Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-02 / 106. szám, vasárnap

6 UJ SZÖ 1954. május 2. A bégéért, a nemzet

ek köz

t i baráts

á g ért A Varsó-Berlin-Prága kosti VII. Békeverseny A Lengyel Népköztársaság fővárosából a fasiszta barbároktól rombadöntött, de a nép alkotó munkájával újjáépített Varsóból május másodikán elhangzik és az egész világot betölti a béke hatalmas szava. Ezen a napon kezdődik meg Varsóban a világ legnagyobb nemzetközi amatör kerék párosversenye, a Varsó—Berlin*—Prága közti útvonalon lefolyó VII. Békeverseny, amelyen összesen 21 csapat vesz részt Európából és Indiából. A világon, különböző városok vannak, mindegyiknek van valami különleges vagy sajátságos nevezettessége. Ilyen városokkal szemben nem viselkedhetik az ember közömbösen. Vagy szeretni. v»gy gyűlölni kell őket. Ilyen város Varsó: barátai szeretik, ellenségei gyűlölik, barátai a haladás, a béke és a szabadság védői. Ellenségei a haladás, a béke és a nemzetközi megértés ellenségei. A lengyel dolgozók számára Varsó neve szorosan összefügg a {jarocal és a győzelemmel. Mert éppen Varsó az a város, rfmely az 1905-ös forradalmi évben a „nemzetek börtönének", a cári Oroszországnak területén megkezdte a harcot a dolgozók jogaiért és érdekeiért. Varsó az a város, amely a lengyel szénbárók, nagybirtokosok húszéves uralma alatt sokszor számtalan sebből vérzett a munkástüntetések alkalmával. Varsó dolgozó népe állt ellen 1939 szeptemberében Hitler támadásának. Akkor, amikor az áruló kormány és tábornokok, mint a patkányok a süllyedő hajóról, Romániába és nyugatra menekültek,-a lengyel főváros népe állt a torlaszokon, hogy védje szabadságát, a jogát és becsületét. 1944-ben, — a varsói fölkelés idején és kevéssel azután — hogy Hitler repülőgépei, tankjai és lángszórói befejezték azt a pusztító munkát, amelyet 1939 szeptemberében kezdtek, Varsó védői százezreinek óriási temetője lett, sok kilométerre kiterjedő romhalmaz, amelyen csak itt-ott emelkedtek ég felé a leégett házak romjai. Ekkor Hitler pöffeszkedve jelentette ki: „Warschau ist von nun an nur mehr ein geografischer Begriff!" (Varsó mostantól fogva csak földrajzi fogalom.) Mikor 1945. január 17-én a Szovjet Hadsereg és a lengyel csapatok győzelmes támadással felszabadították Varsót, a katonák sírva vonultak be dicső városuk romjai közé. ők voltak első tanúi annak a gonosztettnek, amelyet a fasizmus egy hivatásos gonosztevő számításával követett el Varsón. A romok között hozta meg a lengyel egységes munkáspárt történeti nevezetességű határozatát: „Varsó marad Lengyelország fővárosa, Varsót újraépítjük, Varsónak élnie kell!" Óriási feladat vblt ez, amelyet c^ak ott lehetett megvalósítani, ahol a nép együtt halad a párttal és a kormánnyal. Varsó újraépítésében részt vett az egész lengyel nemzet. Nem telt bele egy év sem és Boleslav Bierut elvtárs már kijelentette: „Varsó él!" Már nem rokkant város Varsó, hanem pezsgő életet élő város. Varsó felszabadítása óta kilenc év telt el. Ma Varsó szebb, mint volt és még szebb lesz. A W-Z vonal, a lakónegyedek és az Alkotmány-tér pezső élettől forrnak, és szépségük mindenkit elragad. Télen-nyáron, éjjel-nappal új házak emelkednek ki a földből. A népi Lengyelország kilenc éve alatt Varsó lakói 300.000 lakást kaptak. Harminc lakónegyedben óriási* lakásblokkok épülnek. Fejlődik az ipar, oly iparágakkal bővül, melyek részben teljesen újak és a háború előtti Lengyelországban részben ismeretlenek voltak. A személyautógyárból egymásután kerülnek ki a ragyogó „Warszawy" automobilok. A város fölött ragyog a napsugárban a Sztálinról elnevezett óriási tudományos és kultúrpalota karcsú tornya. Ezt a palotát a szovjet nép ajándékozta a lengyel dolgozóknak. Ebben a Varsóban folyt le a békevédók II. Világkongresszusa. Innen hallották a népek a százmilliók hangját, hogy az élet legyőzi a halált, ugyanúgy mint ahogy á nemzet egységes akarata győz a romok felett. Ezért szeretik Varsót a szabadság, a béke és a haladás barátai és ezért gyűlölik a nép ellenségei. Ebből a városból indul útnak május másodikán számos nemzetnek kerékpárosa, azért, hogy nemes versenyt folytassanak a több mint 2.000 km-es útvonalon a Békeverseny első helyéért. Ugyanúgy, mint az előző években, kísérni fogja őket sok százezer varsói, akiket a béke ellenségei ellen folytatott könyörtelen harc megedzett, akik engesztelhetetlenek azokkal szemben, akik évekkel ezelőtt rombadöntötték Varsót. Varsó lakóinak és Lengyelország népének drága a béke, mert a lengyel dolgozó nép keserű tapasztalataiból tudja, hogy mi a háború. Éppen

