Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)
1954-05-22 / 124. szám, szombat
4 U J SZO 1954. május 22. Az indiai sajtó a genfi értekezletről A genfi értekezlettel kapcsolatos Kommentárjaiban az egész indiai sajtó elitéli az USA uralkodó köreinek politikáját, amely nyílt fegyveres beavatkozásra irányuló terveket propagál az indokínai háborúban és új agresszív tömb megalakítását tervezi Ázsiában. Az „Indián Spectator" az indiai nagyburzsoázia hetilapja vezércikkében elítéli Dulles politikáját. A lap hangsúlyozza: „A béke, a világ összes nemzetei közötti összhang és jóakarat szempontjából Dulles nyilvánvalóan az USA eddigi legroszszabb külügyminisztere." Az „India Spectator" ezzel egyidejűleg hangsúlyozza, hogy a genfi értekezlet bebizonyította az oroszok és kínaiak rendkívüli okosságát. Az „Amrita Bazsar Patrica" című kalkuttai lap vezércikkében felháborodással állapítja meg, hogy a francia kormány „még nem mondott le arról a gondolatról, hogy határozatát az indokínai népre rákényszerítse és hogy az amerikai külügyminisztérium csak alkalomra vár, hogy teljesen nemzetközivé tegye az indokínai háborút", vagyis „hogy az amerikaiak katonai beavatkozást hajtsanak végre az indokínai háborúban". A „Nav Dzsivan" című lap, amely közel áll az Indiai Nemzeti Kongresszus pártjához, vezércikkében ezt irja: „Bidault javaslatával öszszehasonlítva Fam Van Dong vietnami miniszterelnökhelyettes javaslatát reálisnak lehet minősíteni, mert feltételezi az azonnali tűzszünetet és Indokína népei szuverenitásának elismerésén alapul." A hírhamisítók műve nem sikerül... Ezekben a napokban, amikor Genfben az indokínai kérdést meg- : tárgyaló kilenc küldöttség zárt üléseket tart, észrevehetően fokozódik a hamis hírek terjesztőinek aktivi. tása. Ezzel a tevékenységgel foglalkozik több nyugati ország sajtótudosítója, akiktől továbbra is csak úgy hemzseg a „Sajtóház" nagy épülete és a Népszövetségi-palotának folyosói, ahol a genfi értekezletet tartják. Az olvasók előtt már ismert néhány torzított hir, amelyek azt a célt szolgálják, hogy ferde megvilágításba helyezzék azon küldöttségek állásfoglalását, amelyek megegye, zésre törekednek az indokínai kérdésben Indokína nemzeti jogainak elismerése alapján. Ezek a hírek továbbá mentegetni igyekeznek azokat, akik a megegyezést akadályozzák. Szerdán még a kilenc küldöttség zárt ülésének befejezése előtt a Francé Presse francia hírügynökség — : r közzétette híreit arról, 'hogy történt az ülésen. A hírügynöks g azt irta, hogy az ülésen Fam Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének vezetője felszólalt, majd így folytató, dott a hír: „Néhány adat alapján, Fam Van Dong beszédében történelmi áttekintést adott, amely semmi pozitív elemet nem tartalmazott, mert a vietnami küldött kijelentette, hogy az ö terve az egyetlen értékes terv és e tervnek kell a vita alapjául szolgálnia." Nehéz megmondani, hogy mily zavaros forrásokból merítette e hír szerzője adatait, egy azonban világos: a közvéleménynek a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége által elfoglalt álláspont újabb szándékos elferdítését tálalták. Bi. zonyos, hogy a Francé Presse hírügynökség tájékoztatójának is tudnia kellett, hogy a május 17-i ülé. sen az összes küldöttségek, közöttük a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége is egyetértett azzal a szovjet javaslattal, hogy az indokínai béke helyreállításának