Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-21 / 123. szám, péntek

515.4. május 21. UISZÖ „Németország sorsát a német népnek kell eldöntenie A Demokratikus Németország Nemzeti Frontja II. nemzeti kongresszusának felhívása Berlinben május 15-től tanácskozott a Demokratikus Németország Nemzeti Frontja II. nemzeti kongresszusa. A záróülésen jóváhagyták a valamennyi némethez intézendő felhívást. A felhívás a többi között így hangzik: A II. nemzeti kongresszus azzal a felhívással fordul Németország mindkét részének állami, társadalmi, vallási, tudományos és kulturális szervezeteihez, valamint intézményeihez, úgyszintén Németország mindkét részének Összes lakosaihoz, hogy együttesen követeljék a hidrogénbomba és az összes tpbbi tömegpusztító eszköz eltiltását, szorgalmazzák, hogy a képviselők ezzel a követeléssel lépjenek fel a parlamentekben! Az amerikaiak által sugallt bonni és párizsi szerződések — hangzik a továbbiakban a kongresszusi felhívás — halálos veszélyt jelentenek a német nép szempontjából Ezért a II. nemzeti kongresszus felszólít minden németet: minden eszközzel harcoljanak a bonni és a párizsi szerződések megvalósítása ellen! A béke érdekében — hangzik a továbbiakban a felhívás — az „erő politikáját"- az egyetértés becsületes politikájával kell felcserélni. Az Európa szempontjából veszélyt jelentő háborús tömbök rendszerét az összes európai államok kollektív biztonsági rendszerével kell felcserélni. Németország egysége — folytatódik a felhívás — csak az o'.szág mindkét részében élő németek közötti megegyezés eredményeként érhető el. A német kérdés megoldása lehetetlen diktátum útján és csakis az összes vitás kérdésekkel kapcsolatos tárgyalások eredményekép lehetséges. Ezért a pillanatnyi követelés a nagy nemzeti jelmondat megvalósítására irányul: „Németek, egy asztalhoz!..." A felhívás befejező része hangsúlyozza: A német nép előtt két út áll: az ,,európai védelmi közösség" útja, Nyugat-Németország remilitarizálásának, Németország széttagoltságának, a testvérháborúhoz, valamint világháborúhoz vezető út és a megegyezések útja az egész Németországgal való békeszerződés megkötésének, a megszálló csapatok kivonásának útja, az egységes, független, békeszerető és demokratikus Németország megteremtéséhez vezető út. A német népnek lehetőséget kell kapnia ahhoz, hogy szabadon kinyilvánítsa véleményét azzal kapcsolatban, hogy melyik utat akarja követni Ennek megfelelő törvényes eszköz a népszavazás. A II. nemzeti kongresszus azzal a javaslattal fordul a Nyugatnémet Szövetségi Köztársaság szövetségi gyűléséhez es a Német Demokra tikus Köztársaság népi kamarájához, hogy tartsanak ilyen népsza' vazást. Az európai ifjúsági értekezhet felhívása A berlini Ifjúsági Kultúrházban május 19-én tovább folyt az európai ifjúság értekezlete az „európai védelmi közösség" ellen. Az értekezleten 23 ország ifjúságának képviselői vesznek részt. Az ülés első napján az egyes bizottságok küldöttei részletesen megtárgyalták \ álláspontjukat és kidolgozták közös jelentésüket az értekezlet teljes ülése számára. A délutáni ülésen folytatódott a vita az értekezlet teljes ülésén. A vitában felszólaltak, a magyar, bolgár, francia, osztrák, svéd, norvég ifjúság küldöttei, továbbá a brit Labour-párt ifjúsági képviselője, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség elnöke, Bruno Bernini és mások. Továbbá beszédet /mondott a szovjet ifjúság küldöttségének vezetője, a Szovjetunió Antifasiszta Ifjúsági Szövetségének bizottsági tagji, A. A. Rabochin. „Abból az országból érkeztünk erre az értekezletre, amelyben az életet két szó határozza meg: béke és munka" — mondotta a szovjet küldött. Ezután rámutatott arra, hogy ennek az országnak az ifjúsága miért óhajtja oly forrón a békét és az építést. Elmondotta, hogy a szovjet kormány fáradhatatlan erőfeszítéseket tesz a német kérdés békés megoldására, az európai népek biztonságának biztosítósára. „Szolidárisak vagyunk mindazokkal az emberekkel, akik a békeszerződés gyors megkötéséért és Németország egyesítéséért, az ideiglenes német kormány megalakításáért és a szabad össznémet választásokért harcolnak" — jelentette ki