Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-27 / 128. szám, csütörtök

4 oisao 1954. május 27. agyar Dolgozók Pártja III. kongress; Hétfőn délután két órakor Budapesten, az építők szakszervezete Rózsa Ferenc Kultúrotthonának nagytermében megkezdte munkáját a Magyar Dol­gozók Pártjának III. kongresszusa. A kongresszust Nagy Imre elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Poli­tikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnöke nyitotta meg. , A kongresszus Nagy Imre elvtárs beszámolója után rátért az első napirendi pontra: „A Magyar Dolgo­zók Pártja Központi Vezetőségének beszámolója és a Magyar Dolgozók Pártja feladatai" megtárgyalá­sára. Az elnöklő Nagy Imre elvtárs átadta a szót a Köz­ponti Vezetőség első titkárának, Rákosi Mátyás elv­társnak. Rákosi elvtársat a kongresszus tagjai fel­állva, percekig tartó, szűnni nem akaró viharos taps­sal, lelkesen ünnepelték. Rákosi elvtárs a következő szavakkal kezdte meg beszédét: Tisztelt Pártkongresszus! Elvtár­sak! Ebben az évben lesz tíz eszten­deje annak, hogy a dicsőséges Szov­jet Hadsereg átlépte Magyarország határát, megkezdte hazánk felsza­badítását. Tíz .esztendeje lesz ebben az évben, hogy összeült az Ideigle­nes Nemzetgyűlés és megalakult az Ideiglenes Nemzeti kormány, s ez­zel újjászületett a magyar állami­ság. Tíz esztendeje, hogy hazánk szabad! Ha visszatekintünk a felszabadu­lás óta eltelt időre, megállapíthat­juk, hogy ezeréves történelmünk folyamán népünk még nem élt át olyan mélyreható gazdasági, társa­dalmi, politikai és kulturális átala­kulást, mint ez alatt az egyetlen évtized alatt. Alig egy évtized alatt gyökeresen megváltozott hazánk gazdasági rendje, alapjában megváltozott gaz­daságunk szerkezete, megváltozott országunkban a. termelési mód, megváltoztak a termelési viszonyok. Az iparban, a közlekedésben, a ke­reskedelemben, a bankszervezetben egyeduralkodóvá lett a szocialista gazdaság rendje. Rákosi elvtárs rámutatott, hogy alapjában megváltozott az ország társadalmának szerkezete is. Meg­változtak maguk az osztályok, meg­változott az osztályok egymáshoz való viszonya. Megszűnt létezni a földesurak, á földbirtokosok osz­tálya. Mint osztály, megszűnt az ipari burzsoázia. E kizsákmányoló osztályoknak a mai Magyarorszá­gon csak maradványai vannak. Az utolsó kizsákmányoló osztály, a fa­lusi burzsoázia, a kulákok osztálya szük térre szorult. Rákosi elvtárs szavai szerint számban, öntudatban, műveltség­ben, szervezettségben hatalmasan megnőtt a társadalom vezető osz­tálya, a munkásosztály, a hatalom jelenlegi birtokosa. A háború előtti­hez képest a magyar munkásosz­tály létszáma kereken fél millióval, azaz mintegy 500/o-kal emelkedett. A munkásosztályon belül megszűnt az évtizedek óta tartó szakadás. A munkásosztály egységes, szervezett, politikailag egyetlen céltudatos erő­által irányított nemzetvezető osz­tállyá lett. A dolgozó parasztság megszűnt elnyomott, kiuzsorázott, a bankok, a földbirtokosok, a kulákság igáját nyögő osztály lenni. Többségében felemelkedett a középparasztok színvonalára. Új nagy erővé lett az értelmiség, amely zömében megszűnt burzsoá értelmiség lenni, mert megszűnt maga a burzsoázia, az az osztály, amelytől e fontos társadalmi réteg léte függött. Rákosi elvtárs hangsúlyozta, hogy a legutóbbi évtized alatt gvökeresen megváltozott a magyar dolgozók anyagi helyzete, ellátottsága. 