Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-02 / 106. szám, vasárnap

1954. május 2. III %w 5 A Peíőfi-sor jelölíje Dr. Alexei Čepička hadseregtábornok, nemzetvédelmi miniszter 1954 május elsejei >had parancsa Dr. Alexej Čepička hadseregtábornok, nemzetvédelmi miniszter az alábbi hadparancsot adta ki 1954. május 1. alkalmából: „Katona, őrvezető és altiszt elvtársak! Tiszt és tábornok elvtársak! A csehszlovák néphadsereg hazánk népével együtt ma május 1 -ét, a világ dolgozói nemzetközi szolidaritásának napját, minden ország munkásosztályának dicső harci ünnepét ünnepeli. Az idei május elseje örömteljességét az is fokozza, hogy gazdaságunk átépítése és kiépítése első ötéves tervének sikeres teljesítése után ünnepeljük. Az ötéves terv teljesítése lényegesen emelte nemzeteink anyagi és kulturális színvonalát, fokozta jólétüket. Csehszlovákia dolgozó népe a Nemzeti Arcvonalban szilárdan felzárkózva Csehsz'ovákia Kommunista Pártja vezetésével, a Szovjetunió és a világbéketábor többi országai oldaľán rendület'enül halad a szocializmus építése és a világbéke megszilárdítása útján további győzelmek kivívásáért. Hadseregünk híven őrzi népünk békés alkotómunkájának eredményeit, a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság szabadságát és függetlenségét. Katona, őrvezető és altiszt elvtársak! Tiszt és tábornok elvtársak! Üdvözletemet és jókívánataimat tomácso'om nektek május elseje akka'mából. Sok sLert kívánok harci és politikai felkészültségetek további fokozásában, a katonai fegyelem szilárdításában és hazánk védelmi képességének erősítésében. Éljen hazánk dolgozó népe és vezére, Csehszlovákia Kommunista Pártja! Éljen drága hazánk, a népi demokratikus Csehszlovák KöetársáSóg! Éljen a dolgozó népnek és a világ békeszerető nemzeteinek testvérisége! Dr. Alexej Čepička s. k. r hadseregtábornok, » a Csehszlovák Köztársaság nemzetvédelmi minisztere" \z érdemrendek ünnepélyes átadása a prágai Várban 1954. április 30-á

n pénteken, m'nt minden évben, a köztársaság legjobb dolgozói összejöttek a prágai Vár Spanyol, termében, hogy átvegyék a koi-mány javaslatára Antonín Zápotocký köztársasági elnök által adományozott Köztársasági és Munka Érdemrendet A kitüntettekkel együtt megje'enteik a Várban politikai, gazdasági és kulturális életünk képviselői, érdemdús dolgozóink, hogy tanúi legyenek az ünnepi aktusnak, elismerésüket és jókívánataikat fejezzek ki az érdemrendek új tulajdonosainak. A terem homlokzatán „Üdv és tisztelet a legjobb dogozóknak, a szocializmus élenjáró dolgozóinak és a béke harcosainak" jelszó állott. Az elnöki asztal mögött helyet foglaltak: Viliam Široký miniszterelnök, Josef Tesla, a Központi Szakszervezeti Tanács első titkára, valamint a kitüntetett dolgozók termelési szakaszainak miniszterei. Antonín Zápotocký köztársasági elnök nejével együtt a „Libuša" harsonajelei közepette 10 órakor megérkezett a Spanyol-terembe. A terem bejáratánál a kitüntetettek képviselői vők lelkes tapssal üdvözölték a köztársasági elnököt és nejét. A csehszlovák és szovjet Silami himnuszok elhangzása után Josef Tesla, a Központi Szakszervezeti Tanács első titkára megnyitotta az érdemrendek ünnepélyes átadásának ünnepségét. Ezután az egyes tárcák miniszterei lel.v s tapsvihar közepette átadták a kitüntetetteknek a Köztársasági és a Munka Érdemrendet. Az érdemrendek átadása aktusának befejezése után dr. Jaromir Dolanský, a miniszterelnök e'sö helyettese beszédet intézett az érdemrendek új tulajdonosaihoz. Cyril Adam, az oslavani Václav Nosek-bánva bányásza a kitüntetették nevében köszönetet nť>ndo

