Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-23 / 125. szám, vasárnap

1954'. május 23. III §10 3 A nyárasdiak 36.000 liter tejei adnak be terven felül Felistál állomásától hat kilométer az út Nyárasdig. Nyílegyenes — mindkét oldalán akácfákkal szegélyezve. Az imitt-amott kikorhadt öreg fák helyébe fiatal fákat ültettek. Gyalog vágtam neki az útnak, hisz oly kellemes a májusi tavaszi levegő. Hullámzó zöld búzatenger kísért mindenütt. Ringó gabonatáblák, végeláthatatlan lucerna és kukoricatáblák az egész láthatáron. Sok látványosság közepette jutok el a szövetkezeti irodába. Csak a könyvelőt találom bent, írása fölé hajolva. Pár percig elszórakozunk erről is, arról is és kérésemre elvezet az állatgondozókhoz. A falu szélén állapodtunk meg a tehénistállóknál. Szemem megakad az újonnan épült két modern istállón. Kilencvenhat fejőstehén van mindegyikben. De az állatok sem lekicsinylésre méltók. Gyönyörű mindvalamennyi. Meglátszik rajtuk a gondos kéz munkája. Minden fejő szereti az állatot. Úgy gondozzák őket, mint sajátjukat. Csölle Sándor és Kovács János értik az állatokkal való bánásmódot. Mindkettő a mult évben jött át az állami gazdaságból a^ szövetkezetbe. Ott is fejők voltak és nem az utolsók. A szövetkezet nagy segítséget kapott bennük. Csak azóta van 6.5 liter átlagfejés, mióta idekerültek. Tavaly alig fejtek 3.5 litert tehenenként. Alig kilenc hónap alatt 3 liter többletet értek el, annak dacára, hogy a tehenek 70 százaléka előhasú. Borjazás után 10—12 liter átlagra számítanak. Hogy miáltal érik el ezt a jó eredményt, erre Csölle Sándor ad magyarázatot. — Nem jó, ha az állatokat összevissza hurcolják — mondja Csölle Sándor. És a jó takarmány is sokat jelent — folytatja. Míg bent voltak ä faluban szétszórva, több takarmányt kaptak, mégis csak 4 liter tejet adtak naponta. Gondozni kell az állatokat és olyan istállók kellenek mint ez — mutat a magas szellős istállóra. — Ilyenekben lehet állatokat nevelni és tisztántartani o'ket. Csölle Sándor legkedvesebb tehene a hamúszínű Szellő. Naponta 14 liter tejet fej tőle. Csölle Sándor legjobb fejője a szövetkezetiek. Naponta átlag 7 liter tejet fej.'A többi fejők sem igen maradnak mögötte, 6.5 liter átlagot ők is elérnek. Frühvald István bácsi szintén ebben az istállóban etető. Ő sem mai gyerek már. Ötvenéves mult, de a munkában fiatalosan mozog. Nem marad le ö sem a fiatalok mögött. Hiszen ő is fejő, méghozzá a javából. Franciaországban is volt, mint gályás három évig. Sokszor kapott dicséretet gazdájától. Nem volt ott István bácsinak éppen rossz dolga, mégis hazakívánkozott. Elfogta a honvágy, a haza iránti szeretet. így került a nyárasdi szövetkezetbe, ahol már harmadik éve fejő. Tizennégy szarvasmarha van gondjaira bízva. Szereti mindvalamennyit. — Ez a tehén rövidesen húsz liter tejet ad — mondja István bácsi. — De ha már kezdettől fogva az én kezem alatt lett volna, ma másként nézne ki. Bent a faluban elnyomorították, de sebaj, csinálok én ebből olyan tehenet, hogy nem lesz párja. Magabiztosan mondja ezeket a szavakat, mint aki meg is szokta tartani azt, amit ígért. Közben a szövetkezet elnöke Döményi János is előkerül. A földekről jött, hogy itt saját szemével győződjön meg a munka menetéről. További Utamon ő kalauzol és felvilágosítást ad kérdéseimre. A sertésistállóba megyünk. Kétmázsás anyák hevernek az ólban. S majdnem mindegyikkel malacok vannak. Van olyan is, amelyikkel tizenhárom malac