Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-18 / 120. szám, kedd

t 1954. máiu s 18. ül SZ0 Az „Új Kína" a gént* értekezlet tárgyalásairól Amimt az „Új Kína" sajtóiroda írja, május 11-én Pjun Jun Tai, a genfi értekezleten részvevő dél­koreai Küldött megkísérelte, hogy hazug módon megvádolja a Koreai Népi Demokratikus Köztársságot, hogy állítólag a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaságba a hábo­rú alatt délkoreai polgárokat hur­coltak el. Pjun Jun Tai ezt a vádat .ame­rikai urainak parancsára emelte, hogy leplezze az amerikai és a délkoreai kormány által elköve­tett állati gaztetteket és meghiú­sítsa a koreai kérdésről szóló tár­gyalások sima lefblyását. Azonban általánosan ismeretes, hogy az amerikaiak a koreai há­ború alatt rendszeresen erőszak­kal elhurcoltak északkoreai polgá­ri személyeket Dél-Koreába, ahol kényszerítették őket, hogy ágyú­töltelékké és rabszolgákká válja­nak. ' v Az amerikai fél számos észak­koreai polgárt hurcol* el délre, akkor is, amikor mar véget értek a harcok, a koreai partvidék szi­geteinek evakuálása folyamán. ­Az amerikai tájékoztató szolgá­lat nyíltan bevallotta, hogy mintegy 2 millió északkoreai polgárt hur­coltak, délre. A fegyverszünet meg­kötése után maga a délkorea' kor­mány beismerte, hogy Dél-Koreá­ban mintegy másfélmillió észak­koreai bolyong, akiket a háború alatt délre hurcoltak. E polgárok szenvedéseit Dél-Koreában még az amerikai sajtó is leírta. Az északkoreai polgárok, akik Dél-Koreából elmenekültek, vagy akiket a fegyverszünet után haza­telepítették, vallomásaikban meg­erősítették azt, hogy az amerikai és liszinmanista katonák délre hur­colták őket és hogy útközben kí­nozták és tömegesen gyilkolták őket. E gaztettekről szóló okmányok benne foglaltatnak azokban a do­kumentumokban, amelyeket a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársa­ság kormánya tett közzé és a kü­lönféle nemzetközi szervezetek je leneseiben, amelyek, mint példá ul a Demokratikus Jogászok Nem­zetközi Szövetsége, vizsgálatot folytattak Koreában. Az amerikaiak azonban tovább­ra is megsértik a fegyverszüneti egyezményt, akadályozzák az északkoreai polgárok hazatérését. Az északkoreai polgárokat terro rista eszközökkel visszatartják dé­len és kegyetlenül büntetik őket, ha azt kérik, hogy visszatérhesse nek északra. Az „Új Kína" sajtóiroda végeze­tül hangsúlyozza, hogy Pjun Jun Tai minden alapot nélkülöző rá­galmai a Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság ellen újból arról tanúskodnak, hogy miért ment Genfbe. Amerikai uraival való megegye zés alapján szabotálni akarja a genfi értekezletet és ezáltal lehe­tetlenné tenni a koreai kérdés békés megoldását. Wilhelm Piecknek, az NDK elnökének üdvözlete a Ií. Német Nemzeti Kongresszushoz , Wilhelm Pieck, a Német Demo­kratikus Köztársaság elnöke a II. Német Nemzeti Kongresszushoz a következő üdvözletet intézte: „A II. Német Nemzeti Kongresz­szus összes küldötteinek és vendé­geinek legszívélyesebb üdvözletei­met küldöm és szívélyesen üdvöz­föm őket Berlinben, Németország fővárosában. Mindnyájan tanúi vagyunk az atomfegyverek eltiltásáért folyó ál­landóan erősödő hatalmas nemzet­közi népi mozgalomnak, Az egész világot felháborítják az amerikai háborús uszítók, akik arcátlansá­gukban azt hitték, hogy a hidro­génbombává] folytatott veszélyes kísérleteikkel agresszív politiká­juknak az erő látszatát adhatják. A