i a pártnak és a kormánynak nagy megtiszteltetésükért. Az ünnepségeket a Munka dala fedezte be, amelyet a jelenlévők a zenekar kísérete mel'ett énekeltek. A köztársasági elnök és neje, valamint a kormány tagjai az ünnepély befejezése után a prágai Vár fögadóhelyiségeiben hosszantartó szívélyes beszélgetést folytattak a kitünvirágcsokorral és az összes jelenlé- | tettekkei és a többi jelenlévőkkel ——.—_ Szántó László — 60 éves NAGY FALU ez a Gúta. Alig akad itt ember, aki ne ismerné Füri Ernőt. Amikor a napokban az állomásról jövet tudakozódtam, hogy merre is lakik, egy derék, kisbajs-ú, napbarnította arcú fiatal férfi barátságosan rámszólt, hogy elkalauzol. Mint később megtudtam, Öllé Miklósnak hívják és ô is azok közé az ügyeskezű kőművesek közé tartozik, akik az új komáromi lakóházakat építik. — A Duna-soron lakifc, — mondja Ollé, majS sietve hozzáteszi, — azt most Petőfi-sornak hív iák... És elmosolyodva folytatja: • — Ernő betéve ismer sok Petőfi verset, még szolgalegénv korában tanulta. Ő akarta, hogy a házsorukat a költő nevéről kereszteljék el. Ollé, . amikor látta, hogy Fűri után érdeklődöm, kérdezősködés nélkül beszélni kezdett róla. — Ő a Petőfi-sor jelöltje! Nagyon népszerű a faluban. Közülünk való. Ha most nem is végez kétkezi munkát, nem lett gőgös ember. Jól végezte eddig is a dolgát a nemzeti bizottságban. Sok ügyes-bajos ügyünket intézte el. Azelőtt? Amikor a községházára kellett menni, azt sem tudtuk, hogyan hajlongjunk. Most pedig ugy járunk oda, mint haza. MÉG A VONATBAN megtudtam, mi minden vár a jelöltekre a választások után. A Komáromból hazautazó munkások beszéltek erről. — Hallottad, — szólt a velem szemben ülő gázgyári dolgozó a szomszédjához, — hogy a nemzeti bizottság több mint négyszáz telket osztott ki házépítésre! — Miért ne tenné, — szólt a másik, lecsapottkarimájú kubikuskalapot viselő férfi, — a mi embereink ülnek odabent. Azt is mondják, hogy portalanítani fogják' az utakat, új iskolát, kultúrházat is építünk. — Ez már az újakra vár, — szakítottta félbe a gázgyári munkás. Elhallgattak. De sok minden járhatdtt az eszükben. M$r a gútai határban futott a vonatunk. Gyönyörködtek a nagy táblákban. Úgy csüngött rajta a tekintetük, akár csak a szép menyasszonyon. A kikelt, a már sorját vesztő vetés selymeszöld szőnyegként borítja a hektárok sokaságát. — Sehol s;ncs barázda. Csak az árok partján mehetnénk a mezőn keresztül — mutatott kj büszkélkedve az ablakon a gázgyári munkás. Mindennapos látvány ez, és mégis mindig megújuló örömet csalnak ki az emberből a széles táblák. — Most már más, jobb az élet. ...Hej! Valamikor nem örültünk, csak pöröltünk, sóhajoktól volt terhes az egész £úta határ — szólt a másik. Sok dolguk lesz jaJölt leiknek, hogy megválasztásuk után úgy törődjenek velük, mint az anya a gyermekével, hogy még virágzóbbá, elégedettebbé változtassák ,életüket. HARAGGAL ÉS GÚNNYAL beszélnek a gútaiak a régi képviselőtestület tagjairól, akik a falu érdekeinek fittyethány vá csak a maguk tarisznyájának megtömésére gondoltak. A húszas évek végefelé történt. Egy társaság három halastavat akart itt a község mellett építtetni. A nagybecsű képviselőtestületi tagok már-már belementek volna a dolgokba, ha egyikük meg nem kérdezi: — És megengedik, hogy kacsáink bennük úszkálhassanak? Persze nem engedték, mert kiették volna a kishalakať így füstbe ment a halastavak terve. Későbben nagyszámú embert foglalkoztató gyárat szándékoztak itt építeni. Erre a képviseleti tagok összesúgtak, mint a vénaszszonyok. — Hallod sógor, hát ki fog majd nekünk vetni-aratani, ha mindenki abba a gyárba megy dolgozni. Megrettentek ettől a gondolattól és így elgáncsolták ezt a tervet is. Ezt követőleg Negyedről kövezett utat terveztek Gútáig. Ezt meg azért hiúsították meg, mert a köves út elcs|mpásította volna a kulákok marháinak patáit. így „gondoskodtak" abban az időben a dolgos gútai emberekről, nehogy még véletlenül is ki emelkedhessenek a szolgasorjöból. Az ő IDEJÜKBEN kezdte megismerni