Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-26 / 127. szám, szerda

1954 május 2

6. A bratislavai zenei fesztivál megnyitó hangversenye A minden évben rendszeresen megismétlődő nemzetközi zenei fesztivált méltán tekinthetjük városunk legkimagaslóbb zenei eseményének. A haladó zenei világ élenjáró képviselői látogatnak el hozzánk, hogy kiváló művészi teljesítményeikkel kielégítsék a zene kedvelők egyre szélesedő táborának igényeit és megerősítsék bennünk a haladó világ egységének és erejének tudatát a békeharc terén. Az ez idei fesztivált a Szovjetunió Sztálin-díjas karmesterének, Arvid Jansonsnak és Fischer Annié magyarországi Kossuth-díjas zongoraművésznek ragyogó hangversenye nyitotta meg. A hangverseny megkezdése előtt Dezider Kardos, a Szlovák Filharmónia igazgatója, államdíjas zeneszerző üdvözölte a nagyszámú közönséget és a vendégművészeket, valamint méltatta a fesztivál jelentőségét. A műsort a zeneirodalom egyik legjelentékenyebb szimfóniájával nyitotta meg a pompásan játszó Szlovák Filharmónia Jansons karnaggyal az élén. Antonín Dvoŕáknak, a nagy cseh zeneszerzőnek főművét, az V. e-moll „új világ" szimfóniáját hallottuk, a szovjet művész kivételes interpretációjában. Mint ismeretes, Dvoŕák e remek szimfóniáját amerikai tartózkodása idején komponálta. Egyedülálló jelleget kölcsönöznek a szimfóniának a benne található szebbnél-szebb indián és néger népdalmotívumok, valamint a hazáját oly forrón szerető zeneköltő honvágyát kifejező bánatos alapszínezet. Az amerikai élet lázas tülekedése, nyugtalansága nem kedvezett Dvofáknak, ezért hatja át az egész szimfóniát a honvágy nosztalgikus hangulatvilága. Jansons karmesteri művészetének legjavát adta az igényes szimfóniában. Már az első tétel Allegro moltojának erőteljes főtémája jelezte, hogy kivételes interpretációban lesz részünk. Csodás szépséggel hangzott a szimfónia talán legismertebb része, a híres Cargo, melynek dallamára szöveget is írtak. Észak-Amerika halálraítélt nemes indiánfajának fájdalma, keserűsége szól belőle felénk. Álmodozás a régi szép időkről, amikor a fehér ember még meg nem rontott mindent. Amikor pedig fenyegetően szólal meg az első tétel főtémája a harsonákon, érezzük e megkínzott nép lázadását. Dvoŕák szíve egész melegét adta e pompásan hangszerelt tételbe. Jansons mesteri koncepciója tökéletesen érzékeltette a szimfónia gazdag mondanivalóját. Mint a legtöbb szovjet művész, úgy Jansons is tanúságot tett arról, hogy tudásának javát nemcsak (a hazai művek interpretációjában nyújtja, hanem éppen olyan őszinte, szenvedéllyel és felkészültséggel tolmácsolja a zeneirodalom minden jelentős termékét. A nagy magyar zongoraművésznőt, Fischer Anniét, a közönség mint régi ismerősét meleg ünneplésben részesítette. A Kossuth-díjas művésznő Beethoven utolsó zongorakoncertjét, az V. esz-durt játszotta ragyogó, biztos technikai fölénnyel és a művet jellemző drámai erővel. A mester e koncertje abból az időből származik, amikor a sors a legkegyetlenebb, szinte megsemmisítő csapást — a süketséget mérte rá. Szinte rejtély, hogy miből merítette a zeneköltő áz inspirációt az első tétel ragyogó kezdő és rázó kadenciáihoz, a csillogó futamokhoz, a főtémából áradó büszke életigenléshez? Honnan az Adagio szerafikus sugallatát, a Rondo derűs jókedvét? Bizonyos, hogy a zeneirodalom e titáni dalnoka a komor maszk mögött megőrizte mindent átölelő emberszeretetét, életigenlését és humorát is. Máslíülönben nem emelkedhetett volna ily magas eszmevilágba, dacolva a