Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-22 / 124. szám, szombat

4 U J SZO 1954. május 22. Az indiai sajtó a genfi értekezletről A genfi értekezlettel kapcsolatos Kommentárjaiban az egész indiai sajtó elitéli az USA uralkodó kö­reinek politikáját, amely nyílt fegyveres beavatkozásra irányuló terveket propagál az indokínai há­borúban és új agresszív tömb meg­alakítását tervezi Ázsiában. Az „Indián Spectator" az indiai nagyburzsoázia hetilapja vezércik­kében elítéli Dulles politikáját. A lap hangsúlyozza: „A béke, a világ összes nemzetei közötti összhang és jóakarat szempontjából Dulles nyil­vánvalóan az USA eddigi legrosz­szabb külügyminisztere." Az „India Spectator" ezzel egy­idejűleg hangsúlyozza, hogy a genfi értekezlet bebizonyította az oroszok és kínaiak rendkívüli okos­ságát. Az „Amrita Bazsar Patrica" cí­mű kalkuttai lap vezércikkében fel­háborodással állapítja meg, hogy a francia kormány „még nem mon­dott le arról a gondolatról, hogy határozatát az indokínai népre rá­kényszerítse és hogy az amerikai külügyminisztérium csak alkalomra vár, hogy teljesen nemzetközivé tegye az indokínai háborút", vagyis „hogy az amerikaiak katonai be­avatkozást hajtsanak végre az in­dokínai háborúban". A „Nav Dzsivan" című lap, amely közel áll az Indiai Nemzeti Kon­gresszus pártjához, vezércikkében ezt irja: „Bidault javaslatával ösz­szehasonlítva Fam Van Dong viet­nami miniszterelnökhelyettes ja­vaslatát reálisnak lehet minősíteni, mert feltételezi az azonnali tűz­szünetet és Indokína népei szuve­renitásának elismerésén alapul." A hírhamisítók műve nem sikerül... Ezekben a napokban, amikor Genfben az indokínai kérdést meg- : tárgyaló kilenc küldöttség zárt ülé­seket tart, észrevehetően fokozódik a hamis hírek terjesztőinek aktivi. tása. Ezzel a tevékenységgel foglal­kozik több nyugati ország sajtótu­dosítója, akiktől továbbra is csak úgy hemzseg a „Sajtóház" nagy épülete és a Népszövetségi-palotá­nak folyosói, ahol a genfi értekez­letet tartják. Az olvasók előtt már ismert né­hány torzított hir, amelyek azt a célt szolgálják, hogy ferde megvilá­gításba helyezzék azon küldöttségek állásfoglalását, amelyek megegye, zésre törekednek az indokínai kér­désben Indokína nemzeti jogainak elismerése alapján. Ezek a hírek továbbá mentegetni igyekeznek azo­kat, akik a megegyezést akadályoz­zák. Szerdán még a kilenc küldöttség zárt ülésének befejezése előtt a Francé Presse francia hírügynökség — : r közzétette híreit arról, 'hogy történt az ülésen. A hírügynök­s g azt irta, hogy az ülésen Fam Van Dong, a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság küldöttségének ve­zetője felszólalt, majd így folytató, dott a hír: „Néhány adat alapján, Fam Van Dong beszédében történel­mi áttekintést adott, amely semmi pozitív elemet nem tartalmazott, mert a vietnami küldött kijelentet­te, hogy az ö terve az egyetlen ér­tékes terv és e tervnek kell a vita alapjául szolgálnia." Nehéz megmondani, hogy mily za­varos forrásokból merítette e hír szerzője adatait, egy azonban vilá­gos: a közvéleménynek a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldött­sége által elfoglalt álláspont újabb szándékos elferdítését tálalták. Bi. zonyos, hogy a Francé Presse hír­ügynökség tájékoztatójának is tud­nia kellett, hogy a május 17-i ülé. sen az összes küldöttségek, közöt­tük a Vietnami Demokratikus Köz­társaság küldöttsége is egyetértett azzal a szovjet javaslattal, hogy az indokínai béke helyreállításának