Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-21 / 123. szám, péntek

mä'ius "2l. U1SZ0 5 J? Több női munkaerőt a növényápolásra •Szövetkezeteinkben évről évre azt tapasztaljuk, hogy a tavaszi növényápolási és később a betakarítási munkák idején kevés a munkaerő és emiatt e rendkívül íontos munkákat nem tudjuk sikeresen és idejében elvégezni. Ennek oka az, hogy több helyen a nők nem vesznek részt számarányuknak megfelelően a növényápolási és általában a szövetkezet legsürgősebb munkáiban, mert még mindig fennáll az a téves nézet, hogy elég, ha a férj jár munkába, hisz az ő kötelessége, hogy a családját eltartsa. A mi szövetkezeti földjeink azonban várják a női munkaerőket. A nők keze aranyat ér és sokat tehetnek dolgozó asszonyaink a mezőgazdaság fellendítéséért. Sok példát lehetne felsorolni azokról a férfiakkal egyvonalban dolgozó nőkről, akik kint a földeken, az állattenyésztésben, a gépállomásokon mint traktorosok és agronómusok már kiharcolták és kiérdemelték azt a megtisztelő helyet, mely sok férfinak is a bect Hetére válnék. Nem ritka eset má már az sem, "hogy az asszonyok munkájuk e'ismerésekép helyet kaptak a szövetkezet vezetésében is. Nem lehet azonban ezt általánosítani, mert még igen sok azoknak az asszonyoknak, leányoknak a száma, akik nem kapcsolódtak be a termelőmunkába és nem töltik be azt a szerepet szövetkezeteink életében, a munkában, ami a számuk szerint megilletné őket. Szövetkezeteinkben általában arról panaszkodnak, hogy kevés a munkaerő, 'főleg a csúcsmunkák idején a növényápolási munkáknál, amikor harcot kell indítani a gyomok ellen, melyek kiváltkép ebben az évben nagyon elszaporodtak. u, 1 gyanakkor a szövetkezeteink vezetősége is kevés gondot fordít a nők munkába való bevonására, s ezért is történhetett meg eddig az, hogy szövetkezeti földjeinken sok esetben csak gyom termett. E munkaerőhiány megoldását megkönnyiti az a tény, hogy az asszonyok most mindenütt megragadják a kapanyelet és hadat üzennek a kukoricatáblákon vagy a cukorrépaföldeken éktelenkedő gyomoknak. Ez elsősorban azt jelenti, hogy egyes szövetkezeti család több munkaegységet szerez az év végéig és ezzel mind pénzbeli, mind természetbeni jövedelme növekszik. Jelenti továbbá a szövetkezet közös gazdálkodása és egyben a tagok részére azt, hogy ezzel biztosíthatjuk a hektárhozamok növelését. Ezt azonban elő kell segíteni a szövetkezet vezetőségének olyan értelemben, hogy lehetőséget ad a gyermekes anyáknak arra, hogy míg ők kint dolgoznak a mezőn, gyermekeiket megfelelő felügyelet mellett a napközi otthonban helyezhessék el. Megvan erre ma már minden községben és szövetkezetben a lehetőség, csa|k élni kell velük. Ma már nem állhat fenn az az ellenvetés, hogy az asszonyokra hárul a háztartás minden gondjabaja, a gyerekek gondozása, s azért nem vehet részt a munkában. Az a tény, hogy az asszonyoknak sok munkájuk van a háztartásban, mit sem változtat azon, amit a falu íratlan törvényének nevezhetünk, hogy az asszonynak, különösen a főbb mezőgazdasági munkák idején ott a helye a férje mellett, kint a mezőn. Ha ez így volt a múltban, miért nem lehet így most? Nem vitás, egyszerre kétféle munkát az asszonyok sem végezhetnek. Minden eszközzel hozzá kell járulni tehát ahhoz, hogy megkönnyítsük