1954. első felében a gyári munkások egy keresőre jutó reálbére 570/o-kal magasabb, mint 1938 hasonló idő­szakában volt. A dolgozó parasztok egy családra eső reáljövedelme 1954 első felében 500/ 0-kal haladja rneg az 1938-as év hasonló idősza­káét. Hazánk — mondotta Rákosi Má­tyás — a financtőke országából, a nagybirtok és nagykapitalizmus, a kizsákmányolók és a népelnyomók országából szocializmust éoítő népi demokratikus országgá lett. Rákosi elvtárs rámutatott, hogy az elmúlt tíz esztendő legnagyobb vívmánya az. hogy a szilárd és tar­tós munkás-paraszt szövetség meg­valósításával, mely az új államha­talom alapja, valóra vált Magyar­országon is Lenin lángeszű taní­tása. Rákosi elvtárs megjegyezte, hogy az utóbbi évtized folyamán megje­lentek és mind nagyobb szerephez jutnak a társadalom fejlődésének olyan hatalmas, új mozgató erői, mint a munkás-paraszt szövetség, tcváblfá a kibontakozó szocialista hazafiság, valamint a magyar dol­gozó nép fejlődő, növekvő, erősö­dő erkölcsi-politikai egysége. Ezek­kel az új mozgató erőkkel együtt lépett sorompóba és hat a társada­lom fejlődésére egy másik, ugyan­csak új és szinte felmérhetetlen je­lentőségű mozgató erő: az az erő, amelyet a Magyar Népköztársaság­nak a hatalmas 800 milliós szocia­lista táborhoz való tartozása jelent. A Szovjetunió azonban nemcsak fejlődésünk útját tette szabaddá — folytatta Rákosi elvtárs. Állandó gazdasági, politikai, műszaki, tudo­mányos és minden egyéb segítséget megadott és megad ahhoz, hogy népünk képes legyen legyőzni a kezdeti nehézségeket, leküzdeni az útközben felmerülő akadályokat. A Szovjetunió segítsége és gazdag tapasztalata megkönnyítette és megkönnyíti építő munkánkat. A Szovjetunió Kommunista Pártja és ennek bölcs politikája, amelyet ma Engels, Lenin, Sztálin tanítása hat át, egész munkánk vezérlő csilla­ga. .. Rákosi elvtárs ezután részletesen foglalkozott Magyarország nemzet­közi helyzetével és kiemelte azt a következetes békeharcot, amelyet a Szovjetunió és a béketábor többi országai folytatnak. A mi népünk — mondotta Rá­kosi Mátyás — saját jó; felfogott érdekében és a béketábor hü tag­jaként, szilárdan követi a béke kül­politikáját, mert ez fele) meg min­den tekintetben létérdekeinek Jö­vő fejlődésünk legfőbb biztositéka a béke, ezért mindent meg kell tennünk, hogy a magyar népi demo­krácia külpolitikája is hozzájá­ruljon a béke megszilárdításához, a nemzetköz- feszültség enyhítésé­hez, a népek közötti együttműködés kiszélesítéséhez. Országunk külpo­litikája arra irányul, hogy minden nagy országgal az egyenjogúság és az érdekek kölcsönös tisztelet­bentartása alapján együttműködjön. Külpolitikánk alapja a Szovjetunió­val és a béketáborhoz tartozó töb­bi országgal való szilárd barátság. A Szovjetunióval és a többi baráti országgal való együttműködés to­vábbi elmélyítése, az erekkel az országokkal létrejött politikai, gaz­dasági. és kulturális megállapodások minél teljesebb megvalósítása és továbbfejlesztése. — külpolitikánk alapvető feladata. A magyar nép érdekei, — mon­dotta továbbá Rákosi elvtárs — a béke megvédése mindenekelőtt azt követeli meg, hogy ne támad i r^­fel a német militarizmus, a német imperializmus. Ezért a magyar nép a legnagyobb helyesléssel és rokon­szenvvel kisérte a Szovjetunió min­den lépését, melyet a német és az osztrák kérdés békés, demokratikus megoldása érdekében tett. Minden erőnkkel támogatjuk a Szovjetuniónak a berlini értekez­leten az európai kollektív bizton­sági szerződés végrehajtása tár­gyában előterjesztett javaslatát, amely a Magyar Népköztársaság számára •» is lehetővé tenné, hogy valamennyi — nagy és kis —' eu­rópai "állammal együtt mint egyen­rangú fél, aktivan részt vegyen a nemzetközi együttműködés fo­kozott kiépítésében. A magyar nép szükségesnek tartja, hogy országát felvegyék az Egyesült Nemzetek Szervezetébe — amire a békeszer­ződés aláírásakor a nyugati nagy­hatalmak is kötelezték magukat — hogy ott is hallathassa szavát, a béke biztosítása, a nemzetközi fe­szültség enyhítése, a tömegpusztító fegyverek eltiltása