Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-22 / 124. szám, szombat

1954. május 19. ÖI szo 301 A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselőjének nyilatkozata az amerikai mesterkedésekröl • A Koreai Népi Demokratikus ífcztársaság genfi küldöttsége május 18-án sajtóértekezletet tartott. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttségének képviselője a sajtóértekezleten nyilatkozatot tett azzal kapcsolatban, hogy az Egyesült Államoknak j genfi tanácskozáson rész't vevő küldöttsége nyilvánosságra hozta a koreai fegyverszünet végrehajtás?, felett őrködő semleges bizottság svájci és svéd tagjának nyilatkozatát. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselőjének nyilatkozata a többi között leszögezi: Svájcnak és Svédországnak a semleges országok bizottságában működő képviselője azt állítja, hogy Észak-Koreában akadályozták e bizottságot felügyeleti feladatának ellátásában. Az említett megbízottak azonban egyetlen tényt sem említenek állításuk alátámasztására, hiszen a felügyelő csoportok munkáját Észak-Koreában semmi sem akadályozta vagy gátolta. Feltétlenül arra a következtetésre kell jutni, — mondotta befejezésül a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttségének képviselője — hogy az amerikaiak azért tették közzé a nyilatkozatot, hogy elhúzzák a kcreai kérdésnek a külügyminiszterek genfi tanácskozásán való megoldását és akadályozzák az indokínai kérdés rendezését. Amerikai lapok az angol-amerikai viszonyról Az ENSz társaságok világszövetsége követelte a Kínai Népköztársaság felvételét az ENSz-be Áz „AJ"' jelenti, hogy az ENSZ baráti társaságok világszövetsége egyhangúlag követeli a Kínai Népköztársaság felvételét az ENSZ-be (A világszövetség magánjellegű szervezet, amely 50 ország ENSZbarátainak társaságaiból áll.) Az ENSZ baráti társaságok világszövetsége határozatot nyújtott be Van Vaithajakon thaiföldi külügyminiszternek, a genfi értekezlet egyik elnökének. A határozat kiemeli, hogy az ázsiai „tartós békének" az ENSZ-en. valamint az ENSZ alapokmányának hű alkalmazásán kell alapulnia.'

5 A világszövetség végrehajtóbizc.ttsága ezért felszólítja az összes érdekelt hatalmakat: „erősítsél: meg az ENSZ szerepét Ázsiában, először azzal, hogy biztosítják mindazon önkormányzattal rendelkező államok felvételét, amelyek hajlandók vállalni a tagságból származó kötelezettségeket: másodszor azzal, hogy Kínát az 1949 óta Pekingben hatalmon lévő tényleges kormánya képviselje." Az angol sajtó a francia-amerikai tárgyalásokról Az angol sajtó figyelmét jórészt Franciaország és az Egyesült Államok között folyamatban levő különtárgyalásoknak szenteli. A lapok több oldalról is kommentálják ezeket a megbeszéléseket és különféle következtetéseket vonnak le. Több újság arra a kérdésre keres választ, hogy milyen célok érdekében kezdeményezték a külön kapcsolatfelvételt a francia és az amerikai kormány között. A „Scotsman" megállapítja: „Nem vitás, az amerikai-francia megbeszéléseket Dullesnak az a törekvése sugalmazta, hogy siettesse a fejleményeket a csendesóceáni egyezmény létrehozására." A „The Times" washingtoni tudósítója írja, hogy Dulles ezen a héten szokatlan módon lemondta sajtóértekezletét. A sajtókonferencia elmaradását Washingtonban a külügyminiszter „túlságos elfoglaltságával" indokolták, de az angol lap szerint a valószínűség az, hogy „Dulles úgy találta, az indokínai kérdésben folytatott francia-amerikai megbeszélésekkel kapcsolatban e pillanatban a hallgatás a legjobb politika. Arról értesülök, — folytatta a levelező — hogy Dulles idejének és figyelmének javát az amerikai-francia megbeszéléseknek szenteli. Párizsból érkező hírek arra engednek következtetni, hogy megegyeztek abban, haladéktalanul megkezdik a délkeletázsiai biztonsági rendszer megszervezését — tekintet nélkül Anglia magatartására." A „Daily Telegraph" ugyancsak washingtoni tudósítójának jelentését ismerteti és eszerint a francia-amerikai megbeszéléseken nem teljes az egyetértés. „A nehézségeket — írja a tudósító — valószínűleg olyan kérdések fogják okozni, mint például az, hogy ki vezesse a közös katonai erőfeszítéseket