N azért szeretettel fogja kísérni a békének számos országból érkezett küldöttjét Berlinen át Prágába vezető útján. Varsó már jóval május elseje előtt a dolgozók ünnepének, és a VII. Békéverseny ünnepélyes rajtolásának lázas előkészületeiben élt. Az új, valamint az épülőfélben levő házak százain transzparensek láthatók májust köszöntő jelszavakkal, az utcákat zászlótenger díszíti. Az üzletek kirakataiban a Munka Ünnepét üdvözlő jelszavak és képek. Varsó lakossága várakozásteljesen néz a Békeverseny megnyitása elé. Tavaly néhánymillió dolgozó üdvözölte az útvonalon a verseny részvevőit, firyerseny békés célja, a nemzetek testvériségének gyönyörű gondolata fogja a versenyzőket kísérni útjuknak valamennyi szakaszán, Lengyelországban, a Német Demokratikus Köztársaságban és Csehszlovákiában. Újra hatalmasan hangzik fel majd a verseny egész útvonalán a kiáltás: „Béke, Pokoj, Frieden, Mir, Pace, Peac§, Paix!" A Békeverseny első részvevői már a mult héten megérkeztek Varsóba. Az elsők közt voltak Finnország, Albánia és a Szovjetunió válogatottjai. Utóisónak érkeztek Franciaország, Trieszt- és Olaszország versenyzői, akiket az akadályozott, hogy az olasz kormány elutasítóan viselkedett és visszautasította a Békeverseny részvevői útleveleinek kiadását. A verseny előtti utolsó napokat az összes csapatok edzésre, és arra használták fel, hogy megismerjék a verseny első útszakaszait. Majdnem valamennyi csapat elvégezte a I. és II. útszakaszt. Legszorgalmasabban végezték az előkészülést a Szovjetunió válogatottjai, akik egy napon sem mulasztották el az edzést. A csapatokat nagy érdeklődéssel figyelik a varsóiak, különösen azonban a fiatalság, amely a szó szoros értelmében elárasztja a Brisztol-szálló, előtti teret, ahol a Békeverseny részvevői laknak. A fii. Békeverseny-rajtolók jegyzéke és számozása Anglia: 1. Gerrard, 2. Gill. 3. Haskell, 4. Perks. 5. Clarké, 6. Garvey. Ausztria: 7. Deutsch, 8-. Gstaltner, 9. Reisinger. 10. Becksteiner, 11. Andre, 12. Diermayer. Albánia: 13. Murici, 14. Agaliu, 15. Saba.' 16. Alija, 17. Angjeli. 18. Ismaili. Belgium: 19. de Boec-k, 20- Kerkhoven. 21. van Meenen, 22. Verplaets, 23. van Shill, Ž4. Rivet. Bulgária: 25. Dimov, 26. Bobcsev, 27. Kolev, 28. Kocev, 29. Dimitrov, 30. Georgiev. Dánia: 31. Dalgaard. 32. Peters-en, 33. Hansen. 34. Diderikson, 35. Nielsen Emborg, 36. Oestergerd. Franciaország: 37. Zosi, 38. Rivet. 39. Picot, 40. Medoc, 41. Guvard, 42. Danguillhome. Finnország: 43. Nymán. 44. Manninen. 45. Lethela, 46. Louhivöri, 47Hyytiainen, 48- Maim. Hollandia: 49 de Groot, 50 Pauw, 51 van der Lvke. 52. Broek, 53. Rusman, 54. Coone. India: 55. Sett, 56. Cha krava rty, 57- Amarjit, 58. Bhana. 59. Ingineer. 60 Muniappa. Norvégül 67 Berg. 68 Braaten. 69. Norum. 70. Olsen, 71. Skovli, 72. Slemdahl. Franciaországi lengyelek: 73. E. Klabiňski. 74. Pawlisiak, 75. Komor, 76. Radowitz, 77. Chraplak, 78. Kula. Trieszt: 85. Donadell, 86. Treossi, 87. Vrabez. 88. Rebulla, 89. Lugtio, 90. Zanin. Olaszország: 9-1. Falasci. 92. Rotario, 93. Maulo, 94. Vettiapelli, 95. Mosetti. 96. Sembrim. Svédország: 97. Andersson, 98. Kimby, 99. Korberg, 100. Schrevelius. 101. Skott, 102. Amel. Szovjetunió: 115. Csizsikov, 116. Klevcsov, 117. Krjucskov, 118. Matvejev, 119. Nemitov, 120. Versinin. Lengyelország: 121. Grabovsky, 122. Wilczewski, 123. W. Klabinszki, 124. Hadasik, 125. Krola, 126. Lasak. Német Demokratikus Köztársaság: 127. Funda. 128. Meister, 129. Schultz, 130. Schur. 13L. Stolze, 132. Trefflich. Csehszlovákia: 133. Veselý, 134. Naehtigall, 135. Krivka, 136. Ružička, 137. Kobr, 138. Klich. A román versenyzők rajtolószáma 79—84. a magyaroké 103—108. Az egyes román és magyar részvevők száma lapzártáig még nem volt ismeretes. mert a románok és a magyarok utolsóknak érkeztek Varsóba. H

