vezér­cikkében azt állapítja meg, hogy a genfi értekezlet során mind vi­lágosabban kitűnik, hogy Anglia politikája eltér Franciaország és az Egyesült Államok politikájától. „Churchill beszéde — írja a lap — még jobban kiemelte ezeket az ellentéteket. Egyáltalában nem lehetett örvendetes Dulles számára, hogy Churchill éppen a mostani pillanatot választotta ki arra, hogy ilyen szavakat intézzen a Szovjet­unióhoz 'í A laip ezután rámutat arra, hogy ma már nem lehet általános békés rendezés a Szovjetunió nélkül. „Nem lehet tartós az olyan rende­zés — írja — amely mélyen gyö­kerező és el nem oszlatható bizal­matlanságon alapszik .. Amerika azonban ezt az utat választja." A Vietnami Demokratikus Köztársaság küldött­sége elutazott a genfi értekezletre Május 3-án a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság küldöttsége Pan Van Don-nak, a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság mlniszterelnökhe­lyettesének vezetésével folytatta út­ját Moszkván keresztül, a genfi érte­kezletre. A küldöttséget a repülőtérre a kö­vetkező személyiségek kisérték ki: V. A. Zorin, a Szovjetunió külügyminisz­terhelyettese, K. V. Novikov, a Szov­jetunió külügyminisztériuma délkelet­ázsiai osztályának vezetője, A. I. Ku­diskin, a Szovjetunió külügyminisz­tériumának protokollfőnöke, Sz. M. i Butuszov, a moszkvai szovje^^lnök­helyettese és I. Sz. Kolesznyikov tá­bornok, Moszkva város parancsnoka. A küldöttséget kikísérték a Kínai Népköztársaság moszkvai nagykövet­ségének vezető hivatalnokai, élükön Ven Nin ügyvivővel, valamint a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaság moszkvai nagykövetségének vezető hivatalnokai, élükön Lim Hen nagy­követtel és a Vietnami Demokratikus Köztársaság nagykövetségének vezető hivatalnokai, élükön Nguen Lon Ban rendkívüli és meghatalmazott nagy­követtel. További belső zavarok Egyiptomban Nasszer alezredes, egyiptomi mi­niszterelnök — mint az „AFP" közli — hétfőn újságíróknak kijelentette, hogy az április 27-ről 28-ra virradó éjjel letartóztatások történtek kor­mányellenes összesküvés miatt- Nasz­szer közlése szerint 25 tisztet és 20 polgári személyt vetettek börtönbe. Azt mondotta: „A bűnös tiszteket a legszigorúbban fogják megbüntetni, hogy ezzel példát statuáljanak". Beje­lentette azt is, hogy a letartóztatott tisztek ügyében hadbíróság Ítélkezik, a polgári személyek fölött pedig kü­lönleges katonai bíróság mond majd ítéletet. Az egyiptomi miniszterelnök szerint a felelősség egyrésze Kaled Mohieddin őrnagyra hárul, aki tagja volt az úgynevezett forradalmi tanácsnak, de most, mint Nasszer mondotta — „ki­tették a forradalmi tanácsból". Nasszer foglalkozott Nagib köztár­sasági elnök személyével is és azt mondotta, hogy „Nagib tábornokot meg kell róni, minthogy része volt a hadsereg különféle lázadó- és zendülő mozgalmainak indításában, amelyek­nek révén lemondása után ismét ha­talomra jutott. Ez azonban nem fog megismétlődni, — folytatta Nasszer — mert Nagib tábornok most az őt megülető helyzetben van, azaz a jel­képes államfő helyzetében. Nagib tá­bornoknak most már semmi köze sincs az ország általános irányításá­hoz." Az USA, Anglia és Franciaország küldöttségei vezetőinek megbeszélése Bao Daj képviselőivel Május 3-án Genfben az USA küldöttségének vezetője B. Smith, Anglia képviselője A. Eden, Fran­ciaország képviselője G. Bidault megbeszélést folytatott Bao Daj képviselőjével Nguyon Quoc .Dinh külügyminiszterrel, aki Genfbe ér­kezett. , A megbeszélés után közzétették Nguyon Quoc Dinh nyilatkozatát, amelyben rámutat, hogy a Bao Daj rendszer képviselője „készséges" részt venni az értekezleten a de­mokratikus Vietnam képviselőjé­vel együtt, azonban már előre el­lenvetést tesz az indokínai kérdés bármilyen olyan megoldása ellen, amely megsértené Vietnam „füg­getlenségét", „szuverenitását és területi épségét." Az értekezlettej kapcsolatos hiva­talos jelentés szerint a megbeszé­lést a francia küldöttség