Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-04 / 107. szám, kedd

1954. május 4. m $10 5 Ismerni kell az embert Senki sem vonhatja kétségbe, hogy ez az ember, aki szereti munkáját, szívvel-lélekkel és eszével is dolgozik, nagy tettekre képes. Farkas Sándor, a rozsnyói állami gazdaság vezetője is az ilyen emberek közé tartozik. Négy gazdaság irányítója. Kora reggel már ott ven a berzéti gazdaságban. Irányit, szervez, majd „továbbszalad". Motorkerékpárjával az új kertészetéről híres Bak-pusztára hajt. Itt is akad tennivaló. Szép nagy kertészet létesült a gazdaságban. Régen alig foglalkoztak a mezőgazdasági termelés ezen ágával. Van hát mit tenni Minden kezdet nehéz; sok-sok problémát kell megoldani. Most ez kevés, majd ebben vagy abban van hiány. Ha pedig sok zöldséget akarnak termelni, nem szabad, hogy a termeléshez szükséges kellékekből bármi is hiányozzék. Alig, hogy egyfüst alatt elintézett mindent, tovább visz az útja Meg kell nézni ám a k raszn a horkaiakat is és nem lehet ,,mostohaként" kezelni, a dolšinai • gazdaságot sem, hisz a négy gazdaság közül ez a lelke az állattenyésztési termelésnek. így papírra vetve úgy létszik. mintha Farkas elvtárs csak szaladgálna egyik gazdaságból a másikba. Igaz. van eset olykor-olykor, hogy csak 10—15 perc ideje jut a „beszélgetésre". De ha ez napirenden volna, bezzeg megnézhetnénk a gazdaságát! Hát hogy tudná akkor, hogyan áll egy-egy gazdaság szénája, ha csak ilyen villámlátogatásokat" tenne? Tudná-e milyen problémák előtt állnak a tehéngondozók? Azt sem tudná, van-e elég takarmány, megkapják-e az állatok a pontos takarmányadagot. Bizony időt kell szentelnie arra is, hogy amikor csak lehet. hosszan elbeszélgessen a fejőgulyásokkal, a sertésetetőkkel, a kocsisokkal, mert van ám sokkérdés, kívánság, s akad panasz is egy ilyen nagy gazdaságban. Kiváltkép most sok a tennivaló Országszerte megindult a harc a mezőgazdasági termelés fellendítéséért. S ebben a harcban derekasan helyt akarnak állni a berzétiek, nem akarnak lemaradni a bakpusztai kertészek, elsők akarnak lenni a krasznahorkaiak és az állattenyésztésben kiváló eredményeket elért dolšinaiak még több húst akarnak adni az országnak. Ez a nagy küzdelem pedig nem megy magától. A győzelem kivívásához emberek, szorgalmas kezű dolgozók kellenek. És hogy minden helyre olyain ember kerüljön, aki érti szakmáját, szereti munkakörét, ahhoz a gazdaság vezetőjének nagy tapasztalatokkal kell rendelkeznie az emberismeret terén Mindenki tudja, hogy ha a sertésgondozó csak úgy tessék-lássék eteti az állatokat, nem szereti a jószágot, pazarolja a takarmányt, akkor bizony nem szaporodik a hús. nem lesz több a zsír. Ezt nagyon jól tudja Farkas elvtárs is. Hisz amikor átvette a gazdaság vezetését, bizony még sok civakodás, meg nem értés uralkodott a dolgozók kórében. Ha valamelyik fejőgulyást felelősségre vonta hanyag munkájáért, az kónynyen, foghegyről vetette oda: .Hát ha nem tetszik, itt hagyom, megyek kocsisnak." Hasonlóképpen volt ez a kocsisok körében is. ..Megyek tehenésznek, majd ott megbecsülik az ember munkáját." Farkas Sándor ezután a sok torzsalkodás után sem csüggedt el. Figyelni kezdte az emberi jellemeket. Kedvességével, jó modorával elérte, hogy bizalommal volt iránta mindenki. Mindig türelmesen hallgatta, ha a dolgozó elmondta búját-baját. De hát így van ez rendjén A jó vezetőnek tudni kell beosztottjának minden lépéséről öröméről, szomorúságáról, s meg kell hallgatnia még a legkisebb panaszokat is. Nem szabad kézlegyintéssel elintéznie még a sokszor apró-cseprőnek látszó dolgokat sem. Máról holnapra természetesen nem lehet megismerni minden embert. Azonban sok türelemmel szép eredményt lehet elérni. így gondolkozott