Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-20 / 122. szám, csütörtök

1954. május 19. ÖI szo 3 PÁRTÉLET Foglalkozzanak többet a kassai kerület járási pártbizottságai a helyi és közös bizottságok munkájával Csehszlovákia Kommunista Párt­ját területi-termelési elv szerint építették fel. Ezen elv alapján lé­tesítettek helyi és közös helyi párt­bizottságokat, hogy ezek a járási pártbizottságoknak segítsenek az alapszervezetek ellenőrzésiben, a járási székhelyeken, az ipari köz­pontokban. azokban a községekben, ahol a falusi pártszervezeten ki­vül még több üzemi pártszervezet is van. A kassai kerületben minden járá­si központban van helyi bizottság és több községben, ahol megrvan­nak a feltételek és az épitési fel­adatok ezt megkívánják, közös he­lyi pártbizottságok működnek. Az említett pártszervek helyi je­lentőségét bizonyítja eddigi tevé­kenységük és tapasztalatuk. Ugyan­is a kassai kerület építöfeladatai­r.ak biztosításában és az ötéves terv utolsó éveiben nagy munkát végeztek. Az alapszervezeteket úgy irányították és vezették, hogy xninden pártszervezet és pártonkí­vüli szervezet részt vett a község előtt álló közös feladatok elvégzé. seben. Ezen a téren különösen ki­tűnt a korooipai és a sviti helyi bi­zottság, amelyek már sok gyakor­latot szereztek a munkában, leszá­moltak az előforduló hiányosságok, kai, amelyek kezdetben a helyi bi­zottságok jelentőségének meg nem éréséből / származtak. Oe nincs ez mindenütt igy a he­ly: bizottságokban és a közös helyi t> ; • >ttságokban. Egyes bizottságok in»nkájában sok hiányosság és hely­telenség fordul elő. A hiányosságok fö oka, hogy e pártszervek jelentő­ségét lebecsülik. A járási pártbizottságok nagyon lebecsülik a helyi bizottságok és a k os helyi bizottságok jelentösé­£ Elhanyagolják őket, nem törőd­n c velük, nem adnak nekik kon­krit feladatokat, nem irányítják, nem ellenőrzik tevékenységüket. Például az íglói járási pártbizott­ság 1953-ban teljesen elhanyagolta a martušovcei és a spiäské-vlahi helyi bizottságok munkáját. A ki­rályhelmeci járási pártblzcittság nem törődött a svätušai, a bodrog­szerdahelyi és a bieli közös helyi bizottságokkal. Az emiitett járások a járási helyi bizottságokkal sem törődtek. Ilyen viszonyok mellett a helyi bizottságok tagjainak kezdeménye­zése nem kielégítő. Az évzáró tag­gyűlések, plenáris ülések bebizonyí­tották, hogy a bizottsági tagok előtt nem volt világos, mi tulajdonképpen a feladatuk. Qlyan esetek is elő­fordultak, hogý* az iglói járási bi­zottság dolgozói közül egyesek (Ka­rabín és Imrich elvtársak) nem tud­ták megmagyarázni a közös helyi bizottságok irányításának módját, majd ezeket a bizottságokat cso­portbizottságokkai helyettesitették. A helyi és a közös helyi bizottsá­gok, sőt a járási bizottságok is gyakran elkövették azt a hibát, hogy nem hívták meg az elnököket vagy a tagokat azokra az oktatá­sokra, amelyeken általában az ösz­szes alapszervezetek elnökeinek je­len kellett volna lenniök. Külön ta­nácskozásra sem hívják össze őket, pedig ez lenne az együttmű­ködés egyedüli módja. Mivel ez nem történt meg, a bizottságokban en­nek a hiányosságoknak meg is mu­tatkozik a következménye. Pl. Svá­tušžn a járási pártbizottság plená­nárls ülése után a falusi pártszerve­zet bizottsága összehívta a bizott­sági tagokat és a közös helyi bi­zottság tagjait is, hogy