épületében tartották G. Bidault elnöklete alatt. Amint a jelentés hangsúlyozza, ezen megbeszélés négy részvevője között megegyezés jött lét-e, amely szerint a Demokratikus Vietnam részvétele a genfi értekezleten nem jelentheti „jogi elismerését." Ezenkívül elhatározták, hogy a négy küldöttség — az USA, Ang­lia, Franciaország és a Bao Daj-i kormány képviselői a genfi érte­kezlet további folyamán is egymás között megbeszéléseket fognak folytatni, A pártmunkában érvényesítsük következetesen a kollektív vezetés elvét A „Nová Mysl" 1954. évi 2-ik számának vezércikke A pártvezetés legfontosabb elvé­nek — a kollektivitás elvének kö­vetkezetes betartása egyik legfon­tosabb előfeltétele annak, hogy megjavítsuk a pártmunkát, bizto­sítsuk a feladatok teljesítését és a helyes döntéseket a pártéletben. A pártmunkában mindez ideig nem ritkán előfordul, hogy meg­sértik a kollektív vezetés elvét. Az ilyen pártellenes módszereket Slánsky bandája csempészte be a pártba. Slánsky igyekezett megke­rülni a párt legfőbb szerveit és egymaga akart dönteni. Hasonló módszerek bukkantak fel számos kerületben, járásban és alapszerve­zetben is. A kollektív vezetés elvét sokhelyütt ilyen vagy amolyan for­mában egyéni döntésekkel helyet­tesítették. A Központi Bizottság rá­mutatott a kollektív vezetés elve megsértésének káros voltára és hangsúlyozta, ezeknek a hiányok­nak a kiküszöböléséhez és a párt­munkában a kollektív vezetés el­vének teljes érvényrejuttatásához szükség van arra, hogy valameny­nyi vezető pártszerv és minden alapszervezet erre a kérdésre össz­pontosítsa figyelmét^ A párt arra az elvre támaszko­dik, hogy csak a Központi Bizott­ság kollektív tapasztalata, kollektív bölcsesége, amely a marxista­leninista elmélet tudományos alap­jára és a vezető káderek széleskö­rű kezdeményezésére támaszkodik, biztosítja a párt helyes vezetését, a párt sorainak megbonthatatlan egységét és összefogását, a szocia­lista rend sikeres felépítését. A kollektív vezetést elkerülhetetle­nül gyengítik és megsértik ott, ahol befészkelődött a marxizmus-leni­nizmus szellemétől idegen személyi kultusz idealista elmélete. A sze­mélyi kultusz ellentétben áll a kol­lektív vezetés elvével és a párt, a pártközpont vezető szerepének, a tömegek alkotó kezdeményezésé­nek lebecsülésére vezet. A személyi kultusz ártalmas elméletének meg­cáfolásáért folytatott harc elvá­laszthatatlanul hozzátartozik a pártvezetés legfontosabb elvének — a kollektivitás elvének teljes érvényesítéséért vívott harchoz. Pártunk a marxizmus-leniniz­mus felfogásából indul ki, amely nagy jelentőséget tulajdonít a ve­zető szervek irányító tevékenysé­gének. A kollektivitás elve első­sorban azt jelenti, hogy a pártszer­vezetek bizottságai által hozott ha­tározatoknak az ügy kollektív meg­vitatásából kell következniök. Áll­janak bár a pártbizottság élén ta­pasztalt vezetők, legyen bár tudá­suk akármilyen nagy, képességeik akárminő kiválóak, — egymaguk nem helyettesíthetik az egész kol­lektíva kezdeményező, képességét és tapasztalatait. A pártszervek mint a kollektív vezetés szervei, pártunk legjobbjaiból tevődnek össze: munkásokból, parasztokból, szakemberekből, a legkiválóbb szö­vetkezeti tagokból és katonákból, propagandistákból, népnevelőkből és más dolgozókból. Minden egyes vezető pártkollektívában tehát olyan emberek vannak, akik gaz­dag élettapasztalatokkal rendelkez­nek. Ebben áll a pártszervek kol­lektív bölcsesége, amelyet semmi­féle körülmények között sem pó­tolhat még a legfejlettebb egyén tudása sem. