Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-05 / 108. szám, szerda

1954. május 5. UJSZ0 A GENFI ÉRTEKEZLET Az értekezlet május 3-i ülése A külügyminiszterek genfi értekezlete A. Eden brit külügyminiszter elnökletével május 3-án tartotta további ülését, amelyen folytatta a koreai kérdés tárgyalását. J. F. Dulles eltávozása miatt e naptól kezdve Bedell Smith, az USA államtitkárának helyettese vezeti az amerikai küldöttséget. Az értekezleten kialakult helyzet / arra kényszeritette Pjun Jun Tait, Dél-Korea képviselőjét, hogy az ülésen újabb beszédet mondjon. Az elnöklő A. Eden megnyitó beszédében bejelentette, hogy a ceyloni miniszterelnök, mint a délkeletázsiai országok miniszterelnökei elmúlt napokban tartott colombói értekezletének elnöke, kivonatokat küldött a genfi értekezlet részvevőinek a colombói értekezlet eredményeiről kiadott közleményből. Eden ezután átadta a szót DélKorea képviselőjének. Dél-Korea képviselője szemmelláthatóan nem tudta leplezni nyugtalankodását amiatt a hatás miatt, amelyet a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió külügyminisztereinek beszédei gyakoroltait az értekezlet részvevőire és a világ közvéleményére. Szánalmas kísérletet tett arra, hogy válaszoljon az említett beszédekben^ felhozott érvekre és javaslatokra. A liszinmanista miniszter beszédében azonban most is a szovjet- és kommunistaellenes amerikai propaganda elcsépelt frázisait ismételgette. Pjun Jun Tai az érvek hiányát a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen irányuló rágalmazó támadással igyekezett pótolni. " A délkoreai képviselő,-habár foglalkozott például Nam Ir ama kijelentésével, hogy az ENSz ideiglenes koreai bizottsága is kénytelen volt elismerni az 1948. május 10-i délkoreai „választások" népellenes jellegét, semmi jobbat nem tudott kitalálni, minthogy a bizottság elnökét — Szíria képviselőjét — „megrögzött szocialistának" nyilvánította. A liszinmanista képviselő mind sértő, mind unalmas beszéde után az elnök átadta a szót Nam Ir-nek, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének. Sztefanopulosz görög külügyminiszter, aki Nam Ir után Jelszólalt, indokolatlanul azt állította, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttségének javaslatait „nem tárgyalhatják komolyan". Hasonlóképpen alaptalanul azt állította, hogy a koreai kérdés megoldásának egyedüli útja az ENSz koreai kérdésről szóló határozatainak teljesítése, noha, mint ismeretes, ezeket a határozatokat az ENSz USA-nak engedelmeskedő többségéinek nyomására fogadták el, aminek következtében az ENSz a reá gyakorolt nyomás miatt nem volt képes megoldani a koreai kérdést. Ezután Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere emelkedett szólásra. Csou En-laj beszéde után az ülés véget ért. A következő ülést május 4-én tartják Nam Ir nyilatkozata a május 3-i ülésen Meghallgattuk a küldöttségünk javaslataival kapcsolatos nyilatkozatokat és szükségesnek tartjuk, hogy válaszoljunk némelyik beszédre és kérdésre és utólagos magyarázattal szolgáljunk javaslatunk egyes pontjaival kapcsolatban, amelyek nagyfontosságúak a koreai probléma békés megoldásáról szóló határozat előkészítése szempontjából. Emellett szükségesnek tartjuk újból kijelenteni, hogy az ENSZ egyes olyan határozataira való hivatkozást a koreai kérdésben, amely határozatokat az ENSZ a mi jelenlétünk nélkül hozott, elfogadhatatlannak és teljesen indokolatlannak tartjuk. Április 2?