megvitas­sák a választások előtti idők során felmerült feladatokat. Bodrogszer­dahelyen a közös helyi bizottság tagjai összejöttek, hogy megvitas­sák a pártfeladatokat, a község problémáit, de munkájuk eredmény­telen maradt, mert maguk sem tudták, hogy tulajdonképpen mi is a feladatuk. Hogy a járási pártbizottság nem törődilt kellőképpen a helyi bizott­ságokkal és a közös helyi bizottsá. gokkal, arról tanúskodik az is, hogy tevékenységüket nem értékelik ki rendszeresen, munkájuk eredmé­nyeit nem összegezik, a hibákat nem távolítják el, tehát nem járnak el úgy, mint ahogy azt a pártmun­ka megköveteli tőlük. Az eddigi tapasztalatok bebizo­nyították, hogy a helyi bizottságok és a közös helyi bizottságok aktí­vabbak lettek a konferenciák és az összpleníris ülések után. Azonban ez a felbuzdulás nem tartott soká. Az idei plenáris ülések és a helyi bizottságok, valamint á közös helyi bizottságok konferenciái kiértékel­ték a tagok munkáját és egyidejű­leg megmutatták az újonnan megvá­lasztott bizottságoknak azt az útat, amelyen haladniok kell. Egynéhány helyes kritikai megjegyzés is el­hangzott a járási bizottságokkal kapcsolatban, különösen arról, hogy nem törődnek a helyi és a közös helyi bizottságok munkájával. A járási bizottságoknak komolyan kell venniök ezt a bírálatot, mert ha nem ellenőrzik a bizottságokat, nem bírálják munkájukat, akkor saját tevékenységük is csökken. A járási bizottságoknak rendsze­resen kell gondoskodniok a helyi és a közös helyi bizottságokról és se­gítséget kell nekik nyujtaniok. Ins­truktornak a legfejlettebb elvtársat keli kiküldeni hozzájuk. A leghelye­sebto, ha az instruktor a járási bizott­ság tagja, aki felelős a helyi bizottság munkájáért és erről rendszeresen jelentést tesz a járási bizottságnak. Ez azt jelenti, hogy a járási bizott­ság sem irányítja közvetlenül az alapszervezeteket, hanem csak a helyi bizottságok útján. A helyi bi­zottság feladata, hogy az alapszer­vezetekbe tehetséges elvtársakat küldjön ki. Ha a helyi bizottság tagjai között ilyen nem akadna, másutt kell keresni. Ha a helyi bi­zottságok ilyen módon folytatják munkájukat, nem történhet meg, mint ahogy Királyhelmecen megtör­tént, hogy a helyi konferencia a helyi bizottság tagjául azokat az elvtár­sakat választotta, akik a járási bi­zottság tagjai is. Ezek az elvtársak nem értették meg a helyi bizottság munkáját és arra kérték a járási bizottságot, hogy mentsék fel őket ettől a funkciótól. Több helyi bizott­ságban az volt a gyakorlat, hogy kü­lön fizetett apparátussal dolgoztak, mert állítólag anélkül nem végez­hették el feladataikat. Ezekben az esetekben az elvtár­sak a problémák megoldásának és a helyi bizottságok munkája elvég­zésének könyebb módját keresték, ahelyett, hogy bátrabban választot­ták volna ki a tehetséges elvtársa­kat, akiket a pártfunkciók végzésé­vel bíztak volna meg Ez annyit je­lent, hogy a helyi bizottságoknak pártaktívákat kell létesíteniök, ame­lyekkel együttműködve és segítsé­geikkel irányítják az alapszerveze­tek munkáját. Csak e feltételek megteremtésé­vel érhető el, hogy a járási bizott­ság az alapszervezetek munkáját a helyi bizottságok útján irányítsa. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a járási bizottság elszakad az alap­szervezetektől. A járási bizottság szükség szerint továbbra is kiküldi az alapszervezetekbe tagjait, dolgo­zóit és előadóit. Mindenekelőtt moz­gósítja a helyi bizottságot az alap­szervezetek feladatainak teljesítésé­re. A helyi bizottságok munkájának hiányossága, hogy tagjaik nem is. merik eléggé a helyi bizottságok je­lentőségét és a munkamódszereket, amelyeket a gyakorlatban érvénye­síteniük kellene. Ezért gyakran megtörténik, hogy a helyi bizottsá­gok a járási bizottságoktól „füg­getlenül" igyekeznek dolgozni. A határozatokat elsősorban, a járási bizottsága hozza. Ezekkel konkrét feladatokat tűz az alapszervezetek elé. Ezért helytelen, ha a helyi bi­zottság e gyűlésekről jelentéseket, jegyzökönyvet kér és ezek alap­ján hoz határozatokat, amelyek függetlenek a járási bizottság ha­tározataitól. Ilyen esetben a párt­munkában két különböző vágányon folyik a munka. A helyi bizottsá. goknak törödniök kell az alap­szervezetek munkájával, határozato­kat kell hozniok. S mivel a helyi bizottság választott pártszerv, a határozatokat úgy kell hozni, hogy azok biztosítsák és segítsék a maga­sabb pártszervek határozatainak, elsősorban a járási bizottság hatá­rozatainak teljesítését, mivel járási szempontból az irányítja és igaz­gatja a pártmunkát. A helyi bizott­ság ezen a téren sohasem pótolhat­ja a járási pártbizottságot. A helyi bizottságnak nincs a tagokról nyíl. vántartása, sem önálló gazdálkodá­sa — mindez a járási bizottsághoz tartozik. A közös helyi bizottság abban kü­lönbözik a helyi bizottságtól, hogy ez nem irányítja az alapszervezetek munkáját. Ezt a munkát a járási bizottság közvetlenül irányítja, A közös helyi bizottság feladata az egyes közös akciók és feladatok teljesítésének biztosítása. Például: irányítja a helyi nemzeti bizottság­ban dolgozó kommunisták munká­ját, jelölteket ajánl a helyi nem­zeti bizottságokba, a tömegszerve­zetekben dolgozó kommunisták munkáját irányítja, összehívja és biztosítja a községben a nyilvános gyűléseket, biztosítja és igazgatja az agitációs munkát, a szövetkeze­tekben dolgozó kommunisták mun. káját stb. A legutóbb említett fel­adat a közö3 helyi bizottságok mun­kájának legfontosabb szakasza. Munkájuk nagy részét erre a kér­désre kellene forditaniok. A Szooiaüzmus építése idején lét­fontosságú a munkás-paraszt szö­vetség és a dolgozó értelmiséggel való szoros kapcsolat megszilárdí­tása. Ezek nélkül nem haladhatna a szocializmus építése, az egyéni gazdálkodásról a mezőgazdasági nagytermelésre való áttérés sem. A közös helyi bizottságok előtt komoly feladatok állanak ezzel kapcsolatban. Elsősorban az alap. szervezeteket kell olyan értelemben irányltaniok, hogy a kommunisták az üzemek, gyárak és hivatalok dolgozóival teljes mértékben részt vegyenek a falu szocialista felépí­tésében. Segítséget kell nyujtaniok a szövetkezeteknek, a kis. és kö­zépparasztoknak. Meg kell őket győzni a kapitalista elnyomás, a kizsákmányolás ellen megkötött szövetség megszilárdításának jelen­tőségéről. I A feladatok teljesítésére meg kell teremteni a feltételeket, ame­lyek közül a legfontosabb, hogy a járási bizottságok és az alapszer­vezetek leszámoljanak a közös he­lyi bizottságok jelentőségének lebe­csüléséveL De maguk a közös he. lyi bizottságok is ismerjék munká­juk jelentőségét. A közös helyi bizottságok gyakorla­ti munkájában szerzett eddigi tapasz­talatok bizonyítják, hogy éppen ezen a téren nagyon sok hiányos­ság van még. A kassai kerületben a