süketséggel, meg nem értéssel. Beethoven muzsikája magas követelményeket támaszt az előadó művész elé. A technikai felkészültségen kívül rendkívüli elmélyülést és drámai feszültséget igényel. Mindezen követelményeknek a kiváló magyar zongoraművésznő eleget tett, további bizonyítékot nyújtva művészetének sokoldalúságáról. Szűnni nem akaró tapsban és lelkes kihívásokban fejezte ki a közönség csodálatát Fischer Anniénak és a művésznőt pompásan kísérő zenekarnak és vendégkarnagyának. A hángverseny befejező számaként az orosz szimfonikus és operamuzsika halhatatlan mesterének, Csajkovszkijnak egy nálunk aránylag kevéssé ismert szimfonikus költeményét a „Francesca da Rimini"-t hallottuk. A drámai színezetű, pompás mű Dante „Divina Comediá"-ja egy részletének alap-, ján íródott, melyet D'Annunzio, a nagy olasz költő is feldolgozott. Francesca, akit Gianciotto Malatestihez kényszerítenek feleségül, annak szép öccsét, Paolot szereti. A két szerelmes életével fizeti meg szívük forró lángolását. Malatestino, Gianciotto egyszemű öccse árulja el a szerelmesek titkos találkáját bátyjának. A két dantei szerelmes a féltékeny férj kardjának áldozata lesz. Csajkovszkij színes, egyedülálló dinamikával rendelkező műben érzékelteti az erőszakos Malatestát, a két szerelmes szenvedélyét ás a tragikus finálét. Jansonsnak olyan drámai atmoszférát sikerült teremtenie vezényletével, hogy a közönségünk előtt aránylag ismeretlen mű drámai hálást keltett. A záróakkordok elhangzása után számtalanszor a pódiumra tapsolták Jansons karnagyot, akinek nagyszerű vezetése alatt és Fischer Annié egyedülálló közreműködésével a Szlovák Filharmónia felemelő élményben részesítette a sokatígérő nemzetközi zenei fesztivál megnyitó hangversenyének közönségét. Boráros József A kosűti vérengzés évfordulója A napokban van 23 éve annak, hogy Kosúton az úgynevezett masaryki demokrácia csendőrszuronyokkal ment a munkások ellen és a munkások közé lövetett. 1931. május 25-én, pünkösd hétfőjén, az állami birtokokon dolgozó földmunkások nagy lelkesedéssel várták Major elvtársat Kosútra, ahová népgyűlést hívtak össze és ahol • Major elvtársnak kellett volna beszédet tartani az egybegyűlt földmunkásoknak. Ezen a napon már a koradélelőtti órákban észrevettük, hogy a csendőrség autókkal robog Kosút felé és mindenkinek, akivel találkoztak, azt híresztelték, vagyis jelentették, hogy a gyűlés be van tiltva. Mindennek dacára, mi munkások nem tágítottunk, nem nyugodtunk bels a gyűlés betiltásába és izgatottan vártuk a délutánt, elhatározva, hogy a gyűlést minden árcn megtartjuk. Tudtuk azt, hogy Major elvtárs előbb Hegy-községbe 'megy és csak azután jön a gyűlésre Kosútra. Mi 25—30 elvtárssal együtt kimentünk a délutáni órákban a falu végére és ott vártunk Major elvtársra. Természetesen Major elvtársat nemcsak a munkások tömege várta, hanem a felfegyverzett csendőrség is, amely fel volt készülve, hogy minden áron megakadályozza a gyűlés megtartását és a környező falvakból érkező munkások bejövetelét a faluba. A már összegyűlt munkásoknak azt mondták, hogy hiába várják Major elvtársat és a többi munkásokat a környező falvakból, mert senkit nem engednek be a községbe. A faluban levő munkások azonban nem riadtak vissza a csendőröktől és azok hiába tettek meg minden intézkedést a környékbeli munkások ellenállhatatlan erővel hatoltak be a községbe. A csendőrség látva, hogy nem bír a tömeggel, futásnak eredt, a tömeg pedig a templom melletti téren gyülekeztek. A fogyasztási szövetkezet