-én küldöttségünk ezen az értekeÄten megtárgyalás céljából javaslatokat terjesztett elő arra vonatkozólag, hogy tegyenek intézkedéseket Korea nemzeti egységének felújítására és hogy e célból tartsanak összkoreai választásokat. Javaslataink megállapítják, hogy a koreai kérdés békés eszközökkel való megoldását magára a koreai népre kell hagyni. Emellett szem előtt tartjuk, hogy fiz összkoreai választások megtartása fontos szakaszt jelent Korea egysége gyakorlati megvalósításában. Javasoltuk, hogy a szabad összkoreai választások megtartására, Észak- és Dél-Korea képviselőiből összkoreai bizottság alakuljon. Az összkoreai bizottság egyik elsőrendű feladata volna olyan intézkedések kidolgozása és megvalósítása, amelyek biztosítják a valóban demokratikus, teljesen szabad, minden idegen beavatkozás nélküli választásokat. E bizottság feladata volna továbbá a gazdasági és kulturális intézkedések hala- j déktalan foganatosítása, amelyeknek gyors megoldása az egész koreai nép érdeke. Mivel úgy véljük, hogy idegen csapatok jelenléte Koreában elkerülhetetlenül idegen beavatkozáshoz vezet Korea belügyeibe, javaslatunkban megállapítjuk, hogy hat hónapon belül minden külföldi csapatot ki kell vonni Koreából Magától értetődik, hogy a határidőt pontosabban lehet megszabni, amennyiben más javaslatok is felmerülnek. Az USA és néhány más" ország képviselői, amelyek részt vettek az intervencióban és országuptk pusztításában, szembehelyezkedtek az idegen csapatoknak Korea területéről való visszavonásával. Az ilyen szándékok kell, hogy akadályozzák Korea békés egyesítését és arról tanúskodnak, hogy Koreát ugródeszkának . akarják felhasználni a Kínai Népköztársaság elleni imperialista agresszióban. Ezzel kapcsolatban itt hamis érvelést alkalmaztak, amely szerint az amerikai csapatok visszavonása állítólag a koreai háború felújításához vezethet. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttsége szükségesnek tartja, hogy később e kérdésssel külön foglalkozzanak. Az USA képviselője csapatainak Koreából való visszanemvonását továbbá azzal indokolta, hogy az amerikai csapatok nagyon távol lesznek Koreától. Erre azt válaszolhatjuk, hogy a koreai nép a megszállók gyors távozását várja országából, nem pedig azt, hogy visszatérjenek. A koreai biztonság biztosítása kérdésével kapcsolatban részletesebben szeretnék foglalkozni a Koreai Népi Demokratikus Kőétársaság küldöttsége javaslaténak 3. cikkelyével, amely felett az USA képviselője szándékosan hallgatással siklott át. Javaslatunk 3. cikkelye megállapítja, hogy a távolkeleti béke megőrzésében legjobban érdekelt államok ismerjék el, hogy szükséges Korea békés fejlődésének biztosítása és* hogy megteremtsék azokat az előfeltételeket, amelyek hozzásegítenék Korea egységes. független, demokratikus állammá való békés egyesítéséhez. Küldöttségünk azt a nézetet vallja, hogy ha a konferencia részvevői valóban hozzá akarják segíteni a koreai népet ahhoz, hogy megkíméljék a koreai háború felújításától, akkor közösen keil megegyezniük azokban -az intézkedésekben, amelyekkel biztosítanák Korea békés fejlődését és amelyek biztosítékot adnak a háborús akciók felújítása ellen. Küldöttségünk véleménye szerint ezen a téren különösen fontos Szerepet játszanak a nagyhatalmak, amelyeknek közös megegyezés alapján bizonyos kötelezettségeket kell vállalniuk a koreai békés fejlődés biztosítására és arra, hogy nem avatkoznak Korea belügyeibe. Ha az Egyesült Államoknak most valóban nincs semilyen politikai, sem gazdasági igénye