a háztartás és a gyermekekről való gondoskodás napi gondjait, s hogy meggyőzzük őket arról, hogyha a munkából ők is kiveszik a részüket, ezzel a család nagyobb jövedelemhez jut• hat. Ehhez azonban nagy szervezési és tömegpolitikai munkára van szükség, és ebben a legjobban azok a szövetkezeti asszonyok tudnak segíteni, akik már a mult évben is 200—300 munkaegységet dolgoztak le és ezzel nagy mértékben hozzájárultak férjeik mellett családjuk életszínvonalának emeléséhez. Ilyen tények pedig minden szövetkezetben vannak, csak erről legtöbbször kevesen tudnak. Pedig ezek az asszonyok minden esetben büszkék arra, hogy ők mennyi pénzt, búzát és egyéb terményt kerestek és egyre öntudatosabbá neveli őket a közös munka, egyre megértőbb társaik lesznek férjüknek és nevelőjük gyermekeikne. Az ilyen aszszonyokat már nem is lehetne távoltartani a munkáktól és éppen ezért szükséges az, hogy főleg ők legyenek a közös munka örömeinek legjobb agitátorai minden szövetkezetben. Nincs ezért mire várnunk. A földek sokhelyütt a kapa után sírnak" és éppen ezért nincs idő a halogatásra. Ha asszonyaink nem tudnak bekapcsolódni a munkákba egész napra, meg van a lehetőség arra is, hogy kevesebb időt dolgozzanak le a szövetkezetben. A szövetkezetek vezetőségei megoldhatják ezt a kérdést úgy, hogy közel a faluhoz jelölnek ki nekik munkát Kívánatos lenne ezért az, hogy minden szövetkezetben az asszonyok legyenek a kezdeményezői ennek és indítsanak el pl. egy félhektáros mozgalmat, mely szerint minden asszony vállalja ennyi földön a növényápolási munkákat a kapálástól a betakarításig. A sok félhektárból is egész tábla jön össze és ez azt jelenti, hogy a szövetkezetben ezzel és a jóminőségü munkával növeljük a hozamokat, gyarapítjuk a közös vagyont és az egyéni jövedelmet. C i zakitani kell azért az asszonyoknak minden előítélettel. Nekik is érezniök kell, hogy ebben a társadalomban megvan az őket megillető helyük, melyeket csak akkor tudnak betölteni, ha mindannyian megértik, hogy nemcsak élettársaik férjeiknek, hanem segítőtársaik a munkában, abban a magasztos küzdelemben, melyet a szocializmus építéséért folytatunk. Soóky Lajos, Búcs. Mikó Jánosnét mindenki becsüli és tiszteli a faluban, mert jól doluozik A randóti szövetkezetnek is vannak becsületes tagjai, akik szívükön viselik a szövetkezet sorsát, arra törekednek, hogy szövetkezetük állandóan fejlődjön, gyarapodjon, nagyobb legyen jövedelmünk, mint amikor még egyénileg gazdálkodtak. A radnóti szövetkezetben még eddig nem helyezték el közös istállóba az á

1 latokat, mivel nem is állt a szövetkezet rendelkezésére megfelelő istálló A szövetkezet tagjai azonban — Ferenc Béla, Sprecho József és a többiek is — iparkodnak minél előbb felépíteni a közös istállót, hogy az állatlllományt összpontosíthassák Pál Gyula zootechnikus is szívén viseli a szövetkezet ügyét. Mindent elkövet, hegy minél magasabb színvonalra emelje az állattenyésztést A sertéstenyésztők közül Mikó Jánosné érde mel dicséretet. Ez a 62-éves asszony 100 kismalacot és hét anyadisznói gondoz. Mikó Jánosné jól éréi magát a szövetkezetben, mert tudja, hogy szorgalmas munkájának maga veszi hasznát. Lelkiismeretes munkájáért a szövetkezeti tagok is megbecsülik és tiszteletben tartják. Pupák János, Tornaija. A