Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-27 / 128. szám, csütörtök

1954. május 27. U J szo A teljes, egyidejű és lehető leggyorsabb tüzszünetért Indokínában Az indokínai béke helyreállítása kérdésének megtárgyalásánál a genfi értekezleten a Vietnami Demo­kratikus Köztársaság küldöttsége megvilágította állásfoglalását több alapvető kérdéssel kapcsolatban, amelyeket egyrészt a Vietnami De­mokratikus Köztársaság küldöttsé­ge által május 10-én beterjesztett javaslatok, másrészt a francia kül­döttség által május 8-án beterjesz­tett javaslatok tartalmaznak. Amint már jelentettük, azon kérdések, amelyeket a Szovjetunió küldöttsége kezdeményezésére a május 21-i ülésen elért megegyezés alapján elsősorban tárgyalni fog­nak, magukban foglalják a tüz be­szüntetését egész Indokína terüle­tén, a harcoló felek csapatainak széthelyezésére szolgáló területek meghatározását, új csapat és fegy­verszállítmányok beszüntetését In­dokinába, továbbá, hogy a fegyver­szünet feltételeinek teljesítését sem­leges országokbői álló bizottság, valamint a haircoló felek képviselő­ből álló bizottság ellenőrzi. E kérdések között szerepelnek a genfi értekezlet részvevői által nyújtott biztosítékok is. A Vietna­mi Demokratikus Köztársaság, amint már jelentettük, megvilágí­totta a Franciaország által felvetett kérdéssel kapcsolatos álláspontját is. Ez a kérdés azokra az egysé­gekre vonatkozik, amelyek nem tartoznak sem a hadsereghez, sem pedig „a rendfenntartó erőkhöz", valamint kifejezésre juttatta állás­pontját a hadifoglyok kicserélésé­nek kérdésével kapcsolatban is, amelyeket a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság és Franciaország javaslatai tartalmaznak. A Vietnami Demokratikus Köz­társaság küldöttsége, amint már nyilatkozatában rámutatott; azon az állásponton van, hogy teljes egyide­jű tüzszünetet kell elérni a lehető legrövidebb időn belül és lehetőleg Indokina egész területén. A küldött­ség magyarázatul hozzáteszi, hogy a tüzelés teljes beszüntetése annyit jelent, hogy azt minden fegyveres erőnek, tengerészeti és légierőnek, a harcoló felek valamennyi regulá­ris és nem reguláris alakulatai­nak be kell tartaniuk. Az egyidejű tűzszünet azt jelenti, hogy azt min­denütt egyidejűleg kell megvalósí­tani, ahol háborús akciók folynak. Az olyan tűzszünet, amely nem volna teljes és amelyet például a fegyveres erőknek csak bizonyos része tartana be, vagy pedig a többé-kevésbbé reguláris alakulatok, ez a Vietnami Demokratikus Köz­társaság küldöttségének nézete sze. rint háborús akciókhoz vezethetne. A Vietnami Demokratikus Köz­társaság küldöttsége abból indul ki, hogy ha a tüzszühet nem állna be egy időben, akkor ez a háborús ak­ciók bizonyos körzetekben való összpon^osulására vezethetne és ezek a ' körzetek azutáji a háború tűz­fészkeivé válnának, ahonnan kiter­jedhetnek és általános jelleget ölt­hetnek. A tüzszünetet azért kell a lehető leggyorsabban elérni, mert Indoki­na népei, amint a Vietnami Demo­kratikus Köztársaság küldöttsége hangsúlyozza, békét óhajtanak és remélik, hogy a genfi értekezlet megegyezést ér el a legidőszerűbb kérdésekben. A Vietnami Demokratikus Köz­társaság küldöttségének nézete alap­ján, ha elfogadják a teljes és egy­idejű tűzszünet, legközelebbi idő­ben való megvalósításának elvét, ak­kor szükséges lesz biztosítani, hogy a tűzszünet hatásos és biztosított legyen. Ehhez