Koreával szemben, amint azt az USA' államtitkára beszédében mondotta, akkor nincs ok arra, hogy az amerikai és más csapatok továbbra is koreai területen maradjanak és még kevesebb ok van a koreai békés fejlődés biztosítása érdekében vállalandó kötelezettségek elutasítására. A koreai nép óriási áldozatokat hozott és borzasztó szenvedéseken ment keresztül a hároméves véres háborúban, amelyet a külföld kényszerített rá. Azon a nézeten vagyunk, hogy még nem akadt egyetlen koreai sem, aki a háború felújítását óhajtaná, azokon kívül, akik jobban törődnek külföldi uraik érdekeivel és tekintélyével, mint saját népük érdekeivel. Javaslatainkban abból indulunk ki, hogy országunk egységes, független és demokratikus állammá való egyesítésén kívül a koreai nép számára létfontosságú, hogy kiküszöböljék a koreai háború felújításának lehetőségét. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttsége meg van győződve arról, hogy a koreai probléma megoldásának ilyen felfogása a leghelyesebb, mert megfelel a koreai nép nemzeti érdekeinek és hozzájárulhat a távolkeleti béke megszilárdításához. Ma megelégedéssel állapithatjuk meg, hogy javaslatainkat támogatja a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió küldöttsége. Meg kell azonban állapítanunk, hogy az Amerikai Egyesült Államok képviselője és néhány más küldöttség már sietett javaslatainkat elutasítani. Az USA képviselője lényegében azt jelentette ki, hogy az USA a koreai kérdés megoldásába csupán olyan feltételek alapján hajlandó beleegyezni, amelyeket ő maga diktál. Dulles úr ellenezte, hogy a koreai' népnek megadják az ót megillető jogot saját belügyei intézésére. Az USA küldötte azt javasolta, hogy a választásokat csupán Észak-Korea területén tartsák meg, miután Észak-Korea területéről eltávoznak .a kínai népi önkéntesek alakulatai. Emellett e választásokat az ENSZ és Dél-Korea kormánya felügyelete alatt t'artanák meg. Azonban még Ausztrália képviselőjének is be kellett ismernie javaslatunk jogosságát, amely szerint az összkoreai nemzetgyűlésbe való választásokat mind Észak-, mind pedig Dél-Koreában meg kell tartani. Nem nehéz megérteni, hogy az amerikai javaslatoknak az az értelme, hogy a délkoreai népellenes rendszert . kiterjesszék Észak-Koreára is. Milyen érveket; hoztak itt fel azon javaslatunk ellen, hogy az összkoreai választásokat idegen bizottságokra való tekintet nélkül és azok ellenőrzése nélkül kell megtartani? Az artlerikai küldött, a délkoreai képviselő és néhány más küldött is arra hivatkoznak, hogy állítólag Dél-Koreában már tartottak szabad választásokat és szembehelyezkednek az összkoreai választások megtartásával. Azt mondják, hogý ez aláásná az ENSZ tekintélyét, valamint Dél-Korea kormányának tekintélyét is. Teljesen nyilvánvaló, hogy nekik nem a koreai nép érdekei fontosak, hanem az, hogy aláásnák az intervenciósok és védenceik „tekintélyét". A valósághoz semmi köze sincs annak az állításnak, hogy Dél-Korea népének állítólag 1948-ban lehetőséget adtak akarata szabad nyilvánítására. Mindenki tudja, hogy ezek a választások durva, rendőrönkény, terror és leplezetlen nyomás alatt zajlottak le, amihez hozzájárult az is, hogy akkoiban Dél-Koreában amerikai csapatok tartózkodtak. Ismeretes, hogy röviddel a választások előtt amerikai katonai tengerészeti erők érkeztek a délkoreai kikötőkbe. A választások napján az amerikai megszálló hatóságok mozgósították az egész rendőrséget, több mint 60.000 főnyi létszámban. Számos