Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-22 / 124. szám, szombat

2 m %w 1954. má.jus 22. Egy és f é! millió koronán felüli árut termelnek terven felül A kysucké nové mestoi Viliam široký-iizem dolgozóinak harca a termelés egyro nagyobb mértékű gazdaságosságáért abban nyilvánul meg, hogy a CsKP X. kongresszusa tiszteletére kibővítették kötelezettségvállalásukat. Az összüzemi gyűlésen a dolgozók kötelezettséget vállaltak az egész évi termelési fel-' adatok határidő előtti, vagyis ez év december 19-ig való teljesítésére. Az év végéig másfél millió korona értékű alkatrészt gyártanak, terven felül. A CsKP X. kongresszusa tiszteletére eredetileg tett kötelezettségvállalásukat és azt a felajánlásukat, amelynek alapján az év végéig a normán felüli készleteket 7 és fél millió korona értékben kell csökkenteni, egy egész hónappal megrövidítik. Másodszor nyerték el a Vörös Zászlót örömteli volt a pöstyéni 1411.es forgalmi üzem dolgozóinak a napokban megtartott gyűlése. Az üzem dolgozói már másodszor nyerték el a Közlekedési Minisztérium és a Szakszervezeti Szövetség Vörös zászlaját. Gireth elvtárs, közlekedésügyi megbízott beszédében értékelte a ČSAD kerületi vállalat dolgozóinak munkáját s a pöstyéni dolgozók eredményeit, akik tervüket az első j negyedévben 123.3 százalékra teljej sítették, az önköltséget 77.2 száza| lékra csökkentették, s a gépkocsiállomány technikai készenlétét 104.9 százalékra teljesítették. Štrba elvtárs, a ČSAD Bratislavakerületi vállalati igazgatója beszámolt az egyes üzemek munkájáról. Az ünnepi gyűlés alkalmából az üzem dolgozói a X. pártkongreszszus tiszteletére új kötelezettségvállalást tettek, amelyben célul tüzték ki, a félévi terv május íl-ig való teljesítését. A normák helyes megállapításával s állandó ellenőrzéssel 2 százalékkal csökkentik a II. negyedévben az üzemanyagfogyasztást. Az üzemi kötelezettségvállaláson kívül az üzem dolgozói számos egyéni felajánlást is tettek. Kybár Milán Szilárd egységben további győzelmek eléréséért A Központi Választási Bizottság jelentéséhez Á Központi Választási Bizottságnak a nemzeti bizottságokba való választások eredményeiről szóló jelentésében a választóknak különböző száma van feltüntetve a központi és a kerületi nemzeti bizottságok, valamint a járási és helyi nemzeti bizottságok esetében. Miből ered ez a különbség? Nem abból, hogy a választók egy részének nem volt joga választani a nemzeti bizottságok egyes fokozataiba. Ez a különbség abból származott, hogy a nemzeti bizottságokról szóló törvény alapján a nemzeti bizottságok új szervezése következtében egyes helyeken nincsenek megszervezve a helyi, vagy járási nemzeti bizottságok és ezért a választók ezeken a helyeken ezekbe a nemzeti bizottságokba nem választottak. így Prágában és Bratislavában csak központi nemzeti bizottságok és körzeti nemzeti bizottságok vannak, járási nemzeti bizottságok hatáskörével. Ezért a prágai és bratislavai választók nem választottak a helyi nemzeti bizottságba és így azoknak a választóknak sorába sem számíthattuk be őket, akik a helyi nemzeti bizottságokba szavaztak és így ez a szám kisebb. Hasonló a helyzet a városi nemzeti bizottságoknál is a kerületi városokban, amelyek közül egyesekben nincsenek körzeti nemzeti bizottságok a helyi nemzeti bizottságok hatáskörével, úgyhogy a választók itt csak a kerületi és városi nemzeti bizottságokba választottak, a helyi nemzeti bizottságban nem. Ugyancsak ezekkel a választókkal csökken azoknak a választóknak száma, akik a helyi nemzeti bizottságokba választottak. A központi és kerületi, valamint a járási nemzeti bizottságok választói száma közötti különbség többek között abból is származik, hogy a Magas Tátra területén a nemzeti bizottságokról szóló törvény alapján megalakult a városi nemzeti bizottság, amely közvetlenül a Megbízottak Testületének van alárendelve és nem alakultak meg a járási nemzeti bizottságok. A