Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-05 / 108. szám, szerda

i 4 / m szo 1954. májUB 5. (Folytatás a 3. oldalról.) szer uralmát egész Koreára kiterjessze. Az Egyesült Államok 1950. júniusában intervenciós háborút kezdtek Korea ellen. Az USA kihasználva a Szovjetunió távollétét az ENSz-ben és azt a tényt, -hogy a Kínai Népköztársaságot megfosztották az ENSz-ben Való részvételének jogától, ezután különféle cselvetésekkel elérte, hogy.jiz ENSz egyik szerve utólag törvéiíyellenesen az USA-nak ezt az agresszióját is jóváhagyta. Az ENSz ilymódon háborús fél lett és ennek alapján elvesztette jogát ahhoz, hogy pártatlanul foglalkozzék/ a koreai kérdéssel. Az ENSz tagállamainak többsége ezenkívül az USA nyomására elvetette a Szovjetuniónak, a Kínai Népköztársaságnak, Indiának és más országoknak a koreai kérdés békés megoldására tett ismételt javaslatait. Kínának és a világ pártatlan közvéleményének ama figyelmeztető óvása ellenére, hogy az USA csapatainak nem szabad . átlépniük a 38. szélességi fokot, jóváhagyták az USA-nak a háború egész Koreára való kiterjesztésére irányuló akcióját is Az ENSz-nek azok a tagállamai, amelyek az USA vezetésének alávetették magukat. nemcsak, hogy ügyet sem vetettek a Kínai Népköztársaság által a kínai Taivan-sziget ellen intézett invázió és a szigetnek az USA részérőL történt megszállása ellen emelt vádakra, hanem sokkal messzebbmenve igyekeztek diszkreditálni az agresszió ellen s ikra szá 11

1 és Koreát segítő kínai népi önkéntesek jogos' eljárását és rágalmazóán agresszornak nyilvánították a Kínai Népköztársaságot. Az ENSz tagállamainak többsége ez ideig hallgat az USA ama akciói kérdésében, amelyekkel a kínai Taivan-szigeten partrasaBllt, megszállta a szigetet és megszegte Kína területi . felségjogát. A Kínai Népköztársaságot ugyanekkor állandóan kiszorítják az ENSz-ből, míg a Kuomintang-klikk maradványait továbbra is elismerik az ENSz-ben és más nemzetközi értekezleteken a kínai nép képviselőinek «z komolyan ártott az ENSz tekintélyének és azzal járt. hogy az ENSz elvesztette erkölcsi tekintélyét ahhoz, hogy foglalkozzon a koreai és más ázsiai kérdésekkel. Az USA a koreai fegyverszüneti tárgyalások folyamán az ENSz nevében elhúzta ezeket a tárgyalásokat. Midőn megkötötték a fegyverszüneti egyezményt, až USA ismét az ENSz zászlaja alatt megakadályozta a politikai értekezlet összehívását. Ezek a tények újra azt bizonyítják, hogy az ENSz-nek nincs joga foglalkozni a koreai kérdéssel. Éppen azért tartjuk ezt az értekezletet, hogy kidolgozzuk a koreai kérdés békés megoldását. Ennek az értekezletnek semmi köze az ENSz-hez. Az USA küldötte azonban kitart amellett, hogy a koreai népnek teljesítenie kell az ENSz törvényellenes határozatait és bele kell egyeznie abba. hogy az ENSz felügyeljen a koreai választásokra. Nem logikus-e mindez? Az amerikai küldött tisztában lehetne azzal, hogy ha az Egyesült Államoknak nem sikerült háború útján rákényszerítenie akaratát a koreai népre, nem remélheti, hogy az értekezleten zöld asztalnál elérheti azt, amit a harctéren nem sikerült elérnie. Az USA küldötte kijelentette, hogy le kell vonniuk a tanulságot a koreai háborúból. A tények azonban azt mutatják, hogy éppen az USA küldötte az, aki a koreai háborúból nem vonta le a tanulságot. Nam Ir külügyminiszter javaslatában követelte, hogy Koreából vonják ki az összes idegen csapatokat. Az USA küldötte azonban ellenvetéseket tesz az összes idegen csapatoknak Észak- és Dél-Koreából való egyidejű kivonása ellen, njert állítólag az USA csapatai más