kér. déséröl szóló tárgyalások alapját a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége által előterjesztett ja­vaslatok, valamint a francia küldött­ség által benyújtott javaslatok ké­pezzék. Ismeretes az is, hogy elfo­gadták a szovjet küldöttségnek azt a további javaslatát is, amely sze­rint azokat a javaslatokat, amelye­ket mind a francia, mind pedig a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének javaslatai tartalmaz. nak, az egyes pontok szerint tárgyal­ják meg és hogy elsősorban a ka­tonai kérdésekről tárgyaljanak, mert ezek mindkét javaslatban benne foglaltatnak és végül, hogy e katonai kérdések megtárgyalásá­nál tárgyalják meg az Eden május 12-i beszédében felvetett kérdése­ket, valamint a Szovjetunió küldött­ségének május ll.én benyújtott ja­vaslatait is. Az az állítás, mely szerint a Viet­nami Demokratikus Köztársaság küldöttsége állítólag elutasítja a francia javaslatok megtárgyalását, a dolgok igazi állásának szándékos kiforgatása. E mesterkedésnek az a célja, hogy a közvélemény figyel, mét elterelje arról a tényről, hogy éppen a francia küldöttség az, amely minden téren igyekszik kibúj­ni az indokínai probléma politikai szemszögből való megtárgyalása alól és hogy ez a küldöttség, vala­mint az USA és néhány más ország küldöttsége akadályozza az értekez­let rendes lefolyását azzal, hogy in­dokolatlanul azt követeli, hogy Laosz és Kambodzsa kérdését vá. lasszák külön Vietnam kérdésétől. Amint megállapítást nyert, a nyu­gati országok bizonyos körei nem tanúsítanak érdeklődést az iránt, hogy megegyezést érjenek el az indokínai béke mindkét fél számára elfogadható alapon való helyreállí­tásáról, hanem arra törekednek, hogy az ilyen megegyezést különféle hamis ürügyek alatt megakadályoz­zák. Figyelemreméltó főleg az a tény, hogy a genfi értekezleten részvevő amerikai küldöttség május 17-én közzétette a koreai fegyverszünet semleges államokból álló ellenőrző bizottsága svájci tagjának nyilat­kozatát. Az újságírókat csodálatba ejtette, hogy az USA küldöttsége miért mu­tat ily rendkívüli érdeklődést a nyi­latkozat iránt tíz nappal a nyilat­kozat közzététele után. Az amerikai küldöttség e nyilat, kozat iránti hirtelen érdeklődésének igazi okait hamarosan leleplezték. A politikai megfigyelők felhívták a figyelmet arra, hogy az USA kül­döttsége az említett nyilatkozat miatt akkor csapott lármát, amikor a Szovjetunió küldöttsége a május 14-i teljes ülésen javaslatot terjesz­tett elő, hogy alakítsanak a semle­ges államok tagjaiból álló ellenőrző bizottságokat, amelyek segítenék a feleket az indokínai háborús akciók beszüntetéséről szóló egyezmény tel. jesítésében. A Szovjetunió küldött­sége e javaslat benyújtásakor abból indult ki, hogy a vita folyamán rámutattak arra, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldött­ségének javaslata alapján a háborús akciók beszüntetéséről szóló egyez­mény teljesítésének ellenőrzését csupán a harcoló felek képviselőiből álló vegyesbizottságokra bízzák. A Szovjetunió küldöttségének javasla­ta nagy lépést jelentett az ellenőr­zés fontos kérdésében való megegye­zés elérésének útján. Igy értékelte ezt számos napilap is. Azonban ép. pen ez nyugtalanította az USA kül­döttségét, amely nyilvánvalóan nem az egyezmény elérésére, hanem az egyezmény akadályozására törek­szik. Ezért kapaszkodik hirtelen eb­be a nyilatkozatba, amelynek célja, hogy olyan benyomást keltsen, mint­ha a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság hatóságai meghiúsíta­nák a semleges országok felügyelő csoportjainak tevékenységét. Az ilyen állítás indokolatlanságáról ta­núskodnak a Koreai Népi Demokra. tikus Köztársaság képviselője által a május 18-i genfi sajtókonferen­cián felsorolt megcáfolhatatlan ada­tok, valamint az említett semleges bizottság lengyel és csehszlovák tagjának jelentésében foglalt té­nyek. Ezért világos, hogy az USA kül­döttsége a semleges országok bi­zottsága svájci és svéd tagja nyi. latkozatának közzétételével nem. csak arra törekedett, hogy elodázza a koreai kérdés megoldását a genfi értekezleten, hanem arra is, hogy negatív módon befolyásolja az indo kínai kérdés megoldását és meg­akadályozza a genfi értekezleten a szovjet javaslat elfogadását is. Ha ezeket a mesterkedéseket az­zal a méltatlan játékkal együtt ítél­jük meg, amelyet a súlyosan sebe­sült hadifoglyok Dien Bien Phu.ból való elszállítása körül játszanak az indokínai kérdés békés megoldásá­nak ellenzői, akkor szándékaikat világosan látjuk: minden módon el akarják húzni a genfi tárgyaláso­kat, ahol az indokínai béke helyre­állításáról van szó és meg akarják gyorsítani a washingtoni és párizsi tárgyalásokat, ahol a délkeletázsiai háború kiterjesztésére keresnek utakat. Teljesen érthető, hogy az emberek mUlióinak körében, akik a genfi ér­tekezlettől olyan határozatokat vár-/ nak, amelyek megszilárdítanák a né­pek békéjét és biztonságát, az ilyen kettős játék jogos felháborodást kelt. Csou En-laj és Csan Ven-tien ázsiai államférfiakat fogadtak Amint az Űj Kína sajtóiroda gen­fi tudósítója jelenti, Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság külügyminisz­tere május 18-án fogadta Amrit Kaurt, indiai egészségügyi minisz­tert, aki Oslóba utazik a Vöröske­reszt Társaság Ligája tanácsának ülésére. Csu En-laj, a Kínai Népköztársa, ság külügyminisztere május 15-én fogadta Anak Agung franciaországi indonéz nagykövetet. Csang Ven-tien, a Kínai Népköz­társaság külügyminiszter helyettese május 18-án fogadta E. Gandeviat, India svájci nagykövetét. Már negyedmillió amerikai írta alá a McCarthy eltávolítását követelő petíciót A „Joe must go" (Joenak mennie kell) Klub, melynek célja McCar­thy szenátusi mandátumának meg­semmisítése, közölte, hogy 250.000 személy már aláírta azt a petíciót, amely rendkívüli választások kitű­zését követeli McCarthy szenátor jövőjének eldöntésére. Ahhoz, hogry ilyen petíció érvé. nyes legyen, hatvan nap alatt leg­alább 404.000 aláírást kell gyűjteni. A klub ^tagjai arra számítanak, hogy petíciójuk alá június 5-ig si­kerül megfelelő számú aláírást gyűjteni — adja hírül az AFP hír­ügynökség. Mozdonyvezetők és a fűtők sztrájkja Angliában Midland iparvidékének szén- és acélellátása a mozdonyvezetők és fűtők sztrájkja miatt megbénult. Londonban a paddingtoni pálya­udvarról, ahonnan menetrendszerűen naponta 120 vonat fut ki, mindössze 58 vonat indult el. A Dél-Walesböl a fővárosba irányított összes teher­vonatokat le kellett állítani. Milyen a helyzet az amerikai imperialisták által uralt délkoreai»paradicsomban« Nicaragua és Guatemala között megszakadtak a diplomáciai kapcsolatok Amerikai hírügynökségek mana­guai tudósításai alapján Nicaragua kormánya megszakította Guatema­lával a diplomáciai kapcsolatokat. Amint ismeretes, Nicaragua ural­kodó körei már régen provokációs, hazug és rágalmazó kampányt 'folytatnak a guatemalai kormány ellen és a középamerikai diktátor­kormányok agresszív tömbjének