Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-28 / 129. szám, péntek

TÁ54. május 28. UJSZO 3 A Magyar Dolgozók Pártjának III. kongresszusa Ä Magyar Dolgozók Pártjának III. kongresszusa május 26-án a MDP KV tevékenységéről szóló beszámolóval kapcsolatban megindult vitával folytatódott. Elsőnek Kovács István, a borsodmegyei pártbizottság titkára szólalt fel. Utána K. J. Vorosilov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének tagja mondott beszédet. A kongresszus küldöttei zajos, hosszantartó tapssal üdvözölték az SzKP küldöttségének vezetőjét és Vorosilov elvtárs beszédét többször lelkes tapssal szakították félbe. K. J. Vorosilov felolvasta a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának üdvözletét, melyet a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának küldött. A kongresszus küldöttei lelkesen éltették a Szovjetunió Kommunista Pártját, a szovjet és a magyar nép barátságát. A kongresszus termében üdvkiáltások hangzottak: „Hurrá!", „Éljen a Szovjetuiiió Kommunista Pártja!" Rusznyák István, a Magyar Népköztársaság Tudományos Akadémiájának elnöke a tudomány fejlődéséről beszélt. Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Politikai Irodájának nak tagja, a minisztertanács első elnökhelyettese részletesen foglalkozott az ipari és mezőgazdasági munka termelékenységének kérdéseivel, az önköltségek, a termelés minősége és a gazdaságosság kérdéseivel. Pártunk fő irányvonala, politikája helyes — jelentette ki a szónok. A munkásosztály, a dolgozó parasztság és értelmiség a párt mögött állnak, vezérüknek ismerik el a Magyar Dolgozók Pártját. Az a meggyőződés tölti el őket, hogy a párt helyes úton, a nép anyagi jólétének és kulturális színvonala állandó emelésének, a szocializmus alapjai építésének útján vezeti az országot. A kongresszus küldöttei lelkes tapssal fogadták Huan Csennek, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága küldöttsége tagjának üdvözlő beszédét. Huan Csen beszéde végén éltette a Magyar Dolgozók Pártját, a magyar és kínai nép barátságát, a békének és a demokráciának a nagy Szovjetunió vezette táborát. A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának május 26-i esti ülése Rákosi Mátyás beszámolóját követő vitával folytatódott. Kristóf István, a Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke beszédében hangsúlyozta, hogy a szakszervezetek a dolgozóknak igazi tömegszervezetévé váltak és kétmillió tagot számlálnak soraikban. Több mint 200.000 dolgozó tölti évente szabadságát az üdülőközpontokban. Még mindig nagy feladatok hárulnak a szakszervezetekre — mondotta Kristóf. Fejleszteniük kell a szocialista munkaversenyt a munka termelékenységének fokozásáért, a termelési önköltségek csökkentéséért, a termékek minőségének javításáért. A vitában felszólalt még Vasné, a Demokratikus Nők Szövetségének elnöke és Nagy Sándor, a Sztálinés Kossuth-díjas író. A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának május 26-i esti ülésén pártjaik nevében üdvözlő beszédet mondtak: Étienne Fajon, Franciaország • Kommunista Pártja KB politikai irodájának tagja, Franciszek Mazur, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB politikai irodájának tagja és Július Ďuriš, a CsKP KB elnökségének tagja. Az ülésen felolvasták a Vietnami Munkapártnak az MDP III. kongreszszusához intézett üdvözlő táviratát. A Béke-Vílágtanács üiése A Béke. Világtanács rendkívüli ülése, szerdán, május 26-án délelőtt a küldöttek vitafelszólalásaival folytatódott. Az ülést D. N. Pritt professzor (Nagy-Britannia), a Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetségének elnöke vezette. Az