megértésért és a békéért, a kollektív biztonságért, az általános leszerelésért folyó világmozgalom­ban német népünknek különösen fontos kötelességei vannak. Az atomágyuk, amelyeket az ameri­kaiak a Rajna mentén felállítottak, az amerikaiak tervei, amelyek arra irányulnak, hogy óriási területeken minden életet elpusztítsanak, a legnágyobb mértékben fenyegetik német hazánkat. A Szövetségi Köztársaságban a militaristák annyira, minden fele­lősségérzet híján vannak, hogy azt követelik, hogy az európai hadse­reg német legénységét is tömeg­pusztító fegyverekkel fegyverezzék fel. Bármilyen új európai háború a nyugatnémet lakosságot az atom­fegyverek által fenyegetett öveze­tekben abba a veszélybe sodorja, hogy vagy kiirtják őket teljesen, vagy pedig hosszadalmas kínzó oe­tegség áldozataivá lesznek. Német népünk létezésének és jövőjének érdekében ezért a II. Német Nemzeti Kongresszusra az a nagy feladat vár, hogy egyesítse az egész német népet abban a kö­vetelésében, amely a béke biztosí­tására, a hidrogénbomba és az ösz­szes tömegpusztító fegyverek eltil­tására irányul. Népüpk azonban ezt a követelé­sét csak akkor tűzheti ki, ha saját­maga teljes határozottsággal har­colni fog a párizsi háborús szerző­dés és a bonni általános 'szerződes ellen. Ezek a háborús szerződések hazánk nyugati részét katonai gyarmattá változtatják, amelyben a hazai és külföldi militaristák Né­metország fiait zsoldosokká alacso­nyítják le és tömegpusztító fegyve­rekkel vívott háborút készítenek elő. Énnek nem szabad soha sem megtörténnie. A fegyvergyáros hié­nák és militaristák maroknyi cso­portját-kivéve a német nép összes rétegei békés jövője biztosítását óhajtják, az egységes Németor­szággal megkötött igazságos béke­szerződés által. Népünk sorsáért viselt nagy fe­lelősségének tudatában a II. Német Nemzeti Kongresszusnak fő felada tát abban kell látnia, hogy minden módon támogatni fogja a németek közötti megértést, hogy hazánk mindkét részében élő németeket egy asztalhoz vezetik, hogy közös megbeszélésekkel oldják meg nem­zetünk sorsának kérdéseit. Németország sorsáról van szó és kell, hogy maguk a németek le­gyenek saját sorsuk urai. Őszinte és forró kívánságom, hogy a II. Német Nemzeti Kongresszust tár­gyalásaiban és határozataiban has­sa át a német nemzet egysége, ön­állósága és függetlensége utáni ne­mes vágy. Igy megmutatja német népünknek a független, békeszerető és demokratikus Németországban való békés egyesüléshez vezető igazi utat. A demokratikus Németország Nemzeti Arcvonala nagy népi moz­galmában egyesült összes hazafia­kat szívélyesen üdvözlöm. Wilhelm Pieck" Hogyan lehet a koreai kérdést megoldani a genfi konferencián Már harmadik hete folynak a tár­gyalások a genfi konferencián. Az indokínai probléma, mellett a genfi konferencia fö feladata Korea egységesítése és a béke megkötése. Ami azonban ehhez feltétlenül szük­séges, az az idegen csapatok visz­szavonása Korea területéről. E nél­kül nem lehet megtartani a szabad választásokat és nem lehet ennek a szerencsétlen országnak a helyzetén javítani. A legfontosabb ftérdés tehát, amit a genfi tárgyalásokon meg kell ol­dani, az, hogy a nyugati hatalmak felhagyjanak gyarmati politikájuk­kal és elismerjék, hogy ma már a gyarmati népeknek is joguk van sa­ját hazájukban függetlenül élni. Ez azonban nem lehetséges, amíg ide­gen csapatok lesznek Korea és más gyarmati' országok területén. A szabadságszerető