meg kell oldani a legfontosabb kérdést, a harcoló or­szágok reguláris erői visszahívásá­nak kérdését olyan elvek alapján, amelyeket az értekezlet határozna meg. Ez a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének az ál­láspontja a reguláris csapatokat il­letőleg. Ami a nem reguláris csapa­tokat illeti, a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság küldöttsége úgy véli, hogy ezen alakulatok leszere­lésének kérdése, ahogy azt az ér­tekezleten előadták, nem tárgyila­gos, mert semmi köze sincs a há borús akció beszüntetéséhez. Ha el fogadják e megfelelő elveket és megegyezés jön létre, akkor az ösz. szes harooló felek kötelesek lesznek betartani az egyezményt és minden szükséges lépést megtenni -ahhoz, hogy biztosítsák a háborús akciók megszüntetését és megakadályozzák ezen akciók felújítását. A másik kérdés, amelyet a Viet­nami Demokratikus Köztársaság küldöttsége alapvető fontosságúnak tart, az új csapatok és a különféle fajtájú hadianyagok Indokinába va­ló szállításának beszüntetése. Ez az alapvető kérdés gondos tárgyalást követel meg. A Vietnami Demokratikus Köz­társaság küldöttsége megállapítot­ta, hogy a tüzszlineti egyezmény betartása felett gyakorlandó ellen­őrzés elvét egyhangúlag elfogadták és rámutat arra, hogy ennek az el­lenőrzésnek főleg a két fentemlített kérdésben 'létrejött megegyezések lelkiismeretes teljesítésére kell irá­nyulnia. A Vietnami Demokratikus Köz­társaság küldöttségének javaslata elsősorban a vegyes ellenőrző bizott­ságok által megvalósított ellenőrzést óhajtja. Ezek a vegyes bizottságok a harcoló felek képviselőiből álla­nának. Szükség van olyan emberekre, akik jól ismerik a helyzetet, hogy felügyelhessenek a megegyezés megfelelő teljesítésére. A Vietnami Demokratikus Köz­társaság küldöttsége annak a né­zetének adott kifejezést, hogy eh­hez az ellenőrzéshez semleges or­szágokból álló ellenőrző bizottsá­goknak kell csatlakozniuk. Ha ezt az elvet elfogadják, akkor hátrama­rad a vegyes ellenőrző bizottságok és a nemzetközi bizottságok össze­tételének és funkciójának és kölcsö­nös viszonyuknak meghatározása. A nemzetközi biztosítékok kérdé­sében a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége beleegye­zését nyilvánította abba, hogy eze­ket a biztosítékokat olyan államok nyújtsák, amelyek részt vesznek az értekezleteken és emlékeztetett arra, hogy ezeknek a biztosítékok­nak szigorúan kollektív jellegűek­nek kell lenniök. Ami a hadifoglyok kicserélését illeti, a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége megállapí. totta, hogy ebbe a cserébe bele­egyeztek és itt nem merültek fel különös nehézségek. A Vietnami Demokratikus Köz­társaság az értekezlet elé terjeszt­ve javaslatait,' emlékeztet arra, hogy az a legforrób óhaj vezeti, hogy észszerű megegyezést érjenek el az indokínai tűzszünet kérdésé­ben. Az ilyen megegyezés elérése cél­jából a küldöttség nézete szerint az értekezletnek néhány alapvető kér. dés megtárgyalására kellene szo­rítkoznia, amelyeknek alapelveit megtárgyalnák és az összes rész­vevők elfogadnák. Ezen általános elvek kidolgozása alapján meg le­het kezdeni azután a tűzszünet kér­désének megtárgyalását mindegyik országban külön. A Vietnami Demokratikus Köz­társaság küldöttségének nézete sze­rint Vietnammal lehetne kezdeni, amely a legfontosabb hadszíntér. Ami Khmert és Patet Laot illeti, továbbra is