Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-20 / 122. szám, csütörtök

III

SZ0 1954. május 20, Ünnepélyesen megnyitották a Peter J ilemnieky-múzeumot Az iskolaügyi miniszter és a munkaerőügyi miniszter levele a tanítókhoz Kedden, május 18-án, Peter Jilemnický nemzeti művész halála ötödik évfordulójának eló'esté.ién Szentgyörgyben megnyitották a Peter Jilemnicky-múzeumot, amelyben népünk közfelebbről megismerkedik új, szocialista művészetünk és hazánk szocialista jövője harcosának, úttörőjének, drága és nemes örökével. A múzeumot abban a villában rendezték be, amelyben évekkel ezelőtt Peter Jilemnický élt és dolgozott. A múzeum megnyitásán részt vett Augustín Michalička, Szlovákia KommunisHa Pártja Központi Bizottságának titkára, Anton Nedved, a Megbízottak Testületének elnöke, Ondrej Klokoč, a kulturális ügyek megbízottja, Ernest Sýkora iskolaügyi megbízott, a bratislavai konzuli testület képviselői, a Csehszlovákiai írók Szövetségének küldöttsége, valamint az államdíjasok, a szlovákiai írók és költők, a Szlovák Tudományos Akadémia és a tömegszervezetek kép viselői. A múzeum megnyitásán ielen voltak még: Peter Jilemnický nemzeti művész özvegye. Oľga Jilemnická, barátai és munkatársai is. „A szlovák íróknak, — mondotta megnyitóbeszédében František Hečko államdíias író, a Szlovákiai írók Szövetségének elnöke, — nincs más útjuk és nem is akarnak más úton járni és más módot követni, mint amiivet Peter Jilemnický életévei és művével mutatott. Másképpen nem is tudnák megismerni az életigazságot. Amint Makszim Gorkij, a ma már hatalmas és pompás szovjet irodalom megteremtője volt, úgy a mi Peter Jilemnickýnk is, aki Makszim Gprkijtól tanult és lelkesedett érte, alapítójává vált új, örvendetesen fejlődő szocialista irodalmunknak, amely állandóan érik, hogy naggyá válhasson.' A Jiiemnický-múzeum megnyitása alkalmával Augustín Michalička, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára mondott ünnepi be szédet. Mikuláš Huba, a bratislavai Nemzeti Színház államdíias tagja előadta Ján Kostra államdíjas költő „Peter Jilejmnickýnek" című versét. A csehszlovák és szovjet állami himnuszok elhangzása után a múzeum ünnepélyes megnyitásának részvevői, az első látogatók megtekintették Jilemnický kiállított fénvképeit, kéziratait, levelezését, műveinek hazánkban és külföldön megjelent összes kiadásait, amelyeket a múzeum három .helyiségében állítottak ki. A múzeum első helviségében kiállított tárgyak Peter Jilemnický életét mutatják be. A második szoba anva«a életművét, a harmadiké politikai tevékenységét szemlélteti. A múzeumot és berendezését RossLadislav Štoll tanár, iskolaügyi miniszter és Václav Nősek munkaerőügyi miniszter a következő levélben fordult a tanítósághoz és a közvéleményhez: „Iskolaügyi dolgozók, az általános iskolák igazgatói és tanítói! A szocializmust építő társadalom megköveteli a dolgozóknak tervszerű, átgondolt és tartós bekapcsolódását minden egyes szakaszon, minden egyes munkahelyen, amely fontos gazdaságunk és kultúránk további építése szempontjából. Ezért a hivatás megválasztásának kérdését a tervszerűen gazdálkodó államban nem lehet a véletlenre bízni. Tanítóságunk fő feladatainak egyike tudatosan irányítani az új, ifjú erők özönlését égyes szakmákba úgy, hogy az ifjú nemzemann építőművész tervezte. aki három évvel ezelőtt dék képességei és érdekei osszTD v* V\Ar* l»-i r\l 1 Unr^t* T-t 1 ai«a nlr^f a _ I 1- - — -1a 1. ' 1 -. - w - .. -1 - - I .. ! Prágában rendezett kiállítást Peter Jilemnický életéről és művéről. A. Mich ilickn elvtárs, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága titkárának beszede Peter Jilemnický iró életével és müvével örök hírnevet szerzett a csehszlovák munkásmozgalom történetében. Nemzeteink szívükbe zárták öt. Azon irók közé tartozik, akiknek müvei örökké élnek népünk emlékezetében. Pártunk és kormányunk ezért építtette fel ezt a szerény múzeumot, hogy tartós emlékmüvet