az életet maga Fűri Ernő is. Akkor is a volt Duna-soron, a a mostani Petőfi-soron lakott. A régi kicsiny 'házakat töltés választja el a Kis-Dunától. A túlsó partot a varjúfészkekkel teleaggatott magas nyárfák szegélyezik. E csendes, magányos helyen lakik Fűri Ernő, ahol az ember valóban úgy érzi, mintha a múltba csöppent volna vissza. De milyen csalfa is ez a kép, mert itt a régi házfalak között is új élet érlelődik, és olyanokká gyúrja lakóit, amilyenek már régen szerettek volna lenni, amikor még az élet tágas kertjébe belépni tiltó körülmények gátolták gkei Fűri Ernő ma negyvennégy esztendős. Zömök, közepes termetű, keményléptű, bajuszos, erősen napbarnított arcú férfi. Az édesapja cipész volt, de olyan, aki télen talpalt, foltozgatott, nyáron meg napszámoskodott, a gazdagokhoz járt aratni 1922-ben, amikor a kis Ernő kijárta az elemit, Morvay János tanító kérlelte az apát: — Fűri bácsi adja a gyereket magasiskolába. Okos gyerek, meglátja segíteni fog magán. — Nem tehetem tanító úr, — válaszolta • Ernő apja, többen vannak testvérek (akkor nyolcan voltak). Ha egyet iskoláztatok, úr lesz belőle, a többi meg egész életemen keresztül a szememre vetné, hogy az egyikből urat neveltem, a többi meg napszámos maradt. Nem volt más megoldás. Ernőre is ez a sors várt. Elszegődött Rácaklára öt évre cselédnek. Disznóőrzés közben sokszor felhangzott az ifjú cseléd ajkáról az ének: „Majd ha letelik a három esztendőm, jó pajtásom add vissza a szeretőm..." Ekkor könnyekkel telt meg a szeme és szomorúan suttogta: Még ha három esztendő lenné, én csak öt év múlva térhetek haza... Ernő ekkor a tűrést tanulta. Későb, amikor Szőllősre került szolgálni, már legényember volt. Nem járt behunyt szemmel,* felismerte a bajokat, de tehetetlen volt velük szemben. A maga igazáért mégis csökönyösen harcolt. Rendesen végezte dolgát, mert a szolgabecsület kötelezett. De nem így a gazda, akinek vasárnap, ünnepnap nem számított, ekkor is dolgoztatni akarta cselédjét. Egy ilyen alkalommal, szénagyűjtés idején is megtagadta Ernő a vasárnapi szolgálatot — Mi az? nem találsz dolgot magadnak? — jött utána a gazda. — Nem is akarok, ünnep van. A nagy katolikusok szabták meg a kis katolikusok részére, — felelte Ernő. — Még ha elmennél a templomba. — Mit törődöd én azzal, hogy maga mit csinál. Prüszkölt a gazda, mást nem tehetett. Az asszony meg mérgesen kiszólt a-konyhából: A rosszseb egye meg ennek a 'szolgának a zúzáját. A gazda legényfiával ki is hajtott 3 mezőre szénát betakarítani. Ernő meg fogta kedvelt Petőfi könyvét és gyalog utánuk ment. Lehevert az egyik dúslombú fa árnyékába és verseket olvasott. Nézte a tájat, elgondolkozott élete felől és bizony nagy szomorúság ülte meg lelkét. Kis madárkák röpködtek a levegőben. Utánuk is sióit: — Szerelmes kis madarak, úgy elnézlek titeket. Tiétek a szabadság, "én meg rab vagyok . Az egyik gazdalegény odajött hozzá: — De jő dolgod van! — Neked is lehet, hagyd itt a földet és menj el szolgálni! — De könnyeri beszélsz. — Neked könnyű, mert más tönkrement helyettetek, hegy ti jól élhessetek ... Ernő aznap nern kapott enni. Már nyitott szemmel járt az életben. Olyan volt, mint a puszta sziklák közül kibuggyanó forrás szilaj vize, medret váj magának, »hogy célba érhessen, ő is így, nehézségeket, szenvedéseket legyűrve járta a maga útját. Huszonöt éves volt, amikor megnősült. Délelőtt esküdött Szabó Ilonkával, délután már együtt arattak Telekes Imrénél. Nehéz, megalázó volt ez a sors, de egyben gyümölcsöző is, — megérlelte Füriben azt a tudatot, hogy így nem mehet tovább. Ezt már a szolgabecsület sem tűrheti. ÉS ELJÖTT AZ IDÖ, hogy az egész ország népével együtt Fűri Ernő is szívben, lélekben szabadnak érezte magát. Megújult erő, vei gyűrkőzött - neki a munkának. Ott látjuk "al gútai híd építői