A. Rabochin. Beszédének további részében rámutatott a szovjet ifjúság és az európai országok ifjúsága között egyre növekvő baráti kapcsolatokra és anbak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy Európa ifjú nemzedéke a békéért és a barátságért folytatott közös harcában győzedelmeskedik. A vita után beszámolót tartottak a bizottságok elnökei. A gazdasági és szociális kérdésekkel foglalkozó bizottság intézkedéseket javasolt arra, hogy az európai ifjúság hogyan vigye keresztül a Kelet és Nyugat közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének megvalósítását, hogy megteremtse az előfeltételeket gazdasági helyzetének megjavítására. A Nyugat-Németország remilitarizálása elleni harccal foglalkozó bizottság intézkedéseket javasol az ifjúság harcának fokozására, az úgynevezett „európai védelmi közösség" ellen, valamint a háborús propaganda ellen és a tömegpusztító fegyverek eltiltásáért. Továbbá javasolta, hogy az európai államok kormányaihoz levelet intézzenek, amelyben elutasítják az európai védelmi közösséget és a vitás kérdések tárgyalások és megegyezések alapján való megoldását követelik. A kulturális, sport- és turisztikai kapcsolatok bizottsága, amelyben ing. Antonín Faukner csehszlovák küldött elnökölt, intézkedéseket javasolt az értekezletnek az európai ifjúság kulturális és sportkapcsolatainak kibővítésére. Az értekezlet végén a küldöttek egyhangúlag elfogadták az értekezlet manifesztumát, amely elítéli az európai védelmi közösséget. „Felhívjuk az összes fiatalokat, hogy egyesüljenek és harcoljanak az európai védelmi közösség ellen és a német militarizmus újjáélesztése ellen! Felhívjuk az ifjúságot, hogy vegyenek fel kapcsolatokat egymással és valósítsanak meg közös rendezményeket a kultúra, sport, gazdaság és a politika valamennyi terén nemzeti és nemzetközi alapokon!" A manifesztum a következő szavakkal végződik: „Hisszük, hogy megtalálhatjuk a barátság és a béke útját. El vagyunk szánva arra, hogy minden erőnket latba vetjük e cél elérésére!" Fokozódó válság a tőkés világban A tőkés államokban sokan vannak, akik a fegyverkezésben látják a legjobb ellenszert a gazdasági válságok ellen. A tények azonban meggyőzően mutatják, hogy a gazdasági élet militarizálása sem tudja megmenteni az Egyesült Államokat, Nyugat-Európát és más tőkés államokat a gazdasági nehézségektől. Mindjobban megnyilvánul a termelés csökkenése, a piacok szűkülése, a külkereskedelem összezsugorodása és mind ijesztőbbé válik a munkanélküliek száma. Mindazok, akik azt hirdették, hogy a koreai hábcrú következtében bekövetkezett ipari, elsősorban nehézipari konjunktúra állandó jellígíi és a háború befejezése után is áldásosán fog hatni, keservesei tévedtek. Az amerikai hivatalos kórok ugyan mindent elkövetnek, hogy leplezzék a válság mindjobban megmutatkozó jeleit, a tények mégis egészen világosan beszélnek. Még csak nemrégen is azt. mondta Eisenhower einók, hegy ez év márciusa döntő a további gazdasági fejlődés tekintetében és hogy ez év tavaszán az Egyesült Ái'amokban új általános fellendülés következik A hivatalos statisztikai adatok és az egész gazdas'igi élet képe azonban ennek az ell-^kezójét mi::atják. Az 1054. év első negyedében a válságjelenségek az Egyesült Államok iparában tovább fokozódtak. A Newyork Times adatai szerint a világ legnagyobb tőkés acélipari konszernjének, az United Steel Corporation-nak tiszta bevételeyaz elmúlt hónapokban a mult év ugyanazon időszakával szemben a felére csökkent Amerika egész kohóipara jelenleg teljesítőképességének mindössze 68 százalékában van foglalkoztatva. Még mélyrehatóbbak a válságjelenségek Amerika autóiparában, amely oly jelentős szerepet játszik a legnagyobb tőkés állam gazdasági életében. A Wall Street Journal közlése szerint a raktáron levő új autók száma a mult évVel szemben 60 százalékkal emelkedett. A közismert Chrysler-trösztnek, a

