Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-20 / 122. szám, csütörtök

Mackó Ferenc csoportvezető HÍRT KAPTUNK, hogy az udvardi szövetkezetnek olyan kísérleti kertészete van, amelyben különböző fajta melegégövi növények termesztésével, meghonosításával kísérleteznek. Ez aztán igen! Érdemes lesz megnézni — ötlött fel bennünk a gondolat. — Ha megnézzük, írunk rólá. ha írunk róla, még fényképfelvételt is csinálunk, hadd lássa az egész ország, hogyan is fest az udvardi kertészet kísérleti telepe. Hadd tudja meg mindenki, milyen szorgalmasak, ügyeskezűek az udvardi asszonyok és lányok, mert azt issjnegtudtuk ám, hogy a kertészetben javarészt nőkdolgoznak. Űtrakeltünk. Alig vártuk, hogy •bdaéjEjunk. Útközben működni kezdett képzeletünk. Ahogy magamba mélyedtem, lelki szemeim előtt láttam a hatalmas központi fűtéses, csillogó üvegházat, benne citj-om, banán, narancs, füge, datolya, s tudja a magasságos ég, hány efajta növény jelent meg képzeletemben. Nagyon fúrta az oldalunkat a kíváncsiság. No meg mi tagadás, nem mindennapi dolog, hogy az ember egy ilyen kertészetben eltölthet egy verőfényes májusi napot. Meg kell jegyeznünk, hogy útközben alábbhagyott az illúziónk, mert ahogy az idei tavaszon napirenden van, szemerkélni kezdett, majd úgy megeredt az eső, mintha dézsából öntötték volna. Azért így is szép volt minden. A kertészet, a fiatal lányok, asszonyok derültté varázsolták a borultnak ígérkező ňapot. MACKÓ FERENC a csoportvezető. Közepes termetű, — pirosarcú, kis, nyírott bajuszú ember. Egyszeri találkozás után megállapítod: keveset beszél, de igazatmondó ember. Ha huzamosabb ideig beszélgetsz vele, megváltozik a véleményed. Sok szépet tud mondani a kertészetről, a szövetkezet jövő szer, amikor el akarták őt helyezni: — Ha Mackó Ferenc bácsi itthagyja a csoportot, mi is megyünk! A lányok kórusban feleltek: — Megyünk ám! Nem kell a<ttól félni, Mackó Ferenc nem hagyja ott a csoportot, sem a kertészetet. Hisz — amint ő mondja — régi kertész vagyok, de sohasem tudtam annyira örülni a munkának, mint most. Hiába no, más így közösbe minden. A szívemhez nőtt ez a csoport. észrevette, hogy valamit szemlélek, magyarázni kezd: — Amott messze — megörültem, hogy a kísérleti telep üvegházát mutatja — a paradicsompalántákat ültetik. Ezen a földön paprikát termelünk. Ott, — mutat a falu irányában — a káposztapalánták alá készítik a földet. MOST MÁR VÉGKÉP érthetetlen előttünk az egész kísérleti telep históriája. Hát mi van itt új? A paprika, meg a paradicsom termelésére nem kell, kísérleti telep. Ezt a növényfajtát már nem kell meghonosítani, hisz megszokta a mesztése. Tavaly ugyan még nem sokat vetettek, mert nem tudták, bírja-e a hideget, vagy sem. Sok-sok türelem, gondos munka kell itt a kísérleti telepen. Mennyi próbálgatás, úgy is mondhatnám, néha fölösleges munka, de mégis nagy dolog ez, amit az udvardi kertészek csinálnak. Eddig több mint tizenkétfajta dinnyét termelnek. Az idén nagy területen termesztenek amerikai mogyorót is. — Tavaly előtt nem sikerült a mogyoró — giondja Mackó elvtárs — az amerikai mogyorónak, amelyet akkor ültettünk, kétszáz nap Repka Rozália, Bajkai Mária, LizsicaHona a csoport, legfiatalabb, alig tizennyolcéves tagjai. A RÖGTÖNZÖTT MELEGÁGYAK között áll. Szakértői szemmel nézegeti a szépen