között majd a szomszéd Ifjúsági Falu építkezésén, ahol az üzemi tanács elnöke volt, utána az úí Komárom építésében vesz részt. Másfél évvel ezelőtt visszahívták a falujába, a helyi nemzeti bizottság élelmezési előadójává tették meg. Az életben értelmet, tartalmat, célt talált. Amiről azelőtt álmodozott, amire Petőfi versei ösztökélték, az mind valósággá vált. És úgy cselekedett, mint ahogy azt az íratlan törvény, a szabad ember becsülete megszabja. Nem az öncélt, a közérdeket kereste és ezért érdemelte kí most a nép bizalmát, hogy a Petőfi-sor jelöltje lehet, hogy megválasztása után az élvonalban küzdjön azokért a tervekért, melyek Gútán is nagy változást hoznak. És ez nem megy harc, küzdelem, áldozatvállalás nélkül. Erről beszélt Fűri Ernő, az egvik. néppel való beszélgetésen is. Újra szeretett költőjét, Petőfit idézte Ha majd a bőség kosa

rából Mindenki egyaránt vehet, Ha maid a jognak asztaláná' Mind egyaránt foglal helyet. Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk. Mert itt van már Kánaán! És addig? addig nincs megnyugvás, Addig folyvást küszködni keü — — A iválasztások küszöbén állunk, — folytatta ezután, — tőlünk függ, hogyan tesszük lehetővé, hogy majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet. Ezt a hazát, a mi hazánkat, mely jogot adott nekünk és ahol a mténk, a dolgozóké a hatalom, ezt védelmezni, építeni fogjuk! Aki így beszél és eszerint is cselekszik. méltó a nép bizalmára, méltó arra, hogy utat mutasson az egész falu népének boldogsága feltárására. Petröci Bálint. Pénteken, április 30-án töltötte be Szántó László, a munkásosztály és a dolgozó nép érdemes harcosa hatvanadik életévét. Szántó elvtárs a Sz ovák Tudományos Akadémia levelező tagja, a Közgazdaságtudományi Főiskola tanára, az általános közgazdaságtudományi kar dékánja, számos tudományos mű szerzője. A jubi'ánst a Csehszlovák-Szovjet Intézet dísztermében Ondrej Pavlík, a Szlovák Tudományos Akadém a e'nöke üdvözölte. Szántó elvtárs érdemeit a közoktatás, a polit-'kai és tudmánvos élet terén Igor Hrušovstoý akadémiA Csehszlovák Naftaüzemek központi műhelyeinek dolgozói a bra.tislavai kerületben arra készülnek, hogy méltóan üdvözöljék a CsKP X. kongresszusát. A kongresszus előtti kötelezettségvállalások teljesítésében elért eredmények figyelemreméltóak. Az első negyedévben a termelési tervet 114.8%-ra teljesítették, a termelési költségeket pedig 3%-kal csökkentették. A műhelyek legjobb munkakollektívája, František Madarič élmunkás rohamcsapata, magasan túlteljesíti az öblítő szivatytyúk javításából rájuk háruló feladatokat. Már néhány hónapja a szovjet karbantartók példája nyomán csoportos módszerrel dolgozik. kus, Anton Kotzig. a Közgazdasástudományi Főiskola rektora méltatták, akik Szántó Lász'ót mint a marxizmus leninizmus e'ismert ideológusát jellemezték. A jubilánsnak Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. valamint Karol Bacílek elvtárs, az SzlKP KB első titkára üdvözlő levelet küldöttek. Szántó Lász'ó e'vtársat hatvanadik születésnapja alka'mából az Oj Szó és a Fák'ya szerkesztőségei — amely lapoknak a jubiláns megbecsült munkatársa — szeretettel üdvözlik. Most a rohamcsapat ugyanolyan létszám mellett három-négy öblítő szivattyúval többet javít meg és ezáltal, valamint a szivattyúk idejében való uzembehelyezésével 40.000 koronát takarít meg havonta az üzem részére. Madarič rohamcsapata kötelezte magát, hogy terven felül megjavít egy öblítő szivattyút, és ezt már két nappal határidő előtt üzembehelyezte. A példás dolgozók közé tartozik Helena Pakanová fémesztergályos — CsISz-tag is, aki az új pótalkatrészek gyártásánál dolgozik. Kötelezte magát, hogy havi tervét 150o/

0-ra teljesíti. Kötelezettségvállalását 30o/o-kal túlteljesítette. A kongresszusi kötelezettségvállalások teljesítése