szaladgál. A jó eredmény Kovács Dénes és Balog Ferenc gondozók érdeme. Tisztán tartják az ólakat, jól kezelik az állatokat. — A hasznavehetetlen anyákat kiselejtezzük — mondja az elnök. — Nem kell nekünk olyan állat, amelyik ingyen eszik. Most is kiselejteztek harminc darabot, amelyek nem felelnek meg, s helyettük jó fajtát szereztek be. Ennek köszönhetik, hogy az idén egy ellésnél 9.5 átlagot értek el. Minden egyes anyától még 7—8 malacot várnak. Ilyen eredményeket még az állami gazdaságban is kevés helyen érnek el. Tavaly csak nyolc darab volt az évi átlag egy anyától. Ezt a hatalmas emelkedést alig egy év alatt érték el. Hogy az állattenyésztés hasznosságát továbbra is növelhessék, természetesen szükség van jó abrakra és takarmányra. Erről időben gondoskodtak, hogy legyen. Az idén már kitart a takarmány, jövőre pedig még több lesz. Kukoricát 152 hektáron vetettek, s ha a tervezett 42.40 mázsa helyett 45.46 métermázsa hektáronkénti termést érnek el, akkor lesz abrak bőven. A beadási kötelezettségen ffeli.il 64 vagon kukorica marad az állatoknak. Ezenfelül lesz árpa és más szemestakarmány is. A marhaállomány részére is biztosítják a száraztakarmányt és silót is. A mult héten látogatta meg őket az állami gazdaság mérnöke és azt javasolta, hogy silókukoricát ültessenek és ezt hagyják megcsövezni, s akkor silózzálc le. Ebben aztán lesz vitamintartalom. Megfogadták e jó tanácsot, s elvetettek még 30 hektár silókukoricát. Egy állatra így csak 35 mázsa siló jut, de elegendő lesz ahhoz, hogy a tejhozam télen ne csökkenjen. A nyárasdi szövetkezetesek ilyen szervezéssel állandóan emelik az állatok hasznosságát. Míg a mult évben ráfizetés volt az állatoknál, az idén havonta 12.000 korona jövedelmük van tejből. Ez hozzájárul a tagság életszínvonalának állandó emeléséhez. Tavalyi lemaradásukat kétszeresen akarják behozni. Az elért sikereken felbátorodva, a tagok elhatározták, hogy a disznóhúsból az előirányzott 250 mázsával, tejből 36.000 literrel többet adnak az országnak. Halász Ambrus. | Versenyben a bő cukorrépatermésért A I.IBADI SZÖVETKEZETI tagok kihasználták a kedvező időjárást és a munkaerőket is a cukorrépa idejében való gondozására és egyelésére. Jól felkészültek erre a munkára. A cukorrépaterületet felosztották az egyes tagok között. Egy-egy munkaerőre 19 ár megművelése jut. A cukorrépa egyelésénél a szövetkezeti tagok családtagjai is segítenek. A szövetkezetnek csak 74 tagja van, azonban a földeken átlag 120 ember dolgozik. Jól folyik a cukorrépa egyelése. Ma kiegyelik az utolsó hektárokat. Két nap múlva az egész cukorrépaföldet megsarabolják, amelyet eddig már kétszer dynaxiddal beporoztak. A libádi szövetkezeti tagoknak a tavaszi munkák második szakaszában, főként a cukorrépa gondozásánál nagy segítséget nyújt a szocialista versenyzés. Az eddigi eredmények alapján Juhász Fereno csoportja vezet a versenyben, amely, nek tagjai minden munkát jól és a tervezett határidőn belül elvégeznek. A CSÚZI SZÖVETKEZETI tagok a cukorrépát 80 hektáron két nappal a tervezett határidő előtt vetették el. A cukorrépa gondozásánál négy mezei munkacsoport versenyzik egymással. A cukorrépaterület felét már kétszer megsarabolták. Két nap múlva az összes cukorrépát kiegyelik. Naponta átlag 18—20 hektárt egyeltek ki. A csúzi szövetkezeti tagok sokat törődnek azzal, hogy a cukorrépa egyelésénél ne legyen 16—20 cm-nél nagyobb a távolság. A négy csoport versenyében Lackó János