és mi legyen a három indokínai ország alkotmányjogi helyzete ... Amerikában azt panaszolják, hogy a Francia Uhió csapatai elpocsékolták az amerikai katonai felszerelést, a helyi csapatok kiképzése túlságosan lassú és nem kielégítő, és a franciák taktikai baklövést követtek el, amikor úgy döntöttek, hogy Dien Bien Phunál ellenállnak." A „Daily Mail" tudósítójának értesülései szerint az Eisenhowerkormánynak tervei megvalósításánál szembe kell néznie a kongreszszusi tagok igen nagy részének ellenállásával is, ha nem sikerül Angliát bevonni a tervezett akcióba. „Washingtoni hivatalos személyiségek — írja a továbbiakban a Daly Mail — kételkednek annak valószínűségében, hogy Dulles, amennyiben egyedül maradna Franciaországgal, megkapná az amerikai törvényhozás jóváhagyását az indokínai beavatkozáshoz. Az amerikai törvényhozás a szövetségesek között ott akarja látni Angliát, mielőtt beleegyezését adná bármilyen lépéshez, amely ázsiai háborút jelentene." Newman, a New York Herald Tribúne tudósítója londoni jelentésében kommentálja Churchillnek az angol alsóházban az indokínai rendezést célzó genfi tárgyalásokkal kapcsolatban tett nyilatkozatát, majd a következőket Írja: „A genfi angol tudósítók közleményei szerint Eden külügyminiszter rendkívül elégedetlen amiatt, hogy az Egyesült Államok és Franciaország nem tájékoztatta őt a kétoldalú tárgyalásokkal kapcsolatban. Hír szerint" Eden a Washingtonból érkező sajtóközleményekből szerzett tudomást a tárgyalásokról ... Az eddigi értesülések szerint a tárgyalások idején az indokínai konfliktusba való amerikai katonai beavatkozással kapcsolatos kérdést fogják megvitatni.sí Middleton, a The New York Times tudósítója Londonból jelenti: „Churchül óvatos nyilatkozata azt mutatja, hogy az egyedüli politika, amelyet a kormány folytatni szándékozik Indokínával, ez a tárgyalások eredményeképpen létrejövő béke." Dél- Koreában »általános választásokat* tartanak Dél-Koreában „általános választásokat" tartanak. Az „AFP" hírügynökség közlése szerint az egész országban feszült és zavaros a helyzet. A politikai megfigyelők szerint Li Szín Man minden valószínűség szerint megszerzi a többséget az új parlamentben. A megfigyelők jóslatukat arra alapítják, hogy Li Szin Man pártja sokkal „hatásosabb" módszerekkel dolgozik, mini a többi párt. A jelentés megmagyarázza a „hatásosabb módszereket'^ és közli, hogy Li Szin Man az ellene fellépő pártokat, csoportosulásokat a rendőrségi terrorral folyton megzavarja. Eddig Li Szin Man fenyegetései következtében máris 70 jelölt lépett vissza. Hazatért ukrán politikai emigráns nyilatkozata A moszkvai Pravda közli Joszif Kratij, volt ukrán politikai emigránsnak, a Radjainszka Ukraina c. lapban május 18-án megjelent nyilatkozatát. Joszif Krutij, aki Nyugat-Németországból átment a Német Demokratikus Köztársaságba, elmondja, miért szakított az ukrán nacionalistákkal. „Folyó év május 9-én — írja Krutij — az Ukrainszkij Szamosztijnik című Nyugat-Németországban megjelenő szovjetellenes emigráns lapban cikk jelent meg arról, hogy engem „elraboltak". A lap jóelőre igyekszik biztosítani olvasóit, hogy az esetleges nyilatkozatokat hamisítványnak kell tekinteni. Ez az állítás merőben hazug, mint általában minden, amit ez az amerikai pénzen megjelenő lap ír. Olyan „politikusok", — folytatja Krutij — mint Jevgenyij Monovalec, Sztepan Bandera, Andrej Melnik, már jóval a második világháború előtt a hitleri titkosszolgálat ügynökei lettek és annak megbízásai alapján kémkedést és terrort szerveztek Ukrajnában és Lengyelországban... A fasiszta Németország szétzúzása után az ukrán „atamánok" új kenyéradót találtak az amerikai imperializmusban és megfizetett ügynökei lettek. Ukrán emigráns politikusként szerzett sokéves tapasztalataim feljogosítanak annak kijelen-tésére, hogy az ukrán nép soha nem támogatta az ukrán nacionalisták banditatevékenységét. Az ukrajnai „ellenállási mozgalomról" szóló minden szóbeszéd félrevezetés. Az ukrán nacionalista szervezetek tevékenységét elemezve, arra a meggyőződésre jutottam, hogy a becsületes ukránoknak, akik" valóban népük boldogságát, szellemi és anyagi erőinek