fejlődő paradicsom-, paprika, és káposztapalántákat. Ahogy észrevesz bennünket, felénk tart komótos léptekkel: — A kísérleti kertészetről akarunk írni, meg fényképezni is szeretnénk. — Nincs itt semmi olyan fényképezni való — hangzik a válasz. — Nincs? Hát a kertészet? — Az elvtársaknak is ilyenkor jut eszükbe idejönni. írni ugyan írhatnak, csak azt nem tudom, mit akarnak „lekapni", hisz nincs itt még ilyenkor semmi. A jókedvű, vidám lány ok kapálás közben terveiről és saját terveiről. Mert neki is vannak ám szép tervei. Beválasztották a járási nemzeti bizottságba. És ott is, mint a kertészeiben, meg akarja mutatni, hogy ember a talpán. S a népért, a népi demokráciáért tudásának legjavát kész adni. Hogy ez igy van, arról bárki meggyőződhet, ha érdeklődik a faluban Mackó Ferenc utón. Szereti őt mindenki. De mégjobban a munkahelyén. Kedves humorával nem egyszer vidám perceket teremt a kertészek körében. Nem is engedhék ám el őt innen. Dékány Erzsi meg is mondta egySemmi? Valami mégis csak van. Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. — A kísérleti telepről akarok írni — kockáztatom tovább a kérdést. — Akkor ne most jöjjenek az elvtársak, hanem júniusban, akkor már zöld minden, még jó dinnyevei is megvendégelem az elvtársakat, ha eljönnek a nyáron Először nem értettem az egészet. Talán csak júniusban „vezetik be" a kísérleti kertészetet? — De hisz nem dinnyézni jöttünk elvtárs — mondom — írni akarunk a kísérleti kertészetről. Úgylátszik, Mackó elvtárs is paradicsom a mi éghajlati viszonyainkat talán már évszázadokkal ezelőtt. Kiváltkép az udvardi határ. Híres ez a község a paradicsom termeléséről. Nem is nő olyan vérpiros, édes paradicsom az egész kerületben sehol, csak Udvardon. Hogy ez így van, ezt bátran állítom. Erről már három évvel ezelőtt meggyőződtem... De hol van a kísérleti telep? Még egy kérdés és eldől minden. — Mackó elvtárs — hát nincs kísérleti telepük? — Ki mondta, hogy nincs? Pár másodpercig szótlanul állunk egymás mellett. Kezdenek szertefoszlani a kételyek. Talán mégsem jöttünk hiába. Ahogy így szótlanul állunk, alacsonytermetű, korosabb, nagy, kajlabajszú ember, somfordál közénk. Szalai István éjjeliőr. Minden bizonnyal jó füle van az „öregnek", hisz alighogy idejött, máris tudja, beszélgetésünk tárgyát. — De van ám, olyan ez a kísérleti telep, hogy csodájára járnak más szövetkezetekből is. Arra ni — mutatott reszkető kezével — ott terem a gyapot, az amerikai mogyoró, a kaliforniai cirók, a kokszagiz, a csumíz, ricinus, s tudja az isten hányféle növényfajta.. Már alig hallom, mit beszél. Szemeim káprázni kezdtek. — Hát hol? Itt valami boszorkányság van a dologban, ők látják, én nem, a fényképezőgép sem ... NEM BOSZORKÁNYSÁG EZ. Még csak nem is szemfényvesztés, ahogy Mackó elvtárs beszélni kezd és töViről hegyire elmond mindent a „kísérleti telep" munkájáról, i megértjük a „boszorkányságot". — Nem olyan üvegházalatti kísérleti telep az udvardiaké. Éppen ezért nagy jelentőséget tulajdoníthatunk neki. Azon kísérleteznek, hogy melyik növény bírja ki a mi éghajlati viszonyainkat, azt a szö^-ephonosítip és már nem kicsiben, hanem nagyban termelik A m"it évben sok úi növényfajta termelése bevált. Igy jól sikerült az amerikai mogyoró tervolt a vegetációs ideje. De rájöttünk, hogy nálunk