csoportja vezet, a második helyen Palkovics János csoportja helyezkedett el. Példásan teljesítik a X, kongresszusra vállalt kötelezettségeiket A besztercebányai kerület szövet, kezetei a CsKP X. kongresszusa tiszteletére több mint 16 millió korona értékű felajánlást tettek. A május elsejéig teljesített felajánlások értéke 3.290.000 korona. Az állattenyésztési termékek beadása jól halad minden járásban. A hornárikinčicei szövetkezetben már teljesítették az évi tejbeadást, mégpedig két nappal a kötelezettségvállalásban meghatározott idö előtt. A sásai szövetkezetben május elsejéig 4.000 liter tej helyett 13.000 litert szolgáltattak be, a ledzani szövetke. zetben a tervezett 2.000 liter helyett 7.430 liter tejet adtak be. A medovácei szövetkezet már teljesítette felajánlását. Ugyanis az első negyedév folyamán már teljesítette a félévi beadást. Az évi beadást 62 százalékra teljesítette. A szőlőskei szövetkezeti tagok is határidő előtt teljesítették a sertéshúsbeadást és terven felül 270 mázsa sertéshúst adtak be. A szövetkezet pénztárába 512.000 korona jutott az állami beadásokért. Növelik a tejhozamot A lehocké-lúki mezőgazdasági kísérleti állomáson pénteken, május 21-én előadást tartottak Malinyina módszeréről és a rideg borjúnevelésrőlr Az oktatáson a kassai és az eperjesi kerületből 50 szövetkezeti tag vett részt. Szvitok András mérnök, a kerületi kísérleti intézet állattenyésztési osztályának vezetője a gyűlésen részvevőket P. A. Malinyina módszere alkalmazásával és a borjak rideg nevelésének eredményeivel ismertette meg. Malinyina módszerének komplex betartásával a pinzgaui fajtáknál nagy tejhozamot értek el. Áprilisban 56 tehéntől napi 11.77 literes átlagtejhozamot. Ez kétszerese a kerület állami gazdaságaiban eléri eredményeknek és több mint háromszorosa az egyénileg gazdálkodók elért napi tejhozamának. A borjak rideg nevelésével is igen szép eredményeket értek el. Áprilisban 0.90 kg-os súlygyarapodást értek el. Több esetben 1.15— 1.20 kg-os súlygyarapodást is feljegyeztek. A vita során a szövetkezeti tagok megígérték, hogy bevezetik és tökéletesítik P. A. Malinyina módszerét és a Stejman-féle rideg borjúnevelést. harcban, az határozza meg, hogy azokat mennyire érti meg és menynyire helyesli, , milyen mértékben támogatja maga' a dolgozó paraszt; ág, különösen a középparasztság. Nyomatékosan hangsúlyozni kell:<a kulák elleni harc eszközeit, az ellene alkalmazható rendszabályok mértékét és formáit mindenkor és mindenütt a dolgozó parasztok állásfoglalása dönti el. Megérti-e a dolgozó parasztság a kulák ellen alkalmazott rendszabályokat vagy sem, támogatja-e azokat vagy sem, — ez határozza meg az osztályharc formáit és eszközeit. Teljesen helytelen álláspont a dolgozó parasztságot számításon kívül hagyni a kulák elleni harcban. Ha a dolgozó parasztok nem értik meg, ha nem helyeslik és nem támogatják a kulák ellen alkalmazott rendszabályokat, akkor természetes, hogy ezek a rendszabályok épp az ellenkező hatást váltjak ki belőle: a sajnálkozást, az igazságtalanság érzését, és megesik, hogy nagyon .'hamar szolidaritást vállalnak „az igazságtalanul üldözött" kulákkal. Az osztályharc legfőbb és legfontosabb tennivalója tehát a dolgozó parasztok felvilágosítása és nevelése, az, hogy meggyőzzük őket a kulákoK elleni harc szükségességéről és igazságosságáról. Felvilágosítani és meggyőzni a dolgozó parasztokat a kulák elleni harc szükségességéről és