a Jókai Mór prágai jelenlétéről beszelünk, ennek kettős értelme vanjelen volt ott műveivel, melyeket kézhez kapott a cseh olvasóközönség a kezünknél lévő bibliográfiai adatok szerint önálló kiadványok formájában már a mult.század 70-es éveinek iegelejétől kezdve, és több ízben személyesen is meglátogatta Prágát. Most, hogy 1954. május 5-én Jókai halálának 50. évfordulójához érünk, Prágában alkalom kínálkozott, egyéb munkakötelezettségek korlátai között, egy n|po; Jókai-nyomok ke

rresgélésének szentelni. Először is próbálkoztunk 'fellelni vaiami kéziratot, levelet vagy hasonlót tőle. A Národní Múzeum irodalomtörténeti levéltárában azonban a kéziratok katalógusában Jókai neve nem foťdu! elő, sőt az 1926-ba

n elhunyt Brábek Ferenctől, személyes ismerősétől és fordítójától sincs ott kéziratos anyag, pedig ennek a magyar irodalommal és nyelvvel odaadóan foglalkozó cseh tudósnak és írónak levéltárcájába

n — ki tudja, hol lappang — kétségtelenül kell lennie Jókaitól származó levc'eknek. A strachoví apátság pompás épületéből. ahol most a Národní Múzeum levéltára otthont talált, elmentünk az ősi J5ároly-hid Prágavárosi oldalán álló Klementinumba. a Nemzeti Könyvtár művészettörténeti stílus és modern könyvtári berendezés tekintetében egyaránt páratlanul álló otthonába. Itt a' katalógusban megjelenésük időrendiében sorakoznak egymáshoz a feljegyzések arról,hogy Jókai egyes művei milyen címmel, hol és mikor, kinek a fordításában kerültek 1871-tő! 1928-ig a cseh könyvpiacrp. Ez a jegyzék azo..han nem teljes, mert Jókainak egyes folyóiratokban megjelent műve: nincsenek itt felsorolva, ezek után külön kellene kutatni. A Nemzeti Könyvtár hírlaposztályában a Národní Listy 1874. évfolyamának februári számai után érdeklődtünk, mert Jókai a jubileumi kiadás utolsó kötetében lévő életrajzi adatok szer'nt ebben a hónapban Prágában járt. A véletlen azonban úgy hozta magával, hogy éppen ez az évfolyam könyvkötőnél volt javiSAS ANDOR: Jókai Prágában tásra, s ezért, miután csak néhány óra állott rendelkezésünkre és az idő sürgetett, elmentünk a prágai vonatkozású nyomtatványokban gazdag Náprstek-múzeumba. ahol azonban a Národní Listy keresett évfolyamában hiába lapoztunk Jókairól szóló hir után, ellenben ugyanott megkaptuk a „Pokrok" című napilapot, a František L. Rieger által vezetett nemzeti párt lapját, s ennek 1874. február 20-i számában ráakadtunk a következő napihírre: „Az ismer magyar zsumalista és képviselő. Jókai Móric e napokban Prágába érkezik, s