virágzását óhajtják, semmi közük ezekhez a „vezérekhez" és „atamánokhoz", mert minden becsületes ukrán helye Szovjet-Ukrajnában, saját népe között van. Végérvényesen szakítottam az ukrán nacionalistákkal' és átmegyek a szocialista tábor oldalára — írja befejezésül Krutij. — Életem hátralevő részében népem javára akarok dolgozni." kanélküli spekulációból szerezte. Viszont nagyon kell ügyelni arra, nehogy ezen elv helytelen értelmezéséből kifolyólag dolgozó középparasztokat minősítsenek kuláknak. A kulák helytelen meghatározásából származó hibáknál időszerű felvetni nemcsak az olyan eseteket, amikor kulákokat dolgozó parasztoknak minősítenek, hanem olyan eseteket is, amikor — a leghelytelenebbül — dolgozó parasztokat minősítenek kuláknak. Számos ilyen eset adódott a kizsákmányolás helytelen értelmezéséből. Gyakori volt, hogy középparasztokat, mert néha idénymunkák idején napszámosai voltak, kuláknak, kizsákmányolónak tekintettek. A kizsákmányolás szó helytelen, dogmatikus értelmezéséből súlyos félreértések és túlkapások származhatnak és származtak is. Megtörtént, hogy kuláknak, kizsákmányolónak, tehát osztályellenségnek minősítettek például egy 6—7 hektáros özvegy parasztasszonyt, akinek apró, még munkaképtelen gyerekeket kellett eltartania. Miután a gyermekek, a család gondozása úgyszólván teljesen lekötötte az asszonyt, hogy valamiből élhessen, hogy földjeit megművelhesse, állandó cselédet fogadott fel. Természetes, hogy ez az asszony — nem kulák, nem osztályellenség, mivel a munkaerő alkalmazása nála nem a meggazdagodás, és nem a munkanélküli élet céljait szolgálta, hanem a mindennapi betevő falat előteremtését. De épp így nem lehet kizsákmányolónak, osztályellenségnek tekintenünk azt a sok-sok kisembert, mupkást, volt cselédet és mást. aki örökség, nősülés, vagy akár vétel útján egy-két hold f'öldec'ikrhe? iutott, de mert más állandó foglalkozása volt, ezt a földet maga nem művelte meg, hanem haszonbérbe kiadta. Természetes, hogy ez a kiserhber nem kulák, nem ellenség ink, bár a kulák meghatározásának egyik döntő ismérve, mint a kizsákmányolás egyik formája, a föld haszonbérbe való .adása. Az eddig elmondottakból az első és legfontosabb tanulság: nem lehet „recept"-szerűen, pontosan meghatározni, ki a kulák és ki nem, és a leghelytelenebb úton járnak azok, akik ilyen pontos, mindenhol érvényes meghatározást várnak a kulák elbírálásában. Ilyen „recept" nincs. A legfontosabb fő ismérv: az állandó jellegű kizsákmányolás, akár a múltban űzték, akár a jelenben űzik. A másik legfontosabb tanulság: a feintemlített ismérvekirányelvek lehetnek a kulák meghatározásában, azonban ez semmi esetre sem jelenti azt, hogy mechanikusan alkalmazzák mindenütt és mindenkire. Egyenként kell elbírálni a helyi viszonyok figyelembevételével. A kulák elleni harcunk csak akkor lehet eredményes és a kulák meghatározás alól csak akkor nem bújhat ki egy gazdag paraszt sem, ha az általános elveket mindenkor és mindenütt a helyi viszonyoknak megfelelően alkalmazzuk és ha minden egyes esetet egyénileg bírálunk el. Ezzel ugyanakkor elkerüljük a túlkapásokat is. A további kérdés és feladat a kulák elleni harc. Hogy és milyen eszközökkel harcolunk a kulák ellen? Ismeretes, hogy pártunk IX. kongresszusa, amely közvetlen feladatként tűzte ki a szocializmus építését és kiadta a jelszót az EFSzek megalakítására, egyidejűleg kiadta a falusi osztályharc .leiszavát is: gazdaságilag korlátozzuk, politikailag pedig szigeteljük el a kulákot. A szocializmus építésének abban a szakaszában, amikor a mezőgazdasági termelésben egyformán szerepet játszik az egyéni és a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás, az osztályharc terén egyedül csak ez a járható út, és a kulákok gazdasági korlátozására és politikai elszigetelésére vonatkozó jelszó ma is változatlanul helyes és érvényben van. Éppen ezért foglalkozni ezzel a kérdéssel, szükségessé teszik egyrészről azok a hibák, amelyeket az utóbbi években e jelszó gyakorlati keresztülvitelében több helyen elkövettek, másrészről az, hogy pártunk Központi Bizottságának és a kormánynak az utóbbi hónapokban hozott, a kulákokat