jellegűek, mint a kínai népi' önkéntesek. Igaz, kétségtelenül más jellegűek. A különbség azonban abban van, hogy az USA fegyveres erői agressziós céllal jöttek Koreába, míg a kínai népi önkéntesek azért jöttek Koreába, hogy harcoljanak az agresszió ellen. Ennek elCscu En-laj beszéde lenére mégis az összes idegen csapatok Koreából való egyidejű ki.vonása mellett foglalunk állást. Elképzelhető-e becsületesebb álláspont? Másik érv, amellyel az USA küldötte egyet nem értését fejezte ki az összes idegen csapatok egyidejű kivonásával az, hogy az USA nagyon messze' fekszik Koreától, míg Kína Korea közelében terül el. Az embernek önkénytelenül fel kell tennie a kérdést: ha az USA Koreától néhány ezer kilométer távolságra ki tudta küldeni csapatait, hogy agressziót indítson, miért nem tudja csapatait ugyanilyen távolságról visszavonhi? Az USA küldötte továbbá kijelentette, hogy az USA-nak tapasztalatai vannak a csapatok koreai " kivonásával kapcsolatban és nem akarja, hogy a történelem megismétlődjék. Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartjuk felhívni az USA küldöttének a figyelmét arra, hogy-éppen az USA csapatai tértek vissza Koreába kivonásuk után és hogy a kínai népi önkéntesek csak akkor indultak- el. Koreába, miután az USA agressziót indított Korea ellen és veszélyeztette Kínát, hogy visszaverjék az agressziót és védelmezzék 'hazájuk biztonságát. Úgy véljük, annak érdekében, hogy a koreai nép békében, idegen beavatkozás nélkül megoldhassa problémáit, a fegyveres erőket Koreában tartó államoknak meg kellene egypzniök az összes idegen csapatoknak pontosan meghatározott időben Koreából való kivonásáról. Ezen az értekezleten kijelentették, hogy az összes idegen csapatok Koreából való kivonása után lehetetlen lesz a koreai béke megőr! zése. A valóságban azonban, természetesen azzal a feltétellel, hogy az illetékes államok kötelezik magukat, hogy neih avatkoznak be Korea belügyeibe és biztosítják békés fejlődését, Korea képes lesz békés úton fejlődni. Nam Ir külügyminiszter azt javasolta, hogy az illetékes államok, amelyeknek legnagyobb érdekük a távolkeleti béke megőrzése, ' a koreai harcok megújítása lehetőségének kizárására irányuló törekvésükben kötelezzék magukat az előbb mondottak betartására. A Kínai Népköztársa|.ság teljesen támogatja ezt a javaslatot és kész az összes részvevő államokkal biztosítani ennek a kötelezettségnek teljesítését. Nam Ir külügyminiszter, midőn tovább magyarázta Korea nemzeti egységének visszaállítására és az általános szabad koreai választások megtartására tett javaslatát, ma is bebizonyította reális álláspontját e kérdésben és megjegyzései gazdagítják vitánkat. A Kínai Népköztársaság küldöttsége ismét ajánlja, hogy ez a javaslat a megegyezés alapjául szolgáljon- ezen az értekezleten. \ . j ŕ j un Jun Tai úr előbb tett kijelentése is tele volt a Kínai Népköztársaság; a Szovjetunió, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és más népi demokratikus országok kormánya és népe ellen irányuló rágalmakkal. Támadásai, épp úgy, mint a múltban dicstelen véget ért kirohanásai, csak urának és gazdájának érdekét szolgálták, aki ezt megkövetelte tőle. Volt annyira szemtelen és kijelentette, hogy egyedüli panasza az amerikai intervenció elégtelen volta és reméli, hogy ez az amerikai intervenció a jövőben még nagyobb lesz. Ebből látható, mit ér ez az egész kijelentés. Már az április 28-i ülésen hangsúlyoztam, hogy ez az értekezlet hatá-, rozottan nem kerülheti meg a hadifoglyok kérdését, amely a koreai fegyverszünetet illetően még