olyan megoldási módot keli keresni, amely mindenki szá. mára megfelelő. A Vietnami Demokratikus Köz­társaság küldöttsége úgy véli, hogyha ezt az eljárást az értekez­let elfogadja, akkor ez lehetővé te­szi, hogy a konferencia kikerüljön eléggé kellemetlen helyzetéből és ezenkívül olyan gyakorlati megol­dást érjen el, amely utat nyit a megegyezéshez. Az atom- és hidrogénfegyver alkalmazása az emberiség ellen elkövetett háborús bűncselekményt jelent D. N. Pritt vitaindító beszéde a Béke világtanács rendkívüli ülésszakán A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa Kedden, május 25-én tovább folytatta munkáját a Magyar Dol­gozók Pártjának III. kongresszusa. A délelőtti ülésen vita indult Rákosi Mátyásnak, az MDP Köz­ponti Vezetősége első titkárának beszámolójáról. Elsőnek Farkas László, a buda­pesti városi' pártbizottság titkára szólalt fel, aki kifogásolta a buda­pesti ipar munkájában előforduló hiányosságokat, bírálta a pártszer­vezetet, hogy az ipart nem irányí­totta megfelelően. Kiss Árpád, a Magyar Népköz­társaság könnyűipari minisztere beszédében arról beszélt, hogy a könnyűipari dolgozók teljesítve a párt határozatait, sikereket értek el a közszükségleti árucikkek ter­melésének fokozásában. Különös figyelmet szentelt az új káderek nevelésének. A délelőtti ülés végén Farkas Mihály, az MDP Központi Vezető­sége Politikai Irodájának tagja szólalt fel. A délutáni ülésen tovább folyt a vita Rákosi Mátyás elvtárs be­számolójáról. A vŕta során felszó­lalt Bata István honvédelmi mi­niszter, az MDP KB Politikai Iro­dájának póttagja, Olt Károly pénz­ügyminiszter, Csathó László, az op­tikai műszergyár igazgatója, Hidas István, az MDP Központi Vezető­sége Politikai Irodájának tagja és más kongresszusi küldöttek. Olt Károly beszámolójában a pénzügyi fegyelem megszilárdítá­sával foglalkozott. A pénzügyi szervek — mondotta — eddig nem használják fel teljesen pénzügyi ellenőrzési jogukat. A pénzügyi szervek legközelebbi fontos felada­ta lesz e hibákat helyrehozni. A termelési önköltségek csökkentésé­ről beszélt Csathó László, az optikai műszergyár igazgatója. A vitában az összes felszólalók engyhangúlag helyeselték a párt utóbbi időben kidolgozott intézke­déseit. A felszólalók rámutattak több gyakorlati feladatra, amelyeknek megvalósítása hozzá járul, hogy a párt megjavítja irányító funkcióját az iparban és a mezőgazdaságban; ezenkívül bíráltak több hiányossá­got a nemzetgazdaság különféle szakaszain. A csehszlovák küldöttség berlini tartózkodásáról A Béke-Világtanács berlini rend­kívüli ülésén részt vevő /ésehszlo­vák küldöttség tagjai Anežka Ho­dinová-Špurná, a nemzetgyűlés el­nökhelyettese és a Csehszlovák Békevédők Bizottságának elnöke, dr. Alexander Horák, távóssze­köttetési megbízott, és V. Bouček. a V I. Lenin-üzem élmunkása, ke­gyelettel adóztak a német munkás­mozgalom kiváló harcosai emléke­zetének. A csehszlovák küldöttek ellátogattak a berlini Központi temetőbe, ahol virágot helyeztek Kari Liebknecht, Rosa Luxemburg és Ernst Thälmann sírjára, Anežka Hodinová-Spumá, dr. Horák és V. Bouček még megláto­gatták az Ernst Thälmann nevét viselő pionir köztársaságot, ahol néhány nap múlva a német haza­fiak ezrei gyűlnek egybe, hogy részt vegyenek az össznémet ifjú­ság II. kongresszusán. J. L. Hromadka professzor és Ján Mukarovský akadémikus, a Béke-Világtanács elnökségének tagjai, a