és így gondolkozik még ma is Farkas elvtárs. Ismeri is ám a gazdaság embereit egytől-egyig. Tudja, hogy Dobsinán Révai Jolán fejőnő hogyan dolgozik, mennyi tejet fej, hogyan szaporodik napiról napra a tejhozam. Felhozhatnánk még továbbiakat is, hiszen egy pár perc alatt tíz-húsz nevet is felsorol, s nyomban hozzáfűzi: „Ennek ez a baja, annak az a panasza, ez így dolgozik, ez úgy, amaz hanyagul". Egyszóval, ahogy ő mondja: „Ismerni, szeretni kell az embert." Ezt mi is elismerjük és hangsúlyozzuk is, hiszen minden ami jó, szép és értékes gyönyörű hazánkban, az az ember, a dolgozó szorgalmas munkájának eredménye. Lett volna-e ilyen gazdaság Berzétén, vagy Bakpusztán, ha meg nem szűnik a sok civakodás, meg nem értés. Nagysokára igen, de egy pár év alatt egész bizonyos, hogy nem, ha nem nézünk az emberek lelkébe, ha nem hallgatjuk meg őket, nem orvosoljuk sérelmeiket, nem ismerjük szokásaikat. A felszabadulás utáni években bizony Berzétén sem volt rózsás a helyzet. El volt hanyagolva minden. A földeknek kivették a zsírját. Éveken keresztül semmi trágyát sem kapott a föld. A lakóházak pusztultak. Omlott róluk a vakolat. Az ajtók, ablakok korhadásnak indultak. Bizony, nem' egy dolgozó elégedetlenkedett abban az időben. Jobb lakást kértek. A munkák utáni jutalmazás is inkább a lógósoknak és a naplopóknak jutott. Mert órabérre dolgoztak. Aki igyekezett, becsülettel helyt állt, az is alig kapott többet, mint aki csak a „napot" lopta, s az estét, a „fajrontot" várta. Ezen is sürgősen segíteni kellett. Farkas elvtárs több ízben magyarázta a dolgozóknak, hogy a helyes jutalmazást csak a normák életbeléptetésével valósíthatjuk meg. Természetes, a naplopóknak ez nem volt ínyére, de a dolgozók többsége azon volt, hogy így jutalmazzák őket. Az állattenyésztésben az etetés körül is bajok voltak. Sokan nem vették figyelembe a szovjet tapasztalatokat, s keveset adtak a pontos etetési technikára. Milyen is volt az állattenyésztés még 1952-ben? Egy-egy fejőstehén 10—15 kg silót, 6—7 kg szénát, 5 kg takarmányt és 5.5 kg abraktakarmányt, darát kapott. Ez már egészen jó, mondhatnánk finom abrak, mégis az átlagos napi tejhozam tehenenként csak 4.5—5 liter körül volt. Hát ilyen takarmányozás mellett ez bizony nem sok. Ezt tudta a gazdaság vezetője is és elhatározta, hogy ezen változtatni fog. Azonban „egy fecske nem csinál tavaszt" Ez igaz. Farkas elvtárs azonban még „egyedül" sem maradt tanácstalanul. Mert nem volt ő egyedül. Sok jó és becsületes dolgozó van a gazdaságban, — gondolta — csak beszélni kell velük, arról, mi az oka a gyenge eredményeknek, hogyan lehet ezen javítani. Türelmes munkája nem volt hiábavaló. Persze, első dolga volt, hogy az állatok mellé olyan embereket állítson, akik szeretik a jószágot, értik az állatok körüli munka csínját-bínját. Igyekezete nem volt hiábavaló. Annak ellenére, hogy az elmúlt évben bizony eléggé szűkében volt a takarmánynak, kisebb adagot kapott a jószág, 6 kg szénát, szecskát,' 1.5 kg abraktakarmányt, — mégis a jó bánásmód azt eredményezte, hogy napról napra emelkedett a tejhozam. Bevezették Malinyina szovjet fejőnő módszerét is. A mult év végére már 6 literre emelték az átlagot. A gabonatermelés két évi mérlegét is érdemes összehasonlítani. 1951-ben hektáronkint 13 mázsa rozs, 12 mázsa búza, 7 mázsa zab és 8 mázsa árpa termett. A mult évben minden egyes hektárról 26 mázsa rozsot, 23 mázsa tavaszi bú zát és 22 mázsa őszi búzát takarítottak be. Az elmúlt években gyengén teljesítették a beadási tervet. 