választók itt csak a városi és helyi nemzeti bizottságokba választottak, a járási nemzeti bizottságokba nem. Ebben az esetben az üdülőkre és turistákra is vonatkozik ez, akik választói igazolvány alapján választottak. Ezért ezeket a választókat sem vették be azoknak a választóknak teljes* számába, akik a járási nemzeti bizottságokba választottak. A különbséget a kiadott választói igazolványok teszik ki. (Folytatás az 1. oldalról.) előkészítésében, a több hónapig ; tartó, nálunk eddig ismeretlen arányú választási kampány kifejtésében! Mit jelentett a többmillió választó részvételével tartott választások előkészületeinek biztosítása, 114.219 választókerület szervezésének, többezer agitációs központ működésének és egyebeknek biztosítása! A választások eredményei megmutatták, hogy a pártmunkások és pártszervek felada* taik magaslatán állottak, hogy jól tudták irányítani és operatívan tudták levezetni a választási kampányt, jól tudták előkészíteni a választásokat és biztosítani a választások nap;ának sima lefolyását. A választások további tanulságot is jelentettek. A szerény, áldozatkész pártmunkások, népnevelők j tízezerei, akik esténként, vasárnai pokon és ünnepeken meglátogatták | polgáraink otthonait, megmagyarázták nekik a választások fontosságát, megismertették őket a jelöltekkel, válaszoltak a feltett kérdé| sekre, kétségtelenül kivették részüket a választások sikeréből. Újra bebizonyosodott az „Arccal a tömegek felé" gottwaldi jelszó igazsága és fontossága, a párt régi, eredményes gyakorlati munkája, hogy állandóan és rendszeresen járjunk az emberek közé, a személyes érintkezés alkalmával élőszóval, félelmet nem ismerve és őszintén magyarázzuk a párt és a kormány politikáját, türelmesen válaszoljunk az összes feltett kérdésekre, vonjuk be a polgárokat a politikai életbe és nyerjük meg őket a párt és a kormány által kitűzött feladatok teljesítésére. A választási kampány folyamán ezirányú munkánk eredményes volt. Meg kell mondanunk, hogy a népnevelók között šok olyan pártonkívüli volt, akik jó munkát végeztek és akikre a jövőben is számítanunk kell. Mit jelentettek még a választások pártunk számára? A választások a pártszervezetek, pártszervek és párttagok hatalmas, fokozott aktivitásának időszakában folytak le. A választási kampány feladatainak nagysága azokat is munkába vonta, akik nem végeztek pártmunkát. Tevékenységre serkentett sok eddig keveset működő, főleg falusi pártszervezetet. Ennek különösen nagy jelentősége van ma a X. pártkongresszus előkészületeinek idején. Fontos, hogy a párttagok és aktivisták ezreinek munkaaktivitása az elkövetkező időben se lankadjon, hanem tovább fokozódjon. Népünk nagy bizalmat helyezett a pártba, a kormányba, a népi demokratikus rendszerbe. Népünk nem akar más úton haladni. A választások ezt világosan megmutatták. A választók túlnyomó többsége és egységes egyetértésük a Nemzeti Arcvonal jelöltjeivel és egyúttal politikánkkal, nagy tőke, amelyet meg kell becsülnünk és amellyel gondosan kell gazdálkodnunk. Nagy feladatok várnak még ránk az üzemekben, falvakon, iskolákban, hivatalokban, tudományos intézetekben és a többi munkahelyeken. Teljesítésük népünk életének további gazdagodását, életszínvonalának további emelését, kultúrájának fokozódását jelenti. A kommunisták egyedül nem bírják teljesíteni ezeket a nagy feladatokat, hanem, mint eddig is, csak egész népünkkel együtt, a népünkben rejlő tapasztalatok és tehetségek nagy kiStsének felhasználásával. Az akciótervek tárgyalása alkalmával a választások előtti időben bebizonyosodott, milyen élénken tudnak az emberek részt venni a közügyek megvitatásában, menynyire szívügyüknek tekintik az építés feladatait, hogyan tudnak hozzájárulni az építéshez javaslataikkal, hogyan kötelezik magukat részvételre és segítségnyújtásra az építőmunkában. A választási kam pány fokozott munkaigyekezetet váltott ki a munkahelyeken, ami számos munkafelajánlásban