Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-04 / 107. szám, kedd

1954. májas 4: Zárt ülés a genfi értekezleten ÖISZ0 Kínai-Indiai egyezményt kötöttek Pekingben A két ország képviselői Tibetre vonatkozó egyezményt írtak alá 1953. december 31. és 1954. április 29. között a Kínai Népköztársaság központi népi kormányának küldöttsége és az Indiai Köztársaság kormányának küldöttsége tárgyalásokat folytatott Pekingben a két ország közötti kapcsolatokról Kína Tibet körzetének kérdésében. A tárgyalásokon részvevő küldöttségeket Csang Han-fu, a Kínai Népköztársaság központi népi kormányának külügyminiszterhelyettese, illetve N. Raghavan, az Indiai Köztársaság pekingi nagykövete vezette. A tárgyalások szívélyes légkörben folytak. A tárgyalásokról Pekingben kiadott közlemény a többi között hangsúlyozza: A Kínai Népköztársaság központi népi kormánya és az Indiai Köztársaság kormánya — attól az óhajtól vezéreltetve, hogy e Kimozdítsák a Kína Tibet körzete és India közötti kereskedelmi és kulturális kapcsolatokat, valamint, hogy megkönnyítsék a két ország közötti zarándoklást és utazást — elhatározta, hogy egyezményt köt az alábbi elvek alapján: 1. egymás területi integritásának és szuverenitásának kölcsönös tiszteletbentartása; 2. kölcsönös megnemtámadás; 3. kölcsönös benemavatkozás egymás belügyeibe; 4. egyenlőség és kölcsönös előnyök; 5. békés egymás mellett élés. A fenti elvek alapján a Kína Tibet körzete és India közötti kereskedelem fejlesztése céljából, valamint a két ország népei közötti zarándoklás és utazás megkönnyítése érdekében a Kínai Népköztársaság és az India Köztársaság egyezményt kötött a Kína Tibet körzete és India közötti kereskedelemről és kapcsolatokról. Az egyezményt Pekingben április 29-én a Kínai Népköztársaság nevében Csang Han-fu külügyminiszterhelyettes, az Indiai Köztársaság nevében pedig N Raghavan nagykövet írta alá. Az egyezmény hat cikkelyből áll. Az első cikkely kimondja: 1. India kormánya hozzájárul ahhoz, hogy Kína kormánya kereskedelmi ügynökséget létesítsen Uj-Delhiben, Kalkuttában és Kalimpongban. 2. Kína kormánya hozzájárul ahhoz, hogy India kormánya kereskedelmi ügynökségeket létesítsen Gatungban, Gjanceban és Gartokban. Mindkét fél kereskedelmi ügynökségei egyenlő státust kapnak és azonos elbánásban részesülnek. A két állam kereskedelmi ügynökségei kiváltságokat és sérthetetlenséget élveznek futárokra, postacsomagokra és rejtjelzett írásbeli közleményekre vonatkozóan. Az egyezmény második cikkelye a két szerződő fél hivatalos kereskedőinek tevékenységéről rendelkezik. A harmadik cikkely a két ország közötti zarándokiások kérdését rendezi, míg a negyedik cikkely megjelöli azokat az útvonalakat, amelyeket a két szerződő fél kereskedőinek és zarándokainak használniok kell. Az egyezmény ötödik cikkelye a két ország közötti határátlépé-sekkel kapcsolatos rendelkezéseket foglalja magában. A hatodik cikkely kimondja: az egyezmény a két kormány által való ratifikálással lép hatályba és nyolc évre szól. Az egyezmény meghosszabbításáról tárgyalni lehet, ha a két fél valamelyike a lejárat előtt hat hónappal kéri ezt és a másik fél ehhez a kéréshez hozzájárul. Az egyezmény Pekingben kelt, két példányban, kínai, hindu és angol nyelven. Mindegyik szöveg egyaránt hiteles. Az egyezmény aláírásával egyidejűleg az alábbi tartaimú jegyzékváltás történt Csang Han-fu külügyminiszterhelyettes és N. Raghavan nagykövet között: India kormánya örömest visszavonja Kína Tibet körzetében