állítson Peter Jilemnický író gyönyörű életének és gazdag müvének, hogy nevelje dolgozóinkat, tanítsa Ifjúságunkat és megmutassa Íróinknak, hogyan élt és harcolt Peter Jilemnický a mai igazságos társadalmi rendért. Peter Jilemnický a két világháború közötti időben kezdte és fejlesztette forradalmi irodalmi munkásságát. Jilemnický 1920-ban fiatal tanítóként élte át a munkásosztály és a burzsoázia küzdelmét a köztársaság jellegéért. Szívével ismerte fel, hol a helye. Veleszületett ígazságórzete, meleg viszonya az emberhez, nehéz küzdelméhez és a társadalmi fejlődés objektív törvényeinek felismerése Peter Jiiemnickýt 1922-ben a kommunista párt soraiba vezette. Jilemnický megismerve a kiszucai, vágvölgyi, njojgatszlovákiai és ostravai dolgozó nép nyomorát, fő feladatát abban látta, hogy a népet harcra nevelje és tanítsa a kapitalista rendszer ellen. Olyan fegyvert választott, amelyet mesterien kezelt. Peter Jilemnický, mint kommunista író ismerte a művészi sző erejének hatását a dolgozók nevelésében. Ezért a művészi tökélyt mindig az irodalom pártosságával elválaszthatatlan egységben látta. Kifejezte ezt a „Töretlen föld" című regényének megvitatása alkalmával, midőn kijelentette: „A mai osztálytársadalomban minden művészet valamilyen irányt követ. Egyik vagy másik osztályt szolgálja, még akkor is, ha úgy tűnik fel, hogy nem követ nyíltan valamilyen irányzatot, a valóságban azonban, ha leplezve is, mégis irányzatos. Az az író, aki tudatában van müve szociális funkciójának, nem hagyja magát megfélemlíteni, nem fél a megbélyegzéstől, hogy giccset alkot, épp ú;*™, mint a kardokat kovácsoló kovács sem fél, ha szemére vetik, hogy egyik kard ugyanolyan, mint a másik, hanem valószínűleg azt válaszolja: „Karddal harcolunk, uraim, és sohasem cifrasággal." Ezt a helyes álláspontját bátran és megalkuvás nélkül védelmezte azok ellen, akik hirdették, hogy az irodalomnak nem szabad az osztályharcot szolgálnia. Jilemnický irodalmi müveivel hatékonyan elősegítette a munkásosztálynak a burzsoázia ellen vívott osztályharcát. Ebben látta az irodalom legnemesebb küldetését. A marxizmus-leninizmussal elméletileg felvértezve ismerte meg éš kutatta az életet és életismeretét maradandó értékű művészies re'ilista képekben tudta kifejezni. Peter Jiiemnickýt a CsKP nevelte és edzette meg, ezért helyesen látta a szlovákiai szociális és nemzetis? elnyomás igazi okait. Ebben az időben munkásságával válaszol a CsKP Központi Bizottságának „Egyesülni, harcolni, győzni" jelszávára. Azzal, hogy a szlovák embert politikai gondolkodásra a munkás mozgalomban is ellenségeinek felismerésére tanította, hatékonyan támogatta a kommunista párt tisztaságáért és eszmei egységéért folytatott küzdelmet. Minden egyes könyvében dicsőíti ennek a mozgalomnak vezető erejét — a munkás, osztályt és élcsapatát, a munkásosztály agyát — a kommunista pártot. Peter Jilemnický egész életében kommunista pártunk hü és határtalanul odaadó tagja volt. Gyönyörű, becsületes kommunista életet élt. Életében solia nem ingadozott a párthoz való viszonyában. Nem törte meg erejét a burzsoázia üldözése, amiben mint kommunista újságírónak, kommunista írónak és tanítónak gyakran része volt. A megszállás idején indított fasiszta üldözés sem törte meg. Inkább a koncentrációs tábort, a pusztulás mindennaipi veszélyét választatta, de sohasem engedett mélyen emberi kommunista elveiből. Peter Jilemnický mindig hű maradt a párthoz és a néphez és ezzel a kommunista ragyogó példáját mutatta, aki nemes életét ég gazdag müvét a rtép és a párt szent ügyének szolgálatába állította. Peter Jilemnický a cseh és a szlo. vák nemzet testvéri szövetségének megszilárdításáért kifejtett küzdelmében. is példát mutatott. Nemzeteink közelmúlt története és jelenünk világosan igazolták, hogy Szlovákia gazdasági és kulturális fejlődése egyedül a testvér cseh nemzettel közös államban lehetséges. A cseh és szlovák nemzet testvéri szövetsége