megalakítására törekednek Guate­mala ellen. A guatemalai kormány összees­küvést leplezett le, amelybe bele volt keverve Nicaragua kormánya. Az összeesküvés célja volt, fegy­veres betörés Guatemalába Nicaragua kormánya abban az időben határozta el a diplomáciai kapcsolatok megszakítását Gaute­malával, amikor az USA fokozta a guatemalai kormány elleni kampá­nyát. A Kongresszus némelyik tag­ja provokációs kijelentéseket tett Guatemala ellen. A New York He­rald Tribúne című lap tudósítójá­nak jelentése szerint Gilling, a képviselőház tagja javaslatot ter­jesztett elő, hogy tegyenek intéz­kedéseket a közép'amerikai reak­ciós diktátorkormányok megerő­sítésére és „bátor akciókat" köve­telt Guatemala ellen. A sajtójelentésekből kitűnik, hogy a diplomáciai kapcsolatok megszakítása Nicaragua és Guate­mala között Washington számára nem jelentett meglepetést. Az United Press-hírügynökség tudó­sítója jelenti, hogy az USA külügy­minisztériuma előre tudta, hogy „erre a lépésre sor kerül". A szovjet balettművészek berlini sajtóértekezlete A Német Demokratikus Köztársa, ság miniszterelnökségének sajtóhi. vatalában sajtóértekezletet tartottak azok a Párizsból érkezett szovjet művészek, akiknek franciaországi fellépését a francia kormány nem engedélyezte. Abusch művelődésügyi miniszter­helyettes hangoztatta, hogy a szov­jet művészek berlini fellépése nem­csak a Német Demokratikus Köz­társaságnak, hanem egész Német­országnak is jelentős kulturális ese­ménye. Csulaki, a szovjet balettmüvészek csoportjának vezetője rámutatott arra, hogy a szovjet művészek a népek közötti kulturális kapcsolato­kat is bővítik. Utalt arra, hogy a franciák Párizsban lelkesen fogad, ták a szovjet művészeket, bár a szájét művészek saját hibájukon kívül nem szerepelhettek. A háború, a Li Szin Man-klikk és az amerikai megszállók olyan helyzetbe sodorták Dél-Koreát, hogy lakossága egyre nagyobb nyomorúságnak néz elébe. Dél­Korea példája világosan megmu­tatja, hogy az amerikai imperialis­ták háborúj segítsége mit jelent egy országnak. A délkoreai munkások; bére nem elegendő arra sem, hogy sajátma­gukat és családjukat eltartsák. Míg az árak állandóan emelkednek, a munkabérek egyre csökkennek. Hogy ha az 1947. évi átlagárakat százzal számítjuk, akkor 1950-ben már 953-at tettek ki, míg ma már elérik a 8030-at. A munkabér 1950­ben az 1947-es bérnek a 62 száza­léka volt. A fegyverszünet megkö­tése után pedig már csak 27 szá­zalékát érte el az 1947-es bérek­nek. Mivel minden orvosi segítség hiányzik, erősen emelkedik a jár­ványos. és más betegségek száma. Dél-Koreában a tüdőbetegek szá­ma 1,300.000, ez 300.000 beteggel több, mint 1952-ben. Dél-Korea szociálbiztosítási minisztere, Zoj Csan Szun maga beismerte, hogy a gyermekek 50 százaléka a tizedik életévének elérése előtt meghal. Li Szin Man és kormánya azon­ban nem törődnek a lakosság e le­írhatatlan nyomorával, hanem az amerikai monopolisták segítségével toyábbra is szövik bűnös háborús terveiket, és a bábkormány hadse­regének számát állandóan emelik. Az amerikai agressziós körök támogatják ' a délkoreai hadsereg további bővítését. Tudniillik úgy számolnak, hogy a délkoreai em­beranyag nagyon olcsó. Mint Jan Ju Csan, Dél-Korea amerikai nagy­követe beismerte, van Fleet, a hír­hedt amerikai tábornok kiszámí­totta, hogy egy amerikai hadosz­tály ugyanannyiba kerül, mint hu­szonöt délkoreai hadosztály. A délkoreai bábkormány tagjai, akik állandóan egy új, észak felé irányu­ló támadással