Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)
1954-05-25 / 126. szám, kedd
4 o i S a o 1954. május 27. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének javaslata 125.000 négyzetméternyi területtel kell bővíteni; erre elsősorban az eddig ki nem használt hőforrásokat, az ipari üzemek felesleggőzét és melegvizét kell fölhasználni. Az 1957. évig 80.000 hektárra kell kibővíteni az öntözött területeket és rajtuk 500 métermázsa cukorrépahozamot, 150 métermázsa korai burgonya- és 16 mázsa dohányhozamot kell elérni hektáronként. 3. Minden téren támogatni és népszerűsíteni kell a haladó agrotechnikai módszerek terjesztését a burgonya és kukorica négyzetes fészkes ültetését, a sűrű- és keresztsoros vetést, stb. 1957-ig biztosítani kell a kukorica ültetésére szánt területek 60<>/o-ának heterózis kukoricával való bevetését. Be kell fejezni a magtermelés megszervezésének kiépítését és ellenőrzését, az egyes növények elfajzása okainak kutatását, az elismert jó vetőmagok és ültetvények felvásárlását és elosztását, hogy teljes mértékben megfeleljenek a mezőgazdasági termelés szükségleteinek és meg kell teremteni az állandó vetőmagkészleteket. Külön figyelmet kell fordítani a jóminőségü répamag és magas cukortartalmú válfajai termelésére 1. Az 1957. évig az 1953. évhez viszonyítva a hústermelést 26 százalékkal kell növelni, ebből a sertéshúsés zsírtermelést az 1953- évben 34 százalékkal, 1956-ban 47 százalékkal és az 1957. évben 51 százalékkal. Az 1957. évig a tejtermelést 31 százalékkal kell növelni. 2. A termelésnek ezt az emelkedését elsősorban a gazdasági állatok hasznosságának fokozásával és a haladó zootechnikai módszerek szélesméretü érvényesítésével kell elérni. Az 1957. évig a szarvasmarhaállomány átlagos vágósúlyát 19 százalékkal, a sertéseket pedig 11 százalékkal kell növelni, a tejhozamot 32 százalékkal, a gyapjúhozamot pedig 36 százalékkal. A száz tehéntől felnevelt borjak számát 75-re kell emelni, az egy anyasertéstől fölnevelt malacok számát 16-ra, a 100 juhtól fölnevelt bárányok számát pedig szintén 100-ra kell emelni. Főleg a helyi és járási szerveknél kell bevezetni a gazdasági állatok hasznossága fejlődésének rendszeres havi ellenőrzését. 3. A sertéstenyésztésben ki kell küszöbölni a tavaszi hónapokban állandóan ismétlődő malachiányt, valamint az őszi malacfölösleget, úgyhogy a fiatal anyasertéseknek tenyésztésre való beosztása elsősorban augusztusban és szeptemberben történjék, az elöregedett anyasertések hizlalása pedig malacozásuk után a tavaszi hónapokban. Hogy évente legalább kétszeri ellést érjünk el az anyasertéseknek 75 százalékánál, a párosítást úgy kell megszervezni, hogy a sertésállományban az 1 anyasertéseknek 55—60 százaléka legyen mindig párosítva. Ezeknek a kilenc hónapnál idősebb párosított anyasertéseknek százalékát már 1954 szeptember végéig el kell érni. 4. Jelentősen csökkenteni kell a borjak, malacok, bárányok, csikók és csirkék elhullását az állatokról való gondoskodás megjavításával, helyes etetéssel és megfelelő istállózásal. 5. A borjak elválasztásánál a bikaborjuk számát 42 százalékra kell emelni; minden évben szeptember végéig meg kell valósítani az állatállomány szétosztását tenyészállatokra és vágómarhára és a takarmánykészletek alapján az év végéig a vágóhidakra kell vinni azokat a vágómarhákat, amelyek számára nincs biztosítva télire a takarmány. Az állatállomány 1. A munkaerők számának emelkedését, a korhatár javulását, a képzettség emelkedését, valamint a mezőgazdaságban dolgozó személyek anyagi és kulturális viszonyainak javulását a legközelebbi években a mezőgazdasági termelés lényeges növelését biztosító alapfeltételeknek kell tekinteni. 