első napirendi ponthoz — az atomés hidrogénfegyver betiltásának kérdéséhez még hárman szólaltak fel: L. J. Bliss (Nagy-Britannia) anglikán lelkész, Lazaro Pefta Gonzales, a kubai szakszervezet titkára és M. Mikleburg kanadai újság, író. Mikleburg a következő szavakkal értékelte a Béke-Világtanács rendkívüli ülésszakának jelentőségét. „Tegnap a béke vagy a háború kérdése állott előttünk. Ma, midőn az imperialista csoportok hidrogénbombával fenyegetve gyakorolnak nyomást, az életnek vagy halálnak kérdése áll előttünk. Az ideológiai különbségek nem gátolhatnak bennünket abban, hogy az élet győzelmére, az atom. és hidrogénfegyverek betiltására irányuló mozgalomban mindnyájan egyesüljünk". D'Astier de la Vigérie író, fran. cia képviselő, volt miniszter a második napirendi ponttal, a nemzetek biztonsága kérdésével kapcsolatban mondott nagy beszédet. Beszélt a Béke-VUágtanács nagy felelősségéről a békeszerető emberiség előtt. Kijelentette, hogy Németország, Korea és Indokína kérdései azok a kérdések, amelyek a világbékét veszélyeztetik. Noha ezeknek az országoknak helyzete különböző, problémáik közös jellegűek: e pro. blémák közös jellege ugyanis a nemzetek önrendelkezési és biztonsági joga. Az első kérdés egyszerű — az ENSz alapokmánya is elismeri a nemzetek önrendelkezési jogát. A biztonság fogalma széleskörübb fogalom. Kísérletek vauinak ennek a fogalomnak elliomályosítására. Ma látjuk, hogy a biztonság fogalmát kétféleképpen értelmezik. Egyik értelmezése abban van, hogy egyes államok fegyverkeznek és csoportosulnak más államok ellen. Ez hozza létre a különféle atlanti és csendesóoeáni egyezményeket, akár európai védelmi közösség, akár délkeletázsiai egyezmény elnevezéssel jönnek is létre. Ezek az egyezmények tömböket alakítanak az egy. más ellen engesztelhetetlen gyülö. lettel viseltető és a fegyverkezésben egymással versengő országokból. Az igazi biztonság az. amely mindenki számára biztonságot jelent. Ez a kollektív biztonság megakadályozza a világnak két ellenséges tömbre osztását és a lázas fegyverkezés ellen irányul, — mondotta beszédében D'Astier. A csehszlovák küldöttség nevében ezután L. J. Hromádka egyetemi tanár szólalt fel, aki a következőket mondotta: „A kollektív biztonság kérdése kiválóan összeköti minden egyes nemzet és az egész emberiség ér. dekelt. Valóban mindnyájan egy hajóban úszunk. Fontos, hogy e jelen pillanatban is együtt keressük az utakat minden egyes nemzet biztonságának biztosítására, belső erőinek, minden energiájának az egész emberiség szellemi és anyagi haladását elősegítő alkotó együttműködésre való felszabadítására. A legutóbbi hónapok eredményei egyrészt biztos hittel töltöttek el bennünket, hogy a békeharc nem hiábavaló, hogy lépéseket tettünk előre, még akkor is, ha ezek a lépések jelen, féktelennek látszottak. Sok bizonyítékunk van arra, hogy a világ közvéleménye fokozottan támogatja az igazi megegyezésre irányuló törekvéseket. Ennek ellenére nem húnyhatunk szemet az egyre tartó és időnként komoly formát öltő veszély fölött. A hldrogénbombával folytatott csendesóceáni kísérletek azt bizonyítják, hogy új utakat keresnek a világ megfélemlítésére, erkölcsi erőinek megbénítására, arra, hogy a nemzeteket kapitulálásra kényszerIL sék a másik háborús fél előtt. Vietnam helyzete Dien Bien Phu eleste után a nyugati világ bizonyos körei és újságírókörei számára, különösen az Egyesült Államokban, alkalmat jelentett arra, hogy sötét színben fessék a háborús veszélyt és hogy a nyugati és csendesőceáni országok népében kitalált ellenséges, agressziós és terjeszkedési tervekkel félelmet keltsenek. Ma is óriási feladatok