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az egyének által hozott hatá­rozatok mindig, vagy majdnem mindig egyoldalú döntések. Ezért támaszkodjanak a határozatok min; dig több ember tapasztalataira, le­gyenek a kollektív munka gyümöl­csei. A kollektív vezetés elve megkö­veteli, hogy a vezető pártmunkások ne döntsenek a bizottság tagjai nélkül, hanem tanácskozzanak velük, vegyék tekintetbe indítvá­nyaikat és a kérdéseket oldják meg a tagokkal együtt, tekintetbe véve bíráló megjegyzéseiket. Akadnak azonban még olyan pártmunkások, akik szívesen pa­rancsolgatnak, szívesen helyettesí­tik a pártiroda tagjait, nem veszik tekintetbe az aktivisták vélemé­nyét. Az ilyen vezetők, akik meg­sértik a kollektivitás elvét és a fontos kérdéseket, nem véve tekin­tetbe a kollektíva véleményét, egy­maguk oldják meg, könnyen tév­útra kerülhetnek és komoly káro­kat okozhatnak. A pártszervezet egyetlen vezető dolgozója sem ál­líthatja magát a kollektíva fölé és nem szállhat szembe vele. Ellenke­zőleg, arra kell törekednie, hogy szilárd egységbe tömörítse a párt­tagokat és elsajátítsa tapasztalatai­kat. A pártvezető tekintélye tudá­sán és tapasztalatain, áldozatkész­ségén alapul. A puszta parancsol­gatásnak csakúgy, mint a durva­ságnak semmi köze a vezetés helyes elvéhez, nem az erőt, hanem ellen­kezőleg, az illető vezető gyengesé­gét, alkalmatlanságát bizonyítja. A párt Központi Bizottsága leg­utóbbi ülésein ismét hangsúlyozta azt a feladatunkat, hogy emelnünk kell a pártvezetés színvonalát.- Vé­get kell vetni azoknak a jelensé­geknek, amikor a pártszervezetek­be adminisztratív módszereket visznek be, amelyek a pártmunka bürokratizálására vezetnek. Ha a pártmunkában ilyen helytelen módszerek kapnak lábra, innen már csak egy lépés az egyének személyes döntéséhez, a kollektív vezetés elvének semmibevevéséhez. A pártvezetés kollektivitása a kommunista párt jellegéből követ­kezik, amely demokratikus párt, az egyformán gondolkozó emberek, a kommunisták harci szövetsége. Pártunk harcos szervezet, kiküszö­böli és lerombolja mindazt, ami régi, elavult és újat alkot. A párt határozottan arra törekszik, hogy kiirtson minden, a pártmunka bü­rokratizálására irányuló kísérletet és küzd az olyan jelenségek ellen, amikor egyes vezető pártmunkások tevékenységüket parancsolgatásra építik fel, lebecsülik a kommunis­j ták részvételét a pártvezetésben, megbénítják a tagok aktivitását és kezdeményezését. Számos, az utóbbi időkben vég­rehajtott intézkedés — közülük a legjelentősebb, a párt új alapsza­bályzatának jóváhagyása a párt 1952 -ik évi országos konferenciá­ján — arra irányul, hogy támogas­sa a komjnunisták aktivitását és kezdeményezését, következetesen érvényesítse a párton belüli demo­krácia és a kollektív pártvezetés elvét. Ilyen értelemben kell fel­fognunk a párt alapszabályzatában végrehajtott változások mélyreható jelentőségét, amely elsősorban a párttagok kötelességeinek és jo­gainak új megszövegezésében nyil­vánul meg. A kommunisták köte­lességeiben, csakúgy mint jogaik­ban, kifejezésre jut az a lenini tétel, hogy a párt minden tagja felelős a pártért: ezért lehetővé kell tenni számára, hogy részt vehessen an­nak a pártszervezetnek vagy szerv­nek a döntéseiben, amelynek tag­ja. A pártdemokrácia minden tag­nak lehetőséget biztosít, hogy tel­jes mértékben érvényre juttassa kezdeményezését és aktivitását és részt vegyen a pártmunka irányítá­sában. A párt szempontjából életfontos­ságú, hogy a párttagok széles tö­megei részt vegyenek a párt poli­tikájának és feladatainak kitűzésé­ben és végrehajtásában. A párt; soraiban egyesíti: a munkásosztály, a dolgozó parasztság és a dolgozó értelmiség legjobbjait, akiknek részvétele szükséges a pártmunka irányításában. A párt arra törek­szik, hogy a tagságnak egyre na­gyobb rész jusson az egész párt­munka vezetéséből. A párton belüli demokrácia fejlő­désével karöltve gyarapodik a párt­szervek munkájának kollektivitása. A párt a demokráciát úgy értel­mezi, mint a párttömegek aktivitá­sának fokozódását és öntudatának növekedését és ezeket a tömegeket rendszeresen bevonják nemcsak az egyes kérdések megvitatásába, ha­nem a róluk hozott döntésekbe, a munka irányításába is. Éppen a párttömegek aktivitása és alkotó ereje jelenti a párt le^yőzhetétlen­ségének egyik legmélyebb forrását.­A demokratikus centralizmus

Next

/
Thumbnails
Contents