2. Az 1954—1957. években összesen és a takarmányvetőmagok, főleg a lucerna-, fű- és lóheremagok ter-. melésére. 4. Az összes mezőgazdasági dolgozók figyelmét az istállótrágya és trágyáié teljesmértékű felhasználására kell irányítani, ami fő eszköze a talaj termékenysége fokozásának. Nagymértékben meg kell vetni a komposzttermelés alapjait a városok és ipari-, valamint más üzemek összes trágyahulladékainak fölhasználásával. Ezeknek az anyagoknak fölhasználására föl kell hívnunk a gép- és traktorállomások dolgozóinak figyelmét is és el kell őket látni gépi berendezésekkel a folyékony és félfolyékony fekáliák, tráa nitrogéntartalmú műtrágyáknál a foszfortartalmúaknál a káliumtartalmúaknál 5. Hatásos harcot kell szervezni a növényi kártevők és gyomok ellen agrotechnikai, vegyi és gépi eszközökkel. Jelentősen csökkenteni kell az aratásnál és az egyes növények raktározásánál előforduló veszteségeket. 6. A komlótermelő járások és községek részére mezőgazdasági termelésük tervét úgy kell módosíállapotát az év vége helyett október elsejére kell betervezni. 6. Lényegesen meg kell javítani a tenyészállatokra fordított munkát, főleg a szarvasmarha-, sertés- és juhtenyésztés terén. A tenyészállatok nevelésében a cseh területeken a vörös-tarka szarvasmarha-állomány tenyésztésének hagyományaihoz kell igazodni, Szlovákiában-pedig a sárgástarka és a pinzgaui szarvasmarhaállomány hagyományaihoz, a sertéstenyésztés terén a cseh nemesített fehérszőrű sertések tenyésztési hagyos mányaihoz, egyes körzetekben pedig a mangalica, a prestici fajták tenyésztésének hagyományaihoz. 7. Intézkedni kell, hogy az összes egységes földmű vesszövet kezetekben és állami birtokokon bevezessék az állattenyésztési termelési munka szervezésének helyes módszereit, az igazságos jutalmazást, főleg a pótjutalmazást a termelési feladatok túlteljesítéséért. 8. Az 1955. évben három állandó kiképző központot kell felépíteni a sertésetetők kiképzésére és három másik központot a tehéngondozók és fejők kiképzésére 30 férőhellyel gyakorlati és elméleti iskolázás céljából rövidtartamú tanfolyamok keretében. 9. Meg kell erősíteni a zootechnikai állatorvosi szolgálatot szakképzett dolgozók bekapcsolásával és biztosítani kell hathatós segítségüket az EFSz-ek és egyénileg gazdálkodó földművesek részére az állattenyésztési termelés növelése érdekében. 10. Állandóan fokozni kell a takarmánytermelést, úgyhogy az 1953. évhez viszonyítva 1957-ben összesen 32 százalékkal emelkedjék, ebből a rétiszéna és az évetó takarmányok 90 százalékkal, a nedvdús takarmányok 19 százalékkal, a szemestakarmány 12 százalékkal, a hüvelyestakarmány 158 százalékkal, a burgonya pedig 23 százalékkal. A rétek és legelők hozamát 50 százalékkal kell fokozni, az évelő takarmányok hozamát pedig 24 százalékkal. A rétek és legelők hozamának emelése céljából jobban fel kell használni a trágyalevet, az istállótrágyát, a komposzt-műtrágyát, a meszet, a Thomas-féle lisztműtrágyát és számításba kell venni a réteken a vízviszonyok módosítását is. A hegyi körzetekben évente legkevesebb 14 trágyái éöntözéses gazdaságot kell létesíteni az állami birtokokon 320.000 állandó dolgozót kell megnyernünk mezőgazdasági munkákra, főleg az ifjúság köréből, ebből. 1954ben 105.000, 1955-ben 85.000, 1956ban 70.000 és 1957-ben 60.000 dolgozót. 