érdekében. Rákosi elvtárs azután áttért a magyar népgazdaság kérdéseire Rámutatott az ipar. főként a ter­melőeszközöket előállító ipar ter­melésének gyorsütemű fejlődésé­re. A párt&II. kongresszusa óta el­trlt három év alatt — az 1951­1953-as években — az ipari ter melés 73%-kai emelkedett. A ne­hézipar termelése a II. kongresszus óta eltelt három év alatt 118,8%­kal, a könnyűipar 40,7-%kal, az élelmiszeriparé pedig 63,2% -kai emelkedett. Ugyanezen idő alatt a munka termelékenysége a gyáripar­ban 27<>/o-kal nőtt meg. A termelés önköltsége viszont csak 8%-kal csökkent. Emelkedett tehát a mun­ka termelékenysége, viszont nem lehetünk megelégedve az önköltség csökkenésének mértékével, — mon­dotta Rákosi elvtárs. Másrészt azt is meg kell állapíta­ni, hogy az iparosítás, különösen a nehézipar túlzottan gyors fej­lesztése, mely nem számolt az or­szág reális helyzetével, erőforrá­saival, s a dolgozó nép életszük­ségleteivel, komoly hibákra ve­zetett. Az elmúlt három év alatt súlyos aránytalanság keletkezett, egyrészt a nehézipar, másrészt pe­dig a könnyű- és az élelmiszer­ipar termelése között. A túlzott iparosítás következtében elhanya­goltuk a mezőgazdaság fejlesztését, ami kedvezőtlenül hatott a lakos­•-áa ellátására. , Rákosi elvtárs rámutatott, hogy a magyar népgazdaság első ötéves terve az ország népgazdaságának helyreállításában szerzett tapasz­talatokon és a hároméves terv megvalósítása során elért eredmé­nyeken épült Míg az ipar termelése a három­éves tervidőszak végére 137,5%-a volt az 1938. évének, addig az első ötéves tervidőszak végén Magyar­ország ipari termelése már három­szorosa lesz az 1938. évének. Az ötéves tervidőszak előtt nem, vagy alig gyártottak hazánkban bányagépeket, szállító- és emelő­gépeket, építőipari gépeket — foly­tatta Rákosi elvtárs. — Most ilyen gépeket gyártunk, sőt nemcsak bel­földi használatra, hanem kivitelre is. Öt évvel ezelőtt, nem, vagy alig volt tehergépkocsi-, dumper-, autóbusz gyártásunk. Ebben az év­ben pedig már 1500 autóbusz, 5000 tehergépkocsit, dumpert gyártunk, részben saját használatunkra, rész­ben pedig kivitelre. Öt év alatt 65 nagy, új ipari üzem létesült Magyarországon és 84 nagyobbarányú üzembővítés, új­jáalakítás került végrehajtásra. Ma­gyarország az ötéves terv eddigi eredményeként agráripairi országból ipari országgá lett, jelentette ki Rákosi elvtárs. Rákosi elvtárs továbbá a hatal­mas eredményekkel foglalkozott és kijelentette, hogy nem szabad el kendőzni azokat a komoly hibákat és hiányosságokat sem, amelyek a gazdasági építőmunkában megmutat­koztak. A legsúlyosabb aránytalan­ság a népgazdaság fejlődésében, az ipar és a mezőgazdaság viszonyla­tában jelentkezik. Ugyanis mialatt az ipari termelés gyorsan fejlődött, a mezőgazdaság termelése alig emelkedett. Rákosi elvtárs rámutatott, hogy míg a földek hozama csak csekély mértékben haladja meg a háború előtti átlagos hozamot, a szarvas? marha-, sertés-, és juhállomány még nem haladta meg a háború előtti színvonalat. Rákosi elvtárs beszédének továb­bi részében a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1953 júniusi, októberi és decemberi határozatairól beszélt. Rámutatott, hogy ezek a határo­zatok elsősorban a népgazdaságban lévő aránytalanságok felszámolására irányulnak és mindenekelőtt a me­zőgazdasági termelés lényeges fej­lesztését, a könnyű- és az élelmi­szeripar gyorsított fejlesztését, a lakosság életszínvonalának szünte­len fokozását hangsúlyozzák. Amint Rákosi elvtárs a továb­biakban kiemelte, a szocializmus építésének új szakaszát Magyar­országon gazdasági szempontból fő­ként a következők jellemzik: 1. A népgazdaságban a termelő­erők fejlesztését a legszorosabban egybekapcsoljuk a munkásosztály, az egész nép életszínvonalának ál­landó emelésével, ami azt jelenti, hogy a szocializmus alaptőrvénye mind következetesebben érvénye­sül társadalmunkban. 