udvarán megbújt csendőrséget ekkor kivezényelték, azután, Jánošík csendőrparancsnok parancsot adott a tömeg feloszlatására, kijelentve, hogy a gyűlés be van tiltva. A csendőrparancsnok kordont vonatott és a csendőrök felszólították a tömeget, hogy oszoljanak szét. Major képviselő elvtárs megkérte a cséndőrparancsnokot, hogy bejelenthesse a munkásoknak a nyilvános gyűlés betiltását és hogy a gyűlést a szövetkezet zárt helyiségében tartják meg. Major elvtársra ekkor rárohantak a csendőrök, a parancsnok maga kardlappal támadt rá. Azután Major elvtársat bevitték a vendéglőbe s ekkor a csendőrök parancsszóra a tömegbe lőttek, aminek következményeképpen hárman meghaltak, öten súlyosan és többen könnyebben megsebesültek. Mindezzel még nem elégedtek meg a csendőrök, hanem szuronyokkal és puskatussal mentek neki a tömegnek. A kosúti dolgozók és az egész ország népe mély tisztelettel adózik az áldozatok emlékének, akik akkor, a volt kapitalista kizsákmányoló rendszer elleni harcoknál életüket áldozták a munkásosztály és egész népünk szebb és boldogabb életéért. Piroska Lajos. Túlteljesítik a fejtési tervet Lucia-bánya dolgozói az év első negyedében a fejtési tervet 116.82 százalékra teljesítették. Az ércelőkészítési tervet pedig 101.99 százalékra. Hasonlóképpen magasan túlteljesítették a kutatási, a föltáró munkálatok tervét is. A CsKP X. kongresszusa tiszteletére vállalt kötelezettségek példás teljesítésében kitűntek Jaszay János gyorsvágó csoportja, Szlovenkai Ferenc, Molnár János, Majher János és Windta János vájárok. Az érc előkészítőüzemben legjobbak voltak Szűcs Viktor, Schmatzer János és Oravecz Antal. Az első negyedévben szép eredményeket értek el a bányában az önköltség csökkentésében is. Varhola Mihály vájár, Lucia-bánya. Terven felül 1375 tonna cementet gyártottak A minisztérium Vörös zászlajának és a Szakszervezeti Szövetség Központi Bizottsága vörös zászlójának átvétele után a horné-srniei cementüzem dolgozói újabb, még nagyobb munkasikerekkel igyekeznek köszönteni pártunk X. kongresszusát. A szocialista munkaversennyel és a gépi berendezés jó kihasználásával május harmadik dekádjának első napjaiban már 1375 tonna cementet készítettek terven felül. A mészgyártási feladatokat is túlteljesítik. Terven felül már csaknem 1000 tonna meszet termeltek. Gondoskodás a műemlékekről A felszabadulás előtt a történelmi műemlékek nagy része még magánkézben volt. A felszabadulás után az állam vette át kezelésüket. Megmentésükre és karbantartásukra tervet készítettek. A prágai kerületben 1953-ban 18 várat és kastélyt hoztak rendbe. Az idén további'11 vár és kastély rendbehozását tervezik. A prágai kerület 42 múzeumából néhányat már kulturális, népnevelésügyi és kutató tudományos intézmények rendelkezésére bocsátottak. Az állam a természet védelméről is gondoskodik. A prágai kerületben 1945 óta 60 természeti védett területet létesítettek. Csillagászati kör Jindrichűv Hradecben A mult évben a jindrichűv hradeci járási népi könyvtár keretén belül František Neuwirth tanár vezetésével csillagászati kört létesítettek. A csillagászatról tartott néhány előadás után, melyet sokan hallgattak meg, az érdekkör funkcionáriusai a jindrichűv hradeci múzeummal együttműködve „Világegyetem, föld és ember" címen sikerült kiállítást rendeztek. A csillagászat iránt érdeklődők rendszeresen figyelik az éjszakai égboltot. A. SVANIDZE: A kolhozparasztok új házakat építenek Boldogan ünnepelte Karol Centeradze kolhozparaszt családja új lakásba költözködését. Ebéd