Béke-Világtanács elnök-" ségének további tagjaival együtt Potsdamba utaztak, ahol többek között megtekintették a palotát és i a helyiségeket, amelyekSeri a pots­dami konferencia ülésezett. J. L. Hromadka és dr. Horák hétfőn részt vettek a Kelet- és Nyugat - Németországból érkezett keresztények gyűlésén, amely a békeharc Kérdéseiről tárgyalt. J. L. Hromadka professzor ezen a gyűlésen az egyházak felada tairól és szabadságáról beszélt. Rá­mutatott. hogy az egyházaknak az emberek közötti megértés és a béke biztosítása érdekében kell befolyá­sukat érvényesíteniök. A Béke-Világtanács rendkívüli ülésszakának megnyitó ülésén Kuo Mo-zso elnök, a napirend jó­váhagyása után átadta a szót D. N. Prittnek, az Angol Békevédel­mi Bizottság elnökének. D. N. Pritt vitaindító beszédé­ben ismertette a békeharc részve­vői előtt álló kérdéseket s beha­tóan foglalkozott a leszerelés, Né­metország és az európai biztonság, Távol-Kelet és Ázsia biztonságának kérdésével, továbbá a kulturális és kereskedelmi kapcsolatok bőví­tésének jelentőségével. — A világ — mondta — most arra, amit minden országban vé­delemnek neveznek, sokkal többet költ, mint bármikor a második világháború előtt, vagy egy-két évvel a második világháború befe­jezése után. A katonai kiadások feltartóztathatatlan növekedése mindjobban a háború felé taszít bennünket, a világbékemozgalom és a béke hívei által világszerte kifejtett erőfeszítések viszont mind közelebb visznek bennünket a bé­kéhez. Pritt a továbbiakban rámuta­tott, hogv a fegyverkezési verseny tönkreteszi a népeket, növeli a nyomort és a nélkülözést, aláássa a lakosság egészségét s óriási ká­rokat okoz a kultúrának. — A fegyverkezési hajsza meg­szüntetésének legjobb módszere kétségkívül _» megegyezés, a több­oldalú és ugyanakkor ellenőrzött leszerelés. Véleményem szerint senki sem kételkedik abban, hogy az ilyenfajta intézkedések technikailag teljesen megvalósít­hatók. Senki sem kételkedik ab­ban, hogyha a békeharcosok száz­millióinak nagy akarata által kép­viselt erőt a fegyverkezési ver­senyt folytató minden kormánnyal szemben kivétel nélkül kitartóan és elegendő energiával alkalmaz­zák, a tárgyalások nemcsak meg­kezdődnek, (már meg is kezdőd­tek), hanem a siker kivívásának őszinte óhajával folynak majd. Pritt a hidrogénfegyver kérdé­séről szólva elmondotta, hogy az atomfegyver alkalmazása a nem­zetközi jog megsértését, az embe­riség ellen elkövetett háborús bűn­cselekményt jelent. Különösen megnövekedett a nemzetközi jog jelentősége és te­kintélye a nürnbergi per után — mondotta — amikor a nemzetközi jogot, az úgynevezett Nürnbergi Carthával egészítették ki. Ez ma­gában foglalja a nemzetközi jog legfontosabb elveinek egyikét: a hadműveletek célja az ellenség ere­jének szétzúzása anélkül, hogy károkat okoznának a hadviselő országok összes polgárainak. Ebből teljesen világosan követ­kezik, hogy az atom- és hidrogén­bomba alkalmazása törvénytelen. Feltétlenül el kell ismerni, hogy­ha azok, akik felelősek a Hirosi­mára, valamint Nagaszakira dobott atombombák alkalmazásáért, nem­zetközi bíróság elé kerültek volna, háborús bűncselekmények, vala­mint az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények vádjával — nem kerülték volna el a legsúlyosabb ítéletet. Súlyosbító körülménynek számítana az a tény, hogy a bom­bák ledobása idején már ismeretes­sé vált a japán császár