mindig megoldatlan probléma. Ha az USA kormánya pontosan betartaná az USA által aláírt nemzetközi egyezményeket, nem merült volna fel a hadifoglyok kérdése, mert a genfi egyezmény határozottan kimondja, hogy az ellenségeskedés megszüntetése után nyomban, huza-vona nélkül szabadon kell engedni és haza kell telepíteni a hadifoglyokat. Az USA kormánya azonban barbár és-~embertelen eszközökkel folytatta a koreai háborút, ami ellentétben állott, a genfi egyezmény számos, a hadifoglyokkal való emberséges bánásmódot követelő cikkelyével. Kínozta és üldözte a koreai és kínai hadifoglyokat és kitartott a hadifoglyok szabadonbocsátásáról és hazatelepítéséről vallott, a genfi egyezménnyel ellentétben álló téves nézete mellett. Ez feltartóztatta a koreai fegyverszüneti egyezmény megkötését. A koreai és kínai fél ázonban fáradhatatlanul törekedett a koreai fegyverszüneti egyezmény megkötésére és végül megegyezett a másik féllel a koreai hadifoglyok kérdésében. Mindkét fél megegyezett abban hogy a hadifoglyoknak biztosítják a lehetőséget hazatelepülési joguk érvényesítésére.. Azonban tíz nappal a hadifoglyokra vonatkozó egyezmény' után a Koreai Köztársaság hivatalai az USA hallga-, tólagos beleegyezésével június 18-tól kezdve a további napokon át erőszaktól több mint 27.000 koreai és kínai hadifoglyot tartottak vissza és hajszoltak be saját hadseregükbe, aminek következtében megfosztották őket hazatelepülési joguk érvényesítésének lehetőségétől. Az USA és a Koreai Köztársaság hivatalainak a hadifoglyokról szóló egyezmény megszegését jelentő ezen akciója veszélyeztette a koreai fegyverszünetet- Általános elítélés és megvetés kísérte Mark Clark tábornok, az ENSz csapatainak főparancsnoka 1953. június 28-án kijelentette, hogy „az ENSz parancsnoksága folytatja törekvését a megszökött hadifoglyok visszaadására " Eddig azonban még egyetlen hadifoglyot sem adtak át az erőszakosan visszatartott és a hadseregbe besorozott 27.000 hadifogoly közül. A koreai fegyverszüneti egyezmény megkötése után az USA és a Koreai Köztársaság hivatalai minden eszközt megragadtak arra, hogy akadályokat gördítsenek a semleges .államok India képviselőjének elnöklete alatt működő hazatelepítési bizottsága munkájának útjába. Ennek következtében a koreai és kínai hadifoglyoknak e bjzottság felügyelete alatt álló túlnyomó, többsége nem érvényesíthette hazatelepülélési jogát. Ez e bizottság tehát nem teljesítette küldetését és nem teljesítette azokat a kötelességeit, amelyek a semleges államok hazatelepítési bizottságának tevékenységére vonatkozó, a koreai fegyverszüneti egyezményben lerögzített irányelvekből reá hárulnak. A semleges államok hazatelepítési bizottsága 1954. január 20-r-21. napjaiban a felügyelete alatt álló több mint 21.000 koreai és kínai hadifoglyot átadta az USA-nak. Ez a bizottság azonban 1954. február 18-i zárójelentésében hangsúlyozta, hogy „ha a két parancsnokság nem egyezik meg valamilyen más eljárásban, vagy akcióban a hadifoglyok állományára és kezelésére vonatkozólag, a két .fél bármelyik részéről kiinduló egyoldalú akció nem áll összhangban áz említett irányelvekkel." Az USA azonban erőszakot alkalmazott és erőszakkal fenyegetődíött/iiogy ezt a több mint 21.000 koreai és kínai hadifoglyot átadja a délkoreai kormánynak és a Kuomitang klikknek, arpelyek ezeket a hadifoglyokat besorozták saját hadseregeikbe. Az USA és a Koreai Köztársaság hivatalai, amelyek két alkalommal erőszakkal visszatartottak több mint 48.000 koreai és kínai hadifoglyot, eljárásukkal komolyan sértik a genfi egyezményt és a koreai fegyverszüneti egyezményt. A Kínai Népköztársaság küldöttsége a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttségének beleegyezésével e' probléma értelmes megoldására a következőket javasolja: 1. Tegyenek intézkedéseket azon koreai és kínai hadifoglyok hazájukba való visszatérésének biztosítására, akiket 1953. júniusában és 1954. januárjában erőszakkal visszatartottak és besoroztak a hadseregbe. 