fenyegetőznek —> se­gítik az amerikai megszállókat a nagy háborús építkezésekben, ame­lyeket Dél-Koreában folytatnak. A délkoreai lakosságot erőszakkal kényszerítik, hogy ezeken az épít­kezéseken dolgozzon. Dél-Korea nemzeti iparának tönkretétele még súlyosabbá válik azzal, hogy az amerikai monopolis­ták az országban kedvükre garáz­dálkodnak. A mult év őszén az amerikai imperialisták Li Szin Man kormá­nyával aláírattak egy szerződést, mely szerint úgynevezett, „segély" címén a Dél-Koreába importált árukat vámmentesen hozzák be. Ez megadta a lehetőséget az ameri­kaiaknak, hogy minden nehézség nélkül elárasszák a délkoreai pia­cot amerikai áruval. Ilymódon a nemzeti ipart teljesen tönkretet­ték, mivel az nem tud a rákény­szerített konkurrenciával megbir­kózni. Ugyancsak pusztulásba sodorják Dél-Korea mezőgazdaságát is. A parasztság nyomora leírhatatlan. Mint az „Új Korea" cimű lap íi> ja, több mint 50.000 parasztgazda­ság kényszerült a még meg nem ért rizst jóval áron alul uzsorá-. soknak eladni. Az idén a délkoreai élelmiszer­hiány az eddigi nem teljes adatok szerint 320.000 szek (egy szek —: 150,80 kg), különböző élelmiszer-: félét tesz ki. Míg azonban Dél­Korea lakossága éhezik, addig a Li Szin Man-kormány 1,500.000 szek rizst szállít Japánba. Ilyen kilátástalan nyomorúság-, ban élnek a délkoreai dolgozók. Az országban emelkedik a mun­kanélküliek száma. A munkások ezreit bocsátják el és ezek re­ménytelenül bolyongnak munkát keresve. A Li Szin Man-kormány adatai szerint a munkanélküliek száma 2,000.000, míg az alkalmi munkások és háborús sebesültek száma tízmilliót tesz ki. Körülbe­lül négymillió embernek nincs megélhetési lehetősége és szósze­rint az éhhalálnak vannak kitéve. Különösen az asszonyok és gyer­mekek szenvednek az éhségtől. A söuli utcákon állandóan lehet látni éhes gyermekeket, amint élelimszer után kutatnak a szemétkosarak­ban. Dél-Korea népe hősiesen harcol az amerikai megszállók, a reakció, a nyomor és az éhség ellen. A partizánok hősies harca napról­napra növekszik. Maga a „News" című washingtoni lap beismeri, hogy a partizánok elleni délkoreai harc Dél-Koreának és Ameriká­nak sok millióiba kerül. Az összes vonatok katonai felügyelet alatt közlekednek. Az éjtszakai vonato­kat leállították. A teherautók csak kettesével mennek és a sofőr mel­lett egy lövésre kész katona ül. A Li Szin Man-klikk ugyan azt állítja, hogy a partizánokat meg­semmisítették, azonban ez csak üres beszéd. Az igazság az, hogy a brutális terror és a megtorlások ellenére ez a harc állandóan nö­vekszik. A lakosság nagyrésze megtagadja a hadseregben való szolgálatot és nem akar dolgozni a háborús építkezéseken sem. A katonaszökevények száma egyre emelkedik. Ez az igazi helyzet Dél-Koreá­ban. Azonban ennek ellenére az amerikai és a délkoreai sajtó azt állítja, hogy Dél-Koreában min­den rendben van és hogy a lakos­ság 100 százalékban a Li Szin Man-kormány mögött áll. Ennek az állításnak hazug vol­tát az előbb felsorolt tényeken kívül világosan bizonyítják a Dél­Koreában most lefolyt „általános választások". Li Szin Man a legnagyobb rend­őrségi terrort alkalmazta attól va­ló félelmében, hogy Dél-Korea né­pe kifejezésre juttatja igazi akara­tát és az egész világ előtt meg­mutatja, hogy mennyire „híve" a Li Szin Man' rendszerének. Ma már azonban a világ közvélemé­nyét nem lehet megtéveszteni erő­szakos terrorintézkedésekkel ki­csikart választási eredményekkel. L. P.

Next

/
Thumbnails
Contents