előtt állunk. Újabb válaszúthoz értünk. Az élet vagy a halál útján fog-e haladni az em. beriség? Tevékenységünk küzdelem a békéért, az emberi méltóságért világszerte. Küzdelem a romlás és a halál ellen. Fontos, hogy ezt a küzdelmet meggyőzően és hatékonyan folytassuk." Hromádka professzor a továbbiakban részletesen foglalkozott az imperialista hatalmak úgynevezett erős kéz politikájának ártalmas következményeivel, majd rátért a kol. lektíy biztonság kérdésére. „Abban a megtisztelésben részesülhetek, hogy az egész csehszlovák küldöttség nevében hozzászólhatok ehhez a tárgyhoz. Kifejezhetem, előadhatom azt, ami népünknek a Csehszlovák Köztársaságban szívügye és ami béketörekvésilnk magvát képezi. A kollektív biztonság számunkra több, mint politikai jelszó. Számunkra a szabadság és az egyenjogúság nemzeti létünk előfeltétele. Európa szivében élünk, ott, ahol évszázadok óta történelmi küzdelmek játszódtak le az emberi szív és lelkiismeret, a kulturális és anyagi élet legfőbb javaiért. A mi egyszerű polgárunk egészséges gondolkozásával tudatosította, hogy jövője az európai nemzetek között a szabadság, az emberiesség ás az igazságosság szellemében való megegyezéstől függ. Magam is akkor kezdtem szerepelni a közéletben, midőn bomlani kezdett az európai rend és amikor az 19-16 38 években éppen az egyszerű nép követelte a szabad nemzetek közötti megegyezést és a náci háborús tervek kollektív megakadályozását. Akkor szorongva figyeltem, hogy az európai államfér. fiak vagy nem fogták fel a fenyegető veszélyt, vagy pedig nem volt kedvük és erejük együttesen síkra szállni a nemzetek biztonságáért. Az egyszerű ember megértette és érezte ennek fontosságát, de a hivatalos politika és a csehszlovák állam hivatalos politikája nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és előidézte az 1939—1945-ös évek katasztrófáját. Tapasztalataink igazolják a kollektív biztonság megoldásának égetően sürgős szükségét. Köztársaságunk kormánya ezt nemrégen világosan kifejezte. Népünk támogatja kormánya elhatározását, pozitívan értékeli a Szovjetunió kormányának az európai nemzetek kollektív biztonságára tett javaslatait és feltétlenül támogatja őket." Hromádka professzor a továbbiakban így folytatta beszédét: „Részvételünkkel a kollektív biztonságért folyó küzdelemben azt a vágyunkat is kifejezzük, hogy biztosítani kívánjuk szomszédainknak Magyarországnak, Lengyelországnak és a Német Demokratikus Köztársaságnak biztonságát. Jól tudjuk, hogy állandóan bizonytalanságban élnénk, ha szomszédaink hozzánk hasonlóan nem teremtenék meg biztonságukat. Az elmúlt évek tapasztalatai, szenvedései és áldozatai a történelemben eddig ismeretlen szoros kötelékekkel fűztek össze bennünket: A kölcsönös bizalom és szolgálatnyujtás közösségévé fejlődünk. Remélem, hogy nincs messze az az idő, midőn osztrák és nyugatnémet szomszédaink is felveszik 'velünk az együttműködésnek és megértésnek ugyanezeket a kapcso'atait. A középeurópai nemzetek biztonsága csak akkor lehetséges, ha ebben mindnyájan részt vesznek, közös biztonságunk pedig a világ minden nemzete kollektív biztonságának szilárd alapköve lesz." Hromádka professzor beszédét így fejezte be: „Küzdelmünk eredményei nagy reménnyel kecsegtetnek és azzal a biztos tudattal töltenek el, hogy ed. digí törekvésünket igazi győzelem koronázza. Hromádka professzor, csehszlovák küldött felszólalása után Pandit Sundarlai Nehru (India), a Gandhimozgalom tagja szólalt fel. Kijelentette, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete nem töltheti be küldetését, ha a Kínai Népköztársaság nem tagja. Az indiai küldöttnek Kuo Mo Zso, Nyikoláj Tyichonov és D. N. Pritt mondtak köszönetet felszólalásáért. Jaroslav Iwaskievicz, a Lengyel liákevédők Bizottságának elnöke felszólalásában kiemelte az európai kollektív biztonság fennkölt gondolatát. A szerdai iilás utolsó felszólaló ia Kuo Mo Zso a Kina' Békevédők Bizottságának elnöke volt. 