2. Az USA, Nagy-Britannia, Franciaország, a Kínai Népköztársaság, a Szovjetunió, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Koreai Köztársaság képviselőiből létesítsenek bizottságot, amely segítene a koreai és kínai hadifoglyok előző pontban megbatározott hazatelepítését célzó intézkedések végrehajtásában. 3. Miközben az említett bizottság a hadifoglyok kérdésével foglalkozik, a fegyverszüneti egyezményt aláíró mindkét félhez tartozó államoka nemzetközi Vöröskereszt Társaságának képviselőiből alakítsanak közös csoportokat és felügyelet céliából küldjék ki őke* a hadifoglyok jeienlegi tartózkodási 'helyére. Megegyezés Genfben az indokínai vita részvevőiről A moszkvai „Pravda" különtudósítói közlik, hogy tudomásukra jutott, miszerint a genfi értekezleten megegyezést értek el az indokínai probléma tárgyalása kérdésében. Az indokínai kérdés tárgyalásán Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok, a Kínai Népköztársaság $s a Szovjetunió képviselőin kívül részt vesznek a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a három társállam: Vietnam, Laosz és Kambodzsa képviselői. Franciaország intézkedett a három társállam: Vietnam, Laosz és Kambodzsa meghívása felől. A Szovjetunió kormánya intézkedett a Vietnami Demokratikus Köztársaság meghívásáról Jelentős határozatok a colombói értekezleten • Véget ért a colombói értekezlet, amelyen India, Pakisztán, Ceylon, Burma és Indonézia miniszterelnökei vettek részt. AZ" értekezletről záróközleményt adtak ki. A záróközlemény az indokínai kérdéssel kapcsolatban hangsúlyozza: /Az ÖV miniszterelnök úgy véli, hogy haladéktalanul tárgyalásikat kell kezdeni a közvetlenül .érdekelt felek között az indokínai „tüzet szüntess" érdekében. A záróközleményben a miniszterelnökök e kérdéssel kapcsolatban egyébként javasolják a genfi értekezleten részvevő hatalmaknak, hogy „a legnagyobb mértékben igyekezzenek rendezést elérni, gyorsan véget vetni a konfliktusnak és helyreállítani a békét". A miniszterelnökök az atomfegyverek kérdésében az ENSzhez fordulna^ és kérik: hasson oda. hogy tömegpusztító fegyverek eltiltásáig is függesszék fel az atom- és hidrogénbombakísérleteket Az öt ország javasolja továbbá, hogy vegyék fel a Kínai Népköztársaságot az ENSZ-be. Ezzel kapcsolatban a közlemény megállapítja: ,A miniszterelnökök foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya képviselje Kínát az ENSz-ben. Úgy Vélik, hogy Kína képviseletének ilyen megoldása hozzájárulna az ázsiai helyzet szilárdságának biztosításához, a világfeszültség enyhítéséhez és lehetővé tenné a világproblémák, .különösen a távolkeleti problémák reális módon való mérlegelését". A miniszterelnökök megállapították, hogy a gyarmati rendszer sérti az emberi jogokat és veszélyezteti a világbékét. A záróközlemény megemlíti, hogy a „kommunizmus veszélyének" kérdésében nem hoztak határozatot. • A miniszterelnökök külön foglalkoztak Tunisz és Marokkó kérdésével. Mint a közlemény hangsúlyozza, arra a véleményre jutottak, hogy el kell ismerni e két ország népének függetlenségi követelését, lehetővé kell tenni a népek számára, hogy élhessenek az