nincs kétszáz fagymentes nap, ezért történt, hogy azon az őszön megfagyott a mogyoró. MACKÓ ÉK nem csüggedtek el. Ha némi kára is lett belőle a szövetkezetnek, mégsem hagytak fel a termesztésével. „A kár haszonnal jár" — tartja a közmondás. Ez a mondás ráillik az udvardiakra is. Az elmúlt évben már 150 napos vegetációs idejű mogyorót ültettek. Szép termést hozott. Egy árnyi területen ötven kilónyi termett. Csaknem akkorák, mint a dió. Az idén már fél hektárt ültetnek belőle. Istenes Ferenc megnézi, elég tiszta-e a gyapot magva a vetéshez adott hektáronként. Ha fel akarnók sorolni ezt a sokfajta növényt, amelyet az udvardi kísérleti telepen termelnek, egy egész újság is megtelne vele. Jellemző erre az, hogy a feledi mezőgazdasági iskolának a tavaszon több mint hatvan fajta magot adtak. De nemcsak Szlovákiában ismerik az udvardiak, „szabadégalatti" kísérleti telepét. Nemrégiben a žirovnicei, egy csehországi szövetkezet is tőlük kért vetőmagot ... MENJÜNK CSAK TOVÁBB a kísérleti parcelláktól. Arra, amerről az asszonyok tereferéjét, a lányok vidám nótáját hozza felénk a tavaszi szellő. Százméternyi gyalogolás után már a paradicsompalántákat ültető jókedvű csoport tagjainál vagyunk. Nem sok beszédbe kerül, megtudjuk, kik ezek a szorgos, ügyeskezű asszonyok, akik mindennap eljárnak a kertészetbe. Szilaszky Ferencné, akivel először szót váltunk. Térje bányász, negyvennyolc éve dolgozik a föld mélyében. Szépen keres, de azért az asszony eljár a szövetkezetbe. Az ő munkája is sokat jelent. No. nagy dolog, ha Újvárban, vagy a környéken arról beszélnek: „Olyan kertészet, mint az udvardiaké, nincs is a környéken ..." Ilyenkor úgy érzi, hogy van mire büszkének lennie. Hiszen ő is hozzájárult munkájával, szorgalmával, hogy így beszéljenek a szövetkezetről, » kertészetről. Hozzá hasonlóan a többi asszony^ lány is kitartóan dolgozik. Talán nehéz is volna a sok közül egyetkettőt kiemelni, hiszen éppen olyan szorgalmasak: Bojkai Mária, Foriska Mária, Istenes Ferencné, Repka Rozália, Lizsica Ilona, mint a fiatal CsISz lányok: Dekány Erzsébet, Vajzer Júlia, Vadkerti Mária, Buják Mária, Buják Gizi és Ács Júlia. Hogy ilyen szép számmal dolParadicsom palántázás cl i LVJiyKj naiv ardi kísérletein jiásztés mégújfajta jó ta1 De nemcsak az ilyenfajta csemegenövények termesztésével kísérleteznek. Az idéfi már nagy területen termelnek gyapotot. A mezőgazdaság fellendítéséért folyó harc. arra késztette az udvarcji kísérletezőket, hogy az állatten; javítása céljából egy karmány termelését honosítsák meg. Ez a kaliforniai cirok magva. A mult évben 61 mázsa termett belőle egy hektáron. S ahogy Mackó elvtárs mondja, — mint takarmánynak. tápértéke vetekszik a kukoricáéval. A kísérleti szójabab 60 mázsát, a takarmánytök 800 mázsás termést J goznak az asszonyok, lányok az udvardi szövetkezetben, az nem véletlen. GYIRKOVICS GYÖRGYNÉ, a belyi pártszervezet elnökének felesége jó munkát végzett akkor, amikor elbeszélgetett az asszonyokkal a szövetkezet ügyéről, a munkaerőhiányról, a mezőgazdaság fellendítéséről ... Azt sem mondhatják, hogy „vizet prédikál és bort iszik". Nincs olyan nap, hogy kimaradna a munkából. A jó példa követőkre talál. Követőkre talált Mackó Ferenc csoportjában is ... MÉRY FERENC U J SZ

O /Q li íres udvardi paradicsom 1.9S4. í