lévő katonai kisérő alakulatait és átadja teljes felszerelésükkel Kína kormányának az összes pilienőházatokat, posta, távírda, a távbeszélő szolgálati helyeket és berendezéseket, amelyek Kina Tibet körzetében India kormányának birtokában vannak. A két fél Pekingben további tárgyalásokat folytat az ezzel kapcsolatos gyakorlati intézkedésekről, valamint más kérdesekről, mint: a két fél kereskedelmi ügynökségeinek és kereskedőinek elszállásolása, állandó jellegű kereskedelmi ügynökségek létesítése a két kormány által, a kereskedők és zarándokok utazásának és a normális kereskedelem folytatásának kérdései. A Kína Tibet körzete és India közötti kereskedelmi és kulturális kapcsolatok tárgyában kötött kínai-indiai egyezmény aláírása alkalmából 'Jsou En-laj csütörtökön üdvözlő távirtatot intézett Nehru indiai miniszterelnökhöz. A távirat szövege a következő: Pandit Dzsavaharlal Nehrunak, az Indiai Köztársaság miniszterelnökének és külügyminiszterének. A Kína Tibet körzete és India közötti kereskedelmi és kulturális kapcsolatok tárgyában kötött kínai-indiai egyezmény aláírasa alkalmából forró üdvözletemet küldöm Excellenciádnak és az Ön útján India kormányának és népének. Ez az 'egyezmény — amely egymás területi integritásának és szuverenitásának kölcsönös tiszteletbentartása, a kölcsönös megnemtámad;' -, az egymás belügyeibe való kölcsönös be nem avatkozás, az egyenlőség és a kölcsönös előnyök, valamint a békés egymás mellett élés elvein nyugszik — új alapokra helyezte országaink kapcsolatait Kina Tibet körzetében. Ennek az egyezménynek megkötése nemcsak erősiti a népi Kína és India barátságát, hanem ékesszólóan bizonyítja azt a tényt is, hogy méltányosan rendezni lehet bármilyen nemzetközi kérdést mindaddig, amíg a nemzetek a fentemlitett elvekhez tartják magugat és a tárgyalások útját járják. 1954. április 29. CSOU EN-LAJ, a Kínai Népköztársaság központi népi kormánya népi közigazgatási tanácsának elnöke, külügyminiszter. Május elsején, szombaton délután Genfben, az Egyesült Nemzetek Szervezetének épületében az öt nagyhatalom, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és Dél-Korea képviselői zárt ülést tartottak. Az ülés 15.30kor kezdődött és 18 órakor ért véget. A francia burzsoá lap, ,,Le Monde", szerkesztője, Charles Favrel, aki szemtanúja vol

t a legútobbi heves harc kňak Dien-Bien-Phu erőd körül, amelyet a vietnami népi hadsereg körülzárt és jelenleg ostromol, beszámol az ottani helyzetről: v Favrel megjegyzi, hogy sokat hallott a Radar-ágyúkról, amelyeket a vietnami népi hadsereg hasznái, azonban rájött, hogy a vietnami népi hadsereg ágyúi azért lőnek olyan pontosan, mert felfogták a rádióüzeneteket, melyeket a francia zsoldosok adtak le hadseregüknek. Foster Dulles szerint a vietnami népi hadseregben kínai önkéntesek vesznek részt, mint sofőiök. technikai tanácsadók és más specialisták és még azt is kitalálta, hogy a kínai önkéntesek vezetője, Ly-Chen-Hu generális, akinek a neve nem is létezik a kínai népi hadsereg tábornokainak névsorában. Ami azonba

