Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-21 / 123. szám, péntek

4 ujszo 1954. májuis 21. Az ausztriai szovjet főbiztos nyilatkozata Raab kancellár és Sch'árf alkancellár előtt A GENFI ÉRTEKEZLET * * • Közlemény a genfi értekezlet május 19-i zárt üléséről A Kínai Népköztársaság küldöttségének sajtóosztálya a genfi értekezlet május 19-i zárt ülésén elért megegyezés alapján a következő közleményt adta ki: „Kilenc küldött zárt ülésén folytatta az indokínai béke helyreállításáról szóló vitát. Az értekezlet a következő zárt ülését május 21-én tartják. A Kínai Népköztársaság küldöttsége képviselőiének nyilatkozata a genfi értekezlet május 19-i ülésén Á Kínai Népköztársaság küldött­ségének képviselője május 19-én a következő nyilatkozatot tette: „1954. május 17-én az USA kül­döttsége Genfben levelet tett köz­zé, amelyet 1954. május 7-én a koreai fegyverszünet katonai bi­zottsága semleges országokból álló ellenőrző bizottságának svéd és svájci tagjai küldtek. A sajtóje­lentések szerint az USA azt állí­totta, hogy a Koreában működő semleges államok ellenőrző bizott­sága nem képes teljesíteni azokat a kötelezettségeit, amelyek a ko­reai fegyverszüneti egyezmény alapján reá hárulnak. A Kínai Népköztársaság kül­döttségének képviselője azon a nézeten van, hogy ez az állítás nem egyezik a valósággal. A ko reai fegyverszünet megkötése óta majdnem 10 hónap telt el. Ezen időszak alatt a semleges államok ellenőrző bizottsága nem csekély szerepet játszott azáltal, hogy se­gítette a koreai fegyverszüneti egyezmény megvalósítását. A bi­zottság ellenőrző kötelességét kü­lönböző belépési pontokon teljesítet­te, Észak- és Dél-Korea hátországá­ban és más területeken a demilitari­zált övezeten kívül a fegyverszü­neti egyezmény intézkedéseinek megfelelően. Senki sem tagadja, hogy a semleges államok ellenőr­Angol-amerikai titkos háború Iránban A „La Tribúne des Nations" című francia polgári lap szerint Iránban nemrég meghiúsítottak egy állam­csínyt. A lap hitelt érdemlő tájé­koztatásokra hivatkozva, a követ­kezőkben számol be a történtekről. Azimi tábornoknak, a bagsai helyőrség parancsnokának le kel­lett volna tartóztatnia az udvarhoz hű tiszteket és a hadsereget neki kellett volna Zahedi ellenőrzése alá helyezni. Ilyenformán Azimi tá­bornok előtt a monarchia megdön­tése után megnyílt volna az út az állam legfelső irányítása felé. Ez a terv az amerikai kémszolgálat tel­jes támogatását élvezte. A brit tit­kos szolgálat azonban ellenlökést adott az ügynek és gyors cselek­vésre késztette az uralkodót. Az összeesküvést csírájában el­fojtották. Zahedi az amerikaiak tá­mogatásával egyelőre túlélte az ügyet. Igy az angol-amerikai ver­sengés Iránban drámai fordulatot vett. Az angol és az amejrikai kémszol­gálat együttélése és együttműkö­dése lehetetlennek bizonyul Irán­ban. Az angolok fontolóra vették: mihelyt lehet, Zanedit Kavammal (Kavam esz Szaltaneh volt minisz­terelnökről van szó) váltják fel, aki amerikai tartózkodása után visszatért Teheránba. Moszadik fellebezési pere alkal­mat adott a lakosságnak, hogy tün­tessen a volt miniszterelnök mel­lett es bírái ellen. Moszadik nép­szerűsége tovább növekszik — írja befejezésül a lap. Közöltük, hogy Churchill az alsó­házban nyilatkozatot tett az angol kormány álláspontjáról a délkelet­ázsiai katonai paktum kérdésében. A miniszterelnök nyilatkozata után több hozzászólás hangzott el, ame­lyekre Churchill azonnal válaszolt. Bevan kijelentette: — Általános helyesléssel találkoznék a délkelet­ázsiai elrendezés olyan megerősí­tése, amelyben India és Kína is részt venne, a béke biztosítása