önrendelkezés jogával. A miniszterelnökök a záróközleményben végül javasolták, hogy rendezzék a palesztinai arab menekülték kérdését. A szovjet nagykövetség személyzete elutazott Ausztráliából Mint előző jelentések már_ közölték az ausztráliai kormánynál^ a nemzetközi érintkezés elemi követelményeivel összeegyeztethetetlen és olyan, helyzetet teremtő cselekedeteivel kapcsolatban, amelyek nemcsak, hogy kizárják a szovjet ' nagykövetség normális diplomáciai tevékenységének lehetőségét, hanem veszélyeztetik a nagykövetségi személyzet személyi biztonságát is — a szovjet kormány elhatározta, hogy visszahívja a Szovjetunió ausztráliai nagykövetét és a szovjet nagykövetség egész személyzetét. Ezzel egyidejűleg a szovjet kermány bejelentette, hogy az ausztráliai nagykövetség személyzetének további moszkvai tartózkodása lehetetlenné vál|. Április 29-én N. I. Genyeralov,^ a Szovjetunió nagykövete és a szovjet nagykövetség személyzete Ausztráliából visszautazott hazájába. A szovjet nagyközség személyzetének elutazása után a Szovjetunió ausztráliai érdekeinek védelmét a szovjet kormány felkérésére Svédország canberrai követsége látja el. Április 30-án a szovjet kormány követelésének megfelelően Ausztrália moszkvai nagykövetségének személyzete elhagyta a Szovjetunió területét. > Az amerikai kongresszus több tagja ellenzi az USÁ beavatkozását az indokínai háborúba Bennett köztársaságpárti képviselő (Michigen állam) határozati javaslatot nyújtott be, amely javasolja, hogy az Egyesült Államok ne léphessen be az indokíhai háborúba a kongresszus beleegyezése nélkül. Bennett határozati javaslata azt is megtiltja, hogy bárnulyen pénzt költsenek erre a célra. Több v kongresszusi tag felszólalása és a „Congressional Record" bulletinben közölt anyagok arról tanúskodnak, hogy a választók ellenzik, hogy az Egyesült Államok beavatkozzék az indokínai háborúba. Sheehan köztársaságpárti képviselő (Illionis állam) április 29-én kijelentette, hogy a választók beszélgetésekben és levelekben „egyetlen szót sem szólnak amellett, hogy katonáinkat bevessék az indokínai háborúba". Friedel demokratapárti képviselő (Maryland állam) felszólalásában kiemelte,'határozottan ellenzi, hogy amerikai csapatokat küldjenek Indokínába. Rhodes demokratapárti képviselő (Pennsylvánia állam) a „Congressional Record" bulletinben közölte Elfriede Hasse nevű választójának április 28-án kelt levelét. Hasse kijelenti, nem akarja, hogy az Egyesült Államok „áldozatul dobja fiait az indokínai háborúba". Johnson demokratapárti szenátor (Colorado állam) a „Congressional Record"-ban idézett Henry Walesnek. a „Chicago Tribúne" szemleírójának cikkéből és egy amerikai kvéker-szervezet brosúrájából, amelyek elítélik, hogy az Egyesült Államok támogatja az indokínai gyarmati igazgatást. Madden demokratapárti képviselő (Indiana állam) a „Congressional Record"-ban közölte a Fort-Weyne-ban megjelenő „Journal Gazette" szerkesztőségi cikkét, amely rámutat: az amerikai nép nem akarja, hogy „újból háborúba sodorják Ázsiában". X / A vietnami néphadsereg sikerei Dien Bien Phünál Amint a ,,Vietnami Sajtóiroda" jelenti, ä Dien Bien Phu francia erődítményt körülzáró- vietnami néphadsereg további sikereket ért el. A nép

; erők támadást intéztek és szétzúzták a Mu On Thang mellett levő francia állásokat. A népi erők harcképtelenné tették a 4. számú magaslaton lévő francia csapatokat, továbbá megsemmisítették a 4. számú magaslat és a Mu On Thangfolyó közötti francia állásokat. Megszállták továbbá a Dien Bien Phutól keletre levő francia állásokat - : • '