kér. déséröl szóló tárgyalások alapját a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége által előterjesztett javaslatok, valamint a francia küldöttség által benyújtott javaslatok képezzék. Ismeretes az is, hogy elfogadták a szovjet küldöttségnek azt a további javaslatát is, amely szerint azokat a javaslatokat, amelyeket mind a francia, mind pedig a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének javaslatai tartalmaz. nak, az egyes pontok szerint tárgyalják meg és hogy elsősorban a katonai kérdésekről tárgyaljanak, mert ezek mindkét javaslatban benne foglaltatnak és végül, hogy e katonai kérdések megtárgyalásánál tárgyalják meg az Eden május 12-i beszédében felvetett kérdéseket, valamint a Szovjetunió küldöttségének május ll.én benyújtott javaslatait is. Az az állítás, mely szerint a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége állítólag elutasítja a francia javaslatok megtárgyalását, a dolgok igazi állásának szándékos kiforgatása. E mesterkedésnek az a célja, hogy a közvélemény figyel, mét elterelje arról a tényről, hogy éppen a francia küldöttség az, amely minden téren igyekszik kibújni az indokínai probléma politikai szemszögből való megtárgyalása alól és hogy ez a küldöttség, valamint az USA és néhány más ország küldöttsége akadályozza az értekezlet rendes lefolyását azzal, hogy indokolatlanul azt követeli, hogy Laosz és Kambodzsa kérdését vá. lasszák külön Vietnam kérdésétől. Amint megállapítást nyert, a nyugati országok bizonyos körei nem tanúsítanak érdeklődést az iránt, hogy megegyezést érjenek el az indokínai béke mindkét fél számára elfogadható alapon való helyreállításáról, hanem arra törekednek, hogy az ilyen megegyezést különféle hamis ürügyek alatt megakadályozzák. Figyelemreméltó főleg az a tény, hogy a genfi értekezleten részvevő amerikai küldöttség május 17-én közzétette a koreai fegyverszünet semleges államokból álló ellenőrző bizottsága svájci tagjának nyilatkozatát. Az újságírókat csodálatba ejtette, hogy az USA küldöttsége miért mutat ily rendkívüli érdeklődést a nyilatkozat iránt tíz nappal a nyilatkozat közzététele után. Az amerikai küldöttség e nyilat, kozat iránti hirtelen érdeklődésének igazi okait hamarosan leleplezték. A politikai megfigyelők felhívták a figyelmet arra, hogy az USA küldöttsége az említett nyilatkozat miatt akkor csapott lármát, amikor a Szovjetunió küldöttsége a május 14-i teljes ülésen javaslatot terjesztett elő, hogy alakítsanak a semleges államok tagjaiból álló ellenőrző bizottságokat, amelyek segítenék a feleket az indokínai háborús akciók beszüntetéséről szóló egyezmény tel. jesítésében. A Szovjetunió küldöttsége e javaslat benyújtásakor abból indult ki, hogy a vita folyamán rámutattak arra, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének javaslata alapján a háborús akciók beszüntetéséről szóló egyezmény teljesítésének ellenőrzését csupán a harcoló felek képviselőiből álló vegyesbizottságokra bízzák. A Szovjetunió küldöttségének javaslata nagy lépést jelentett az ellenőrzés fontos kérdésében való megegyezés elérésének útján. Igy értékelte ezt számos napilap is. Azonban ép. pen ez nyugtalanította az USA küldöttségét, amely nyilvánvalóan nem az egyezmény elérésére, hanem az egyezmény akadályozására törekszik. Ezért kapaszkodik hirtelen ebbe a nyilatkozatba, amelynek célja, hogy olyan benyomást keltsen, mintha a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság hatóságai meghiúsítanák a semleges országok felügyelő csoportjainak tevékenységét. Az ilyen állítás indokolatlanságáról tanúskodnak a Koreai Népi Demokra. tikus Köztársaság képviselője által a május 18-i genfi sajtókonferencián felsorolt megcáfolhatatlan adatok, valamint az említett semleges bizottság lengyel és csehszlovák tagjának jelentésében foglalt tények. Ezért világos, hogy az USA küldöttsége a semleges országok bizottsága svájci és svéd tagja nyi. latkozatának közzétételével nem. csak arra törekedett, hogy elodázza a koreai kérdés megoldását a genfi értekezleten, hanem arra is, hogy negatív módon befolyásolja az indo kínai kérdés megoldását és megakadályozza a genfi értekezleten a szovjet javaslat elfogadását is. Ha ezeket a mesterkedéseket azzal a méltatlan játékkal együtt ítéljük meg, amelyet a súlyosan sebesült hadifoglyok Dien Bien Phu.ból való elszállítása körül játszanak az indokínai kérdés békés megoldásának ellenzői, akkor szándékaikat világosan látjuk: minden módon el akarják húzni a genfi tárgyalásokat, ahol az indokínai béke helyreállításáról van szó és meg akarják gyorsítani a washingtoni és párizsi tárgyalásokat, ahol a délkeletázsiai háború kiterjesztésére keresnek utakat. Teljesen érthető, hogy az emberek mUlióinak körében, akik a genfi értekezlettől olyan határozatokat vár-/ nak, amelyek megszilárdítanák a népek békéjét és biztonságát, az ilyen kettős játék jogos felháborodást kelt. Csou En-laj és Csan Ven-tien ázsiai államférfiakat fogadtak Amint az Űj Kína sajtóiroda genfi tudósítója jelenti, Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere május 18-án fogadta Amrit Kaurt, indiai egészségügyi minisztert, aki Oslóba utazik a Vöröskereszt Társaság Ligája tanácsának ülésére. Csu En-laj, a Kínai Népköztársa, ság külügyminisztere május 15-én fogadta Anak Agung franciaországi indonéz nagykövetet. Csang Ven-tien, a Kínai Népköztársaság külügyminiszter helyettese május 18-án fogadta E. Gandeviat, India svájci nagykövetét. Már negyedmillió amerikai írta alá a McCarthy eltávolítását követelő petíciót A „Joe must go" (Joenak mennie kell) Klub, melynek célja McCarthy szenátusi mandátumának megsemmisítése, közölte, hogy 250.000 személy már aláírta azt a petíciót, amely rendkívüli választások kitűzését követeli McCarthy szenátor jövőjének eldöntésére. Ahhoz, hogry ilyen petíció érvé. nyes legyen, hatvan nap alatt legalább 404.000 aláírást kell gyűjteni. A klub ^tagjai arra számítanak, hogy petíciójuk alá június 5-ig sikerül megfelelő számú aláírást gyűjteni — adja hírül az AFP hírügynökség. Mozdonyvezetők és a fűtők sztrájkja Angliában Midland iparvidékének szén- és acélellátása a mozdonyvezetők és fűtők sztrájkja miatt megbénult. Londonban a paddingtoni pályaudvarról, ahonnan menetrendszerűen naponta 120 vonat fut ki, mindössze 58 vonat indult el. A Dél-Walesböl a fővárosba irányított összes tehervonatokat le kellett állítani. Milyen a helyzet az amerikai imperialisták által uralt délkoreai»paradicsomban« Nicaragua és Guatemala között megszakadtak a diplomáciai kapcsolatok Amerikai hírügynökségek managuai tudósításai alapján Nicaragua kormánya megszakította Guatemalával a diplomáciai kapcsolatokat. Amint ismeretes, Nicaragua uralkodó körei már régen provokációs, hazug és rágalmazó kampányt 'folytatnak a guatemalai kormány ellen és a középamerikai diktátorkormányok agresszív tömbjének