1951-ben 50 százalékra, 1952-ben 70 százalékra, 1953-ban 85 százalékra. Az idén az első negyedévben már 93 százalékra teljesítették az állattenyésztési termékek beadási tervét. — Világosan láthatjuk, hogyan emelkedett a termelés egy-két év alatt az említett négy gazdaságban. Ez alatt az idő alatt — mondja büszkén Farkas elvtárs — új, munkájukat szerető dolgozók nevelődtek a gazdaságban. Említsünk csak egy-kettőt. Krasznahorkán dolgozik Varga László példás etető, Dobsinán Révai Jolán, a gazdaság legjobb fejője, Berzétén Gyöngyös József, Farkas Sándor, Bakpusztán Belányi István. Kiváló traktorosai is vannak a gazdaságnak- Máté András 140 százalékos teljesítményt ért el. Nem sokban maradnak le mögötte Máté László és Szerencsés József. Jól dolgoznak a kocsisok közül Gyöngyös András, Rencsák János és Farkas László. Ezek és még sok-sok becsületes dolgozója a gazdaságnak megdöntötték a reakció azon állítását, hogy: „Tehetnek ezzel a tönkrement gazdasággal akármit, szekérszámra hordhatják a műtngyát a földekre, 10—15 év kell ahhoz, míg a »kiélt« föld újra magához tér". Nem kellet csak három év és a dolgozók lelkes, szakszerű munkája megváltoztatta a határt. A lakásviszonyok még nem kielégító'ek a gazdaságban. Méa annak ellenére sem, hogy az 1952-es, 53-as évben tizenöt lakást rendbe hoztak. Hogy ezen a téren is meglegyen a dolgozók kívánsága, az idén nyolc lakóházat teljesen átépítenek. Tizenegy dolgozó kapott házhelyet, amelyre a gazdaság segítségével házat építenek. A gazdaság dolgozói tisztában vannak azzal, hogy még sok munka vár rájuk a mezőgazdasági termelés növelésében. Azt is tudják, hogy az életszínvonaluk is csak úgy emelkedhetik, ha többet termelnek, többet adnak az országnak. Ezért az idén minden erejükkel azon vannak, hogy még szebbé, gazdagabbá tegyék a gazdaságot. Az idén sok parlagon heverő földet megművelnek. A tavaszi munkákat annak rendje és módja szerint idejében elvégezték. A termelés fokozása érdekében a X. kongresszus tiszteletére 17.800 korona értékű kötelezettséget vállaltak. A nagyobb hektárhozamokért fo, lyó harcban széles méreteket ölt a szocialista munkaverseny. Ebben a versenyben egyik gazdaság sem akar lemaradni. Erős elhatározásuk, hogy az idén az eddigieknél nagyobb termést takarítanak be. Több gabonát, húst, tejet, tojást, vajat adnak az országnak. És ezt bátran mondhatják, %iert úgy is lesz. Farkas Sándor elvtárs, a gazdaság vezetője ismeri embereit. Méry Ferenc. Értéked felajánlás A nagymegyeri járás földművesei, az állami gazdaságok dolgozói mindent elkövetnek, hogy a mezőgazdasági termelést lényegesen fokozzák. A járás területén a tavaszi munkákat az agrotechnikai időnek megfelelően elvégezték. Az árpa, zab, napraforgó cukorrépa, takarmányrépa és a korai burgonya vetését százszázalékban elvégezték. A hüvelyeseket és a tavaszi takarmánykeverékeket 70 százalékra elvetették. A járás szövetkezetei május 1. és a X. pártkongresszus tiszteletére 9 millió, az állami gazdaságok pedig. 1,406.529 korona értékű kötelezettségvállalást tettek. A kötelezettségvállalások különösen | az állattenyésztés hasznosságának növelésére vonatkoznak. A csiíízradványi szövetkezet például a takarmánvok ízesítésével és pontos etetéssel elérte azt, hogy az első negyedévi tejbeadási kötelezettségüket 14.000 literrel túlteljesítették. A nagymegyeri járás szövetkezetesei, mezőgazdasági dolgozói közös erővel harcolnak, hogy adott szavukat minél előbb valóra válthas'ák. Minél több és jobb mezőgazdasági termékkel járulhassanak hozzá dolgozóink állandó növekvő igényeinek kielégítéséhez. . Kosztankó Antal Nagymegyei A KERÜLETI PÁRTKONFERENCIÁKRÓL Több figyelmet a politikai munka kérdéseire A zsolnai kerület kommunistáira nem csekély feladat vár, ha tekintetbe vesszük, hogy ez a kerület Szlovákia legjobban iparosított vidéke. Szlovákia iparosításának kommunista terve, ameiyet már 1937-ben V. Širo- ký elvtárs a párt besztercebányai konferenciáján proklamált, ebben a kerületben mutatja fel a legkézzelfoghatóbb eredményeket. A cseh munkásosztály hatékony testvéri segítségével új, hatalmas üzemek épültek a kerületben és annak északi — a múltban nyomorban tengődő — részeiben, az Árvába