néhány napig itt fog tartózkodni. Később Lipcsét és Berlipt látogatja meg." A látogatásról más nyomot a sajtóban nem sikerült találni. Ez azonban nem jelenti, hogy egyéb visszhangja ne lett volna Jókai prágai tartózkodásának, az egykorú sajtót azonban nem vo'i időnk nyugod tan és tüzetesen és egész terjedelmében átnézni. Jókai az általa szerkesztett balközépi napilapban. A Honban 1874-ben cikket irt Prágá ról. ez nem jelent meg a jubileumi kiadásban, s lehet, hogy ennek alpján tájékozódás szerezhető arról hogy prágai tartózkodása alatt kikkel érintkezett és milyen benyomá sokat szerzett. További nyomra akadtunk azután a Národní Listy 1904 május 6-i számában. amely pest: táviratot közölt arról, hogy Jókai Mór. a híres regényíró, Az élet komédiásai és A? aranyember szerzője, előző napon, május 5-én este jM ň-kor meghalt.. Ehhez a-"távirati hírhez esat'akozott pesti telefonjelentés Jóka; pályájáról és műveiről A 150 sor terjedelmű közlés Jókai valamennvi jelentős regényének címét magvaru' is közölte. s megemlítette, hogy 1894-ig 15 kötetnyi fordítás jelent meg elbeszéléseiből és regényeiből cseh nyelven. Értékes irodalomtörténeti kritikai méltatást hozott azután Jókairól a Národní Listy 1904 június "-én hat hasábos tárca formájában. Brábek Ferenctől, Az avatott szerző elmondta, hogy Jókai világszerte hódított olvasókat s népszerűségét Dumasé"hoz és Tolsztojéhoz hasonlította. Azt is megemlítette, hogy hazájában Gyulai Pál és Péterfy Jenő kritikáikban szigorúan títélkeztek felette. Brábek azonban vitába száilt ezekke; a kritikusokkai, és cáfolja azt az ál lításukat, hogy Jókai nem tud jellemezni, nem figyelte az életet. Csodálattal adózik Brábek Jókai monumentális alkotó erejének s idézi Mikszáth Kálmánnak azt az ötletét, hogy majd a 21. század irodalomtörténetírói számára a Jókai-probléma fejtörést fog okozni, mert nem fogják elhinni, hogy egy embei írta volna meg a neve alatt megjelent művek több mint száz kötetét. Brábek tárcájában van néhány adat arról, hogý a cseh szellemi élet jelentékeny személyiségei közül kik álltak Jókaival személyes kapcsolatban. Brábek 1885-ben az akkori pre-millenáris budapesti kiállításon járt, amelynek meglátogatására uta zó társaság érkezett Csehországbó' Felkeresték Jókait a Budapest melletti Sváb-hegven lévő nyaralójában, s eze

n a látogatáson Brábek kíséretében volt 3 útitárs- Formánek, dr. Hubácek és dr. Justin Prášek. Természetesnek kell vennünk, hogy Brá bek, amikor ezeket a neveket idézett tárcájába