előtt az új nyolcszobás lakásban meglátogatták a családot a szomszédok. Különféle ajándékokat hoztak az új lakóknak. Régi grúz szokás szerint senki sem lép az új házba üres kézzel. Az egyik virágot, a másik ünnepi derelyét, a harmadik pedig bort hoz. Van olyan is, aki tea- vagy evőkészletet, némelyik pedig frissen sült tyúkot ho^. Az ünnepélyesen terített asztalnál az új lakók és vendégeik egymás egészségére ürítik a poharat és mindnyájan jókedvűen énekelnek. Dalolás nélkül nincs ünnep. A nateneli kolhozparasztok, mint Grúzia egyéb községeinek kolhozparasztjai, jól élnek. Nateneliben még nem összegezték a gazdasági év eredményeit, de a kolhoz könyvelője az eddigi adatok alapján teljes biztonsággal állítja, hogy a V. I. Lenin-kolhoz jövedelme ezidén meghaladta a 13 millió rubelt is. Ez annyit jelent, hogy egy munkaegységre 30, sőt több rubel is jut, a mezőgazdasági termékeken és gabonajuttatáson kívül. Az őszi időben Nateneliben minden vasárnap valamilyen ünnepélyt tartanak, lakodalmat ülnek, vagy pedig egyéb örömteli eseményről emlékeznek meg. Az utolsó két év folyamán 47 kolhozcsalád épített Nateneliben új házat. Most a faluban még újabb öt családi ház építését fejezik be, amit nemsokára szintén megünnepelnek. A garebuanszki járás Avcsal községében (Tbiliszi környékén) a kolhozparasztok 364.000 rubel hoszszúlejáratú kölcsönt kaptak házépítés céljára. A kolhozparasztok itt összesen 1.200 négyzetméter területen építenek új házakat. A legnagyobb építőmunka azokban az új faivakban folyik, amelyeknek területét az utóbbi években hódították el a vadontól. Több falu épült a nagykiterjedésű KoUiid?alföldön. ahol a szovjet emberek lecsapolták a mocsarakat, tea- és ciprus-ültetvényekkel, tungafákkal ültették be, azonkívül dohányt és déligyümölcsöt is termelnek itt. A régi Kolhida most gazdagon fizet a szovjet embereknek munkájukért. Csalabibi községet, amelyet még nemrégen mocsarak vettek körül, most virágzó földek övezik, ahol gabona és szubtropikus növények teremnek. A Szambori-sztyeppe gazdálkodásában és kultúréletében is igen nagy változások állottak be. Ez a vidék szintén Tbiliszi körül terül el és még nemrégiben víz nélküli kopár terület volt, de a háború után a Szangori-öntözőberendezéssel termékennyé tették. Ott, ahol röviddel ezelőtt még sívár sztyeppék voltak, most újonnan épült házakból álló szambori falvak ékeskednek. A felső grúziai járásokból, ahol nincs elegendő megművelésre alkalmas talaj, ide költöztek át a kolhozparasztok és gyors ütemben igyekeznek minden földet megművelni amely eddig parlagon hevert. Az ide átköltözött családok számára az állam barátságos, szellős, világos helyiségekből álló házakat épített, amelyekbe bevezették a vízvezetéket és a villanyáramot is. Az új községekben iskolák, falusi klubok, kórházak és üzletek is I vannak. Körülbelül 4.000 kolhozcsalád költözött át az utóbbi két évben a köztársaság terméketlen hegyvidékeiről a Kahati-, Abházi-, Kol).íida- és a Szambori-alföldekre. Az állam jól gondoskodik az új kolhoz-telepesekről. A gazdálkodás megkezdésében pénzösszegekkel, hosszúlejáratú hitelekkel segíti őket. Az újonnan épült házak árának 35 százalékát az állam fizeti és a fennmaradó tartozást a kolhozparasztok tíz év alatt kötelesek csak törleszteni. Csupán az idén 1600 új ház épüli a kolhozfaluban. Ezzel egyidejűleg bevezetik a községekbe a villanyáramot is. A köztársaságban minden, évben egyre több és több vízi-, erőművet építenek, bevezetik a csatornázást, iskolákat, klubhelyiségeket, kórházakat