is érintő intézkedéseket, mint pl. a kuláklista eltörlését, a kulákok magasabb beadási kötelezettségének megszűntetését és más ezekhez hasonló intézkedést több helyen úgy fogják fel, mintha a párt és a kormány részéről megnyilvánuló „békülékenység" jelei volnának, s hogy valamiféle „gyökeres változás" állott be az osztályharc terén. A Központi Bizottság és a kormány említett intézkedései után számos helyen ma így áll az osztályharc kérdése: megszűnt a kuláklista, megszűnt a kulákok magasabb beadási kötelezettsége, a kulákokkal szemben is a törvényességet hangsúlyozzuk, a kulák számára is biztosítani kell a termelési lehetőséget, — hogyan harcoljunk akkor a kulák ellen, mik is hát az osztályharc formái és feladatai? Mik is hát az osztályharc mai tennivalói, mit jelent pártunk jelszava gazdaságilag korlátozzuk, politikailag elszigeteljük a kulákot és mi tette szükségessé a pártnak és a kormánynak intézkedéseit, amelyeket több helyen az osztályellenséggel szembeni „békülékenységnek" fognak fel? Vessük fel sorjában a kérdéseket. Először is mit jelent gazdaságilag korlátozni a kulákot? Azt jelenti, hogy törvényes intézkedésekkel határt szabjunk a kulák gazdasági terjeszkedésének és kizsákmányolási lehetőségeinek. A kulák gazdasági korlátozását szolgálják az olyan intézkedések, mint pl. az, hogy felső határt szabtunk a kulákgazdaságok terjedelmének (50 hektár), korlátoztuk a föld adás-vételét, a kulákgazdaságok nem tarthatnak s nem vásárolhatnak nagyteljesítményű mezőgazdasági gépeket, traktorokat, cséplőgépeket és más egyéb gépeket és ha a kulák alkalmazottat tart, akkor annak munkáját az állami munkadíjszabás szerint, nem pedig saját belátása, kénye-kedve szerint köteles fizetni. Hiba történt aztán ott, — mint ahogy a Központi Bizottság mult év szeptemberi és decemberi ülésén megállapították, — hogy ezeket a helyes elveket gyakorlati megvalósításuk során elferdítették, az osztályharcban helytelen, erőszakos módszereket alkalmaztak, s a kulák gazdasági korlátozásának politikájáról tobbhelyütt a kulák felszámolásának politikájára tértek át. Hozzájárult az osztályharc formáinak eltorzulásához az, hogy számos helyen, teljesen mellőzve a kulákok politikai elszigetelését, a kulákok elleni politikai harcot, az osztályharcban kizárólag csak adminisztratív gazdasági rendszabályokat alkalmaztak. Ez pedig azt jelentette, hogy a kulákok elleni harc elszakadt az osztályharc lényegétől, a politikai harctól, azt jelentette, hogy a Kulák elleni harcot kiszakították, elkülönítették a dolgozó parasztok közt végzendő politikai felvilágosító munkától. Az osztályharc ezzel öncélúvá vált, mert hiszen az, hogy lényegében csak adminisztratív, gazdasági rendszabályokból állott, úgy tüntette fel az osztályharcot, mintha az csak a pártszervezetek és a helyi nemzeti bizottságok feladata és érdeke volna, nem pedig az egész dolgozó parasztságé. Már pedig a kulák elleni gazdasági korlátozások is csak akkor eredményesek, csak akkor van sikerük, ha megelőzi és alátámasztja őket a kulákok politikai elszigetelése, amelynek elsősorban is és főleg a dolgozó parasztok felvilágosodásán, öntudatosodásán kell alapulnia. A kulákok elleni harcban sok helyen hibát követtek el abban, hogy a korlátozás politikájáról áttértek a likvidálás politikájára, anélkül, hogy ennek meglettek volna gazdasági, de elsősorban politikai feltételei. Bármennyire is furcsán hangzik, de ezt a politikát a kulákok egy része maga is támogatta, mégpedig azért, mert politikailag fontos lett számukra, hogy „kuláktalanítsák" magukat, egérutat nyerjenek és kitörjenek abból a politikai és társadalmi elszigeteltségből, amit a politikai korlátozás számukra teremtett. De gazdasági okokból is jobbnak látták, hogy földjüktől megszabaduljanak, mivel azzal együtt megszabadultak a gazdaságukból származó közteher viselésétől is. Voltak aztán olyan esetek is, amikor a kulák gazdasági korlátozását úgy értelmezték, hogy gazdaságilag tönkre kell tenni a gazdag parasztokat, megfosztani őket termelőeszközeiktől, termelési lehetőségeiktől, ami egyenlő volt a kulákgazdaságok likvidálásával. Bátky László (Folytatása következik.)