z Egyesült Államok harmadik legnagyobb autógyárának, bevételei ebben az évben 69 százalékkal csökkentek, ami dollárokban kifejezve annyit jelent, hogy az 1953. év első negyedének 24 millió dollárja helyett 1954-ben mindössze 7 és félmillió dollár volt a bevétele. Ennek megfelelően csökkent az egész gépipar foglalkoztatottsága, ami 35 százalékot tesz ki tizenkét hónap leforgása alatt. A sok beteg iparág között azonban a szénbányászatot tartja az amerikai sajtó a legsúlyosabban betegnek, amely a harmincas évek elején lezajlott világkrízis óta nem ért el ilyen mélypontot. A tömegárú-termelés csökkentése természetesen visszahat az Amerikában magánkézen levő vasúttársaságok bevételeire is. amelyek a mult évvel szemben a felére csökkentek. A nagy tömegek vásárlóképességének hanyatlását mutatja a nagy áruházak forgalomzsugorodása, amely ebben az évben 11 százalékot tesz ki. öriási módon megnövekedtek az eladatlan készletek. Jelenleg fantasztikus összegű, 82 milliárd dollár értékű eladatlan áru fekszik a raktárokban. A válság nem kíméli meg a mezőgazdaságot sem. A farmerek bevételei csökkennek és az eladatlan élelmiszerkészletek állandóan növekednek. Ezeknek a gazdasági válságjelenségeknek közös eredője és legfőbb jellemzője, hogy a munkanélküliek száma hivatalos jelentések szerint is már elérte az öt milliót és további kilenc milliót tesz ki a részben foglalkoztatottak száma. E

z a válság nem korlátozódik azonban kizárólag csak az Egyesült Államok területére. Annak ellenére, hogy az imperialista politika mindent elkövet Nyugat-Európa felfegyverkezésére, nincsen nap, hogy ne érkeznének további hírek Európa tőkés országaiból az üzemek beszüntetéséről, a kivitel csökkenéséről, a vásárlóképesség hanyatlásáról. Az amerikai válság következtében teljesen kilátástalan, hogy az Egyesült Államok Európában vásároljanak. A fokozott fegyverkezés ellenére Nyugat-Európa nehézipara már 1953, évben kevesebbet termelt, éspedig Angliában 4 százalékkal, Belgiumban 8 százalékkal, Franciaországban 10 százalékkal, mint 1952ben. , Ilyen körülmények között érthetők azok a kétségbeesett kísérletek, amelyeket az amerikai monopolisták vezetésével, a nehéziparral rendelkező tőkés államok tesznek a vietnami háború meghosszabbítására és kiterjesztésére, a végleges koreai béke megakadályozására, a támadó jellegű európai védelmi közösség létrehozására. A válságsújtotta dolgozó tömegek politikai öntudatosodásától és harcos kiállásától is függ, hogy a monopolistáknak nyereségük megtartása" és fokozása iránti ördögi terveit keresztülhúzzák. Átadták Pierre Cotnak a »Nemzetek közötti béke megszilárdításáért* nemzetközi Sztálin-díjat A párizsi „Royal-Monceau" szállodában május 18-án Pierre Cot kiváló francia közéleti és politikai tényezőnek és békeharcosnak átadták „A nemzetek közötti béke megszilárdításáért" című nemzetközi Sztálin-díjat. A kitüntetés átadásán részt vett V. J. Jerofejev, a Szovjetunió franciaországi ügyvivője, a népi demokratikus országok franciaországi diplomáciai képviseleteinek főnökei, Eugénia Cotton, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség elnöke, a Francia Kommunista Párt vezető képviselői, élükön Jacques Duclossal, Benőit Crakon és Lain le Léap, az Általános Szakszervezeti Szövetség főtitkárai, a nemzetgyűlés képviselői és a köztársasági tanács tagjai, a Francia Békevédők bizottságának képviselőia Francia-Szovjet Társaság képviselői, a Francia Nőszövetség küldöttei, valamint kiváló francia tudósok, írók, művészek és a sajtó képviselői. Az ünnepi ülést Louis Arragor. ismert francia író, a nemzetközi Sztálin-díjak bizottságának elnökhelyettese nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta Pierre Cot-nak a nemzetközi békevédelmi mozgalom terén elért nagy érdemeit. Kijelentette, hogy a „Nemzetek közötti béke megszilárdításáért" című nemzetközi Sztálin-díj odaítélése a francia nép immár negyedik képviselőjének nem véletlen és nem csodálatos dolog, mert a világ térképén Franciaország fontos helyei foglal el. Ezután Pierre Menuier felolvasta Edouard Herriotnak, a nemzetgyűlés tiszteletbeli elnökének levelét, aki az ünnepi aktuson nem vehetett részt. Ezután Paul Boncourt, volt francia miniszterelnök szólalt fel, aki beszédében rámutatott, hogy Pierre Cot-nak a világ legmagasabb kitüntetését — a „Nemzetek közötti béke megszilárdításáért" című nemzetközi Sztálin-díjat adják át. „Soha nem feledkezünk meg arról a nagy országról, amelynek katonái