megalakítására törekednek Guatemala ellen. A guatemalai kormány összeesküvést leplezett le, amelybe bele volt keverve Nicaragua kormánya. Az összeesküvés célja volt, fegyveres betörés Guatemalába Nicaragua kormánya abban az időben határozta el a diplomáciai kapcsolatok megszakítását Gautemalával, amikor az USA fokozta a guatemalai kormány elleni kampányát. A Kongresszus némelyik tagja provokációs kijelentéseket tett Guatemala ellen. A New York Herald Tribúne című lap tudósítójának jelentése szerint Gilling, a képviselőház tagja javaslatot terjesztett elő, hogy tegyenek intézkedéseket a közép'amerikai reakciós diktátorkormányok megerősítésére és „bátor akciókat" követelt Guatemala ellen. A sajtójelentésekből kitűnik, hogy a diplomáciai kapcsolatok megszakítása Nicaragua és Guatemala között Washington számára nem jelentett meglepetést. Az United Press-hírügynökség tudósítója jelenti, hogy az USA külügyminisztériuma előre tudta, hogy „erre a lépésre sor kerül". A szovjet balettművészek berlini sajtóértekezlete A Német Demokratikus Köztársa, ság miniszterelnökségének sajtóhi. vatalában sajtóértekezletet tartottak azok a Párizsból érkezett szovjet művészek, akiknek franciaországi fellépését a francia kormány nem engedélyezte. Abusch művelődésügyi miniszterhelyettes hangoztatta, hogy a szovjet művészek berlini fellépése nemcsak a Német Demokratikus Köztársaságnak, hanem egész Németországnak is jelentős kulturális eseménye. Csulaki, a szovjet balettmüvészek csoportjának vezetője rámutatott arra, hogy a szovjet művészek a népek közötti kulturális kapcsolatokat is bővítik. Utalt arra, hogy a franciák Párizsban lelkesen fogad, ták a szovjet művészeket, bár a szájét művészek saját hibájukon kívül nem szerepelhettek. A háború, a Li Szin Man-klikk és az amerikai megszállók olyan helyzetbe sodorták Dél-Koreát, hogy lakossága egyre nagyobb nyomorúságnak néz elébe. DélKorea példája világosan megmutatja, hogy az amerikai imperialisták háborúj segítsége mit jelent egy országnak. A délkoreai munkások; bére nem elegendő arra sem, hogy sajátmagukat és családjukat eltartsák. Míg az árak állandóan emelkednek, a munkabérek egyre csökkennek. Hogy ha az 1947. évi átlagárakat százzal számítjuk, akkor 1950-ben már 953-at tettek ki, míg ma már elérik a 8030-at. A munkabér 1950ben az 1947-es bérnek a 62 százaléka volt. A fegyverszünet megkötése után pedig már csak 27 százalékát érte el az 1947-es béreknek. Mivel minden orvosi segítség hiányzik, erősen emelkedik a járványos. és más betegségek száma. Dél-Koreában a tüdőbetegek száma 1,300.000, ez 300.000 beteggel több, mint 1952-ben. Dél-Korea szociálbiztosítási minisztere, Zoj Csan Szun maga beismerte, hogy a gyermekek 50 százaléka a tizedik életévének elérése előtt meghal. Li Szin Man és kormánya azonban nem törődnek a lakosság e leírhatatlan nyomorával, hanem az amerikai monopolisták segítségével toyábbra is szövik bűnös háborús terveiket, és a bábkormány hadseregének számát állandóan emelik. Az amerikai agressziós körök támogatják ' a délkoreai hadsereg további bővítését. Tudniillik úgy számolnak, hogy a délkoreai emberanyag nagyon olcsó. Mint Jan Ju Csan, Dél-Korea amerikai nagykövete beismerte, van Fleet, a hírhedt amerikai tábornok kiszámította, hogy egy amerikai hadosztály ugyanannyiba kerül, mint huszonöt délkoreai hadosztály. A délkoreai bábkormány tagjai, akik állandóan egy új, észak felé