2. A keletkezett aránytalansá­gok kiküszöbölése, újabb keletke­zésének meggátlása. 3. A s'zocialista iparosítás politi­kája Magyarországon a szocializ­mus építésének fő eszköze, általá­ban a szocialista gazdaság építése fokozottabb mértékben támaszkodik a szocialista tábor országaival va­ló gazdasági együttműködésre és ezt az együttműködést magasabb síkon valósítja meg, különösen a magyar népgazdasági tervben, az európai népi demokratikus orszá­gok és a Szovjetunió népgazdasági terveivel összhangban. 4. A város és a falu között a termelési, az áruforgalmi és a kul­turális kapcsolatoknak egyidőben történő erőteljes kifejlesztése. 5. Mindezek alapján magasabb színvonalon valósul meg a mun­kásosztály szövetsége a dolgozó parasztsággal. Magasabb fokon va­lósul meg a munkásosztály vezeté­se a munkás-paraszt szövetségben. Rákosi elvtárs azután a pártha­tározatok teljesítése következté­ben elért első eredményekről be­szélt. Mindenekelőtt lényegesen megjavult az egész lakosság anya­gi helyzete. Az 1953 második felé­ben megvalósított két árleszállítás következtében a lakosság egy évre számítva 21000 millió forintott ta­karít meg. A párt és a kormány politikájá­nak hatására, a megvalósított ha­tározatok és intézkedések eredmé­nyeként megnövekedett a pa­rasztság jövedelme is. Ami pártunk parasztpolitikáját illeti — mondotta Rákosi elvtárs — változatlanul Lenin egy ismert hármas jelszaván alapszik: szilár­dan a szegényparasztságra tá­maszkodva, forró szövetséget való­sítsunk meg a középparasztsággal és egy pillanatra sem szüntessük meg a harcot, a zsíros parasztság, a kulákság ellen. Természetesen a termelőszövetkezeti parasztokra — akár volt kisparasztokról, akár pedig volt középparasztokról van szó — egyaránt szilárdan támasz­kodik pártunk, munkásosztályunk — jelentette ki Rákosi. Jelenleg a termelő szövetkezetek az ország szántóterületének 18 szá­zalékát egyesíti, s egész szántóte­rületé ilymódon meghaladja az 1,7 millió katasztrális holdat. A ter­melőszövetkezetekben 200.000 csa­lád egyesül, a tagok száma meg­haladja a '/ 4 milliót. Az állami gaz­daságok, amelyek jelenleg az or­szág szántóterületének 12,5 száza­lékán gazdálkodnak, többségükben még nem használják fel megfelelő­en a szocialista nagyüzemben rej­lő hatalmas lehetőségeket. A második ötéves gazdasági terv feladataival kapcsolatban Rákosi elvtárs rámutatott, hogy a máso­dik ötéves terv feladatainak telje­sítésében a mezőgazdaság behozza lemaradását a szocialista ipar mö­gött. Rákosi ezután részletesen fog­lalkozott a népi demokrácia társa­dalmi és államrendjének megszi­lárdulása kérdéseivel, a kulturális fejlődés feladataival. Beszédének befejező részében a Magyar Dolgozók Pártja megszilár­dításának kérdéseivel foglalkozott. A Magyar Dolgozók Pártja — mondotta Rákosi elvtárs — immár negyedik évtizede harcol népünk szabadságáért, a szocializmus ügyé­nek győzelméért. Egy negyed szá­zadon át a föld alatt, az illegalitás nehéz viszonyai közepette küzdött a munkásosztály a dolgozók élet­érdekeiért. A felszabadulás óta el­telt majdnem tíz esztendő folya­mán a Magyar Dolgozók Pártja az ország elismert vezető erejévé vált és biztos kézzel irányította azt a fejlődést, melynek eredménye­képpen a munkásosztály vezeté­sével a dolgozó nép lett az ország gazdája. A párt politikai és szer­vezeti összeforrottsága, ideológiai egysége szakadatlanul erősödik és mind szilárdabbá válik. A párt so­rainak megbonthatatlanságát erő­sítették a párt vezetőségében vég­bemenő elvi jelentőségű változások. A párt egysége erősödött, mert