népeknek ezt az álláspontját fejtették ki a genfi konferencián a Szovjetunió külügy­minisztere, Molotov elvtárs, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere, Csu.En-laj és a Koreai Népköztár­saság külügyminisztere, Nam -Ir. Mindhárman mindent elkövettek, ami hatalmukban állt, hogy a kon­ferencián meg tudjanak egyezni az imperialista" hatalmak 'képviselőivel. Dulles és a liszinmanista bábkor­mány külügyminisztere úgy képze­lik el a csapatok visszavonását, hogy csak a kínai csapatokat v<?n­nák vissza Koreából, vagy a kínai csapatok legalább is előbb vonulnak ki, mint az amerikai csapatok és a Koreában maradó amerikai csapa­toknak kell az úgynevezett szabad választásokat ellenőrizni. Az imperialisták azonban egyál­talán nem gondolták komolyan eze­ket az indítványokat. Csak azért vetették fel őket, hogy a tárgyalá­sok menetét megszakítsák. Ellenben az északkoreai delegáció, amelyet a kínai delegáció is támo­gat, elejétől fogva világosan kifej­tette, hogy a tárgyalások sikeres ki. menetelé csakis attól függ, hogy meg tudnak-e egyezni a csapatok visszavonásának kérdésében. Nam Ir, a Koreai Népi Köztársa­ság külügyminisztere genfi beszédé­ben világosan kijelentette, hogy Ko­rea békés egyesítésének legfonto­sabb feltétele az, hogy visszavonják az idegen csapatokat, mert ezeknek a jelenléte az országban Korea bel. ügyeibe való idegen beavatkozásra vezet. Ezért indítványozta, hogy vonják ki hat hónapon belül az ösz­szes csapatokat. A második legfontosabb koreai kérdés, melyet a konferenciának meg kell oldania, az általános vá­lasztások. Általában azonban meg lehet állapítani, hogy a delegációk többsége egységes abban a tekintet­ben, hogy egész Koreában kell vá­lasztásokat tartani. A kérdés az, ho­gyan tartsák meg ezeket a válasz­tásokat olyan módon, hogy a ko­reai népnek meglegyen a lehető­sége akaratát szabadon nyilváníta­ni. Nam Ir azt indítványozta, hogy alakítsanak Észak- és Dél-Koreában közős választási bizottságot, mely­nek tagjai Észak- és Dél-Korea parlamentjének tagjai, valamint a demokratikus testületek képvise­lő ; lennének. Ennek a bizottságnak Nam Ir szerint úgy kellene dolgoz­nia, hogy mindkét fél megegyez­zen és ilyen módon a többség nem szavazhatná le a kisebbséget. A nyugati delegációk felvetették azt a kérdést is. hogy a választáso­kat nem kell-e ellenőrizni és java­solták az Egyesült Nemzetek bizott­ságát. Azonban az Egyesült Nemze­tek amerikai nyomás alatt nem en­gedték Kínát belépni az Egyesült Nemzetek Szervezetébe és ezenkívül az Egyesült Nemzetek Szervezete háborút viselő fél volt. Az Egyesült Nemzetek ellenőrzé­se azt jelenti, hogy csak az egyik fél — mely részt vesz a koreai há­borúban — ellenőrizné a választáso­kat. Természetes, hogy sem Kína, sem Észak-Korea nem tudják ezt az indítványt elfogadni. A béketábor képviselői sokszor kifejtették, hogy érdekükben áll barátságos kapcsolatokat teremteni a nyugati nagyhatalmak és az ázsiai népek között, A mult héten Molo­tov elvtárs kifejtette, hogy a gen­fi konferenciának el kell fogadnia az ázsiai népek követeléseit, ame­lyeknek teljes joguk van ahhoz, hogy ügyeiket maguk intézhessék. Nam Ir egy további beszédében kijelentette, hogy a nagyhatalmak, nak intézkedéseket kell tenniök, melyek biztosítanák Korea békés fejlődését és azt, hogy belügyeibe senki sem avatkozik bele. A kínai delegáció . kijelentette, hogy az ázsiai nemzetek örömmel fogadják