n Dulles részére nagyon keserű lehetett, az a legkompetensebb hely, éspedig a francia hadsereg indokínai főhadiszállásának dementije volt, mely szerint semilyen jel, sem a foglyok kihallgatása, sem más — nem bizonyítja, hogy a vietnami népi hadseregben még csak egy kír.ai önkéntes is volna. Nagyon jól állíthatják ugyan Párizsban vagy Washingtonban, hogy a dien-bien-phui harc a hősök harca — azonban mit tegyenek ezek a szerencsétlen katonák, hogy ha nem marad nekik más hátra, minthogy megölessék magukat. Hogyha egyszer beszélgetést folytat valaki ezekkel a katonákkal, akkor rájön, hogy milyen a harckészségük. Rezignáltán és kimerülten tanulmányozzák a legközelebbi harcok menetét és a parancsnokok között erős ellentétek vannak a háború viselése miatt. Az ülésen szovjet részről V. M. Molotov, a szovjet küldöttség vezetője, kínai részről Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság küldöttségének vezetői je és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság részéről Íjam Ir, a küldöttség vezetője vett reszt.Egy francia ezredes, aki felelős volt azért, hogy nem sikerült a népi hadsereg ágyúit harcképtelenné tenni. március 14-én öngyilkosságot követett el. Ugyanezen a napon De Castries ezredes, az erőd francia parancsnoka, visszaküldte Hanoiba saját vezérkara ezredesét, Kellert, mert az nem felelt meg neki az adott körülmények között és egy század, amely Anne-Marie erődöt védte, elhagyta állását és a század fele átment a vietnami népi hadsereghez, míg a másik fele visszavonult. Körülbelül ezer sebesült vár arra Dien-Bien-Phuban, hogy elszállítsák. Mindennap százával érkeznek Hanoiba a táviratok az erődből, amelyben a franciák orvossygot és átömleszteni való vért kémek. Eredetileg csak 25 ágyat terveztek a dien-bien-phui kórház részére, miután a sebesültek legnagyobb részét azonnal repülőgépen Hanoiba akarták szállítani. Ez azon- . ban nem volt lehetséges és így a kórházat a harc alatt 400 személy részére rendezték be. Négy sebész dolgozik benne állandóan és megállás nélkül amputálnak lábakat és kezeket, amelyeket már nem tudnak megment ni; Azonban ezek a sebészek is már erejük fogytán vannak és a 400 ágy sem elég már a kórházban és sok sebesült a földön fekve várja a

z orvosok segítségét. A francia zsoldos hadsereg napról napra több embert veszít, ugyanakkor, amikor a vietnami népi hadsereg ereje egyre nő, azért, mert egy egész nemzet támogatja minden erejéből a szabadságharcot az elnyomók ellen, míg a francia hadsereg idegenlégiója nem idealizmusból harcol, és nem tudja, hogy mi értelme van az ö immár kilátástalan harcának. L. P. Leleplezések a francia zsoldos hadseregről Indokínában A kereskedelmi együttmíiködés politikája Amerika, a többi tőkés országok és a béketábor országai közötti békés kapcsolatok felvételének egyik eszköze A béke és a szocializmus táborának országait politikai és gazdasági téren bojkottáló USA és csatlósállamai "súlyos gazdasági helyzetbe kerültek. Az eddigieknél borzalmasabb válság előjelei éreztetik hatásukat az USA életének minden szakaszán. Az elkerülhetetlen válság bekövetkezését meggyorsítja az a nagyarányú fegyverkezési hajsza, amely az Egyesült Államokban és más nyugati országokban folyik. A közgazdaság müitarizálása.a hadiipari termelésnek túlnyomó növelése és a polgári termelés fokozatos csökkentése útján más körülmények között elérhetetlen nagy hasznot biztosít a hadiszállításokban érdekelt monopóliumoknak, míg a kevésbbé produktív termelési ágakban tömegesen bocsátják el a munkásokat, növekszik a munkanélküliség, csökken a vásárlóerő, bomlásnak indul az egész gazdasági élet. Detroitban, íz amerikai gépkocsiipar egykor virágzó központjában ma 140 ezer munkanélküli tengeti reménytelenül életét. A Hudson gépkocsigyár a legutóbbi három hónap alatt elbocsátotta alkalmazottainak a felét. Kétszázezer acélipari munkás lézeng munkanélkül. Többgyermekes apák a leglehetetlenebb helyeken élnek