Vörös Csillag-gazdaság sikerei A csallóközaranyosi igazgatósághoz tartozó Vörös csillag állami gazdaság vezetősége karöltve a mühelytanáccsal már előzőleg megtárgyalta a cukorrépa ápolási munkái gyors elvégzésének tervét. A gazdaság Vezetője javasolta, hogy az egyelésbe vegyenek részt a többi csoportok is, továbbá a traktorosok és a műhelyben dolgozók. Ezt megértette a gazdaság minden dolgozója és örömmel hozzájárult a javaslathoz. Száztizenhatan Írták alá a határozatot, mely szerint elvégzik a husz hektár cukorrépa egyelését. A lelkesedés oly nagy volt, hogy kötelezettséget vállaltak Široký elvtárs születésnapjának évfordulójára, hogy ezt a munkát négy nap alatt elvégzik. Reggel félötkor már a földeken voltak és 14 órát is dolgoztak naponta. Az egyelést nem négy, de három nap alatt végezték el. Minden csoport nagy szorgalmat tanúsított, de Kovács Lajos csoportja volt a legjobb az összesek közül. Annak ellenére, hogy 14 kilométerre lakik a gazdaságtól, a négy csoport közül az 6 csoportja lett az első. Tíz férfi és öt nő dolgozott csoportjában. Normájukat átlagosan 174 százalékra teljesítették. Napi keresetük 39.90 korona volt. A munkát emellett minőségileg Is jól elvégezték. Puszta Mária volt a legjobb a csoportban. Naponta 0.10 hektárt kiegyelt és 45.60 korona volt a napi keresete. Az első csoportban Kürti Ferenc és Takács Imre dolgoztak legjobban. Napi átlagteljesítményük 0.12 hektár volt. Normájukat 200 százalékra teljesítették és napi keresetük 57 korona volt. A második csoportban Nagy Imre és Jancsó Géza tűntek ki. 0.1S hektár volt napi teljesítményük és keresetük 62.70 korona. Ebben a csoportban dolgozott Szabó Ferenc is két lányával, akik átlagosan 0.12.5 hektárt dolgoztak meg személyenként és napi keresetük 59.85 korona volt. A negyedik csoportbari Tóth Gyula és Balog József tűntek ki. De voltak hanyagul dolgosók is. Balázs Simon csak 0.02 hektárt egyelt ki. Normáját csak 43 százalékra teljesítette. Richter András, aki tagja a mühelytanácsnak, szintén nem volt jobb nála. Neki kellett volna elöljárni jó példával, s ehelyett a szocialista kötelezettségvállalást sem írta alá. Hanyagságáért a legutóbbi mühelytanácson megbírálták és kizárták a vezetőségből. Az egyelésben nagy segítséget nyújtottak az állattenyésztésben és a műhelyben dolgozó elvtársak is. Munkájuk elvégzése után egészen a sötétség beálltáig a cukorrépaföldön dolgoztak. De nemcsak a mezőgazdaságban, hanem az állattenyésztésben is szép eredményeket érnek el a dolgozók. Legjobb tehenészünk Madarász Ferenc, hetenként 764 liter tejet fej 12 tehéntől. Napi fejési átlaga, 8.4 liter. Munkáját lelkiismeretesen végzi, amiért megkapja a jutalmát is. Havi keresete 1.400 korona. Kucsera Mária még jobb eredményt ér el. Naponta 12 tehéntől 118 liter tejet fej ki. Napi tejátlaga 8.6 liter. A sertésápolók között Nagy Károly a legjobb dolgozó, aki heti tervét 127 százalékra teljesíti. Az 50 éves Szynek Rudolf 35 darab anyasertéstől 53 kismalacot választott el és 46 darab szopósmalacot kezel. Nagy gondot fordít munkájára. Többször megesett, hogy éjtszakáit az ellő anyakocák mellett töltötte. Még osak két hónapja dolgozik a gazdaságban, de mindenki jó munkásnak, lelkiismeretes embernek ismeri őt a gazdaságban. Évi tervét túl fogja