a keleten vívott óriási harcokban lehetővé tették a normandiai partraszállást és Franciaország felszabadítását." Hja Erenburg üdvözlő beszédében jókívánatait fejezte ki Pierre Cot-nak, a Békevédők szovjet bizottságának nevében is. „A szovjet emberek önben, Pierre Cot — mon, dotta Ilja Erenburg — a baráti nép fiát, annak az országnak képviselőjét üdívöaüífk, akire büszke az emberiség. Tudom, hogy az olyan emberek, mint ön és Herriot elnök, akik sokat tettek a két ország népe barátságának megszilárdítása érdekében és az európai kollektív biztonság gondolatáért fenntartják a világban Franciaország tekintélyét és jó hírnevét. Ha néhány nap múlva visszatérek Moszkvába, elmondom polgártársaimnak, hogy a franciák éppúgy, mint mi, békét, a népek közötti barátságot akarják. A békének győznie kell és győzni fog! Ha az emberek elgondolkodnak éveink története felett, hálával emlékeznek meg önről is, drága barátunk, az ön hozzájárulásához a népek közötti béke megszilárdításához." A nemzetközi Sztálin-díj ünnepi átadásának aktusa Pierre Cot beszédével ért véget, amelyben megköszönte a személyét ért magas kitüntetést és a hozzá intézett jókívánatokat, s annak a szilárd meggyőződésének adott kifejezést, hogy minden akadály és minden veszély ellenére a béke győzni fog. „Türelemmel lefegyverezzük a gyűlöletet és az ostobaságot és felújítjuk a keleti és nyugati emberek közötti bizalmat és barátságot" -r mondotta Pierre Cot tőszódé végén. Laniel nem merte kitűzni az »európai védelmi közösség«-gel kapcsolatos vitát A francia kormány egy hónapja április 15-én — minisztertanácsot tartott, amelyen elhatározta: május 18-án a parlamenti csoportok elnökeinek értekezletét felkéri, intézkedjék, hogy a nemzetgyűlés azonnal vitát kezdhessen a bonni és párizsi egyezmények ratifikálásáról. Laniel annakidején erre vonatkozóan határozott ígéretet is tett a Párizsban járt Dullesnak. Május 18-a bekövetkezett és a francia kormány semmi jelét nem mutatta annak, hogy az április 15én beharangozott lépést megteszi. A nyugati sajtó a kormány ingatag helyzetével hozza kapcsolatba a halasztást. Az »Üj Kína« sajtóiroda Josida jövő amerikai újának céljairól Az Üj Kína sajtóiroda jelenti: „Amint Tokióból jelentik Josida japán miniszterelnök jövő washingtoni útjának az a célja, hogy százmillió dolláros amerikai kölcsönt szerezzen Japán újrafelfegyverzésére. A Francé Presse ügynökség tokiói tudósítójának jelentése szerint Josida a washingtoni megbeszéléseken stratégiai utak Japánban való építéséről és az energetikai források katonai célokra való kiépítéséről tárgyal majd. Az amerikai tervek arra irányuL nak, hogy még több amerikai árut helyezzenek el Japánban és az amerikai töke még intenzívebben beha. toljon Japán gazdasági életébe." Herriot nyilatkozata a szovjet balettművészek ügyében Herriot, a nemzetgyűlés tiszteletbeli elnöke, Lyon város polgármestere, fogadba a Francia-Szovjet Társaság Rhone-megyei szervezetének küldöttségét és kijelentette: nem tudja megérteni a kormánynak azt ,a döntését, amellyel mégakadályozta a szovjet balettművészek fellépését; hiszen e döntés olyan időpontban történt, amikor komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy kultúrális téren Franciaországot és a Szovjetunót közelehb hozzák egymáshoz. Altalános sztrájk Chilében Hétfőre virradó éjtszaka 12 órakor lépett életbe az általános sztrájkra való felhívás, amelyet a legnagyobb chilei szakszervezeti szövetség, a Chilei Dolgozók Egységes Szakszervezeti Központja adott ki — közli az AFP. A sztrájkolók követelik a szakszervezeti szövetség elnökének fel. tétel nélküli szabadonbocsátását, általános amnesztiát a politikai foglyoknak, a bérek azonnali, majd harmadévenkénti rendezését a létfenntartási költségek alakulásának megfelelően. A sztrájkolók síkra szállnak a világ összes országaival folytatott kereskedelemért, az Egyesült Államokkal kötött katonai szerződés felmondásáért, a földreformért. A chilei kormány a katonaságot és a csendőrséget készenlétbe he. lyezte. A kormány közölte, hogy minden sztrájkoló tisztviselőt azonnal elbocsátanak és eljárás indul ellenük. Mindamellett Santiagóból egyetlen vonat sem indult. I