öltött formát. A választások népünkben eddig ismeretlen politikai aktivitást keltettek. Még azokat a polgárokat is aktivizálták, akik eddig látszólag távol állottak mindentől. Meg kell ragadnunk és őriznünk polgárainknak ezt az értékes kezdeményezését, élénk érdeklődését az állam, a kerületek, a járások, községek irányítása és építése iránt. A választások még tömörebbé és szilárdabbá tették népünket, még jobban fokozták népünk érdeklődését pártunk és kormányunk politikája iránt. Ebbefr a választások alkalmával kifejezést nyert szilárd, eleven egységben, pártunk és kormányunk vezetésével ma még gyorsabban haladunk hazánk gyönyörű jövője felé. (Rudé právo.) A lenini hármas jelszó alkalmazása pártunk parasztpolitikájában A kulák osztályellenségünk Az alábbiakban „A lenini hármas jelszó alkalmazása pártunk parasztpoAtikájában" című cikksorozatunk befejező részéi közöljük. Egy pillanatig se szüntesd a harcot a kulák ellen, — mondja Lenin hármas jelszavának harmadik része. Ahhoz, hogy ez a harcunk, ez a kulák ellen egy pillanatra se szűnő harcunk eredményes legyen, annak alapfeltétele, hogy tisztában legyünk azzal, kit tekintsünk kuláknak, mik a kulák fő ismérvei és mi ma nálunk az osztályharc tennivalója, vagyis hogyan és milyen eszközökkel kell harcolnunk a kulák ellen. Lássuk tehát az első kérdést: ki a kulák? Kuláknak tekintjük azt a gazdag parasztot, aki állandó jellegű kizsákmányolást üz, vagy űzött, tehát állandó alkalmazottja, cselédje, szolgája volt vagy van Alapvető különbség itt a középparaszt és a kulák között az, hogy a középparaszt csak időnként, főleg idénymunkák idején alkabnaz idegen munkaerőt, a kulák pedig állandóan. A kulák fő ismérve tehát az állandó jellegű kizsákmányolás. A kulák meghatározásának kérdése roppant bonyolult és a helyi viszonyok igen alapos ismeretét követeli meg. Megköveteli, hogy általános elveket helyesen tudjunk alkalmazni az adott helyi viszonyokra. Az általános elvek merev | alkalmazása, valamiféle „recept" . arra, hogy ki a kulák, sok félreér- I tésre, túlkapásra vezetett, de vezethet ennek az ellenkezőjére, arra is, hogy kulákokat középparasztnak tekintenek. Mindenkor a helyi viszonyokat nézni, minden egyes esetet egyénileg elbírálni, — ez az egyedüli helyes eljárás annak elbírálásában, kit tekintsünk kuláknak. Ahhoz, hogy a kulák meghatározásának ismérveit a lehető legpontosabban tisztázni lehessen, helyes és szükséges felvetni azokat a leggyakrabban előforduló általánosnak mondható eseteket, amelyek a kulák helytelen meghatározásában legtöbbször előfordultak. Ezeknek a leginkább elterjedt eseteknek egyike a „de hiszen már nem kulák" nézet. Ez a kijelentés, hogy „de hiszen már nem kulák", számos elvtársunk részérő] nagyon gyakran hangzik el. Nem tekinthető kuláknak e nézet szerint a volt gazdag paraszt, aki gazdaságát vagy anynyira csökkentetne, hogy nem tart alkalmazottat és a megmaradt földje nem több egy középparaszti gazdaságnál, vagy pedig gazságát teljesen felszámolta és földjeit átadta az államnak vagy a szövetkezetnek. - Még inkább érvényesül a „de hiszen már nem kulák" hamis elmélet azokkal a kulákokkal szemben, akik haszonbéres földön gazdálkodtak, s ez a bérletük már megszűnt. A „de hiszen már nem kulák" nézet [ szerint ezek a gazdag parasztok 1 csak addig voltak kulákok, míg I gazdaságuk teljes egészében megvolt, amíg a bérlet tartott, amíg alkalmazottat tartottak és kizsákmányoltak, de ha már megszűnt a gazdaság, megszűnt a bérlet, nincs állandó alkalmazott és megszűnt a kizsákmányolás, akkor — e nézet szerint — ezzel egyidőben az illető paraszt megszűnt kuláknak lenni. Ezekből a helytelen antimarxista, opportunista nézetekből származnak aztán az egyes falusi funkcionáriusoknak olyan kijelentései, hogy „nálunk már nincs kulák" és ha már nincs, akkor nincs is ki ellen harcolni, „megszűnt" az osztályharc is. Mi az álláspontja ezekhez a nézetekhez a pártnak, a