n és a Kiszuca vidékén is. Vágvölgyében az ötéves terv során hatalmas vízierőművek épültek és épülnek és mindez napról-napra változtatja ennek a festői vidéknek arculatát. De nemcsak új építkezéseket láthatunk itt. Az ipar forradalmi fejlődése közvetlen hatást gyakorol az emberekre, a dolgozókra. És a zsolnai kerületben azt mondhatjuk, hogy rohamos ütemben fejlődik, sokasodik munkásosztályunk, új műszaki értelmiségünk. Ez éppúgy, mint a kerület falvainak szocialista átalakulása, nagy feladatokat állít a pártszervezetek elé. Ezen a téren itt más arányokat figyelhetünk meg, mint mondjuk Szlovákia déli részein, ami elsősorban az éghajlati viszonyokkal és a föld minőségével függ össze. Az eltérő jelleg és így az eltérő feladatok abból erednek, hogy a zsolnai kerületben a megművelésre alkalmas föld 81%-án még magángazdálkodás folyik. Ebből kifolyólag a párt mezőgazdasági politikájára is ebben a kerületben más feladatok várnak, mint ott, ahol a szövetkezetek és/ az állami birtokok a föld túlnyomó -részén gazdálkodnak. Az első feladat itt a föidművesszö\

retkezetek gazdasági és politikai megszilárdítása és ezzel párhuzamosan a szövetkezeti gondolat fokozott méretű propagálása, új szövetkezetek alakítása, de most már elkerülve az eddigi elkövetett hibákat, „ceruzával a kézben." A zsolnai kerületi pártkonferencia lefolyása azt bizonyította, hogy a kerület kommunistái értékelni tudják az ipar és a mezőgazdaság terén eddig elért eredményeket, fel tudják tárni a gazdasági vonalon elkövetett hibákat és nagyrészt látják, hogy milyen feladatok állnak előttük pártunk irányvonalának teljesítésénél. Nern is szállhat az elért sikerek dicsősége a kommunisták fejébe, mert a kerület ipari üzemei az ez év első negyedének tervét csak 98%-ra teljesítették. Nagy elmaradás mutatkozik a lakásépítkezések terén, 27 üzem jelentősen túllépi az önköltség tervét, sok helye

n nemhogy csökkennének, hanem emelkednek a normán felüli készletek, az igazo'atlan kimaradás csak a mult évben majdnem 350 ezer munkanap elvesztését jelentette és a szövetkezeti vonalon is még kevés az olyan szövetkezet, amelyben a munkaegység értéke meghaladná a 15 koronát. A kerületi pártkonferencia egyik nagy hiánya az volt mind a vezető titkár, Savel elvtárs, beszámolója, mind a vitafelszólalások azt bizonyították, hogy a politikai és a pártmunka kérdéseire nem fordítanak elégséges gondot. A konferencia pl. ki nem elégítő módon foglalkozott a burzsoá ideologiák elleni harccal. Sőt azt mondhatjuk, hogy a vallásos elfogultság elleni ideológiai harc kérdésén kívül mellőzte a többi burzsoá idelológia elleni küzdelem kérdését. Nem vetette fel pl. a szociáldemokratizmus káros hatásának veszélyét habár a beszámolóba

n és a vitában felhozott több példa azt bizonyította, hogy a szociáldemokratizmus felüu a fejét még a pártszervezetekben is. így pl. a vasútnál gyakran a vezető elvtársak is megszegik a munkafegyelmet, formális álláspontot foglalnak el a szovjet munkamódszerek iránt, sőt egyesek leszólják pl. a Katejev-módszert. A szakszervezet működését iebecsülik, a pártéletben pedig kevés gondot fordítanak arra, hogy a párttagok és jelöltek teljesítsék alapvető kötelességeiket. A szociáldemokratizmus nemcsak jobbo'dali elhajlásban nyi'vánul meg. hanem baloldaliban is, amelynek célja az. hogv i muikásosztál'ya! S7embeá"ítsa

s a lolgozó narasztságot és értelmiséget Ebben a keriilethpn vannak olya