3. A határmenti járásokban állandó tevékenységet végző mezőgazdasági dolgozó személyek számát az 1953. évhez viszonyítva legkevesebb 70.000 gyahulladékok szállítására és megszerzésére, valamint a komposztok előállítására szükséges berendezésekkel is. Telj he mértékben fel kell használni az ásványi trágyákat és mésztartalmú anyagokat; ebből a célból meg kell szervezni a nem működő vagy kihasználatlan mésztelepek és bányák megnyitását, a városokból szervezetten kell szállítani trágyázás céljára a fekáliákat, az ipari üzemekből pedig az összes trágyahulladékokat, ha csak nincsenek más módon fölhasználva. Az ásványi anyagokat tartalmazó trágyák szállítását a mezőgazdaság részére az 1953. évhez viszonyítva növelni kell, mégpedig: 1956 1957 72%-kai 770/o-kal 42%-kal 500/o-kal 41o/o-kal 57%-kai tani, hogy a lehető legjobban lehetővé tegye, hogy figyelmüket és eszközeiket e komló termesztésére fordítsák. 7. A gyümölcstermelést és szőlőtermelést hosszúlejáratú terv alapján kell fejleszteni és fokozott gondoskodással egyre több jóminőségü gyümölcs- és szőlőtermést kell elérni. és egységes földművesszövetkezetekben. 11. Népszerűsíteni kell és ki kell terjeszteni a takarmányvetési folyamatok bevezetését; nagyobb mértékben kell fölhasználni a takarmányközi termékek termelését, mint amilyen a répa közé vetett takarmánynövény és a hüvelyeseknek a szemestakarmánnyal való keverése. A takarmányalapok megnagyobbodását és biztosítását olyan takarmánynövények termelésével kell elérni, amelyekből egy hektáron a legtöbb vetési egység és tápláló fehérje érhető el. Be kell Ve'zetni az 'új magashozamú takarmánynövények termelését, főleg a takarmánykáposzta, szudáni fű termelését és ki kel! bővíteni a további takarmánynövényekkel való kísérletezést főleg a szárazabb körzetekben. Rendkívüli igyekezetet kell fordítani a silózott készletek megteremtésére a téli időszakra, értékes és magashozamú silózható növényekből, főleg hüvelyes, szemes vegyestakarmánynövényekből tavaszi silózás céljából és kukoricából vagy kukoricának napraforgóval és hüvelyesekkel való keverékéből nyári és őszi silózás céljára. Sertéshizlalás céljára a legszélesebb mértékben be kell vezetni a burgonyás ilózást. Minden fejőstehénre legkevesebb 25 métermázsa silózott takarmánykészletet kell számítani télire, minden növendékmarhára pedig 10 métermázsát; minden egyes közös istálló mellett ki kell építeni a süózáshoz szükséges területeket, legkevesebb 1 köbméter kiterjedésben és 4 métermázsa anyag silózására szükséges térséget is. 12- Takarmányozási célokra teljes mértékben föl kell használni minden alkalmas ipari hulladékot, főleg a savót, a fölözött tejet, vért, kukoricaélesztőt, a szulfittartalmú lúgok élesztőit és más hulladékokat. Továbbá fel kell használni az összes hulladékanyagot a közös étkezési üzemekből és meg kell szervezni a konyhai hulladékok gyűjtését. Az állami birtokokon és EFSz-ekben be kell vezetni az acidofil tejjel való etetést. 13. Az ip^ri üzemek, hivatalok, katonai alakulatok, nemzetbiztonsági egységek és hasonlók éttermei mellett saját forrásokból hizlaldákat kell létesíteni és biztosítani azt, hogy ily. módon felhasználódjanak az összes élelemhulladékok, ha másképp nem használják fel őket. személlyel kell emelni. Minden évben ki kell dolgozni a hatáividék benépesítésének tervét, amely komplex módon megoldja a termelési, beruházási, lakás, ellátás, egészségügyi, kulturális stb. kérdéseket. Az 1954. évben a határmenti körzetekben biztosítani kel! a lakóházak gyors rendbehozatalát, a helyi gazdasági minisztérium és az építőiparügyi minisztérium szakembereinek ezekbe a kprzetekbe való összpontosításával, a nemzeti bizottságok mindennemű technikai segítségével, az állami munkaerőtartalék tanintézetei tanulóinak és végzett növendékeinek, valamint a tömegszervezetek kezdeményezésének erre az építésre való összpontosításával. 