a többi népek támogatá­sát szabadságharcukban Az ázsiai népek nem azt kíván­ják, hogy más népeket kizárjanak Ázsiából, hanem azt, hogy a nyu­gati hatalmak hagyjanak fel gyar­matosító politikájukkal. Csak akkor, ha a nyugati hatal­mak elismerik, hogy az 500 milliós kínai és a többi ázsiai népnek jo. guk van saját országukban szaba- I don és békében élni, csak akkor le­het a genfi tárgyalások folyamán : komólv eredményekkel számolni. > X. ť. i Véget éri Ausztria Kommunista Pártjának XVI. kongresszusa Május 16-án Ausztria Kommunis­ta Pártjának XVI. kongresszusa zá­róülését tartotta. A záróbeszédet Johann Koplenig mondotta. Beszédében megállapítot­ta, hogy a Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága beszámolójáról szóló vita középpontját azok a kérdések alkották, amelyek az or­szág összes demokratikus erői egye­sítésére vonatkoznak Ausztria füg­getlenségéért folytatott harcban és amelyek a munkásosztály ak­ciós egységének kérdését érintik. Az új Anschluss veszélye ellen, Ausztria függetlenségének biztosí­tásáért folytatott harcnak, hangsú­lyozta Koplenig — olyan politikai harcként kell lefolynia, amely szo­rosan összefügg a népellenes kor­mánypolitika ellen, a dolgozók gaz­dasági követelményeiért folyta­tott harccal. A német militarizmus felújítása és az új Anschluss ve­szélye elleni harcnak egyik legfon­tosabb formája — mondotta Kople­nig — a katonai szövetségek és katonai kongresszusok kormány­tilalmáért indított mozgalom. Harcunknak a lehető legszoro­sabb kapcsolatban kell állnia a né­met demokratikus erők harcával az egységes, demokratikus és bé­keszerető Németországért. A Német Demokratikus Köztársaság fenn­állása nagy támogatást jelent és reális alapul szolgál az osztrák és a német nép szövetségére, a né­met militarizmus ellen, az egységes és békeszerető Németországért, -a szabad és független Ausztriáért folytatott harcban. Koplenig hangsúlyozta, hogy a XVI. kongresszus nagy figyelmet szentel a Kommunista Pártnak a parasztság körében végzett mun­kájára. A kongresszus egyhangúlag jóvá­hagyta Ausztria Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának politi­kai irányvonalát és munkáját. A kongresszus a küldöttek és vendégek viharos tapsa mellett el­fogadta a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságához in­tézett távirat szövegét. A kongresz­szus ezután jóváhagyta Ausztria. Kommunista Pártjának „Ausztria függetlenségének eléréséhez és biztonságához vezető út" című pro­grammnyilatkozatát és Ausztria Kommunista Pártjának alapsza­bályzatában eszközölt módosításo­kat. A kongresszus részvevői üdvözlő táviratot intéztek Indokína Kom­munista Pártjához. Ezután megválasztották a Köz­ponti Bizottság és a Központi El­lenőrző Bizottság tagjait. Honner elnök a kongresszus vé­gén a következőket mondotta: ,,Mi, osztrák kommunisták az összes békeszerető népek szolida­ritására támaszkodva ígérjük, hogy minden erőnkből védelmezni fog­juk a békét és mindent megte­szünk, hogy Ausztria a békeszerető országok családjának méltó tagjá­vá legyen." Honner ezután üdvözölte a Szov­jetunió Kommunista Pártját, vala­mint a külföldi országok kommu­nista- és munkáspártjait. Ausztria Kommunista Pártjának XVI. kon­gresszusa az Internacionálé elének­lésével ért véget. Az indonéziai közvélemény a holland-indonéz unió megszüntetését követeli Sajtójelentések szerint Indoné­zia és Hollandia között kiéleződ­nek az