igazságosságáról — a kulákok politikai elszigetelését jelenti és eredményezi. Ha a kulák elleni harcban hibákat követtünk el, akkor ez elsősorban is ott és azért történt, mert elhanyagoltuk a dolgozó parasztok felvilágosításának és meggyőzésének munkáját, és azt hittük, hogy ez a harc megoldható rendszabályokkal, adminisztratívintézkedésekkel és ugyanakkor beértük annak hangoztatásával, ha a dolgozó parasztok előtt csak ismételgettük, hogy a kulák ellenségünk és harcolni kell ellene. Sokhelyütt, de nagy általánosságban is úgy vélték, ha a kommunisták és az államhatalom helyi szervei tudatában vannak annak, hogy a kulák ellenségünk, akkor az elegendő az osztályharchoz és elég, ha ők harcolnak a kulák ellen. Márpedig a kommunisták, a pártszervezetek és az államhatalmi szerveknek nem az a feladata az osztályharcban, hogy csak ők maguk harcoljanak a kulák ellen, hanem az, hogy a dolgozó parasztokat vigyék harcba a kulák ellen. A kérdés most már az, hogyan győzzük meg a dolgozó parasztokat a kulák elleni harc szükségességéről és hogyan világosítsuk fel őket arról, miért ellenségünk a kulák? Erre nézve sokat tanulhatunk a felvilágosító és meggyőző munkánkban elkövetett hibákból. A legnagyobb hiba az, hogy a felvilágosító munka általános jellegű. A pártszervezetek, a járási és falusi funkcionáriusok legtöbb esetben csak arról beszélnek a dolgozó parasztok előtt, hogy a kulák kizsákmányolója, ellensége a dolgozó népnek, a nép hatalmának. Csupán általánosságban, mint fogalomról esik szó a kulákról és nem beszélnek konkréten egy-egy megnevezett kulák ártalmas aknamunkájáról. A felvilágosítás olyanforma, hogy egyképpen alkalmazni lehet akár egy keletszlovákiai, akár egy északcsehországi faluban. Nem számol tehát a helyi viszonyokkal, a helyi adottságokkal. A kulák elleni harcban nem arra van szükség, hogy a falusi pártszervezetek, a funkcionáriusok általános jellegű megállapításokat tegyenek, általános irányelveket hangoztassanak, mert ha ezeket nem alkalmazzák a saját helyi viszonyaikra, akkor azok üres, kongó frázisokká válnak és nem hoznak semmi eredményt. Nem elég csak azt hangoztatni, hogy a kulák kizsákmányoló, aki éhbérért dolgoztatott — és dolgoztatna ma is, ha alkalma volna rá — hanem nevén kell nevezni a falu kulákját, vagy kulákjait és egész kizsákrŕiányoló ténykedésük bizonyításával kell a falu dolgozó parasztjait rávezetni arra, hogy felismerjék. hogy a kulák valóban kizsákmányolta őket. De itt sem úgy kell eljárni, hogy az előadó, a népnevelő bizonygassa, hogy a kulák így meg úgy kizsákmányol, hanem a kulák kizsákmányoló ténykedését olyformán kell megmagyarázni, hogy maguk a dolgozó parasztok jöjjenek rá: a kulák valóban kizsákmányolta őket. Annak hangoztatása sem elég, hogy a kulák ellensége a dolgozó népnek, a nép hatalmának. Nem általánosságban kell erről beszélni, hanem arról, hogy a falubeli kulák az ellensége és annak magatartásán, ténykedésén — ami nem egyszer nagyon is leplezett — kell megmutatni, miben nyilvánul meg nála ez az ellenséges érzület. Hozzátehetjük: mindez roppant bonyolult, fáradságos, sok időt és türelmet kívánó feladat, de sikeres osztályharcot vívni, a kulákok politikai elszigetelését elérni másképpen nem lehet. Egyáltalán, mit jelent politikailag elszigetelni a kulákot? Röviden és velősen kifejezve azt, hogy a kulák minden szava, minden ténykedése, hogy'a dolgozó parasztokat a saját oldalára vonja és a saját igazáról meggyőzze, falrahányt