4. Feladatul kell tűzni a párt- és tömegszervezetek, va'amint az állami szervek elé, hogy a gép- és traktorállomások számára szákmai és politikai téren fejlett dolgozók toborzásának biztosítását elsőrendű feladatuknak tartsák és hogy ezt a gép- és traktorállomásoknak, mint a mezőgazdasági termelés irányítását szolgáló anyagi-technikai alap funkciójára és jelentőségére vonatkozó széleskörű felvilágosító munka alapján végezzék, valamint arra a nagy hazafias műre vonatkozó felvilágosító munka alapján, amelyet pártunk és kormányunk állított a gép- és traktorállomások elé. Ebből a célból főleg: a) politikailag és szakmailag fejlett ipari és mezőgazdasági dolgozókkai kell megerősíteni a gép- és traktorállomások irányítását; b) még az 1954. és 1955. év folyamán biztosítani kell a gép- és traktorállomások részére 6000 szakmunkás toborzását, ebből: 300 főiskolai végzettségű agronómust, 140 főiskolai végzettségű mérnökgépesitőt, 3100 magasabb szakképzettséggel bíró agronómust, 650 magasabb szakképzettséggel bíró mérnöki-technikai dolgozót; c) a gép- és traktorállomások dolgozóinak számát 1957-ig 27.000-rel kell emelni. A mezőgazdaság gépesítése céljából a gép- és traktorállomások dolgozóinak kiválasztását elsősorban az iparban kell végrehajtani, mégpedig az ipari dolgozók és más ágazatok azon dolgozóinak soraiból, akiknek falun van lakóhelyük és gazdaságuk is; d) kötelezni kell a minisztériumokat és az egyes vállalatokat hogy segítsenek ezeknek a dolgozóknak kiválasztásában és hogy akadályozás nélkül mentsék fel a szakembereket és szakképzett munkásokat a mezőgazdaságba való átlépés céljára; e) a gép- és traktorállomások bér, fizetés és prémium rendszerét át kell dolgozni, hogy megfeleljen fokozott jelentőségüknek, hogy biztosítva legyen a képzettség és a termelési eredmények alapján való jutalmazás; f) azoknak a dolgozóknak, akik más ágazatokból mentek át a gépés traktorállomások munkakörébe, az első év tartama alatt lehetővé kell tenni jövedelmüknek egyenlővé tételét eddigi fizetéseik magasságával. 5. Az állami birtokokat el kell látni megfelelő számú szakképzett mezőgazdasági szakemberrel és az 1957. évig körülbelül 8500 emberrel kell emelni dolgozóik számát. 8. Az eddigi egységes földművesszövetkezetek tagalapját a többi ágazatokból visszatért dolgozókkal és a többi vidéki lakosság soraiból nyert dolgozókkal kell megerősíteni, mégpedig az 1957. évig kb. 72.000 személlyel. Ebből a célból szükséges, hogy: a) EFSz-tagokul megnyerjünk iparunk és nemzetgazdaságunk más ágazataiból olyan dolgozókat, akik a falvakon laknak és egyszeri támogatásban kell részesíteni őket, azoknak pedig, akiknek nincsen földműves gazdaságuk, juttatni kell háztáji gazdálkodásra földet és hitelt tehén vásárlására; b) az EFSz-ben végzendő munkára meg kell nyerni a vidéki asszonyokat /és más vidéken élő olyan személyeket, akik nem dolgoznak a mezőgazdaságban; c) szükség szerint segíteni kell az EFSz-eket szervező szakemberek hozzájuk utalásával a gép. és traktorállomások terhére. 