'Az USÄ a koreai kérdés tárgyalásának meghiúsítására törekszik a genfi értekezleten Csen Si Vu, az Űj Kína sajtóiroda különtudósítója Genfből közölte, hogy a jelek arra mutatnak; az USA a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság határozott s erőfeszíté se ellenére félbe akarja szakítani a koreai kérdés tárgyalását A genfi megfigyelők szerint brit körökből közölték, hogy az USA és szövetségesei titkos gyűlést akarnak összehívni, amelyen döntenének a tárgyalás teljes megszakításáról. Hír szerint Bedell Smith amerikai küldött nyilatkozatot ad ki arról, hogyha a Szovjetunió, Kína és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nem engednek álláspontjukból, félbe kell szakítani a koreai kérdés tárgyalását. Az amerikai küldött Kínának és Koreának mult szombaton tett újabb ajánlatára nyomban azt válaszolta, hogy legfeljebb még két ülésen fognak tárgyalni a koreai kérdésről. Pjun Jun Tai, a Li Szin Man-klikk képviselője egy május 24-i sajtóértekezleten kijelentette, hogy nem fogadja el egy, a semleges államokból a koreai általános választások fölötti felügyelet gyakorlására alakítandó bizottság létesítését. Követelte, hogy az ENSz gyakoroljon felügyeletet a választások felett és ezt a javaslatát jelölte meg a genfi tárgyalások további előrehaladásának feltételéül Ezek a jelenségek a koreai kérdés tárgyalásának meghiúsítására irányuló amerikai kísérletnek tekinthetők. A megfigyelők szerint Csou Enlaj külügyminiszter pótjavaslata, amelyet a közvélemény nagy örömmel fogadott, széleskörűen' felkeltette a megegyezés óhaját. Javaslata nagyon felingerelte ezáltal az USA-t, amely minden erővel fenn akarja tartani a koreai feszült állapotot. A Vietnami Demokratikus Köztársaság, a Szovjetunió és Kína erőfeszítésének eredményeiképpen előrehaladtak az indokínai kérdésről folyó tárgyalások. Ezen a héten megkezdték az indokínai katonai problémák tárgyalását. Az USA-nak az a szándéka, hogy a koreai kérdés tárgyalásának meghiúsításával megmérgezze a genfi tárgyalások légkörét, hogy ezzel az indokínai kérdés tárgyalását is befolyásolja. A koreai kérdés tárgyalása egy teljes hónapig tartott. Ha a tárgyalásban elért haladást értékeljük, elmondhatjuk, hogy Nam Ir külügyminiszter április 27-i javaslata és Csou En-laj külügyminiszter május 22-i pótjavaslata teljesen elfogadható a megegyezés alapjául. Nam Ir javaslatának tárgyalása alkalmával több ország, egyetértett a javaslattal és Amerika néhány szövetségese is a Nam Ir által javasolt alapelvekhez közelálló nézeteket hangoztatott. Csou En-laj javaslata még közelebb hozta az egymástól eltérő nézeteket. Megegyezésre juthatnak egyöntetű nézetek, vagy egymáshoz közelálló nézetek alapján. A nehézség azonban abban van, hogy az USA egész idő alatt makacsul kudarcba akarja fullasztani a tárgyalást. Nam Ir javaslata fő alapelveinek és e javaslattal kapcsolatban felmerült különféle nézeteknek elemzése alkalmával nem nehéz meglátni, ki a felelős azért, hogy a koreai kérdésben lehetetlen megegyezésre jutniok. Nam Ir külügyminiszter hangsúlyozta, hogy Korea békés egyesítését magának a koreai népnek kell megvalósítania külföldi beavatkozás nélkül. Az arcátlan délkoreai küldött kivételével a tárgyalás egész ideje alatt senki sem helyezkedett szembe nyíltan ezzel az alapelvvel. Az USA azonban ragaszkodik az ENSz