csak a szeparatista ludákság ellen és a burzsoá-nacionalizmus ideológiája ellen hoszszú évek során folytatott küzdelemben edződhetett meg. Jilemnický kíméletlenül küzdött ezek ellen az ideológiák ellen. Peter Jilemnický teljesen tudatában volt annak, — életével és munkájával is bebizonyította — hogy a nemzetiségi kérdésben és a nemzetköziségre nevelésben vallott helyes nézetünk próbaköve a Szovjetunióhoz való viszonyunk. Jól ismerte a szovjet nép életét és küzdelmét. A szocializmus építésének legnehezebb időszakában néhány évig a Szovjet, unióban élt. Megértette a Szovjetunió világtörténelmi szerepét a nemzeteknek a kapitalizmus járma alól való felszabadításáért, a szocializmusért és a világbékéért fo. lyó küzdelemben. Ezért izzó hévvel védelmezte a Szovjetuniót a burzsoázia hazug propagandája ellen. Mint újságíró cikkeivel, mint író irodalmi müveivel hatékonyan hozzájárult • a csehszlovák-szovjet barátság ápolásához, amely hazánknak a Szovjet Hadsereg által való felszabadítása után teljes mértékben kibontakoződott. Jilemnický hazánknak a Szovjet Hadsereg által való felszabadítása után a koncentrációs táborból a a szlovákiai hegyekbe siet és megírja „Garammenti krónika" című rehangba kerülienek a gazdasági fejlődés állami tervének érdekeivel. Hogy ezt a feladatot a tanítóink helyesen teljesíthessék, nemcsak tanítványaik képességeit és hajlamait kell jól ismerniük, hanem a gazdasági fejlődés tervének legfontosabb kövífteiín^nyeit is. Csak így mutathatják meg a szülőknek és az ifjúságnak, hogy milyenek a társadalom távlatai és hogy az ifjú emberek milyen szakmákban érvénvesíthetik legjobban és tartósan képességeiket. Minden tanító alapvető kötelességeinek egyike, hogy ezekben a kérdésekben az ifjúságnak jó és előrelátó tanácsadója legyen. A valóság például azt mutatja, hogy ott, ahol az ifjúságot nem így vezetik, ösztönösen olyan szakmák felé hajlik, amelyekben a társadalomnak nincs szüksége a dolgozók olyan nagy számára (pl. az autómechanika, rádiómechanika, elektromechanika, stb.). Másrészt vannak olyan szakmák, amelyek iránt az ifjúság nem mutat elég érdeklődést és ahol munkaerőhiány van, annak ellenére, hogy olvan szakmákról van szó, amelyekre nagy fejlődés vár technikai és kulturális téren egyaránt. Václav Nősek munkaerőügyi miniszter gényét, a Szlovák Nemzeti Felkelés művészi rajzát. Hőse a harcoló szlo. vák dolgozó nép, amelyet a kommunista párt nevel, szervez és vezet ebben a harcban. Jilemnický az egyszerű népet teszi meg hősnek, amely öntudatosan, világos célkitűzéssel és távlatokkal folytatta ezt a harcot. A Garammenti krónikában rámutatott arra, milyen szervesen összefügg egymással és milyen elválaszthatatlan az igazságos tár. sadalmi rendért és a békéért vívott harc. Irodalmunk eddig még sokban adósa ennek a témának. Jilemnickýé e téren az elsőség. íróink megtisztelő feladata, hogy bátrabban folytassák Jilemnický megkezdett müvét és megmutassák, milyen szervesen összefügg népünk békeharca az országunk szocialista felépítéséért vívott küzdelemmel. Jilemnický müvével mai szabad életünk egyik megalapozójává vált. Irodalmunknak az eddiginél sokkal gyakrabban vissza kell térnie Jilemnickýhez, többet kell merítenie munkásságából, tanulnia kell tőle. Meg kell tanulnia tőle, hogy érzékenyen, tettrekészen reagáljon a nép szükségleteire, müveivel segítse a I népet új, örömteljes élete építésében úgy, amint Jilemnický segítette népünk harcát a gyűlölt kapitalizmus ellen. Jilemnický nem csak alkotni, hanem élni is tanítja irodalmi dolgo- (m. f) Kilenc felé járt az óra muzóinkat. Soha sem kereste a kispol- tatója, mikor F üssön már a harmadik gári társaságot. Gyűlölte a firkászo- körzet készült a szavazásra. Az agitákat, akik kávéházban, borospohár ciós központ előtt cigányzenekar játmellett írtak a népről, de az igazi szőtt. Ifjak, öregek ajkán zengett a népet nem ismerték, semmi közük nóta. nem volt a nép gondjaihoz és nél- Német