irányuló támadással fenyegetőznek —> segítik az amerikai megszállókat a nagy háborús építkezésekben, amelyeket Dél-Koreában folytatnak. A délkoreai lakosságot erőszakkal kényszerítik, hogy ezeken az építkezéseken dolgozzon. Dél-Korea nemzeti iparának tönkretétele még súlyosabbá válik azzal, hogy az amerikai monopolisták az országban kedvükre garázdálkodnak. A mult év őszén az amerikai imperialisták Li Szin Man kormányával aláírattak egy szerződést, mely szerint úgynevezett, „segély" címén a Dél-Koreába importált árukat vámmentesen hozzák be. Ez megadta a lehetőséget az amerikaiaknak, hogy minden nehézség nélkül elárasszák a délkoreai piacot amerikai áruval. Ilymódon a nemzeti ipart teljesen tönkretették, mivel az nem tud a rákényszerített konkurrenciával megbirkózni. Ugyancsak pusztulásba sodorják Dél-Korea mezőgazdaságát is. A parasztság nyomora leírhatatlan. Mint az „Új Korea" cimű lap íi> ja, több mint 50.000 parasztgazdaság kényszerült a még meg nem ért rizst jóval áron alul uzsorá-. soknak eladni. Az idén a délkoreai élelmiszerhiány az eddigi nem teljes adatok szerint 320.000 szek (egy szek —: 150,80 kg), különböző élelmiszer-: félét tesz ki. Míg azonban DélKorea lakossága éhezik, addig a Li Szin Man-kormány 1,500.000 szek rizst szállít Japánba. Ilyen kilátástalan nyomorúság-, ban élnek a délkoreai dolgozók. Az országban emelkedik a munkanélküliek száma. A munkások ezreit bocsátják el és ezek reménytelenül bolyongnak munkát keresve. A Li Szin Man-kormány adatai szerint a munkanélküliek száma 2,000.000, míg az alkalmi munkások és háborús sebesültek száma tízmilliót tesz ki. Körülbelül négymillió embernek nincs megélhetési lehetősége és szószerint az éhhalálnak vannak kitéve. Különösen az asszonyok és gyermekek szenvednek az éhségtől. A söuli utcákon állandóan lehet látni éhes gyermekeket, amint élelimszer után kutatnak a szemétkosarakban. Dél-Korea népe hősiesen harcol az amerikai megszállók, a reakció, a nyomor és az éhség ellen. A partizánok hősies harca naprólnapra növekszik. Maga a „News" című washingtoni lap beismeri, hogy a partizánok elleni délkoreai harc Dél-Koreának és Amerikának sok millióiba kerül. Az összes vonatok katonai felügyelet alatt közlekednek. Az éjtszakai vonatokat leállították. A teherautók csak kettesével mennek és a sofőr mellett egy lövésre kész katona ül. A Li Szin Man-klikk ugyan azt állítja, hogy a partizánokat megsemmisítették, azonban ez csak üres beszéd. Az igazság az, hogy a brutális terror és a megtorlások ellenére ez a harc állandóan növekszik. A lakosság nagyrésze megtagadja a hadseregben való szolgálatot és nem akar dolgozni a háborús építkezéseken sem. A katonaszökevények száma egyre emelkedik. Ez az igazi helyzet Dél-Koreában. Azonban ennek ellenére az amerikai és a délkoreai sajtó azt állítja, hogy Dél-Koreában minden rendben van és hogy a lakosság 100 százalékban a Li Szin Man-kormány mögött áll. Ennek az állításnak hazug voltát az előbb felsorolt tényeken kívül világosan bizonyítják a DélKoreában most lefolyt „általános választások". Li Szin Man a legnagyobb rendőrségi terrort alkalmazta attól való félelmében, hogy Dél-Korea népe kifejezésre juttatja igazi akaratát és az egész világ előtt megmutatja, hogy mennyire „híve" a Li Szin Man' rendszerének. Ma már azonban a világ közvéleményét nem lehet megtéveszteni erőszakos terrorintézkedésekkel kicsikart választási eredményekkel. L. P.