ér­dekében. Általános felháborodás­sal találkozna azonban minden olyan kollektív biztonsági egyez­ző bizottságának segítsége nyere­séget jelentett a koreai fegyver­szüneti egyezmény megvalósításá­ban. Igaz, hogy a semleges államok ellenőrző bizottsága nem látta el feladatát nehézségek nélkül. Eze­ket a nehézségeket az okozta, hogy az ENSZ- parancsnoksága állandó­an megsértette a koreai fegyver­szüneti egyezményt. Amint általá­nosan ismeretes, az ENSZ parancs­noksága a fegyverszüneti egyez­mény aláírása után több mint 21.000 koreai és kínai hadifoglyot tartott vissza és továbbra is hadi­anyagot szállított Koreán kívüli országokból a liszinmani csapatok erősítésére és felfegyverzésére. Ez elkerülhetetlenül komoly nehézsé­geket okozott a semleges orszá­gok ellenőrző bizottságának. A semleges országok ellenőrző bi­zottságának lengyel és csehszlovák tagjai ez év április 15-én és 30-án a koreai fegyverszüneti katonai bizottsághoz intézett jelentéseik­bon számos tényre mutattak rá. amelyek azt bizonyítják, hogy az ENSZ parancsnoksága korlátozta és akadályozta a semleges orszá­gok felügyelő csoportjainak tevé­kenységét Dél-Koreában. Az ENSZ parancsnoksága, hogy a reakciós Csang Kai-sek-klikknek küldhesse Párizsba érkezett hírek szerint Paul Ely tábornok, a francia fegy­veres erők vezérkari főnöke, Roul Salan tábornokkal, a francia fegy­veres erők felügyelőjével és Pelis­sier tábornokkal, a francia légierők helyettes vezérkari főnökével együtt Szaigonba érkezett. Nyom­ban tanácskozásra ültek össze Mau­rice Dejean indokínai francia fő­biztossal és Navarre tábornokkal. mény, amelynek célja Kína bekerí­tése lenne. Churchill: Ezt szem előtt fogom tartani. Desmond Do-nnelly (munkáspárt) megkérdezte Churchillt: — Vájjon határozott és szilárd biztosítékot adhat-e a miniszterelnök arra néz­ve, hogy a genfi értekezlet eredmé­nyének ismerete előtt a kormány nem tervez semmiféle katonai be­avatkozást Indokínában? Churchill: Azt hiszem, ez világo­san kitűnt nyilatkozatomból. az erőszakkal visszatartott kínai hadifoglyokat, nem engedte a sem­leges államok felügyelő csoportjai­nak, hogy rendszeresen teljesítsék kötelességüket Incson kikötőjében. Az említett jelentésekben foglalt hiteles adatok szerint az ENSZ pa­rancsnoksága a fegyverszünet meg­kötése után nagy harci repülőgép­és ágyúszállítmányokat küldött külföldről Koreába. Ez tagadhatat­lan. A fegyverszüneti katonai bizott­ságban részvevő koreai és kínai fél a múltban gyakran részletesen vá­laszolt a semleges államok ellen­őrző bizottsága svéd és svájci tag­jának azon állításaira, amelyeket a fegyverszüneti katonai bizottság­hoz intézett 1954. május 7-i leve­lük tartalmaz. A kínai küldöttség képviselője annak a nézetének adott kifejezést, hogy most, amikor a genfi érte­kezlet utat keres a koreai és az indokínai kérdés békés megoldá­sára, főleg azért terjesztenek rá­galmakat arról, hogy a semleges országok Koreában működő ellen­őrző bizottsága nem képes telje­síteni kötelességét, hogy ezzel sza­botálják a semleges országok el­lenőrző bizottságának tevékenységét Koreában és meghiúsítsák a genfi értekezlet munkáját. és Ezt követően Ely tábornok megbe­szélést folytatott a baodajista kor­mány hadügyminiszterével és ve­zérkari főnökével is, délután pedig Dejean főbiztos tárgyalt a Bao Daj mellett működő amerikai nagykö­vetség ügyvivőjével, valamint O' Daniel tábornokkal, az indokínai amerikai katonai küldöttség veze­tőjével. Hivatalosan semmit sem közölték a tárgyalások jellegéről Strachey volt munkáspárti had­ügyminiszter hangoztatta: — A délkeletázsiai nemzetek biz­tonságát szavatoló