teljesíteni, amiért meg is kapja a jutalmat. A Vörös csillag dolgozói megér, tik a szocialista gazdálkodás előnyét és fokozzák munkájukat a magas hektárhozamok eléréséért és életszínvonaluk emeléséért. Tóth József, Vörös Csillag-gazdaság Hrádocky János okleveles agronómus Lelesz: Készüljünk fel a másodnövények vetésére Pártunk és kormányunk március 29-i határozata a legkomolyabb figyelmeztetés minden mezőgazdasági szakember és dolgozó számára. Fokozni kell állattenyésztésünk hasznosságát, meg kell állapítanunk azonban, hogy nagyon kevés azoknak a nagyüzemi gazdaságoknak száma — nem szólva az egyénileg gazdálkodókról — melyek komolyan és időben felkészültek volna a takarmányalap biztosítására akár másodvetéssel, akár silózással. Ha az időjárás kedvezőre fordul, nemsokára megkezdődik az őszi takarmánykeverékek betakarítása Most az a kérdés, mit fognak majd csinálni a takarmány betakarítása után a földdel. A válasz egyszerű: a betakarítás után a felszabadult földet a legeredményesebben úgy használjuk ki, ha másodnövényekkel vetjük be. Iparkodni kell azonban a másodvetést minél hamarább elvégezni, hogy r. talaj ne veszítse el víztartalmát, hogy a másodnövény magvai gyorsan kikeljenek és megerősödjenek. Elsősorban kukoricát és napraforgót vessünk. A felszabadult, talajt használjuk fel nyári burgonya vetésére is. Másodsorban takarmány növényeket vessünk, hogy állataink takarmányellátását silózott kukoricával, csalamádéval, napraforgóval, muharral, takarmánykáposztával és egyéb takarmányozásra alkalmas növényekkel biztosítsuk. Természetes, hogy kukoricából csak rövidtenyésziflejű, koránérő fajtát vessünk. A négyzetesen vetett kukorica és a többször megmunkált másodvetésű kukoricatermés hozama sok esetben megközelíti a fő termékként vetett kukoricát. A napraforgóból is rövid tenyészidejű, alacsony törzsű fajtát siessünk. Ajánlatos, hogy ezt is négyzetesen ültessük. A kukoricát és napraforgót ikersorosan vessük, hogy legalább kétszer megkapálhassuk és jó termést érhessünk el. A vetés előtt a felszántott földet hengerezzük meg, hogy a vetőmaggok egyenlő mély, tömött magágyakba kerüljenek. A vetés után könnyű fogassal vagy tövisboronával fogasoljuk meg. A kikelés után szükségszerűen saraboljuk meg a földet, hogy a kultúrnövények nagy ellenségét, a gyomot kiirtsuk és így teljesen gyommentes területet tudjunk biztosítani a növények számára. A nagyüzemi gazdaságok etetőinek és dolgozóinak, az egyénileg gazdálkodó parasztoknak is meg kell érteni a másodvetés fontosságát. Minden egyes mezőgazdasági dolgozónak, földművesnek tudnia kell, hogy a másodvetéssel biztosíthatják legjobban állataiknak a megfelelő takarmánymennyiséget. Koloz/némán sok asszony vesz részt ' a növényápolásban A kolozsnémai szövetkezet tagjai alig várták a tavaszt. Amint a főid nedve a késő tavaszi hidegek és esőzések után felszáradt, hangyaszorgalommal láttak hozzá a munkához. Minden épkézláb ember a földeken tevékenykedett. Nagy odaadással dolgoztak a kocsisok is. Kitartó munkájuknak tudható be, hogy a tavasziakat annak rendje és módja szerint idejében elvetették. Ezután a cukorrépa vetésére került sor. A munkában különösen kitűntek Hegedűs Endre, Takács Lajos, Győri Vince és Huszár János CsISztagok, akik napi normájukat átlag