erősödött a pártvezetés egysége is. A pártvezetés szigorú élvi egysé­gen épül fel, amelynek fő köve­telménye: úgy vezetni a pártot, hogy mindenkor és minden hely­zetben a legeredményesebben szol­gálja a nép ügyét és megvédje azt minden ellenséges támadással szemben. Mindezek alapján megállapítjuk — mondotta Rákosi,— hogy nagy pártunk- megerősödve, megbontha­tatlan egységbe forrva érkezett el Kongresszusunkhoz. A párt munká­jának megjavulása ellenére azon­ban még nem kielégítően fejlődik az önbírálat és a felső pártszervek nem eléggé bátorítják az alulról jövő bírálatot. \ A bírálat és önbírálat pártunk fejlődésének egyik legfontosabb hajtóereje és ezért pártunkban fel­tétlenül biztosítani kell, hogy a bí­rálatot és önbírálatot nyomon kö­vesse a hibák és Viiányosságok gyors és maradéktalan felszámolá­sa, a pártmunka megjavítása. A párt fejlődése megnyilvánul abban is,' hogy a II. kongresszus óta jelentékenyen megnövekedett az alapszervezetek száma. 1951. ja­nuár 1-én 12.933 alapszervezetünk volt, 1954. január l-re 21.551-re szaporodott az alapszervezetek száma. A párt taglétszáma jelen­leg 864.607. Ebből párttag 810.227, tagjelölt 54.380. Rákosi elvtárs beszédében ez­után a párt ideológiai munkájával és a kádermunkával .foglalkozott. Pártunk fő irányvonala — mon­dotta végezetül Rákosi elvtárs — a szocializmus alapjainak leraká­sa országunkban, s ezzel együtt népünk anyagi és műveltségi, szín­vonalának következetes efcielése, valamint szakadatlan kytdelem azért, hogy szocialista éfitőmun­kánkat békében folytathassuk. Pártunk kapcsolatát a dolgozó néppel még jobban kiszélesítjük és megerősítjük, még szorosabbra zárjuk pártunk sorait, hogy egysé­gesebb, összekovácsoltabb legyen, mint valaha volt, mert pártunk fő ereje politikájának helyessége mel­lett, ideológiai, politikai és szer­vezeti egységében, a cselekvés egy­ségében rejlik! Ezért óvnunk kell pártunk egységét, mint a szemünk fényét, mint legdrágább kincsün­ket! (Nagy taps.) Biztosítani kell, hogy pártunkon az ellenség nem­csak rést, de hajszálrepedést se ta­láljon. Pártunk fő irányvonalának sike­res megvalósításához elengedhe­tetlenül szükséges továbbá, hogy még inkább megerősítsük a munkás­paraszt szövetséget, népi demokra­tikus államunk alapját, eddigi nagy vívmányaink megtartásának és to­vábbi új győzelmeinknek zálogát. Pártunk fő irányvonalának ered­ményes megvalósítására ki kell szélesíteni azt az alapot, amelyen pártunk politikája és népi álla­munk nyugszik: létre kell hoznunk, ki kell fejlesztenünk a Független­ségi Népfront, mint az összes haza­fias és békeszerető erők legszéle­sebb összefogását országunkban, mint valamennyi, hazája boldogulá­sáért és felemelkedéséért küzdeni kész, jóakaratú magyar ember egy­séges tömegmozgalmát! Pártunk fő irányvonalának sike­res megvalósítása megköveteli tő­lünk, hogy állandóan erősítsük munkás-paraszt államunkat, a népi demokrácia államát; hogy mind szélesebb tömegek vegyenek cse­lekvően részt az állam munkájában és az ellenőrzésben. Mert a népi demokrácia állama végső fokon maga az államot építő munkásosztály, a dolgozó paraszt­ság, a népet szolgáló értelmiség, a kis emberek millióinak összessége. Pártunk fő irányvonalának győ­zelméhez múlhatatlanul szükséges, hogy elmélyítsük, tovább szilárdít­suk és még bensőségesebbé tegyük kapcsolatainkat, népünk őszinte barátságát a kommunizmust építő Szovjetunióval, hazánk felszabadi ­tójával, a világbékeharc zászlóvivő­jével, valamint a népi demokratikus országokkal és közeledést hozzunk létre minden olyan országgal, amely az imperialista rablóháború ellen, saját függetlenségéért és a békéért folytat küzdelmet! — mondotta beszéde végén Rákosi elvtársj

Next

/
Thumbnails
Contents