családostul, mert nincs hová lehajtaniuk a fejüket. Ezek tehát a régebben még világfölénnyel kérkedő amerikai gazdasági politika eredményei és még szomorúbbak a kilátásai a jövőre. Az Egyesült Államok annak idején megkülönböztető politikát kezdett a Szovjetunió és a népi demokratikus államok, 1949 után pedig határozott intenzitással az új. népi Kína ellen. Azt hitte. hogy a szocializmus útjára tért orsz.'igok népgazdasága; nem lesz képes önállóan fenntartani magát | és fejlődni, s majd így ezek az ori szágok kapitulálnak a tőkés nyugat előtt. Elszámították magukat, mert a szocialista gazdasági rendszer minden téren bebizonyította óriási fölényét minden más rendszer fölött, megerősödött, a Szovjetunió és a népi demokráciák egymás kölcsönös támogatása alapján hatalmas fejlődésnek indult és az örömteljes felvirágzás távlatai állnak előtte a jövőben. Diszkriminációs politikájuk egyetlen eredménye az egységes, mindent átfogó kapitalista világpiac kettészakadása volt, amiben ők húzták ismét a rövidebbet. Az összezsugorodott tőkés világpiacon a tőkés termelés fejlődési lehetőségei igen megcsappantak és hogy a monopóliumok ideig-óráig biztosítsák maguknak a maximális profitot, törvényszerűen militarizálták a közgazdaságot, azaz háborús termelésbe állították át az egész termelést. Ez sem mentheti meg őket a válság bekövetkezésétől, s így az egyetlen kiutat a háborúban keresik. Ez csak a maroknyi uralkodó réteg érdeke, de nem érdeke azon kisemberek, kitermelők millióinak, akik mindennapi szorgalmas munkájukkal tartják fenn életüket és pusztulás helyett az életet, az alkotást akarják. Érthető, hogy a háborús előkészületek elmérgesítik a nemzetközi kapcsolatokat. A béketábor országai jogosan féltik népeik alkotómunkájának eredményeit és semmiképpen sem hagyják, hogy az emberi munka annyi áldásos gyümölcse háborús dúlás martalékává váljon. A Szovjetunió és példáját követve a többi népi demokratikus országok nem egyszer ajánlották fel a békés gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok kiterjesztését a két különböző társadalmi rendszerben élő államok között azzal a feltétellel, hogy kölcsönösen tiszteletben tartsák egymás szuverén jogait és hogy az USA ne avatkozzék bele a maguk sorsát önállóan irányító népek életébe. A józan nyugati körök örömmel ragadták meg ezt a kezdeményezést. A „Kelettel való kereskedelem nemcsak Anglia számára szükséges gazdaságüag, hanem az egész világ számára is politikailag elkerülhetetlenül szükséges" — írta az „Evening Standard". Franciaországban és Olaszországban is Washingtonnal merészen szembeszállva kiállnak a béketábor országaival való kereskedelmi kapcsolatok kiterjesztése mellett. Olaszország a fennálló olasz-szovjet kereskedelmi szerződés keretein kívül 6.200 tonna gyapotot vásárolt a Szovjetuniótól. Franciaország kivitele a keleti országokba 10 milliárd, behozatala pedig 7 milliárd frankot tett ki az elmúlt évben. A kapitalista államok már azért is keresik a közeledést a keleti országokhoz, mert az amerikai piac terjeszkedése megbénítja saját gazdasági életüket Keserűen tapasztaljáik ezt saját bőrükön a latin-amerikai államok, ahol az USA terjeszkedése a legerősebb. Brazüia például az amerikai konkurrencia miatt 1953-ban 1952-hez viszonyítva 907.084 zsákkal volt kénytelen csökkenteni kávékivitelét. Az amerikai monopóliumok a világpiaci áraknál jóval alacsonyabb árakat szabnak a latin-amerikai országoknak. Peru 1953- évi kivitele , megfelel az 1952. évinek, jövedelme