n 1904-ben megemlítette feltételezte a Národní Listv, olvasóitól, hogy tudják, kikről van szó. Mi" magyarázatképpen hozzáfűzhetjük, hogy a? elsőnek említett látogató valószínűleg Eduárd Formánek tudós cseh botanikus, a morvaországi flóra kutatója lehetett, aki a látogatás alkalmával Jókaj híres szép kertjében bizonyára talált beszélgetési témát a nagynevű házigazdával, akiről tudjuk, hogy á botanikának és a kertészetnek lelkes barátja, sőt művelője volt. A másik cseh látogató, akiről Brábek megemlékezik, nem lehetett más, mint dr. Jozef Hubáček, vezető cseh publicista, aki a hetvenes évek óta, mint újságíró működött Prágában, 1885-ben az említett „Pokrok'' című napilapot átvette és Hlas Náro da címmel szerkesztette tovább. A harmadik látogató, dr. Justin Piášek, tudós töiténetiró volt, aki az ókor keleti népeiről irt jeles monográfiákat, az asszírok, a perzsák és a rnédek múltját kutatta Szennaherib, Dárius és Kiaxares korában. Brábek tárcájából tudtuk meg, hogy Jókai a mult század 90-es éveinek elején egy nyugaton tett utazásáról visszatérve megállt Prágában, s ott Brábeket és Šubert igazgatót kereste fel. Hol működött Šubert mint igazgató ebben az időben? Brábek feltételezte, olvasói tudják, hogy a Národní Divadlo 1883-tól 1900-ig működő igazgatójáról van szó, aki rendkívül mozgékony, sokoldalú és irodalmi téren is tevékeny tényefeő volt, történelmi elbeszéléseket, társadalmi és történeti színdarabokat írt, továbbá színháztörténeti munkákkal is gyarapította a cseh tudományos irodalmat. Šubert Jókai tiszteletére műsorra tűzte Smetana klasszikus alkotását, az Eladott menyasszonyt. 1904. május 10-én, tehát röviddel Jókai halála után a Prágában megjelenő Hlas Národa napilap esti kiadása, a Večerní list, anekdotákat közöl Jókai életéből. Megemlíti azt az esetet, hogy amikor magyarul megjelent Jókainak a Minden poklokon keresztül című regénye, ehhez egy grafikusnak illusztrált címlapot kellett készítenie. Jókai megkérte a rajzolót, hogy mielőtt a cimlapot elkészíti, olvassa el a regényt. Ám a rajzoló felületesen teljesítette ezt a kívánságot, és a képen egy úrnő búcsúzott várudvarban férjétől s a nőt sok gyermek vette körül. A regényben szerepelt ugyaii ez a házaspár, azonban az is meg «olt emlitve, hogy házasságuk gyermektelen volt. A botlást kellemetlenné tette az, hogy nem volt már idő új címlapot rajzolni s a kiadó nagyon haragudott a felületes illusztrátorra Jókai a maga szellemes és jólelkű módján mentette meg a helyzetet azzal, hogy a képhez a következő magyarázó sorokat csatolta: Az úrnő a valóságban gyermektelen volt, űe úgy szerette a gyermekeket, hogy a várhoz tartozó faluból mindig maga mellett tartott közülük egy sereget. Amikor Jókai 1849-ben Pest kiürítése után a kormánnyal Debre-. cenbe ment és ott eleinte a Közlöny című hivatalos lapnál foglalkoztatták, 1849. február 9-én írt ebbe egy cikket s benne felveti a kérdést, vájjon abban a harcban, amelyet az első magyar köztársaság a reakció ellen folytat, támaszkodhat-e a dinasztia és Ausztria Csehországra. Jókai szerint anyagi támogatásra erről az oldalról nincs kilátás és Csehországról ezt írja: „Ennek minden gazdagsága az arisztokratáknál van, azokra adót kivetni nem lehet, a szegény cseh földműves keskeny telkén pedig eddig is annyi adóteher fekszik, hogy azon egy fillérrel több el nem fér." Tudjuk, hogy a Habsburgzsarnokság nem engedte ekkor a cseh népet* megmozdulni és azok a baloldali demokraták, — Sabina. Sladkovsky és Frič — akik magyar forradalmi ellenállás szívósságé val rokonszenveztek, eredménytelen felkészülésük és nekilendülésük után hasonló sorsra jutottak, mint az eltiport magyar forradalomnak az ellenforradalmi rémuralom által börtönbe vetett politikusai és katonái. Jókai ezekről a prágai baloldaliakról vagy semmit, vagy keveset tudott s az ő későbbi kapcsolata Prágával az osztrák uralomba belenyugvó, azzal megalkuvó uralkodó osztályok érintkezésének vonalára tartozott, nem jelentett igazi népi érintkezést a magyar és cseh nép dolgozó tömegei, a két nemzet többsége és legméltóbb képviselői között. Ebben az irányban csak hosszúhosszú évtizedek után, a második világháborúra következő felszabadulás és a felszabadulás által lehetővé tett népi demokratikus fejlődés nyitott utat.