munkásosztálynak, a dolgozó parasztságnak? Az, hogy mint az osztályellensé««el megalkuvó opportunista politika ellen kíméletlen harcot folytatunk. Mert mit jelentenek ezek a nézetek, mit jelent a „de hiszen már nem kulák"? Azt jelenti, hogyha ennek a nézetnek csak egy töredéke is igaz volna, — hogy a gazdag parasztok," akik különféle útonrnódon megszabadultak földjüktől, vagy mert azt törvényes keretek közt kisajátították, — hogy ezek a volt gazdag parasztok belenyugodtak vagyonuk elvesztésébe, helyeselnék, hogy gazdag emberből „szegénnyé" lettek, beletörődnek abba, hogy a kizsákmányolás adta gazdagodási lehetőség megszűnt Azt jelentené, hogy ezek a volt gazdag parasztok, akik irgalmat nem ismertek a vagyon harácsolásában, cselédeik, alkalmazottaik eltiprásában, vagyonuk elvesztésével most egyszeriben megváltoztak, lemondtak arról, hogy valamikor is viszsza próbálnák állítani a számukra előnyös volt kapitalista rendszert és egyszeriben a dolgozó emberek apostolaivá válnának. Azt jelentené, hogy ezeknek a volt gazdag parasztoknak vagyonuk elvesztésével egyidőben megváltozott a világnézetük, más lett a gondolkozásmódjuk, megváltozott ellenséges érzületük a " népi demokrácia, a dolgozó nép hatalma iránt. Megfelelnek-e ezek az állítások a valóságnak? Nagyon bölcs és találó a régi közmondás: „Kutyából nem lesz szalonna". Nem lesz még akkor sem, ha százszor is füstölik és épp így hiába szünteti meg gazdaságát a kulák, nem válik azért a dolgozó nép ügyének igaz hívévé. S ennek világosnak kell lenni mindenki előtt, mert logikus, hogy az a gazdag paraszt, aki néhány év előtt még 40—50, vagy 100 holdas gazdaságot mondott magáénak, s élvezte annak minden gyümölcsét, annak elvesztésébe — még ha arról „jószántából" le is mondott — nem nyugszik és nem is nyugodhat bele. Mondjuk meg, lényegbevágó a különbség a százholdas gazdag paraszt és a „szegénnyé" vedlett, munkájából élő volt gazdag paraszt életlehetősége és életmódja között. Éppen ezért mindaz, amit ezek a „nincstelenekké" vált volt gazdag parasztok művelnek, csak képmutatás és álcázás, s egy pillanatig sem kétséges, hogy ezek a képmutatók lennének az elsők, akik ha alkalom adódna az élen vinnék a keresztet a népi demokrácia temetésén. Az eddig elmondottakból következik, hogy kuláknak kell tekinteni és ennek megfelelő elbánásban részesíteni mindazokat a volt vagy jelenleg gazdag parasztokat, akik állandó jellegű kizsákmányolást űztek a múltban, vagy űznek a jelenben. További gyakori jelenség a kulák helytelen meghatározásában, hogy számos esetben nem tekintik kuláknak azt a gazdag parasztot, aki bár állandó alkalmazottat foglalkoztatott vagy foglalkoztat, de maga is dolgozik. Igaz, mondják az ilyen parasztra, hogy cselédje volt, azt kizsákmányolta, de maga is dolgozott, tehát mégis csak dolgozó parasztnak kell tekinteni. Az a tény, hogy a kulák alkalmazottai mellett maga is dolgozik, sok félreértésre ad okot és ezért nyomatékkal utalunk rá. Volt kulák, akinek munkája abban állt, hogy spekulált, kupeckedett, üzletelt. A másik pedig kijárt földjeire és ott úgy tett, mintha dolgozna. Közismert az a furfangja is, hogy maga is beállt a sorba, amikor látta munkásai lankadását és pihent erejével olyan iramot diktált, hogy a kimerült munkások alig bírták követni. A hajszolásnak, a hajcsárkodásnak roppant körmönfont és leplezett módszere volt pihenten beugorni egy-egy órácskára a munkába és megmutatni, „hogyan kell dolgozni" és nem csoda, ha az öntudatlan dolgozó parasztok az ilyen kulákokban most a „jó dolgos" embert látják. Ez helytelen és téves nézet. Az egyedüli helyes marxista nézet, hogy kuláknak kell tekinteni olyan esetekben is, amikor bár maga is dolgozott, de állandó alkalmazottat, cselédet tartott, tehát gazdasági helyzeténél fogva kizsákmányoló volt és jövedelmének nagyobbik részét nem a saját munkájából, hanem az idegen munkaerők kizsákmányolásából, vagy pedig a mun-