n nézetek is, hogy már nem kell gondot fordítani az egyénileg gazdálkodókra és segítséget nyújtani nekik. Pedig e nézet képtelenségét mi rem bizonyítja jobban, mint az, hogy a kerület mezőgazdasági produkciója még döntö mértékben a magánszektortól függ. A burzsoá-nacíonalizmus sem olyan kérdés, amely fölött a kerületben hallgatással át lehetne siklani. Habár éppen ebben a kerületben nyújtott a cseh munkásosztály legnagyobb segítséget az iparosításban, egyes helyeken még mindig felüti a fejét a csehellenes burzsoá-nacíonalizmus, annál is in# kább, mert a múltban a ludák4deológia itt mély gyökereket vert. Ezért helytelen, hogy a konferencia érdektelenséget mutatott e kérdés iránt. A bírálat és önbírálat elve —. elsősorban a pártélet vonalán — nem érvényesült kielégítően. Ezt elsősorban az okozta, hogy a vezetőtitkár beszámolója nem volt eleg konkrét és mélyreható. Nern elemezte pl. valamely járási pártbizottság munkáját, nem adott elég indítást kritikai felszólalásokra. Másrészt a küldöttek nagy része a pártélet pontos elemzése, a hibák következetes bírálata helyett arra szorítkozott, hogy gazdasági kérdéseket vetett fel. Egy-két felszólalón kívül senki sem bírálta azokat a hibákat, amelyeket a kerületi pártbizottság elkövetett és igen kevés önkritikái szó hangzott el az egyes járási pártbizottságok munkájáról is. Mintha érvényesült: volna ez a szólás-mondás: „Amit nem kívánsz magadnak, ne tedd embertársadnak." A káros elégedettség megnyilvánult abban is, hogy a konferencia részvevői alig-alig vetették fel konkrét formában az osztályharc kérdését, márpedig ez a kerület sem kivétel és elsősorban a falun itt sem uralkodik idillikus „osztály-, béke." Az osztályellenség bomlasztó tevékenysége a közelmúltban éppen a szövetkezeti gondolat elleni kártevő propagandában nyilvánult meg és elsősorban egyes pártszervezetek nem eléggé gyors és éber reagálásának, sőt helyenként felelőtlenül passzív magatartásának tudható be, hogy az ellenséges hírverés átmeneti eredményeket ért el a szövetkezetek gyengítésében. Az előbb említett elvi Jelentőségű és további kisebb hiányok mellett a konferencia legpozitívabb jelensége az volt, hogy behatóan foglalkozott a X. kongresszus előkészületeivel, elsősorban a hatalmas kötelezettségvállalási mozgalommal, amely több mint 71-millió korona terven felüli többletet jelent. A kerületi pártkonferencia ezenkívül részletesen foglalkozott a nemzeti bizottságok választásainak előkészületeivel. Elemezte az eddig elért eredményeket és rámutatott a hiányokra, amelyeknek gyökere elsősorban az agitációs munka gyengeségében rejlik. A konferencia részvevői tudatosították, hogy a választások sikere minden egyes választópolgártól függ és hogy ezért fokozott figyelmet kell fordítani nemcsak azokra, akik eljárnak a választásokat megelőző gyűlésekre, hanem azokra is, akik ezt nem teszik. Púll elvtárs, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára, magas színvonalú beszédében körvonalazta azokat a feladatokat, amelyeket pártunk a zsolnai kerület valamennyi pártszerve és szervezete elé állít. Kiemelte a pártonbelüli élet néhány igen fontos kérdését, hangsúlyozva, hogy az elért eredmények mellett még igen sok formalizmus nyilvánul meg a pártmunkában, elsősorban a párt és a kormány határozatainak* érvényesítésében, šavel elvtárs, kerületi párttitkár, zárószavában ugyancsak rámutatott a küszöbönálló feladatok, elsősorban a nemzeti bizottságok választásának fontosságára. Majd a kerület vezető szervének és a X. kongresszus küldötteinek megválasztásával végetért ez a konferencia, amely azt bizonyította, hogy a zsolnai kerület kommunistái szilárdítják a párt eszmei egységét és szorosan tömörülnek pártunk központi bi/<-Usága köré, Gály Iván