egyezmény lé­nyeges feltétele, hogy ezek a nem­zetek maguk kívánják a szavatos­ságokat. Nagyon kétes értékű poli­tika lenne, olyan népeket, biztosí­tani, amelyek nem akarják, hogy biztosítsák őket. Churchill: Ezť a pontot kétség­telenül meg fogjuk említeni a ta­nácskozások soránj I. I. Iljicsov, ausztriai szovjet fő­biztos május 17-én magához kéret­te Raab osztrák szövetségi kancel­lárt és Schärf alkancellárt. Felhívta figyelmüket arra, hogy Ausztriában az utóbbi időben — különösen a berlini értekezlet óta — erősen fokozták tevékenységü­ket az ausztriai szovjet hatóságok és szovjet megszálló csapatok el­len irányuló aknamunkát folytató elemek. Az osztrák kormány ezek­nek az elemeknek a tevékenységét maga is elősegítette — mondotta. A Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak Elnöksége május 17-én tör­vényerejű rendeletet adott ki, amely szerint a kronstadti hadi­tengerészeti erődöt a hazának tett nagy szolgálatai elismeréséül Vörös Zászló-renddel tüntetik ki abból az alkalomból, hogy az erőd május 25-én ünnepli fennállásának 250. évfordulóját. Kronstadt városában az évfor­duló alkalmából emlékművet állí­tanak fel. Emléktáblákat helyeznek el azokon az épületeken, amelyek­ben az orosz flotta kiváló vezetői — Sz. O. Makarov, A. Sz. Popov és M. P. Lazarev — éltek és dolgoz­tak. A Balti-tenger mellett fekvő A vietnami demokratikus rádió és ennek nyomán különböző hírügy­nökségek közlik de Castries tábor­noknak, Dien Bien Phu erőd hadi­fogságba esett parancsnokának nyi­latkozatát azokról a borzalmakról, amelyeket az indokinai francia fő­parancsnokság kétségbeesett kap­kodása szabadított rá az erőd hely­örségére. Ugyanakkor a tábornok nagy elismeréssel emlékezik meg az ostromló néphadsereg katonáinak haláltmegvetö bátorságáról. A vietnami demokratikus rádió által közölt nyilatkozatában a tá­bornok éles szavakkal ítéli el az in­dokínai francia főparancsnokság „hadműveleteit", amelyekkel az ostrom kilátástalan utolsó napjai­ban „erősítésül" tömegesen dobatott le ejtőernyősöket a már romhalmaz­zá vált táboreröd területére. A tá­bornok a többi között a következő­ket jelentette ki: Ejtőernyősöket ledobni Dien Bien Phuba akkor, amidőn már semmi összeköttetésünk nem volt a patet­laói francia erőkkel és leszorultunk már az erődöt környező hegyekről és dzsungelekböl, valóban nem jelentett mást, mint beleugrani a halál tor­kába. A védőknek még lehettek bi­zonyos reményeik, amikor a repü­lőtér még birtokukban volt. Ezek a remények azonban teljesen szer­tefoszlottak, mihelyt a vietminh csapatoknak sikerült megvetni lá­bukat a repülőtéren. A francia főparancsnokság ekkor parancsot adott, próbáljunk ma­gunknak utat törni Patet-Lao felé, magukra hagyva az erődben a se­besülteket. A tábornok a továbbiakban el­mondja, hogy ezt a parancsot meg­beszélte vezérkarának tisztjeivel és csaknem valamennyien kijelentet­ték: „Az ostrom ezen előrehaladott időpontjában m£r semmi remény sem lehet egy kitörési kísérlet si­kerében. Egy ilyen kísérlet a biztos halált jelenti. Az adott körülmények között jobb, ha kitartunk, mert ak­kor esetleg még megmenthetjük életünket." A tábornok a továbbiakban így írja le az erőd végnapjait: Az utolsó napok és éjtszakák va­lóban borzalmasak voltak. Az ost­romtüzérség szakadatlanul lőtte a Iljicsov rámutatott arra, hogy a belügyminisztérium elnéző maga­tartása mellett különböző fasiszta katonaszövetségek fékevesztett mi­litarista propagandát folytatnak. Amennyiben az osztrák kormány nem teszi meg a szükséges intéz­kedéseket, többek között a belügy­minisztérium vezetése tekintetében, akkor a szovjet