7. Rendszeresen kell emelni a mezőgazdaságban dolgozó ifjúság képzettségét. Ebből a célból: a) meg kell szervezni az EFSz-ek és a mezőgazdasági állami szektor utánpótlásának nevelését olymódon, hogy látogassák a mezőgazdasági tanulóiskolákat, hogy tanuljanak a falusi iparosoknál, mint tanulók és egyúttal a földművesifjúság téli iskolázásának keretében kinevelni azt az utánpótlást, amely ott marad dolgozni az EFSzben vagy szüleinél; b) jelentősen meg kell javítani a mezőgazdasági tanulóiskolákban a nevelést és tanítást és rendesen el kell őket látni taneszközökkel és a szükséges berendezéssel. Teljes mértékben ki kell használni a mezőgazdasági tanulóiskolák összes eddigi berendezéseinek kapacitását és a válogatott EFSz-ekben és állami birtokokon a mezőgazdasági tanulóiskolák keretében meg kell szervezni az utánpótlás csoportos nevelését nevelők irányításával, hogy az 1954. évben a mezőgazdasági tanulók közül 13.600 fiú és leány helyezkedhessen el a mezőgazdaságban és legkevesebb ugyanilyen számú fiút és lányt kell biztosítani évente a mezőgazdaság számára a következő években is. Ebből a célból a szövetkezetek és állami birtokok részére biztosítani kell az elszállásolási és más berendezések építéséhez elkerülhetetlen szükséges összeget,' c) lehetővé kell tenni az egyéni tanulást a gép- és traktorállomások, állami birtokok és EFSz-ek bevált mestereinél és esetleg válogatott magániparosoknál is, körülbelül 2000 tanuló számára még az 1954-ik évben és így kiküszöbölni a kovácsok, kerékgyártók, szíjgyártók, esetleg más falusi iparosok körében érezhető hiányosságot is; d) a többi mezőgazdasági ifjúság részére té' iskolákat kell rendezni a mezőgazdasági szakiskolák, esetleg más-iskolák mellett. Ezeket az iskolákat kétévenként, mindig november 1-től április 30-ig terjedő időszakban kell megszervezni; e) a mezőgazdasági ifjúság részé, re a^Központi Szakszervezeti Tanács és a földművelésügyi minisztérium pénzeszközeiből téli rekreációkat kell szervezni, elsősorban a tanulóiskolákban. 8. A mezőgazdasági termelés irányításának jobbá tétele érdekében biztosítani kell a szakkáderek megfelelő számát és ebből a célból: a) fokozatosai! növelni kell a mezőgazdasági szakmára kitanított szakemberek számát úgy, hogy az 1957. évben a főiskolák első évfolyamaiba legkevesebb 1800 személyt vegyenek fel, a mezőgazdasági-technikai iskolák első évfolyamaiba pedig legkevesebb 2900 személyt, a mezőgazdasági mesteriskolák első évfolyamaiba pedig legkevesebb 6600 személyt; b) az 1954—1957-ig terjedő években a földművelésügyi minisztérium technikai iskoláin és főiskoláin kiképezni és a mezőgazdaságban elhelyezni; 3500 agronómust (ebből 850 főiskolást, b&leszámitva azokat a hallgatókat, akik az iskolaügyi minisztérium hatáskörébe tartozó főiskolákból léotek át); 2074 zootechnikust (ebből 475 főiskolást), 765 állatorvost (ebből 710 főiskolást), 437 gépesítőt (ebből 148 főiskolást); c) ezenkívül az 1957. évig az iskolaügyi minisztérium főiskoláin legkevesebb 150 gépészmérnököt és 70 növény-orvost kell kiképezni a mezőgazdasági termelés részére; d) biztosítani kell 800 főiskolai és négyéves mezőgazdasági szakiskolai képzettségű szakembernek más reszortokból való átlépését a mezőgazdasági termelésbe. A nemzeti bizottságok segítségével biztosítani kell számukra az előnyös elszállásolást és egy év tartama alatt az esetleges fizetéskülönbség kiegyenlítését anyaüzemeink részéről; e) más reszortokból való átcsoportosítással különféle rövidtartamú mezőgazdasági iskolák és tanfolyamok legalább 2000 végzett növendékét kell megnyerni a mezőgazdasági mesteriskolákba; f) 1955-ben meg kell kezdeni két mezőgazdasági főiskola építését, 1955—1957. években pedig három mezőgazdasági-technikai iskola építését. Jelentősen meg kell javítani az összes mezőgazdasági iskolák, iskolai birtokok és műhelyek fölszerelését, elsősorban a leg. újabb gépesítő eszközökkel és tanszerekkel \»ló ellátását; III. Az állattenyésztési termelés és a takarmánytermelés növelésérői IV. A mezőgazdaságnak munkaerőkkel és szakemberekkel való megerősítése 1955 61o/o-kai 330/o-kal 240/0-kai