kommunisták munkájával és a szövetkezetekkel csak a falusi párt­szervezetek törődnek, pedig a köz­ségben közös helyi bizottság is van. A közös helyi bizottságok felada­ta ezen a téren főként abból áll, hogy szorosan együttműködnek az aktívával, összehívják az alapszer­vezetek funkcionáriusait, a párton­kívüli szervezetek funkcionáriusait, az összplenáris üléseket, amelyeken megvitatják és szétosztják a kü­lönböző szervezetek előtt álló fel­adatokat. A közös helyi bizottsá­gok tagjai szükség szerint elláto­gatnak az alapszervezetekbe, de nem mint oktatók, hanem azért, hogy' biztosítsák a közös helyi bi­zottság által kitűzött feladatok tel­jesítését. Notin, a kassai kerületi pártbizottság irodájának dolgozója A Béke-Világtanács titkárságának közleménye A Béke-Világtanács Titkársága a következő közleményt hozta nyil­vánosságra: A Béke-Világtanács május 23-tól 28-ig Berlinben rendkívüli ülés­szakot tart. A Béke-Világtanács a többi kö­zött megvitatja a népek bizton­ságának és függetlenségének kér­dését, (valamint azt a kérdést, hogy ki kell küszöbölni az aiom­s hidrogénfegyver alkalmazásának veszélyét. Béke-Világtanács kifejezésre jut­tatja majd a nemzetközi közvéle­ménynek azt az elhatározását, hogy erejéhez mérten elősegíti a fontos nemzetközi problémáknak a fe­szültség enyhítése szellemében va-. lo rendezését. Célunk, hegy Genfben megegyezés jöjjön létre az indokínai béke helyreállítására — mondotta Churchill Mint a „Reuter-'i jelenti, Chur­chill a genfi értekezletről és a délkeletázsiai agresszív paktum megalakítására irányuló amerikai tervről az angol alsóházban nyi­latkozatot tett. Churchül mindenekelőtt kijelen­tette, hogy amíg a genii értekez­let kimenetele ismeretessé nem vá­lik, nem lehet végleges döntéseket hozni „Délkelet-Ázsia kolluktív védelme" (azaz az ott tervezett katonai tömb) megteremtésének kérdésében. Az angol miniszterelnök hozzá­fűzte, hogy a brit kormány ebben a kérdésben sémmiféle olyan tár­gyalást nem folytatett, amely kö­telezettségek vállalásával járt vol­na. Churchill a következőképpen ha­tározta még a genfi értekezlet cél­ját és az angol külügyminiszter előtt álló feladatot a genfi tárgya­lásokon: „A genfi értekezlet most lép negyedik hetébe. Az Indokínárór folyó vita leg­sürgősebb célja, hogy mindkét fél számára elfogadható alapon a harc beszüntetését érje el. A külügy­miniszter feladata, hogy minden tőle telhetőt elkövessen e cél el­érésében." Az angolok megélénkülő ázsiai politikai aktivitására mutat až angol miniszterelnöknek ez a meg­jegyzése: „A legszorosabb érint­kezést tartjuk fenn India, Pakisz­tán és Ceylon' kormányával, va­lamint a burmai kormánnyal, mert jól tudjuk, hogy közvetlenül érin­ti őket a genfi értekezlet kimene­tele és esetleg hozzá is akarnak járulni az értekezlet kimenetelé­hez.'! Az angol miniszterelnök azonban nem mulasztotta el leszögezni: „Nem szabad azt hinni, hogy e nyi­latkozat tartalmi kétségessé teszi arra irányuló hajlandóságunkat, hogy megvizsgáljuk a Délkelet­Ázsiában és a Csendes-óceán nyu­gati részén az ENSz keretében megteremtendő kollektív biztonsá­gi és védelmi rendszer lehetősé­geit." Befejezésül Churchill még egy­szer megismételte: „Legsürgősebb célunk minden tőlünk telhetőt el­követni, hogy Genfben megegyezés jöjjön létre az indokínai béke hely­reállítására. A kormány minden tő­le telhetőt elkövet