beleegyezé­se a kapitulációba. Pritt ezután áttért a német kér­désre. „Az a politika, amelyet a nyugati hatalmak próbálnak jelen­leg folytatni — mondta Pritt —. Nyugat-Németország remilitarizá­lására és arra irányul, hogy Nyu­gat-Németországot bekapcsolják az agresszív európai védelmi közös­ségbe." Ez a politika lehetetlenné teszi Németország újraegyesítését, amelyet ilyen vagy olyan formában minden német kíván. Elmélyíti Németország megosztottságát, fo­kozza a nyugtalanságot, a háború veszélyét és ellentétben áll az ENSz alapokmány elveivel. Pritt ezután a távolkeleti problé­ma és az ázsiai biztonság kérdéseire tért át, s kiemelte, hogy Koreában és Indokínában szembetűnően látha­tó, mire vezet az évtizedeken át folytatott gyarmati politika. Pritt rámutatott: harcolni kell annak a követelésnek megvalósítá­sáért, hogy a Kínai Népköztársa­ság kormányát elismerjék, és az el­foglalja helyét az Egyesült Nemze­tek Szervezetében. A továbbiakban Pritt a békemoz­galom előtt álló feladatokról be­szélt. Pritt felszólalása után meg­kezdődött a vita. Az olasz ipari és mezőgazdasági dolgozók sztrájkja már is sikereket ért el Az olasz ipari munkásság és a mezőgazdasági napszámosok és bérmunkások sztrájksorozattal harcolnak béreik emeléséért. A harc első eredményei már megmu­tatkoztak. A GGIL jelentése szeriní 30 megyében körülbelül 2300 üzem később megállapítandó fizetéseme­lésre máris folyósított előleget. Körülbelül 200.000 munkás kapott ilyenformán előleget. Milánóban 59 üzem körülbelül 80.000 munká­sának 150 millió líra előleget fi­zettek ki, Torinóban 65 üzem 15.000 munkásának körülbelül 250 millió líra előleget folyósítottak. Bolog­nában 362, Firenzében 200 üzem adott előleget. A sztrájkolok Rómában is jelen­tős sikereket értek el, 130 üzem körülbelül 10.000 munkásnak 34 millió líra előleget fizetett. Modenában 118 üzem, Firenzé­ben 59, Parmaban 34, Piacenzában 25, Bresciában 22, Pisában 200, Pistoiában 35. Perugiában 25 üzem dolgozói kaptak előleget. Polesine vidékének mezőgazda­sági dolgozói is győzelmet értek el. Tizennégy nap óta tartó sztrájk­jukkal rákényszerítették a föld­birtokosokat arra, hogy követelé­seik teljesítéséről kezdjenek tár­gyalásokat. Máris megegyezés jött létre, amely szerint a bérmunkások fizetését havi 1700 lírával, a nap­számosok órabérét pedig 8 lírával emelik. W. Lippmann érdekes beismerései az amerikai külpolitika »hibáiról* Walter Lippmann, a New-York Herald Tribúne szemleírója fel­szólítja az Egyesült Államokat, hogy komolyan vizsgálja felül kül­politikáját. Lippmann felsorolja a jelenlegi amerikai külpolitika négy legfontosabb „hibáját!', e „hibák" a következők: 1. Annak meg nem értése, hogy Franciaország nem tudja viselni az ázsiai, európai és afrikai rend­kívüli nemzetközi kötelezettségeit, „bármilyen eszközöket is bocsá­tanak a francia kormány rendel­kezésére'*. 2. Annak meg nem értése, hogy Németország egyesítése nagyobb jelentőségű „az úgynevezett meg­osztott Németországnak nyugati katonai koalícióba való bekapcso­lásánál. Most tanúi vagyunk az ezen a vonalon követett politika bukásának...". 3. Annak meg nem értése, mii jelent Angliának a nemzetközös­ség. 4. Az Egyesült Államokban nem akarják megérteni „az ázsiai forra­dalom nyers tényeit' 2. Lippmann szerint ezeket a „hi­bákat !* nem hogy kijavítanák, ha­nem még jobban elmérgesitfk.

Next

/
Thumbnails
Contents