terrorista csojportot felfegyvereztek és harci készenlétbe helyezték csapataikat és légierejüket. A választások előestéjén Dél-Koreában kihirdették a hadiállapotot. Valamennyi községben amerikai csapatok tartottak őr járató, kat, a fő utcák kereszteződésein gépfegyvereket állítottak fel. Ilyen körülmények között folytak le az 1948. évi délkoreai külön választások. E választások nem demokratikus volta teljesen nyilvánvaló. Ezekét a választásokat érthetően nem lehet Dél-Korea lakossága szabad akarätmegnyilvánulásának tekinteni. Tény bizonyítja azt, hogy mennyire nem demokratikus a - délkoreai rendszer, amelyet az amerikaiak e választások következményeképpen alakítottak. Nam Ir külügyminiszter ezután idézte külföldi napilapok tudósítóinak beszámolóit, amelyek világosan bizonyítják a Li Szin Man-rendszer nem demokratikus voltát. Majd így folytatta: A délkoreai népellenes rendszer megteremtői nagyon jól tudják, hogy ezt a rendszert csak idegen csapatok segítségével lehet fenntartani. Ezért ragaszkodnak oly görcsösen a délkoreai urak az amerikai szurony,okhoz, ezért ellenzik oly szívósan az idegen csapatok kivonását Dél-Koreából. Az amerikai, délkoreai és néhány más küldöttség itt megkísérelte, hogy az USA-ról és a délkoreai kormányról levegye a felelősséget a koreai háborúért és a katonai intervencióért, amelyet az USA kormánya 1950. júniusában indított meg — még mielőtt az ENSz bármilyen határozatot hozott volna. Ezeket a kísérleteket azonban nem lehet semmivel sem alátámasztani. Az ENSz-ben erről a kérdésről lefolyt vita és a délkoreai kormány irattárának dokümentumai, amelyeket annak idején a sajtóban közzétettek és az ENSz elé terjesztettek, meggyőzően megmutatták, hogy a háborút a koreai népre külföldről kényszerítették rá és hogy ezért különös felelősséget visel az Amerikai Egyesült Államok. Az Észak-Korea elleni támadást DélKoreában az USA védnöksége alatt még jóval a háború megkezdése előtt készítették elő. Ezzel kapcsolatban felhívom a figyelmet Li Szin Man 1949. szeptember 28-án kelt ismert levelére, amelyet tanácsadójához, Oli- ver amerikai professzorhoz intézett. „Meg vagyok győződve arról — írja Li Szin Man — hogy éppen a jelenlegi pillanat lélektanilag a legalkalmasabb az agresszív háborúra ... Kim Ir Szen embereit visszaszorítjuk a hegyekbe és ott éhen veszítjük őket." Ismeretes az is, hogy a koreai háború kitörése előtt a délkoreai csapatok nem egyszer fegyveres támadáso. kat követtek el határőregységeink ellen a 38. szélességi körön. Ezek a tá. madások nagy katonai összetűzésekhez vezettek. Csupán 1949. januárjától 1949. szeptemberéig 431 esetben követtek el támadást a délkoreaiak alakulataink ellen. Még egy tényre akarom felhívni az önök figyelmét, arra a stratégiai tér* képre, amely kormányunk kezébe került. Ezt a térképet Li Szin Man kor.mányának titkos irattárában találták és annak idején az ENSz elé terjesztettük- Ez a térkép világos képet ad arról, hogy az Észak-Korea elleni támadás tervét Dél-Koreában jóval a háború kezdete előtt dolgozták ki. Számos tény meggyőzően mutatja, hogy a koreai hároméves háború kirobbantásáért az Amerikai Egyesült Államok és a délkoreai liszinmanrendszer felelősek. Emellett szükségesnek tartjuk felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a koreai háborút barbár és embertelen módon folytatták és hogy a háborús akciók befejezése után, amelyek, amint ismeretes, Li Szin Man agresszív szándékainak csődjével végződtek, U Szin Man és klikkje