e cél érdekében és minden befolyását latba veti annak biztosítására, hogy bármi­féle elfogadható rendezést nemzet­közi biztosítékok támasszanak alá. 5 1 Indonéz szakértők India, Indonézia, Burma és a Kínai Népköztársaság közötti megnem­támadási szerződés lehetőségéről tárgyalnak A „Reuter" hivatalos dzsakartai forrásokra hivatkozó jelentése sze­rint indonéz külpolitikai szakér­tők India, Indonézia, Burma és a Kínai Népköztársaság közötti meg­nemtámadási szerződés megkö­tésének lehetőségéről tárgyaltak. A megnemtámadási szerződési a szakértők véleménye szerint, —. mondja a jelentés — tekintettel „egy világhatalom" keletázsiai ka­tonai szerződésre irányuló fárado­zásaira a lehető leggyorsabban meg kell kötni, Amerikai és liszinmanísta mesterkedések a koreai békés rendezés ellen Az amerikai hatóságok Li Szin Mant használják fel eszközül arra, hogy aláaknázzák és megakadályoz­zák a békés rendezést. Li Szin Man május 13-án az ,,UP" jelentése szerint kardcsörtet­ve kijelentette: „Ideje beismerni, hogy Genfben kudarcot vallottak a kommunisták­kal való béketárgyalások." Az amerikai és brit hírügynök­ségek szerint Li Szin Man utasítot­ta genfi küldötteit, szilárdan tart­sanak ki a mellett a képtelen köve­telés mellett, hogy csak Észak-Ko­reában legyenek választások, még­pedig az ENSz, vagyis az egyik hadviselő fél ellenőrzése alatt. Az amerikai hatóságok is egyre céltudatosabban törekszenek a békés rendezés megakadályozására. Az „INS" jelentése szerint washingtoni diplomáciai körökben nyiltan fenye­getőztek azzal, hogy az Egyesült Államok fontolóra akarja venni a Genfben Koreáról folyó tárgyalások megszakítását és hogy „nem lenne meglepő, ha ez a lépés a közeljövő­ben bekövetkeznék". A „Reuter"-iroda jelentése szerint az amerikai küldöttség hamarosan véget akar vetni a koreai tárgyalá­soknak, közölve a kommunista fél­lel, hogyha nem hajlandó elfogad­ni az ENSz ellenőrzése alatt tartan­dó összkoreai választások tervét, akkor nincs értelme a további meg­beszéléseknek. Genovában a rendőrség megtámadta a sztrájkoló munkásokat Egész Olaszországban folytató­dik a harc a bérek rendezéséért és felemeléséért. Genovában ötven­hatezer kohóipari munkás tüntetett a város utcáin az elbocsátások és gyárak leszerelése ellen. A rendőrök durván megtámadták a tüntető munkásokat és a város középpontjában négy órán keresz-; tül folyt a harc. Az összetűzések során hatan sú­lyosabban, 20-an könnyebben meg­sebesültek a verekedések és a rendőrség által használt könnyfa­kasztó bombák hatása következ­tében. Hogyan ejtette fogságba De Castries tábornokot a vietnami néphadsereg öt harcosa A L'Unita közli vietnami külön­tudósítójának, Franco Calamendrei. nek beszámolóját arról, hogyan ej­tették fogságba De Castries tábor­nokot, Dien Bieň Phu francia pa­rancsnokát. Az akciót a vietnami néphadsereg öttagú csoportja hajtotta végre, Ta Quoc Luat szakaszvezető vezetésé­vel. Kúszva közelítették meg a pa­rancsnoki harcállást és sorra küz­dötték le a védelmi berendezéseket. Amikor az öt vietnami harcos be­nyomult a fedezékbe és elkiáltotta: „Kezeket fel!" — csupán egy fran­cia tiszt kisérelt meg ellenállást Kézigránátot hajított a támadókra, azonban senki sem sebesült meg. A többi huszonhárom francia tiszt, élén de Castries tábornokkal, kó­rusban kiáltotta: „Megadjuk magun­kat".

Next

/
Thumbnails
Contents