ellentétek. Indonézia kormánya azt követeli, hogy azonnal kezd­jenek tárgyalásokat a kerekasz­talnál megtartott konferencián kö­tött összes egyezmények megszün­tetéséről, a holland-indonéz unió eltörléséről, Üj-Cuiena nyugati ré­szének (Irian), az Indonézia Köz­társaság ellenőrzése alá való he­lyezéséről. A holland kormány, amely biz­tosította a maga számára az ameri­kai kormány támogatását, kitért e tárgyalások elől. Amint a „Harian Rakjat", „In­donézia Raja" és más lapok je­lentik, különösen fontos harc fo­lyik Új Guienä nyugati részéért, ahol a hollandok az Egyesült Ál­lamok támogatásával megszilárdít­ják pozíciójukat. Nyugat-Irianbari már több repülőteret létesítettek. Az Egyesült Államok Iriant fon­tos stratégiai támaszpontnak te­kintik, írja a „Harian Rakjat" cí­mű lap. Az amerikai imperialisták agresszív terveiben fontos szerepet szánnak Iriannak, Az "USA Irian területét az ANZUS egyezmény (Ausztrália. Új-Zéland. USA) keretében szándékszik fel­használni. Emellett feltételezi, hogy Hollandia Iriannal együtt csatla­kozik ehhez az egyezményhez, mi­vel eddig kevés az érdeklődő, aki be akar lépni az amerikai agresz­szív tömbbe. Ezért Iriant, — gmint a lap rá­mutat — haditámaszpontként hasz­nálják fel Indokína és más ázsiai országok népei ellen. A gyarma­tosítók Indonéziától el akarják ra­gadni Szumatra és Borneo szige­teket amelyekre állítólag szüksé-. gük van „Délkelet-Ázsia védelmé­re a kommunizmus ellen" írja a „Harian Rakjat" című lap. A kormányt támogató sajtó, a holland-indonéz unió azonnali megszüntetését, a hollandok Irian­ból való kiűzését követeli, hogy megakadályozzák azt, hogy ezt a szigetet az amerikaiak haditámasz­pontukká alakítsák. Dien Bien Phu határkő a vietnami nép ellenállási harcában Amint az „Új Kína" sajtóiroda jelenti, a Vietnami Munkapárt lap­ja vezércikket közöl a népi erők által Diien Bien Phunál elért győ­zelemről. A lap rámutat, hogy a Dien Bien Phunál aratott győzelemmel véget ért Északnyugat-Vietnam felszabadítása és ez a legnagyobb győzelem, amelyet eddig a vietna­mi néphadsereg elért. Ez a győzelem — írja a lap — határkő a vietnami nép és hadse­reg állandó előrehaladásában az imperialista agresszorok ellen foly­tatott hosszú háborúban. Ez a győzelem azt bizonyítja, hogy az imperialisták, mivel nem élvezik a nép támogatását, modern fegy­vereik ellenére pusztulásra vannak ítélve. E győzelem továbbá bizo­nyítja azt, hogy nincs a vüágon olyan erő, amely legyőzhetne egy nemzetet, amely el van szánva, hogy elérje függetlenségét és ki­vívja a szabad és békés élethez való jogát. j A lap továbbá hangsúlyozza, hogy Dien Bien Phu fonitos szere­pet játszott a francia gyarmato­sítók úgynevezett Navarre-féle tervében és a francia megszállók számára kiinduló pontul szolgált volna Északnyugat-Vietnam meg­szállására. / A Dien Bien Phunál szenvedett francia csőd által füstbement Na­varre terve és meghiúsult az im­perialistáknak az a szándéka, hogy a sík vidéket elvágják a hegyvi­déktől. A lap azonban felhívja a figyel­met arra, hogy az amerikai inter­venciósok és a framcia gyarmato­sítók folytatják mesterkedéseiket-, igyekeznek elhúzni az indokínai háborút és aláaknázni a genfi ér­tekezletet. „Népünk azért érte el ezt a nagy győzelmet — írja végezetül a lap — mert Vietnam, Khmer és Pa­tet. Lao népeit szoros szolidaritás fűzi egybe és Vietnam népét az egész világ békehívei támogatják".

Next

/
Thumbnails
Contents