törvénytelen határozatához és követeli: engedjék meg az ENSz-nek, hogy beavatkozzon Ko rea belügyeibe, azaz másszóval, hogy az ENSz legyen felelős Korea egyesítéséért. Az USA most ismét arra törekszik, hogy a koreai népet annak elfogadására kényszerítse, amiről tudja, hogy végképp elfogadhatatlan. Ez arra vall, hogy az USA egyáltalán nem kívánja Korea bé. kés egyesítését, hanem ellenkezőleg, szándékosan zsákutcába akarja juttatni az értekezletet, hogy a Li Szin Man-klikk ily módon megvalósíthassa kalandor szándékait: az ENSz nevében és az USA támogatásával Korea egyesítésének céljából megkezdje felvonulását Észak ellen. Nam Ir külügyminiszter javasolta, hogy a koreai általános választásokat Korea összes lakói akaratá. nak szabad kifejezése alapján tartsák meg, hogy ily módon teremtsék meg az egységes koreai kormányt. Ez a világos javaslat az USA és a Li Szin Man-klikk szívós ellenállásába ütközött. Az USA a konferencia első három hetében állandóan követelte, hogy érvényesítsék az ENSZ törvénytelen határozatát és hogy a választásokat csak Észak-Koreában tartsák az ENSZ felügyeletével és hogy az így megválasztott képviselők foglalják el a délkoreai „nemzetgyűlés" üres karosszékeit. Anthony Eden' brit' 'küldött május 13-i beszédében szintén megjegyezte, hogy „Korea függetlenségét más országok megfelelő biztosítékaival kellene védelmezni." Az USA egész idő alatí megkerülte ezt a kérdést. Végül Pjun Ju Tai jött elő azzal a javaslattal, hogy az ENSz nyújtsa ezt a biztosítékot. Ha a tényeket és Pjun Ju Tai javaslatát egybevesszük, megfigyelhetjük, hogy az ENSz biztosítékának nem Korea békés fejlődését, hanem csupán a Korea feletti amerikai gyarmati uralmat kellene biz-; tosítania. Láthatjuk tehát, hogy az ENSznek a koreai kérdésről hozott törvénytelen határozata olyan átkos eszközzé vált, amellyel az USA a megegyezés összes útjait el akarja zárni, Noha ez lehetővé tenné az USA-nak, hogy elérje céljait, megtorpedózni a tárgyalásokat, soha sem adja meg az USA-nak azt a le-i hetőséget, hogy kibújjon a tárgyalások meghiúsításáért reá háruló felelősség alól. A koreai kérdés genfi tárgyalása olyan fokra jutott, hogy a koreai kérdés békés megoldásának meghiúsítására irányuló amerikai tervet az egész világ előtt leleplezte. Ha az USA folytatja ezt az obstrukciós politikát, soha sem menekül meg a genfi értekezlet kudarcba fullasztásáért rá háruló, felelősségtől* Kicserélték a szovjet segélynyújtásról szóló szovjet-finn szerződés ratifikációs okmányait N. F. Poszeljanov, a Szovjetunió finnországi ügyvivője és Urho Kekkonen, a Finn Köztársaság külügyminisztere 1954. május 26-án Helsinkiben kicserélték annak a szerződésnek ratifikációs okmányait, melynek értelmében a Szovjetunió segítséget nyújt a Finn Köztársaságnak. A szerződést 1954. február 5-én írták alá Moszkvában. A' Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége 1954. május 11-én. a Finn Köztársaság elnöke pedig 1954. február 19-én ratifikálta. A ratifikációs okmányok kicse-K' é iél szovjet részről jelen voltak: A. I. Szoszunov, a Szovjetunió finnországi kereskedelmi attaséja, V. V. Zsen'yinov, a Szovjetunió nagykövetségi tanácsosa, Sz. Sz. Nyikolszkij és N. G. Kotov, a nagykövetség első tanácsosai, Ni P. Makszimov, a kereskedelmi attasé helyettese és V. P. Fenyiszov nagykövetségi attasé. Finn részről jelen voltak: Rafael Seppaelae, a külügyminisztérium főtitkára, Eero Arne Vuori, a minisztérium politikai osztályfőnöke, Jorma Vanamo és Heikki Leppo osztályfőnökhelyettesek, O.' K. Murto osztályfőnök, Olli Bergmann attasé. Ezenkívül jelen volt' dr. Klaus Waris, a finn bank vezetőségi tagja.