h nagyokat húzott külözéséhez, örömeihez és tűzdel, hosszúszárú pipájából. Kis csoport mehez Jilemmckýt országunk ^ szép- I ^ ^^ Büszkén mesélte, hogy é\

e

gmind

eeľeMôlôtt

V

Opompás' népünk, f', rnár leadta szavazatát. Sokan arra népünk erőibe vetett hite és annak ^wáncszak, kivaltkép a fiatalok kőzz igazságnak megismerése lelkesí-1 h

o9'J hogyan is volt régen a tette, amelyet kommunista pártunk szavazás? Hat erről Nemeth bácsi tud hirdetett és amelyért küzdött. Ezért i

s beszélni. Hatvanötödik életévét Jilemnický a burzsoá-nacionalizmus- | gyúrja, s bizony élete folyamán sok tói és kávéházi légkörtől áthatott mindent megpróbált. Nagyot szív irodalmároktól eltérően a munká- hosszúszárú pipájából. sok, a dolgozó parasztok és párt- _ Akkor sohasem tudtuk, miért munkások társaságát kereste. Ez havazunk, a szavazás előtti napon is volt az ő társasága, amelynek kö- ohjano

k altunk, mint a nádszál, rében élt és alkotott örök szerény- w ^ Tft ide h m oda Nem ség, állandó kedvesség ésnyájassagl az emberekhez, kemenység és meg . , _ ' nem alkuvás az ellenségei szem- lt

t- T^ILT ll ben-ez a nagy író - kommunista \

az

t ,

lattu

k- h

o» a

2 ellenzeknel jobb Jilemnický erkölcsi arculata. a .<kortesbor», mint a kormanypartAzok a gondolatok és eszmék, na

l• átpártoltunk. Ha főbb .Jcortesamelyeket Peter Jilemnický nem- szivart" adott amaz. átálltunk. Csakzeti művész magáénak vallott és h

o9V ám a bornak ereje is van és a amelyekért agész életével és müvé- ..dicsőség" csakhamar a fejünkbe vei küzdött, világszerte győzelme, szállt. Ennek aztán más

( hatása is sen törnek utat. Persze, sok mun- i lett. Mindenféle ocsmány szavakat ka vár még ránk ezen a téren, sok szórtunk az ellenzékre. De ök se akadály és küzdelem áll előttünk, hagyták magukat. Ok is kaptak vaDerék népünk nem tántorodik visz- lami itňkát A so

k ;

vásnak az lett a sza ezektől'az akadályoktól. Erösi-1 vége< hogy egymámak es

tünk. A ko. ti őt a győzelem biztos tudata. Eb- csilőcsők működrsb

e i

éptek> s vá

g. ben a küzdelemben a hatalmas L fc mm Pers2

e Szovjetunió a nagy nepi Kína, a a2 urflf

c „

e

Wttefc rajtunk. Lenepi demokratikus országok és a , , , , , . kapitalista országok dolgozóinak eveztünk A „kortesbor", a kortesmilliói népünkkel tartanak. Ebben elfogyott az ígéret ígéret rma küzdelemben velünk van és segit rad