százszázalékon felül teljesítették. A szövetkezeti asszonyok nagy része is bekapcsolódott a munkába Szép eredményeket érnek el a palanták kiültetésében. Ezidáig kiültették a dohányt, paprikát. Az összes palánták kiültetését az asszonyok végzik. Akadnak még egyesek, akik húzódnak a munkáktól, de Tarcsi Ferenc, a szövetkezet elnöke naponta fejt ki meggyőző munkát, és egyre többen vesznek részt a munkában. Minden erejét a szövetkezet felvirágzásának szenteli. Szereti őt a falu népe. Igazságosan intézkedik, jól tölti be a hivatását a helyi nemzeti bizottságban. Jó munkájáért a falu lakossága újból megválasztotta őt a nemzeti bizottságba. Beke János, Kolozsnéma. A mezőgazdaság fellendítését tűzték ki célul A píseki járásban lévő mirovicei nyolcéves középiskola idén végző diákjainak nagyrésze elhatározta, hogy a mezőgazdaságban fog dolgozni.A tanulók ünnepélyes diákgyűlésre jöttek össze. A gyűlésen doc. František Kahuda, az iskolaügyi miniszter első helyettese megköszönte elhatározásukat és hangsúlyozta, hogy ezzel példát mutattak a többi iskola ifjúsága számára. Kiemelte azt a tényt, hogy fejlődő mezőgazdaságunknak tanult és szakképzett dolgozókra van szüksége. Vladimír Meisner, a CsISz központi bizottságának titkára elmondta. hogy az Elkövetkező napokban a fiatalemberek tízezrei döntenek jövő hivatásukról. Sokan a városokba akarnak menni, a termelésben akarnak résztvenni, de a mezőgazdasági munka is nagyon fontos, ezért a mirovicei diákok elhatározása helyes és célravezető Vladimír Meisner a mezőgazdasági munkára jelentkező 36 diáknak és diáklánynak Csehszlovákia Ifjúsági Szövetsége tiszteletbeli jelvényét nyújtotta át, mellyel a CsISz Központi Bizottsága tüntette ki őket. A mirovicei (diákok azt akarják, hogy sok fiú és leány kövesse példájukat. Ezért a köztársaság iskoláihoz felhívással fordultak. A felhívásban, amelyet Ludmilla Csandová olvasott fel, ez van: „Az idei iskolaévben mi, a mirovicei középiskola nyolcadik osztályának diákjai, mint ezer más fiú és leány, befejezzük tanulmányainkat. Mindannyian sokáig gondolkoztunk azon, milyen hivatást választunk. Tudjuk, hogy hazánknak állandóan több mezőgazdasági termékre, több tejre, húsra, tojásra és gabonaneműre van szüksége. Ha több élelmiszerünk lesz, mindnyájunknak jobb lesz az élete. A fiatalemberek nagy része azelőtt más foglalkozást választott. Kevesen határozták el magukat a mezőgazdasági munkára. A mezőgazdaságnak azonban fiatal munkaerőkre yan szüksége és mi ebben segíteni akarunk. Ez a munka érdekel minket és fontos köztársaságunk számára is. Ezért harminchatan diákok és diáklányok jelentkeztünk, hogy a mezőgazdasági munkát választjuk.: Sokan közülünk közvetlenül szüleiknél, vagy az EFSz-ben fognak dolgozni, néhányan szakiskolában, mások kétéves gazdasági szakiskolába iratkoznak be. Néhányan pionírok vagyunk, néhányan tagjai vagyunk már a CsISz-nek, míg a többiek most jelentkeznek felvételre. Diákok és diáklányok, pionírok és CsISz-tagok, felhívással fordulunk hozzátok: Kövessétek példánkat! Jelentkezzetek mezőgazdasági munkára, a mezőgazdaságnak szüksége van rátok és várja a fiatal dolgozókat!" A diákok és diáklányok ünnepi gyűlésükről levelet intéztek Antonín Zápotocký köztársasági elnökhöz, amelyben értesitik elhatározásukról