megszálló hatósá­gok a négy hatalom megfelelő ha­tározatainak értelmében kénytele­nek lesznek megfelelő lépéseket tenni — jelentette ki Iljicsov. kronstadti erőd, létének első nap­jaitól fogva az orosz flotta köz­pontja és legfőbb támaszpontja volt. Kimagasló szerepet játszott Oroszország nyugati tengeri hatá­rainak védelmében. A kronstadti tengerészek hervad­hatatlan dicsőséget szereztek ma­guknak a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban, majd az interven­ciósok elleni harcokban; a Nagy Honvédő Háború idején, amikor Kronstadt erődítményeinek tüzér­ségi tüzével és a balti flotta ott támaszpontra találó hajóival vé­delmezte Leningrádot, majd tevé­kenyen támogatta a szovjet csapa­tok támadását. tábor egész területét, úgy hogy még a fejünket sem dughattuk ki fedezékeinkből. A vietminh gyalog­ság egymásután intézte elsöp­rő rohamait állásaink ellen. Ezekben a rohamokban egész századaink, sőt zászlóaljaink semmisültek meg. Végül a 9. gyorsanmozgó védelmi alakulat tíz zászlóaljából alig ma­radt több, mint három századnyi katona. A délen fekvő „Isabelle" támasz­pont védőrsége az utolsó három nap és éjjel nem jutott sem alváshoz, sem élelmezéshez. Ilyen körülmé­nyek között pedig hogyan vállal­kozhattunk volna a harc folytatásá­ra? Május 7-én délután nem volt már lőszer mozsaraink, sőt gépfegyvere­ink számára sem. Az adott viszo­nyok között már semmi hasznát nem vehettük saját tüzérségünknek, mert hiszen a vietminh rohamcsa­patok a legtöbb helyen már leküz­dötték a drótakadályokat. Rádió­telefon útján továbbított segélyké­résünkre Cogny tábornok, Észak­Vietnam katonai parancsnoka tu­datta velünk, hogy a főparancs­nokság már semmit sem tehet ér­tünk és közölte velünk, hogy „sza­bad belátásunk szerint cseleked­jünk." Az ugyancsak hadifogságba esett Lemeunier ezredes parancsnoknak szavait a következőkkel egészítette ki: Amidőn parancsot kaptunk az ej­tőernyős leugrásra Dien Bien Phu iterületére, azonnal rádöbbentünk annak tudatára, hogy az adott kö­rülmények között az effajta had­viselés ostobaság a francia főpa­rancsnokság részéről. A. Capeyron százados a követke- ­zőket jelentette ki. „Amióta fel kellett adnunk az északi védelmi szakaszt, tudatában voltunk annak, hogy a halál fiai va­gyunk. Nyomorúságos tengődésünk vasrudakból és fatörzsekből heve­nyészett fedezékekben a szó szoros értelmében tarthatatlanná vált. Az ostromlók arcvonala fojtogató kéz­ként egyre közelebb jutott hozzánk. Hadifoglyok vagyunk, azonban biz­ton reménykedünk a genfi konfe­rencia sikerében és abban, hogy be­látható időn belül viszontláthatjuk otthonainkat. Az indokínai béke helyreállítójáról szóló tárgyalások Képünkön balról: Khmer küldöttsége, a Szovjetunió küldöttsége Nagy-Britannia küldöttsége. A francia vezérkari főnök tárgyalása! Szaigonban Li Szin Man és Wilson amerikai hadügy­miniszter tárgyalásai Az AFP jelenti, hogy Wilson amerikai hadügyminiszter és Li Szin Man délkoreai bábelnök kö­zötti tárgyalások során Li Szin Man hosszúlejáratú katonai pro­gramm tervét terjesztette az ame­rikai hadügyminiszter elé. Liszinmanék e programm kereté­ben 15 hadosztály felállítását ter­vezik, továbbá 200 léglökéses repü­lőgépből á^ló légierőt szeretnének felállítani. Li Szin Man Dél-Korea és Csang­kaisekék bevonását is kérte Wil­sontól az amerikaiak által javasolt délkeletázsiai agresszív paktumba.; De Castries tábornok nyilatkozata Dien Bien Phu végnapjairól Megjegyzések az angol alsóházban Churchill nyilatkozatáról és Churchill válaszai Vörös Zászló-renddel tüntették ki a kronstadti haditengerészeti erődöt

Next

/
Thumbnails
Contents