t> » mi tí Vab

h gürcöltünk a mabeanünket halhatatlan müvével | <nmk nyomorúságában. nemzetünk nagy irőja, Peter Jilem- Németh Lajos most nagyon jól tudnický. Íja, miért szavazott a népi demokráBányászatunk, mezőgazdaságunk és építőiparunk ezek. Éppen ezek az ágazatok azok, amelyek gazdaságunk felvirágzása érdekében termelésünk állandó növelése és a munkamódszerek technikai színvonalának emelése érdekében sürgősen hívják az új, fiatal erőket. Ezért ezzel a távlattal meg kell ismertetni a szülőket és ifjúságunkat is. A tanítók, mint a legfontosabb tényezők, helyes nevelőhatással ifjúságunk természetes érdeklődését ezek felé a szakmák felé irányíthatják. A mezőgazdaság ugyanúgy, mint a bányászat és az építőipar megköveteli, hogy a legkülönbözőbb foglalkozású dolgozók nagy számával erősödjön meg. Űj mezőgazdasági dolgozókra van sztiksé günk a növényi és állattenyésztési termelés szakaszán is. A gépesítés állandó fokozásának, az új munkamódszerek érvényesítésének, az agrotechnikai és agrobiológiai módszerek érvényesítésének dlkerülhetetlensége egyaránt lehetőséget nyújt az öszszes ifjú embernek, aki a mezőgazdaságba jön dolgozni, hogy teljes mértékben kifejtse képességeit. _ Meg kell látnunk és az ifjúságnak az igazsághoz híven rá kell mutatnunk a régi falusi elmaradott gazdálkodási mód és az új, most születő szocialista falu mezőgazdasági szövetkezeti nagytermelése, az állami birtokok, a gépés traktorállomások, a kísérleti mezők, a nemesítő állomások, stb. munkamódszerei közötti alapvető különbségre. Ezért tanítóinkhoz, igazgatóinkhoz és összes iskolaügyi dolgozónkhoz fordulunk azzal á felhívással, hogy tanítótestületeikben a legnagyobb komolysággal foglalkozzanak ezekkel a kérdésekkel, hpgy minden tanító, minden iskolaügyi dolgozó mindennapi munkájában pedagógiai bölcseséggel és államférfiúi áttekintéssel segítsen megoldani ezt a feladatot, a helyes hivatásválasztás, ifjúságunk helyes elhelyezésének feladatát. Ladislav Štoll iskolaügyi miniszter Ezt a szavazást sohasem felejtem el ciára. Elete sok mindenberl megváltozott a felszabadulás óta. Munkája után az állami gazdaságban megérdemelt jutalomban részesül. Fiai, unokái is jól élnek. — Szép ez az élet — fejezte be Németh bácsi — csak húszéves lennék! Mura András ls jóval túl van már a hetvenen. Ha valaki megkérdezi tőle, hányadszor szavaz, tréfásan feleli: — A jézusmária tartja az eszében; hát mit értek azok a szavazások, amikor ha akartuk, ha nem, az urakra kellett szavazni. így volt ez akkor, azon az egy napon a sok dínom-dánom, utána a megszokott nyomorúságos élet. — Kis szünet után emelt hangon mondja: — Ezt a mai szavazást talán ha még száz év állna előttem, akkor se felejteném el soha ... Rázendít a cigány. A menet elindul. Az első sorban büszkén megy *zép ünneplőbe öltözve Mura András is A májusi napfényben fehéren csillog a haja. Felejthetetlen szavazásra megy. Pitelka Béláné a legvidámabb az asszonyok között, álig várta, hógy ő is a szavazóurnához álljon. 1934-ben szavazott utoljára. De akkor annyi szavazólistát nyomtak kezébe, hogy azt sem tudta, melyik az egyik, s melyik a másik, s kire szavazzon. Ez a nap részére is örömnapnak számított. Szavazata, úgy mint sok-sok ezer asszonytársáé, a békét erősíti Pitelka Béláné után egy ifjú házaspár, Földes Imre és felesége állt az urna előtt. Boldogan fogták egymás kezét. Egy élet áll előttük, egy boldog, sok-sok örömmel teli élet, szép jövő. Es ők erre szavaztak.. „