azonban jóval kisebb volt az alacsonyabb árak miatt. A belga-kongói uránércbányákért is nagy versengés folyik az amerikai és a belga kormány között. Van Zeeland belga külügyminiszter követelte, hogy az amerikai kormány ismerje el Belgium ama jogát, hogy importálhassa a belga-kongói uránérc egy részét részt vehessen az uránércbányák vidékének közös igazgatásában és néhány titkos jelentést kaphasson az atomenergiakutatásról, ami lehetővé tenné, hogy Belgium fejleszthesse az atomerőnek békés célokra való felhasználására irányuló tudományos kisérleteit. Az amerikai kormány ezt természetesen vissza tutasitotta. Az" amerikai diszkriminációs politika következtében előállott nemzetközi feszültséget nagy mértékben enyhítené, ha az USA megváltoztatná a viszonyát a Kínai Népköztársasághoz, ha felvenné vele a normális gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat. A már öt éve fennálló Kínai Népköztársaság nemzetközi tekintélye, mind politikai, mind gazdasági téren rendkívül megnövekedett. Egyenlő partnerként kell tehát vele tárgyalni. A nyugati országok nagy része az amerikai tilalom ellenére is kereskedik Kínával és követeli a Kínával és a többi szocialista gazdasági rendszerű keleti országokkal folytatott kereskedelem megtiltásának visszavonását. Anglia és Franciaország kereskedelmi minisztereinek Stassennal, az. USA képviselőjével folytatott londoni tárgyalásairól kiadott közleményből kitűnik, hogy az említett országok közeledni akarnak Kínához. „Ebből a bizonyos fokig határozatlan közleményből kitűnik, hogy azoknak az áruknak jegyzé-' két, melyeknek kivitelét Oroszországba és a keleteurópai országokba megtiltották, szűkebbre vették, azonban a tilalmi listán maradó áruk kivitele tilalmának biztosítását szolgáló eszközöket fokozzák" állapítja meg óvatosan a „Times" az említett közleménnyel kapcsolatban. Nincs olyan vitás kérdés, amit az érdekélt államok tárgyalások útján ne tudnának egymás között rendezni. Ehhez csak a jóakarat szükséges. A Szovjetunió és a népi demokratikus államok a legvégsőkig menő készséget tanúsították a baráti kapcsolatok felvételére. A nemzetközi feszültség feloldása útján első lépés az egészséges nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok helyreállítása, ami fokozza az árucsereforgalmat, enyhíti a nyugati országok dolgozóinak nyomorát és munkanélküliségét. A Kínai Népköztársaság a jelenleg tárgyaló genfi értekezleten — ahol első alkalommal vesz részt, mint nagyhatalom, — képviselője, Csou En-laj elvtárs útján azt az őszinte akaratát fejezte ki, hogy „következetesen síkra száll a békéért, a háború ellen ..., viszont nem tűri az agressziót, bárhonnan jöjjön is az." Csou En-laj elvtárs világosan kifejtette a kínai kormány ama álláspontját, hogy tiszteletben tartja a többi nemzetek jogait államrendszerük és életmódjuk szabad megválasztására, egyúttal azonban megköveteli, hogy más országok is méltányolják a kínai népnek ugyanilyen jogait. „Úgy véljük, ha minden ország betartja ezeket az elveket és minden országot az együttműködés vágya hat át, akkor a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése biztosítva lesz, mert erre megvan minden lehetőség." Igen, az egységes béketábort az az őszinte szellem hatja át, amelyet a népi Kína képviselője tolmácsol a genfi értekezleten. Ebben ä törekvésében, amely egyre több barátot szerez a nyugati országokban is, mindvégig kitart, hogy az államok kapcsolatainak békés rendezését siker koronázza. Lőrincz László