borsó legyen. Ezt elérni minden faluban, minden dolgozó parasztnál az osztályharc legfőbb feladata. Propagandánk, agitációs munkánk egyik másik fő hibája, hogy az osztályharcban a kulákokból torzképet faragnak, szörnyetegnek tüntetik fel. Tapasztalható ez mind az előadásos propagandában, mind a különféle kiadványokban és az újságokban, de tapasztalható az agitációt közvetve szolgáló más munkaterületeken, mint pl. az irodalomban és a színjátszásban is. Agitációnkban a kulák sokszor csodalénnyé, szörnyeteggé válik, vagypedig valamilyen népszínműves figura lesz belőle. Hogyan történik ez? Úgy, hogy

# sok előadó és agitátor a kulákról, mint a „legállatiasabb kizsákmányolóról", „vérszopóról", „piócáról", újabban a „báránybőrbe bújt farkasról" és más hasonlókról beszél, úgy, hogy számos irodalmi alkotásban a kulák csak gyilkol és bujtogat, úgy, hogy a színjátszó jól táplált, pocakos, tip-top feketeruhás, tükrösen fényes csizmás, hófehér ingbe bujtatott figuraként terem a színpadon és próbálja elhitetni a nézőkkel: íme, ilyen a kulák. Ez a komédiázás éppen az ellenkező hatást váltja ki a dolgozó parasztokból, nem teszi előtte ellenszenvessé, gyűlöletessé osztályellenségét. Helytelen volna azt állítani, hogy a dolgozó parasztok egy része nem érti meg, hogy a kulák a legállatiasabb kizsákmányoló, aki most a megváltozott viszonyok között nem riad vissza még a gyilkosságtól vagy a gyujtogatástól sem és hogy szándékait leplezze „báránybőrbe bújik'.'. De ha a dolgozó parasztok gyűlésén az előadó csak általánosságban beszél a kulákról, mint a legállatiasabb kizsákmányolóról, vagy a báránybőrbe bújt farkasról, vagy ha egy dolgozó paraszt csak azt olvassa a regényben, hogy a kulák csak gyilkol és gyújtogat és ha a színpadon ezt a feketébe öltöztetett, elhízott figurát látja, akkor szinte megkönnyebülten sóhajt fel: no, ha ilyen a kulák, akkor nálunk hál istennek nincs kulák. Ezért gyökerében helytelen és káros, hogy agitációnkban a kulákot megfosszák emberi vonásaitól. A kulák hamis ábrázolása egyrészt nem vezeti rá a parasztokat a soraikban lévő „saját" kulákjuk felismerésére, másrészt, az így lefestett kulák nem is válthat ki gyűlöletet a dolgozó parasztokból. A feladat tehát az, hogy agitációnkban, a felvilágosító munkában az élő, húsból-vérből való kulákot állítsuk a parasztok elé éspedig mindig a nevén nevezett, „saját" kulákunkat. Az ilyen agitációnak és felvilágosító munkának aztán meg is lesz a maga jó eredménye. Összefoglalva a kulák politikai elszigeteléséről eddig mondottakat: a kulák politikai elszigetelése elsősorban és főleg a dolgozó parasztok öntudatától függ. Politikailag elszigetelni és korlátozni a kulákot azt jelenti, hogy megvédjük a párt és állami szervezeteinket attól, hogy oda kulákok beférkőzhessenek, nem engedjük be őket társadalmi és tömegszervezetekbe, nem lehetnek tagjai a földművesszövetkezeteknek. Ezt elérni és megvalósítani azonban csak úgy lehet, na maguk a dolgozó parasztok megakadályozzák, hogy ezekbe a szervezetekbe kulákok beférkőzhessenek. Ezért kell nyomatékosan hangsúlyozni, hogy a kulák elleni harc nemcsak törvényszabta gazdasági korlátozásokból, adminisztratív rendszabályokból áll, hanem mindenekelőtt a dolgozó parasztok felvilágosításából, hogy felismerjék a soraik közt lévő kulákokat, felismerjék azt, hogy ellenségük és miután ellenségük, ellenük az adott helyzetnek megfelelő eszközökkel harcolniuk kell. Bátky László