napról napra újabb menetelést követel Észak felé és kijelenti, hogy ismét megkísérli rendszerét erőszakkal rákényszeríteni Észak-Koreára. Ha azonban Li Szin Man klikkje ismét háborút merészel kezdeni, nem fér kétség ahhoz, hogy a koreai nép az agresszorokat még megsemmisítőbb módon visszaveri. ' Dél-Korea képviselője ma hazug és abszurd beszédet mondott, amely meg sem érdemli a cáfolatot. Hazug beszédével megkísérelte elleplezni azt az önkényt és terrort, amelyet a délkoreai csapatok Dél-Korea lakossága ellen alkalmaznak. A délkoreai képviselő rágalmakat és hazugságokat hangoztatott abban a buzgó igyekezetében, hogy a délkoreai népellenes rendszert demokratikus rendszerként állítsa be. Meg kell azonban állapítanom, hogy az ilyen

1 görcsös beszéd nem járulhat hozzá a koreai kérdés békés megoldásához. Ausztrália küldötte beszédében kijelentette, hogy magyarázatot óhajt az összkoreai vegyes bizottság megalakítására tett javaslatunkkal kapcsolatos néhány kérdésre. Főleg az érdekelte, hogy e bizottságnak hány tagját választják Dél-Koreából és hányat; Észak-Koreából. Ügy véljük, hogy a vegyesbizottság tagjai számának kérdése nem lehet összetett probléma, mert kétoldalú bizottság megalakításáról van szó, amelynek határozatait természetesen kölcsönös megegyezés után mindkét félnek el kell fogadnia.Ami az összkoreai bizottságot érintő szervezési, eljárási és egyéb kérdéseket illeti, nézetünk szerint ezeket a két fél kölcsönös megegyezése alapján kell megoldani. Az ausztráliai küldött aggodalmának adott kifejezést, hogy ez a bizottság munkájában nagy nehézségekbe fog ütközni. Hogy ezen az úton számos nehézség fog mutatkozni, természetesen ezt nem zárjuk ki. Ügy véljük azonban, hogy ezeket a nehézségeket le lehet győzni, ha a koreai kérdés megoldását magukra a koreaiakra hagyják és ha kiküszöbölik a belügyeikbe való beavatkozást. Kétségtelen, hogy a koreai népnek elég ereje és elszántsága lesz, hogy minden nehézséget legyőzzön és megteremtse egységes, független és demokratikus államátCsou En-laj beszéde Elnök úr, küldött: urak! Nam Ir, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztere április 27-én értelmes javaslatot tett az értekezletnek, amelyet a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió küldöttsége is támogat. Az Egyesült Államok és egyes más országok fcüldöttei azonban a javaslat ellen foglaltak állást, régi tarthatatlan érveiket ismételgetve, amelyek, mint már bebizonyosodott, semmiképpen nem segítik elő a koreai kérdés megoldását. Megkísérlik tovább, hogy az ENSz jogellenes határozatait Korea belügyeibe való további beavatkozásra használják fel és megakadályozzák, hogy a koreai nép maga oldja meg problémáit. Ezen az értekezleten mások is akadnak, akik az úgynevezett „nyílt ajtók és egyenlő lehetőségek" politikájának érvelésével igyekszenek védelmezni az Egyesült Államok beavatkozását Korea ' belügyéibe. A történelem azonban már leleplezte ezt a politikát. Mindenekelőtt Kína történél-, me 'mutatta meg, hogy ez a politi-. ka az imperializmus egyik eszköze terjeszkedő politikájának megvalósítására, ami az ázsiai nemzetek szemében már régen csődöt mondott. Általánosan ismert tény, hogy még jóval a koreai háború kitörése előtt az USA szívósan arra törekedett, hogy az Egyesült Államoknak a koreai választások feletti felügyelő bizottsága útján beavatkozzék Korea belügyeilpe, ami arra irányult, hogy az amerikaiak támogatását élvező liszinmanista rendX Folytatás a 4. oldalon.) i