építenek és bevezetik mindenütt a rádiót. A szoviet küldött népét szolgálja Közel három éve választottak meg engem, egyszerű parasztasszonyt az OSzSzSzK Legfelső Tanácsának küldöttjévé. Nem én voltam az egyetlen. A városok és falvak dolgozóinak ezreit és a dolgozó értelmiség sok képviselőjét érte ez a nagy kitüntetés. Nálunk, a Szovjetunióban, ahol valóban j népi demokrácia van, a dolgozó embernek az államhatalom legfelső szerveibe való választása általános jelenség. Hiszen a tanácsok a dolgozók szervei. Minden hatalom a nép kezében van. Soha nem felejtem ei Vlagyimir Iljics Lenin igaz szavait, aki azt mondta, hogy a • proletárdemokrácia milliószor demokratikusabb, mint bármilyen burzsoádemokrácia. A szovjet nép maga igazgatja államát. Mi, küldöttek, a népet szolgáljuk. Minden tevékenységünk a népről való gondoskodásra, a szovjet föld életének felvirágoztatására irányul. Nálunk már régen elfelejtették a munkásokat és parasztokat sanyargató és vérüket szívó kapitalistákat és nagybirtokosokat. Csak az öreg nemzedék emlékezik még arra a sanyarú, minden jogot eltipró helyzetre, melyben a dolgozó nép/a forradalom előtt élt. Mikor a köztársaság Legfelső Tanácsának ülésén megtárgyaljuk az állami költségvetést, mi, küldöttek arra törekszünk, hogy a költségvetés a legteljesebben kifejezze a, szovjet kormány politikáját, a népgazdaság fejlesztését, a dolgozók életszínvonalának emelkedését szolgálja. Mint küldöttek, kötelességünk teljesítése közben gondosan figyeljük a nép szavát. Hiszen ki ismerhetné jobban, mint mi, a nép megbízottai, a dolgozók kívánságait és szükségleteit. A járási tanács végrehajtó bizottsága épületgben külön irodahelyiséget jelölt ki számomra, ahol választóimat fogadhatom. A küldötthöz a legkülönbözőbb okokból fordulnak az emberek. Emlékszem, a választások utáni napôn Ivanov, kolhozunk elnöke segítségért fordult hozzám, hogy, cseréljék ki nem nemesített gabonáját nemesített vetőmagra. A kolhoz elnöke igy akarta biztosítani a hektárhozam emelkedését. Együtt mentünk a küldöttek járási tanácsa végrehajtó bizottságához és kérésünk sürgős elintézését kértük. A kolhoz megkapta a nemesített vetőmagot. Földjeit már harmadik éve kizárólag nemesített búza- és rozsvetőmaggal veti be. Ez az intézkedés lehetővé tette, hogy a kolhoz 4 q-val emelje a gabonaneműek hektárhozamát. Egy másik esetben Limenova és Cagankova kolhoztagok fordultak hozzám. A háborúban mindketten elvesztették férjeiket és több gyermekük van. Limenovova tataroztatni akarta házát, Cagankova pedig új házat akart építeni. Mindkettőnek segítségre volt szüksége. Mikor erről a kolhoz elnökével beszéltem, készségesen segített a kolhoztagoknak. A küldötti tisztség nagy felelősséggel jár. Mint a kolhoz fejönője, ^ nagy tejhozam elérésére törekszem. Már 1950-ben minden tehéntől 5000 liter tejet fejtem. A szovjet kormány magasan értékelte munkámat

1 és a Szocialista Munka Hőse címével tüntetett ki. Most, amikor drága kommunista pártunk és szovjet kormányunk felhívást bocsátottak ki, hogy még jobban fokozzuk a mezőgazdasági termelést, igyekszem még szorgalmasabban dolgozni. Nagy és becsületbeli tisztség a Szovjetunió küldöttjének lenni. Arra kötelezi a küldöttet, hogy népével állandó kapcsolatban legyen, gondosan figyelje a nép szavát, hogy szüntelenül gondoskodjon anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítéséről. Elmondta: Pelageja Ivlevova, az „Út a kommunizmushoz" nevű kolhoz tagja, az OSzSzSzK Legfelső Tanácsának küldötte.